Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-03-04 / 9. szám

1972. március 4. Ara 1,— Kčs XXIII. évfolyam, 9. szám. Szakmelléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója Köszöntő Asszonyaink és leányaink iránti tisztelet jegyében ünnepeljük a Nemzetközi Nő­napot, a világ haladó gondolkozása asszonyai és leányai nemzetközi szolidaritásának napját, a nők egyenjogúságáért folyó világméretű mozgalom méltó szimbólumát. Hálatelt szívvel köszónt.jük az édesanyákat, akik őrzik a családi tűzhely melegét és zokszó nélkül, magasztos anyai küldetésük tudatában vállalták a gyermekneveléssel járó igényes fel­adatok oroszlánrészét. Őket illeti a dicsérő szó, mert ők fáradhatatlanok. Szeretetüktől övezve formálják a testükből kiszakadt új életet. Őran­gyalként járják a göröngyös utat. Őrködve gyer­mekeik sorsa felett, hogy azokból emberbecsülő nemzedéket, példás hazafiakat, jólétformáló és védemező harcosokat neveljenek. Ők a béke gon­dolatának, az élet védelmének legőszintébb és legkitartóbb bajnokai. Köszöntjük asszonyainkat és leányainkat! Azo­kat, akik a termelő munkában erejüket is megha­ladó beosztást vállalnak. Akik, mint az erőtelje­sebb férfiak versenytársai nap, mint nap ott van­nak a termelés frontján és munkájukkal szüntele­nül gyarapítják a közösség vagyonát. Tisztelettel adózunk annak a sokszázezsr falusi asszonynak és leánynak, akik nagyon sok esetben a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdasági termelés legné­pesebb és legkitartóbb pillérét képezik és az ö munkájuk is elősegíti, hogy qazdaq termést ad az elvetett mag, s hogy javul és mindjobban hasz­­nosodik az állatállomány, hogy a példás munka nyomán szemlátomást emelkedik a falu anyagi és kulturális színvonala. Az asszonyok és leányok hatalmas serege, amely hazánk lakosságának is több mint ötven százalékát képezi, megbecsülést és méltó elisme­rést érdemel. Nélkülük, a dolgos kezű falusi asz­­szonyok és leányok nélkül, a gyári futószalagok és munkapadok mellett, valamint a tudor,lányos­­müszakt vívmányok fejlesztésén szorgoskodó, az irodákban és a konyhai tűzhely körül ügyeskedő asszonyok nélkül, vagyis társadalomformáló mun­kájuk hiányában „zátonyra futnánk", képtelenek lennénk elérni fennkölt cáljainkat. A nők jelentős társadalmi szerepének és egyenjogúságának elismerése, gyakorlati érvényesülése a szocialista társadalmunk fejlő­dését ihlető és szervező kommunista pártunk cél­tudatos politikájának egyik nagyszerű vívmánya. S az a tény, hogy ma asszonyaink és leá­nyaink hetvennyolc százaléka alkalmazotti, illetve munkaviszonyban van. alapjaiban megdöntötte a nőkről alkotott egykori maradi szemléletet, új helyzetei, kiszolgáltatottságtól mentes egyenjogú életkörülményeket teremtett a nők számára mind az egész társadalmon, mind pedig a családon be­lül. Hazánk női, különösen azonban a leányok megtanulnak élni egyenjogúságukkal. Ezt bizonyít­ja többek között az is, hogy Igyekeznek kihasz­nálni a tanulási lehetőségeket, tehát müveit és sokrétűen fejlett tagjaivá akarnak válni szocia­lista társadalmunknak. Dícséretos jelenség pél dául, hogy ma az általános műveltséget nyújtó középiskolák hallgatóinak 63, a szakközépiskolák hallgatóinak 57, míg a főiskolák hallgatóinak 43 százalékát leányok képezik. Ezek a kedvező jelenségek azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a jövőben sokkal nagyobb teret kell biztosítanunk a nők érvényesülésének. Lehetővé kell tennünk — mégpedig a társadalmi és gazdasági életünk minden szakaszán —, hogy a nők maximálisan gyümölcsöztethessék ráter­mettségüket és tudásukat. Ezt kívánja nemcsak a nők, hanem az egész társadalmunk érdeke. Á nők egyenjogúságát méltató és bizonygató ünnepi beszédek közben, valamint a nők. erényeit magasztaló kinyilatkoztatások alkalmá­ból fel kell ismernünk azokat a kedvezőtlen je­lenségeket is, amelyek az asszonyok és leányok gyakori mellőzését és képességük lebecsülését tükrözik. S ha valóban őszintén gondoljuk a nők teljes egyenjogúsítását, akkor több helyet kell biztosítanunk asszonyainknak és leányainknak a vezető és irányító munkában >s. Addig ugyanis, míg a nők csak a termelő munkában és aláren­delt munkabeosztásokban vetekedhetnek a fér­fiakkal, a vezetésben pedig csak mutatványpél dányként szerepelnek, addig az egyenjogúság „szépséghibáktól" terhes. Persze, ahhoz, hogy asszonyaink jobban és többen vehessenek részt a felelősségteljes irányító munkában, szükséges, hogy legalább részben mentesítsük őket — a családon belüli célszerű munkamegosztás és a kü­lönböző szolgáltatások rendszerének fejlesztése által — a második műszakkal járó gondoktól és fáradalmaktól. Ha ezt a nemes szándékot érzé­keltettük asszonyainkkal és leányainkkal a hagyo­mányos köszöntők alkalmából, akkor valóban a jelentőségéhez méltó körülmények között ünne­peljük a Nemzetközt Nőnavot. (Fathó) Itt is ntt is asszonycsapat Kapál, hol majd élet terem. (Oh mégis-mégis élni jó) Erősek és fiatalok S a lábuk térdig mesztelen S a lábuk térdig mesztelen (Ady) A nagy magyar költő e né­hány sora gyakran jut eszem­be, mikor ríportútjaim során serényen dolgozó lányok, asz­­szonyok közé kerülök. Nem tudom, annak idején mi ihlette meg Adyt, mikor a „Májusi zá­por után“ című verse született, egy azonban biztos: a mini­szoknya nem a mi korunk „vív­mánya“. íme a bizonyíték, hogy a női térdek már évtizedekkel ezelőtt inspiráltak. De félre a tréfával! Miniszoknyát egyelőre csak a könyvelőnők viselhet­nek, a nők többsége a terme­lésben dolgozik, és ők nem a divatot, de a célszerűséget tart­ják szem előtt. A Dunajské Kiatov-i (Duna­­tőkés) tyúkfarm szocialista munkabrigádjának három mun­kásnője is fehér köpenyben és nadrágban szorgoskodott a kot­­kodácsoló szárnyasok között. Igaz, mi sem nagyon különböz­tünk tőlük, hiszen két kalau­zunk Magula Antal ökonőmus és Vontszemű Frigyes az üzemi­bizottság elnöke, előbb minket is „borbélynak" álcáztak, és úgy engedtek be a farm terü­letére. Három asszonyt, illetve lányt, Takács júliát, Horváth Máriát és Csiba Máriát zavartuk meg a „tojásszüretben“, akik jóked­vűen, széles mosollyal üdvözöl­tek. Csak később jöttünk rá, hogy nem a napsütéses időtől vidámak, de fehér kalocsnik­­ban és vagy három számmal kisebb, illetve nagyobb kö­penyben mi hatottunk' kissé groteszkül és nyújtottunk okot a diszkrét mosolVgásra. A mo­soly azonban máskor sem hiányzik a szocialista munka­brigád huszonnégy nőjének ar­cáról, hiszen olyan körülmé­nyek, feltételek közt dolgoz­nak, hogy ezt sokan irigyelhet­nék. Már maga a romantikus környezet is csodálnivaló. A náddal és fűzfákkal övezett Ahol az elégedettség honol tisztavizű folyócskára mütatva kollégám meg is jegyezte: „tde még sátorozni és horgászni is eljönnék.“ — Csak látnák, majd pár bét múlva, mikor már a virágok is kinyílnak, akkor milyen szép a mi kis meseországunk! — mon­dotta csaknem egyszerre a há­rom nő. — No persze — tol­dotta meg Takács Júlia —.eh­hez mi is hozzájárulunk, hi­szen ha van 10—15 percnyi szabad időnk, máris szépítjük a környezetet, ültetjük, öntöz­zük a virágokat. A farmon azonban nemcsak a suttogó nádas, a vízben cik­kázó halak, daloló madarak érdemelnek figyelmet, hanem elsősorban a korszerű „pavilo­nok“, melyekben öröm dolgoz­ni. — Én négy kolléganőmmel az állami gazdaság jóvoltából két évet Voderadyban, a to­vábbképző iskolában töltöttem, almi ugyancsak voltak tyúk­farmok, de távolról sem ilyen korszerűek — büszkélkedett Csiba Marika. — Ez azonban, amit itt lát­nak, még távolról sem minden — vették át a szót Marika kol­léganői. — Érdemes megnézni a szociális helyiségünket, és az ebédlőnket, ahova naponta kihordják az ebédet. Ezenkívül az állami gazdaság gyermekes asszonyainak két óvoda áll a rendelkezésükre, sőt még egy leányszállőnk is van. ' ' — Én legjobban annak örü­lök — fonta tovább a beszél­getés fonalát Horváth Mária —, hogy a munkán kívül jut elég idő a családra is. Nálunk ugyanis az a gyakorlat, hogy havonta húsz napot dolgozunk, — naponta nyolc és fél órát, — és utána tíz napig szabadunk van. Öt gyereknél, bizony ara­nyat ér az ilyen munkabeosz­tás. Férjem sem győzi dicsérni. — Különben sem szakadunk meg a munkában, hiszen min­den gépesítve van. Egyedül a tojásokat szedjük ki kézzel. Igaz három évvel ezelőtt még ez is automata szalaggal tör­tént, de több tojás repedt el, ezért aztán, hogy eredménye­sebb legyen a munkánk, inkább kézzel szedjük ki. Ennek is kö­szönhető, hogy a múlt eszten­dőben 105 százalékra teljes!-, tettük a tervet és május elseje' tiszteletére megkaptuk a Szo­cialista Munkabrigád megtisz­telő címet. Az idén a szövetke­zeti dolgozók VIII. kongresz­­szusának tiszteletére 100 ezer tojás leadását vállaltuk terven felül. Felötlött bennem a gondolat, vajon szereti-e a rántottét az, kinek a tojás a „kenyere“? — Már öt éve dolgozom itt, de bizony még mindig szeretem a tojásételeket — vallotta Ta­kács Júlia. — Ezért igyekszem is, hogy minél több legyen be­lőle. De nemcsak én, hanem valamennyi társnőm. Mikor ebédszünetben leülünk egy ki­csit tereferélni, bármiről kez­dünk is beszélni, a végén min­dig ott lyukadunk ki, hogy „mondd csak, te mennyi tojást szedtél-ki ma?“ A brigád 24 nődolgozója közt akad idősebb, fiatalabb, haja­don és sokgyermekes család­anya is. Ennek ellenére, ahogy a három riportalany vallotta, nézeteltérés, féltékenység vagy veszekedés sohasem fordul elő. Csiba Mária a trio legfiata­labb tagja meg is jegyzi: — Sohasem szájaskodunk az idősebbekkel. Ügy a munkahe­lyen, mint azon kívül nagyon, jól kijövünk. A kollektív szel­lem elsőrendű és ez nem kis mértékben a szocialista munka­brigádban való részvételnek köszönhető. — Valóban így van — helye­selt Horváth Mária, aki. noha ez nem látszik rajta, már az idősebb korosztály képviselője, hisz neki már katonafia is van. De nem hiába mondja a nóta is, „Bár az idő elszalad, minden asszony szép marad, csak az aki veszekszik, bizony csak a .mérges, asszony öregszik.“ Hor­­váthnénak nincs oka veszeke­désre, és olyan fiatalosan, fris­sen mozog, akár egy húszéves. — Ügy bizony — mondja -­­veszekedni még álmunkban sem szoktunk. Nemcsak a kolléga­nőkkel, de a férfiakkal sem. De nincs is rá okunk. Nálunk az emancipáció minden téren ér­vényesül. — Hogyan készülnek a nő­napi ünnepségekre? — érdek­lődtünk. — Ez elsősorban a férfiak dolga — vágták rá. — Várjuk a meglepetést, kíváncsiak va­gyunk, vajon mivel rukkolnak majd ki. A hagyományos virág­csokor, a csoki és az uzsonna bizonyára az idén sem marad el. — Tavaly nagyon szép ünne­pélyt rendeztek a tiszteletünk­re — sóhajtott egy mélyet Ta­kács Júlia. — Remélem az idén sem lesz másképp. — Én már csak arra emlék­szem — kapcsolódott a beszél­getésbe Vontszemű Frigyes — hogy a múlt évi nőnapi ünnep­ség felért egy divatbemutató­val. Mindegyik nő olyan ele­gáns volt, olyan ruhát, kalapot viselt, hogy az ember azt sem tudta, kit nézzen meg jobban. A közelgő nőnap alkalmából mi is élünk a lehetőséggel és a Dunajské Klatov-i és vala­mennyi szövetkezetben dolgozó asszonynak további munkájuk­hoz sok sikert, egyéni életük­ben pedig boldogságot kívá­nunk. ORDÖDY VILMOS

Next

/
Thumbnails
Contents