Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-03-04 / 9. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. március 4. Tovább értéktelenedik a dollár A nyugati kapitallita körükben nagy megrökönyödést keltett annakidején Nixon bejelentése a dollár leértékelésére és az, hogy az Amerikai Egyesült Államok a jövőben nem minden esetben hajlandó a dollár fedezetét aranyban kifizetni. Ennek oka az amerikai népgazdaság mérlegének egyre kedvezőtlenebb ténye, (tehát több a kiadás, mint a bevétel), a másik pedig az, hogy a dollár aranyfedezete az utóbbi években a kicsempészés és más okok miatt lényegesen csökkent. Az egész világot meglepetésként érte a dollár leértékelése és akkoriban a helyzetet csak úgy lehetett megmenteni, hogy néhány nyugati államban felértékelték a pénzegységeket, ami azt jelenti, hogy ugyanazért az árúért a világpiacon a vásárlónak többet kellett fizetnie. Ez az eladónak azért nem előnyös, mert természetesen a drágább áruk után nincs olyan kereslet. Viszont az Amerikai Egyesült Államok a dollár leértékelésével olcsóbban adhatta árúit és fgy fölöslegének egy részét gyorsabban eladhatta. A legújabb hírek azonban arról tanúskodnak, hogy a leértékelés sem mentette meg teljesen a dollárt. Frankfurton, Tokión, Amsztardánioii, Brüsszelen keresztül olyan hírek érkeznek, hogy a dollár értéke tovább csökken. A börzén kitört a pánik. A nyugatnémet, holland és belga központi bank közbenjárt, hogy a dollár ne csökkenjen túl sokat. Ennek ellenére, olyan hírek szivárognak ki, hogy a dollárt tovább devalválják. Ez mindazon mentő intézkedések után történik, amikor több kapitalista államban felértékelték a pénzegységeket. A szocialista sajtéban több cikk jeleni meg arról, hogy az említett intézkedések nem oldják meg a problémát és újabb válság következik be. Ezek ugyanis nem oldhatták meg a fő problémát, mégpedig az Amerikai Egyesült Államok indokolatlan felfegyverzését és az indokínai háborút. A dollár sorsát illetően a nyugati burzsoá sajtó is nagyon borúlátó. A Die Welt Hartwig Meyer nyugatnémet napilap washingtoni tudósítója azt írja, hogy a New Vork-i szövetségi tartalékbanknak elég gondot okoz, hogy a külföldi pénzváltó hivataloktól mintegy 462 millió dollárt kell visszavásárolnia, aranyért. Vajon miért vesztették el bizalmukat a pénzváltó hivatalok a dollárral szemben? Maga Nixon a kongresszushoz intézett költségvetési üzenetében 29 milliárd tervezett veszteséget jelentett be, annak ellenére, hogy a fizetési mórleg a múlt évben volt a legmagasabb az Amerikai Egyesült Államok történetében, több mint 2B milliárd dollár. Azonban hiába értek cl több bevételt, a költségek nagyobbodtak, és ezért a múlt évet 38,8 milliárd dollár veszteséggel zárták. Nem csoda, hogy Nixon bejelentése után a nyugati tőkések egyre nagyobb bizalmatlansággal fogadják el a dollárt, mint fizető eszközt. C o n n a 1 у amerikai pénzügyminiszter nemrég egyik sajtó-interjújában kijelentette, hogy az USA a közeljövőben sem fizeti ki a dollár aranyfedezetét, mert az ország fizetési mérlege nincs kiegyenlítve. A doliár aranyfedezete a külföldi kötelezettségekkel szemben nagyon kevés ahhoz, hogy belátható időn belül teljes mértékben fedezhessék a dollár értékét aranyban. Ezzel a pénzügyminiszter igazolta, hogy a közeljövőben az Amerikai Egyesült Államok ökonómiai helyzetében lényeges változás nem lesz. Az USA gazdasági helyzetét a fegyverkezés és az indo-kínai háború mellett nagyban rontja a munkanélküliek számának rohamos növekedése. W. Proimir szenátor jóvoltából nyilvánosságra kérőit a pénzügyminiszter egyik titkos jelentése, hogy a kormánynak a legközelebbi években nem elkerül a moetani 6 százalékról 4 százalékra csökkenteni a munkanélköliek szamát. (jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban 5 millió munkanélküli van.) Gazdasági szakértők szerint már ebben az évben meggyorsulhat uz országban az infláció. A vészhírek után a dollártulajdonosok táborában nagyfokú idegesség tapasztalható és igyekeznek becserélni dollárjaikat szolidabb valutára. Természetesen ez a börzéken bizonyos spekulációkhoz vezet. A dollár becserélésén sokan üzletelnek. Az elmúlt napokban Hermann J, A b s nyugatnémet szürke eminens a nyugatnémet pénzügyi világ harminc nagy konszernje tanácsának tagja kijelentette, hogy azok, akik dollárt takarítottak meg, egyszer odajutnak, hogy pénz nélkül maradnak, mert a dollár értéke annyira lecsökken, hogy előző értékének elenyésző hányadát teszi majd ki. A nyugati börzéken a tőkések között tehát újra kitört a pánik, hogy mi lesz a dollárral, és ha az Amerikai Egyesült Államok belátható időn belül nem számolja fel az indokínai háborút, és nem teremt új munkalehetőségeket a munkanélküliek száméra, akkor a dollár a jövőben még jobban elértéktelenedhet. L. K. * • D ratislavában ülésezett Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Az ülésen Jozef L e n á r t, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára terjesztette elő az SZLKP KB Elnökségének jelentését azokról a feladatokról, amelyek a CSKP KB februári üléséről Szlovákia gazdaságára hárulnak, s foglalkozott továbbá a pártmunka néhány kérdésével is. Az SZLKP KB elnökségének beszámolója értékeli Szlovákia népgazdaságának eddigi eredményeit, foglalkozik a fogyatékosságokkal és beszél azokról a feladatokról, amelyeket a nagyobb hatékonyság érdekében teljesíteni kell az elkövetkezendő időszakban. A beszámoló első része megállapítja, hogy Szlovákia Kommunista Pártja sikeresen konszolidálta a politikai és gazdasági életet, s ezért szép eredmények születtek. A múlt évben a társadalmi össztermék 7,4, a nemzeti jövedelem pedig 7 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy túlszárnyaltuk az előirányzott tervet. A szlovákiai szénbányák bányászai 5,3 millió tonna szénnel fejtettek többet, ami 180 ezer tonnával több, mint az előző évben. Lényegesen többet termeltünk nyersacélból, plasztikanyagból, műtrágyából, cipőből és bútorból. Összesen 36 328 lakással adtunk át többet, és így a tervet 1768 lakással túlteljesítettük. Nagyon kedvező eredményeket értünk el a mezőgazdaságban, mind a növénytermesztési, mind az állattenyésztési termelésben. A hús felvásárlásában 15 200 tonnával, a tej felvásárlásában 9 millió literrel, a tojás felvásárlásában több mint 74 millió darabbal teljesítettük túl a feladatokat. A mezőgazdasági dolgozók a tervek túlteljesítésével igen nagy érdemeket szereztek a lakosság alapvető élelmiszercikkekkel való jó és folyamatos ellátásában. A kedvező fejlődés lehetővé tette dolgozóink életszívonalának emelését. Ez megmutatkozik a személyi fogyasztás 5,5 és a társadalmi fogyasztás 8,4 Ságokról, fogyatékosságokról beszél. Hangsúlyozza, hogy az eredmények láttán érzett büszkeség következtében nem kendőzhetjük el a hibákat, a fejlődés egyes negatív Irányzatait. Nem sikerült például határozottabb javulást elérni a beruházások terén. A munkák és szállítások volumenét tekintve 420 millió koronával maradtunk adósak. Három és fél milliárd korona értékű tervezett állóalapot nem adtunk át idejében rendeltetésének. Nagyon sok az olyan kiadás, amely rövid idő alatt nem hoz hasznot. Így a beruházások a késedelem miatt drágulnak. Az új gazdasági évben nagyon igényes feladatokat kell teljesítenünk. A tervek szerint a társadalmi termelést 6 százalékkal, a nemzeti jövedelszázalékos emelkedésében. Időelőnynyel hajtottunk végre egyes szociális intézkedéseket, főként a többgyermekes családokról és a nyugdíjasokról való gondoskodás terén. A párt politikájának nagy győzelme, hogy a lakosság pénzjövedelmében 1968-ban és 1969-ben mutatkozó inflációs jelenség megszűnt, s reális vásárló erővé változott. E tény a jövőben is nagy igényeket támaszt a közszükségleti cikkeket gyártó ágazatokkal szemben, hogy mennyiségben és főként választékban és minőségben is jobban kielégítsék a lakosság szükségleteit. A beszámoló másik része a hiányos-Reálisabb terveket Fokozzuk az árutermelést A szakszervezeti munka a kommunista nevelés iskolája Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának februári plénuma alaposan foglalkozott a forradalmi szakszervezeti mozgalom leiadataival és a szakszervezetekben dolgozó kommunisták munkájával a CSKP XIV. kongresszusa után. Karel HOFFMAN elvtárs a CSKP KB Elnökségének tagja a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke a szakszervezetek munkájával kapcsolatban hosszabb elemző beszámolót tartott. Az ülés végén a Központi Bizottság határozatot fogadott el a forradalmi szakszervezeti mozgalomban végzett munka megjavításáról. A forradalmi szakszervezeti mozgalom 1945 után önként alakult meg, hogy tovább haladjon a vörös szakszervezetek által megkezdett úton, amelyek épp fél évszázada kezdték meg tevékenységüket. Az első napoktól kezdve mindig a tömegekre támaszkodott és legfontosabb feladatának tartotta, hogy a dolgozókat az országépítés feladataira mozgósítsa. Mivel a Forradalmi Szakszervezet a legnagyobb tömegszervezet, amint a Központi Bizottság is megállapította, nélküle nem lehet sikeresen megoldani további feladatainkat. A forradalmi szakszervezeti mozgalomra tehát nagy feladatok hárulnak. A Központi Bizottság elemezve a Forradalmi Szakszervezet eddig megtett útját, ügy értékelte, hogy eddig jó munkát végzett, azonban a jövőben fel kell újítani a múltban észlelt rendkívüli nagy akcióképességét. Ehhez megvan minden előfeltétel, mert az alapszervezetekben, az üzem-, a műhely- és szakbizottságokban, eddig még sohasem választotttak be ennyi munkást, nőt, fiatalt, a legjobb szakszervezeti tagokat, legjobb párttagokat és pártonkívülieket. Egyszóval olyan mozgatható aktivizálható káderek kerültek a forradalmi szakszervezeti mozgalom élfunkcióiba, akiknek aktivizálásával a szakszervezetek igazán teljesíthetik küldetésüket. A Központi Bizottság határozata kimondja, hogy a szakszervezetekben el kell mélyíteni a párt vezető szerepét, hogy azok munkája összhangban legyen a párt határozataival, célkitűzéseivel. Tovább kell harcolni a szakszervezetek osztályjellegéért, hogy a • munkásosztály érdekében fejtsék ki tevékenységüket. Következetesen kell küzdeni a jobboldali revizionista elemek ellen, amelyek az 1988—69-es időszakban furakodtak be az üzemi tanácsokba, és kiadták а jelszót, hogy üzemi tanácsokat kommunisták nélkül, és a forradalmi szakszervezeti mozgalmat politikamentesíteni akarták. Félrevezetve a tömegeket, azt hirdették, hogy a szakszervezetek feladata csak a dolgozók érdekvédelme és ellenzékben kell lenni az üzemek vezetőségeivel. Minden mozgalmat, versenyt, ami a dolgozók kezdeményezéséből született és igyekezett formálni a szocialista típusú embert, elítéltek. Többek között ilyen nyomás után szüntették be a szocialista munkabrigádok többségben tevékenységüket. A Központi Bizottság határozata világosan kifejti, hogy a forradalmi szakszervezeti munkának a dolgozók kommunista nevelése iskolájának kell lenni. Arról van szó, hogy fiatalok belekóstolva az országépítést elősegítő szakszervezeti munkába, politikailag fejlődjenek, és a legöntudatosabbak bekerüljenek a párt soraiba. Az ipari tanulókból az ifjúmunkásokból és a munkásnőkből nemcsak jó szakszervezeti tagokat kell nevelnünk, hanem belőlük létre kell hoznunk a párt jövendő tartalékait. Ezeket a fiatalokat az osztályszempontok szerint kell nevelnünk, hogy mindig munkásosztályuk érdekében cselekedjenek. A pártnak a politikai nevelőmunkára vonatkozó határozata leszögezi azt is, hogy a forradalmi szakszervezeti mozgalom alapszervezeteinek tervszerűen, és konkrét módon kell biztosítani a dolgozók anyagi, szociális, egészségügyi, lakás- és kulturális szükségleteit. A dolgozók széleskörű és aktív részvételével kell előkészíteni a kollektív szerződéseket, ügyelni kell arra, hogy biztosítsák a termelési feladatok teljesítését, valamint a dolgozókról való gondoskodás területén a teljesíthető kívánságokat is. A kollektív szerződések teljesítését évente többször rendszeresen kell ellenőrizni. A CSKP XIV. kongresszusa és a Központi Bizottság februári gyűlése után tehát a szakszervezeteknek az eddiginél sokkal Igényesebb munkát kell végezni, és fő feladatuknak kell tekinteni, hogy támogatva az üzemek vezetőit, biztosítsák a tervfeladatok teljesítését, mind mennyiségben, mind minőségben. A párt vezető szerepének elmélyítése a forradalmi szakszervezeti mozgalomban is döntő fordulatot hoz, és remélhető, hogy az alapszervezetek az eddiginél sokkal aktívabb munkát fejtenek ki. Amint a CSKP KB februári határozata is megállapította, pártunk az elmúlt időszakban eredményes munkát végzett a politikai és gazdasági élet konszolidálásában. Konkréten számokkal vagy szemléltetően bizonyíthatjuk, a programnyilatkozatok, határozatok és a tettek közötti összhang eredményeit. A népgazdaság minden szakaszán emelkedett a termelés, többek között nagy sikereket könyvelhetünk el az iparban és a mezőgazdaságban is. Jobb az áruellátás, és fokozatosan bővül az áruválaszték is. Ha például végignézi az ember az élelmiszerüzleteket, köztük a húsüzleteket, és látja a bőséget, a mutatós, friss, hentes- és füstöltárukat, szinte el sem akarja hinni, hogy az 1968- 1069-as időszakban becsületes dolgozóinknak — ez úgynevezett Sikféle piacpolitika következtében, a gazdasági káoszban, amikor nem törődtek a szükségletek kielégítésével, — órákat kellett sorba állni, hogy egy darabka marhahúshoz jussanak. Ma a CSKP egészséges gazdaságpolitikájának hatására, mindenki annyit és olyan húst vásárolhat, amilyet akar, sőt egyes körzetekben húsfelesleg is van. Csak egy példát hoztunk fel népgazdaságunk konszolidálására, de hasonlókkal érvelhetnénk népgazdaságunk más szakaszain is. Tény, hogy népünk jól él, ez pedig a közös összefogás eredménye. A gazdaságfejlesztés és a távlati tervek kedvező feltételeit a párt azokkal alakította ki, akik őszintén, szívből támogatják a Elítéljük rendszerünk ellenségeit szocializmust, akik elvetették a revizionista és opportunista nézeteket, szakítottak a lázító egyénekkel, csoportokkal és mindennapos szorgalmas munkával járultak hozzá a népgazdaság konszolidálásához. Ezeket a polgárokat pártunk és egész szocialista társadalmunk nagyrabecsüli. Nemcsak a belpolitikai életben, hanem nemzetközi síkon is kedvező feltételek alakultak ki a békeszerető népek építőmunkájához. A Varsói Szerződés tagállamainak internacionalista segítsége 1968- ban visszaszorította a nemzetközi reakció előretörését, és tanúsította, hogy a, szocialista táboron nem üthetnek többé rést a revansvágyó imperialista körök. Az elmúlt években, bár a reakció hangoztatta, hogy Európa békéje veszélyben van, — amint azt a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének legutóbbi prágai ülése is megállapította, — a Szovjetunió és a szocialista államok által indított nagy békeoffenzíva következtében egyre jobban közelednek Európa népei. Annak ellenére, hogy Európában a béke erői vannak fölényben, nem ringathatjuk magunkat olyan illúziókban, hogy az imperialista hidegháborús uszltók feladták pozícióikat. Ojabban a kapitalista államok propaganda-politikai, ideológiai-, kém- és emigránsközpontjai nagyarányú Csehszlovákia-ellenes kampányt kezdtek. Be akarják vinni a köztudatba, hogy Csehszlovákiában tömegesen tartóztatják le a polgárokat. Igaz, a múlt év novembere óta őrizetbe vettek több olyan polgárt, akik bűntetteket követtek el és megsértették szocialista törvényeinket. Köztük nincsenek kommunisták. Olyan egyének ezek, akik nem jó szemmel nézik, hogy dolgozó népünk életszínvonala állandóan emelkedik, hogy javul a közellátás, hogy népünk egyre jobban él. Kik ezek az emberek? Többségben külföldi kémközpontokkal álltak kapcsolatban, állandóan lázítottak szocialista rendszerünk ellen és 1969 áprilisa óta, — amikor pártunk meghirdette a politikai és gazdasági élet konszolidálását — többízben törvényellenes tetteket követtek el. A CSKP Központi Bizottsága többször hangsúlyozta, hogy nem lesznek mesterségesen előidézett perek. Így a bíróságok nem indítottak pert a tévelygőknek hitt egyének ellen. Azonban — mint Husák elvtárs is hangsúlyozta, a CSKP KB februári ülésén, a munkásosztály és a dolgozó nép forr idalmi vívmányai, valamint szocialista rendszerünk védelmének érdekében nem engedjük, hogy törvényeinket semmibe nézve, egyesek lázítsanak a szocialista rendszer ellen, met 6,1 százalékkal kell növelni és ennek keretében az ipari termelést 7,7 százalékkal, a mezőgazdasági termelést 3,7 százalékkal, az építőipari munka terjedelmét pedig 9,1 százalékkal kell növelni. Emellett igen nagy gondot kell fordítani az önköltség csökkentésére. Az elképzelések szerint az iparban a teljesítményre számított 1 korona teljes önköltségét az 1971 évi 91,65 fillérről 89,87 fillérre kell csökkenteni, és emellett több mint 11 milliárd korona hasznot kell elérni, úgyhogy a költségekkel mért rentabilitás elérje a 11,3 százalékot, míg az elmúlt évben ez csupán 9,17 százalék volt. Röviden arról van szó, hogy minden intézkedést annak érdekében hozzunk, hogy kisebb önköltséggel, több és jobb minőségű árut gyártsunk. A beszámoló részletesen foglalkozik az álló alapok elégtelen kihasználásával. Főleg az építőgépek, ásógépek, buldózerek és keverőgépekről van szó. Ezeknek a nagyteljesítményű gépeknek a teljesítőképessége a legtöbb esetben még 50 százalékra sincs kihasználva. De hasonló helyzettel találkozhatunk más gépeknél is. Komoly gondot okoz Szlovákia népgazdaságának, hogy tovább csökken a munkaképes lakosság száma. Például a serdülőkorúak száma, akik első ízben lépnek munkába, fokozatosan csökken, és ezért kevesebb lesz a munkások száma is. Nincs más kiút, minthogy a meglévő munkaerőket a jövőben ésszerűbb munkaszervezéssel, gépesítéssel jobban kihasználjuk. Az előbbi problémával függ össze a tudomány és technika fejlődésének elősegítése, illetve a tudományoss műszaki forradalom vívmányainak alt kalmazása a termelőmunkában. A nemzetgazdaságfejlesztési prog- i ram számol a kutatási és fejlesztési- alap további fejlődésével és az 1972- I es terv szerint 2,4 ezer fővel nő a- tudományos kutetási dolgozók száma c és eléri a 33 ezer 200 főt, vagyis az i ország tudományos kutató kapacitát sának 23,3 százalékát. Nagyon komoly problémaként veti • fel a beszámoló, hogy a vállalatok, 1 a termelő-gazdasági egységek és tárt cák által beterjesztett tervjavaslato, kát, még mindig a taktikázás, a tarta’ lékok leplezése jellemzi, az az igyé, kezet, hogy védelmezzék a könnyen • teljesíthető tervet. Nyíltan meg kell • mondani, — hangsúlyozza a beszámot ló —, hogy tarthatatlan az olyan helyzet, hogy a kommunista — méghozzá vezető gazdasági dolgozó — szavakban egyetértsen az ötéves terv törekvéseivel és céljaival, de ezt az egyetértését ne fejezze ki konkrét tettekkel. A vezető dolgozóktól meg kell követelni az állami terv iránt tanúsított fegyelmet, a nagyfokú komolyságot a javaslatok és elemzések feldolgozásában. Tűrhetetlen az olyan helyzet is, hogy a pártszervezetek egyetértenek a gazdasági vezetők olyan tervjavaslataival, amelyek felületesek, lazák, nem fedik a valóságot és könynyen túlteljesíthetők, ugyanakkor az ; illetékes üzem teljesítőképessége nincs megfelelően kihasználva. Az SZLKP KB Elnökségének beszámolja komoly feladatokat tűz minden párttag, minden dolgozó elé és felhívja a figyelmet, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel, az összes tartalékok felhasználásával, a munkafegyelem megszilárdításával, a munka termelékenységének növelésével, a meglévő alapok hatékonyságának növelésével több és jobb minőségű árut termeljünk, hogy ilymódon teljesíthessük a XIV. kongresszus határoza- 1 tát a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozóan.
