Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-02-26 / 8. szám

1 Tejfeles szájú legényke

* voltam még, úgy az

1000-as évek legelején, amikor a sors kivetett a szülői házból és a vadvizekkel átszőtt, bájosan szép kisalföldi erdőnkből elindultam messzire, egészen az Erdos Kárpátokba.

Ott aztán a merőben idegen táj, a félelmetesen nagynak tűnő hegyek és a végeláthatatlan erdők annyira idegenek voltak számomra, hogy bizony visszasírtam elhagyott, szép vízivllágomut.

Későéi) a szolgálati fegyverül kapott pompás Ogris puska és az általam ismeretlen nagy ragadozók, farkasok, medvék va dászatának lehetősége feledtették velem régi pátriámat.

A sok izgalmas farkaskaland olvasásától felajzva, alig vártam, hogy jó puskámmal a kezemben szembekerülhessek a farkasokkal. Sajnos, olyan lehetőség, mint amilyet gyerekkoromban egy olajnyomású képen láttam, nem kínálkozott. Ez a kép, valahol a végtelen szibériai havas tájakon vágtató trojkát ábrázolt, mely hosszan kötélen, visító malacot vonszolt maga után. A szán nyomában vicsorgó fogú farkasfalka nyargalt, és amikor már-már elérték a kötélre kötött malacot, a szánban állő kucsmás, bundás vadászok kezében tüzet vetettek a puskák és a hóba haraptak az élen futó farkasok.

Területünkön a farkasok ga rázdálkodásának nyomait gyakran láttuk. Téten a fagyos, kérges hóban futni már nem tudó őzeink és szarvasaink nagy számban lettek áldozataivá ezeknek a gyilkos dühü bestiáknak. A környéken mindenki tudott valami farkashistóriát. Beszélték* hogy a V.-i. levélhordót annyira széttépték a farkasok, hogy felesége csak a csizmájának törött patkójáról ismerte fel maradványait. A. K.-i vályogvetőt pedig, aki télen muzsikálni járt a szomszéd faluba, amikor útjában üldözőbe vette egy farkas, csak az mentette meg, hogy gyorsan felmászott egy vadkörtefára. Szerencséjére a hegedűjét is felvitte magával és amikor kínjában hegedülni kezdett, a fa alatt leselkedő ordas, farkát behúzva, észnélkül eliramodott.

Azt azután, hogy ezek a félelmetes farkashistóriák nagyrészt miként születtek, bizonyítja alábbi esetem.

Éjszakai farkaslesről voltam hazatérőben egy januári reggelen és a hegyi ösvényről a völgykatlanban álló erdészlakra tekintve megpillantottam Francit, főnököm házi mindenesét, amint éppen szénát huzigált a kazalból egy nagy hátikosárba. Valami bolondos ötletből, talán mivel még fülemben visszhangzott az éjszaka hallott farkasüvöltés, hirtelen lekaptam kalapomat és azzal modulálva a hangot, valamit farkasüvöltésfélét hallattam.

Első üvöltésemre Franci majd sóbálvánnyá dermedt, amikor pedig másodszor is üvöltöttem, ijedt mozdulattal eldobta a szénavon.őt és hatalmas iram-'

ban futni kezdett a ház felé.

Főnököm hosszú hetekre távol volt, a házat babaarcú, bájos asszonykája őrizte, aki az után, hogy a zárt ajtón dörömböli kezdtem, sírva kiáltotta, hogy a jó isteu a legjobbkor küldött haza, mivel Francit a ház közelében farkasok támadták meg és csak a szénavonóval végzett elszánt hadakozás árán, nagy nehezen tudóit bemenekülni.

Mondáimul sem kell, hogy amikor felpattant a tolózárakkal megerösítelt vastag tölgyfaajtó, a bájos kis erdészaszszony megütközött gúnyos vigyorgásomon, mivel Franci halálos veszedelmét fogadtam.

Hiába jártam a rókákat óvatosságban felülmúló farkasok után, hiába töltöttem éjszakáimat dögkunyhóban, magasletisztásl övező nagy fák árnyékát a húnynl készülő Hold fantasztikus alakokká formálta. Mintha valami ködmönös óriás pásztorok lettek volna, az alattuk lévő cser|ék pedig a nyáj. Ám egyszer csak úgy tűnt, mintha a nyáj megmozdult volna és különösen nagy kutyúk törtek elő a tisztásra. Egy pillanatra meghökkentem. Hogyan kerülhettek ide a messze fekvő faluból ezek a kutyák? Hamarosan ráeszméltem azonban arra, hogy farkasokkal van dolgom.

Az izgalomtól a torkomban vert a szívem, amikor a legközelebbi farkast puskámmal célba vettem és annak mindkét csövét rásütöttem. Mire a füst eloszlott — mert akkor még füstös lőport használtunk — a farkasok is eltűntek, mint

a

'a

.c

3

4)

E

4,

Ľ

= Jŕ о

CO OJ

a

* ť

a a cr

& a

3

■V

a

■V

4/

sen, farkast puskavégre kapni nem sikerült. Már-már feladtam a reményt, hogy eredményes farkasvadász nimbusza övezze ifjú fejemet, amikor végül is kegyeibe fogadott Diána istenasszony.

január vége felé jártunk már és a hőmérőben a higanyszál makacsul zéró alatt 20 fok körül vesztegelt. Egyik éjjel szobámban hangos csörömpölésre ébredtem, majd riadtan állapítottam meg, hogy kis tacskó kutyám, melynek vacka kint volt a tornácon, felugrott az ágyamba. Valami azt súgta nekem, hogy ne gyújtsak világot, mert elképzelhetetlennek tűnt kutyám merészsége — jóllehet az egyik külső ablaktábla törött volt — hogy a belső táblát betörve, behatoljon a szobámba, hacsak valamilyen veszély nem késztette erre. Gyorsan kiugrottam tehát ágyamból és nemezlalpú cipőmben, az ajtót emelve, hogy ne nyikorogjon, töltött puskával kiléptem a tornácra.

Csodálatos éjszakai táj tárult kint elém. A ház előtti kis

Ü ’S

Ь)

Jŕ

valami fantomok Ekkor lett igazán úrrá rajtam az izgalom. Vacogni kezdett a fogam, amihez a lenge öltözékem is hozzájárult. Végül beléptem a szobámba és gyorsan felöltöztem. Meggyújtottam a gyertyás kis viharlámpámat, és egyik kezemben a lámpát, másikban a töltött puskát tartva, kiléptem a ház elé.

Amikor a lövés helyére értem, reménységem nőttön nőtt, mivel ott vért és szőrszálakat találtam. Lassan, feszült figyelemmel követtem a vérnyomot, mely a völgy mentén egy fiatal nyiresbe vezetett. Ide is behatoltam néhány lépésnyire. Majd céltalannak találtam az éjszakai nyomok követését és visszatértem a szobámba. Főnököm feleségének riadt érdeklődésére az ablakon át azt feleltem, hogy kóborkutyákra lőtem és elnézést kértem a zavarásért.

Kínzó lassúsággal telt el az éjszaka. Különösen az a gondolat izgatott, hogy a sebesült farkast utóbb felfalják a társai. Alig pirkadt, már teljes

harci felkészültséggel, négy szarvasgyllokkal az oldalúmon, töltényekkel degezre tömött tarisznyával a nyakamban és lövésre kész fegyverrel a ke zeniben, körüljártam a házat. A nyomokból megállapítottam, hogy az éjszakai vendégek öten voltak. A sebzett a' völgy irányában futott, míg a társai merőlegesen nekivágtak a hegyoldalnak.

Az este elhagyott vérnyomot követve, rövidesen kihűlt sebágyat találtam, melyből a farkas még az éjjel — bizonyára közeledtemre — tovább futott. Nyomában már csak piros, gyönggyé fagyott vércseppek voltak, majd a vérnyom teljesen megszűnt és reménységem is eloszlott már, amikor Mátyás-szajkók jellegzetes, egymást hívó kiáltozására lettem figyelmes. A szajkók lármájától felvillanyozva, meggyorsítottam lépteimet és alig néhány lépés után, a középkorú erdőben, egy hármas bükkfa tövében megláttam a karéjba görbült, csonttá fagyott éjszakai látogatók egyikét, egy hatalmas hlmfarkast.

Határtalan örömömet le sem tudom írni. Percekig táncoltam a farkas körül, puskámat ölelgetve, csókolgatva és gondolatban máris kiszíneztem, miként fogok diadalmas farkas avdászként bevonulni az erdészház kicsiny asszonykája elé. Azt már csak a vadászemberek kedvéért írom le, hogy a farkas beleit roncsolta össze a belélött maroknyi négyes sörét.

Amikor a szőrmentében vonszol! zsákmánnyal hazaértem.

az ajtó előtt ácsorgó Francit beküldtem azzal, hogy hívja ki az asszonyát, mert az éjszakai kuvaszok egyikét meghoztam. Az erdész-asszony rögtön kijött és ugyanakkor érkezeit oda egy öreg juhász, akinek a juhai közül már sokat eloroztak a farkasok. A pásztor megle petten felkiáltott: „Hiszen ez nem kutya, hanem egy jól megtermelt farkast“ Én pedig nagyképűen, mintha már tucatszám lőttem volna farkast, így feleltem: „Hát aztán!?“

Avattak már azután és azelőtt is különféle vad vadászává, vadászkaiddal, suhogó vesszővel, vaskos pálcával. De ezeknek az avatásoknak emléke már elmosódott emlékezetemben. Azt az avatást azonban, amikor az édes gyerekasszony fellelkesülten, csókjával avatott farkasvadásszá és gyönyörű szőke varkocsa, melyet aznap még nem tűzött kontyba, az ölelés lendületétől köríllkulcsolta a nyakunkat... nem, azt az avatást sohasem fogpm elfelejteni.

SCHNEIDER JENŐ

9 V

KORAI NAPOSCSIBE " VÁGÓCSIRKE!

SOK TÉLI TOJÁS!

Háziáji tenyésztőink körében egyre jobban teret hódít a baromfikeltető üzemekből származó február-márciusi csibék mesterséges felnevelése, mert ez lehetővé teszi a piacon jól értékesíthető primőr csirkék, valamint korai jércék nyerését. Sokun rájöttek arra, hogy a műanya segítségével történő csibenevelés jóval olcsóbb, mintha ezt kotlóssal végeznénk, mert a kotlós állal elfogyasztott takarmány értéke több mint kétszerese annak a kiadásnak, amit szénfűtéses, vagy villanyíűtésű műanya alkalmazása esetében el kell viselni. A korai keltetésü csibék nagyobb szervezeti ellenállóképességgel rendelkeznek és sokkal könnyebben felnevelhetők, mint a nyári időszakban kelő társaik.

40—50 csibe 3—4 hétig történő előnevelése megoldható 1—1,5 m2 alapterületű ládában. A kis állatok 28—32 CF-os melegigénye ernyővel ellátott 60 wattos villanyégővel, vagy középre helyezett és ruhával körülcsavart forróvízzel töltött edény segítségével biztosítható. Egészségügyi szempontból jobb az a megoldás, amikor a láda 1—1,5 m2 lyukbőségű drótháló aljjal készül és az állatok bélsara a lent elhelyezett felfogó deszkán gyűlik össze. Mikor már a csibék nagyobbak, ügyelnünk kell, hogy esetleges tömörülés közben agyonnyomás ne keletkezzen. Ennek megelőzése végett ajánlatos a láda sarkainak szögletét letompítani.

Ha már kotlós nélküli csibenevelésre vállalkozunk, nem jár sokkal több munkával akár néhány száz csibe felnevelése sem, ami jövedelemszerzés tekintetében sem közömbös. A legtöbb családiházhoz tartozik olyan kihasználatlanul álló épület, vagy helyiség, amit cslbenevelóvé lehet átalakítani. Háziszárnyasok mesterséges felnevelésére mindazok a helyiségek számításba jöhetnek, amelyek a külső hőmérséklettől függetlenül, az állatok melegszükségletét képesek megtartani. A jól szigetelt falakkal és mennyezettel rendelkező nevelőhelyiségtől megköveteljük, hogy száraz, huzatmentes, jól szellőztethető, világos és könynyen tisztántartható legyen. Legmelegebbek a déli fekvésű ajtóval és ablakkal ellátott, téglafalas Istállók, amelyek padozata száraz, rugalmas, vizet át nem eresztő, s könnyen fertőtleníthető. A zárható he- I у iség egyúttal megakadályozza a ragadozó állatok bejutását. Igényünknek legjobban a 10— 12 cm vastagságú kőszénsalakbetonból és aszfaltból készült padozat felel meg.

Oj épület készítésekor vagy i régi gazdasági épület átalakító-” sakor rendkívül fontos gondot fordítani az ablakfelület kialakítására. Kellő világosság nyújtásán kívül a szellőztetést is szolgálja a déli oldalra helyezett ablak, amelyen nagyobb mennyiségben és hosszabb ideig juthat be az éltető napsugár. Az állutok éjszakai ellenőrzése, valamint a villany müanyák üzemeltetése végett szükséges az épületbe bevezetni a villanyt.

A kiscsibék melegigényét legegyszerűbben cserép-vagy téglakályha alkalmazásával oldhatjuk meg, azonban ezt tűzveszélyes, levegőszennyező és oxigén-elvonó voltuknál fogva csak szükség esetén — kellő óvatossággal — alkalmazzuk. Téli és koratavaszi csibenevelés esetében a 30—32 C“-ú padozat! hőmérsékletet kályhafűtéssel úgy sem lehet biztosítani, ezért kiegészítésképpen infralámpákat, parabolaernyős műanyát kell beszerezni, vagy lótrágyából mélyalmot készíteni. A korszerű csibenevelés háztáji gazdaságokban is jól alkalmazható hősugárzó eszköze az infralámpa. Beszerzése és üzembehelyezése nem kíván nagy anyagi befektetést. Az égőkből kibocsájtott elektro mágneses sugarak áthatolnak a növekedő állatok test-sejtállományán s elősegítik a szervezet D-vitamin termelését. Az 50 cm magasságban felfüggesztett hármas lámpacsoport 3— 400 csibe melegigényét elégíti ki. Amennyiben kályhafűtéssel biztosítani tudjuk a 20—22 °C teremhömérsékletet, a csibék 2 hetes koruktól kezdve már nem igénylik a lámpák teljes üzemeltetését. Ha figyelemmel kísérjük a növekedő állatok viselkedését, abból könnyen következtethetünk, hogy a nevelőhelyiség hőmérséklete kielégítő-e? Akkor optimális а padozat feletti hőmérséklet, ha az állatok élénken mozognak, kapirgálnak, vagy széjjel terülve pihennek.

A szakszerű csfbeneveléshez szorosan hozzátartozik az alomanyag minősége és használata. A jó minőségű alomtól megköveteljük, hogy meleget tartó, jó nedvszívóképességü, szagtalan, száraz, könnyen kezelhető és olcsó legyen. Homokot csak elvétve használjunk almozásra. Rossz nedvszívóképessége és a levegő porral való szennyezése miatt, legfeljebb az infralámpák sugárkörletében alkalmazzuk.

Az utóbbi években elterjedt az apróra zúzott száraz kukoricacsutka használata. A 2—3 cm nagyságú darabokon kényelmesen mozognak az állatok s ez az afiyag igen jó nedvszívőképességgel bír. Amennyiben 15 —20 cm vastagságban bealmozzuk a nevelőhelyiséget, úgy 10—12 hetes korig történő nevelés esetében sem kell kicserélni, csak szükségszerinti átforgatásáról kell gondoskodni. Száraz, penészgombáktól mentes 4—6 cm-es darabokra felszecskázott búzaszalma is jó minőségű alomanyagot szolgáltat. Sok helyen a száraz gyaluforgácsot és a tőzegkorpát is felhasználják a baromfinevelő, vagy a tojóházak almozására.

Kitűnő eredménnyel lehet lótrágyából készült „mélyalmon“ is csibenevelést folytatni. A 15 —20 cm-es Irágyadöngöleg egyenletes melegítő képessége mellett Biz-vitainlnt és antibiotikumokat is termel, amelyek nek fontos szerepük van a növekedés serkentésében és az egészségi állapot megóvásában. A jól elkészített mélyalom az ól levegőjét is egyenletesen bemelegíti. Az első napokban többször szellőztessünk, hogy a friss lótrágyában termelődött amónia a helyiségből eltávozhasson. Amikor már megszabadultunk a k£ros gázoktól, gondoskodhatunk a kellemesen felfűiött helyiségben a naposállalok fogadására. A csibék fejlődését jelentősen befolyásolja, hogy a nevelőhelyiség egy m2 alapterületére hány db-ot helyezünk belőlük el. Mielőtt naposáliatainkat megrendelnénk, pontosan mérjük fel az istálló hasznos alapterüjletét. Egy m2- re 12—15 csibénél többet nem ajánlatos elhelyezni, mert a későbbiek során a zsúfoltság

miatt komoly veszteségeink lehetnek. A naposcsibék megérkezése előtt megfelelő számú etető- és itatóedény beszerzéséről vagy készítéséről gondoskodjunk. Sokan ezt hatodrendű tennivalónak tekintik, mert nem gondolnak arra, hogy a hiányosan megszerkesztett etetővályukból az állatok 15—25 százalékos takarmánypocséko- Mst okozhatnak, jellemző a csirkékre, hogy csőrükkel vagdosva, lábaikkal kapargálva kiszórják a magvakat vagy a darafélét az alpmba. Ha kellő számú — céluknak megfelelő — önetetőrő! gondoskodunk, egy-ogy csirkére számítva, a felnevelés időtartama alatt 1,50 —2 koróná értékű takarmányt könnyen megtakaríthatunk. Ma már a kereskedelem Is forgalomba hoz olyan etető- és itatéedényeket, amelyek a háztáji tenyésztők igényét kielégítik. A folyamatos,, friss és tiszta ivóvízzel történő ellátást cserépből, vagy alumíniumból készült kúpos önitatókból végezhetjük. Egészségügyi szempontból igen fontos, hogy az etető- és itatóedények könnyen tisztántarthatők legyenek. A tepsiíormájú etető- és itatóedények használatát mellőzzük, mivel az eleség és az ivóvíz alomrajuttatásán kívül az állatok ürülékükkel beszennyezik azok tartalmát. Akármilyen típusú itatőedényt használunk az ólban, csurgaléklé felfogó tálcát feltétlenül helyezzünk alája, mert az átnedvesedett alom egészségtelen és a helyiség levegőjének páratartalmát szükségtelenül növeli.

A korszerű csibenevelés sikerét a fajta helyes megválasztása is jelentős mértékben be folyásolja. Az utóbbi időben az érdeklődés középpontjába került a barna színű DeKalb hibrid, amely háztáji viszonyok között 180—200 db, nagyüzemi tartás esetén pedig évi 235— 255 db barnahéjú tojás termelésére képes. Nagy előnye, hogy gyorsan növekedik és igén jó szervezeti ellenállóképességgel bír. Csallóközben* a Michal na Ostrove-i (Miliályfai) Efsz 3400 db tenyészszüiőpárt vásárolt Magyarországról, amelyektől 1972-ben kb. 400 ezer db vegyeslvarú naposcsibe értékesítését tervezi a nagyüzemi és a háztáji gazdaságok részére

4,50 koronás darabonkénti áron. A február, március hóban kelt csibék 165—170 napos korban megkezdik tojástermelésüket és gondos istállőzás és takarmányozás esetén kitartó, jó téli tojókká válnak. Kakascsirkék 9—10 hetes korban 1,0—

1,2 kg-os élősúlyban értékesíthetők, illetve rántanivaló, csirke minőségben vághatók.

(Folytatjuk)

KERÉNYI ERVIN, mérnök