Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-02-26 / 8. szám
A nemes csincsilla honosítása és tenyésztése h. Csincsilláink 1—4 fiókát ellettek egyszerre. Leggyakoribb a 2 fióka. A veszteségeket is beszámítva tehát anyánként évente 3,5—4 fiókával számolhatunk. Az ellesi veszteség rendkívül alacsony. Ellés után néha megrágott fiókákat is találunk. Téves az az elképzelés, hogy ez kannibalizmus eredménye. Számos el lést volt alkalmam végignézni és megfi-Jóka keresztezett nyulak Jelenleg a háztájiban még nem sok hibrid nyúl van, viszont elég keresztezett nyulat látni, például újzélandi fehér x nagyezüst, magyar tarka x újzélandi fehér bak (Fi) kombinációban. Szépek és jók, ha tenyésztőjük helyesen tartja őket. Egy jól megválasztott fajtakeresztezés Fi-ei mindig jobb húsformát mulatnak, mint a szülők fajtatisztán. £n most többszörösen keresztezett nyulak előállításán dolgozom. Hét fajta kilenc vérvonala szerepel e tervben. Eredetileg fehér színű lett volna a végtermék, de elálltam ettől, mert ezt a magunk csinálta ketrecekben sohasem lehet tökéletesen tisztán tartani. Tenyésztőtársaim szinte vergődnek a fajta megválasztásának gondjai között. Minden értékesítő a maga portékáját dicséri. Mit tegyen hát a kezdő? Költséget nem sajnálva menjen el a kiszemelt tenyésztőhöz, akitől vásárolni akar, nézze meg állományát, érdeklődje meg tenyésztési módsszerét. Ha látja, hogy az állomány szép és egészséges, akkor biztosan jó a tenyésztő módszere is, ezért nyugodtan vásárolhat. Beszerezhetjük állatainkat nagyüzemi tenyészetből is, de akkor mindvégig alkalmazni kell a nagyüzemi tenyésztés technológiáját. Ez nekünk még költséges. Azt ajánlom inkább kezdő tenyésztőtársaimnak, hogy használják nyugodtan az egyszeri keresztezést. Ilyen például a csincsilla anya x ezüst bak, lepketarka anya x újzélandi fehér bak, újzélandi fehér anya x ezüst bak. Mindbárom keresztezés kiváló hústerméket ad. Ezt saját tapasztalatomból ajánlhatom. 50 */% táp + 50 % gazdasági abrakkeverékkel önetetőből etetve, ehhez adva széna, zöld, répa, vfz, s különösebb nehézség nem adódik. Persze: a tisztáig fél egészség; szúnyogháló, plnsz oltás a másik fele. MIZSEf ÁRPÁD gyelheltem, hogy a kitolás időszakában az anya fogaival húzva segíti a magzat világrajöttét. Ilyenkor, különösen idegesebb anyák vagy nehéz ellések esetén, a fiókák bőre, esetleg hasfala megrepedhet és elpusztulhatnak. Az ilyen sebesült vagy elpusztult fiókákat azután az anya a magzatburok felfalása után gyakran megrágja. Ügy tapasztaltuk, hogy a fiókákat 8 hetes korban a legkedvezőbb anyjuktól elválasztani. Ekkor mar károsodás nélkül megkezdhetik önálló életüket. Tovább szoptatni azért sem ajánlatos, mert ha az anya újra vemhesült, ekkor már a vemhesség felénél tart, tehát nyugalomra van szüksége, tápanyagainak egy részét pedig már új magzatainak építésére kell fordítania. A növendékeket 7—8 hónapos korban vettük tenyésztésbe, ekkor rendszerint rövid időn belül be is következett a párzás. Mind a mono-, mind a poligám tenyésztési módszert kipróbáltuk. A szaporodási eredmények éppen olyan kedvezőek voltak akkor is, ha öt anyát osztottunk be egy bakhoz, mint ha 1:1 voľ: az ivararány. A poligám tenyésztés egyetlen hátránya, hogy ha a bak meghibásodik és nem vesszük észre, akkor többszörös lesz a kiesés. Emiatt kezdő tenyésztőknek inkább a monogám módszer ajánlható. EGÉSZSÉGÜGYI MEGFIGYELÉSEK A kísérlet időtartama alatt a tenyésztés eredményességét veszélyeztető betegségek nem fordultak elő. Leggyakrabb eset a bélsárrekedés volt, különösen az első időszakban, amikor még kellő takarmányozási tapasztalatokkal és megfelelő takarmányrecepttel nem rendelkeztünk. Naponta ellenőrizni kell, ezért az állatok bélsárürítését, mert ha azonnal észrevesszük a bajt, hashajtószerekkel eredményesen kezelhetjük. Ugyancsak gyakori eset volt elsősorban takarmányváltozásak olkalmával, a hasmenés vagy lágy bélsár ürítése. Ez könnyen kezelhető a hasmenésre hajlamosító takarmány időszakos megvonásával és Tannocarbon tabletta adagolásával. Növendékállatoknál előfordult kisebb számú szőrkopás. Megfigyeléseink szerint ennek két oka lehetséges. A kellemetlenebb eset a gombás fertőzés, amely kezelhető ugyan, de könnyen átterjedhet a szomszédos állatokra is, különösen, ha közös homokfürdőt használnak. A gombás eredetű szőrkopás, szőrhiányos foltokban főként a fejen és a farok tájékán mutatkozik. Gyakoribb eset a rossz szokásból eredő szőrrágás, ez leginkább a hátsó combokon és a test oldalain tapasztalható. Az ilyen állatokat nehéz leszoktatni a szőrrágásról, Inkább a megelőző védekezés a fontos: már 4 hónapos kor után feltétlenül helyezzük a növendékeket egyedi ketrecekbe, ugyanis rendszerint először egymás szőrét kezdik rágni. Mindig legyen a ketrecben rágófá. Mindezeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a korábbi aggályok megdőltek és a csincsilla vidékünkön is éppen olyan eredményesen tenyészthető, mint más földrészeken. HÄZTÄJI TAPASZTALATOK A csincsillatenyésztés olyan érdekes és hálás szakterület, hogy amikor 1969-ben a kutatóintézettől más munkaterületre kerültem, ezt a témát nem tudtam elhagyni, megfigyeléseimet tovább akartam folytatni, ezért saját állományt létesítettem. Ezzel lehetőségem nyílott arra is, hogy a tenyésztés háztáji lehetőségeit tanulmányozhassam. Állataim számára a lakás éléskamráját ürítettem ki és rendeztem be. A falhoz lécállványzatra 5 egymás fölötti sorban helyeztem el a tenyészállomány ketreceit. Az intézeti tapasztalatok alapján kisebb módosításokkal a holland típusú kel'ecmegoldást választottam. A helyiséget télen Minicalor olajkályhával fütöm néhány órán keresztül, az esti órákban +20, +22 C fokig, így a nap egyéb időpontjában maximálisan +10 C fokig sülylyed a hőmérséklet a leghidegebb napokon is. Tenyésztési eredményeim azt bizonyítják, hogy ezek a hőmérsékleti határok még ellesek idején is megfelelőek. A szellőztetést a padlásajló nyílásának változtatásával az évszaknak megfelelően szabályozhatom. Mivel szabad időnk csak este van, ezért állatainkat úgy szoktattuk, hogy naponta egyszer, este 7—9 óra között etetjük, és ekkor adunk eléjük homokot a szőrük tisztántartásához szükséges homokfürdőhöz. Ez a megoldás megegyezik az állatok természetével és gyakorlatunkban igen jól bevált, mert megfigyelhető, hogy a csincsillák nappal alig mozognak, aluszékonyak, és viszonylag keveset táplálkoznak. Délután 5—6 óra után megélénkülnek, ekkor minden külső hatásra érzékenyebben reagálnak. Kedvező az esti etetés és gondozás azért is, mert az élénken mozgó csincsillák között hamarabb észrevenni, ha valamelyik állat kisebb érdeklődést tanúsít a homokfürdő vagy a takarmány iránt, avagy lustán mozog, ezért azonnal felfedezhető egy-egy megbetegedés és lehetőség van a gyors beavatkozásra. A nappal etetett állatok a takarmányból is többet pocsékolnak, mint amelyeket este gondozunk. Csincsilláink alaptakarmánya: LATI csincsillaláp, forrólevegős lucerna szénaszecska, és friss ivóvíz. Kiegészítésül naponta kapnak szemes magkeveréket, ami 2 rész zabból, 2 rész árpából, 2 rész búzából, 1 rész durva kukoricadarából és Vi rész héjas napraforgómagból áll. A keverékhez 2 %nyl házinyúl ásványi- és 2 % vitaminpremixet keverünk. A téli időszakban a napi adagon felül egy vékony cikk almát etetünk, nyáron pedig ad libitum zöldlucernát vagy füves keveréket. Megfigyeléseim szerint a fokozatos szoktatás után etetett zöldtakarmány igen kedvező hatású és nem okoz emésztőszervi megbetegedést. Ez különösen előnyös a szoptatós anyák részére, mert fokozza tejtermelésüket, emellett a szopós fiókák korábban fogyasztanak önállóan is takarmányt. Több hónapon keresztül nem volt alkalmam préselt lápot beszerezni, ekkor a teljes abrakadagot az említett összetételű szemeskeverék képezte. Ahol szopós fiókák voltak, ott az abrakot durva dara formájában etettük, hogy a fiókák is könnyebben fogyasszák. A kizárólagos szemeskeverék takarmányozásakor sem észleltem semmilyen káros tünetet, erőnlétromlás sem volt, így táp hiányában az állatok ezen is .eredményesen tarthatók. Időnként ugyancsak helyettesítenem kellett a forrólevegös szecskát is, helyette szálas lucernaszénát adtam. Anyaállataink egy részét poiigám, kisebb részét monogám tenyésztésben tartjuk. Az utóbbi célja elsősorban az, hogy az utódok több apától származzanak, no kerüljön az állomány rövid idő alatt rokonságba egymással, vagyis a kisebb állatiétszám ellenére is több vonalat tudjunk fenntartani. 1970- ben a legjobban szaporító anya 7,a leggyengébb 3 fiókát ellett. Az évi átlagos anyánként felnevelt szaporulat 5 volt. A standard szürke sziiiű csincsillák mellett jelenleg kísérletezek a fehér mutációs változat kitenyésztésével is. A jelenlegi 43 egyedes állomány gondozása az esetenként végzelt nagytakarításokon kívül napi 1,5—2 munkaórát vesz igénybe. Tekintettel arra, hogy a csincsillák igen tetszetősek és ápolójukhoz általában barátságosak, a róluk való gondoskodás inkább szórakozás, mint munka. Egyetlen feltétel a kialakított napirend pontos betartása, a gondosság, és az állatok napi ellenőrző megfigyelése. OLÄH ISTVÁN Vadvédelem a selejtezés szempontjából Nagyvadas terüleieken, ahol jóminöségűt trófeák elérése a főcél, a vadtenyésztés legfontosabb módszere a kiválasztott egyedek védelme és az állomány minőségét rontó, hitvány, silány egyedek eltávolítása vagyis a selejtezés. Az üröklődéstan törvényeinek ismeretében tudjuk, hogy a trófeák erőssége, minősége, formája öröklődő tulajdonság eredménye. Jóminőségű trófeát tehát csak kiváló egyedektől származó utódok rakhatnak fel. Tévedés volna azt hinni, hogy a trófeát viselő hímek tulajdonságaikat kizárólag az apaállattól örüklik. Szakembereink kimutatták, hogy az anyaállat nagyubb mértékben örökíti tulajdonságait. Ha a fenti elvet vadászterületeinken a gyakorlatban kívánjuk alkalmazni, akkor abbéi a már említett két főfeladat, nevezetesen a vadvédelem és a selejtezés következik. Elsőrendű követelmény, hogy alaposan megismerjük nagyvad-állományunkat. Szinte személyes ismerősünk legyen minden szarvas, őz, dámvad, muflon, sőt még a vaddisznó is. Ha időt nem kímélünk és fáradságot nem ismerünk, ez a trófeát viselő hímek esetében viszonylag könnyű feladat. Ha trófeájukat, erőnlétüket, testalkatukat, értékeljük és ezt gondos korbecsléssel egészítjük ki, akkor inár mód nyílik besorolni őket a kiváló-, a jó-, a közepes- vagy a selejt osztályba. Nehezebb a nőstények megítélése. Ezek minőségét tulajdonképpen csak hímnemé utódokról lehet pontosan megállapítani. Ehhez pedig gyakori és nagyon alapos megfigyelés szükséges, amit csak néhány vadász, valamint a hivatásos vadász engedhet meg magának. Minden hivatásos vadásznak ez legyen egyik legfontosabb tevékenysége. Ha gondos megfigyeléssel sikerűit a vadállományt képező egyedeket a fenti minőségi osztályokba sorolni, abból az is következik, hogy pontosan ismerjük a vadállomány létszámát. Ennek birtokában valóban jó és hasznosítható vadtenyésztési és kilövési tervet készíthetünk. A terv elkészítése során kiinduló pontnak számít a tavaszi, tényleges törzsállomány, amihez számításba veszszük az azévi szaporulatot, amit általában a nőstények számából vezetjük le. Célunk a szabvány szerinti mennyiségű állomány elérése legyen. Elvben a törzsállomány és a szaporulat összegéből levonjuk a szabvány állományt s az eredmény adja az évi leiövési lehetőséget. „VADÁSZATI AKTUALITÁSOK” eímen, magyar nyelven jelent Szlovákiai Vadászok Szövetsémeg a legfontosabb vadászati gének járási titkárságain és a rendeletek, törvények és irány- SZVSZ Központi bizottságán elvek gyűjteménye. Kapható a (Bratislava, Štefánikova 6/d.) A terv elkészítésekor egyedekre kell szétírni a kilövési tervet, amelyet szigorúan be kell tartani. A vadfajnak megfelelő legmagasabb korig védjük és óvjuk a kiváló minősítésű egyedeket s ahol ezekből kevés van, ott a jókat is, hogy tulajdonságaikat a legnagyobb mértékben átvihessék utódaikra. A kilövési terv legnagyobb részét a selejt és a közepes egyedek feltüntetésével állítják össze. Az osztályozást a legfiatalabb korosztályban kell a legszigorúbban végrehajtani és a selejtet ebben a korban kell eltávolítai az állományból. Ettől nem szabad visszariadnunk akkor sem, ha nagyon rossz állomány esetén ez átmenetileg a szabvány létszám alá süllyesztené a tényleges törzsállományt. Semmiképpen sem szabad módot adnunk arra, hogy hitvány, csúf trófeát viselő hím résztveliessen a fajfenntartás aktusában. Más szóval a selejt állatokat még az üzekedés kezdete előtt kell kilőni, nehogy egy óvatlan pillanatban, amikor alábbhagy az erős hím ébesége, fedezéshez jusson. Védelem és selejtezés, ezt két egymástól el nem választbaté fogalom a csülkösvad tenyésztésben. A két tevékenység egymást követi, kiegészíti, egésszé teszi és sohasem válhat egymással ellentétessé. KIRNER KAROLY mérnök, a SZVSZ KB vadászati előadója A tél végének közeledése sem menti fel a vadászokat feladataik teljesítése alól. Sőt, éppen az átmeneti időszakban kell fokozott gondosságot fordítani a vad egészségének megóvására. A takarmányozást akkor sem hagyhatjuk abba, ha már mutatkozik a zöld fű és duzzadnak a rügyek, legfeljebb csökkentjük a napi adagot. Nagyon fontos a sózok feltöltése. Lehetőleg adagoljunk a takarmányhoz speciális gyógyhatású szereket, amelyeket a gyógyszesztárakban szerezhetünk be. Ebben a hónapban kell elvégezni a vadfüktek megmunkálását is. Rendbehozzuk a vadréteket, felszántjuk és bevetjük a vadföldeket, kijavítjuk kerítéseiket. Az e hónapban lőhető vad jegyzékében a következők szerepelnek: vadkan, üregi nyúl, farkas, liiúz, menyét, hermelin, görény, nyestkutya, pézsmapocok, gnlambász-héja, szürke- és fekete varjú, szarka, szajkó, kárókatona. A hónap 16. napjától lőhető az erdei szalonka, a siketfajd-kakas, és a nyírfajdkakas. A hónap vége felé szükséges készíteni a vadászat-stalisztikai kimutatásokat, amelyeket április 3-ig kel a SZVSZ járási bizottságainak átnyújtani. Ezek a következők: 1. „Mysl 1—01“ jelzésű statisztikai kimutatás; 2. csülkösvad nevelési és kilövési terv (plán chovu a lovu 1) „Mysl 001“; 3. vadtenyészfési terv (plán starostlivosti o zver) „Mysl 005“. К. К. Miként akadályozzuk meg a fácán téli kóborlását A fácán vadászterületeink büszkesége. Egyike azon madárfajainknak, amelyek sok rovart pusztítanak, ezért megérdemli, hogy röviden foglalkozzunk életmódjával. Sokan azt tartják, hogy eléggé csavargó, kóborló természetű, ezt a feltevést szeretném megcáfolni. A valóság az, hogy a fácán szívesen megmarad azon a helyen ahol kikelt, de csak abban az esetben, ha elegendő táplálékot talál. Ezt a feltételt a havas téli időszakban csakis etetéssel érhetjük el. Ha nem etetjük, akkor kénytelen tovább kóborolni, hogy elégséges táplálékot találjon. Fontos, hogy az etetőket olyan helyen állítsuk fel, ahol a fácán előszeretettel tartózkodik. A takarmányt lehetőleg úgy helyezzük el az etetőbe, hogy kicsipegetése időt vegyen igénybe. Ebből a szempontból legmegfelelőbb az etető aljára vékony homokréteget szórni, amit pelyvával takarunk be, s csak erre a rétegre szórjuk a szemestakarmányt. Ezzel elérjük, hogy a magvak kiszedegetésével elfoglalt fácánok sokáig az etető alatt maradnak. Ebből a célból nagyszerűen megfelel a csöves kukorica is, melynek a földbe vagy a liőba kis árkot ásunk, s a kukoricacsövet ebbe fektetjük, úgy hogy a cső fele kiálljon, azután kis földdel vagy hóval befedjük. A fácán sokáig elbibelődik a csöves kukoricával, Igyekszik kikaparni a földből és lecsipdesi róla a szemeket. Az etetés Időjjontját lehetőleg tegyük rendszeressé. Legmegfelelőbb megfigyelni, hogy a fácán a nap melyik szakaszában keresi fel legszívesebben az etetőket. Takarmányként különben felhasználhatjuk a burgonyát, a répát, sőt mint zöldtakarmányt a káposztát is. Ha az etetőt valamilyen okból át akarjuk helyezni, legjobb a régi etetőtől az újig szalmából ösvényt hinteni, s az ösvényre ritkán szemestakarmányt szórni. A fácán a magot csipegetve, kapargatva szinte észre sem veszi, hogy az új etetőhöz jutott. A fácán téli időszakban történő elkóborlását tehát mindenekelőtt etetéssel akadályozhatjuk meg. CSIBA LÄSZLÖ, Šamorín (Somorja)
