Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-02-26 / 8. szám
A háztáji juhtenyésztés időszerű kérdései Dél-Szlovákia alföldi jellegű vidékein a juhokat rendszerint augusztusban pároztatják. A dombosabb vidékeken és a hegyaljai körzetekben a pároztatás később, szeptember első felében zajlik le. Szabadszállásos tartásban a kistenyésztők juhait oktöbcr elején pároztatják. Az anyajuhok ellése tehát, a pároztatástól függően januártól március elejéig megy végbe. Az anyajuhok vemhessége hozzávetőleg 150 napig tart, mert 146—156 nap között ingadozik. Az előhasi anyajuhok rövidebb ideig vemhesek. A vemhesség előrehaladásával fokozódik a magzat növekedésintenzitása és fejlődése. Ezért fontos az anyajuhok jó táplálása a vemhesség idején. Az 50 kg átlagsúlyú anyajuhok vemhesség ük első felében naponta 0,84 takarraányegységet és 60 g emészthető fehérjét igényelnek, míg vemhességük másik felében 1—1,2 takarmányegység és 80—90 g emészthető fehérjét kívánnak meg. Erre az időszakra a napi takarmányadag anyajuhonként 1,1—1,3 kg réti széna és 1,2 kg hereszéna lehet. Ha a háztáji tenyésztőnek nem áll rendelkezésre hereszéna, úgy a réti széna adagját 1,6—2 kg-ra és az abraktakarmány adagot 0,3 —0,5 kg-га emeli. A szoptató anyajuh a jó szénán kívül takarmányrépát esetleg silótakarmányt és emelt adag abraktakarmányt kapjon. Ellés előtt a juhaklot alaposan kitisztítjuk. Jó fekvőhelyet almozunk, hogy az anyajuh ne a hideg földön vagy a nedves trágyán elljen. Nagyobb tenyészetekben az anyajuhoknak rendszerint külön kutricát készítenek, ho4y nyugodtan ellhessenek. Az ellés az esetek túlnymó többségében rendes lefolyású, ezért segítségre csak nagyobb bárány vagy ikrek esetén van szükség. Ügyelni kell a példás tisztaságra. A bárány és az anya rendbehozása és a magzatburok eltávolítása után az anyát békén hagyjuk, hogy kipihenhesse fáradalmait, de két óra múlva ivóst és jóminőségű szénát adunk neki. Az ivóst búzakorpából készítjük és langyosan kínáljuk fel. Az anyákat ilyenkor gyakrabban, naponta négyszer-ötször etetjük és napjában legalább háromszor langyos vízzel itatjuk. Gyakori ellenőrzéssel meggyőződünk arról, hogy a bárány megtanull-e szopni. Ha az anyajuhnak elég teje van, de a bárány nem győzi kiszopni azt, úgy az anyát kitőgyeltetjük, nehogy tőgygyulladást kapjon. Egy hét múlva, amikor az anya és a bárány kölcsönösen megszokták egymást, áthelyezzük őket a többi juhok és bárányok közé. A bárányokat tizennégynapos koruktól jó minőségű szénával, zúzott zabbal, szárított répaszelettel és abrakkal kezdjük póttakarmányozní. Az adagot a korral növeljük. A bárányokat fokozatosan választjuk el. Először a reggeli tejet fejjük ki, így a bárányok csak délben és este szophatnak, néhány nap múlva azonban már csak este hagyjuk őket szopni. Az elválasztás előtti utolsó héten a bárányok már csak minden másnap szopnak. Ahol a juhokat év közben nem fejik, az olyan helyen a bárányokat 3—4 hónapos korban ajánlatos elválasztani, de ha fejik a juhokat, úgy a bárányokat elég 80 napig szoptatni. Elválasztáskor nemcsak a napok száma, hanem a bárányok élősúlya is iránymutató. Kedvező időjárás esetén a bárányokat anyjukkal együtt kiengedjük a kifutóba. A csupán legeltetéses etetésre tavasszal csak lassanként szabad áttérni, ezért főleg a bárányok, de az anyák se menjenek a legelőre éhesen. Kieresztés előtt, tehát reggel szénát vagy abraktakarmányt adunk nekik. A finomgyapjas fajtájú bárányok farkát 14—21 napos korban kurtítjuk és 3—4 hetes korban ivartalanítjuk őket. Négy-hat hónapos korban a bárányokat, legyenek azok merinó, cigája, vagy racka fajtájúak, mindenképpen nyírnunk kell. —ksz— Kedvező időjárás esetén az anyajuhot bárányaival együtt kifutóba engedjük. — ku— + A baromfitenyésztő a csibeneveléssel foglalatoskodik. A naposcsibéket vagy maga kelteti, esetleg keltetóüzemből vásárolja. A csibék egészségének megőrzése és gyors növekedése megfelelő hőfokot valamint tisztaságot kíván a nevelőhelyiségben. A legtöbb elhullás meleghiány következménye. Szokjuk meg a nevelőtér naponta történő tisztítását. ф A lndtenyésztó, amennyiben nem áll rendelkezésére keltetőgép, e hónapban ülteti tojásra a hidakat, hogy hónap végére kikeljenek az első kislibák. A ludat akkor hagyjuk fészken és rakjuk alá a tojást, amikor maga kíván ülni és amikor „tollat ereszt“. £ A kacsatenyésztő állatainak lojáshozama már teljes lendületet vett. A kacsatojásokat keltelőgépbe helyezi. A hosszabb ideig tárolt kacsatojás kelési aránya csökken. ■ A házinyúltenyészlö már kivárta az első nyúlfiókák megjelenését. Mihelyt megállapítja, hogy az anyanyúl megellett, ellenőrzi fészkét és eltávolítja belőle az elhullott vagy korcs fiókákat. A fészekben csak rendesen kifejlődött kisnyulakat hagyunk meg. Szoptatás idején a takarmányt kiegészítjük szemes valamint lédús takarmányfélékkel, hogy az anyának elég teje legyen. Az anyanyúl kívánt tejelékenységéről legjobban a fiókák egyenletes súlygyarapodása győz meg bennünket. Kevés anyatej esetén a fiókák időelőtt kénytelenek elhagyni a fészket, ami káros hatással van további fejlődésükre. О A galambtenyésztő már örülhet a fészkekben megjelenő első jövevényeknek. A ga-lambfiókák fejlődését jóminőségü takarmánnyal segíthetjük elő, amelynek a szokásos szemestakarmányon kívül bükkönyt, borsót és időnként bizonyos mennyiségű olajosmagvat is tartalmaznia kell. A változatos napi takarmányöszszetétel érdekében az adagnak tartalmaznia kellene gabonacsirát, esetleg valamilyen ez időtájt kéznél lévő zöldségfélét. A tenyésztőnek gondoskodnia kell a galambfiókák lábujjgyűrűzéséről (kb. a kikelés utáni kilencedik napon). A lábgyűrű nélküli galambnak tovább tenyésztési szempontból nincsen értéke.-jy A kecsketenyésztő e hónapban várja tenyészállatai zömének ellését. Még az ellést megelőzően az istállót jól ki kell tisztítani. Minden kecskének külön rekeszben kellene tartózkodnia, hogy ne legyen szükség ezeket vályúhoz kötni. A gidák és gödölyék számára külön kis rekeszre van szükség, amelybe az anyától mindjárt megszáradásuk után áthelyeznénk őket. A kiskecskéket kezdettől fogva megtanítjuk edényből tejet inni. így pontosan ellenőrizhetjük az egy kilónyi súlygyarapodásra jutó tejfogyasztás mennyiségét. A kiskecskékkel frissen fejt, még természetes melegségé tejet itatunk. Az etetés időpontját mindig pontosan be kell tartani, mert ellenkező esetben a kiskecskék súlyos emésztőszervi zavarok áldozataivá válhatnak. □ Az egzotikus madarak tenyésztője már szintén felkészül az új tenyésztési idényre. Rendbeteszi a kerti röpdéket. Fertőtleníti és bemeszeli a röpde mögötti épületfalat. Kezeli a bokrokat, amelyekre a kis egzotikus madarak (pinkék, asztrildák) szívesen szállnak. A papagályok és a nagyobb egzotikus madarak részére új ülőágakat helyez a volierbe, végül pedig elég madárbódét helyez el a röpdében, hogy a madarak fészkelhessenek. A voliér talaját fűmaggal veti be, esetleg egy részét tiszta homokréteggel fedi be. Végül megfelelő mennyiségű finom szénát vagy már erősen fonnyadt füvet készít oda, hogy a madaraknak legyen miből fészket rakniuk. A nemes kanárimadarak tenyésztője már teljes ütemben végzi a tenyésztést. Az összes nőstényt már áthelyezte a pároztatő ketrecekbe. Kellő hőfok és jobb takarmányozás esetén a nőstény érdeklődést mutat az előkészített fészek iránt. Mihelyt rendezni kezdi a fészket, reggel beengedjük hozzá a hímet. Ha befogadja öt, párzás után a hímet visszahelyezzük a saját ketrecébe. Ezt naponta megismételjük, a tojásrakás megkezdése után is. A tojást kivesszük a fészekből és a nőstény alatt műtojást hagyunk. Ezt azért végezzük, hogy az összes tojást egyszerre visszahelyezve, egyidejű kelést érjünk el. Ezzel a módszerrel az összes fióka egyidejűleg és egyenletesen fejlődhet, s 18 nap múlva egyszerre hagyhatja el a közös fészket. —ar— Zsinegvezető gyűrűk felkötése A zsinegvezető gyűrű a horgászeszköz igen kényes alkatrésze, mert könnyen megsérül. Főleg a porcelán és achátbetétes gyűrűk okoznak gondot. A porcelán vagy achátbetét könynyen elpattan, s a fémfoglalat éles pereme elvágja a zsineget. A sérült gyűrűt azonnal távolítsuk el a botról. Még az acél vagy nikkelezett új ezüst gyűrűk is eiég könnyen görbülnek, törnek. Ezeket is gyakran kell cserélni. Ezért a horgásznak, különösen ha többnapos kiránduláson vesz részt, fel kell készülnie arra, hogy a sérült gyűrűt a helyszínen kicserélje. Ehhez nincs szükség különleges szerszámokra, vagy nagy tudásra. Csupán az ön. „rejtett kötést“ kell megtanulnia és egy borotvapengét, egy kis köteg kötöző cérnát, néhány tartalék gyűrűt, végül az 5. ábrán feltüntetett fűző tűből kell 1—2 darabot szerszámdobozában tartalékolnia. A gyűrű fel kötését természetesen előzetesen tanuljuk meg. Vegyünk elő egy vékonyabb botot, fogjuk azt bal kezünk hüvelyk- és mutatóujja közé, miközben támasszuk meg a hónunk alatt. Majd pörgessük meg ujjaink között oly módon, hogy az ujjak bal felé mozogjanak. Ismételjük meg a pörgetést többször egymás után. Ami-, kor ez már könnyedén .megy, tekerjünk a bot köré egy karikányi vékony zsineget (lásd az 1. ábrát), úgy hogy annak bal oldali vége („a“) csak 1—2 cm-nyi legyen. Az első karikányi zsineg felrakása a legnehezebb, mégis ha ez már sikerül, a többi könnyen megy. Ugyanis, ha az első karika az áthurkolás következtében feszesen és egyenletesen áll a boton, a többit szorosan egymás mellett haladó tekercsekben csavarhatjuk fel (2, 3, 4...) az előbb ismertetett pergetéssel, vissza felé („a“ felé) haladó irányban. Bal kezünkkel a botot pör getjük, jobb kezünk pedig feszesen (artja a zsineget (lásd a 2. ábrát). Az első próbálkozásnál ügyeljünk arra, hogy a bot ne legyen 1 cm-nél vastagabb, a zsineg pedig 1 mm-nél sokkal vékonyabb. Ha ilyen összehasonlításban már könnyen megy a cérnaköteg Jeltekerése, s a karikák egyenletesen és szorosan állanak egymás mellett, próbáljuk meg a kötést vékony (0,15—0,2 mines) selyemvagy nyloncérnával. Ha ez is jól megy, már csak a „rejtett kötést“ kell elsajátítani. Ehhez készítsünk vékony, 0,2—0,25 mm-es acéldrótból (citeradrót) néhány tűt a 3. ábra szerint. Helyezzük a tűt (lásd 4. ábrát) az „a" zsinegrész mellé, tekerjünk a tű köré még 6—8 zsinegkarikát, majd fűzzük át a cérna „b“ végét a tűn, s ennek segítségével húzzuk át a zsineget a tekercs alatt (lásd az 5. ábrát). Majd vágjuk le a kiálló „a“ és „b“ végeket. Ezzel kész a kötés. Most már nem jöhetünk zavarba, ha horgászat közben megsérül a gyűrű. Sokszor nem is szükséges a vezető gyűrű mindkét kötését felbontani. Legtöbbször elegendő, ha csak az egyik kötést vágjuk fel egy éles borotvapengével. Ha ezt lefejtjük a botról, a törött gyűrű talpa a másik kötésből — a gyűrű ide-oda mozgatásával — általában könnyedén kihúzható. Vegyünk elő egy megfelelő nagyságú tartalék gyűrűt. Egyik szárát dugjuk be 'a megmaradt kötésbe. Másik szárát pedig kössük fel az ismertetett módon. (Lásd 6. ábrát.) Ugyanígy köthetjük fel a véggyűrűt is. Ha csak egyszerű porcelán gyűrűről van szó, s van tartalék betétünk, nem is szükséges az egész kötést felbontani. Elég, ha a 7. ábra szerint csak kisebb szakaszon (a) szedjük le a kötést — akkora darabon, hogy a gyűrű két szárának a szétfeszítésével behelyezhessük a tartalék porcelán gyűrűt. így csak kisebb kötést kell alkalmaznunk. Ennek nemcsak az a jelentősége, hogy munkát takarítunk meg. Elsősorban az, hogy a régi, jól belakkozott kötés nyilván sokkal jobban tart, mint egy lakkozatlan, ideiglenes kötés. Ha rendelkezésünkre áll gyorsan száradó lakk, jő, ha legalább egy réteggel átkenjük a kötést. A horgászat befejezése után azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a kötést többszörös lakkréteggel bevonjuk, mert a kötés csak így lesz tartós. A. Z. JÓ SZERENCSÉT! A tél szigorúsága már felengedett. Úgylálszik, már a végét járja, mert a jégpáncél is eltűnt a folyócska vizéről. S így a halállomány megszabadult az oxigén-hiány következtében reá leselkedő életveszélyről. Így azután a napocska melengető sugarai következtében feljebb merészkednek a mélyből, mozgásra kényszerülnek, sütkéreznek. Süt a falánkabbak már eleség után kajtatnak. Ilyenkor, február végén már a nyughatatlan horgászok egyike, másika kimerészkedik a vízpartra, hogy horogvégre kapjon néhány pikkelyest. Legalkalmasabbak pecázásra a déli, koradélutáni órák, amikor az idő enyhébb, s nagyobb a halmozgás. Am ügyeljünk arra, nehogy a csalóka idő megtréfáljon. Óvakodjunk a megfázástól! Az ifi-horgászoknak csupán annyit tanácsolunk: ne várjanak heves kapásokat... Főleg a keszeg-népség ilyenkor még csak ímmel-ámmal nyúl a csalihoz, gyöngéd, alig észrevehető a harapása. Legjobb ez idő tájt az úgynevezett „húsos“ csali, vagyis a vörös, messzire „illatozó", örökmozgó trágyahernyó, vagy az istállótrágyában átteleltetett földigiliszta. Jó szerencsét! Kép és szöveg: nk
