Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-08 / 1. szám
A Szlovák Méhészszövetség HÍREI T utranská Lomnica n de■ cernber első napjaiban ülésezett a méhészszövetség plénuma. Megtárgyalták a méhészettel összefüggő időszerű kérdéseket, amelyet széleskörű vita követett. A legnagyobb érdeklődés a méhbetegségek, illetve az enyhébb költésrothadás iránt mutatkozott. A felszólalók Javasolták a zárlatok megszigorítását, valamint a vándorlások korlátozását. Ezért a vándorlási szabályok módosítására Is sor kerül. Mivel a méhegészséggel megbízott szakemberek csak később foglalkoznak az enyhébb költésrothadás kérdéseivel, a korlátozásokra vonatkozóan végső döntés a gyűlésen nem született. Nagy érueklodés mutatkozott az anyanevclést érintő kérdések iránt. A Jelenlevők majdcrak egyértelműen Javasolták, hogy növelnünk kell a törzsállomány számát, illetve az ellenőrzött anyák nevelését. Ezekután egyre több méhész jut Jó minőségű anyához, melynek utódaiból azután szintén kifogástalan anyákat nevelhet. Az elismert, s a Méhészeti Kutatóintézet által ellenőrzött anyák nevelői a méhészeti szervezettől pótlékot kapnak. Ugyanis az anyájc előállítási költségei sokkal magasabbak, mint a vételár, ezért a méhész szervezet a nevelő számára kipótolja a költségeket. Ez nagyban elősegíti az enyanevelők munkájának színvonalát. A jelenlevőket kellemetlenül érintette a Slovakafarma n. v. képviselőjének bejelentése, miszerint a jövőben az anyapempö felvásárlását nagyban csökkentik. A felszólalók azzal érveltek. Keressünk piacot küllöldön az anyapeinpő számára. A gyár képviselője erre úgy reagált, hogy ez esetben a felvásárlási ár nem lehetne több, mint 6—7 ezer korona kilónként. Ugyanis a pempőtermelés területén nem tartjuk a versenyt a többi országokkal. A pempőfogyasztásról dr. Malý tanár nyilatkozott. Rámutatott, hogy az anyapempő nagyon fontos gyógyszer és ezidáig is sok embernek visszaadta egészségét. Természetes, csupán akkor fejti ki gyógyító hatását, ha a méhész a pempő termelésénél, tárolásánál és átadásánál betartja az etőírt szabályokat. Ellenkező esetben az anyapempő fogyasztása nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Az értekezleten Svancer Lajos méhész értékes javaslattal állt elő. Többek között elmondotta, hogy a fejlődő országokban nagyon sok ember éhezik, sőt éhhalál fenyeget gyermeket, felnőttet egyaránt. Javasolta, hogy a Szlovákiai Méhészszüvetség indítványozza az Apimondiának szólítsa fel minden tagállamát, reudezzenek mézgyűjtést az éhínségben szenvedő emberek számára. Ezzel az üggyel 'ez óv februárjában majd a közgyűlés tovább foglalkozik. Nagyon dicsérendő, hogy Glasa elvtárs a galántai Medos igazgatója kijelentette, hogy a javaslat elfogadása esetén üzemünk díjmentesen vállalja az összegyűjtött méz csomagolását. A gyűlésen jó érzés volt hallgatni azt a tényt, hogy a szlovákiai méhészek kitettek magukért a Moszkvai Nemzetközi Méhészeti kongresszuson. Nemcsak értékes beszámolókat tartottak, hanem a Dedinský mérnök által szerkesztett anyaneveléshez szükséges szerszámot aranyéremmel tüntették ki. Továbbá azt a kollektívát, amely a mélibetegségekről könyvet adott ki, ezüstéremmel jutalmazták. Ezenkívül irodalmi tevékenységükért, valamint műveik kiállításáéért bronzérmet nyert Mačička mérnök, Luptovská, Dr. Jančí, Svancer és Krlžan méhészek. I • • Múlt év december B án Liptovský Hrádokon a Méhészeti Kutatóintézet tudományos tanácsa is ülést tartott. Megtárgyalták a kutatások eddigi eredményeit és jövőbeni feladataikat. Az elkövetkezendő időszakban a következő gyakorlati kérdésekre irányítják figyelmüket: # A rokunegyedek párusilá sából keletkező változások a méhcsaládok terméshozamára és fejlődésére. ф Az álcák élelmezése a rovar fejludésére és a méhcsaládok erősségére. Ogy gondolom nagyon hasznos lesz, ha a méhészek végre tudományos alapon szerzett ismeretekből lesznek tájékoztatva, hogy a rokonegyedek párzása milyen hatással van a méhcsaládokra. A kutatók továbbá napirendre tűzték a virágpor pótlók hatásait, kiválasztásai, alkalmazást módját, esetlegesen azok előállítását. Az eddigi kutatási munkák eredményeinek értékelése szintén napirendre került. Az anyák szelektálásának kérdéseiről Hejtmánek tanár, míg a tenyésztési feltételekről Kresák mérnök tartott beszámolót. Kre- Sák mérnök például sok érdekes jelenségre mutatott rá, sőt az eddigiek folyamán végérvényesnek tartott feltevést is megcáfolt. Például elmondotta, hogy a méhcsaládok nem ja nuárban, illetve februárban kezdik a Hasítást, hanem december elején. A korán, nagyobb méretben terjedő Hasítás üzemeltetés szempontjából nem kívánatos, mert a dajka és etetöméhek hamar kimerülnek, rövidebb életűek leesznek. Az ősszel kikelt s jól táplált méhek 190 napig is elélhetnek. A fjasítás fejlődésére legalkalmasabb hőmérséklet 36 Celsius, a meleg nem uralkodik a Hasítás egész területén. Jól táplált álcából optimális hőmérséklet mellett már 19 nap után fejlett munkásméh jön a világra, míg a hiányosan táplált álca rossz hőmérsékletben, sokszor 26 napjára kel ki. A fiasítás számára a 36 Tokon felüli hőmérséklet jobban árt, mint az optimális alatti meleg. —sl— Az anyátlanság kérdései Az anyátlanság jele a családoknál évszakonként különbé ző. Ha az anya télen a nyugalmi időszakban pusztul el, a család nyugtalan, a télifürt egysége megbomlik. A télifürtöt elhagyó méhek idegesen mászkálnak a fürtön kívül, és ez alacsonyabb hőmérsékleten elpusztulnak. A lehullott méhek száma a kaptár fenekén gyorsan emelkedik. Nyugtalan Ságokban a készletet jobban fogyasztják. Vastagbelük ha mar megtelik, s ha nincs korai kirepülés, a család hasme nés vagy noszéma (gyomorvész) álduzatául esik. Az anya télen Iliinél később pusztul el, annál nagyobb az eshetőség a család megmentésére. Kora tavasszal az anyátlan családot könnyen felismerhetjük a röpnyílásnál a röpdeszkán futkosó méhekrül és az erős zúgásról. Ez az ideges futkosás és zúgás estefelé fukozúdik. Az anyátlan család kora tavasszal az első Virágporliordásban még nem kapcsolódik be. tehát ezzel is figyelmezteti a méhészt az anyátlanságra. Később az álanyák (petéző dolguzók) fellépése után a család megnyugszik, bekapcsolódik a virágporhordásba, ami a legtöbbször a méhész megtévesztéséhez vezet. Nyári időszakban az anya pusztulását kívülről a röpnyílásrél nehezebb felismerni, de ritkábban is fordul elő, mint késő ősszel vagy télen, mivel az idős vagy beteg anyát a méhek iparkodnak leváltani. Ha a méhek kezelése közben pusztul el az anya, vagy a méhész távolítja el, a család egy félórán belül nyugtalanná válik és ez a nyugtalanság a röpnyílásuál is jelentkezik. Pár órán belül a nyugtalanság megszűnik, mivel a méhek a pótbölcsők húzásához kezdenek. Minél kisebb a család, annál hamarabb reagál az anya elvesztésére. A pároztató kiskaptárban az anya elvesztéséi a méhek perceken belül észreveszik, zúgnak és nyugtalanul futkosnak a röpdeszkán. Pótbölcsők kezdéséhez pedig később fognak hozzá, mint a nagyobb családok. Egyes méhészek az anyát a főhordás előtt eltávolítják a családból, ne legyen nyitott fiasitásuk, hogy több méh bekapcsolódjon a hordásba. Ez az eljárás legtöbbször megbosszulja magát, us anyátlan családdal nagyobb hozamot aligha tudnak elérni. Helyesnek tartom a főhordás elolt a petézés korlátozását, de nein a teljes megszüntetését az anya eltávolílásáavl, mert így a családban a biológiai egyensúly megbomlik, mely a család legyengüiéséhez vezet. Nyári időszakban anyátlanság várható a kirajzott családoknál, másod és utórajoknál és csendes anyaváltást végző családoknál, amikor a fiatal anya a nászrepülés alkalmával elvész. Ilyen esetekben a családokat mindig ellenőrizzük, nehogy a természetes folyamat álanyasággal végződjön. Csendes anyaváltáskor némely család ugyan megtűri a leváltandó anyát a fiatal anya megtermékenyöléséig, sőt előfordul, hogy késő őszig, de az ősz beálltával a leváltandó anyát a családból eltávolítják. Ezzel a jó tulajdonsággal nem rendelkezik minden család, a legtöbb az anyabölcsük befedése után a beteg vagy kimerült anyát eltávolítja. Ha anyátlanságoi veszünk észre, csak a végső esetben, — ha az anyát nem tudjuk máskép pótolni, — próbálkozunk nyitott fiasításos keret beadásával, anyanevelés céljából, mivel az elanyátlano dott családnak már nincsenek kellő mennyiségben, az anyaneveléshez szükséges fiatal méhek. Az ilyen kényszerállapotban nevelt anyák, hivatásuknak nem tudnak eleget tenni és ha marosan leváltásra kerülnek. A nyílott fiasítás beadásából nyert anya első ivadéka, első munkásuk kikeléséig 6 hét telik el. Ha ehhez még hozzáadjuk a nevelés előtti anyátlan időszakot, akkor már az idősebb méhek nagyobb része el pusztul és a család legyengül. Az anyátlan családok célszerű megmentése az anyásílás fiatal termékeny anyával, amit erre a célra nyáron, tartalékosaié dók készítésével biztosítunk. ANTAL Z., Šafárikovo Védekezzünk a gyümölcsfák kártevői ellen A gyümölcsfák védelmének nagy gazdasági jelentősége van, mivel a helyes és időben történő beavatkozásokkal nagy értéket menthetünk meg a gyümölcstermésekben. A káros tényezők különösen nagy veszteségeket okozhatnak a termésben. Ezek közé tartoznak az állati kártevők, gomba-, baktérium- és vírus betegségek. Az ellenük történő harc eszközei a jó agrotechnika, valamint a mechanika-, biológiai- és főleg a vegyszeres növényvédelem módszerei. A. káros tényezők elleni harc komplex módszerei közül jelenleg a legiiathatősabb a vegyszeres védekezés. Gyümölcsöseinkről egész éven át gondoskodnunk kell. A védekezés szempontjából különös gondot fordítsunk az áttelelő kártevők felszámolására, amelyek a tenyésznyugalom időszakában tojások, lárvák és hernyók formájában, vagy kifejlődött egyedekként telelnek -át. Szlovákia déli és délnyugati gyümölcstermő körzeteiben nagyon' elterjedt ' veszedelmes kártevu — a kaliforniai pajzstetü (Ouadraspidiotus perniciosus — červec sanchoský). A szívogató rovarok közé tartozik. A nőstény 5—6 hét alatt 300-400 eleven lárvát szül. Szlovákia déli részén évente két nemzedéke van. Az első lárva-állapotban a szürke pajzs alatt telel át. A gyümölcsfák közül legtöbbnyire a ribiszkét, almát és körtét támadja meg. A kártevő a törzsbe, ágakba, hajtásokba és a termésbe szívás közben mérgező anyagokat bocsát, amire a fa a szúrás helyén lesték kiválasztással reagál. A fa nem fejlődik, elkorcsosul, egyes ágai elszáradnak s fokozatosan elpusztul. A pajzstetű ellen a téli időszakban vegyszerrel védekezhetünk. Nálunk a nitrált krezolok alapján a 2 %-os Nitrosan készítményt alkalmazzuk. Az antracén olaj és nitrált krezolok némely jó tulajdonságának kihasználása céljából (a permetezésnél ugyanis vékony réteg képződik, ami nehezíti a megtámadt szervek lélegzését) ezeken a bázisokon Arborol AC néven kombinált készítményt állítottak elő, amely helyenként még kapható. Ez a vegyszer 5 %-os oldatban alkalmazható. Jelenleg ezt a készítményt az Arborol M vegyszerrel helyettesítik, amely 2 %-os oldatban használható. A kaliforniai pajzstetű elleni harcban jó eredményeket értek el a Dinoseb 1,5—2 %-os oldatával történő permetezéssel Is. Ahol a tenyésznyugalom Időszakában rendszeresen végzik a téli permetezést, ott ajánlatos legalább minden ötödik évben a Sulka 15 %-os oldatának alkalmazása. A Sulka komponensei képesek féloldali azokat az ásványi anyagokat, amelyek a sokéves téli permetezés következtében a fák törzseire ülepedtek. Gyümölcsöseink ezen veszélyes ellenségének kártételét céltudatos szervezéssel és rendszeres vegyi védekezéssel a legkisebbre csökkenthetjük. A fent említett ’ vegyszerek alkalmazásával pusztítjuk egyben a tojásokban áttelelő többi kártevőket, mint pl. az atkákat, levéltetveket, levélbolhákat, kagylós pajzstetveket, gyapjas pilléket és gyűrűs pilléket. Továbbá a lárvák formájában áttelelö kártevőket mint pl. "a kaliforniai pajzstetűt, akác pajzstetűt, majd a hernyókat'és kártevőket, amelyek fejlett rovarokként telelnek át, mint pl. a körtegubacsatka, körtelevélbolha, a vértetű stb. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ott, ahol nem észleltük a kaliforniai pajzstetű fellépését, az ellene ajánlott vegyszereket az imént említett áttelelő rovarok különféle fejlődési stádiuma pusztítására alacsonyabb koncentrációban keli alkalmaznunk. Gyümölcstermelőink gazdag gyakorlati tapasztalata bizonyítja, ha a gyümölcsfák téli ápolását elhanyagoljuk, akkor a permetezések számát a tenyészidő alatt kell növelnünk. Az említett tapasztalatokra való tekintettel a gyümölcsfák téli vegyszeres kezelése foiitas feladat. A varasudás (Fusicladium dentriticum — chrastavitosf) az alma és körte legelterjedtebb és legkomolyabb betegségei közé tartozik. (Népi elnevezése: eső vagy vfzfoltosság, nagyabetegság, rozsda- és korom foltosság, koszosság). Főleg a termést és a levélzetet támadja meg, kevésbé a gallyakat. Eleinte barnászöld, később szürkéspiros foltokat képez. A megfertőzött gyümölcs gyakran megrepedezik, fejlődése megáll, az egészséges szövet azonban rendesén tovább fejlődik, ez csökkenti a gyümölcs minőségét, ami a termés elértéktelenedéséhez vezet. A varasodás gombabetegség. A gomba spórákkal és konídiummal szaporodik. A fuzikladiumot támogatja a meleg és csapadék, különösen a virágzás ideje alatti párás nedves.. idő. A betegség elterjedését fokozza még a nitrogénes anyagokban gazdag nedves talaj, a sűrű, ápolatlan korona, a sűrű kötésben kiültetett gyümölcsfák stb. A »betegség elleni harcban legjobban a vegyi védekezés módja vált be. RUgyfakadás előtt yarasodás ellen legajánlatosabb az 1 %-os töménységű Polybarit vagy 0,6 %-os Novozir, esetleg 0,4 %-os Perozin használata. A második permetezést a rózsaszín bimbós állapotban kell a már említett készíimé♦> ♦> ♦’« Százötvenéves a jonathán Másfél évszázaddal ezelőtt Amerikában, New York államban egy hangzatos nevű szakember, Hasbrouck Jonathán „találta meg“ az azóta világszerte ismertté vált almafajtát, amelynek biológiai értékéről mostanában igen sok szó esik a hazai szakemberek körében is. A jubiláló gyümölcsféle az egyik leghasznosabb tápanyag, hiszen 13—14 százalékos a cukor tartalma, 100 grammonként 5—10 milligramm C-vitamin van benne, és ezenkívül igen gazdag savakban. A gyümölcs héjában meszet, foszfort, magnéziumot és káliumot mutatnak ki a vegyelemzések. Az influenzajárványok idején különösen sok szó esik a C- vitaminról. A C-vitamin egyenletesen oszlik szét a gyümölcsben, a leggazdagabb vitaminréteg a héjában található, mégpedig az úgynevezett piroshéjban. Az ez alatt levő, a laikusok által nyilván nem tartott igen vékony, úgynevezett sárga héjban már csak a fele annyi vitamin mutatható ki, még kevesebb van belőle a gyümölcs húsában, de még itt is elegendő mennyiségben „rejtőzik“ az élettanilag nagyon fontos anyag. Az almát a hazai és a külföldi kutatók újabban mésztartalma miatt is ajánlják a vásárlóknak. Kétségtelen ugyanis, hogy a mész nyugtatóan hat az ideg- és az agysejtekre. A gyümölcsben levő foszfort kitűnően hasznosítja a szervezet. A csontképződésen kívül az agyvelőben halmozódik fel bizonyos átalakulások után ez a kémiai anyag, amely ilymódon jól szolgálja a kondíció fenntartását és állandósítását. Az alma szervessav-tartalma kitűnően szolgálja az ember egészségét, egyebek között az emésztés megjavítását, mivel például közömbösíti a bélben keletkező és nem kívánatos anyagok egy részét, és pótolja a baktériumok kialakulását. A kutatók azt ajánlják, hogy 5—10 Celsius fokos hőmérsékletű gyümölcsöt fogyasszunk, a zamat és az ízanyagok ngyanis legjobban ezen a hőmérsékleten élvezhetők. nyekkel végezni. A harmadik permetezés ideje közvetlenül a sziromhullás után van, ugyanilyeur töménységű szerek valamelyikével. Alkalmazhatunk 0,5 %-os Sulikolt vagy 0,35 %-os Thiovitet is. A további permetezést két-három liétmúlva végezzük. Csapadékos, nedves Idő esetén még további két-három permetezés ajánlható, amely kéthetes időközökben végzendő. A már említett vegyszereken kívül behozatalból rendelkezésre állnak fungicid-szerek (gombaölöszerek), mint pl. Dithane M—45, Melprex, Sprintzpulwer és Orthocid 50. A varasodás elleni harcban különösen nagy jelentősége van a Nitrosannal vagy egyéb tartalmú vegyszerekkel történő téli permetezésnek, ami elpusztítja a fertőző csírákat a lehullott leveleken, megfertőzött gallyakon stb. Szlovákia déli melegebb körzeteiben a fertőződés és terjedés szempontjából nagy veszedelmet jelent az almafa lisztharmat (Podosphaera leucotricha — múčnatka Jabloňová). Az élősködő gomba, a rügyeken telel át. A lisztharmat-fertőzés ugyanis még az előző nyáron kezdődik. A még be nem zárult rügypikkelyek közé szél útján bejut a gomba spórája. Ezért borítja tavasszal már rügyfakadáskor az alma rügyeit ezen élősködő fehéres hamvas felü' letű szövedéke. Megtámadja a levélzetet, hajtásokat és a virágokat is. A lisztharmattal bevont megfertőzött fiatal levelek megbámulnak és elszáradnak. A virágok teljesen eltorzulnak. A gomba konidiummal terjed. A lisztharmat terjedése szempontjából legfontosabb az elvirágzás ideje, különösen meleg és száraz időben, amikor a hideg éjszakák meleg nappalokkal váltakoznak. Erre a betegségre különösen érzékenyek a Jonatán, Boikova és egyéb fajták. Ezért olyan fajtákat kellene telepítenünk, amelyek ellenállóbbak a lisztharmattal szemben. A betegség elleni védekezés — különösen a fiatal ültetvényeknél — tavasszal rügyfakadáskor kezdődik. A lisztes bevonatú, csőkött fejlődésű hajtásokat lemetsszük s elégetjük. A liszlharmat-fertőzés rendszeres előfordulása esetében virágzás előtt kéntartalmú vegyszereket használunk. Erős fertőzéskor a következő vegyszerekkel virágzás alatt Is permetezhetünk: Benlate, Karathane, Morestan és Sulikol. A lisztharmat elleni védekezésben Jól bevált az Arex 50 W. A lisztharmat-fertőzés megelőzése érdekében egy két hetes időközben hatszor-tízszer is permeteznünk kell. (Folytaljuk) Ing. Greéo Vladimír
