Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-02-26 / 8. szám
1372. február 26. SZABAD FÖLDMŰVES. i «Bll lf. i A kulcskérdés:^ *erm® fejlesztése > Az egyesült efsz-ek kooperációs vállalkozásokat is létesítenek ф Az egyesített efsz ekben rohamosan emelkedett a termelés ф Jelentős kötelezettségvállalások а VIII. kong resszus tiszteletére ф A Nové Zámky-i (Érsekújvár) járásban is széleskörű vitát folytatnak az efsz-ekben а VIII. kongresszus vitaanyagairól. A legtöbb szövetkezetben először a részlegeken, tehát kisebb csoportokban folyik a vita, níajd bizottságok egységesítik a vitafelszólalásokat és határozatokat, javaslatokat, végiilis a szövetkezeti taggyűlésen formálódik az állásfoglalás vagy a döntő jelentőségű javaslat. Az integrációra lépett szövetkezetekben a küldöttek taggyűlése mondja ki a végszót. Belecsöppentünk néhány vitagyíilésbe, többek között Mužlán (Muzsla), Kameninban (Kéménd), Sarkanyn (Sárkány) és máshol, meghallgattuk a tagok véleményét és végülis több integrációra lépett szövetkezet vezetőinek voltunk kíváncsiak az álláspontjára, a vitaanyagokkal kapcsolatban, illetve az integráció eddigi tapasztalataira és arra, hogy teljestthetok-e a párt által kitűzött feladatok. A vitaanyagokkal kapcsolatban nyilatkoztak a Zemnéi (Szfmö) egyesült „Haladás“ Efsz vezetői, Balogh László elnök, Ancsin Mátyás mérnök, ökonómus, Faludy Vince mérnök, agronómus, valamint Virsinszky Lajos mechanizátor. A Muzlai egyesített „Béke“ Efsz-böl Barusz Ernő mérnök, elnök, Sulczi Géza mérnök, fözootechnikus, Zalaba András ökonómus és Pathő Gyula pártelnök. A Kameníni egyesült „Garamvölgye" Efsz-böl Kelecsényi Rudolf elnök, Retkes )ános mérnök, ökonómus. Varga József mérnök, zootechnikus és Kara Márton részlegelnök. A Luba-i (Libád) egyesült „Egyetértés“ Efsz-böl Pathő Imre elnök. Juhász Ferenc, az üzemi pártszervezet elnöke, Somogyi József a sárkányi részleg elnöke és az integrációra készülő gbelcei (Köbölkút) Efsz-bol Rozsnyó László mérnök, főagronómus. A járás részéről Pavel Hudec, a járási pártbizottság titkára és Forgács Imre a mezőgazdasági osztály dolgozója. Mindkét vitaanyaggal kapcsolatban körkérdésekkel kértük ki a véleményt. Az első kérdéscsoport агта vonatkozott, hogy helyeslik-e Csehszlovákia Kommunista Pártja mezőgazdasági politikáját, és hogy szerintük a vitaanyagok kifejezik-e a fejlődés jelenlegi szakaszát, és elég merész távlatokat tűznek-e a mezőgazdaság elé? Mind a járási funkcionáriusok, mind a mezőgazdasági üzemek vezetői egyetértenek a párt mezőgazdasági politikájával, főleg az integrációra és kooperációra való törekvéssel, annál is inkább, mert ebben a járásban elsőnek kezdték meg az efsz-ek egyesítését. A muzlai „Béke“ efsz például még 1966-ban egyesült az obidi efsz-el. Pavel Hudec elvtárs elmondta, hogy számukra nem jelent ój feladatot az integráció, mert járásukban a türelmes és meggyőző agitációs munka után már az efsz-ek 50 %-a lépett 11 üzembe integrációra, és az elkövetkező időszakban további efsz-ek egyesülnek. A második témakör az volt, hogy mit tartanak helyesebbnek, az integrációt vagy a kooperációt? Elsőnek erre is Hudec elvtárs válaszolt, mégpedig nagyon helyesen. Azért integráltak már a vitaanyagok megjelenése előtt is, mert a szakosítást másképp nem tudták megoldani. Ugyanis egyes efsz-ek például, amelyikek tejtermelésre lettek volna szakosítva, hátrányos helyzetbe kerültek volnak azokkal az efsz-ekkel szemben, amelyek kifizetődőbb termelési ággal foglalkoztak volna. Az integrációval elérték, hogy az egyes részlegek dolgozói a szakosítás után sem jutottak előnyös sem pedig hátrányos helyzetbe. Ezt bizonygatta Pathő Imre elvtárs is, aki szintén az integráció híve, mégpedig a jelenlegi helyzetből kiindulva. Véleményét tömören így fogalmazta meg: „Amíg a jelenleg érvényben lévő árpolitika tart, addig az egyetlen lehetséges út a szakosításra és az összpontosításra a szövetkezetek társulása, amely lehetőséget ad — zártállományforgó mellett — a termelés belüzemi szakosítására.“ A vita további része azonban megmutatta, hogy a társult szövetkezetek nem zárkózhatnak el egymástól, hanem a termelés további összpontosítása és korszerűsítése céljából közös vállalatokat és termelő központokat is létesítenek. Ilyen például a Dvory nad Zitavou-i (Udvard) Közös Szövetkezeti Baromfivállalat, amelynek minden efsz tagja, valamint a svodíni (Szögyén), kamenín! (Kéménd), fubai (Libád) szövetkezetek közös* beruházásával épülő 5000 férőhelyes sertéshizlalda is. De hasonló kooperációs vállalatok létrehozására a szükségnek megfelelően a jövőben is sor kerül. A Nové Zámky-i járásban tehát a helyi viszonyoknak megfelelően, figyelembe véve a fejlődés jelenlegi fokát, a szövetkezetek egyesítését, 3—5 ezer hektáros gazdaságok létesítését tartják helyesnek. S ugyanakkor azonban az egyes körzetek szükségleteinek megfelelően, ezek a nagyobb termelési egységek kooperációs vállalatokat hoznak létre. Szó van többek közöt javítóműhelyekről, tejbegyűjtö központokról és nagyhizlaldákról, borjúneveldékröl. A harmadik témakörben arra akartunk választ kapni, hogy az egyesült szövetkezetekben emelkedett-e a termelés színvonala? Mind a járási szervek képviselői, mind az efsz-ek vezetői konkkrét adatokkal támasztották alá, hogy a belüzemi szakosítás következtében általában, egyes szakaszokon pedig ugrásszerűen emelkedett a termelés. A zemnéi efszben például egy év alatt 5 százalékkal lett magasabb a nyerstermelés, és 971 tehénnél szintén ugyanennyi idő alatt darabonként átlagosan 273 literrel emelkedett a tejhozam. Nagy eredményeket értek el a növények begyűjtésében is. A muzlai, kameníni és a fubai efsz-ekben is szép eredményeket hozott a belüzemi szakosítás. Kelecsényi elvtárs nagyon találóan jegyezte meg, hogy malái (Kicsind) efsz-ben a zootechnikus csak a hizlalással foglalkozik. Ezzel azt akarta mondani, hogy a szakosítás következtében nem univerzális szakemberei lesznek az efsz-eknek, hanem olyan specializált szakemberek, akik egy szakaszon fejthetik ki minden energiájukat a többtermelés érdekében. A negyedik témakörben arra kértünk választ, hogy teljesíthetók-e az 1972-es tervfeladatok? Minden üzemből nagyon pozitív választ kaptunk. Általában növelik a silókukorica, szemeskukorica, a búza vetésterületét és az eladás mennyiségét is. Ezzel egyidejűleg több tejet és húst adnak a közellátásnak. A földterület 60 százalékán termelnek gabonaféléket. A Zemné-1 Efsz például szemeskukoricából 150 hektárral, silókukoricából pedig 40 hektárral vet többet. A múlt évi 76 vagon hús helyeit idén 83-at adnak el, a tejeladást is lényegesen fokozzák. Gabonából 1971-ben 184 vagont adtak el, 1972-ben már 240 vagont adnak a közellátásnak. A Muzlai Efsz szintén növeli a szemesfélék eladását és a múlt évhez képest 3 vagonnal löbb sertéshúst, 3.5 vagonnal több marhahúst és 55 liter tejjel ad el többet. A kameníniak a földterület 60 százalékán termelnek gabonaféléket és 35 vagonnal több gabonát és 7 vagonnal több sertéshúst adnak el. A Luba-i Efsz 7 vagon sertéshússal és egy vagon marhahússal, 100 ezer liter tejjel értékesít többet. Az integrációra készülő Gbelce-i (Köbölkút) Efsz 60 vagonnal ad el több gabonát, mint az 1971-es évben. Csak néhány adatot hozunk fel annak bizonyítására, hogy ezek az integrációra lépett efsz-ek reálisnak tartják az 1972-es termelési tervet, sőt minden tartalékot felhasználva hazafias kötelességüknek tartják, hogy az országnak minél több kenyérgabonát termeljenek. Az ötödik témakörbe csoportosítottuk a többtermelésre serkentő szocialista munkaversenyt és kötelezettségvállalásokat. Egyes üzemekben még csak bontakozik a verseny, formálódnak a kötelezettségvállalások, máshol már szántókká érlelődtek. A Luba-i Efsz а VIII. kongresszus tiszteletére 90 ezer db. tojást, 60 mázsa repcét, 24 vagon cukorrépát és más terméket ad el terven felül, mintegy 160 ezer korona értékben. A Zemné-i „Haladás“ 100 mázsa marhahúst, 200 mázsa sertéshúst és 100 ezer liter tej terven felüli eladására vállalt kötelezettséget. Ezek az adatok még nem véglegesek, mert a viták folyamán még újabb lehetőségeket találnak a termelés tovább fokozására. Nagyon élénk vita folyt a földmíívesszövetkezeti törvényről, különösen a tagok munkaviszonyáról, a jobb szociális életkörülmények megteremtéséről, a háztáji földek területéről. Azonban főleg a termelési problémák kerültek előtérbe, és ez a helyes. Mert a részletkérdések legtöbbször a helyi viszonyoknak megfelelően etőbb-utóbb megoldódnak, azonban a lényeg az, hogy az új termelési formák létrehozásával többet termeljünk és ezzel egyidejűleg emeljük a tagság életszínvonalát. Ez a kulcskérdés és minden további ennek van alárendelve. BÁLLÁ JÓZSEF 3 Széles főutcája, takaros házai az első látomásra mit sem árulnak el az ldevetődőnek, hogy mennyi problémával küzd ez a több mint kétezer lakosú falu. Annyit azonban mindjárt elöljáróban megállapíthat: mintha kiesét túllépett volna rajtuk az idő. Mert bizony Beüeiiov már előbbre juthatott volna a községfejlesztésben, ha több lett volna a vezető emberekben az akaraterő, a kezdeményezés; s ha nem szorult volna háttérbe a társadalmi gondolkozás, a közügy. SÄR ÉS SÖTÉTSÉG Node, hadd beszéljen erről Gódor László, a helyi nemzeti bizottság új titkára, aki a múlt év decemberében került a falu élére, s még jóformán csak most ismerkedik a falu sok gondjával, bajával. — Hát szó, ami szó, van Itt probléma elég__Csak győzze az ember ... — lendül bele a járási építkezési vállalat volt anyagbeszerzője. — Eléggé elhanyagoltak a mellékutcák. Locs-pocs időben gumicsizma kell oda, mégpedig nem is lyukas, hogy közlekedhessen a járókelő. A járdák építése is akadozik... A beszéd sora kihozza, hogy a közvilágítás helyzete siralmas. Csupán a főutcán látható villanyégő, viszont a mellékutcák esténként titokzatos sötétségbe burkolóznak, mintha csak szégyelni, takargatni akarnának valamit. Tulajdonképpen e mellékutcák lakosai a falufejlosztés lemaradásának elsőszámú szenvedő alanyai. Pedig ők is éppoly egyenrangú állampolgárai az országnak, mint a főutcaiak. Ehhez a problémához kapcsolódik még egy tény. — Mivel a lakásprobléma szorított, hát egy teljesen új utca nyílt — folytatta a hnb-titkár. — Egy egész házsor már készen áll, s ugyanannyi telek vár még beépítésre. Csakhogy az új családiházak tulajdonosai — akik alig várták, hogy a tágas, korkövetelmónyeknek megfelelő otthon felépüljön —, most kénytelenek a költözködést elodázni, éppen a villany hiánya miatt. Hát ez nem éppen kellemes dolog! — No és belátható időn belül van-e remény a villanyhálózat bekapcsolására? — Nemrég jártunk ez ügyben Üjvárott, az illetékeseknél. Számolnak vele. De fix határidő az nincs.. Sovány vigasz, úgy-e? Deltát mit tehet a község vezetője? Ha megunja a várakozást, tovább kilincsel, míg végül bele nem fárad. HAJDANI ISTÄLLÖBÖL — KULTÜRHÄZ Az ötvenhatos évet megelőzően semmilyen kulturális létesítménnyel nem büszkélkedhetett a falu. Utána csak annyit javult a helyzet, hogy egy hajdani istállót kultúrházzá alakítottak át. Azóta ez az ormótlan, nyirkos falú épület a kultúra hajléka. Jóformán csak egyetlen helyiség ez, amit télidőben nehéz fűteni: a vastag, nedves falak árasztják magukból a hideget ... Egy új HNB-titkár — Ami ennek a rozoga épületnek a kihasználását illeti, hét csak annyit mondhatok: szombat, vasárnaponként filmelöadásokra kerül sor. Ez az egyetlen szórakozási, kulturálódási lehetőség. Ha a falunk fiatalsága táncmulatságot akar rendezni, hát a mozijegyek árát kénytelen megfizetni — hagyarázza a hnb titkára, kissé kedvszegetten. S van is némi oka rá, mert az efféle megoldás nem a leghumánusabb. A hetven tagú SZISZ-szervezet —amely az elsők között alakult a Nové Zámky-i (éisekújvári) járásban — nem akar megcsömörleni a tétlenségtől. Szeretne klubéletet is élni, művelődni, alkotni. Csakhogy a korlátozott lehetőségek úgymond, útját állják a tpljes kibontakozásnak, a hasznos kezdeményezéseknek. Remélhető, hogy ennek a „lő nincs, szamár is jő“ állapotnak egyszer majd csak végeszakad. — Egyelőre csak tervek vannak — újságolja reménykedve Gódor elvtárs —, ugyanis egy többcélú épület tető alá hozása ügyében is eljártunk már a járási nemzeti bizottság illetékes oztályán. Ez az épület — amelyben helyet kapna a pósta, a hnb és az efsz irodái, valamint a kulturális helyiség —, nem kevesebb, mint négymillió korona költségráfordítást igényel. Tehát a remény-csillag már pislákol. Csak azután évek múltán ki ne hunyjon. Mert oly nagy szükség van erre az épület-kolosszusra, mint élőlénynek a friss levegőre. Bizonyára, ha majd sorkerül az építésre, nem lesz szűkmarkú sem az efsz, sem a helyi nemzeti bizottság, s a lakosság is minden erejét latbavetve kiveszi majd részét az építőmunkából. Annál is inkább, hogy ilymódon előbbre léphessen a művelődés, a fejlődés útján. „NE MENJ EL, MARADJ ITT...“ így szól a nóta. Viszont nótázó kedvében egyáltalán nem volt az új titkár. Tovább sorjázta a problémákat: — Két éve már hallgatásra kárhoztatták a hangszórót. Meghibásodott. Azóta mit sem törődtek a javításával. Most azután ez a gond is a többieket gyarapítja. Ez év első felére ütemeztük be a reparálást, hogy a lakosság tájékoztatása ilymódon könnyebbé váljon... Mert a „kutyabőr“-ös, dobolásos hírverés már végképp idejét múlta. Ám ez csupán a kisebb gondok, problémák csoportjába tartozik. Ennél sokkal súlyosabbal rukkol ki a községvezető. — Pedagógusaink háromnegyed része bejáró, éppen a lakáshiány következtében. Egyik legfájóbb, legsürgősebben megoldásra váró kérdés ez. Ha belátható időn belül lényeges változás nem történik ezen a téren, akkor jóformán pedagógusok nélkül maradunk. S hiába lesz a marasztalás, hiába a nóta, hogy: „Ne menj el, maradj itt...“, a készülődök végleg hátat fordítanak a falunknak. Mégis, milyen lehetőséget lát Gódor László? Vezető társai véleményét is tolmácsolta, amikor azt mondotta: — Az ötosztályos iskolánk faelemekből készült. Már semmikén sem felel meg a mai követelményeknek. A távlati tervünkben egy 14 tantermes iskola felépítése is szerepel többek között. Ennek a felépítésére néhány évet még bizony várni kell. De az új iskolához tervezett tanítói lakások építésének megkezdését — ha erre mód van — máris engedélyezhetnék. Tekintettel a kritikus helyzetre, ezt mindenképpen méltányolhatnák a járási, illetőleg az iskolaügyi szervek. Hiszen sokmindent meg lehet oldani, csak akarat, megértés kell hozzá. AMI MÁRIS MEGOLDHATÓ Szó esett még a népszaporodás helyzetéről is. Vészharang kongatására nincs szükség, mert ha nem is túl gyakran, de akad dolga az anyakönyvvezetőnek a születési bejegyzésekkel. S azt sem róná fel panaszul, ha megduplázódna... Hanem másutt szorít a csizma. A terhes, illetve várandós mamáknak a hat kilométerre fekvő Veiké Lovcére (Lót J kell az egészségügyi központba kutyagolniuk, — pontosabban — rázatni magukat az Autóbusz-közlekedést Vállalat gördülő alkalmatosságain, amelyekre egyébként is sok a panasz ebben a községben, mert sok autóbusz meg sem áll, faképnél hagyva a munkába igyekvő utasokat. Sok van már a rováson, ami a ČSAD vállalatot Illeti. Jó lenne, ha a TISZTELT VÄLLALAT-VEZETdSÉG minél előbb orvosolná a jócskán felgyülemlett bajokat...! Ellenkező esetben megtörténhet, hogy a hétfőkön — az ő hibájukból munkából kiesett dolgozók bérét az illető üzemek a közlekedési vállalaton behajtják. ...A helyi efsz, a hnb és a lakosság összefogásával a kicsinek bizonyuló 24 férőhelyes kisdedóvó legalább félszáz férőhelyesre bővítése is megoldható. Ebben a kérdésben nincs lehetetlen! Megoldásához csupán néhányszáz megértő szív — és akaraterő kell! Tegyék ezt a falu legfiatalabb nemzedékének gyarapodása, örömteljes, nyugodt élete, szocialista nevelése érdekében. N. Kovács István f
