Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-02-26 / 8. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1972. február 2B

ISKOLÁJA

A domasai (Damásd) földművesszövetkezet ismét lezárt egy évet.

Alojz Hančin mérnök, az efsz elnöke és Valerián Búrik ökonómus jó eredmények eléréséről tájékoztatott. Igaz, nem mindegyik szakaszon teljesítették a maguk elé tűzött tervet, de a tiszta jövedelem végtére is több lett a tervezettnél. így a fejlesztési szociális üzembiztosítási és a forgalmi alapot hiány nélkül föltűnhették és a munkadíjakat is kifizethették, s a nyugdíjasokról és az alapító tagokról sem feledkeztek meg. Egy szövetkezeti dolgozó évi átlagban több mint 23 ezer koronát keresett. Órabérre átszámítva egy állandó dolgozó a múlt évben 9,63 koronát ért el. Most már a

HOGYAN TOVÁBB

foglalkoztatja a szövetkezet vezetőit. Ebben a körzetben ugyanis egyre több szó esik a környező gazdaságok kooperációs viszonyának együttműködésének kiépítéséről, ami természetesen nem kivitelezhető egyik napról a másikra. Többször is tárgyalni kell róla, mit hogyan tegyünk. A partnerjclöltrk ugyanis tudják, hogy a kooperációs kapcsolat kiépítése csupán kezdete annak a folyamatnak, melynek a végcélja a termelékenység hatványozott emelkedése.

A domasai vezetők jelenleg a termelés lehető legtökéletesebb gépesítésében, ás a beruházási tőke közös felhasználásában látják az elobbrejutás lehetőségét. Ebben a körzetben nagyon jó kiinduló a cajakovoi (Lekér) nagyhizlalda, melyet a jövőben a környező gazdaságok kooperációs összefogással évi 6000 hízósertés produkálására, tehát a duplájára kívánnak bővíteni. Őszintén szólva ez a körzet egy kész nagyhizlaldával előbbre van a többi körzetnél. Mire azok föleszmélnek, hogy

VALAMIT TENNI KELLENE,

ők már teljes kapacitással termelik a húst a közellátásnak.

Nagyon okos dolog, hogy a szövetkezet vezetősége távlatokban gondolkozik. Eredetileg úgy tervezték, hogy félmillió koronás beruházási tőkével egy száz férőhelyes borjúistőllót hoznak össze, végülis ágy döntöttek, hogy nincs értelme a környező gazdaságoktól elszigetelt, összehangolatlan építkezésnek. Inkább valamilyen közös, a körzetben szükséges létesítménybe ruházzák be az összeget, mert ez nemcsak a szövetkezet, hanem egyben a társadalom érdeke is.

Az emberek lelkes összefogásával

A gazdaság vezetői ismerve pártunk XIV. kongresszusának irányelveit, és а VIII. földmüvesszövetkezeti kongresszus vitaanyagát, a fentieken kívül azt is elhatározták, hogy idén földterületüknek 67 százalékán szemes terményeket termesztenek, s mindent elkövetnek azért, hogy a hektárhozamok emelésével is számolva több szemesgabonát tartalékoljanak saját maguk és a társadalom számára.

Tervbe vették, hogy idén húsokból 2070 mázsát, tejből pedig félmillió litert értékesítenek. Így húsokból 50 mázsával, tejből pedig 70 ezer literrel adnak piacra többet, mint az előző esztendőben.

Időben felismerték, hogy a tehénállomány tejhasznosságának emelése egyrészt a gondos takarmányozástól, másrészt pedig az állomány biológiai képességének szüntelen fokozásától függ. Természetesen az utóbbi az igényesebb feladat. Nagyban javít az állomány összetételén az, hogy a múlt esztendőben 10 eladásra szánt saját nevelésű törzskönyvezett üszőt megtartottak, ami a következő években az egész állomány átlagos javulását eredményezi.

CÉLTUDATOS TENYÉSZMUNKAVAL

okszerű válogatással a tehénállomány hasznossága terén belátható időn ЪеНП az élenjáró gazdaságok közé kerülhetnek. Igaz, hogy a múlt esztendei átlagos tehenenkénti tejhasznosság csak 2920 liter volt, de ha figyelembe vesszük az előző esztendei átlagot, azt láthatjuk, hogy tehenenként tavaly több mint 100 literrel termeltek többet. Feltételezhető, hogy hasonló többlet idén is lesz.

Dicséretes cselekedet, hogy a domasai szövetkezet bensőséges viszonyra lépett a magyarországi kondorosi termelőszövetkezettel. A gazdaságok vezetői évente legalább két ízben találkoznak, értekeznek, egymás terme lesi tapasztalataiból tanulnak. Például a domalaiak Kondoroson lesték el a ciroktermesztési és a hereápolási módszert, igy cirokból 25 százalékkal jobb eredményt érnek el, mint régebben, s a herések produktív élettartamát lényegesen meghosszabbítják, s hozamát mintegy 15 százalékkal emelik.

Ezzel szemben a kondorosi tsz vezetői a domasai állattenyésztésből vittek haza értékes tapasztalatokat. A maga nemében ez is kooperáció. Méghozzá olyan kooperáció, mely nem a beruházási tőke felhalmozásán és közös felhasználásán, hanem a bensőséges emberi viszonyokon alapszik.

A domasai földművesszövetkezetben járva azt a tapasztalatot szereztem, hogy a gazdaság vezetői

FÖLISMERTÉK,

hogy a rejtett tartalékok feltárása az emberek összefogásán múlik. Ezért lelkes támogatói, mondhatnánk szószólói a környező gazdaságok kooperációs együttműködésének, s ahogyan a vezetők tájékoztattak, hasonló a lelkesedés, az akarás a többi gazdaságokban is. Így semmi akadálya, hogy belátható időn belül megalakítsák a kooperációt előkészítő, s azt kővető leg az intéző bizottságot. Nem formálisan, hanem a termelés hatékony összpontosítása és szakosítása, s végső fokon a nagyobb kifejezőbb eredmények elérése érdekében. HOK5ZA ISTVÁN

KÁRTEVŐK A HATÁRBAN

ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK:

1. Szövetkezetükben hogyan, milyen módszerekkel törekednek a jobb tejelékenység elérésére?

2. Hogyan hasznosítják a takarmányokat (terimés- abrak) a marha- és a borjúhús termelésében?

3. Az állattenyésztésben milyen intézkedésekkel (szervezés)

érik el az emberi és a gépi erő maximális kihasználását?

* * *

Kérjük olvasóinkat, hogy ezekre a kérdésekre cikk formájában válaszoljanak.

Eddig ismeretlen okokból a múlt évben KeletrSzlovákiában hallatlanul elszaporodtak a mezei hörcsögök. Hogy mennyire nagy probléma ez Kelet-Szlovákiában, bizonyltja az is, hogy a minap az Állami Állatorvosi Igazgatóság kerületi vezetője MVDr. Oskár Cirbus nyilatkozott erről a kérdésről. Elmondta, hogy a hörcsögök több helyen tönkretették a gabona nagy részét, s nem kíméltek más kultúrnövényt sem, s< közvetlenül veszélyeztetik a háziállatok téli takarmánnyal való ellátását. Azzal, hogy földalatti üregeket ásnak, komolyan veszélyeztetik a víztároló medencék töltéseit, a vasúti töltéseket, a mezőgazdasági építkezéseket és az úthálózatot. Sok szövetkezetben és állami gazdaságban azonban a többi rágcsálók is aggasztóan elszaporodtak.

Főképpen a michalovcei, trebišovi, vranoyl és a košicei járásokat sújtotta nagy kár. A mezőgazdasági termékekben nem kevesebb, mint 20 millió korona kárt okoztak.

A továbbiak során arról tájékoztatott, hogy most a téli időszakban a hörcsögök és más kártevő rágcsálók

még nagyobb veszéllyel fenyegetnek, mert felborult a biológiai egyensúly, s Így a hörcsögök utolsó nemzedéke, mely az őszi hónapokban jött a világra, nem tudott élelmet gyűjteni a téli hónapokra. Ügy a mezőről tömegesen a falvak felé, a mezőgazdasági üzemekbe, lakóhelyekre húzódnak. A mezőn mindent felfalnak, s a jövő évi termést is veszélyeztetik.

— Arra kell vigyázni — jegyezte meg az egészségügy szakembere —, hogy a rágcsálók ne legyenek a fertőző betegségek hordozói. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy előidézhetik a gazdasági állatok járványos megbetegedését, ami komoly veszély lenne az ember számára is. Egyetlen segítség, ha mielőbb harcba Indulunk a rágcsálók ellen. A hörcsög ugyanis évente négyszer is szaporodik. Tehát legfőbb ideje, hogy a problémával helyi és járási szinten foglalkozzanak.

A kelet-szlovákiai kerületi állategészségügyi szolgálat kéri a mezőgazdasági üzemek dolgozóit, hogy segítsenek a rágcsálók pusztításában.

B. PAZDERÄK, Košice

U

Az ötéves terv fő feladatai az állattenyésztésben

IV. TÉMA

Mint ismeretes, az ötödik ötéves terv irányelvei az állattenyésztésben is felelősségteljes feladatokat szántak mezőgazdaságunknak. A termelőüzemek szoros kooperációs vagy egyéb együttműködése a termelés tudományos színvonalú korszerűsítése, összpontosítása és szakosítása a jövőben több húst, tejet és tojást eredményezhet dolgozóink élelmiszerszükségletének fedezésére.

A statisztikusok kimutatták például, hogy az ötödik ötéves tervben nálunk egy dolgozó feltételezhetően 380 kg húst és 1500 tojást fogyaszt. Húsokból évente ez nem kevesebb mint 76 kg, tojásból pedig 300 db. Ezzel szemben 1950-ben húsokból nem egészen 50 kg-ot igényeltünk. A tejfogyasztás azonban előreláthatólag csak 2,9 literrel lesz több, ami a korszerű táplálkozás szempontjából semmiképpen sem megnyugtató. Ezért a tejtermelésben gondos tenyésztői munkával, jó takarmányozással nagyobb termelési eredményre kell törekednünk.

Célkitűzéseink maradéktalan teljesítése a közélelmezés terén nagyban függ a piac ellátása színvonalától. Ezért, ha jól akarjuk teljesíteni feladatainkat, akkor a vágóállatok árutermelésében évente 3,5, a tejfelvásárlásban 4,2 a tojásértékesítésben pedig 3,5 százalékos emelkedést kell elérni.

HOGYAN ÉRHETTÜK EL MINDEZT?

A kérdésre a választ R. Bucko mérnök, az SZNT Mezőgazdasági és Élel. mezésügyl Minisztériuma termelési osztályának igazgatója az alábbiakban adja meg.

• céltudatosságra kell törekednünk a termelés bővítését és korszerűsítését célzó ipari és biológiai tényezők hatékony felhasználásában;

% az üzemen belüli és az üzemek közti termelés összpontosításában;

• a munkafolyamatok racionalizálásában.

Mindezt úgy kell értenünk, hogy a termelékenység emelésénél a tudományos Ismeretekre s a gyakorlatban a saját erőnkre és készleteinkre kell támaszkodnunk. Mert hiába beszélnénk például az állattenyésztés hatékonysága emelésének társadalmi szükségszerűségéről, ha nem termelnénk kellő mennyiségű takarmányt.

Követelmény és szükségszerűség továbbá az is, hogy az elkövetkező esztendőkben felelősségteljesebben járjunk el a herefélék termesztésében és veszteségmentes, jó minőségben történő betakarításában. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a legkedvezőbb tápanyagmennyiséget a szenázsolt hereféle vagy a nagy szárazanyagtartalommal siiózott zöldnövény nyújtja. Ezeknek a betakarításánál és konzerválásánál maximális mértékben igénybe vehetjük az új technológiát. Mert nem véletlenség, hogy az elkövetkező időszakban évente mintegy 4 millió tonna herefélét és egyéb zöldnövényt konzerválunk az említett módon. Ezzel nagy lehetőség nyílik a szarvasmarhaállomány takarmányozási technológiájának módosítására, az emberi munka minimalizálására, a takarmányszükséglet csökkentésére és az ökonómiai hatékonyság emelésére.

Az említett módszer lehetővé teszi a gazdasági állatok etetésének leegyszerűsítését és az adagolt eleség összetételének a kívánt eredmény szerinti módosítását. Például a takarmánykiegészítők és termelésserkentök különféle formában történő adagolását az eleség drazsírozását stb. Megfelelő takarmányszárítók üzembe állításával mintegy 4 millió tonna ilyen takarmány évenkénti termelésével számolunk.

Vitathatatlan, hogy napjainkig az állattenyésztésben a legjobb eredményeket a tojástermelésben, a baromfihizlalásban és a vágósertés hizlalásban értűk el. Az ezen a téren kiváló sikereket felmutató szövetkezeti üzemközi hizlaldák, baromfitelepek bizonyították a termelés összpontosításának, szakosításának előnyeit, i Irányt mutatnak a jövőre nézve a köl- i csönös viszonyokra alapozott terme- i lés szüntelen bővítésének lehetősé- < geire a kooperációs kapcsolat meg- 1 oldásaira. :

Ennek a célnak megfelelő módon keli eljárni a korszerű termelőhelyek építésénél, hogy az állatok je- 1 lentékeny hányada már ebben az öt- 1 éves tervben a valóban nagyüzemi : technológia keretei közt termelhessen. Ehhez persze megfelelő áliattípus is kell, melyet a rendelkezésre álló fajta gondos szelektálásával és keresztezésével nemesíthetünk ki. A kedvező heterózis hatással jobb termelékenységet és tulajdonságot érhetünk el.

Köztudomású, hogy az ötödik ötéves tervben — a korlátozott beruházási lehetőségeink következtében — az egész állattenyésztést nem állíthatjuk át valóban nagyüzemi technológiára. A meglévő épületkapacítást bizonyos korszerűsítési munkák elvégzése után is üzemben kell tartani.

NAGYON JÖ SZOLGALATOT TESZ

mezőgazdaságunkban például a régi szarvasmarha-istállók rövid állásra, vagyis rostrendszerre való átépítése. Az ilyen istállókban szükségtelenné válik az almozás. Az állásokat vízsugárral takarítják, s a rost alá került ürüléket a fölgyülemlett víz vezeti el a gyüjtőmedencébe. Tény, hogy ezekben az istállókban is minimálisra csökkenthető az emberi munkaszükséglet, ami azt eredményezi, hogy a dolgozó ember munkatermelékenysége lényegesen jobb, mint régebben. Tehát okszerű módosítással ki lehet és ki kell használni a régebbi épületeket, mert ott is mód nyílik a jó eredmény elérésére. Így nem mindenáron és esetben szükséges az új épület. Újat nagyon korszerűt, nagy befogadóképességűt csak ott építünk, ahol erre minden feltétel adva van. Mert ugyan minek építenénk modern tehéntelepet ott, ahol mondjuk a nagyüzemi gépi fejésre megfelelő tehénállománnyal nem rendelkezünk. Ugyanis ettől függ az egyes dolgozók termelékenysége is.

Régebben például egy dolgozó 12 tehenet gondozott és látott el. Későbben a négysoros istállókban már 18—20 tehén esett egy gondozóra. A korszerű, specializált tehenészetben azonban már 50—70 tehenet lát el egy ember. Ezekben a tehenészetekben a fejés az összes munkaműveletnek mintegy 35—55 százalékát képezi. A korszerű körülmények azonban kvalifikált, fiatal munkaerőt igényelnek. Ezért gondoskodnunk kell számukra lakásról, szórakozási lehetőségről és egyéb embereket vonzó feltételekről.

Emlékezzünk csak vissza az 50-es évekre. Akkor kezdtük a szövetkezetek építését. A tagosítás után sorra készítettük az istállókat. A régi, egyéni termelési módhoz képest modern termelőhelyeket hoztunk össze, s nem hiányzott a ma már kezdetlegesnek tűnő gépesítés sem. Bárhogyan is volt, ezzel munkaerőt és Időt takarítottunk meg.

A későbbi években aztán korszerűbb, esetenként tömbösített istállókat is építettünk, közelükben toronysilókkal, az épületben trágyaterelővei, vagy almozás nélkül vízöblítéssel stb.

A kor követelménye, hogy tovább

modernizáljuk az állattenyésztést. A mezőgazdasági üzemek kooperációs együttműködése teszi lehetővé egyegy körzetben az állatok célszerű, a társadalom igényeinek megfelelő szakosítását, nyitott vagy zárt állomány forgóban! összpontosítását.

Ilyen feltételek szükségessé teszik a tehenek, a borjak, a hízómarhák, az üszők és más gazdasági állatok maximális összpontosítását. Olyan feltételek mellett, hogy egy gazdaság keretében lehetőség nyíljon 500 vagy 1000 tehén, 800 vagy 1400 borjú (0 hónapos korig), 500 vagy 1000 hízómarha, 500 vagy 2000 üsző összpontosítására. Ilyen lehetőségek kihasználása mellett mód nyílhat az egyes gazdaságok közti kooperációra. Ügy hírlik, hogy az állami gazdaságokkal való kooperálással lehetőség van a hegyi legelőkön 100 ezer szarvasmarha legeltetésére.

MILYEN CÉLT KÖVETÜNK

szarvasmarha-tenyészetünk fejlesztésében? Azt hiszem, erre a kérdésre az alábbiakban adhatjuk meg a választ:

• a tej, húshasznosság szüntelen tökéletesítését;

• a szarvasmarha-állomány, főképpen a tehenek létszámának bővítését;

• a vágómarha, a borjú és a tej árutermelésének emelését.

ELMONDANI KÖNNYEBB

mint a gyakorlatban megvalósítani, vagyis meg kell tenni, de hogyan. Erre már jól kipróbált módszereink vannak. Elsőrendű feladatunk, hogy a marhaállományt beneveljük, hozzászoktassuk a nagyüzemi feltételekhez. Ennek szoros velejárója az elsőborjas tehenek ellető rendszerének (ellető istállók), s a belüzemi szakosítás állatcsoportonkénti megszervezése, és a célszerű összpontosítás elérése belüzemi és üzemkőzi kooperáció keretében. A végcél pedig nem más, mint a hasznosság és a munkatermelékenység lényeges emelkedése.

Tény, hogy országos méretben a sertéshús termelése az 1960—1970-es években 23, árutermelése pedig 37 százalékkal emelkedett, ami már az üzemek közti bizonyos méretű együttműködésnek köszönhető, s most a lehetőségek még biztatóbbak.

A sertéstenyésztésre némi módosítással alapjában véve hasonló feladatok érvényesek, mint a szarvasmarhatenyésztésre. Ott is érvényes az összpontosítás, a szakosítás és az üzemek közti kooperáció. Korszerű, nagyüzemi feltételek mellett el kell érnünk, hogy egy kooperáción alapuló tömbösített termelőhely évente legalább 6,5 ezer hízósertést adjon piacra.

További korszerűsítés, összpontosítás és szakosítás szükséges a tojás, s a baromfihús termelésében is. Azon az úton, amelyen elindultunk, csak merészebben, több kezdeményezéssel, nagyobb akarással.

Pártunk XIV. kongresszusa megszabta az Irányt, mely a kooperációs viszony kiépítésén keresztül a szakosított, összpontosított termeléshez vezet. Teljesítésénél arról kell gondoskodnunk, hogyan érjük el rövidebb úton a kitűzött célt, hogyan adhatunk több állati terméket dolgozóink élelmiszerigényeinek kielégítésére.

—hai—