Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-08 / 1. szám
Zöldségfélék szerepe táplálkozásunkban VII. KÁPOSZTA ÉS A SALÁTA ÉTRENDÜNKBEN Fehér és vöröskáposzta. — Mindkettőnek számos változata van. Kissé húsos, sima leveleik egymásba borulva kemény fejet képeznek. A fehér káposzta kevés А-vitamin provitaminját (karotin), a B-vitamincsoport legfontosabb fajtáit, de főként jelentékeny mennyiségű C-vitamint tartalmaz (35 mg 100 g káposztában). Fehérjetartalma 1,5 °/o, cukortartalma 3 °/o. Az utóbbi adja a káposzták édeskés Izét. A vörös káposzta összetétele hasonló, csak kalcium-tartalma alacsonyabb. A káposzta általában a legelterjedtebb és legváltozatosabb feldolgozott zöldségfélék egyike, amelyből frissen, de méginkább savanyított állapotban igen nagy mennyiséget fogyasztunk világszerte. A káposzta nyersrosttartalma magas, azért a gyomornak átlagosan több időre van szüksége, míg a tápanyagokat felszabadítja az emberi szervezet számára. A nyersrosttartalma mint ballasztanyag a belekbe jutva azokat fokozott tevékenységre izgatja. Ezért a káposztafélék általában a nehezebben emészthető zöldségfélékhez tartoznak. Felfúvódást is okozhat, azért emésztőszervi betegségben szenvedőknek kerülnie kell a káposztás ételek fogyasztását. Ha főzéssel készítünk ételt a káposztából, úgy a felaprított káposztát már forró vízbe tegyük (egy rész káposzta, kétrész víz), időnként pótolva az elpárologtatott vizet. A főzés átlagosan 40—50 percig tart. így kisebb lesz a C-vitamin vesztesége. Hagymás zsíron is párolhatjuk a káposztát, kevés víz hozzáadásával. Ha az ilyen káposztát paradicsommal vagy citromlével ízesítjük, úgy csak a főzés befejező szakaszában, mert ezek C-vitaminja aránylag gyorsan bomlik. A káposztás ételkülönlegességek legnagyobb része savanyított káposztából készül. A savanyított káposzta nem új keletű, már a rómaiak korában is ismerték. Pilinusz már a készítésének technológiáját is leírja. A hosszú hajóutakon kiderült, hogy a skorbut legjobb ellenszere. Mint konzerv is bevált, mert éppen úgy ellenáll a sarki hidegnek, mint a trópusi melegeknek. A C-vitamin — mint már említettük — azért marad meg a savanyúkáposztában, mert a savanyú közegben jól tárolódik. Kitűnő salátákat is készítenek belőle, de rendkívül sok a felhasználási formája. Készülhet belőle rakottkáposzta, töltöttkáposzta, székelygulyás, tejfölös káposzta vagy éppen korhelyleves. Kelkáposzta bimbóskel. Mindkettő közeli rokona az előzőknek. A kelkáposzta levelei nem borulnak össze olyan kemény fejjé, mint a fehéré. Számos fajtája ismeretlen, zamate erősebb, jellegzetesebb, mint a rokonaié. Főleg főzelék, töltött- és rakottkel vagy rántóttkel készül belőle. A kelkáposzta szénhidrát és fehérjevegyületei nagyobb százalékot képviselnek a fehér káposztától, vitamintartalmuk hasonló. A bimbóskel a közönséges káposztánál enyhébb zamatú, finomabb ízű. Általában sós vízben főzve készítenek belőle ételeket, amelyet vajjal, tejfellel, pirított zsemlyemorzsával együtt a sütőben átsütnek. A vadkáposzta fajok a kínai vadkáposzta kivételével a Földközi tenger mediterrán vidékén honosak. Valószínűleg innen indultak el világhódító útjukra. Saláta. Vad változatainak előfordulási helye szintén a Földközi tenger keleti vidéke, a Kaukázus, Perzsia és Afganisztán tájai. Nálunk bizonytalan időre datálódik első hasznosítása. Az emberek ősidők óta fogyasztják a kerti salátafajták sima vagy éppen bodros leveleit, mintha évezredek óta tudtak volna koratavaszi vitaminforrás szerepéről. A latin népek, franciák, olaszok a zöld salátaíajták elkészítéséből, konyhai használatából szinte kultuszt űztek. A megmosott, levelenként szétszedet salátára ecétet, olajat, mustárt, sót, cukrot, citromot vagy éppen borsot tesznek ízlésük szerint. Nálunk is nagy a saláta nyers változatainak konyhai Až újonnan létesített, fiatal növényekkel beültetett parkok még hosszú évekig nem nyújtanak teljes értékű kerti képet. Egy francia faiskolai cég szerint a felnőtt fák átültetése nem okoz nehézséget. hasznosítása, de a saláta főzelék a legkedvesebb tavaszi főzelékek egyike lehet. A táplálkozás szempontjából kitűnő tulajdonságú korai zöldségünk. Főleg karotint tartalmaz, de a В-vitamin változatai, valamint a C-vitamin is előfordul benne. Szárazanyagában bőséges mész, vas és kálium fordul elő. Könnyen emészthető, azért a dietikus konyhában is kitűnően hasznosítható. Fiatal gyermekeknek kása vagy salátalé formájában adjuk más ételekkel. JUHÁSZ ÄRPÄD, prom. biológus ■ egkedveltebb virágaink b egyike. Télen cserépben nevelve gyönyörködtet bájos virágaival és remek illatával. Készen, nyílott virágként megvásárolni meglehetősen drága. Könnyen virágoztathatjuk viszont magunk Is, ha vásárolunk hol land hajtatási jácinthagymát, amelyhez műanyagcserepet is adnak. Kedvelt lett ez a hajtatási forma, ugyanis még föld sem kell hozzá, csupán víz és egy olyan helyiség, ahol sötét és mérsékelten meleg van. Például a modern lakások ablak nélküli mellékhelyisége, kamrája alkalmas az előnevelésre. A hagymát a vízzel megtöltött műanyagcserép fedőjébe helyezzük úgy, hogy a gyökérkoszorú éppen érintse a víz felszínét. Azután 8— 10 C fokos, sötét helyiségbe állítsuk. Ha ilyennel nem rendelkezünk, akkor sötét papírból söveget készítünk és a növények fölé helyezzük. Hajtassuk jácintot a lakásban Mindaddig hagyjuk az említett hőmérsékletű helyiségben, amíg a gyökérzet erőteljesen kifejlődik. Ha már telített a cserép a gyökérrel (ezt különben az átlátszó műanyagcserépen jól láthatjuk), melegebb, 20—22 C fokos helyiségbe visszük, de még sötétben tartjuk, mindaddig, amíg a tojásdad alakú hajtás 6—8 cm magas nein lesz. Ekkor már fokozatosan — először rövidebb, majd hosszabb időre — levehetjük a sötétítőt növényeinkről, fejlődésüktől függően. Az sem kívánatos ugyanis, hogy túlságosan megnyúljon a virágszár, mert akkor a kinyílott virágfej elhúzza, féloldalra dönti a növényt. Ha a virágszár megfelelően erős és hoszsú, s a bimbók is megjelentek, már ne sötétítsük, állítsuk világos helyre, ahol hamarosan kinyílnak a kis virágok, 8—10 napig gyönyörködhetünk a szép növényekben. A hajtatás ideje alatt tanácsos a vizet legalább kétszer ‘kicserélni, vagy faszéndarabbal tartósítani. Az elvirágzott hagymát tavasszal kiültetjük a kertbe, tehát ne dobjuk el. Ha nincs kertünk, jövőre már ne hajtassuk, mert nem kapunk belőle szép növényt. —s— A méhészek „nagy családi körét“, amelyben annak idején éltem és dolgoztam, helytelenül csak Méhészkörnek neveztük. Nagy családunknak volt egy nagyon rendes tagja — többek között — aki kezdő létére állandóan tervezett, módosított, újított. Ez egymaga még nem lett volna hiba, hiszen magam is ezek közé a tervezgetők közé tartoztam. A hiba csak az volt, hogyúj kipróbálatlan módszereinek annyira hitt és örült, hogy pirospozsgás mosolygó arcáról mindent jóelőre leolvastunk. Tudtuk, hogy ismét valami meglepetést tartogat számunkra. Akárcsak a legtöbb kezdő méhész, ő is híve volt a családegyesítéses vagy anyakorlátozásoá mézeltetésnek, vagy máskor az óriás keretnek, aszerint; ihogy kitől mit hallott! Terveit, titkait soha senkinek el nem árulta, senkivel meg nem beszélte. Mégis volt egy gyenge pillanata, amikor „nagy titkát“ meggondolatlanul elárulta. Egész természetes volt, hogy a közeledő akácvirágzás előtt — reménységekkel telve — pontosan megjelent az összejövetelen. Titokzatos új terveivel, legújabb módszerével, még a „legöregebb rókákat“ is kiváncsivá tette, mert hát ki tudja, kitől és mit tanul az ember? Az ilyen érdeklődésekre volt mindig a legbüszkébb. Feltűnt, hogy , egy-egy aránylag jólsikerült akácvirágzás után oRst Miskát — így hívták a mi kedves barátunkat — mintha elnyelte volna a föld. Hetekig nem láttuk. Kb. mindannyian tudtuk, hogy Rost méhésztársunknak alapos oka van a méhészkor elkerülésére, mert az új módszerek egyikéből, másikából valami nem sikerülhetett. Ilyenkor a múló időre bízta, hogy csúfos csalódása távollétében feledésbe menjen és közben megszülethessen egy másik, az előbbinél sikeresebb, biztosabb módszer. Ezekben nem volt hiány, hiszen mindig voltak, akik vagy huncutságból, vagy komoly meggyőződésből ellátták jótanácsokkal. Úgy emlékszem. 1939-et írtunk. Ezen a tavaszon csúfosan lefagyott az akác. Gondoktól terthelten indultunk valamennyien egy olyan fagymentes zug keresésére, ahol legalább annyi virág maradt, Ihogy abból méheink beteleljenek. U- gyanezt tette Rost Miska fs, akinek ebben az időben már kb. 8—10 családja lehetett. Valahol délen talált is egy jó helyet. Összetársult kéthárom kislétszámú méhésztárssal és idejében egy éjszaka útnak indult — amint 6 mondotta — megalapozni a jövőt! Mint utólag kiderült ez я jövő nagyon szomorúnak indult és úgy lett megalapozva, hogy érkezésük utolsó perceiben egy hatalmas zivataros vihar vonult ót az akácerdő felett, minden reményt órák alatt elmosott! Amikor az ég kiderült, akkor más is kiderült. Az, hogy a néhány hektár erdőre már előtte való napon több száz méhcsaláddal vándoroltak méhészek. így egyre rúgott, volt-e vihar, avagy sem. A hordásnak befellegzett. A szomorú, előre nem látott esemény után Rost méhésztársunk — aki ha elvonultan is — de minden nehéz helyzetben megőrizte nyugalmát, jókedvét, tarlóvirágzásig ismét láthatatlan lett a méhészkörben. Ha a méhész fantázia valaha eltudott képzelni egy ross tarlóvirágzást, úgy most ez a képzelet elszégyelte volna magát, amikor az öszszezsugorodott, leperzselt „tarlóvirághoz“ egyáltalán nem hasonlítható apró gazt a tarlóhántó eke megpróbálta volna bebuktatni, ha az acélkemény fekete száraz talajjal megbirkózott volna. Esőre kilátás sem volt, a méhészek többsége felszedte sátorfáját és elindult haza eredménytelenül. Magam is így tettem! A háború miatt életbelépett a jegyrendszer. Ami bennünket legjobban érdekelt, — a cukorból — csak dekás fejadagokhoz jutottunk. Felsőbb szerveink megértették jogos panaszainkat és rövidesen méhcsaládonként 8 kiló kedvezményes cukrot kaptunk. Az idő sürgetett. Miután a méhészek eddig az ideig csak a legritkábban etettek^ cukrot, előadások keretében kellett ismertetni a késő őszi feletethető cukor keverési arányát. Előadónk egy kiló cukorhoz 7—8 deci vizet javasolt. A soraink között ülő Miska barátunk széles mosollyal hallgatta az előadást. Látszatra minden úgy nézett ki, mint akinek rendben van a szénája. Eljött a tél, eljött a karácsony. A méhészkor tagjai ilyenkor egy összejövetel alkalmával egymást apróbb figyelmességgel meg szokták ajándékozni. Rost Miska láthatólag kereste az alkalmat, hogy velem a méhészkor titkárával néhány bizalmas szót váltson. A ruhatári helyiségbe hívott és ott négyszemközt elmondta, hogy az idén alaposan becsapta a méheket! О megfordította az előadó által javasolt keverési arányt és 1 kiló cukorhoz 12—13 deci vizet kevert, amit jő melegen feletetett. Az így megtakarított cukor kilókat feleségének juttatta, hogy némileg kiengesztelje. Nagyon kért, hogy új eljárását a világért se közöljem senkivel, amit kézszorítással és becsületszóval meg kellett ígérnem. Ez a bizalom volt tehát Rost Miska méhésztárs karácsonyi figyelmessége velem szemben. Ez is nagyon jólesett. Cserébe én viszont a teljes titoktartás ígéretét adtam, amit a mai napig meg Is tartottam. A tél elég zordnak, kegyetlennek bizonyult. A tavaszi kirepülést mindannyian remegve vártuk és első összejövetelünk meglepően jól sikerült. Tagjainkat nemcsak saját, de a mások sorsa is érdekelte. Rost Miska persze ismét hiányzott, ami azt jelentette, hogy „legújabb elmélete“ ismét csődöt mondott. Félve felesége panaszos kirohanásától, nem mertem lakásán meglátogatni. Számomra elegendő magyarázat volt, amit az utcáról udvarában láthattam. A disznóól és a tyúkketrec közötti térben kaptárjai piramisban magasra felrakva álltak. Amit láttam, még alaposabb meggondolásra késztetett egy a feleségnél teendő látogatást illetően. A tavasz a gyümölcsvirágzás nagyon jól sikerült és még jobban az akácvirágzás. Sajnos Miska barátunk ebben már két okból nem vehetett részt. Az egyik, hogy valamennyi családja télen elaludt, a másik, hogy bevonult katonának. Csak később derült ki, hogy ott sikerült egy régi ihódszere. Sikerült önmagát az anyafölddel egyesítenie ... Soha többé nem láttuk őt, nem láttam a sokat sejtető mosolygós arcát, az önmagát biztató, mindig megújuló lendületet. Ma sem tudom elfelejteni, hát még szegénynek „jobbnál jobb munkamódszereit“! ... Tegnap éjszaka vele álmodtam. Elém állt és hálásan megköszönte, hogy nagy titkát, a telelő-etetési módszerét senkinek sem árultam el. Bár kedélye a réginek csak árnyéka volt, leolvastam arcáról, hogy újabb titkot tartogat, egy új és most már mindenkit csodálatba ejtő termelési módot, minden eddiginél jobbat! Köszönjük Miska barátom 32 év távlatából mindenkori tiszta jószándékodat, a méhek ndgy és olthatatlan szeretetét. Emlékednek karácsony alkalmával e néhány sorral voltam adós, kár hogy álmomból oly gyorsan eltűntél, mert lett volna miről beszélgetnünk. Németh László Ha anyát kell kifogni akár családból, akár pároztaló kaptárkából, rendszerint nyitott gyufásdobozzal szoktam letakarni, majd a gyufásdobozt becsukva rabságba ejtem az anyát. így még sohá nem sérült meg egy anya sem. Irigykedve nézem azokat a méhészeket, akik kézzel fogják ki őket, de véleményem szerint így az anya nem kap sz got a kezemtől és könnyebb felhasználni. A dobozból egy kis üvegdarab segítségével kiengedem a kísérő méheket, majd az anyát óvatosan átterelem az anyásító kalitkába. Rendszerint füstölés nélkül és egyéb nehézségek nélkül egy kis türelemmel könnyen sikerül ez. A múltkoriban azonban türelmetlen voltam és egyik fiatal, párzott anya, amikor anyásítani akartam vele egy családot, és a pároztatóból kivettem, felrepült. Azonban nem telt bele két perc, az anya megjelent a pároztató tetején és idegesen kereste a bejáratot. Ojra befogtam a fent leírt módon, most már vigyázva és türelmesen. Nemsokára az előző nap meganyátlanított családhoz be is adtam, és mikor 4 nap múlva megnéztem, már a második keretet kezdte szépen bepetézni. RÖVIDEN BÉKÉS ÉS TÄMADÖ HAJLAMÚ MÉHEK A méhek támadó hajlama sokban függ a külső körülményektől is. Ezt az idén a következőkben is tapasztaltam: A naprafurgóniézelés végén minden különösebb prubléma nélkül pergettem ki a családoktól a mézet. Még utána a mérleg 2 kg gyarapodást mutatott s a méhek a következő átnézéskor is békések voltak, rövid nadrágban, sapka nélkül lehetett őket átnézni. Egy hét múlva 80 dekagrammos apadás volt a szárazság eredménye, noha a közelben még volt egy igen nagy tábla kései napraforgó. A méhek ekkor a kaptárnyitásra olyan erősen támadtak, hogy fél perc alatt, mire magamhoz tértem, már három szúrást is kaptam. El is ment a kedvem a családok átnézésétől. Benn a településen, ahol tartalékállományom, az a négy-öt tartalékcsalád van, ekkor még javában mézelt a japánakác, amely mellesleg szólva tavaly is szépen adott, ha nem is a pergetőbe, de a telelőmézet biztosította. Ezek a csalánok egyáltalán nem voltak érzékenyek a kezelésre, sőt amikor a japánakác mézelése leállt, de esténként kaptak pár deciliternyi serkentést, akkor is át lehetett nézni a családokat. Nem támadlak s csak elvétve, ha megnyomtam egy méhet, akkor adta vissza figyelmetlenségem jutalmát. A hordás tehát nagyon is kihat arra, hogyan viselkedik ä méhcsalád.
