Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-02-19 / 7. szám
v<y Fiatal méhész álma Péter eleven fiú lévén nagy érdeklődést tanúsított minden élő teremtmény trónt. Különösen a méheket kedvelte. Szomszédja, Tudor István méhész emiatt nagyon megszerette a gyereket.. Péter gyakran segített Pista bácsinak a méhek átvizsgálásánál, de főleg a pergetést kedvelte. Ilyenkor éberen figyelte az elért eredményt s magában számadást csinált, mennyi értéket adott egy-egy család. Az Ilyen munkák közepette született meg benne a gondolat, hogy ő is méhészkedni kezd. Ezt István bácsinak is többször tudomására hozta. Az érdeklődés egyszer csak termő talajra lelt. Pista bácsi megkérte Pétert, szerezzen magának kaptárt, kereteket, mű lépet, ő pedig egy rajt ajándékoz számára. Péter öröme leírhatatlan volt. Megtakarított pénzén néhány nap alatt beszerezte az említett kellékeket, majd ezt követően az első raj a kaptárba került. Pista bácsi sok-sok tanáccsal szolgált a fiúnak s ennek meg is lett az eredménye. Néhány hét elteltével a műlépek helyett hófehér lépek sorakoztak a kaptárban telistele friss, tömött fiasítással. Péter nponta többször is meglátogatta a méheket. Elgyönyörködött sürgésükben-forgásuitban s hosszú Ideig elnézegette hogyan hordják kosárkáikban a szép sárga virágport. Száz szónak is egy a vége, Pista bácsi segítségével a család szépen áttelelt. Péter so sem várta olyan türelmetlenül a tavaszt, mint most. Áz öreggel együtt vizsgálták át a méheket, majd etette, serkentette a szorgalmasan dolgozó bogárkákat. Péter, már nem elégeis uralkodó tapasztalati móddett meg Pista bácsi tanácsaival, szakkönyveket vásárolt. Tudománya napról-napra nőtt, szeretote a méhek iránt mindinkább erősödött. Bárhol jártkelt gondolata mindig a méhek körül forgott. Ennek meg is lett az eredménye. Ugyanis az öregtől kölcsönkért mézűr a főhordás alkalmával megtelt illatos mézzel. Az időjárás nagyon kedvezett, nem is volt panasz a bő nektárt nyújtó akácra. A második pergetés ugyancsak minden várakozást felül múlt. Péter családja a mézhozamban felülmúlta tanítómestere, Pista bácsi családjainak eredményét. Ez nem csoda, hiszen az új kaptár, fiatal építmény, a fiatal anya, s a gondos kezelés meghozta gyümölcsét. Őszintén szólva a fiatalember bizonyos mértékben saját ügyességének tulajdonította a szép eredményt. Egy napon Péter azzal állított be a szomszédhoz, hogy az éjszaka nagyon szépet álmodott. Méhei tavasznyíláskor szünet nélkül hordták a virágport a barkáról, fűzről és mindmegannyi korai virágról. Amikor eltűnt a barka, helyébe csupa virágzó gyümölcsfa állt tömérdek mennyiségben. A méhek nem győzték hordani a virágport, a nektárt, úgy hogy a költőtér állandó bővítésre szorult. Egyszer csak el mosódtak a gyümölcsfák s helyettük beláthatatlan repcetábla sárgállott temérdek virágával. Később e virágtenger helyébe hatalmas akácfák léptek, illatozó virágfürtökkel. Alig telt el egy-két nap, csordultig hordták a méhek a mézkamrát, olyannyira, hogy sürgősen fel kellett rakni a másodikat. A kitartó hordás egy napig sem szünetelt. Most már nem az akácról, hanem a rét tarka barka virágaiból gyűjtötték a méhek a nektárt. Alig akadt idő a pergetésre, mert a kis bogarak szorgalma nem is mert hutart. A rét virágait felváltotta a fenyőerdő, ahonnan édes mézharmatot hordtak a méhecskék a fenyő leveleiről. Már késő őszre járt az idő, amikor vége szakadt a nagynagy hordásnak. Szinte hihetetlen, összesen 122 kg mézet pergetett egy családtól. Munkája végeztével izgatottan ébredt s alig várta, hogy álmát elmondja Pista bácsinak. Az öreg és fiatal méhész sokáig eltűnődött az álom fölött. Egyszer csak Pista bácsi ezt mondotta Péternek: „Almodban sok virágzó, mézelő növényt láttál. Nálunk ez nem létezik. Ellenben tehetnénk valamit. Egy kis körültekintéssel biztosíthatlak a virágözönt a méhek számára. Kora lavaszszal kocsira rakjuk a kaptára kát és felkeressük azokat a helyeket, ahol legkorábban nyújt legelőt a természet. Azután továbbállunk, új virágerdöt keresünk. A két méhész azonnal hozzálátott kaptáraik előkészítéséhez, s a tavasz érkeztével megkezdték a vándorlást. A méhek bőségesen viszonozták fáradozásaikat, kiadásaikat. A méhészek öröme nem ismert határt. Az ifjú méhész álma mindkettőjük hasznára vált. SVANCER LAJOS Molyok a fészekben Gyenge családban, egykét keretes tartalékokban, ha nem ügyelünk elszaporodnak a molyok. A viaszmoly ugyan jobban szeret a tartaléklépek között élni, de ha ilyen helyre talál a gyenge családok fészkébe is, különösen pedig mézkamrájába befészkeli magát és rendíthetetlenül tönkreteszi a lépeket. Ilyesmitláttam a nyá-Petéző anyák újra párzása Nehéz a kezem az íráshoz, de ehhez a témához kötelességemnek tartom, hogy hozzászóljak. Hiszen több mint öt évtizedes tapasztalatom és közel 10 ezer méhcsalád fölött észlelt megfigyeléseim alapján nyilatkozom. Már ifjú koromtól figyeltem a méhcsaládok minden élelmegnyilvánnlását, emellett állandó tanulmányozja voltam az ismert méhésztudósok (Ambrózi, Sótér, Boczonádi, Ürösi, Hejtinánek stb.) cikkeinek és elméleti munkáinak. Őszintén szólva inéhészkedésem alatt egyszer sem tapasztaltam, hogy egy petéző anya párzásra újra kirepült volna. Sőt kétségbe vonom azt az állítást is, hogy egyes anyák petézésük kezdete előtt többször párosodnak. Életemben több ezer anyát megfigyeltem, különösen azoknál a méhcsaládoknál, ahol nem volt olyan nagy méhtömeg (gyengébb pároztatókaptárakban), de még egyszer sem láttam, hogy a nászjelvénnyel visszatért anya megismételte volna a kirepülést. Ellenben több esetben tapasztaltam, hogy a kaptárból kirepült anya nászjelvény nélkül tért vissza, és másnap újra megismételte a kirepülési. Tavaly nyáron nálam is akadt Húsvétit méhésztárs cikkében leírt hasonló eset. Egy kimerült herepetéző anyás családhoz adtam egy kiváló családtól származó frissen petézett keretet, miközben a hibás anyát eltávolítottam. A méhek új anyát neveltek, de amikor az petézni kezdett, a munkásfiasítás között mintegy 20—25 százaléknyi herefiasítás volt. Bosszantott az eset s arra gondoltam, hogy később az anyát kicserélem. Erre nem került sor, mert néhány hét elteltével szép sorrendben 7—8 kereten munkásfiasítást találtam. Ha már egyszer tollat fogtam, egy más, ritkán előforduló tényre hívom fel méhésztársaim figyelmét. Régen kb. 1930-ban. olyan anyára bukkantam egy családnál, amelyik csakis munkássejtekbe rakott petéket. Láttára gondoltam egy merészet, s ettől az anyától szereltem volna szaporítani néhány családot. Ez azonban nem sikerült. Tíz utódja közül csupán egyetlen egy örökölte anyja hibáját (termékenyítő csöve nem zárt). Évről évre tovább figyeltem az egyes családokat, melynek révén 1969-ben ismét hasonló anyára bukkantam, de ettől egyetlen utód sem származott. Végül kérem méhésztársaimat, ők is írják meg észrevételeiket, tapasztalataikat a cikkben felvetett kérdésekről. Egy öreg méhész ron, amikor egy kezdő méhész méhesét meglátogattam és most felhívom erre a veszélyre a figyelmet. Különösen nyár végén, ősszel, amikor már a viaszmoly lepkéi elszaporodtak, veszélyes az ilyen állapot. A tarlalékcsaládokat tartsuk annyi lépen, amennyit azok takarnak, akkor nem lesz bajunk a viaszmollyal a többi családot pedig tartsuk mindig olyan erőben, hogy meg tudják védeni építményüket a molyok kártevéseitől. Ha pedig túl sok a tartaléklépünk, hát viaszolvasztő is van a világon, л Tavaszra úgyis újra építtetni Q kell. w KERTÉSZET-MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves szakmelléblete A kénezés a modern borászat egyik alapvető borkezelési eljárása, amely jelentősen befolyásolja a borok fejlődését, valamint jellegének kialakulását. A szabad kénessávnak több olyan előnye van, miért is azt — koplex hatását tekintve — egyetlen más, borkezelési eljárás vagy vegyszer sem pótolhatja. Ezek a következők: aj Mikróbagátló hatása alkalmassá teszi a különféle bőrbetegségek elleni védekezésre, valamint az édesborok cukortartalmának megóvására. savcsökkenést eredményezhet. A bor kénezésének legmegfelelőbb módja a cseppfolyós kéndioxid használata. Előnye, hogy pontosan és veszteségmentesen adagolható és a bor ba semmiféle más idegen anyag nem kerül. A cseppfolyós kéndioxidot nagy nyomásellenálló (30 atm) vaspalackokban (bombákban) hozzák forgalomba. A palackok általában 25—50 kg kéndioxidot tartalmaznak. A kénezéshez kisebb, 1—5 kg-os palackokra és gramm beosztású kénessavadagoló mércére van szükség. A cseppfolyós rok összetételétől, jellegétől függően literenként 20—40 mg, azonban kivételesen több is lehet. Nagy savtartalmú, továbbá nagy alkoholtartalmú száraz borokat alacsonyabb, míg kisebb sav- és alkoholtartalmú édesborokat magasabb szabad kénessavszintre kell beállítani. A literenként 20 mg alatti sza bad kénessav gyorsan csökken, ezért nem elegendő a meghatá rozott szint biztosításához, 40 mg fölötti mennyiség viszont többnyire visszaveti a bor harmonikus fejlődését. Ezért literenként 40 mg-nál nagyobb 4. SZÁM FEBRUÁR 19. • A TARTALOMBÓL ^ Miből készül a jó bor? ® Növényvédelmi lexikon Felfújható liűtösátrak * A gazdaságosság fokozásáért * Zöldségfélék betegségeinek megelőzése, gyomtalaoítása vegyszerekkel " Jé évet zártak * Harmadszor is a citromsavról ■ Olvasgassuk a ntéhcsalád jegyzetfüzetét * Fiatal méhész álma “ Petéző anyák újra párzása b) Redukáló tulajdonsága megóvja a bort nem kívánatos oxidációtól. Ez a szerepe újabban egyre inkább jelentősebb. A modern borkezelés egyik alapelve a borok optimális redukált állapotának fenntartása. Ez az állapot a legegyszerűbben a kénessav használatával érhető el. Pl. reduktív körülmények szükségesek a kedvező színanyag megőrzésére, finom illat- és zamatanyagok kialakulása, valamint a borok túl fejlődésének meggátlása érdekében. c) Megfelelő mennyiségben alkalmazva elősegíti az íz és aroma alakulását. Ez a szerepe a legújabb megállapítások szerint azon alapszik, hogy a kénessav leköti a szabad aldehideket, ezáltal megakadályozza a borok hátrányos elvénülését, ún. ó-ízek keletkezését. A borba juttatott kénessav egy része különféle oxidativ anyagokhoz (pl. aldehidek, cukrok stb.) kötődik, másik része szabad állapotban marad. Hangsúlyoznunk kell, hogy az Ismertetet előnyöket egyedül a szabad kénessav biztosítja, ezért fontos, hogy a borok állandóan tartalmazzanak megfelelő mennyiségű szabad kénessavat. A kénezésnek többféle módja ismeretes. A kénszeletek elégetése igen régi és igen pontatlan módszer. Ezzel megközelíthetően sem állapítható meg a borba juttatott kénessav menynyisége. A kénszelettel szemben bizonyos előnyt jelent a káliumpiruszulfit (borkén] tabletta használata, de több hátr ránya miatt lehetőleg ezt is mellőzzük a borok kénezésé-Inél. Használatával ugyanis káliumot is viszünk a borba, amely rontja a stabilitást és kéndioxiddá! töltött palackokat falhoz rögzített tartóvasakra helyezhetjük, vagy mozgatható állványra szereljük fel (töltését a bratislavai CHZJD végzi). Ebből töltjük a kisebb palackokat, melyek könnyen hordozhatók és a rászerelhető mérce segítségével a kénezés igeo pontosan elvégezhető. Minden alkalommal célszerű a kénessav-törzsoldat használata. Kénessavtörzsoldatot, adagoló mérce hiányában is készíthetünk. Előzetesen lemért borhoz a nagy palackból tömlőn át annyi kéndioxidot vezetünk, hogy a törzsoldat 5 %-os legyen. A kéndioxidot a legegyszerűbben mérhetjük, ha mérlegre állított edénybe vezetjük. Ahhoz, hogy a bort kg-ként 100 mg kénessavval kénezzük, 100 kg borba 0,2 liter 5 %-os törzsoldatot kell juttatni, lehetőleg egyenletes elosztásban. Az erjedés befejeztével az újbor szabad kénessavat álta Iában nem tartalmaz (annak ellenére, hogy a mustot kéneztük, ez az erjedés folyamán veszendőbe ment). Az első fejtést korán és nyíltan végezzük és nyomban juttassunk a borba 50—lOCLmg/liter kénessavat. Ez a kénessavmennyiség részben lekötődik, részben szabad állapotban marad. A további kénezéseknél a gyakorlatban máig szerek helyett e korszerű és megbízható módszert alkalmazzuk. E szerint minden kénezésnél a borok fejlődési állapotának megfelelő szabad kénes sav-tartalmat kell alapul venni. A borok kénessav-tartalmát rendszeresen, meghatározott időközökben (kezdetben kéthetenként, később havonta) vizsgáljuk meg, és a szabad kénessav tartalmat meghatározott szintre állítsuk be. Az optimális szabad kénessavszint a bo-. szabadkénessav mennyiséget csak édesborok cukortartalmának megóvására biztosítsunk. A rendszeresen és a kívánt mértékben adagolt kénessav biztosítja az elérhető szabad kénessavszintet és az így kialakult szint állandósul. Kisér letek igazolják, hogy célszerű kezdetben gyakoribb időközökben és kisebb adagokkal kénezni, mert így kevesebb kénessav kötődik meg és viszonylag több marad szabad állapatban. A szabad kénessavszint több lépcsőben történő beállítására leginkább az a módszer vált be, amely szerint a tényleges szabad kénessavtartaloin és a kialakítandó szabad kéncssavsziut közötti különbség kétszeresét adagoljuk. Ezzel a módszerrel mintegy 3—5-szöri adagolás eredményeképpen kialakul és stabilizálódik a kívánt szabad kénessavszint, amely a későbbi bortárolás folyamán nagyobb pincetechnikai beavatkozásokra sem változik számottevően. A kénessav igen hatékony anyag a borok minőségének javításában, azonban a kénezést nagy gonddal végezzük, hogy a kénessav nyújtotta előnyökben rejlő, ma még nem teljesen kiaknázott lehetőségeket tudatos munkával elérjük. BÖZNER MIKLÖS, Kísérleti Állomás Hurbanovo — Szeszélyes
