Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-07 / 31. szám

\ Nevét növények viselik Gyümölcshullás A LEGFŐBB OK: A VÍZHIÁNY Kertészember számára nincs szomorúbb látvány, mint a gyümölcseit idő előtt (hullató fa. Kora tavasztól gyümölcs­érésig állandó téma: miért hul­lik a gyümölcs? 4—5 % IS ELÉG A gyümölcsfára végzetes lenne, különösen gazdag virág­zás esetén, ha valamennyi vi­rágát fel kellene nevelnie. A fa önfenntartó ösztönével igyekszik megszabadulni a fe­leslegtől. Csak annyit tart meg, amennyit továbbfejlődé­sének veszélyeztetése nélkül képes felnevelni. Ez a teljes vb rágmennyiségnek csupán négy­öt százaléka. A hullás mértékét az időjá­rási viszonyok azonban jelen­tős mértékben módosíthatják. A hideg idő már a bimbókat is megtizedelheti, á későbbi hűvös, esős időjárás pedig a kötődés esélyeit csökkenti. Az első nagyobb gyümölcs­hullás a májusi fagyosszentek után következik be. Az ala­csony hőmérséklet ugyanis — még ha nulla fok feletti is — a gyengeszövetű gyümölcskez­deményeket erősen megviseli. A hullás különösen nagymérvű lehet, ha a hőmérséklet a fagy­pont alá csökken. A kötődés utáni hidegre leg­érzékenyebb a cseresznye és a m©ggy, közepesen reagál a körte és a barack, legkevésbé az alma. Az időjárás ilyen kártételei­vel szemben csak korlátozott mértékben védekezhetünk. A későbbi tömeges hullások vi­szont szakszerű beavatkozással elkerülhetők. A NAGY VESZÉLY: A SZÁRAZSÁG A gyümölcseit nevelő fa ér­zékeny az időjárási változá­sokra. Az első nagy veszélyt a száraz, meleg időszak bekö­szöntése okozza. Sajnos ebben az időszakban maradnak ma­gukra legtöbbször a fák a nedvesség megszerzéséért foly­tatott küzdelemben. Kényszer­helyzetben a fa úgy védekezik, hogy csökkenteni igyekszik a párolgási felületét. Ennek első látható jele a lombozat lanka­­dása. Ha a fa még idejében nem jut elegendő nedvességhez — a párologtatási felület to­vábbi csökkentése érdekében — ledobja levélzetének és kis zöld gyümölcseinek egy részét is. Minél hosszabb ideig tart a száraz, meleg idő, annál tö­megesebb a hullás. Károsodnak a fán maradó termések is. A gyümölcsök szö­vetei petyhüdtek lesznek, a sejtek szinte összeesnek. Hihe­tetlennek tűnik, de ezeknek a gyümölcsöknek az újra esőre forduló időjárás adja meg a kegyelemdöfést. NE KÉSSÜNK AZ ÖNTÖZÉSSEL! Ha a legyengült szövetű és sejtállományú gyümölcsök hir­telen esősre forduló időjárás vagy megkésett öntözés kö­vetkeztében' megduzzadnak, a szövetben olyan nyomás kelet­kezik, hogy a fa a gyümölcsöt ledobja magáról. A tömeges hullást csak akkor akadályoz­hatjuk meg, ha a szárazság kezdetén megkezdjük fáink alapos öntözését! Különösen sokat szenvednek a vízhiánytól a szilva- és ring­lófélék, ha nem üde, nyirkos talajra telepítettük őket. Előbb érzik meg a szárazságot a töb­bi gyümölcsfajnál. Kielégítet­len igényüket leveleik pirosas elszíneződésével, a lombozat és a gyümölcs hullásával jelzik. Vízben szegényebb helyeken, száraz időjárásban alkonyati állottvizes lombpermetezéssel enyhíthetjük a vízhiányt. A rendellenes gyümölcsihullásnak azonban csak az időben meg­kezdett rendszeres és alapos öntözéssel vehetjük elejét. K. I. Két öntözési kísérlet Bratislava közelében a Vaj­­nori EFSZ tavaly júniusban helyezte üzembe az 56 hektár gyümölcsös (alma, kajszi- és az őszibarack) öntözésére al­kalmas öntözőberendezést. Az első felvételen „a lassú esőszerü öntözési módszer“ látható, amely ing. M. Peter tervező szerint 23 hektáron valósítható meg. A műanyag csővezeték oszlopokra erősítve szolgálja a gyümölcsfák cső­szerű öntözését. Teljesen eredeti megoldás az ún. lengőíves öntözés (máso­dik felvétel). A PVC vagy az olcsó polietilén csöveket szin­tén oszlopokon vezetik. A cső­vezetéken nincsenek szórófe­jek. Jelentős távolságra (18— 21 méter) nagy intenzitással apró vízcseppek formájában történik az öntözés. A külön­böző szögben végzett csőfúrás és azok nagysága határozza meg az öntözés irányát. A csővezeték fokozatos tökélete­sítésével mintegy 30 százalék­kal növekszik az öntözővíz ki­használása. Myslenicén a Bratislavai Ön­tözési Kutatóintézettel együtt­működve három víztároló épí­tését fejezik be, amelyek mint­egy 200 ha földterületen tárol­ják majd a csapadékot. A há­rom víztároló, amelyek tera­szosan helyezkednek el, 180 hektár kiegészítő öntözését szolgálják. Az első tároló vi­zével 60 hektár szőlőt öntöz­nek. Az egyenletesebb fekvésű földeken (ljí ha) barázdás ön­tözést, a dombosabb területen (21 ha) permetező öntözést, 20 hektáron pedig lengőíves öntözési eljárást terveznek. Kép és szöveg: B. Dušek Knapp József Ármin neve már szinte ismeretlen a szélesebb izönség soraiban. Azonban •■kad növény, mely nevét viseli, zt Nyitravármegye monogra­mja megállapítja róla, és nem Hetlenül. A híres botanikus gyanis a mi földünk szülöttje volt, pontosan Alsóköröské­­nyen, (Dolné Krškany) Nyitra mellett, látott napvilágot. 1843. május 14-én született. Természettudományok iránti hajlama már fiatal korában je­lentkezett. Szabad idejében a. nyitrai Zobort és környékét járta. Ez későbbi tudományos munkásságán is észlelhető. A középiskola és az egyetem el­végzése után segédtanár lett a kolozsvári egyetemen. Ott egyre nagyobb szaktekintély­nek örvendett. Ennek köszön­hette, hogy a bécsi egyetem meghívta s mint tudományos dolgozó 1890-től Hofmuseum növénytárában herbáriumi se­gédként dolgozott. Szakadatla­nul írta tanulmányait, köny­veit. Bécsben halt meg 1899. március 31-én. A „Révayak“ szerint számos florisztikai dolgozatot közölt, főként az osztrák és magyar területről. Legjelentősebb „Die bisher gekannten Pflanzen Ga­liziens und der Bukovina“ (Wien, 1872) című műve. A mi vidékeink flórájával is foglalkozott. A monográfia sze­rint két nagyobb munkát írt Nyitra flórájáról: Prodromus floae comitatus Nitriensis és Phanerogame Flora der Stadt Neutra címmel. Dr. Faith- Fülöp írta Nyitra aranykönyvében, hogy külföl­dön is híres botanikusnak is­merték. Remélem e rövid írás hozzájárul, hogy itthon, szülő­földjén is megismerjék. Mártonvölgyi László Kulfúrába kerül a feketebodza is? A feketebodza vadon, főleg erdőszéleken országszerte sok helyütt előfordul. Közismert róla, hogy kedveli a napos fekvést, de azért árnyékos he­lyeken is megtalálható. Tápdús talajt kíván, ám mostoha kö­rülmények, tápanyagszegény talajokon is megél. Néha na­gyobb fává is megnő. Buda­pesten például a Klinika-kert­ben egy több mint egyméteres törzsméretű példány is talál­ható. volságra ültetik. Ügynevezett kétszakaszos vágást alkalmaz­nak. Ezt a vágást pneumatikus ollóval végzik. A vágásból ere­dő bő hulladékot vágó, illetve tépőberendezései ellátott talaj­­bemunkáló géppel dolgozzák be az ültetvény talajába. Prof. Dr. E. Strauss közlése szerint e munka leírását, illetve rész­letes eredményeit a „Kloster­­neuburgi Mitteilungen“ szak­lap fogja rövidesen elsőízben közölni. A fetekebodza erős illatú, lapos, tejfehér virágú boger­­nyőit, továbbá bogyótermését és kérgét is már igen régen hasznosítják a gyógyászatban. A fényes, fekete érett bogyói­ból pedig házilag gyümölcsle­­veket és gyümölcsízt készíte­nek. Igen jó minőségű pálinka is készülhet belőle. Bogyótermésének élelmiszer­­ipari célokra történő felhasz­nálására nálunk 1954-ben már történtek kísérletek. Akkoriban e kérdés megoldásával a Szesz- és Konzervgyárak Kutató Inté­zete foglalkozott. A bogyók sajtolásával nyert bodzalevet paszterizálás után 35 százalék­ra besűrítették. Az így nyert sűrítmény igen alkalmasnak bizonyult különböző gyümölcs­levek és gyümölcsízek színé­nek megjavítására, ezen kívül a bécsi karamel és csokoládé töltésére is alkalmasnak bizo­nyult. A kísérleteket akkoriban csak azért hagyták abba, mert a vadnövények termését be­gyűjtő dolgozók a feketebodza bogyói közé a szőszerint bü­A „Besseres Obst“ osztrák szakfolyóirat egyik tavalyi szá­ma szerint Felső-Ausztriában is van már egy ilyen másfél hektáros feketebodza ültet­vény. A bogyók itt is augusztus végére érnek be. A bogyóknak az ernyőről történő elválasz­tását ott igen eredeti módon oldották meg. A levágott er­nyőket ugyanis azonnal a sze­dés után hűtőhelységbe helye­zik és —22-től —23 C°-nál fa­gyasztják. Az ilyen fagyasztott ernyőkről a bogyók igen köny­­nyen választhatók el. Ennek az eljárásnak nagy előnye, hogy így a bogyók vitamintar­talmukat is megőrzik. A fa­gyasztott bogyókat a termelő speciális műanyagzacskóba csomagolja. Minden kb. 17—18 dkg súlyú zacskóba jobb szag elérése céljából két szilvát is helyez. A zacskóhoz bodzaíz készítésére szolgáló receptet is mellékel. Renczés Vilmos mérnök dös, földi vagy gyalogbodza bogyóit is belekeverték. Horváth Lajos bácsival Zoncon (Tureíí) hozott össze a szerencse. Beszélge­tésünk alkalmával kiderült, hogy immár öt éve főliaházakban termeli a primőr zöldségféléket. Többségében uborkával és paprikával foglalkozik. A palántát saját melegágyaiban neveli elő, amelyeket nem üveggel, hanem fóliával takar. A fóliás termesztésben Horváth elvtárs gyakorlata állan­dóan gyarapszik. Az uborka előnevelését például kis fólia zacskókban szorgalmazza. A zacskót félig rakja komposzttal s ebbe ülteti az uborkát. A főliaházak mintegy 10 árnyi területen fekszenek és szép jövedelmet hoznak. Lajos bácsi asszony-lányát is beavatta a fóliás termesztés titkaiba. (Felvételünk június 8-án készült.) " Foto: s Az írisz szaporítása A feketebodza termesztésbe vonásával ez a körülmény ter­mészetesen azonnal kiküszöbö­lődne. Talán ezért is Ausztriá­ban a Kiosterneuburgi Bor- és Gyümötcsészeti Felső Fokú Tanintézet és Kísérleti Állomás keretén belül már vagy 15 éve megkezdték a feketebodza ter­mesztési kérdéseinek különböző kísérletekkel történő tisztázá­sát és annak nemesítési mun­kálatait is. A nemesítési mun­kának elsősorban a termőké­pesség fokozása, a nagyobb bo­gyók kitenyésztése, a magasabb savtartalom és későbbi érési idő elérése volt a célja. Prof. Dr. E. Strauss, az otta­ni gyümöicsészeti osztály köz­lése szerint intézetük Haschho­­fi gazdaságában ma már egy nagy bodzaültetvény létezik. Az ültetvény terméshozama hektáronként évente 120 és 150 mázsa között ingadozik. Eddig két fajtát sikerült kine­mesíteniük. A „Donau“ fajta augusztus közepétől végéig, a - „Haschberg“ pedig augusztus végén, szeptember elején érik be. A fákat dugványokból neve­lik és 5—6X3,5—4 m kötéstá­Az írisz fajokban, de külö­nösen a fajokon belül a fajták, változatok ismételt, többszörös keresztezések nagy számában igen gazdag növény. Itt, közel a határunkhoz, Ausztriában van egy csak íriszeket szaporító kertészet. Nem számoltam meg, hányezer fajtát szaporít. De most maradjunk csak a régi, kertészettel foglalkozó emberek körében már ismert fajoknál, illetve fajtáknál, ame­lyek vígan tenyésznek jó, kerti földben, általában öntözés nél­kül is, de azért hálásak egy­­egy kiadós adag vízért, bár e nélkül is évtizedekig elélnek, és lassan lefogyatkozva még mindig díszítenek. Hasonlókép­pen viselkednek a növények utólagos, pótló trágyázással szemben is. Hálásak egy érett trágyás vagy trágyalével ita­tott tőzegkorpás borításért ősz végén, de anélkül is elélnek hosszú évekig, amíg a szom­szédságban vízszintesen tudnak terjeszkedni és tápanyagot ta­lálni, azután pedig rabkosztori ugyan, de eltengődnek. Az Írisz szaporítása tőosz­tással végtelenül egyszerű és kedvező könnyebbséget nyújt a gondozónak. Az év minden sza­kában kiemelhetők a tövek, szétoszthatók és elültethetők. A legtöbb növény nem szereti, ha virágzáskor háborgatják, szétosztják. Az Írisznek ez á legkedvezőbb szétosztási és ül­tetési ideje. A kinyílt virágot nem lehet összetéveszteni, el­keverni, s ez nagy előny. A tö­mör gyöktörzseket kézzel szét­törhetjük, késsel is segíthe­tünk, ha kell. A virágot letör­jük, vázába helyezzük vagy el­dobjuk, a levélzetet és gyökér­zetet is megrövidíthetjük, ha kívánja, és már ültethetünk is.­­Nem kell félteni az Íriszt, éri még nem láttam egy tövet sem. kipusztulni. Hetekig heverhet­nek az út szélén a tövek, sem­mi bajuk sem lesz. Csak az ültetést kell néhányszor meg­öntözni. Dr. Farkas László

Next

/
Thumbnails
Contents