Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-07 / 31. szám
ч Egy tanulságos A napokban egv kezdő mé hés? .üzent értem Megkért, legyei segítségére, mert négv családos állományát szeretné megmenteni a rablástól. Mondanom sem kell, siettem a látogatással. mivel megeshet, hogy saját méheiin, de másé is áldbzatul esnek ilyenkor, ha idejében nem védekezünk. Gyakorlat szerint a kezdő — sajnos, néha a haladó is habozás néiküi pusztítja a rab ló méneket, sokszor köztük a sajátját is. Tudni kell, hogy ez az akác után 2 héttel történt. Első kérdésem méhésztársamhoz az volt, hogy szerinte mi idézhette elő a rablást? Mi volt az előzmény, pergetett-e már vagy csak szándékozik? Tartott-e a reggeli órákban vizsgálatot? stb., stb. Nem pergetett, most akart, de ebben a felébredt rablás megakadályozta. Már az első látásra feltűnt, hogy a kaptárak rendes küszöbei kb. 10 cm széles deszkával bővítve vannak. A pótküszöböt, helyesebben röpdeszkát, még az akác alatt illesztette kaptáraira, hogy a hazatérő méhek terhükkel ne hulljanak a kaptárak elé. A pótröpdeszkákat sűrűn lepték a méhek és jól látható volt, hogy a rabló méhek a pótröpdeszkának a külső szélén helyezkednek el, oda szállnak le és onnan lassan, alattomosan közelednek a .-öpnyílás felé, hogy a kapuőrséget félrevezessék. A kaptárak alsókijárósak, röpnyílásuk betétekkel kibővíthetők, vagy szűkíthetők. A röpdeszkák eredetileg csupán 1,5 cm szélesek és ez lett előre 10 cm széles deszkával megtoldva. A pótröpdeszkák a kijáró nyílások teljes hosszával kb. 35—40 cm. hosszúk voltak. Első dolgom volt, hogy meggyőződjek a családok erőnlétéről. Mind a négy család kifogástalan és inkább rajveszélyesnek bizonyult, mint szegénynek. Mivel a pótröpdeszkák csak a két hegyes szeggel lettek felerősítve, azonnal eltávolítottam valamennyit, Hordástalan időben semmi szükségét nem érzi a család.' Azoknál a családoknál, ahol a röpnyílás a kaptár teljes szélességére terjedt, feltűnő nyugalom uralkodott. A legnagyobb volt a tülekedés két olyan családnál, amelynek csak kb. 10—10 cm széles és 1 cm magas röpnyilása volt. Ezekből' a belső izgalom hatására valósággal forró levegő fújt kifelé és természetesen érezhető volt a kaptár illata. Kérdésemre, hogy miért szűkítette a két család röpnyílását, méhésztársam elmondta, hogy az akác utáni napokban „nagyon lehűlt a levegő, sok volt a fiasítás, félelem, hogy befázik“. A pótröpdeszkák eltávolítása után a kaptárak előtt járkálva figyeltük a hatást. Látható volt, hogy mind a rablókat, mind a kaptárhoz tartozó méheket átmenetileg megzavarta a röpdeszka változása. Kb. félórás megfigyelés után a magammal hozott hintőjxjrral a legjobban megtámadott családot percenként meghintettem. A hintőpor enyhén illatosított és feltételezhető volt, hogy a hazatérő rabló méheket illatuk és fehér színük miatt otthonukban sem látják szívesen. Amíg a porhintést ismételgettem, méhésztársam ide-oda járt a kaptárak előtt és figyelte, hogv a fehér méhekből akárcsak egy is, betér-e másik kaptárba. Nem tapasztalt ilyent. A meghintett családnál percek alatt csendesedés volt észlelhető. A hazatérő saját ütőiteken bizonytalanság — egyrészt a pót-küszöb hiánya, másrészt a fehér hintőpor miatt — átmenetileg zavar keletkezett. A nem várt gyors eredménnyel nem elégedtünk meg! Ezek után csak természetes volt, hogy a legközelebbi méhcsaládokat felkeressem és megfigyeljem viselkedésüket és azt, hogy van-e közöttük hazatérő fehér méh. Az első legközelebbi állománynál _enyhe, jól védett kutatás volt tapasztalható. Fehér méhet egyet sem sikerült látnom. Kb. 200—250 méterre van egy másik állomány. Gazdáját nem találtam otthon. Ahogy a kertben levő méhek közé ériem feltűnt, hogy két család a röpnyílásban erősen jjárologtat, szellőztet. Nem kellett sokáig várni, amikor megjelent néhány fehérre „meszelt“ méh, amelyet a legyező méhek figyelembe sem vettek. Meg volt tehát a tettes! A távollevő gazda miatt nem tudtam semmit tenni. Visszatértem a rablás színhelyére és meglepetten észleltük, hogy a megtámadott családok keskeny küszöbén nincs pörgő, védekező méh. Mindketten megnyugodtunk. Este a kíváncsiság újból odavitt, ahol az erősen - párologtató méheket találtam. A méhész is itthon volt, és percek alatt megoldódott a rablás oka. A méhésztárs elmondta, hogy akácon volt s éretlen mézet pörgetett, mivel a családjai induláskor egyesítve lettek és még néhány tartalék családból is kaptak „segítséget“. A korán kipörgetett mézet szerződésre beadni nem tudja, ezért elhatározta, hogy esténként két családjával próbál léjtesmézet termelni és ezért 5—^6 kiló nektárt feletet. Az etetett csa: ládok a beadott mennyiséget éjszaka nem tudták mind lehordani és délelőttre is maradt az etetésből. Ez okozta a kutatást és a kezdeti rablást. Meggyőződésem, ha idejében nem cselekszünk', elbúcsúzhatott volna inéheitől, de minden bizonnyal a lépesmézet termelő méhésztárs is ugyanazon sorsra jut a végén. Megállapodtunk, hogy azonnal beszünteti a további etetést. Később pedig este 1—2 kilós higított adagban folytatja, ha a rablás teljes megszűnéséről meggyőződött. Ml a tanulság mindebből? rablás 1: Akác alatt helyes a röpdeszkát szélesíteni. Ahogy az akác megszűnt, szereljük le, mert jő leselkedési lehetőség a kutató méhek számára. 2. Kívánatos, hogy hordástalan időben valaki a méhcsaládok előtt naponta többször tartson rövid szemlét. Ha bajt észlel, azonnal be kell avatkozni. 3. Soha nem kell a ‘méhek Hasítását a röpnyíláson át behatoló hidegtől védeni és félteni. Különösen nem májusban, az akác utáni 4. A rajállapothoz közeli erősségű méhcsaládnál a röpnyílás leszűkítése levegőtlenséget és rajveszélyt okozhat. Tartózkodjunk ettől! 5. A talkumos hintőpor nem csodaszer, de sokat segíthet. Egyáltalán nem árt a méheknek. Alkalmazása csak akkor eredménytelen, ha anyátlan családdal, vagy teljesen legyengült Nosemás családdal van dolgunk. 6. Ha az elmondottakhoz hasonló esettel van dolgunk, gsak anynyi nektárt adjunk esti etetésül. amennyit a méhek legkésőbb éjjel két óráig lehordhatnak. Ne feledjük, hogy enyhe időben hajnali három órakor már sokszor látunk szorgos méheket. 7. Ha termelő eszközünk hordás közben nem bővíthető a szükségnek megfelelően, akkor ne egyesítsünk. Különösen ne tartalék családból, mert az ezekre fordított költség, mint a fenti eset bizonyítja, több kárt, mint hasznot okoz a méhésznek. A sok haszontalan munkáról nem is beszélek. Méhészkedésünk mindig legyen óvatos, körültekintő, előrelátó. Ami számunkra káros, az másnak is kárára lehet. Ez a rablás valóban tanulságos volt számunkra! Németh László Harc a méhfarkas ellen Hennig E. újra a méhfarkas néven ismert darázsra, tudományos nevén Pliilnathus triangulumba tereli a figyelmet. Werra környékén a kálisó-telepek salakjában kb. 40 évvel ezelőtt már egyszer nagyon elszaporodott a méhfarkas, és a méhészeknek tetemes kárt okozott. Akkor visszaszorították. Most az ipartelepek terjeszkedésével a különféle salak megint erősen összegyűlt, és kitűnő fészkeloliely a méhfarka soknak. Nem csoda, hogy károkozásuk ismétlődött. A méh családok gyűjtő méhei erősen meggyérültek, a családok tönkrementek. Az a terület, melyet ott a méhfarkas ma elfoglal, 1000 km2 nagyságú. Mintegy 70U méhcsalád él ott. Ahol legtöbb a méhfarkas, 1 ni2 területen 150 vagy még több fészekbejárat található. A darazsak 10—11 hónap alatt fejlődnek petéből kész rovarig. Garázdálkodásuk leg inkább júniustól augusztusig (art. A védekezés idegmérgek kei indult meg, gépi porzással. Meleg, napos idő kell erre, amikor a méhfarkasok nem bújnak föld alatti járataikba. A porozás nehéz, mert egyenetlen. salakos, hamus. szénporos talajon kell dolgozni. Nagy kár azonban, hogy egyúttal sok hasznos rovar is elpusztult, és elvesztek a méhfarkasok kártevői is: különféle fémdarazsak és élősködő legyek. Kiderült, hogy a mélifarkasok bejáratainak tulajdonított lyukaknak szinte negyed része hasznos gatyásméhek s más rovarok föld alatti fészkébe vezet. A mérgezéssel karöltve megkezdték a veszélyes terület földdel valú takarását és gyepesítését. A sűrű növényzet ugyanis nem engedi, hogy a méhfarkasok megépítsék föld alatti járataikat. A gyepesítés itt most nem annyira füvesítést jelent, hanem mindenféle gyorsan fejlődő, igénytelen növények elszapurítását, amilyen pl. a soinkóró. Egyelőre azonban újabb veszély ez a méhekre mindaddig, míg a méhfarkast kellőképpen ki nem irtják. A virág ugyanis odacsalogatja a méheket a méhfarkasok prédájául. Több évi tervszerű, szívós védekezés után most már meggyérűlt Werra környékén a méhfarkas. de még folytatni kell irtását és szaporodásának megakadályozását. (Garten und Kleintierzucht) Elérkezett Gyümölcsfáink nagy része hazánkban magot érlel, s az elvetett magból új növény fejlődik. így változatos tulajdonságú, de megbízhatatlan termésű utódokat kapunk, ezért az ivartalan szaporításmódokat használjuk. Közülük igen elterjedt az alvószemzés. Előnye, hogv kis helyen nagy mennyiségű, fajtaazonos, egészséges, jó szaporítóanyag állítható elő. A házikertben az alvószemzésnek nagy a jelentősége. Gyakran látunk a szomszéd kertben igen tetszetős gyümölcsöt, s iha a faiskolában nem tudjuk beszerezni, akkor szemzéssel saját magunk előállíthatjuk a szükséges néhány darab oltványt. Az oltványok termeléséhez a következők szükségesek: alany, szemzőhajtás, szemzéshez szükséges eszközök, anyagok, növényvédőszerek. Az alanyokat feltöltéses bújtatással, dugványozással, vagy magvetéssel nyerjük, s felhasználhatunk véletlenül kinőtt növényeket is. Ha nagyobb mennyiségű oltványt akarunk előállítani, az alanyokat a szemzés évének tavaszán faiskolából kell megvásárolnunk. Az alvószemzés idejére az alanyok 10—15 mm átmérőjűek legyenek. Az alanyt elő kell készítenünk. A szemzés előtt két héttel feltisztítjuk vagyis a föld felszínétől egy arasznyira éles késsel, csonk nélkül eltávolítjuk róla az összes hajtást, hogy a szemzést, Illetve a kötözést ne akadályozzák. A szemzésre kerülő alanyok egyévesek legyenek. Az idősebb alanyokat tőbe metsszük vissza s az előtörő, vagy koronában kéjiződött egyéves hajaz atvöszemzes ideié tást szemezzük be. Általában a legfelső gyökerek fölé — gyökérnyakba — szemzőnk. A szemzés előtt kapirccsal a gyökérnyakat szabaddá tesszük, a földet s egyéb szennyeződést zsákdarabbal eltávolítjuk. A szenizöbajtást a szemzés megkezdése előtt biztosítsuk. Kiválasztáskor legyünk körültekintőek, csak egészséges, kártevőktől, kórokozóktól mentes fajtára jellemző fáról szedjük a szemzóhajtást. A fa déli oldalán a rügyek érettebbek. Egy hajtásról 10—12 szem vágható. Vízhajtást szaporításhoz ne használjunk! A leszedett szemzőhajtást lelevelezzük, vagyis 1 cm levélnyelet meghagyunk, a többit a levéllamezzel eltávolítjuk. A hajtás középső érett szemeit használjuk fel a megszedés után minél előbb. Ha más vidékről kapjuk vagy szállítjuk a szenizöbajtást, akkor nedves mohába vagy csomagolópapírba csomagoljuk. Egy hétnél régebbi hajtást semmi esetben se használjunk. Az alany a szemzésre akkor alkalmas, ha növekedését befejezte, vagy növekedése csökkenőben van, s a héját jól adja. Ez alanytól függően változik. A vadkörte például július közejién, a törjvefák alanya augusztusban, a keserű mandula szeptember elején szemezhető sikeresen. Ha az alany a héját nem, vagy nehezen adja, a szemzés előtt 6—10 nappal kujiacoljuk fel vagy öntözzük be. A szemzéshez éles oltó- vagy szemzökést használjunk. Az ún. „T“ szemzés esetén a györkérnyaktól 3—4 cm-re az alanyon egy vízszintes vágást ejtünk úgy, hogy csak a háncsot vágjuk át, a farészt ne sértsük meg. Ezután a gyökérnyaktól felfelé a vízszintes vágás közepének irányába egy függőleges vágást készítünk. Ebbe a „T“ nyílásba kerül a szem. A szemet a szemzőhujtásról vágjuk le úgy, hogy csúcsi részét a tenyerünkbe fogjuk, a hajtást mutató ujjunkkal alátámasztjuk és hüvelykujjunkkal leszorítjuk. Az ígv készített szempajzs körülbelül 3—4 cm légyen. Ha a szemhez sok fát vágunk, ki kell pattintatni, vigyázva, hogy a rügy edénynyalábjait ne sértsük meg. A levágott pajzshoz ne érjen semmi (a régi hiedelemmel ellentétben, nem jó, ha a szánkba vesszük, mert gátolja az eredési és egészségtelen). Ezután a szempajzs alsó részét a „T“ nyílásba helyezzük, s a levélnyéllel annak közeliéig toljuk. Igyekezzünk arra, hogy a szempajzs nyisson utat magának, s ne a késsel segítsük, mert a szem a farészre így jól rátapad, s ezzel az eredési segítjük. A „T“ nyílásból esetleg kiálló, felső szemjjajzsrészt egy újabb keresztvágással távolítsuk el. A szemet az alany északi oldalára — a déli naptól védve — vagy a széliránnyal szemben, hogy a szél ki ne törje — helyezzük el. A szemzést kövesse a kötözés. Az alany vastagságától függően 50—60 cm hosszúságúra vágott rafiát használunk. A szemzést a „T“ nyílás felső részétől egy szállal kötjük. A rafiát egymás mellé szorosan csavarjuk, majd a szemet kihagyva folytatjuk a „T“ nyílás aljáig. Itt hurokkal kötjük meg. Olt óviasz használata felesleges. ■ (— ] л kórokozók közül a leggyakoribb a lisztharmat, amelynek elterjedésére a meleg, jrárás időjárás különösen kedvező. Könnyen felismerhető a leveleken és a hajtásokon levő fehéres bevonatról. A betegség előrehaladtával a levelek elsatnyulnak és lilás-vöröses színűek lesznek. A Sulikol-K 1 százalékos oldatával védekezünk ellene. A peronoszpóra fertőzése nyomán a leveleken szabálytalan, szürkés foltok jelennek meg. A súlyosan fertőzött levelek később megbarnulnak és lehullanak. A betegség ellen a Novozír 0,6 "o-os oldatát használjuk. vetieims Az állati kártevők egy része a leveleket szívogatja. Ilyenek a levéltetvek, a takácsatkák és kabócák. Az utóbbiak szívása nyomán a levelek felszínén fehéres pettyek jelentkeznek. A levélpoloskák levéitorzulást. a rőzsafúró levéldarazsak pedig a hajtásvégek fonnyadását okozzák. A rózsasodró molyok a fiatal, zöld részeket laza szövedékkel szövik össze, ebből táplálkoznak és itt bábozódnak. Az összes állati kártevők ellen Fosfotion vagy Arafosfotion 0,3 %-os oldatával védekezhetünk. A rózsák nyári gondozását ne hanyagoljuk el, hogv a másod-, sőt harmadvirágzásában is örömünket lelhessük. >1« *:•« >.♦ • • •:< , ■»:«•:< «:♦ •:« >:♦ »> »:• < >:♦ 3 Zöttisegesek kártevői A meztelen csigák ellen Liinácid csalétket használunk. A szer érintkezési és gyomorméregként hat. Nagy nyálkaképzodést, súlyveszteségei és végül légzési zavarokat okoz, és ennek következtében a csigák elhalását okozza. A szuperfoszfát, vasgálic. oltott mész hatása is hasonló (túlzott nyálkaképziidés. súlyveszteség). Meztelen csigák (Limaeidae). A hazánk éghajlati viszonyai között előforduló és károsító fajok közül említést érdemel a kerti meztelen csiga (Derpceras agrestis), a pincelakó meztelen csiga (Umax flavus) a földi meztelen csiga (Milax budupestiensis), a nagy meztelen csiga (Umax maximus), és szántóföldi szürke meztelen csiga IDeroceras agustis, var. retienlatam). Ez utóbbi fajta különösen súlyos károkat okoz zöldségféléinkben. Különböző tápnövényeken, a legkülönbözőbb zöldségnövények levelein szabálytalan lyukakat rágnak, a fiatal, különösen pedig a csíranövényeket elpusztítják. Ha a talaj megrepedezik, a kártétel még fokozódik, mert ilyenkor a gyökérzöldségek húsos gyökereit, gumókat, hagymákat még a föld alatt is megrágják. Kártételükre jellemző még a haladásuk útvonalán keletkező ezüstfehér, gyöngyházfényű nyálcsík. Nedvességkedvelö kártevők, ezért szabadföldi körülmények között csak nedves, csapadékos évben okoznak komoly károkat. De ezen kívül olyan mezőgazdasági üzemekben is, ahol alkalmas búvóhelyekre találnak, ahol elhanyagolták a gyomirtást. A korszerűtlen, elhanyagolt üvegházak és melegágyak állandó kártevői. Valamennyi fajta éjjel károsít és a nappalt kövek alatt, gyomok között, falrejjedésekben tölti. Esős, borús időben a növényeken is megtalálhatók. Élettartamuk általában egy évre terjed. Védekezés: Mivelhogy nedvességkedvelö kártevőkről van szó, így a számukra optimális viszonyokat, különösen a növényházakban és raktárakban meg kell szüntetni. Nagyobb kártételük esetén maróhatású anyagokat ( szuperfosfát 3—4 kg 100 m2), vasgálic 1 kg (100 m2), frissen oltott mész 2—2,5 kg (100 m2) kell kiszórni. Igen jó hatása van a speciális csigairtószernek, a Limacidnak. A Limacid csalétek és hatóanyaga metaldchyd érintkezési és gyomirtóméregként hat a kártevőre. Száraz meleg időben a leghatásosabb, ilyenkor 35 kg (ha) adagban használható. Nedves, hűvös időjárás esetén 75 kg-ot adjunk ha-ként. Kis kertekben apró halmokban, vagy sávokban helyezzük el a növények körül, legjobb ha alátétekre szórjuk, hogy a talajtól ne nedvesedjen át. A Limacid ártalmas az egészségre, ezért segédeszközökkel helyezzük ki, kesztyűt viselve. A házi állatokat a csalétkezett területtől távol kell tartanunk. Az elpusztult csigákat ne etessük a baromfiakkal. Vanek Aranka. a Dimitrov Vegyi Művek dolgozója
