Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-07 / 31. szám

időszerű pdolatok a mehekről * A vöröshere virágai várják a méheket. Oi-ZéM méhészete Tavaly ebben az időszak­ban már számos panaszle­vél érkezett szerkesztősé­günkbe a mézeskannák ügyében. Idén még nem esett szó a mézeskannákról. Pedig szívesen vennénk a méhészek Ilyenfajta pana­szát. Remélem mindenki tudja, miérti Valószínű ebben az esz­tendőben nem lesz kanna­hiány, sőt a meglevők is soknak bizonyulnak. Lehet, hogy a fenyvesekben jó hordás van harmatmézből, ám Csallóköz és Mátyusföld rónáin senki sem dicsekszik nagy mézhozammal. A gyenge év figyelmez­tet; nagyon fontos a tele­lés gondos és körültekintő előkészítése. Köztudott, hogy a hordástalan nyári napo­kon mind a fiasítás, mind az építkezés terjedelme csökken. Ilyen esetben a méhész munkájától függ a jövő esztendő eredménye. Ha augusztusban az anya jól petézik, legalább öt-hat kereten, akkor a család jól felkészül a telelésre és a tavaszi fejlődésre. Ezek sze­rint tehát a méhész legfon­tosabb teendője jelenleg az anya petézésének előmozdí­tása, Ahol hosszabb időn ke­resztül szünetelt a hordás, feltétlenül vizsgáljuk át méhcsaládjainkat. Ezáltal áttekintést nyerünk a méz­készletről. az anya teljesí­tőképességéről, az egész család hogylétéről, minek alapján megtehetjük a szük­séges intézkedéseket. Ha az ANYA MUNKÁJÁVAL nem vagyunk elégedettek, úgy most van az utolsó al­kalom, hogy kicseréljük. Az anyásításnál ezidőtájt le­gyünk elővigyázatosak, mert a család minden idegen méhre felfigyel. Ajánlatos, hogy a fiatal, petéző anyát az építkezést végző méh­­csomóba vagy kalitkázva adjuk a kaptárba. A ihordástalan időszak A méhfajta alatt legyengült méhcsalá­dokat a tartalékcsaládok fiasításos lépjeivel felerő­síthetjük, amelyeket — ha emiatt nagyon legyengül­nek, télire majd összera­kunk. Ha szünetel a hordás A MÉHEK ÉLELMÉT pótolnunk kell. Általában az anya akkor végzi mun­káját kifogástalanul, ha a család hat-hét kilogramm mézkészlettel rendelkezik. A méhek serkentése is csak úgy jár sikerrel, ha az em­lített élelem hiánytalanul a kaptárban van. Első dol­gunk tehát a mézkészlet ki­egészítése s csak ezután következhet a serkentő ete­tés. Augusztus második felétől megkezdhető a családok téli etetése. Ezt lehetőleg nagy adagokban végezzük. E pontnál azonban felhívjuk a figyelmet, hogy a nagyobb mennyiségnél ne etessünk naponta. Gyakorlati tapasz­talatok bizonyítják, hogy elegendő a háromnaponként történő etetés. Az etetést sose vigyük túlzásba. Nem szabad „tele­tömni“ a telelőfészket. Csu­pán annyi élelmet adjunk (10—12 kg), amennyi ele­gendő a következő év má­jusáig. Természetes, hogy az augusztus első felében történő etetés még nem szá­molható a téli mézkészlet­hez, mert ennek egy részét a méhek elfogyasztják, Il­letve a fiasítás táplálásához felhasználják. Etetésre legalkalmasabb a cukorszörp 2:3 arányú hígí­tásban. Általánosan elfoga­dott alapelv, hogy az ilyen arányban hígított szörp min­den literje egy kg téli élel­met jelent. Bármilyen eredménnyel zárul a méhészesztendő, a következő hónapokban min­dent meg kell tennünk an­nak érdekében, hogy méh­családjaink kifogástalan ál­lapotban kezdhessék mun­kájukat tavasszal. (s) különbsége Noha ez az ország nagyon messze van tőlünk, érdemes megismerkedni egy két vonat­kozásban vele, már csak azért is, mert a világon a legtöbb édességet itt eszik az emberek. Ha a térképen keressük Üj- Zélandot, akkor azt Ausztráliá­tól délkeletre találjuk meg. Az egész szigetcsoportot a Nagy­­vagy Csendes Óceán veszi kö­rül, s ennek a ténynek döntő szerepe van az éghajlati viszo­nyok meghatározásában is. A legmelegebb hónapokban az átlaghőmérséklet 19 °C körül, a leghidegebb hónapokban pe­dig 10 °C körül van. Azt hi­szem ha ezt a két adatot mé­hész szemmel vizsgáljuk, ked­vezőbb hőmérsékleti viszonyo­kat a méhészetre el sem igen tudunk képzelni. A méhészek ki is használják a kedvező feltételeket. Egyik következmény, hogy a kaptá­­rakra nem sok gondot kell for­dítaniuk. Egészen vékony falú kaptárakkal méhészkednek s ez nemcsak olcsóbbá teszi a be­fektetéseket, hanem sokban megkönnyíti a munkát is. Egy 60 családos állomány már szo­lid megélhetést biztosít tulaj­donosának. Ma a méhészek állami támo­gatásban is részesülnek. Ellen­őrök vigyáznak a méz minősé­gére és a méhegészségügy is az állami szervek hatáskörébe tartozik. A méz igen jő aro­­májú. Modern nagyüzemekben igen ízlésesen csomagolják, s így nem csoda, ha a lakos­ság keresi és szívesen fogyaszt­ja. Az Oj-Zéland-i méz azonban eljut már külföldre is, ott is keresett áru, s népszerűségét valószínűleg jó minőségének köszönheti. Meg kell említeni, hogy a világon Oj-Zélandon a legma­gasabb a mézfogyasztás. Átlag­ban lakosonként két kilo­gramm mézet fogyasztanak évenként. Mivel az országnak ma kb. kétmillió lakosa van, könnyen kiszámíthatjuk, meny? nyi mézre van szükségük. Jel­lemző, hogy cukorból is sokat fogyasztanak (49 kg évente). A mézfogyasztásra hatással vannak a népszokások is. A maori népfaj, amelyhez a la­kosság többsége tartozik, na­gyon szedeti asztalán az édes falatokat. Már az 1900-as évek­ben, amikor a szabadkai Voj­­nich Oszkár végigjárta ezt a vidéket, a következőket írta könyvébe: „Minden étkezéskor asztalunkon találjuk a narancs, málna vagy más gyümölcsből készült cukorbefőtteket... Részben ez okozhatja, hogy a rossz fogazat általános New- Zélandban.“ Ugyancsak ebben a könyvében olvashatjuk a táj leírásában ezt is: „A változó színben pompázó ősnövényzet úgy elborítja a hegyet, hogy csak a friss szakadékokban, vagy a törések helyén szürké­nk ki a kő“. Jánosi József A Fehérorosz Szovjet Köztársaságban három év alatt a kraj­nai méhek méztermelése bizonyult a legtöbbnek, 40,9 kg-mal. Utánuk a helyi méhek következtek (38,9 kg). A kaukázusi méhek csupán 29,4 kg-os átlagot értek el. A krajnai méh jó tulajdonságainak alaposabb megismerése végett 1967-ben 300, majd 1968-ban 900 krajnai fajtájú anyát vásároltak Ausztriá­ból. — Az olasz méhekkel kedvezőtlen tapasztalatokat sze­reztek. Csupán az üvegházi növények megporzásában váltak be. A téli mézfogyasztás a következőképpen alakult (az adatok egy kilogramm méh fogyasztására vonatkoznak): helyi méhek 8.4—7 kg, krajnaiak 7,30 kg, kaukázusi 7—8,1 kg, olasz 7,7— 9,2 kg. A téli méhhullás a következő volt: olasz 35—38 %, helyi 27,3—31,6 %, krajnai 18,7—33,3 %, kaukázusi 15,8-18,7 százalék. A méhek szabadban teleltek. „ (Pcselovodsztvo, Szovjetunió) 16. SZÁM 1 KERTÉSZET-MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves s za k m el I ék I e t e 1971. AUGUSZTUS 7. A TARTALOMBÓL • így öntözzünk. • Szőlólugas gyors kialakítása, új lakás állami gazdaság szerződéses alapon kielégíti, így semmi szükség arra, hogy egyéniek foglalkozzanak termesztésével. Ha egyesek mégsem tudnak vagy akarnak lemondani a „sok bosszúságot“ okozó nö­vényről, úgy senkit se okolja­nak, ha „nyakukon“ marad az áru, ne szidják a felvásárló­kat, de még kevésbé keressék a rendszerben a hibát. A felvásárló üzemek számos olyan zöldségfélét kérnek, amelyeknek termesztése kisebb avagy nagyobb kertekben egy­aránt kifizetődik. Konzervgyá­raink például hosszúlejáratú, öt évre szóló szerződést köt­nének zöldbabra, eltevési ubor­kára, feketeribizlire, egresre stb. Továbbá nagy az érdeklő­dés a paradicsompaprika és a csípőspaprika iránt, de feldol­gozóüzemeink a paradicsomot, a fűszerpaprikát és a majorán­nát is szívesen elfogadnák. Piacaink szinte követelik a hónapos retket, újhagymát, a korai sárgarépáról nem is be­szélve. A felsorolt növényféleségek Fokhagymagondok ■ dén már harmadízben * tűzzük napirendre a fokhagymát. Nem csoda, hiszen ez a fűszernövény nagyon sok vitára ad okot, és az értéke­sítése körüli bonyodalmak mind az eladót, mind a vevőt egyaránt bosszantják. Arról van szó, hogy állami raktá­raink az egyéniektől ismétel­ten nem vásárolják a fokhagy­mát. Ez történt tavaly, tavaly­előtt, és ki tudja hányadszor, amióta a „fokhagymatermesz­tési láz“ elfogta az embereket. Sajnos, a termelők saját ku­darcaikból sem tanultak. A minap erről a témáról be­szélgettem egy termelővel, aki nehezményezte, hogy a kiter­melt áruval a kutya sem törő­dik. Pedig erre nemcsak ő, hanem az állam is „ráfizet“. Tavaly három mázsát, két év­vel ezelőtt öt mázsát öntött ki a szemétdombra s ha minden marad a régiben az idei ter­més is az előbbiek sorsára jut. A panaszkodót hallgatva fel­tettem a kérdést, ki bízta meg a fokhagyma termesztésével? Ki ösztönözte, hogy kertjét ez­zel a növénnyel hasznosítsa. Természetesen senki. Vajon kö­tött-e szerződést valamelyik üzemmel, vagy kapott-e ígére­tet valakitől, hogy a leendő termést átveszik. Nem! Hát ak­kor miért ültetett fokhagymát? Vállvonogatása után kide­rült, hogy a véletlenre bízta magát. Hátha idén sikerül. Az utóbbi két év elveszi a „nép“ kedvét a termesztésétől s ek­kor ő lesz a hős, 6 birtokolja majd egyedül a piacot, viszik az árut mint a cukrot. Kilóját nem is harmincért, hanem fe­jenként öt koronáért. Csakhogy a többi halandó is hasonló gondolatok közepette ültetget­­te ősszel a hagymagerezdeket egyik évről a másikra, így akarta átmenteni a termést. Mivel pedig a vetőmag kéznél volt, az értéktelen portékából több került a földbe a kelleté­nél. Ez a titka tehát annak, hogy szokatlan mennyiségű fokhagymát kínálnak eladásra az egyéni termelők. Akár hiszik a kertészkedők, akár nem, felvásárló szerveink­nek is fő a feje a fokhagyma miatt. Nekik sem mindegy, hogy az árut borravaló kísé­retében kínálják a termelők, s mégsem vehetik át. Ugyanak­kor az áruból származó érték nagyon is elkelne havi terveik kiegészítésére, hiszen tudva­levő, hogy nagy a hiány gyü­mölcsből. Jó példa erre az, hogy a leszerződött kajsziba­rack egyötöde került csak a piacra és a felvásárló üzemek­be. Természetes, hogy ezt és a további kiesést szeretnék pótol­ni a felvásárlók. S íme itt a fokhagyma, mely tekintélyes összeget képvisel. Am amíg a nyári gyümölcs hiányzik pia­cainkról, a konzervgyárak, a húsüzemek tömve vannak fok­hagymával. A hírek szerint há­rom évre szóló pépesített fok­hagyma fekszik a raktárakban. S emellett mondjuk meg őszin­tén, miért venné meg az ál­lam a kiskertészkedök hagymá­ját, amikor a nagyüzemi ker­tészetek szerződéses alapon éppen eleget termelnek. Sőt jó évben nagyobb hektárhoza­moknál az is előfordul, hogy több lesz a kelleténél. Ha reá­lisan nézünk a dolgokra, rá­jövünk, hogy ezt a termést maradéktalanul át kell venniük a felvásárlóknak nemcsak azért, mert erre a szerződés is kötelez, hanem a nagyüzem olyan növényeket is termel népgazdaságunk számára, amely jóformán semmit sem hoz a „konyhára“. Ezt nemcsak a növénytermesztésre, állatte­nyésztésre, de a zöldségter­mesztésre is vonatkoztathatjuk. További érv, hogy a kisterme­lők áruja sok esetben nem fe­lel meg az állami normáknak. Évek során saját vetőmagjukat használják, minek következté­ben a növény nagyon lerom­lott, frissíteni, cserélni kellene az ültetőanyagot. Emellett előbb-utóbb gombabetegség is fellép a hagymán, mely telje­sen értéktelenné teszi az árut. Ügy gondolom az egyéniek közül kevesen tudják, hogy ültetés előtt „pácolni“, fertőt­leníteni kell a hagymagerez­deket. Ez minden nagyüzem­ben megtörténik, ennélfogva tehát egészséges árut adhatnak a piacra. Az egyéni termelő rossz játékot űz a felvásárlók­kal, illetve az állammal, ha beteg áruján igyekszik túladni. Ha „csúsztató“ ellenében sike­rül a hagymától megszabadul­nia, a termék néhány hét el­teltével tönkremegy. Ebből pe­dig nemcsak az államnak, de a termelőnek is kára szárma­zik. Száz szó mint egy; a fok­hagymatermesztés levitézlett. Népgazdaságunk jelenlegi szük­ségletét néhány szövetkezet, körül. • Elérkezett az alvó­­szemzés ideje. • Zöldségesek kártevői. 9 Gyümölcshullás. 9 Két öntözési kísérlet. 9 Kultúrába kerül a feketebodza is? 9 Az írisz szaporítása. 9 Harc a méhfarkas ellen. • Egy tanulságos rablás. 9 Méhlakások berendezésének indoklása. • Időszerű gondolatok a méhekről. • Oj-Zéland méhészete. termesztése nem ütközik aka­dályba, sőt az illetékes szer­vek az egyéniek támogatását kérik. Természetes, hogy az érdeklődők a Kiskertészkedök és Zöldségtermesztők helyi szervezetén keresztül vetőma­got, ültetőanyagot és műtrá­gyát kedvezményes áron kap­nak. Minden termelőnek saját ér­deke, hogy olyan növények ter­mesztését szorgalmazza, amely biztos pénzt hoz a házhoz, és emellett ténykedésével az élel­miszerellátást is hathatósan elősegíti. SÁNDOR GÁBOR Horváth Lajos asszony-lánya örül a fóliaház értékes termé­sének, a paprikának. (Beszámoló az 5. oldalon^

Next

/
Thumbnails
Contents