Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-07 / 31. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1971. augusztus 7. 10. ИЧогп-ГдЛтаН m fjr (Részlet a szerző „Farkasokkal teli pince“ című regényéből.) Amikor megérkezett a faluba, kö­­rülálltuk, de ő továbbra is ügy kiál­tozott, mintha ott sem volnánk: — Kukoricát, pattogatott kukoricát vegyenek! Végigjárta és végigkiáltozta a fa­lut: — Kukoricát, pattogatott kukoricát vegyenek! Táskája és kosara tele volt tömött zacskókkal. Koronába kerültek^ Saj­nos, nekünk egy zacskóra sem tel­lett. Nem volt koronánk. A fiúk a kerékpárt nézegetik. A lányok a kukortcakirályt. Kerékpár­ján elöl-hátul egy-egy hatalmas fo­nott. kosár, mindkettő teli pattogatott kukoricával. A kukoricakirály szétve­tett lábbal áll, arcáról fut a veríték, szomorú! Fél, nehogy feldőljön a kerékpárja és kiszórodjon a pattoga­tott kukorica. — Fiúk, lányok, itt a finom kuko­rica, pattogatott kukorica ... — Nincs pénzünk, hihihi... — Menjetek, kérjetek anyátoktól... — Nem ad ... — Akkor apátoktól — Ö sem ad ... — Kérjétek meg őket szépen, rt­­.mánkodjatok ... — Úgy sem adnak ... —- Gyerekek, hát tojás nem akad­na? Tojást hozzatok! A kukoricakirály megcsipkedte az arcom s kezembe nyomott egy zacs* kó hófehér pattogatott kukoricát. — Tessék, kiskirálynőm! Tojást hozzatok, fiúk, lányok, tojást! — Tojást... Tyűha.. Hihihi... Nevetnek a fiúk s egyenkint szét­szélednek. Kazlakban, csűrökben ku­­talrták tolások után. Ёп is tovább állok. A kukoricakirály magára marad. Már nem olyan szomorú. Mosolyog, tekintetével kiáltja: „De visszagyer­­tek ám a tojásokkal!" Ott áll az úton, őrzi őt a két, hatalmas fonott kosár, amelyben egyre női, dagadozik, nyí­lik a temérdek pattogatott kukorica. — Kukoricát, pattogatott kukoricát vegyenek! Ingük mögött a tojásokkal vissza­térnek a fiúk. Négyünkért Топко fizet. Öt tojás­sal. — Mennyit kapunk ötért? — Négyet. Négy zacskó pattogatott kukoricát kaptunk a kukoricakirálytól. Fél zacskóval becsapott. Vagy egy tojás­sal! — Топко, mennyi 4:4? — Hallgass! Fogjátok, itt egy zacskó! — Hármunknak? — No és? — Várj, ne szaladj, adj még egy­­gyel! Elszökött... A falánk! Elbújt и méhkasok mögött a kert­ben Ott ropogtatta el a három zacs­kó pattogatott kukoricát. Egyedüli Csip! Csipi Milan úgy nyitogatta száját mint fészekből az éhes kts­fecske a csőrét. Csip! Eredj, kérj ma­gadnak!- Milan énekel. Csip, csip, ad­­jáll Ivánnak nem kell a szájába ad­ni, egyedül is elveszi. ívka! Hogy siet a taknyos! Csip, csip, adjál! Ne­kem nem is marad. Ej, be kitűnő a pattogatott kukoricái Ha kukoricakirálynő lennék... A kukoricakirály megajándékozná a ku­­koricakirálynót egy egész fonott ko­sár pattogatott kukoricával. Vagy kettővel... Ügy jóllakhatnék ... ját­szanék a pattogatott kukoricával, beleásnám magam, s már ... már ... Топко sem akadna rám. — Már meg is etted, Топко?-— Régen. De Топко rám akadna. Топко ren­geteg pattogatott kukoricát bír elfo­gyasztani. — Топко, van egy ötletem. — Te és egy ötlet? — Igen, én. Csinálok egyedül... — Mit? i — Pattogatott kukoricát. — Hogyan? — Rendesen. Letörök a kertben egy csövet, lemorzsolom, és rászórom a forró tűzhelyre. — Megég. — Majd forgatom! — Te nagyokos! A pattogtatni való kukoricát három teljes napig kell áztatni, hogy megdagadjon, kinyíljon, szétpattanjon, s csak azután szabad sütni a tűzhelyen és ... — Ugyan ... meglátod, hogy a tűz­helyen is lehetséges ... — Majd kapsz, ha megégeted a kukoricát! Bánom is én! На Топко megver, nem adok neki pattogatott kukoricát. A szemek miég nagyon puhák, de a színük már olyan, mintha érettek volnának. Szépen híznak a tűzhely forró tetején, kipattognak, az arany­színű szemekből fehér vattavirágok születnek. Egyik-másik odaég, iám, fekete szeme van a fehér virágnak, és sárga-feketefehér ruhácskája. A tűzhelyen megszülettek az első pat­togatott kukoricák. — Kukorica kukorica, pattogatott kukoricái Vegyetek pattogatott kuko­ricát.t — Veszünk ... — Adjál, adjál! — Várj, kisfecském, megégett a csőröd. toka egy tapasztalatlan, taknyos, éhes fecske fiók. Ropogtatja a forró, odaégett, pattogatott kukoricát. Tonkó egy hatost forgat a tenyeré­ben. trigyit az ötletemet. — Eladsz belőle? — Eladok. — Hogy adod? — Koronáért. — Tessék ... — Ez csak egy hatos. — Koronái csinálok belőle. — Hatosból koronát? — Felhevítem a tűzhelyen. A pat­togatott kukoricával együtt. Es koro­nát kovácsolok a hatosból. — Nem kell! Tartsd még a tüzes koronádat! Milan kiváncsi, majd kifordul a bölcsőből, látni szeretné Топко koro­náját. Ívka már sokkal lassabban ro­pogtatja a kemény pattogatott kuko-. ricát. Az izzó korona csak Tonkót nem érdekli. Szemével, ujjúval még mindig az én pattogatott kukoricá­mon zongorázik. —- Add ide, add ide a koronát! Milan megúnta kisfecskéimet, fe­hér-fekete ódaégett pattogatott kuko­ricáimat, mind ktköpdöste a bölcső alá, arca, álla és a vánkos csupa fe­kete maszat'. Többet már nem kap, úgyis a tűzhelyhez szórja, egyenesen a lábam alá, pattog a pattogatott ku­korica. — Kukoricát, pattogatott kukoricát vegyenek! Fölszedem a földről a pattogatott kukoricát amit Milan szétszórt. Izzik a tűzhely vaslemeze ... ■Топко ... Топко! Mit csináltál?!. Valaki ketté­vágott, fejem búbjától lábujjamig ket­téhasított, beleszúrt az agyamba és külön-külön a körmeim alá, tüzes kard mélyedt a bal lapockám fölé — a nyakam tövébe. Mit tettél. Топко?! Szörnyűségesen felkiáltottam. Milan felvisított, de nem sír, gurul a neve­téstől. ívka az ajtóhoz ugrott és sír­­vafakadt. Mikor kiegyenesedtem, hogy lerázzam magamról a tüzes kardot, a bal lapockám fölötti részről — a nyakam tövéből valami a földre esett. Tüzes korona gurult az ajtó felél A konyha ajtaja kinyílt. — Istenem ... Ёп istenem! Anyám arcáról leolvashattam, hogy szörnuű dolog történt. Kezét a sze­me elé kapta és sírásba kezdett... — Istenem, én istenem... minden örömöm odalett...! De odalett а Топко öröme is. Nem tudja mit tegyen, mit mondjon. — Anyu ... én ... én nem akar­tam ... én igazán nem akartam ... Топко szeme bután, gyáván kidül­ledt. Ha rossz fát tesz a tűzre, min­dig ilyen gyáva a tekintete. Azt sze­retné. hogy anyu most elverje. Nem bír elmozdulni a helyéről, ahol áll, csak szemével kutat, anya tekintetét keresi, belekapaszkodik, nem hajlan­dó elengedni, szégyell sírni, csak gyáva tekintete könyörög, verten meg, édesanyám, verjen ... no, miért nem üt meg? Anyám tojásfehérjét kent izzó ko­ronámra. — Örök időkre megkoronáztak té­ged, te izzó hatossal és szamárral koronázott kukortcakirálynő! jó napot, kukoricakirály! Топко éles fahasábon térdel. Egye­dül kerítette, egyedül térdelt rá. Nem mert senki egy szóval sem megszidni, sem megszánni. A kántor, mint mindig, most is a legrosszabbkor állított be és azt mondta: — Kár, nagy kár... A fiúk gyak­ran néznek arra a helyre, gyakran simogatják... S milyen szép nyaka és válla van ennek a lánynak. A be­léd égetett korona nyoma évről évre nőni fog, minél Idősebb leszel, annál jobban éget majd. Amíg csak férjhez nem mégy. Azután abbahagyja... Csak néha égeti meg majd az urad ujját. Kukoricát, pattogatott kukoricát vegyenek! Ej, kukoricakirály, merre vagy? Most már van egy koronámI Ezentúl sohasem leszek korona nélkül. Nagy kár azonban, hogy ezért a koronáért nem vásárolhatok pattogatott kukori­cát a kukoricaktrálytől. Elindultak a nagy A Kiváló Munkáért érdemrendet viselő Csehszlovák Szocialista ifjú­sági Szövetség mellett működő Ma­gyar Népművészeti Együttest (Ifjú Szívek) nem kell külön bemutatni. Jól ismerik Bratislevától Nagykapo­­sig, sőt a határon túl Is többh-elyütt öregbítették hírnevüket. A kiváló táncegyüttesek méltóan képviselik a népi tánckultúránkat és cselekmé­nyes táncaikkal a munkásmozgalom jelentős mozzanatait is sikeresen újí­tották fel. Andrašovan—Kvočák Hő­sök Emlékműve című tánckompozí­­cióval az idei gombaszögi dal- és táncünnepélyen is nagy sikert arat­tak. Az Ifjú Szívek énekkara amellett, hogy évenként új erőkkel töltődik fel az összeszokott kórusok hatását kelti, és a gondosan megválasztott műsorszámaikkal a Csehszlovák Ma­gyar Tanítók Központi Énekkara és más kórusok mellett a dalkultúra élenjáró képviselői. A zenekar, amely-Kulcsár Tibor igazgató nek íőleg kísérő szerep jut, de azért önállóan is fellép, méltó partnere a tánc és énekkarnak. Egy népművészeti együttes kiváló szereplése mindig a jó szakmai és politikai irányítástól függ. Az Ifjú Szívek szakmai és szellemi vezetése mindig jó kezekben volt. Január else­jétől azonban Kulcsár Tibor szemé­lyében olyan Igazgatót kapott a nép­­művészeti együttes, aki együtt nőtt fel hazánkban a szocialista magyar kultúra kibontakozásával s maga is aktív részese volt a színjátszás, ének­körútra kari és irodalmi színpad mozgalom kibontakozásának. Társaival együtt ők rakták, le az alapjait e több mint másfél évtizede tevékenykedő Ifjú Szíveknek Is. A mindössze 33 éves fiatalember életútja érdekesen alakult. Az alap­iskolát szlovák nyelven végezte el, s aztán a kassal szlovák nyelvű ti­zenegyéves iskolára került. A vélet­len során mégis Királyhelmecen (Král. Chlmec) érettségizett és a fő­iskola elvégzése után magyar szakos tanárként Bratislavába került a Duna utcai iskolába. Kulcsár Tibor aktivitásával már Ki­rályhelmecen kitűnt, s rövidesen a jőnevű Iskola C3ISZ szervezetének az elnöke lett. Valójában a közelben lévő Borsiban (Borsa) esett át a tűz­keresztségen, mint a szövetkezeti gon­dolat agitátora. Kulcsár elvtárs 18 éves korától párttag, s azóta a kulturális fronton mindig élenjáró szerepet töl­tött be. Jelenleg Is elnöke a Jónevű központi tanító énekkarnak, tagja я CSEMADOK Központi Bizottságának és a Bratislava-vidéki járás elnöksé­gének. A szívből-lélekből pedagógust ne­héz volt rábírni az igazgatói funk­cióra. — Nem tudok, nem is akarok vég­leg megválni a gimnáziumtól — vallja magáról. Az iskolai énekkart még 1962-ben alakította meg az Iskolában és most is ő vezeti. Az általa Irányított Duna utcai irodalmi színpad többször ér­demelte kt a „legjobb“ címet. A lel­kiismeretes pedagógus gondosan ta­­nítgatta a diákokat a szép szó tol­mácsolására. A szép szóra, amelynek ő maga Is művelője. Sok szép, mé­lyen átérzett közérthető nyelven meg­írt verset olvashattunk tőle a lapok­ban, folyóiratokban. Pogány imádság címmel 1965-ben verses kötete Is megjelent. A megnyerő arcú, meleg szavú Igazgató még fiatal, de már sokat tett a kultúr^ felvirágoztatásáért. Az eddigi tevékenysége garancia, hogy jó munkát végez majd a félhivatásos együttesben is, és a szakvezetőkkel egyetemben még magasabb szintre emeli a népművészeti együttest és a meglévő kiforrott táncf eldőlgozások, kórusművek mellett új színt is vará­zsolnak az Ifjú Szívek műsorába. Hol szerepei az együttes augusztusban? Fellépés színhelye Dátum Időpont Baracska (Bardoňovo) VIII. 7. 20.011 Szőgyén (Svodín) VIII. 7. 14.00 Ögyalla (Hurbanovo) . VIII. 9. 19.30 Ipolyvisk. (Vyskovce) VIII. 11. 20.00 Ipolyszakállas (Ip. Sokolec) VIII. 13. 17.30 Nyénye (Nenínce) vín. 14. 20.00 Gyűgy (Öudince) VIII. 15. 15.00 Selmecbánya (Banská Štiavnica) VIII. 16. 19.30 Čadca VIII. 18. 20.00 Csécs (Čečejovce) VIII. 20. 19.30 Tornavánalja (Turnianska Pohr.) VIII. 21. 15.00 Üjbódva (Nová Bodva) VIII. 22. 15.00 Jányok (Janik) VIII. 22. 20.00 Prešov (Eperjes) VIII. 23. 20.00 Levoča (Lőcse) VIII. 24. 20.00 Spišská Nová Ves (Igló) VIII. 27. 16.00 Starý Smokovec (Űtátraíüred) VIII. 28. 15.00 A fellépés szervezője legtöbb he­lyütt az egységes földműveszövetke­­zet lesz. Tudjuk, hogy a falu gazda­sági erejének képviselői a nemzeti bizottság, a SZISZ, a CSEMADOK és a többi szervezetek résztvevői min­dent megtesznek, hogy a lelkes, fá­radságot nem ismerő kultúra fáklya­­vivői Jól érezzék magukat és a nagy­­közönség előtt megfelelő körülmé­nyek között szerepelhessenek. A töb­bi rendezőszervek (főleg szlovák vi­déken) is minden bizonnyal azért szerződtették le az Ifjú Szíveket, hogy várják az internacionalista szel­lemben összeállított műsorukat. A népművészeti együttes tagjai a fáradságos fellépések mellett sok kellemes szórakozásban is részesül­nek. A közönség hálája az elismerő taps mellett megismerkednek a hazai tájak nevezetességével, szépségeivel. Emellett szabad idejükben Magyar­­országra is ellátogatnak egy kis ki­ruccanásra. Sokat ígérő augusztus áll az „Ifjú Szívek“ előtt. Az elkövetkező he­tekben az együttes többéves tevé­kenységének gyümölcsével köszönti a gazdag gabonatermést betakarító szövetkezeti dolgozókat, s mindazo­kat, akik kedvelői a dalnak, táncnak, zenének, szeretik a népből fakadt művészetek magas szintű tolmácsolá­sát. TÓTH DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents