Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-07 / 31. szám
1971. augusztus 7. «SZABAD FÖLDMŰVES Sertéstenyésztésünk távlata s a hústermelés racionalizálásának feltételei Szlovákiában Л sni luslonycsztnsnnk nálunk és világszerte az a küldetése, hagy teljesítse a küzcllátás igényéit. Ez természetszerűleg szükségessé tette a termelékenység arányus emelkedését a hústípnsú sertések elunyhen részest lésével. Alapjában véve távlatilag is a minőségi tényezők kerülnek előtérbe, s ebben a folyamatban a hústípnsú hibrid-sertések nagyüzemi tenyésztésére és a termelekenység javítására törekszünk. Az egy lakosra eső húsfogyasztás évről évre emelkedik, s az összmenynyiség'ből a sertéshús körülbelül 50 százalékot tesz ki. Három esztendővel ezelőtt az egv személyre eső húsfogyasztás 58,ß kilogramm volt, s ebből a sertéshús 31,3 kg A sertéstenyésztés eddigi eredményeinek felmérése azt mutatja, hogy a gyorsabb ütemű fejlődés éppen a racionalizálás s ezen belül a teljes biológiai értékű takarmánykeverékek használata révén következhetett be? Tavaly több mint 150 ezer tonna vágósertést vásároltak fel Szlovákiában, 36,0 százalékkal többet, mint 1960-ban. Emellett a kocaállomány 1970-ben közel 23 ezerrel volt kevesebb, mint 1960-ban. A racionalizációs intézkedések és a fejlesztés minőségi megnyilvánulásai a legszembetűnőbben a nagytenyészetekben érvényesültek, A szocailista szektor például az utóbbi években jóval több malacot választott el, mint régebben, á nagyobb kocaállomány birtoklása idején. Tehát javult a kocánként! elválasztási átlag. Az 1900-as évi eredményhez képest, amikor csak 11,5 volt a malacállag, lavaly kocánként 15,3 malacot választottak el. Hasonlóan kedvező helyzet alakult a napi súlygyarapodásban is. , Л fejlődést tehát egészében véve kielégítőnek, gazdaságpolitikai szempontból indokoltnak könyvelhetjük el, mert a termelés emelkedését kevesebb kocától értük el. Komolyabb hiányosság csak 1968-ban mutatkozott, amikor annyira lecsökkent a kocaállomány hogy a hústermelést a hízóba' fogott áltatok napi súlygyarapodásának kedvező emelkedésével sem voltunk képesek a kívánt színvonalon tartani Ezért a sertéstenyésztés konszolidálására termelési és közgazdasági természetű intézkedéseket vezettünk be, hogy fenntartsuk a tervezett kocaállományt és elérjük a kívánt hasznosságot. A sertéshús termelésének racionális megoldására a tenyőszmunka területén nagyon pozitív tapasztalatokat szereztünk a tudományos dolgozóktól. Ennek a gyakorlatban való bevezetése azt bizonyította, hogy jó, állandósult haszontuiajdonságot csak abban az esetben érhetünk el, ha egészséges, genetikailag Ismert, hozzáértéssel válogatott egyedekre építünk. A sertésállomány hasznossága tekintetében egyes járásokban és gazdaságokban nagyon jó átlagos eredményt értek el, s távlatilag is példát mutatnak a többieknek, tgy például tavaly a bratíslavai járásban 16,8 (Alžbetin Dvor Efsz 20,8), az érsekűjvári (Nové Zámky) járásban 16 4 (Kmefovcei Efsz 22,8), a prievidzai járásban 17,3 (Cbrenovce-1 Efsz 221, a Spišská Nová Vési járásban 16,1 (Studenecl Efsz 20,1) malacot választottak el kocánként. A kedvező eredmények főképpen a gyorsított malacelválasztás módszerének bevezetéséből erednek. A hizlalás terén a múlt évben nagyon jó eredményt ért el a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás 0,56 kg (Veiké Blahovói Efsz 0,75 kg), a zvolení járás 0,54 kg (Ladzany-1 Efsz 0,70 kg), a Spišská Nová Ves-i járás 0.52 kg (Studennc-i Efsz 0,6 3kg) átlagos napi egyedenkénti súlygyarapodásával. Összehasonlítás céljából az alábbiakban szálltolunk be a hasznosság' ellenőrzés, a bízékonyság és a vágóérték eredményeiről: Л tenyészmuuka fö célja minden tekintetben, hogy elesendő jň minőségű sertéshúst nyújtson a fogyasztóknak. A szelekció és a tenyészmuuka ezzel egyidejűleg a hústípusú sertésfajta kinemesítésére törekszik. Olyan sertés nemesítésére, mely a nagyüzemi feltételek mellett fejlődik. Ezt a célt követjük a húshibrid sertés nemesítési programjának keretében. A törzsienyészetekben a nemesitől munkát a vérvonalon tielül fejlesztjük tovább. A szaporító tenyészeteknek (úgy számolunk járásonként egyet tartunk fenn) tisztavérű és keresztezett törzskönyvezett kocák nevelése lesz a feladatuk a haszontenyészetek ellátására. A genetikai stabilitás elérését vérvonalon belül és ismert családokból származó Importált anyaggal is rögzíteni kívánjuk. A nemesítésnél és a szelektálásnál legfőbb kritériumként a hízékonyság és a vágóérták elérése marad továbbra Is. Erre a célra az igénynek megfelelő kapacitású ellenőrző állomásokat építünk. Tenyészmunkánk távlati feladata, hogy tenyészett és termelési szempontból komplex módon feldolgozza a sertéshús termelés iparosításának legideálisabb, korszerű, a zárt állományforgóra épülő feltételeit, Ennek irányításával a KGST-n belül a Magyar Népköztársaságot bízták meg, mely a többi tagállamok szakembereivel karöltve 1972-ig földolgozza az ehhez szükséges adatokat A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban erre a célra alakított szakbizottság együttműködik a magyar szakemberekkel: Л Meghatározza a hússertés nemesítésének kritériumait. ® Részt vesz a megfelelő fajták kiválasztásánál és a osoportok kialakításánál, valamint az ipari termelési feltételeknek minden tekintetben megfelelő típus válogatásánál. © A tenyészmuuka és az iparszerű termelés szolgáltatásának, valamint a törzsállomány kialakításának szervezésénél. ® A törzskönyvezett apaállatok cseréjét szervezi a szocialista államokkal. A szóbanforgó problémakörök természetesen a hússertés nemesttési programjának téljesítésével párhuzamosan nyernek elintézést. Ezzel egyidejűleg távlati megoldást nyer a kocák mesterséges megtermékenyítése, mint a sertéstenyésztés tökéletesítésének hatékony lehetősége. A tenyésztés és a termelés technológiájának fejlesztésével egyidejűleg az összpontosításra kell törekedni, mert a jövőben teljes mértékben a termelés ilyen irányú kiépítése szükséges. Természetesen a konkrét lehetőségek figyelembe vételével. A fejlődést tehát a szakosítás és az összpontosítás keretében kell tovább vinni automatizált termelőhelyek, farmok hálózatának kiépítésével, ilyen építkezésekre az 3971—1975-ös években kerül sor, túlsúlyban üzemközi alapon, ötezres nagyhizlaldák s 600-as kocafarmok létesítésével, zárt áliományforgó keretében. Elsősorban is a rendelkezésre álló beruházási összeg és a saját takarmányalap dönti el, hol milyen termelőkapacitást építsenek. A nagyüzemi új technológia keretében teljes mértékben támaszkodni kell a kocák reprodukciós képességére. A kocánként! évi malacátlag mutatja meg, milyen költségmegtakarítást ért el a gazdaság egy egységnyi termék esetében, illetve mennyire rentábilis a tenyészete. Ezért nagyon fontos, hogy egy-egy alomból minél több malac kerüljön elválasztásra. Az ehhez vezető legjártabb út a gyorsított elválasztás módszerének bevezetése. Ebben a tekintetben nagy tartalékokkal rendelkezünk. Ennek kiaknázására a mezőgazdasági üzemek közgazdsági hatékonyságának emelése tekinte- tőben kell törekednünk. A korszerű termelés-szervezés megköveteli a zárt állományforgóra való áttérést. Ez nemcsak az állomány egészségi állapotának stabilitása, hanem egyben a termelés folyamatossága szempontjából is kívánatos. A modern szervezés azonban megköveteli a további korszerű eljárások érvényesítését. A fedeztetés szinkron rendszerének és a mesterséges megtermékenyítés bevezetésének előnyben részesítését, s a szervezett elletást stb. Ezeknek bevezetése nagy mértékben befolyásolhatja a malactik csoportos gyorsított elválasztását s hízóba állítását. Ezzel egyidejűleg a megüresedett épületek dezinfikálását. Kétségtelen, hogy jó eredményt csak egészséges állománytól érhetünk el. Az egészségi állapot pedig jórészt az állategészségügyi dolgozóktól függ. Persze, a sertéstenyésztésben hatékony Intézkedést kell tenni a táplálás optimális feltételeinek biztosítására a zoohigéinia, a betegségmegelőzés, a immunizálás, vagyis a lehető legjobb egészségi állapot elérésére. ■ Tudatosítanunk kell, hogy a pártunk XIV. kongresszusa által kitűzött feladatok teljesítése a sertéstenyésztésben csak komplex módon, tehát a szakmai megoldások és a szervezés következetes valóra váltása révén érhető el. JÄN ŽATKO mérnök. az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozója Serlésfajta 1 alomban választott malac napi • malac db évi átlag, db súlygyarapodás kg Fehér nemes 10,5 17,8 0,73 Landrasse 10,8 18,8 0,74 Fekete tarka 10,3 17,3 0,67 Pietrain 10,0 18,1 0,59 Ebből is látható, hogy kedvező teltételek mellett a nálunk tenyészetben levő sertésfajták képesek a lehető legjobb hasznosság nyújtására. Az összehasonlításból azt a tanulságot vonhatjuk le — s törzskönyvezett állataink eredményei ts bizonyítják —, hogy sertésfaltáink potenciális képességét jobban is kihasználhatnánk. A sertéstenyésztésben 1985-ig Szlovákiában az alábbi fejlődéssel számólunk: Megnevezés Mértékegység 1975 I960 1985 A sertésállomány mennyisége XII. 31-én ezer db 2120 2120 2120 Ebből kocák ezer db 154 156 158 Választási átlag kocánként (szocialista szektor) db 17 18 19 A kocák súlygyarapodása naponta kg ■0,54 0,58 0,60 Jobb hasznosságra van kilátás |y|ezaga/.dasági üzemeinkben a jószág összpontosítása után kellő tapasztalat híján aránytalanul suk állategészségügyi problémával kellett megküzdeni. A legszembetűnőbb fogyatékosságok a szarvasniarhatenyé&zetben jelentkeztek. A szakszerűtlen és elégtelen takarmányozás kapcsán megbetegedett, régebben jól tejelő tehenek hasznossága évről évro csökkent, s az állatok idő előtt vágóhídra kerültek. így például a kálnai (Kaina) földművess/.o ve (kezeiben 1961-ben tebenenkénl csak 1523 liter tejet fejtek. Az emberből mindenképpen kikívánkozik a miért. Л magyarázatot részben a fontiekkel adhatjuk másrészt ez azért kövelkezlietet be. mert az állatok koziil néhány már az összpontosításnál beleg volt. s • ezek az egészségeseket is megfertőzték. A gazdaság vezetői a tárás! mezőgazdasági iránvítószervvel .együttmű ködösben 1966-ban vágóhídra küldték a TBC-vel fertőzött teheneket. Mielőtt azonban erre ser került volna, terep szemlét tartottak Szlovákia egyes marhatenyésztő körzeteiben, hogy a kiselejtezettek helyébe egészséges, jó hasznú elórt-'kiől származó üsző két szerezzenek be, azonban törekvésük hiábavaló volt, mert más mezőgazdasági üzemek is ugyanerre törekedtek. A kálnai szövetkezet vezetői így kénytelenek voltak a cseh és a morva országrészek tájait bejárva a beszerezhető cseh tarka marha mellett dönteni. Ma ezt a lépést úgy könyvelik el, mint kényszermegoldást, mert ez a fajta tcjliasznosságra nézve kálnai viszonylatban nem hozta meg a várt eredményt. Ezt követöleg szlovák-tarka üszők beszerzésére törekedtek, s fokozatosan lecserélték a cseh tarka marhát a törzsállományból. Ma már alig akad ilyen tehén a gazdaságban, s lm mégis van, már csak a leszármazottja, szlovák-tarka apaállattal keresztezve. A TBC-vel fertőzött tehénállomány likvidálása és a cseh tarka marha lecserélése persze nem ment simán — veszteségmentesen. Az ingatag álláspunt még a múlt esztendőben is éreztette halasát. Ugyanis az évi tehenenként! tejliasznosság csak 25U0 liter körül mozgott. Az eltelt időszakot valahogyan úgy jellemezhetnénk, mint útkeresést, mely kellő tapasztalat híján bizonytalanságot okozott, ami nagy mértékben kihatott a telte nek későbbi hasznosságára is. Fontos és nagyon lényegbevágó, hogy az ötéves terv első esztendejét már rendezett állománnyal kezdték. Bevezették a belözemi hasznosságellenőrzést, s egyik jónevű törzskönyvezett állományból 10 befedeztetett üszőt vásároltak, hogy megalapozhassák a törzsállományt. Az üszők elődjeinek tejhasznossága 3000 literen felül mozog. Erre az évre persze eléggé „óvatos“ tervet tűztek ki a tejtermelésben. Csak 2555 literes tejhasznossággal számoltak tehenenként. Az első félévi tejhasznosság átlaga azonban azt mutatja, hogy a színvonal tartásával s a nyári hónapok termelési lehetőségeinek maximális kihasználásával a 2700 litert is elérhetik tehenenként. Ondrej Vrana elvtárs a szövetkezet elnöke elmondta, hogy a tehénállomány hasznosságában lényeges stabilizálódást két éven belül érnek el. A szövetkezet a takarmánykészlet szempontjából erre máris jól felkészült. Abrakból, évelő szénából és szilázsból már több éve önellátók. Most már az állatok hozzáértő válogatása, nevelése szükséges, hogy a jóhasznú elődök leszármazottai közül minél több bekerülhessen a törzsállományba. A hústermeléssel nincs különösebb probléma. Mind a marha-, mind pedig a sertéshús termelésben kielégítő az évi fejlődés, s a kitűzött feladatot eredményesen teljesíthetik. Újabban kooperációs kapcsolatot keresnek mindazokkal a környező gazdaságokkal, amelyekkel a járási irányterv alapján későbben egyesülnek. —hai— A kisújfalusi (Nová Vieska) szövetkezetben a vezetőség őrségváltására a múlt években került sor. A parasztember ilyenkor azt szokta mondani „meglátjuk az új söprű hogyan söpör“. Az aránylag rövid idő, ami a vezetőségcsere óta eltelt, még nem jogosít fel messzemenő következtetések levonására, mégis ellátogattunk a faluba, hogy megtudjuk, történt-e lényeges változás. Vörös mérnök-zootechnikus tájékoztatása alapján igen. Különösen az állattenyésztésben. Ezen belül a sertéstenyésztés a legfejlödöképesebb. Két évvel ezelőtt például 947 mázsás évi hústermeléssel zárták a mérleget, s 1970-ben már 990 mázsára emelték a sertéshús termelését. Ugrásszerű javulást mégis az idei félév eredményezett, amikor a földművesszövetkezet 1400 mázsa sertéshús termeléséről adhatott számot. A lehetőségek szembetűnő kihasználása azt bizonyítja, hogy a gazdaságban régebben az állattenyésztést is elhanyagolták. Őrségváltás után E nagyszerű fejlődés legszembetűnőbben a napi súlygyarapodásban mérhető le. 1969-ben például 0,34, most pedig 0,51 kg napi súlygyarapodást értek el ugyanazzal a takarmánykeverékkel, mint régebben. A zootechnikus szerint a hasznosságnövekedést a munkaerkölcs javulása, s a jobb gondoskodás eredményezte. Tulajdonképpen kétféle módszerrel dolgoznak. Részben géppel etetnek, és hagyományosan takermányoznak. Emellett helyszűkével is küzdenek. így ideiglenes megoldásként az állatok előhizlalására átépítették a cstbeólakat, melyekben 200 —200 állatot helyeztek el. Jelenleg 600 szopósmaLac, 900 hízósertés és 160 koca a „vagyonuk“. Az apaállatok természetesen törzskönyvezett állományból származnak, és így lehetőség nyílik az eredményes utódnevelésre. A szövetkezet idei terve kocánként 15 malac elválasztását irányozza elő. Az első félévben azonban 10,42 volt a kocánkőntl malacelválasztás átlaga. Eszerint minden előfeltétel megvan arra, hogy az évet 18 malac elválasztásával zárják. Az elhullásnál sincsenek komolyabb gondjaik. Nem lennénk következetesek, hq az ugrásszerű eredmények mögött nem látnánk meg az embert. Az anyasertéseknél Füri Imre, Fodor Mihály, Simon Bela, Mészáros László érdemel dicséretet. Az előneveldében pedig Bielik Magda munkája nyomán javult a helyzet. A hagyományos hizlaldában pedig komolyabb sikert Takács Béla ért el társával együtt. Természetesen az anyagi ösztönzők révén a társadalmi érdek mellett az egyén munkáját is kellőképpen értékelik. Az elválasztásnál a gondozókat darabonként 24 korona prémium illeti, a hizlaldában pedig súlygyarapodás szerint részesülnek jutalomban. Tóth János A jó knca kitűnő malacokat nevel.
