Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-07 / 31. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, 1971. augusztus 7. A gabonatermesztés magasabb színvonaláért az ötéves tervben (Folytatás az 1. oldalról.) rlcánál a nagy teljesítményű külföl­di fajták elterjedésének köszönhet­tük, melyhez ;iz agrotechnikai intéz­kedések egész komplexuma, főleg az ipari trágyák fokozottabb alkal­mazása is hozzájárult. Az árpánál a több mint 4 mázsás hektárhozam­növekedéshez saját hazai fajtáink já­rultak hozzá. A hoktárhozamok növekedése kö­vetkeztében Szlovákia gabonaterme­lése 1970-ben a háború előttihez vi­szonyítva 1 millió tonnával, vagyis 52,6 %-kal növekedett. A búzaterme­lés az említett időszakban 95 %-kal, az árpatermelés 94 %-kal, a szemes­­' kukoricatermelés pedig 134 %-kal növekedett. A szlovákiai gabonatermesztés tör­ténelmében legeredményesebb volt volt az 1969-es év, amikor 2,8 millió tonna gabonát termeltünk ki, ebből csak a nyugat-szlovákiai kerületben 1,74 millió tonnát, vagyis annyi, amennyit a szocialista építés első éveiben egész Szlovákia területén termeltünk. Ami a távlati felméréseket illeti, az eddigi fejlődést figyelembe véve a források és a szükséglet eddigi fe­szültségét a következő intézkedések­kel akarjuk enyhíteni: — a hektárhozamok további növe­lésének biztosításával, a legterméke­nyebb gabonafélék alkalmazásának és a kívánt agrotechnika bevezetésének alapján; — a gabonafélék vetésterületének növelésével Szlovákia minden terme­lési körzetében és kerületében, első­sorban a szántóföldi takarmánynövé­nyek rovására, a rétek és legelők intenzívebb kihasználása mellett; — a vetésterületek szerkezetében eszközölt további változásokkal a leg­intenzívebb gabonafélék, elsősorban a kukorica javára; — az igényesebb gabonafélék, fő­leg a sörárpa, továbbá az étkezési és a takarmányhüvelyesek mellett a sze­meskukorica vetésterületeinek kon­centrálásával, szakosításával és állan­dósításával. Mivel a gabonatermesztés fejlődésé­nek elemzése arra mutat, hogy a sze­ntesek termelésében a hektárhozamok növelésének volt a legnagyobb jelen­tősége, hasonló értelmű fejlődéssel számolunk az 1975-ig terjedő időszak­ban is.4Az egyes gabonafélék javasolt hektárhozámainak megállapításánál az elmúlt időszakban elért többéves átlagokból, a fajtaellenőrző állomások eredményeiből, valamint az ipari trá­gyák fokozottabb alkalmazásából (211 kg NPK tiszta tápanyag hektáronként 1975-ben az 1970-es 183,4 kg tiszta tápanyaggal szemben) indulunk ki. A döntő jelentőségű gnbanofélék­­nől, a búzánál és az árpánál a hek­tárhozam tervezett évi átlagos növe­kedése az ötéves terv folyamán az eddigi fejlődés ütemének csaknem kétszeresét képezi, vagyis körülbelül 1 métermázsát hektáronként. Szlová­kiai méretben a gabonafélék 1970-ban elért 27 mázsás átlagos hektárboza­­mához viszonyítva 1975-ig 32,1 mázsát kellene elérnünk. * Figyelembe véve a szlovákiai kerü­letek eltérő termelési feltételeit és a gabonafélék eltérő összetételét, a hek­tárhozamok tervezett növekedése az egyes kerületek szerint a következő: a nyugat-szlovákiai kerületben 1975- ben, 21,3 mázsáról (az 1966—1970-es évek átlaga) 33,3 mázsára, a közép­szlovákiai kerületben 21,0 mázsáról 25,4 mázsára, a kelet-szlovákiai ke­rületben pedig 20,3 mázsáról 28,0 má­zsára. Ha az átlagos hektárhozamok növe­kedését a fő gabonaféléknél az egyes termelési körzetek szerint konkrétab­ban akarjuk kifejezni, akkor a kép így alakul: Kukorica Répa Burgonya Hegyvidéki Termény t. körzet t. körze t. körzet t, körzet búza 39,0 34,0 26.0 24 0 rozs 25,0 23,0 22,0 20.0 árpa 35,0 30,0 23,5 22.0 klikoriCR 46,3 41.0 — — A hektárhozamok feltüntetett szín­ményű faji á к kerülnek я termelésbe, vebb szemesek, a kukorica és a hü­velyesek vetésterületének bővítésével. A kukorica vetésterületét az ötéves terv alatt 25 ezer hektárral, a hüve­lyesek vetésterületét 28 ezer hektár­ral tervezzük növelni, a zab és az árpa vetésterületének nem nagy mér­tékű csökkentése mellett. Ennek kö­vetkeztében a szántóföldi szemes ter­mények vetésterületének részaránya 54,7 %-ról (1970-ben) 57,3 %-ra fog növekedni. A szemes termények vetésterületé­nek növekedésével minden kerületben és minden termelési körzetben szá­molunk. A nyugat-szlovákiai ^őrület­ben például a szemesek részaránya az 1970. évi 58.9 %-ról 1975-re 62,2 százalékra, a közép-szlovákiai kerü­letben 50,9 %-ról 52,2 %-ra, a kelot­­szlovákiai kerületben pedig 50,4 %­­ról 52,6 %-ra emelkedett. Tájékoztatás végett közöljük, hogy amennyiben a szemesek vetésterületé­nek bővítése a szántóföldi takarmá­nyok rovására történne, akkor ez az egyes kerületeket a következő mér­tékben érintené: a nyugat-szlovákiai kerületben a szántóföldi takarmányok részaránya az 1970—1975-ös években 30,4. %-ról 27,1 %-ra, a közép-szlová­kiai kerületben 33,6 %-ról 32,4 %-ra, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 32 %-ról 31 %-ra csökkenne. Vitathatatlan, hogy a mezőgazdasá­gi termények struktúrájában az ilyen értelmű irányzatokkal számolni kell, mivel ez nemcsak a szarvasmarha ta­karmányozásában alkalmazott új tech­nológia szempontjainak (szintetikus és fél-szintétikus takarmányozás, mo­nodiéta és szenázskészítés stb), ha­nem a mezőgazdasági termelés ínten­­zifikálása perspektív irányzatainak is megfelel, amelyek a legnagyobb tel­jesítményű növények termesztését he­lyezik előnybe. Döntő mértékben elsősorban a ku­korica-termelő körzetről van szó, ahol ebben a tekintetben az öntözés is pozitív hatást fejt ki, de nem utol­só sorban a burgonyatermelő és a hegyvidéki körzet is számításba jön, ahol a kiterjedt rétek és legelők in­tenzívebb kihasználásával csökkent­hető a szántóföldi szálastakarmányok termesztése a szemesek javára. Végül pedig azt is megemlíthetjük, hogy a szemesek termesztésének ter­jesztése a szántóföldi takarmányfélék rovására azoknak az Irányzatoknak is megfelel, amelyek Szlovákia leginten­zívebb járásainak mezőgazdasági gya­korlatában már jelentős mértékben előretörtek. Például a komáromi (Ko­márno) járás kukoricatermelő körze­tében 1970-ben a szemesek részará­nya a szántóterületén már 61,6 %-ot, a takarmányoké pedig 28,2 %-ot tett ki (az össz-szlovákiai átlag 54,7 és 31,6 %), a galántai járásban 59,4 % volt a szemesek és 27,7 % a szántó­földi takarmányfélék részaránya, a trnavai járásban pedig 61,1 % volt a szemes és 27,4 % a szántóföldi ta­karmány. A szemesek hektárhozamainak és vetésterületeinek feltételezett növe­kedése Szlovákiában 1975-ben 3,1 mil­lió tonna szemes előállítását teszi le­hetővé, vagyis 541 ezer tonnával töb­bet (22 %) az 1970-ben elért tény­leges termelésnél. A szemesek termelésének ilyen ér­telmű növelését az ötödik ötéves terv­ben olyan intenzifikációs és raciona­­lizációs intézkedések átgondolt, cél­szerű és komplex előkészítésével kell alátámasztani, amelyek pozitívan hat­nak a mezőgazdasági termelés általá­nos értelmű fellendítésére is. Feltételezzük, hogy a gabonafélék termelési feladatainak bebiztosításá­hoz 1975-ig egyéb intézkedések mel­lett szükség lesz: — a gabonafélék vetésterületének fokozatos és célszerű terjesztése ér­dekében Szlovákia egyes termelést körzeteiben feldolgozni és konkreti­zálni a termelés intenzifikálásának és racionalizálásának útjait, ' meghatá­rozni a szántóföldi takarmányok tény­leges szükségletét, kidolgozni a szer­vezési, technikai; gazdasági és anyagi intézkedések harmonogramját; — kidolgozni és a mezőgazdasági vállalatok gyakorlatába bevezetni azo­kat az intézkedéseket, amelyek biz­tosítják a sörárpa, az étkezési és ta­karmányhüvelyesek egyes fajtái és a kukorica vetésterületeinek nagyobb koncentrációját és stabilizálását az öntözéses gazdálkodás viszonyai kö­zött; — a kelet-szlovákiai kerület mező­­gazdasági üzemeinek jellegzetes gaz­dasági és természeti feltételeiből ki­indulva olyan komplex intézkedések tervét kell kidolgozni, hogy a gabo­nafélék 1975-re és a további idősíjak­­ra kitűzött hektárhozamai elérhetők legyenek. Ing. JOZEF VALKO, CSe., a Gazdálkodás Tudományos Rendszere Intézetének dolgozója Á vegyszeres gyomirtás tapasztalatai Az udvardt (Dvory nad Žltavou) szövetkezet a Nové Zámky-í járás leg­nagyobb gazdasága. Ebben a szövet­kezetben évek óta kitűnő termelési eredményeket érnek el. A gazdaság keretén belül kis- és nagyparcellás kísérleteket Is folytatnak, s nem le­becsülendő eredménnyel. Ezúttal a vegyszeres gyomirtás szakaszán szer­zett tapasztalatok tránt érdeklődtünk a szövetkezet agrónómusánál. Istenes András mérnöknél Mint mondotta, a több éven keresz­tül végzett kísérletek során értékes tapasztalatokra tettek szert. Elsősor­ban a kukorica és a cukorrépa vegy­szeres gyomirtásának gyakorlati al­kalmasságát. a vegyszerek hatékony­ságát és használatuk gazdaságosságát vizsgálják. Mint Ismeretes, a legtöbb vegyszer csak némely gyomnövény ellen hatá­sos. Vannak olvan készítmények, me­lyek kitűnő eredménnyel alkalmazha tóak, pl. a kétszikű gyomok ellen, de az egyszikűnkre semmilyen hatást sem gyakorplnak. Söl nem ritkaság az sem, hogy a termelők az előző évek­ben jól bevált készítményekre is pa­naszkodnak, mert azok hatása évről évre kisebb Ez részben érthető is, hiszen a gyomnövények bizonyos mértékig alkalmazkodóképesRk. az évek folyamán ellenállóbbak leltek, sőt némely, vegyszerrel szemben tel­jesen immúnisakká, érzéktelenekké váltak — A falvrnl'.-iktMiz .iii-nnló äse lekkel mi is szembetaláltuk magun kát — mondja Istenes Andi ás. — \ cukorrépánál például .'rtbh ízben is sikeresen használtuk • Balana! és a Pyramin készítményeket, természete­sen csak a kétszikűek ellen. Ennek következtében az egyszikűek teljesen ellepték a parcellákat. Aztán bevetet­tük a Venzar elnevezésű vegyszert. A Venzar—Pyramin kombinációval az egy- és kétszikű gyomokat Is sikerült kiirtani — mondta Istenes mérnök. Ebben az évben 30 hektár „Slovmo­­na H“ egycslrás cukorrépamagot ve­tett a szövetkezet. Venzar készít­ményt nem tudtak szerezni, ezért a régi módszerhez folyamodtak. Az eredmény ismét a régi — az egycsí­­rás gyomokat fizikai munkául kellett megsemmisíteni. Igaz, hogy biztonsági okokból csak 7 cm tőtávolságra vé­gezték a vetést, s így az egyelést feltétlenül el kellett végezniük, de ha az ideális távolságra végezték vol­na a vetést, akkor sem tudták volna nélkülözni a kézi munkaerőt a vegy­szeres gyomirtás sikertelensége miatt. — Tapasztalataink szerint a cukor­répánál vegyszeres gyomirtással úgy lehet л legjobb eredményt elérni — folytatta az agroiiómus —, ha a vetés és kelés között Venzai—Pyramin kombinációs permetezést végzünk, majd szükség esetén a Bétánál ké­szít mán у segítségével állománvperme­­tezést eszközölünk. Élthez' azonban szüksóges. hogv a kellő vegyszerek rendel közösünkre áll jannk. Mint azt mái az elején Is említet­tem. -az udvarit' szövetkezetben beha­tóan foglalkoznak a kukoricatermesz­tés kérdéseivel is. Többek között a vegyszeres kezeié* lehetőségeit is vizsgálják Egy szó, mint száz — itt is hasonló a helyzet, mint a cukor­répánál A legjnbban elterjedi Dikn­­tev rü. nagyobb hőmérséklet esetén f25 *0 felett) már a kukoricái is megkárosítja. A Magyarországról behozott Diko­nér hasonló hatású, mint a nálunk használt Agríon készítmény, tehát csak bizonyos gyomok ellen használ­ható. Istenes mérnök és munkatársai mérlegelni kezdték, hogyan lehetne egy további készítmény bevonásával megfelelő kombinációt kialakítani ahhoz, hogy a permetezés sikerrel járjon. Ügy döntöttek, hogy a Diko­­nért a Dikotex készítménnyel kombi­nálva adagolják. így jött létre az ez- Idáig alkalmazott vegyszerekkel szem­ben rezlsztensnek mutatkozó kétszi­kű gyomok elleni permetezőszer-kom­bináció. A kétéves nagyparcellás kí­sérletek tapasztalatai azt igazolják, hogy az elgondolás helyes volt. — A keveréket két rész Dlkonérból és egyrész Dikotexből készítjük. (1 kg Dlkonér + 0,5 kg 80 %-kos, vagy I kg 40 %-kos Dikotex). A keveréket 400 liter vízben permetezzük ki. Egy hektárra 1,5—2 kg keveréket számí­tunk -- jegyezte meg az agroiiómus. — Ha nem tudunk Dikonért szerezni, akkor Agrionnal helyettesítjük. A per­metezést akkor végezzük, amikor a kukorica eléri a 15—20 cm növénv­­magasságot. Ez a módszer a gépesí­tett kukoricatermesztésben és a siló­kukorica termesztése szakaszán Is kitűnő eredményeket biztosított. A szövetkezet" dolgozói nem elég­szenek meg az elért eredményekkel. Tudatában vannak annak, hogy a nagyüzemi termelés egyre jobban megköveteli a nagyteljesítményű gé­pek használatát, a termelés színvona­lának és gazdaságosságának állandó javítását, amihez nagyban hozzájárul a vegyszerek hatásos alkalmazása. Ezért továbbra is foglalkozni kíván­nak az ezzel kapcsolatos kérdésekkel.-dek-Az árpatermesztés távlati fejlesztése A felvásárlás, a betakarítás utáni kezelés s a gazdaságosság alakulása Az árpa — beleértve a siirárpát is — felvásárlását továbbra is a fel­vásárló vállalatok végzik majd. A felvásárlást az érvényben levő állami normák alapján végzik el. Az állami és a takarmányalapra történő felvá­sárlást is ezek a szervezetek hajtják végre. A sörárpa minőségét a felvá­sárlók laboratóriumi vizsgálat segítségével állapítják meg. Igaz, hogy jelenleg valóban tragikus a helyzet a gabona elraktárnzását illetőleg, de rövidesen befejeződik a nagykapacitású gabonatárolók építése, s akkor már nem lesznek ezen a szakaszon sem problémák. A sörárpa termesztésének fejlesztési tervében számolnak azzal, hogy a gabona betakarítás utáni kezelését is a felvásárló vállalatok végzik majd el. A nagykapacitású gabonasilók üzembe helyezése lehetőséget ad arra is, hogy az egyes árpafajtákat (sörárpa) külön-kölön raktározzuk, ami я sör­ipar szempontjából igen előnyös lenne. Ez lehetővé teszi, hogy a maláta­gyárak a lehető legjobb minőségű malátát állítsák elő, ami nem csak a hazai, de a külföldi piac igényeit is kielégítené. A NAGYÜZEMI TECHNOLÓGIA FEJLESZTÉSE Az árpatermesztés szakaszán a legnagyobb problémát a betakarítás nagy­üzemi technológiája jelenti. Az egyes betakarítási módok során a gabona némileg megkárosul. A károsodás foka eltérő az egyes módoknál, s talán a kétfázisos betakarításnál a legkisebb. A magok megkárosítása elsősor­ban a betakarító gép típusától, a cséplő szerkezet beállításától, a betaka­rítást végző gép haladási sebességétől és a betakarítás idejétől függ. Aránylag nagyobb mértékű a károsodás a közvetlen kombájnos betakarí­tásnál, s a túlérett növényzetnél. A sörárpa betakarítására a három­menetes aratás nem felel meg. A használatos kombájnok közül az SKF-4 és az E-512 felel meg leg­jobban az árpa betakarítására. A betakarítás folyamán azonban ezen gépek cséplő szerkezetét állandóan figyelni kell, s minden egyes fajta és par­cella számára szakszerűen be kell állítani. Ügyelni kell a gépek munka­sebességére. Az igényesebb fajták aratását a reggeli, vagy a késő délutáni órákban kell megvalósítani. ÖKONÓMIAI PROBLÉMÁK A sörárpa felértékelésének ezidáig érvényes módszere nem volt meg­felelő, mert a termelők a legnagyobb erőfeszítés árán sem tudták elérni azt az effektivitást, mint a búzánál. A mezőgazdasági üzemek joggal bírál­ják a sörárpa mniőségi értékelésének és felvásárlási árának megállapítását. Az új határozatok értelmében azonban' már minden minőségi mutatót figyelembe vesznek az értékelésnél, s ez már reálisahh képet ad majd a helyes ár megállapításához. Ezt az intézkedést bizonyára pozitív hozzá­állással fogadják majd a termelők. * Aki figyelemmel kísérte az árpatermesztés távlati tervét taglaló cikk­sorozatot, bizonyára egyetért velem abban, hogy ha a gondosan kidolgozott tervek alapján szervezzük meg a termelést, a növényápolást, a tápanyag­pótlást, a betakarítást és az azt követő kezelést, a felvásárlást és a rak­­tározást, akkor bizonyára nem kell félnünk attól, hogy a távlati tervben kitűzött feladatokat ne tudnánk teljesíteni. A tervfeladatok sikeres telje­sítése azonban — mint ahogy arra a koncepció is helyesen rámutat — nem csak a termelőkön múlik. Csakis a szoros együttműködés — kutató­­intézetek, gépipar, vegyipar, felvásárló üzemek, stb. — hozhatja meg a várt sikert. .............................. idilli utllllUMxiu<K>>uutMjj(oe)(#t A kiadós júniusi esők következtében sok helyen túlságosan megdőltek az árpavetések, s a sarjóhajtásoktől átnőtt gabonában nehezen boldo­gultak a. kombájnok. Ezért sok helyen szükség volt a rendrakók be­vetésére is. Foto: -bor­vonalának elérését a gabonafélék 1e­­lenlegi fajtaösszetétele, Illetve a je­lenleg termesztett fajták biológiai képessége is biztosítani tudja, hiszen azt jelenleg intenzívebb feltételek között csupán háromnegyed részben, a burgonyatermelő ős a hegyvidéki körzetekben pedig csak fele részben használjuk ki. Emellett azzal is szá­molunk, hogy további nagy teljesft­ameV/ek elterjedése a tervezett hek­tárhozamok elérését még jobban alá­támasztja. A vetésterületek struktúrájában a hektárhozamok alakulásához hason­lóan és az ötéves terv irányelveinek megfelelően a szemestermények ve­tésterületeinek növekedésével számo­lunk (mintegy 40 ezer hektárral), ennek keretében főleg a legintenzí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents