Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-07 / 31. szám

1971. augusztus 7. SZABAD FÖLDMŰVES Készülnek a választásokra sült ökonómusa motorkerékpáron ér­kezik. Csak úgy ömlik belőle a szó. Különösen az ifjúsági csoportot dicsé­ri, amely jeleskedik a munkában. Közben kissé méltatlankodik, hogy az egyik csoport nem kapott sört. A napi munka mellett most az ökonómusnak a begyűjtési munkákkal is kell foglal­koznia, mert Nemesük László, az efsz elnöke tanulmányúton van a Német Demokratikus Köztársaságban. De nem sajnálja a fáradságot, mert előb­bi kényelmesebb munkahelyei után épp azért választotta a mezőgazdasá­got, hogy segítsen a problémák meg­oldásában. Mindig is érdekelték a társadalmi és gazdasági problémák. Tömegszervezetekben tevékenykedett. A nemzeti bizottságban is érdemdús munkát végzett. Nem is tiltakozik, hogy az új képviselő jelöléskor az ő neve is szóbakerült. Kiveszi majd ré­szét az agitációs munkából is. A falu­ban főleg a szövetkezet és a falu fejlődésével érvelnek majd. Adat van bőven. Idősebb Híves Vince, aki nem­rég adta át az ökonómusi pálcát fiá­nak, pontos könyvelésből kimutatja, hogy a szövetkezet eredményesen fejlődött. 1953-ban még csak 79 ezer korona volt az alapeszközök értéke, az állatoké pedig 318 ezer. 1962-ben az alapeszközök értéke 5 millió 547 ezer koronára, az állatoké pedig 2 millió 338 ezerre emelkedett. A múlt évben az alapeszközök értéke már 19 millió 796 ezer korona volt, az állatoké pedig 4 millió 507 ezer ko­rona. A hektáronkénti nyerstermelés 12 832 korona, az árutermelés pedig 9991 korona. A veterán és az ifjú ökonómustől azt is megtudjuk, hogy évente 5 mil­lió 700 ezer tojást és 900 mázsa ba­romfihúst adnak el. Az évi tejhozam tehenenként 3000 liter körül mozog. Jő termelési eredményekről beszél Jarmila Janecová ifjú szőlész is. A múlt évben még a hagyományokkal rendelkező csábi szőlészetet is el­hagyták. Most a szőlő 38 hektáron 70 mázsás hektárhozamot ígér. A hosszúra nyúló beszélgetés köz­ben jövőt formáló tervekkel ismerke­dünk és a két ökonómus azt is bizo­nyítja, hogy az egyesítés után kifize­tődőbbé válhat a' termelés, mert a baromfiak részére nem kell majd annyi szemestakarmányt vásárolni. Szamos Béla, a hnb elnöke az óvoda alapjainál A szövetkezeti szemle után Szamos Bélával, a helyi nemzeti bizottság el­nökével beszélgetünk a falu fejleszté­séről. Sokat változott a falu. Többek között egészségügyi központ is léte­sült. Megkezdték az új óvoda építé­sét és tervbe vették 4 millió 500 ezer korona beruházással a kultúrház épí­tését is. Az eredmények közül kira­gadhatjuk, hogy az összes utakat por­­talanították, annál is inkább, mert a Sáfrány utcában az aszfaltozott út még az építkezés előtt elkészült. Most egy újabb utcát aszfaltoznak előre, így jobb körülmények között folyhat az építkezés, és a lakosoknak a kor­szerű házakból nem kell sáros, latya­kos úton baktatni a falu központjába. A falu lakói meggazdagodva készül­nek a választásokra és a válogatás szerint a legjobbak legjobbjai lesznek majd jelölve képviselőknek. A 29 képviselő közül 15-öt cserélnek ki. A tanácstagoknak mintegy 30 száza­léka helyett választanak újakat. A jö­vendő képviselők közé javasolják Nemcsok Lászlót, az efsz érdemes el­nökét és ifj. Híves Vnice ökonómust is. Hasonló aktív társadalmi és ter­melési munkát szerető emberek ke­rülnek majd a helyi nemzeti bizott­ságba, akik még eredményesebben mozgósítják a dolgozókat az elkövet­kező választási időszakban a felada­­teljesítésére. Balia József Olyan a falu, mint a megbolygatott méhkas. A nyári nap heve lázba hozta az embereket. A lakosok apraja-nagy­­ja tevékenykedik. Mindenkinek jut valamilyen beosztás. A fiatalok és az öregek végzik az élelmiszerbeszer­zést. Sokszor két-három órát is állnak az élelmiszerüzlet előtt kenyérért. De a gyerekek és öregek mellett sok munkaképes is kénytelen sorba állni, mert a család számára bzitosítani kell a kenyeret. A helyi nemzeti bizottság irodájának asztalán heverő telefon­­jelentés is arról tanúskodik, hogy oly­kor akadozik az élelmiszer-ellátás. A losonci (Lučenec) nagyraktárból és az ipolysági (Šahy) sörraktárból is késve érkezett az áru. Hácsik Mária irodai munkaerő arról tájékoztat, hogy hosszabb ideig nem volt grízes' liszt és ezért a lakosság jórésze tar­talékokat is vásárolt. Ilyen benyomások után találkozom Tóth Vincével, a nyényei (Nenince) egyesített efsz főagronómusával. Rög­tön jobb kedvre derülök, mert rend­kívül jő hektárhozamokról beszél. Minden njondata azt támasztja alá, hogy termelni már tudunk, de az elosztás sokszor megkeseríti a dol­gozók életét. Egy 28 hektáros táb­lán 53, egy 65 hektáros táblán pedig 47 mázsás hektárhozamot értek el. Az átlagos eredmény majd csak a be­gyűjtés után mutatkozik meg ponto­san. Ifjabb Híves Vince, az efsz újdon-Ifjabb Híves Vincét is jelölik Egy óra a mázsaházban Ez is olyan mázsaház, mint a többi: szerény, szürke épít­mény. Néhány ütött-kopott asztal, recsegő szék, évtizedes vén lóca szolgálja az olajos kezű, poros ruhájú embereket. A mérlegre traktorok érkeznek. Sv ajk о István bácsi gon­dosan szemléli a toló súly okát. Az eredményt bejegyzi. Mun­kája lelkiismeretességet követel. Vezető, tagok egyformán meg­bíznak benne. В aláz s Bélával, a Tornaijai Efsz raktárosával beszélge­tünk. Fő témánk: az aratás, a gépek. — Nézze csak, két nagy pótkocsink áll itt az udvaron: nincs rá gumiabroncs. Egy Major 4011-es traktorba ugyan sikerült Eperjesen (Prešov) főtengelyt felhajtanunk, de a csapágyat már négy hónap óta hiába hajszoljuk. Köztudott, a gépalkatrész-ellátás aktit probléma. Végérvé­nyesen csak akkor oldódik meg, ha az illetékes minisztériumok között megegyezés történik. Mert elvégre a mezőgazdaság ügye is népgazdasági ügy ... * Fáradt legényke közeledik. Látszik rajta, hogy reggel óta dolgozott. A lenyugvó nap sugarai megsimogatják az arcát. Köszön, ahogy illik. Később félénken megszólal. — Apu, van aprópénzed? A raktáros zsebébe nyűi. — Zoli, a fiam — mondja csendes mosollyal, amint a tizenötéves „brigádos" boldogan elsiet a strand irányába. * Két szikár férfi köszön az ajtóban. A csordások. Jónás Tamás bácsi és fia, Béla. — Nem jó a csordás-élet — kesergi borongva, amíg a három kolompot a sarokba koccintja. — Miért? — Kevés az eső, nincs legelői Kiszáradt a rét, tengődik a jószág. * Oj traktor áll meg a mérlegen. Iván László agronómus száll le a kormány mellől. Siet, mégis szakít néhány percet. — A hatvanas évek elején két szövetkezet egyesült В at ó János elnökkel az élen: a tornaijai és a királyi (Šafárikovo és Králiky). Ez év elején Beje és Szárnya (Behynce és Stráňaj szövetkezete csatlakozott hozzánk. Megnőttek a lehetőségek, de a gond is gyarapodott. Majd az aratásról ejt néhány szót. — Kombájnosaink nyújtott műszakban dolgoznak, egymással ^ versenyezve. Eddig komolyabb üzemzavar nem történt. .. Természetes, mire e sorok napvilágot látnak az újság ha­sábjain, már a gabonabetakarítást maguk mögött tudják a tor­naijai egyesített szövetkezetben. Hiszen nemcsak köznapokon, hanem ünnepnapokon is teljes lendülettel szorgoskodtak, hogy a termés idejében a raktárakba kerüljön ... * Már erősen alkonyodik. Megjön az éjjeliőr is, Varga Ist­ván bácsi. Nyolc órától kezdődik a szolgálata. Reggelig ő vigyáz a sokmilliós közös vagyonra. Kovács István Egy idős kommunista feljegyzéseiből Bátorkeszi (Vojnice) egyike azoknak a dél-szlovákiai közsé­geknek, ahová az első világhábo­rú idején az űri nagybirtokokra az ottani munkabíró férfiak he­lyébe orosz hadifoglyokat hoztak. Az oroszok viszont nem rejtették véka alá politikai meggyőződésü­ket. Amikor pedig a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalomról ér­tesültek — ki tudná megmondani honnan! — nem volt olyan erő, amely megakadályozhatta volna őket a bolsevikiek programjának ismertetésében. Az 1918-as magyarországi pol­gári demokratikus forradalom ide­jén elsőkként segítettek a bátor­­kesziek a gazdagokéból megrakni a szegények szekerét. Nem vélet­len tehát, hogy a Magyar Tanács­­köztársaság fennállása idején sok önkéntes szolgált ebből a faluból a magyar Vörös Hadseregben: BÄBINDELI András, BÁLINT Ist­ván, LAMI János, VARGA András és még sokan mások. KÜN Béla bejövetelével Bátor­­keszin is direktóriumot alakítot­tak. Azután, amikor a Vörös Had­sereg átmenetileg kénytelen volt erről a vidékről visszavonulni, a légionisták a zsidőtemplom falá­hoz állították őket. Életbenmara­­dásukat csupán annak köszönhet­ték, hogy amíg a kivégző osztag a haditörvényszék ítélethozatalára várt, a vörös katonák ellentáma­dásba lendültek és Bátorkesziről is kizavarták a reakciós hadakat. A vörös katonák táborikonyhá­ján a szegénysorsú gyerekek is ehettek. Azt mondták, azért har­colnak, hogy a szegények is em­beri módon élhessenek, ne kop­laljanak, jó ruhában, jó cipőben járhassanak! Amikor a bátorkeszi férfiak hazajöttek az orosz hadi­fogságból, olyanok is voltak köz­tük, akik részt vettek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győ­zelméért vívott harcokban. Ezek is hasonlóképp beszéltek, mint az oroszok. Természetesen ez érez­tette hatását a falu népének gon­dolkodásmódjában is. Miriák Ferenc Ifjúság minden munkaszakaszon A nyár szorgos kezet kíván. Mindenkire szükség van, aki részt vállal a munkában. A mai fiatalokra sokan ferdén néznek, s azt állítják, csak a szórakozás, a léha életmód érdekli őket. Akik ezt mondják, aligha látogatnak el vidékre, ahol a különböző munkahelye­ken százával látunk „brigádozó“ fiatalokat. A serdülő szor­­goskodók között találunk alapfokú iskolásokat, gimnazistákat, ipari tanulókat stb. Vannak mezőgazdasági üzemek, ahol 30— 40 serdülő az egész szünidőt átdolgozza, és jelentős összeget keres egyéni vagy családi célokra. Sok vezetővel váltottam szól, akik a legnagyobb elismerés­sel nyilatkoztak a fiatalok szorgalmáról. Vannak olyan helyeki is, ahol el sem tudnák képzelni nélkülük — sürgős tennivalók idején — a munkaerőkérdés megoldását. Néhányat bemutatok közülük. A sikenicai gyümölcsösben több gimnazistával is találkoz­tam. František Hrušňák másodikos. Vele dolgozott Štefan Vik­­torius műszaki középiskolás. Tavaly mindketten Pionír motor­­kerékpárra kerestek. Hort Marika és Deák Rozika a zselízi (Želiezovce) magyar nyelvű gimnázium második osztályának a tanulói. A két lány ha kell, éjjel-nappal ott tevékenykedik a barack-birodalomban. Kéménden (Kamenín) Tóth István III. gimnazista, az öccse, aki az alapiskola 9. osztályába jár, valamint Vörös István villanyszerelő tanuló a szövetkezet építkezési csoportjában dolgozik. A csoport vezetője és a szövetkezet irányítói nagyon elégedettek munkájukkal. Pista, a gimnazista az autóvezető tanfolyamra szeretne befizetni a keresett összegből. De min­denkinek megvan a terve, mire szeretnék fordítani a nyáron keresett koronákat. A kürti (Strekov) kertészetben találkoztam fiatalokkal, akik­ről csak a legjobbat mondta a kertész. Kőkeszin az Arany­kalász szövetkezetben a gabona tisztításánál serénykedtek a gyerekemberek és lányok. Vannak, akik segédkombájnosként tevékenykedtek, vagy a műhelyekben a javításnál segédkez­nek. Tény, hogy ezer és ezer, főleg falusi fiatal szorgoskodik a különböző munkahelyeken. A segítség nagy érték, de az talán még jelentősebb, hogy megtanulnak dolgozni, s ezáltal meg­becsülni a munkásembereket. A fiatalok ezrei így ismerkednek meg a mezőgazdasági gépekkel és azzal a sokrétű tevékeny­séggel, amely által kenyér, hús, gyümölcs, zöldség kerül az asztalra. Társadalmunk megbecsüli azokat a fiatalokat, akik a vaká­ció egy részét fizikai munkával töltik el, s ezáltal hozzájárul­nak a csúcsmunkák gyors és sikeres elvégzéséhez. -tt-Felvételeinken a kürti kertészetben, a kéméndi építőcsoport­ban és a sikenicai gyümölcsösben serénykedő fiatalokat mu­tatjuk be.

Next

/
Thumbnails
Contents