Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-07 / 31. szám
Szakmelléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója A gabonatermesztés magasabb színvonaláért az ötéves tervben Most, az aratás befejeztével, célszerű lesz elgondolkodni népgazdaságunk fejlesztésének ötéves terve felett, szemügyre venni mezőgazdaságunk fejlesztésének kérdéseit, elsősorban a gabonatermesztés fejlesztésének a problémáját. Ismeretes, hogy a szemes termények Szlovákia lakosságának élelmezésében az összes kalöriaértéknek mintegy két ötödét (36 %-át) képezik, és hasonló mértékben érvényesülnek az állatok takarmányozásában is. A gabonafélék vetésterülete szintén jelentékeny, főleg ott, ahol a szántóterületnek több mint 50 °/o-át foglalja el. Nem kis szerepük van a gabonaféléknek a külkereskedelmi forgalomban is, hiszen a hiányzó mennyiséget — főleg a Szovjetunióból — behozatallal kell biztosítanunk, de bizonyos években a kapitalista államokból is importálunk gabonát. Évente mintegy 1,5 millió tonna gabonát hozunk be, többnyire a Szovjetunióból. A gabonabehozatalra társadalmunk annyi eszközt fordít, amelyért mintegy 6,5 millió tonna kőolajjal többet vásárolhatnánk évente. Ez a mennyiség a népgazdaság gyorsabb ütemű kemizálásában mutatkozhatna meg. Ha a gabonafélék behozatalát csupán személyautók kivitelével fedeznénk, ez évente 90 ezer személyautó kivitelét jelentené. Igen kedvezőtlenek ezek a relációk főleg a kapitalista államokkal kapcsolatban. Bármilyen értelmű és bármilyen terjedelmű gabonabehozatalról legyen szó, ez mind nagyon megnehezítené gazdasági helyzetünket. Ezekből az államokból ugyanis jelentékeny mennyiségű élelmiszeripari nyersanyagot hozunk be (kakaóbab, étolajok stb.j, továbbá a fehérjekomponensek jelentősebb részét (pl. állati eredetű lisztek és olajpogácsák), hogy a takarmánykeverékgyártás nem kis igényelt is kielégíthessük. Ha a kapitalista országokból történő behozatalt vennénk alapul, akkor a mérleg azt mutatná, hogy minden tonna gabonára fordított költségből 10 tonna kőolajat vásárolhatnánk a Szovjetunióból. Nem is olyan régen a kapitalista államokból évente mintegy 400 ezer tonna gabonát hoztunk be, amelynek árán évente 4 millió tonna kőolajat vásárolhattunk volna. Ezekre az összefüggésekre elsősorban a gabonatermesztés eddigi fejlesztése szempontjából mutatunk rá, amikor pl. szlovákiai viszonylatban évente mintegy 500 ezer tonna gabona hiányzott a szükségletek fedezéséhez. A gabonafélék vetésterületének elemzése arra mutat, hogy a háború előtti évekhez viszonyítva (1934—38) 1970-ig a gabonafélék vetésterülete 261 ezer hektárral, vagyis 22,1 °/o-kal csökkent, miközben a szántóföldi takarmányfélék vetésterülete 238 ezer hektárral, vagyis 8 %-al növekedett. Emellett a szántóterület összterjedelme 83 ezer hektárral, vagyis 4,9 százalékkal csökkent. Az említett időszakban a gabonafélék részaránya a szántóterület 66,9 százalékról 54,7 %-ra csökkent, a burgonya részaránya pedig 12,2 %-ról 64 %-ra, miközben a takarmányfélék vetésterülete a többi terményhez viszonyítva 16,7 %-ről 31,6 %-ra, a technikai növényeké 2,7 %-ról 4,8 %-ra, az egyéb növényeké pedig 1,5 százalékról 2,5 %-ra növekedett. A takarmányfélék vetésterületének növelésével a szálastakarmányok, a rétek és legelők alacsony hozamait kellett pótolni, valamint a szarvasmarha-állomány növekvő szükségleteit fehérjedús terimés takarmányokból. Ez néhány esztendőt kivéve alapjában véve sikerült is. Ezzel szemben aránytalan volt a gabonafélék (13 %-kal) és a burgonya (6 %-kal) vetésterületének csökkentése, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az említett időszak alatt a sertéshús- és a vágóbaromfitermelés négyszeresére növekedett. Ez természetesen fokozta a források és a szükségletek közötti feszültséget és a szemesek behozatalára fejtett ki nyomást. A vetési struktúra említett változásaira a termelés anyagi feltételeinek alacsony színvonala, főleg a gazdasági és ipari trágyák, valamint a gépesítési eszközök hiánya is kihatással volt. A vetésterületek struktúrájában minőségi változásokra is sor került. A rozs vetésterülete az 1936 és 1970 közötti időszakban 184 ezer hektárral, vagyis 84 %-kal, a zab' vetésterülete pedig 100 ezer hektárral, vagyis 30 %-kal csökkent. Tekintve hogy az itt felszabadult területekre nagyobb hozamokat nyújtó szálastakarmányok kerültek, ezeket a változásokat pozitívan értékelhetjük. Nem lehetünk azonban elégedettek a hüvelyesek vetésterületeinek változásaival, ahol kellő koncepció hiányában, az anyagi érdekeltség alacsony színvonala és főleg a betakarítás gépesítésének megoldatlansága következtében a hüvelyesek vetésterületei lényeges mértékben lecsökkentek. A XII. és XIII. pártkongresszusokon kihangsúlyozott intenzifikáciős irányzatok főleg az 1966—1970-es években érvényesültek. A gabonafélék biztos és állandó hozamai főleg a búza és az árpa esetében ezek vetésterületeinek bővítéséhez vezettek, melyek csaknem a háború előtti színvonalat érték el. A gabonafélék hektárhozamainak növekedését az elért színvonalak alapján két időszakra bonthatjuk fel. Az első időszakban, vagyis a szocialista átépítés időszakában (1960-ig) a háború előtti színvonalhoz képest .az átlagos hektárhozam hektáronként 5,5 mázsával, vagyis 39,3 %-kal növekedett, a második időszakban pedig (1960-tól 1970-ig) hektáronként 7,5 mázsával, vagyis 38,4 %-kal. A gabonafélék hektárhozamai lényegesebb mértékben az 1966/70-es években növekedtek, míg a megelőző öt év alatt a hektárhozamok gyakorlatilag nem változtak. Az utóbbi évek legnagyobb növekedését főleg a búzánál és a kuko(Folytatás a 4. oldalon.) A kelet-szlovákiai kerületben a trebišovi (Terebes) járás teljesítette elsőként a gabona eladási tervét. (100,4 %-ra). Az hogy jó ütemben halad az aratás, elsősorban a jó időjárásnak köszönhető. De elősegíti azt a jó propaganda is. A járási mű velődési otthonban minden harmadik nap adnak aratási híradót és tájékoztatókat a helyi hangszórók számára. A kőkeszi (Kamenné Kosihy) szövetkezetben is résztvesz az ifjúság a gabona betakarítási munkálatoknál. Aratás után a Duna mentén На értékelni akarjuk egy eltelt időszak gabonatermesztésének fejlődését, két nagyon lényegbevágó körülményt kell szem előtt tartanunk. Az egyik az, hogy az utóbbi években a termeléssel intenzíven foglalkozó körzetekben dolgozó szakemberek fölismerték azt a hatalmas tartalékot, melyet a szocialista nemzetközösség tudománya a termelési gyakorlatnak nyújthat. A fölismerés némely szakaszon magával hozta a másik körülményt, a termelés hatékony növekedését, ami azonban egyben azt is jelenti, hogy mindjobban ki kell „aknázni“ a rendelkezésre álló fajták biológiai képességét. Tény, ihogy a régebben a saját vetőbúza viszonylatában különféle okok miatt szó sem lehetett erről. Üjabban azonban a nagyhozamú — Szovjetunióból behozott — fajták ezt lehetővé teszik. Hogyan jut ez kifejezésre a termelési gyakorlatban? Kifürkészés céljából ellátogattam néhány Duna mentén gazdálkodó mezőgazdasági üzembe. Persze, amit ott tapasztaltam, nem lepett meg, hiszen a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járásban, többek közt, a gabonatermesztésben is huzamosabb ideje élvonalban vannak. Jóllehet, hasonló feltételek mellett termelnek, akárcsak a velük szomszédos vagy távolabbra eső járásokban. Néhány éves visszapillantás keretében szeretném tehát bemutatni a fejlődést. Egyrészt a régebben rendelkezésre álló fajták, másrészt az újabbak biológiai képességének bizonyítására. Bognár József, a Bősi (Gabčíkovo) Állami Gazdaság főmérnöke arról számolt be, hogy öt évvel ezelőtt búzából 39 mázsás termést értek el hektáronként. Akkoriban 60 százalékban a Bezosztája, 20 százalékban a Mironovszkája, s ugyancsak 20 százalékban a Fertődi búzafajtát termesztették. Idén azonban 878 hektárról 49,36 mázsás átlagot takarítottak be. A vetésterületnek 60 százalékán a Mironovszkája, kisebb részén pedig a Bezosztája búzát termesztették, s emellett kísérleti parcellákon kipróbálták a Kaukaz, az Auróra, valamint a Jubilejná 50-es és több más újfajta biológiai képességét. Örvendetes, hogy ősszel ezekből a fajtákból mintegy 200 hektárt vetnek be, hogy jövő ilyenkor még jobb eredményről adhassanak számot. Persze az állami gazdaság földjein az árpa is jól „fizetett“. Hektáronként 43,59 mázsát takarítottak be. A legjobb eredményt а К—48-as árpafajta nyújtotta, mely 48 mázsás átlagos ihozamot adott. Mi a célkitűzés az ötéves terv végére? A Mironovszkája búzafajta egyelőre marad, s mellette a legújabb fajták sorakoznak fel, hogy elfoglalják a vetésterület nagyobbik részét. A gazdaság tehát az ötéves terv végére 50—55 mázsás termésátlaggal számol. Világi Ferenc, a felbári (Horný Bár) szövetkezet agronómusa Bezosztájából 200 hektáron 51, Mironovszkájából pedig 150 hektáron 50 mázsás hektárhozamot ért el. A kísérleti parcellára vetett Auróra búza fajta ritkasorosan 60, a Jubilejná 50-es ugyancsak 60 mázsás termésátlagot nyújtott. Ősszel az utóbbi két fajta termésének minden szemét elvetik, hogy jövőre még gazdagabb termésátlagot érjenek el. Ötéves távlatban a Bezosztája és a Mironovszkája búzafajta kiegyenlített termést adott, bár elemi csapás következtében volt kisebb kitérő is, ez azonban nem vehető alapul az értékelésnél, mert a két fajta biológiai képességének teljes kibontakozását kedvezőtlen körülmény akadályozta. A szövetkezet szántóterületének egy részét ugyanis talajvíz károsította, s ennek következtében 250 hektárnyi terület hasznavehetetlenné vált. Idén azonban megkezdik egy 8 km-es csatornahálózat kiépítését, hogy a jövőben ne ismétlődhessen meg a talajvízkár. így további 50 hektárral bővül a szántóterület* s 400 hektárt teljesen mentesítenek a vadvíztől. Ondrej Stolár mérnök, a dercsikai (Jurová) szövetkezet agronómusa a közelmúltat felidézve elmondta, hogy náluk öt évvel ezelőtt búzából 42 mázsás volt a hektárhozam. Azóta évről évre jobb a termésátlag. Például 1968-ban egy 70 hektáros parcellán a Bezosztája 61 mázsás átlagot termett. Az idei betakarítás is örömteli. A búza több mint 53 mázsával örvendeztette meg a szövetkezet tagjait (hektáronként). Két éve, hogy 50 kg Kaukaz búzafajtát kapott a gazdaság, s ma már 611 mázsa van belőle. Érthető, hogy az őszi vetésnél ezt a fajtát, előnyben részesítik. Ügy tervezik, hogy távlatilag a két fajtát, a Kaukazt és a Jubilejná 50-est termesztik túlsúlyban. Idén-a Kaukaz búza ritka sorba vetve 61 mázsa hektárhozamot nyújtott. Az agronömus meg is jegyezte, ha sűrűsorosan vetették volna, 70 mázsán felüli termésátlaggal dicsekedhetnének. Az említett két nagyhozamú fajta jól bírja a nagyobb nitrogénadagot. Tavaly például 330 kg tiszta hatóanyagot tartalmazó műtrágya menynyiséget használtak a búzánál. A Jubilejná 50-esnél, valamint a Kaukaznál az- említett adagból 120 kg volt a nitrogéntrágya. Idén az őszi vetésnél különféle trágyakísérletnek vetik alá a két búzafajtát, hogy megállapítsák, melyik adagnál nyújtja a legnagyobb hozamot. Nagy László, a kulcsodi (Klučovec) szövetkezet agronómusa négyéves távlatban közel 54 mázsás búzatermés átlagot ért el hektáronként. Idén persze minden eddiginél kedvezőbb a hektárhozam. Nem kevesebb, mint 59,1 mázsát értek el búzából hektáronként. Elmondta, hogy 1968 és 69-ben hozamánál fogva a Bezosztája volt a sláger. Idén azonban a Mironovszkája búzafajta bizonyult jobbnak. Véleménye szerint a Bezosztája az utóbbi években veszített a lisztharmattal szembeni ellenálló képességéből, s ez negatív hatással van a hektárhozamra is. Megjegyezte továbbá, hogy ezekkel a búzafajtákkal kulcsodi viszonylatban elérték a maximumot, ezért a nagyobb képességgel felruházott Auróra, a Kaukaz és a Jubilejná 50-es búzafajtákra állnak át. Tavaly ősszel egy mázsa Auróra magot ritkasorosan vetettek, s idén 42 mázsás termést értek el. A Kaukaz egy mázsányi magja pedig 43 mázsa, a Jubilejná 50-es 1,5 mázsányi magja pedig 39 mázsa termést eredményezett. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy az egyes fajták biológiai képességének kihasználásával ezek a gazdaságok máris elérték vagy túlszárnyalták azokat az irányszámokat, amelyeket ötéves távlati tervünk a kenyérgabona termesztése terén kitűzött. KOKSZA ISTVÁN 1971. augusztus 7. Ага 1,— Kčs XXII. évfolyam, 31. szám.
