Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-31 / 30. szám

Nemzetközi Ez év július harmadikén és negyedikén rendezték meg Brnóban Az Összes Ebfajták Nemzetközi Kiállítását, melyről tájékoztatót következő kisállattenyésztési szak­mellékletünkben hozunk. Mopt ízelítőül néhány felvé­telt teszünk közzé. kiállításról A „Legjobb tenyésztői csoport* harmadik helyezettjei meg­tisztelő elismerést a magyarországi tenyésztők komondorai érdemelték ki. „A kotya és a gyermek“ verseny egyik ötletes résztvevője. (Kucsera Szilárd felvételei) т т ш ш ф A baromfitenyésztő ebben a hónapban megkezdi a téli előkészületeket. Elvégzi a tyúk­ól és az egész nevelőtér alapos tisztítását és fertőtlenítését. Nem elég csak kimeszelni a tyúkőlat, hanem egyúttal az etetővályűk és ltatók tisztításá­ról és fertőtlenítéséről is gon­doskodnunk kell. Az öregebb tyúkok vedlése megkezdődött, ezért tojáshozamunk csökkent, esetleg teljesen beszüntették a tojást. Eszerint kell a napi ta­karmányadagot szabályozni, hogy így a vedlés lefolyása a kívánt módon történjen. Fon­tos, hogy a tenyésztő ebben a hónapban elvégeztesse az ösz­­szes állategészségügyi vizsgá­latokat és a betegségmegelőző oltást. X A kacsatenyésztő elvégzi a jövőévi tenyészanyag kivá­lasztását. A kiselejtezett kacsá­kat elkülöníti és fokozatosan a háztartásban étkezési célra hasznosítja. Továbbtenyésztésre csupán a legmegfelelőbb külső jelekkel és tulajdonságokkal rendelkező egyedeket hagyja meg. Ebben a hónapban a ka­csák az éjjelt még kint a fö­dött kifutóban töltik. Vegyük figyelembe, hogy a kacsákat a vedlés idején kiadósabb takar­mányozásban szükséges része­síteni, mint az előző nyári idő­szakban. + A lúd tenyésztő még egész napon át legelőn hagyja a fal­kát. A kinti mozgás jó hatás­sal van a ludak egészségi ál­lapotára. Ne feledjük el a lu­­dakat idejében megkopasztani, mert hamarosan elhullatnák tollúkat. Minél több lesz a toll, annál bővebb lesz az or­szág exportlehetősége. © A házinyúltenyésztő gon­doskodik a téli takarmány be­készítéséről a megfelelőnek ítélt mennyiségben, jóminőségü széna vagy szárított lucerna, vöröshere nélkül nem érhetünk el házinyúl-tenyészeteinkben hosszantartó sikereket. Ezidö­­tájt válik időszerűvé a harma­dik alomból származó fiókák elválasztása. Gondoskodni kell kiadós takarmányozásukról, ne­hogy lemaradjanak a növeke­désben. Minél változatosabb a „menü“, annál előnyösebb a fiókák számára. A zöldtakar­­mány-beszerzés egyre csökke­nő lehetőségeivel egyidőben fokozottan több kerti zöldség­hulladékot használunk fel ete­tésre. Mindenekelőtt a karfiol és a kelkáposzta levelek jöhet­nek számításba.-4- A kecsketenyésztő már türelmetlenül várja a kiállítás­sal egybekötött vásár időpont­jának elérkezését. A vásárokat nálunk augusztus utolsó nap­jain vagy szeptember első he­tében tartják. Az állatvásár az ellenőrzött nemes fehérkecske tenyészetek tulajdonosai ré­szére ünnepszámba sorolható, mert ezen értékelik a tenyész­tő egészévi munkáját. A vásár­ra csak a fiatal, folyó évben született kecskéket vagy gödö­lyéket vezetik fel. Az értékelés eredménye, vagyis az illetékes termelékenységi osztályba tör­ténő besorolás persze minde­nekelőtt az állat szüleinek termelékenységétől függ. Au­gusztusban a tenyésztőnek már gondoskodnia kell a téli teri­­més takarmány beszerzéséről. ■, A galambtenyésztő ebben a hónapban tulajdonképpen be­fejezi a tenyésztési idényt. Ezért elvégzi a galambház nagytakarítását és fertőtleníté­sét, amely a felszerelésre is vonatkozik. A galambházat fris­sen oltott mésszel kimeszeli és a rekeszekből eltávolítja a fészkeket, hogy ezzel is meg­akadályozza a további fészke­­lést. A kései kelésű galamb­fiókák nem sok örömet okoz­nék a tenyésztőnek, mivel fej­lődésük vontatott, minek kö­vetkeztében tollasodásuk is késik. Az öreg galambok, s ve­lük együtt az idősebb galamb­­növendékek' olykor már au­gusztusban vedleni kezdenek. Ezidőtájt kiadósabban etetjük őket, hogy megőrizzék kondí­ciójukat az előző hónapok szintjén. ф Az egzotikus madarak te­nyésztője még nem gondol tar­­katollú kedvenceinek a röpte­­tőből történő áthelyezésére. A volierben az élet a tenyész­­idény kezdetéhez mérten még nem változik. A takarmányo­zás ugyancsak az eddigi szin­ten marad, mert még sok fióka van a fészkekben, amelyek csak jónéhány nap múlva rö­pülnek ki. A nemes kanárimadarak tenyésztője a tenyészidényt befejezte. A növendékmadara­kat nemek szerint különvá­lasztja, hogy jobban megfigyel­hesse őket. Főként a hímek csivitelését kell figyelemmel kísérni és meghallgatni hang­túrázásukat. A hibás előadás­módú egyedeket a tenyészetből el kell távolítani. Amennyiben még vannak öreg hímeink, eze­ket előénekesként alkalmaz­zuk. Ezt a szerepet persze csakis olyan hímre bízhatjuk, amely az összes énekszólamo­kat >61 adja elő. A takarmány­­adag a repcén kívül egy kevés kendermagot, kanárikölest, nl­­gerát, hántolt zabot, időnként pedig kismennyiségű mákot tartalmazzon. Amennyiben mód nyílik rá, zöldeleséget fspenó- Л tot, salátát, reszelt sárgarépát ď tojással) is etetünk. —ar— ÁLLATI EREDETŰ HORGÄSZCSALIK Az állati eredetű csalik meg­választásakor arra törekszünk, hogy a lehetőségek keretén belül eleget tegyünk az egyes halfajok követelményeinek, s azt kínáljuk fel nekik, amit általában fogyasztanak, esetleg ami a leginkább megfelel ter­mészetes táplálékuknak. Elég­gé nehéz feladat ez, mert az egyes halfajok kedvenc táplá­léka jelentősen eltérő és vál­tozik is egyrészt az évszaktól, másrészt a vízállástól stb. füg­gően. Ezek szerint a legideáli­sabb az lenne, ha főképpen a különféle vízirovarok álcáit tűzhetnénk a horogra, feltéve persze, hogy módunkban áll ezeket az álcákat tetszés sze­rinti mennyiségben beszerezni. Ezeknek és hasonló csaliknak a beszerzése rendszerint jelen­tős nehézségekbe ütközik, de ez ne kedvetlenitsen el ben­nünket, mert létezik a hasonló és általában sikeres csalik egész sorozata, amelyekre min­den nehézség nélkül szert te­hetünk. A leguniverzálisabb és hal­fajaink többsége esetében a legsikeresebb csali a földigi­liszta és a trágyagiliszta. A földigilisztát többféle mó­don gyűjthetjük össze, például kapálással a kiskertben, bot földbe szúrásával és ütögetésé­­vel, sőt egy hazárd eszközt is igénybe vehetünk, a villany­áramot. Legeredményesebb a földigiliszták összeszedése eső után vagy ha szárazság idején a földet alaposan beöntözzük. Az átnedvesedett talajból este a földigiliszták kimásznak, úgy­hogy zseblámpa mellett köny­­nyen összeszedhetjük őket. Ilyenkor csendben és a legna­gyobb óvatossággal járunk el. A földigiliszták ugyanis megér­zik a zajt és a talaj rezgését, s gyorsan visszabújnak lyukaik­ba. Néha a zseblámpa erős fé­nye is kizavarja őket. A kisze­melt földigilisztát, amely rend­szerint csak teste kisebb ré­szével bújt ki a föld felé, bal kezünk hüvelykujjával először enyhén a földhöz nyomjuk. Amikor védekezni kezd, óvato­san, de eléggé erősen a hü­velyk- és mutatóujjunk közé fogjuk. A földigiliszta arány­lag erős húzással ellenkezik, s igyekszik visszamenekülni a lyukba. Ezért lassan, de kitar­tóan kell húznunk, hogy kifá­rasszuk. Hirtelen húzással könnyen félbeszakítanánk. Késő éjjel merészebbek a földigilisz­ták, s gyakran teljesen kimász­nak a lyukból. Ekkor könnyen összeszedhetjük őket. A földi­­gilisztákat úgy tesszük edény­be, hogy na legyenek össze­zsúfolva és elég levegőjük le­gyen. Tárolásukra a szűk üveg­­poharak nem felelnek meg, leg­jobbak a szélesebb és seké­lyebb faládikák. Reggelig a szokásos befőttes üvegekben is eltarthatók a giliszták, de az üvegeket nem szabad lég­mentesen elzárni. Az előrelátó horgász nem bízik abban, hogy nyáron esni fog az eső, hanem az első eső­zések alkalmával készletbe gyűjti össze a földigilisztákat. A földigiliszták készletbe gyűj­tése egy további okból is aján­latos. A friss földigiliszták ugyanis túl puhák, könnyen kettészakadnak, s tele van az emésztőkészülékük. Ezért jő néhány nappal a horgászás előtt kell összeszedni őket. Tá­rolásukra megfelel a nem zo­máncozott, égetett agyagból készült edény, mohával meg­töltve. A mohának azonban дет szabad túl vizesnek len­nie. Le se nyomkodjuk túlsá­gosan a mohát, hogy a földi­giliszták elbújhassanak benne. Egy-két nap múlva a mohát a földigilisztákkal kivesszük, s az edény aljára friss mohát te­szünk. Ezután a mohát a földi­­gilisztákkal visszatesszük az edénybe. Az egészséges gilisz­ták a friss mohába bújnak, a régi mohában csak a döglött és a sérült giliszták maradnak meg, úgyhogy ezeket a mohá­val együtt eltávolíthatjuk. Né­hány napi tárolás alatt a gl-Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben is szükséges a föld időkénti beöntözése, mert a száraz földben a földigiliszták a ládika fenekén összehüzód­­nának és nem maradnának so­káig életben. Hasonló módon tartósan is tenyészthetünk földigilisztákat, ami főleg városokban és nyár végén jön számításba. A gilisz­tatenyésztés több módja közül a következőt ajánlhatjuk. Meg­felelő vastagságú deszkákból kisebb, 80 cm hosszú, 60 cm széles és 50 cm magas ládát készítünk. A láda aljára zúzott virágcserepet teszünk, s rá fel­váltva egészen a láda pereméig vastagabb rétegekben száraz levélzetet és vékonyabb réte­gekben könnyű földet helye­zünk. Az egyes rétegek közé kevés zabpelyhet vagy esetleg kávézaccot is. A láda betelepí­tése után (elég ehhez például 100 trágyagiliszta) a ládát le­takarjuk zsákkal, s tartalmát két-három hétig állott vízzel locsoljuk (a vízbe kevés tejet is tehetünk). A ládát egyeníe-Vannak államok, ahol ezt a ki­váló csalit szép, higiénikus csomagolásban meg lehet vá­sárolni. Nálunk ez ideig ma­gunknak kell a csontférgeket „előállítani“, akár az elrontott étvágy árán is. A csontférgek' előállítására megfelel bármi­lyen hús, legjobb azonban marha- vagy lómájat beszerez­ni. A májba néhány bevágást eszközlünk, s a májat napoü helyre kiakasztjuk. A húsle­gyek rövid időn belül rátalál­nak a májra, s ezrekre menő fehér petét raknak le. A gaz­dagon petézett májat nagyobb virágcserépbe helyezzük, amely­be előzőleg 8 cm rétegben ho­­mokat vagy kerti földet tet­tünk. A virágcserepet lekötjük pergamenpapírral, s megfelelő meleg ihelyre tesszük, ahol gyorsan kifejlődnek a lárvák. Midőn a lárvák elérték a szük­séges nagyságot, a virágcse­répből áthelyezzük őket búza­korpával megtöltött edénybe. Az edényt a lárvákkal hűvö­sebb helyen tároljuk (szállítá­sukra hordozható hűtőedényt használunk), mert a meleg ha­tására a lárvák gyorsan bebá­­bozódnának és legyekké vál­toznának. A tárolt lárvákat óvatosan etetjük, elég nekik háromnaponként egy darabka májat adni. A korpában a lár­vák kitisztulnak és bőrük meg­keményedik; így tárolva higié­nikusan kezelhetők. A lárvákat igen óvatosan tűz­zük a horogra, mégpedig úgy, hogy a horogszár hegyét át­szúrjuk a lárya fején (a két" sötétebb.rfolt, vagyis a szemek között), s a horgot a külső erős bőr alatt végigvezetjük a lárva testén; a horogszár he­liszták kitisztulnak, s alkal­massá válnak a csallzásra. Ha hosszabb időre nagyobb mennyiségű földigilisztát aka­runk tárolni, az agyagedénybe háromnegyedéig homokkal el­kevert, megfelelő nedvességű földet teszünk. Ez esetben is a földigilisztákat rászórjuk a földre (tehát sohasem szórjuk a földet a gilisztákra), s a gi­liszták a földbe furakodnak. Hogy a giliszták éhen ne pusz­tuljanak, kávézaccal etetjük őket, s a földet mérsékelten nedves állapotban tartjuk. A kávézacc fertőtlenítő hatású is. Az edényt a gilisztákkal lehe­tőleg hűvösebb, nedvesebb kör­nyezetbe (pincébe) tesszük, ne tartsuk sohase száraz, napos helyen. Az agyegedény helyett más megfelelő edényt, például fa­ládikát stb. is használhatunk. Egyes horgászok tapasztalatai szerint egy 25 cm hosszú, 15 cm széles és magas ládikában ezer földigiliszta is tárolható. A ládikát kerti földdel töltjük meg, s a giliszták tápláléka­ként friss burgonya héját, sa­látalevelet stb. keverünk a földbe. Felülre finom rétegben főtt zúzott burgonyát teszünk. tes hőmérsékletű, nedvesebb környezetbe (pincébe) helyez­zük. Rendszerint már két hét múlva a giliszták intenzíven szaporodni kezdenek. A zsák alatt nagy számú apró gilisztát találunk, melyek igen gyorsan megnőnek. A földigilisztákat haáonlő el­vek alapján a kiskertben ki­ásott és deszkákkal kirakott gödörben is tenyészthetjük. Etetésükre a kerti és konyhai hulladékot használjuk fel, még­pedig téli időszakban is, ami­kor a gödröt zsákka] takarjuk. A trágyagilisztákat, amelyek kisebbek, de keményebbek és a horgon aktívabbak, mint a földigiliszták, csak a trágyate­lepen a jól beérett trágyából vagy azokon a helyeken szed­hetjük össze, ahol nagyobb mennyiségű szerves anyag bomlási folyamata megy vég­be (komposztgödör a kiskert­ben stb.). A trágyagilisztákat általában könnyebb összegyűj­teni, mint a földigilisztákat, feltéve, hogy vannak a közel­ben lelőhelyek, ezért nem tá­roljuk őket. A csontféreg talán némely hal még Jobb inyencfalata, mint a földigiliszta, viszont nem gye körülbelül fél centiméter­nyire nyúljék ki a test végé­ből. (Ha a lárvát keresztben szúrnánk át, testének tartalma kifolyna, s a horgon csak a bőre maradna meg.) Ehhez vé­konyabb húsú horgot válasz­tunk. Egy horogra 2—3 lárvát tűzünk fel. Hasonlóképpen kiváló csali a darázslárva, amennyiben si­kerül beszerezni, továbbá a lisztkukac, a fakukac, a húgy­­kukac, többféle vízirovar álcá­ja stb. A nyári hónapokban kiváló eredményekkel lehet horgász­ni cserebogárra, szöcskére, sáskára, tücsökre stb. A har­­csázók és a márnázók főleg a lótücsökben bíznak, amelyet a jól beérett, néhány éves trá­gyából vagy komposztbói lehet kiszedni. A lótücsköket azon­ban nem tárolhatjuk egy edény­ben, mert felfalják egymást. —к —­(Folytatjuk) Ernst Appel (NSZK) bernáthegyi hosszúszőrű kutyái a „Leg­jobb tenyésztői csoport“ megjelölésű versenyben második he­lyezést értek el. A középen álló Quexi von der freien Reichs­stadt nevű eb fajtacsoportjában elnyerte a CACIB fokozatot és a „Brno 1971 győztese“ címet.

Next

/
Thumbnails
Contents