Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-24 / 29. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. július 24, faluról Az aratás sikeres befejezése az első napokban dől el A címben a sajőgömöri (Gemer) egyesített szövetkezet elnökének szavalt Idéztem. Amit tömören mondott, a tapasztalatokból merítette. Évek óta így indulnak: alapos előkészítés után maximális erőbedobással fognak munkához. E sorok írásakor (Július 6-án) már örömmel újságolta, hogy egy kisebb „próba-ütközetet“ megnyertek a gömöri kombájnosok. Több mint 15 hektár repcét vágtak le az efsz gyakorlott kombájnosai: Szabó Lajos és Gallovics András. Elmondta azt is, hogy az átlagos hektárhozam 30,2 mázsa volt, mely rekordtermésnek számít! Ezt elsősorban úgy érték el, hogy nem sajnálták a talajtól a tiszta tápanyagot. A gömöri mezők ebben az évben átlagosan 260 kg tiszta tápanyagot kaptak, amely a repcénél máris megmutatkozott. Előzetes becslések szerint a kalászosoknál is 8—9 mázsával nagyobb átlaghozam várható a tavalyinál. Ma reggel már megkezdték a tavaszi árpa kétmenetes aratását is. Űvatos becslések szerint 35 mázsahozam várható. Vannak azonban olyan táblák is, amelyek ezt a mennyiséget is túlszárnyalhatják. Ugyancsak ma kezdték meg a 30 hektár Mironovszkája búza vágását. Ezt a fajtát harmadik éve termesztik, és az eredményekkel máris elégedettek. Nagyszerűen hevált a mi vidékünk szántóin — fűzte tovább a szót Orbán Ferenc elvtárs, az efsz elnöke. A kalászosok mintegy 90 százalékban olyan egyenesek, mint a nád. Ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy pontosan alkalmazták a „CCC“ szár-szilárdító vegyszert. A Bezosztája is szépnek ígérkezik. A következő évben ennek is növelik a vetésterületét. Ahogy mi ismerjük a gömöri agronómust, Szőke Andrást, az elnököt, Orbán elvtársat és a lelkiismeretes kombájnosokat, traktorosokat, nem fenyegeti semmi veszély az aratás sikeres elvégzését. Kovács István A tanév befejeztével minden diák megkapta az egész évi fáradozásáért járó méltó jutalmat, az évvégi bizonyítványt. Voltak olyan tanulók is, aki kalapvető kötelességeiken kívül tudásukkal, tehetségükkel tovább gyarapították iskolájuk hírnevét. Az Eberhard! (Malinovo) Kilencéves Alapiskolában Privits Zsuzsa kilencedikes tanuló a szavalásban tűnt ki. Első lett a járási Puskinemlékversenyen, a Szenei Molnár Albert Napokon, és a Komáromi Jókai Napokon negyedik helyezést ért el. A Pozsonypüspökin (Pod. Biskupice) megrendezett „Ismerd meg járásodat“ vetélkedőn Fejes Boldizsár, Németh Hona és Gavajda Gizella képviselte az iskolát és holtversenyben az első helyen végeztek. Privits Judit a járási kiejtési verseny döntőjében a harmadik lett. A Szenei (Senec) Magyar Gimnázium diákjai közül Görföl Zsuzsa másodikos tanuló érte el a legszebb sikert, a helyes magyar kiejtési verseny galántai országos döntőjében az előkelő ötödik helyen végzett, Danter Ilona elsős gimnazista pedig bejutott a losonci országos táncdalfesztivál döntőjébe. Mózes Imre Kosár Ilona Aratás Véget ért az 1970—71 iskolai év. Elnémult az iskolák csengője, pókháló tanyázik a krétatartóban. A diákok elbúcsúztak egymástól, elköszöntek tanáraiktól. Sokan munkába álltak, sokan pedig a főiskola ajtaján kopogtatnak. A Tornaijai (Šafárikovo) Mezőgazdasági Középiskola végzős növendékei közül is sokan próbálkoztak a főiskolai felvételi vizsgával. így pl. Vincze Dezső, Rasztgyörgy Agnes, Czigány M., Mag István, Adámka Valéria, Vida Gyula és Kosár Ilona. Csodálom és sokszor irigylem is ezeket az egészséges, bátran tervező fiatalokat. Arcukról villog a jókedv, szemükben izzik a jövőbe vetett tiszta hit, agyukban — mint valami élő könyvelőgépben — már kész a hosszúlejáratú nagy-nagy terv: mérnök, állatorvos, közgazdász leszek. A csekélységeken még őszintén tudnak szomorkodni, a nagy dolgok elbírálásában azonban végtelenül derűlátók. Boldog, mai fiatalok. Sokak közül Kosár Ilona arcát szeretném egy pillanatra felvillantani, aki mind a négy évet kitűnő eredménnyel zárta. Osztálytársai példaképnek tartották, tanárai szerették. Szülei — a Petényi Állami Gazdaság dolgozói — érthető módon szintén boldogok: a nagy tervnek ők az egyengetői, támogatói. Ilonka diplomás ember lesz. Ez az elhatározás nem egyik napról a másikra született meg: már gyermekkori vágyálom ez a fogalom. Ilonka azt is elárulta, hogyha sikerül „majd egyszer“ révbe érnie — szívesen térne vissza valamelyik mezőgazdasági iskolába, mint pedagógus, aki a könyvelést és szervezést szeretné tanítani. Az érettségizett fiatalok most a vakáció és a nyár boldog vizeit élvezik. Erőt gyűjtenek, napfényt és vidámságot raktároznak el szemük ragyogásában. A tanulás mellett ez világítja be majd körülöttük a következő iskolai év szürke hétköznapjait. К. I. A Sajó surrogva kanyarog a nyári mezők illata között. Fehér galambok és kövér verebek isznak a vizéből: megérett már a kalász, vághatja a kasza, csépelheti a kombájn. Olyan a határ, mint egy ünnepi terített asztal. A madarak is csipegetnek belőle, de a tornaijai (Šafárikovo) határban már vágják az őszi árpát. A méhi (Vcelince) szövetkezet gépei is elindultak. Végtelennek tűnő, érett kalászokat ringat a termékeny fekete föld. Az aranysárga őszi árpa után a búza is megérett. Recske (Riečka) és Kövecses (Štrkovec) határában is hasonló a helyzet. Szemet gyönyörködtető a hullámzó mező. A kalászok tiszták, tömöttek. Alig van olyan terület, amelyen megdőlt a gabona. A gépek minden „izmukat“ megfeszíthetik a munka dandárjában. Abafala (Abovce) és Lénártfala (Lenartovce) dolgozói is büszkén nézhetnek szét házuk táján a halk szélben csöndesen muzsikálnak az összeverődő, eredő kalászok. Megkezdődött a földműves ember legszentebb munkája, az élet betakarítása, az aratás. A Sajó surrogva kanyarog a nyári mezők illata között. Poros képű munkások, olajos markú kombájnosok frissítgetik benne munkában fáradt testüket. Kovács I£ván, Gömör Jubileumi ünnepség A mintegy 100 hektáron elterülő ; szenei (Senec) Napfényes-tó a ' nyugat-szlovákiai kerület egyik legismertebb és leglátogatottabb fürdőközpontja. A csehszlovák— szovjet barátság alkalmából idén június 26—27-én már jubileumi, tizedik alkalommal rendezték meg az ún. „Szenei nyár“ elnevezésű .'békeünnepélyt. A megnyitón beszédet mondott Egyd Pepich belügyminiszter, aki a Szovjetunióval való igaz barátságunk jelentőségét hangsúlyozta. Az idei rendezvények gazdag műsorát magasrangú szovjet vendégek is megtekintették. (Mózes) Egy könyvtár sikerei Ez év tavaszán került megrendezésre a „Példás Könyvtár“ címért folyó verseny, melybe benevezett minden jól működő könytár, ha teljesítette az előírt feltételeket. Az ezévi kiértékelő ünnepségek Poprád városához fűződnek. Június 17-én kiosztották az elismerő okleveleket és az ezzel járó pénzjutalmakat. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásban a Sárosfai (Blatná na Ostrove) Helyi Népkönyvtár 1967- től áll versenyben, amikor megkapta a JNB elismerő oklevelét, ;1968-ban a Kerületi Nemzeti Bizottság elismerő oklevelét, 1969- ben pedig a Művelődésügyi Minisztériumtól kapott elismerő oklevelet. A könyvtár továbbra is jól mű-Duna-parti pirkadat Méry Katalin ködött, megtartotta, sőt fokozta színvonalát. Kinek és minek köszönhető ez az eredmény? Bátran állíthatjuk, hogy a könyvtár önkéntes könyvtárosnőjének, Méry Katalinnak, aki 1967-től vezeti a Sárosfai Helyi Népkönyvtárat. Az ő szorgalmas és lelkiismeretes munkájához hozzájárult még a falu lakosságának aktivitása, és így a jő eredmény nem maradt el. A könyvtár két helyiséggel rendelkezik. Egyik a kölcsönző, másik az olvasóterem. A kölcsönzőben, korszerű könyvszekrényben, katonás sorrendben sorakoznak a könyvek. A falakat aktuális plakátok és képek teszik színesebbé. Az olvasótermet példás rend jellemzi. Külön kijelölt helyen könyvújdonságokból és aktuális témára állandó kiállítások vannak. Az olvasó kényelmesen leülhet a kis asztalkák mellé. Könyveken kívül néhány érdekes újság is rendelkezésükre áll. Itt folynak le a könyvviták is azokról a könyvekről, amelyek iránt legnagyobb az érdeklődés. Az író—olvasó találkozók szintén szép számmal kerülnek megrendezésre. Talán nincs is olyan csehszlovákiai magyar író, aki nem kapott volna meghívást a sárosfali könyvtárba. Járt már itt például: Lovicsek Béla, Zs. Nagy Lajos, Mács József, Gály Olga, Dávid Teréz és még sokan mások. Legutóbb, ez év júniusában fiatal és ígéretes írónkat, Ardamica Ferencet hívták meg, aki eleget tett a meghívásnak. A találkozót szorgos felkészülés előzte meg. Sikerült beszerezni az író új novelláskötetét (A rokon cseléd), melyből 80 példányt adtak el a vitaestet megelőző napokban. A találkozó szívélyes és baráti légkörben zajlott le mintegy száz résztvevővel, ami egy 800 lakosú falucskához mérten szép eredmény. Méry Katalin és a helyi szervezetek, valamint a helyi nemzeti bizottság összefogása hozta meg a sikereket, ami az író—olvasó találkozókat kíséri. Külön ki kell emelnünk, hogy a helyi nemzeti bizottság mindig különleges megértést tanúsított a könyvtár és könyvtárosnő iránt. A hatgyermekes Méry Katalin nemcsak kitűnő szervezőkészségről tett tanúbizonyságot. Ismeri a legújabb könyvtári szabályokat. 1800 könyvvel és 160 olvasóval bizony van munka, és állíthatjuk, hogy ezt a munkát fáradhatatlanul végzi. A lakosság aktivitása a könyvtár látogatottságában és a könyvkölcsönzésben is megmutatkozik. Ezek után megállapíthatjuk, hogy megérdemelten kapta meg június 17-én a Sárosfal Helyi Népkönyvtár a legmagasabb országos „Példás Könyvtár“ kitüntetést. A sikerhez gratulálunk Méry Katalinnak és a falu lakosságának. Trgo Imréné, könyvtáros Ingyenes véradók A kassai (Košice) járásban egyikv legaktívabb szervezet a Vörös Kereszt tömegszervezete. Kiveszi részét a társadalmi munkából, szinte hagyományosan nagysikerű kultúrműsorokat rendez évfordulók megünneplésére, teaestékre, egyegy délutánt betöltő szórakozásra. A véradók toborzását természetes dolognak tekinti mindenki. Pedig nem olyan egyszerű ez sem ... A párt megalakulásának 50. évfordulójára a helyi szervezetek kötelezettséget vállaltak újabb véradók meggyőzésére. A vállalást siker koronázta. Kétszáz százalékra teljesítették a tervet. Szám szerint 896 ingyenes véradó jelentkezett a Vörös Kereszt vezetőségénél. A Vörös Kereszt Košicei Járási Szervezete az első félévben megrendezte a halálos betegségekből vérrel meggyógyított betegek és véradók találkozását. A meggyógyultak között csecsemőkortól egészen a tisztes aggastyán korig voltak nők és férfaik. A véradók táborának életkora pedig 19 évtől 60 évig terjed. Akadtak olyanok is, aki már huszadszor adtak vérét ingyen. Az egyik négyéves kisgyerek a műtét után véradójának, egy maratón futónak arcát látta maga előtt. Korábban pedig egy autószerencsétlenség folytán a gépkocsivezető sok vért vesztett és nem találtak nyomban megfelelő csoportú vért. Azt gondolták az orvosok, hogy a beteg menthetetlen. Közben a felesége így sóhajtott fel: „Ha meglenne az a vér, amit az uram a múlt héten adott!...“ És meglett! Saját vére mentette meg a beteget. Soha nem lehet tudni, kit mentünk meg vérünkkel. De az biztos, hogy a vér a legdrágább orvosság. Semmivel sem lehet pótolni. Hazánkban az ingyenes véradók száma a lakosság öt százalékát teszi ki. Hasonlóan, mint a Szovjetunióban. Felmerült a kérdés a járási értékelésen, hogy nem lehetne-e még több véradó anélkül, hogy az ártana a szervezetnek. Az orvosok megállapítása szerint egészséges nők évente háromszor, a férfiak négyszer adhatnak vért anélkül, hogy , szervezetünknek valamit is ártana. 2 De nem is itt van a hiba, hogy az adakozók kevésszer adnak vért, hanem az, hogy nem mindenütt szervezték ügyesen a véradást. Például Magyarbődön minden szervezet segített a Vörös Kereszt helyi szervezetének véradókat nyerni. Az eredmény nem is maradt el, 106-an sereglettek a véradásra. Hasonló népességű falvakban, Buzitán (Buzita) csak három, Csécsben egy véradó sem akadt... j Mi az oka? Bizonyára nem betegek az emberek, hogy amiatt nem adakoznának, hanem a tömegszer»vezetek nem törődnek a véradással. Az ingyenes véradók többsége azt kívánta, hogy a sajtó, a rádió és a tévé többet foglalkozzon a véradás ügyével. Ennek szeretnék én is szolgálni e pár sor írással, és bízom, hogy újabb jelentkezők jönnek a véradók táborába és vérükkel újabb életeket mentenek meg. Csurilla József Örsújfalun (Nová Stráž) 1969 októberében a népművelési otthon mellett megalakult az Ultris 69 nevű tánczenekar. A zenekar tagjai: a szólógitáros, s egyben a zenekar vezetője Tóth Imre, basszusgitáros Sándor Miklós, orgonista Szabó Árpád, szakszafonos Scheck László, dobos Kobza Lajos. A zenekar énekesnője Uram Vera. Az együttes számos sikert ért már el, s a környék legjobb zenekarai közé tartozik. Az „Ultris 69“ nem küzd anyagi gondokkal, mivel minden hét végén játszanak. A zenészek már most nagy szorgalommal készülnek a decemberi kvalifikácós vizsgára, ahol természetesen jól akarnak szerepelni. Reméljük, az együttes tervei valóra válnak, s még sokat hallunk erről a tehetséges fiatal tánczenekarről. Dömötör Zoltán Tanulmányi kirándulás Az Ipolysági (Šahy) MMKI ifjúsági szervezete június 26-án tanulmányi kirándulást szervezett a bratislavai INCHEBA 71 nemzetközi vegyipari vásárra. Legnagyobb érdeklődést az А, В és C pavilon keltett, melyekben különböző közszükségleti iparcikkek voltak kiállítva. Voksán Valéria, Deménd (Demandice) Az élet küszöbén Véget ért az iskolaév JURIS 69”
