Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-24 / 29. szám

1971. július 24. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A lipcsei-marleebergi mezőgaz­­dasági kiállítás „AGRA 71“ név alatt az idén július 4-töl augusztus 1-fg újból kitárta kapuit. Mint isme­retes, ebben a történelmi nevezetes­ségű német kereskedővárosban a me­zőgazdasági kiállításoknak is tradí­ciójuk van. Eleinte virágkiállítások színhelye volt az itteni festőién szép, parkokkal, ligetekkel övezett kiállítá­si terület, majd amikor a virágkiállí­tások Erfurtban új otthonra talál­tak, a lipcsei mezőgazdasági kiállí­tások egyre inkább a mezőgazdasági gépesítés jegyében zajlottak le. E tekintetben az idei „AGRA 71“ minden eddigit felülmúlt. Szeretném leírni mindazt, amit ottjártunkkor láttunk és tapasztaltunk, főleg azok számára, akik még nem látogattak el erre a kiállításra, bár előre is tudom, hogy ez lehetetlen, mellőzöm tehát a teljességre való törekvést, és csu­pán azt fogom tolmácsolni, ami a kiállításon a legjobban tetszett. A bejárat mögött a kiállítások szok­ványos képe fogad, az emelvényeken büszkén pózoló traktoróriások, a Ki­­rovec 700-asok és ezek öccsei, a né­met ZT 300-as traktorok. A kiállítás központi térségén különböző új nagy­teljesítményű munkagépek, ekék, ta­lajművelő aggregátumok, vetőgépek sorakoznak a már említett traktorok után kapcsolva. De itt találhatók a növényápolás és a betakarítás új munkagépei is, közöttük legnagyobb érdeklődésnek örvendenek a maga­járó szálastakarmány-betakarító és rakodó gépek, a zöldtakarmány-szárí­­tás új technológiájának nélkülözhe­tetlen kellékei. A gépek mellett a gyártó vállalatok képviselői — szakemberei nyújtanak felvilágosítást a mechanizmusok tech­nikai tulajdonságairól, de bőséges felvilágosítást nyújtanak a gépek mel­lett elhelyezett információs táblák is — persze csak a német nyelvet be­szélő látogatók számára. agra Az itt látottak alapján gyorsan ki­alakult bennünk a kép a kiállítás fő célkitűzéséről: bemutatni a koope­ráló mezőgazdasági nagyüzemi válla­latok jelenleg legfejlettebb technikai berendezéseit, főleg a maximális tel­jesítményű gépsorokat és berendezé­seket mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, és így át­tekinthető képet alkotni a közeli jö­vőben már általánossá váló mezőgaz­dasági termelési módszerekről. Ezt a célkitűzést szolgálta a na­ponta megrendezésre kerülő gépi bemutató is. A központi kiállítási tér­ség mögötti lelátókkal övezett bemu­tató pályán valóságos gépesítési ma­­nifesztációra, ötletesen, célszerűen és gondosan megrendezett gépi show-ra, szívet-lelket gyönyörködtető látvá­nyosságra került sor. Persze, nem tu­dom elhallgatni azt a fület és szemet gyönyörködtető látványosságot sem, amit a gépi bemutató megnyitóján fel­­vouló, ízig-vérig német, miniszoknyás leányzenekar nyújtott. Ez a mintegy száztagú, színpompás zenekar körül­belül akkora sikert aratott, mint ami-У «£♦ у -ф— у у У -^г ■ v^r V^rV^V' V V V V V ♦ MEG REFLEKTOR sincs...! Néhány központi sajtótájékoztató titán látogattuk meg a Galántai Mező­gazdasági Gépjavító Üzemet, és az Agrotechnika vágsellyai (Sala) lera­katát. Még élénken emlékeztünk az érte­kezleteken elhangzott helyzetjelenté­sekre és ígérgetésekre, amikor meg­kérdeztük Ocsovszky Ernő elvtársat, a gépjavító üzem igazgatóját, hogy olykor miért akadozik a gépjavítás. — Mit tegyünk? Tíz lánctalpas traktorunk most is ott áll az udvaron üzemképesen, indulásra készen, de csak kettőn van reflektor és emiatt nem szállíthatjuk el őket. Közben megérkezik Orieško Béla diszpécser is. Együtt panaszolják, hogy az év elejétől nem kaptak 79/09 jelzésű hajtókar csapágyat. Főleg emiatt 25 lánctalpas traktorral keve­sebbet javítottak meg a tervezettnél. Sokszor a helyzeten ügy igyekeznek segíteni, hogy maguk is gyártanak alkatrészt. Összesen 50—60 féle alkat­részt gyártanak, és további 12 féle alkatrész gyártásához fogtak hozzá. Jelentős segítséget nyújtanak a mező­­gazdaságnak, hisz 6 millió korona értékű alkatrészt szállítanak évente az Agrotechnika brnói, račai és zvo­lení lerakatába. De amíg az egyik oldalon alkatrésszel látnak el máso­kat, ők Is hiányt szenvednek. Persze nem adják meg magukat, és ha a lánctalpas traktorok javításában le is maradtak, ugyanakkor az aggregáto­rok javításának tervét 400 százalékra teljesítették. A nyári munkák idején „villám“ hegesztő csoportjuk is segíti a mezőgazdaságot. Vincze Vilmos, az Agrotechnika vágsellyei és galántai lerakatának ve­zetője a „fejmosás“ után eléggé rossz hangulatban van. — Mit tegyek, ha nem kapok elég gépet és alkatrészt — mondja felhá­borodottan. Sebtében felsorol néhány kirívó esetet. Aratáshoz 78 pótkocsit rendelt, de csak 32-t kapott. Nem tud elég traktort sem adni a mezőgazdasági üzemeknek. Nem csoda, hisz az 3511 jelzésű traktorból 35-öt rendelt, de csak hármat küldtek. De több trak­tortípussal Is hasonló az arány. Ti­zenegy rendrakót is igényelt, de egy sem érkezett meg. A Braud kukorlca­­adaptérből 25 kellett volna, de szin­tén nem kapott egyet sem. Kevés a silókombájn, a magas nyomású prés is. Összegezve mintegy 12 millió 849 ezer korona értékű géppel és egy­millió korona értékű alkatrésszel ka­pott kevesebbet. További adatokkal bizonyítja, hogy úgy géppel, mint alkatrésszel nagyon mostohán látják el. Közben pedig ál­landóan berreg a telefon. Alkatrésze­ket, gépeket kérnek. Borsányi László, a helyi traktorosbrigád vezetője két dinamót kér. Nem tud neki adni, mert máshonnan is kérik. Ügy hangzanak ezek a kérelmek, mint a pusztába ki­áltott sző! ... Balia József lyent egy budapesti kiállításon аж ottani cigányprímások összevont ze­nekara aratna, ha történetesen feb lépne. A leányzenekar fellépése természe­tesen arra is jó volt, hogy a lelátókra csalja a kiállítás területén őgyelgő, szökökutakban lábat áztató vagy hű­tött sört kortyolgató látogatókat is — a hőmérő higanyszála ugyanis látoga­tásunk alkalmával +32 C fokot mu­tatott. A bemutatón a sort a nehéz trakto­rok nyitották meg, melyek függesz­tett, vagy félig függesztett ekék kü­lönböző típusait vontatva ügyes for­dulatokat végeztek a pályán, a veze­tőfülkékben pedig mosolygós arcú fiúk és lányok magabiztosan irányí­tották az acélkolosszusok táncát. Hát igen! Ez aztán propaganda! Nincs az a fiatal, aki ilyen produkció láttán ne kedvelné meg a mezőgazdasági munkát! Hát még ami ezután követ­kezett! A különböző szakosított gép­sorok defiléje, vagy az E 512-es kom­bájnok csoportos bemutatója, melyek hol oldalvást, hol szembe haladva, gyors fordulatokat végezve széltében hosszában rótták a pályát. Vagy a különböző típusú rakodógépek, me­lyek mint őskori sárkányok fogaikat és állkapcsaikat egy ütemre csattog­tatták a közönség felé. Mindezt azon­ban látni kell és érdemes is ezért Lipcsébe felutazni. A kiállítás érdekességeiről, a bemu­tatott gépek különböző típusairól még írunk. Itt szeretném még azt meg­említeni, ami szintén nagyon tetszett, A lipcsei kiállítás, mint ahogy az egyik prospektus is említi, igazi „Uni­versität im Grünen“, vagyis egyetem a zöldben. A csarnokok, előadóter­mek sokaságát fiatal diákok és ér­deklődő felnőtt szakemberek népesí­tették be, kezükben jegyzettömb és íróeszköz, amit láttak, amit hallottak, az mind a jegyzetfüzetbe került. Meg­csodáltam azokat az embereket, akik az egyik ilyen előadóteremben a szék­sorokat színültig megtöltve a kinti hőség ellenére kitartóan és feszült figyelemmel hallgatták az egyik elő­adót, aki táblázatok, grafikonok és filmek segítségével egy kooperációs vállalkozás gazdasági kapcsolatairól tartott előadást. Több ilyen szakosí­tott előadóterem működik a kiállítás területén a kiállítási programnak megfelelően. A pavilonok előtt könyv­sátrakban kínálják a legújabb mező­­gazdasági szakismereteket, technoló­giai eljárásokat ismertető brosúrákat, melyek „Agrabuch“ néven kerülnek forgalomba. A brosúrákat a kiállítás igazgatósága adta ki. A látogatók szinte egymás kezéből kapkodják eze­ket a kiadványokat. Sajnos azonban, itt minden német, az előadások és az információs anyagok egyaránt csak németül foghatók fel. Reméljük, hogy a jövőben — tekintettel a külföldi látogatók nem kis számára — a ki­állítás igazgatósága be fogja biztosí­tani az információs anyagok kiadását a szocialista országok valamennyi nyelvén is. Sok mindent lehetne még írni a lipcsei mezőgazdasági kiállításról, én azonban inkább azt ajánlanám, aki teheti, látogasson el ide még az idén, nem bánja meg! MAKRAI MIKLÖS — A tíz üzemképes traktorból csak kettőn van reflektor — mutatja Orieško Béla diszpécser. AZ ŰJ NEMZEDÉK FORMÁLÓI Szegfű és rózsacsokrok tarka sokasága, ünneplőbe öltözött em­berek, örömkönnyek, búcsúzkodás, meghatottság, gratulációk. Ez mind-mind elmaradhatatlan kísé­rőié a promócióknak. A Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tan­széke végzős diákjainál —, akiket július 2-án avattak — sem volt ez másképpen. A meghitt hangulatot ezúttal még a szemérkélő eső sem zavarta, hiszen a 44 diploma­tulajdonos négyévi megfeszített munka után végérvényesen most tette fel a pontot az i-betűre. Ez a nap valamennyiük életében je­lentős határkő. Az ifjú tanítók még néhány hé­tig élvezhetik a vakáció gondta­lan napjait, aztán szeptember 1-én ismét iskolába iratkoznak. Az élet iskolájába. A szerepkör megválto­zott. A diákból tanító lett. Tanító, kinek a lehető legszebb feladat, a jövő nemzedék formálása, az emberpalánták nevelése jutott. A pedagógus munkája szép, de roppant felelősségteljes. A fejlő­dést megállítani lehetetlen, s ezért, aki nem akar lemaradni, nem elégedhet meg az eddig tanultak­kal. Tovább kell majd gyarapítani a szakmai és a politikai ismerete­ket, mert csak így lehet szocia­lista eszmékhez hű ifjúságot ne­velni. Akaratban és lelkesedésben bi­zonyára egyik most végzett peda­gógusban sincs hiány. Ezt bizo­nyítja a végzősök búcsúszava is, kik az egybegyűlteknek ünnepé­lyes ígéretet tettek, hogy újat akaró lendülettel, lelkiismeretesen, erejük és minden tudásuk latba­­vetésével dolgoznak majd. Az eddigiek során 3773 tanító hagyta el a nyitrai főiskola ka­puit, s ebből a napokban végzett 44 diákkal együtt 1191 a magyar­ajkú. A pedagógiai fakultás ma­gyar tagozatának megnyitása te­hát jelentős állomása a magyar tanítóképzésnek. A főiskola az el­telt több mint egy évtized óta or­szágszerte rangot és elismerést vívott ki magának. A színvonallal tehát nincs baj. S ez nem csupán laikus megállapítás, de a két leg­illetékesebb PhDr. Michal Soták docensnek és Dr. Zalabal Zoltán prodekánnak, a matematika és fizikai tudományok kandidátusá­nak véleménye is, akikkel a pro­móció után beszélgettünk. — Akiknek diplomát adunk a kezébe, az épp úgy mehet Árvába is tanítani, mint a Csallóközbe, — mondotta Soták elvtárs. Különben ilyen esetek is előfordulnak, kü­lönösen a lányoknál, akik házas­ság esetén követik férjüket. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a magyar tanítók, ha kell szlovák iskolában is megáll­ják a helyüket. Ezt azért említem, mert akadtak olyanok, akik elő­szeretettel híresztelték, hogy a magyar tanszék nem egyenrangú a szlovákkal, hogy nincs perspek­tívája, stb. Mondanom sem kell, hogy az ilyen állítások teljesen alaptalanok. A magyar tanszék létjogosultságához és színvonalá­hoz semmi kétség sem férhet. Sőt, ami a színvonalat illeti állítom, hogy pl. matematika és fizikában talán valamivel magasabb, mint a szlovákoké. A felvételi vizsgákon is részt vettem, ahol ugyancsak meggyőződhettem, hogy a jelent­kezők ismeretei jók. Egyedül a szlovák nyelvtudásukkal nem le­hetünk elégedettek. — Amit még kifogásolhatunk — vette át a szót Zalabal Zoltán — és sajnos, ezen nincs módunkban segíteni, a végzősök elhelyezése, amit központilag kellene megol­dani. Így mindenki maga futkos állás után. * * * A szeretetet és megbecsülést nem könnyű kivívni. Kívánjuk, hogy ez valamennyi fiatal tanító­nak sikerüljön. ORDÖDY VILMOS ** *** ♦♦♦ *♦* *»• ♦♦♦ ♦♦♦ *♦" ♦♦♦ *«* *$► «J* «$*

Next

/
Thumbnails
Contents