Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-24 / 29. szám
1971. július 24. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A lipcsei-marleebergi mezőgazdasági kiállítás „AGRA 71“ név alatt az idén július 4-töl augusztus 1-fg újból kitárta kapuit. Mint ismeretes, ebben a történelmi nevezetességű német kereskedővárosban a mezőgazdasági kiállításoknak is tradíciójuk van. Eleinte virágkiállítások színhelye volt az itteni festőién szép, parkokkal, ligetekkel övezett kiállítási terület, majd amikor a virágkiállítások Erfurtban új otthonra találtak, a lipcsei mezőgazdasági kiállítások egyre inkább a mezőgazdasági gépesítés jegyében zajlottak le. E tekintetben az idei „AGRA 71“ minden eddigit felülmúlt. Szeretném leírni mindazt, amit ottjártunkkor láttunk és tapasztaltunk, főleg azok számára, akik még nem látogattak el erre a kiállításra, bár előre is tudom, hogy ez lehetetlen, mellőzöm tehát a teljességre való törekvést, és csupán azt fogom tolmácsolni, ami a kiállításon a legjobban tetszett. A bejárat mögött a kiállítások szokványos képe fogad, az emelvényeken büszkén pózoló traktoróriások, a Kirovec 700-asok és ezek öccsei, a német ZT 300-as traktorok. A kiállítás központi térségén különböző új nagyteljesítményű munkagépek, ekék, talajművelő aggregátumok, vetőgépek sorakoznak a már említett traktorok után kapcsolva. De itt találhatók a növényápolás és a betakarítás új munkagépei is, közöttük legnagyobb érdeklődésnek örvendenek a magajáró szálastakarmány-betakarító és rakodó gépek, a zöldtakarmány-szárítás új technológiájának nélkülözhetetlen kellékei. A gépek mellett a gyártó vállalatok képviselői — szakemberei nyújtanak felvilágosítást a mechanizmusok technikai tulajdonságairól, de bőséges felvilágosítást nyújtanak a gépek mellett elhelyezett információs táblák is — persze csak a német nyelvet beszélő látogatók számára. agra Az itt látottak alapján gyorsan kialakult bennünk a kép a kiállítás fő célkitűzéséről: bemutatni a kooperáló mezőgazdasági nagyüzemi vállalatok jelenleg legfejlettebb technikai berendezéseit, főleg a maximális teljesítményű gépsorokat és berendezéseket mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, és így áttekinthető képet alkotni a közeli jövőben már általánossá váló mezőgazdasági termelési módszerekről. Ezt a célkitűzést szolgálta a naponta megrendezésre kerülő gépi bemutató is. A központi kiállítási térség mögötti lelátókkal övezett bemutató pályán valóságos gépesítési manifesztációra, ötletesen, célszerűen és gondosan megrendezett gépi show-ra, szívet-lelket gyönyörködtető látványosságra került sor. Persze, nem tudom elhallgatni azt a fület és szemet gyönyörködtető látványosságot sem, amit a gépi bemutató megnyitóján felvouló, ízig-vérig német, miniszoknyás leányzenekar nyújtott. Ez a mintegy száztagú, színpompás zenekar körülbelül akkora sikert aratott, mint ami-У «£♦ у -ф— у у У -^г ■ v^r V^rV^V' V V V V V ♦ MEG REFLEKTOR sincs...! Néhány központi sajtótájékoztató titán látogattuk meg a Galántai Mezőgazdasági Gépjavító Üzemet, és az Agrotechnika vágsellyai (Sala) lerakatát. Még élénken emlékeztünk az értekezleteken elhangzott helyzetjelentésekre és ígérgetésekre, amikor megkérdeztük Ocsovszky Ernő elvtársat, a gépjavító üzem igazgatóját, hogy olykor miért akadozik a gépjavítás. — Mit tegyünk? Tíz lánctalpas traktorunk most is ott áll az udvaron üzemképesen, indulásra készen, de csak kettőn van reflektor és emiatt nem szállíthatjuk el őket. Közben megérkezik Orieško Béla diszpécser is. Együtt panaszolják, hogy az év elejétől nem kaptak 79/09 jelzésű hajtókar csapágyat. Főleg emiatt 25 lánctalpas traktorral kevesebbet javítottak meg a tervezettnél. Sokszor a helyzeten ügy igyekeznek segíteni, hogy maguk is gyártanak alkatrészt. Összesen 50—60 féle alkatrészt gyártanak, és további 12 féle alkatrész gyártásához fogtak hozzá. Jelentős segítséget nyújtanak a mezőgazdaságnak, hisz 6 millió korona értékű alkatrészt szállítanak évente az Agrotechnika brnói, račai és zvolení lerakatába. De amíg az egyik oldalon alkatrésszel látnak el másokat, ők Is hiányt szenvednek. Persze nem adják meg magukat, és ha a lánctalpas traktorok javításában le is maradtak, ugyanakkor az aggregátorok javításának tervét 400 százalékra teljesítették. A nyári munkák idején „villám“ hegesztő csoportjuk is segíti a mezőgazdaságot. Vincze Vilmos, az Agrotechnika vágsellyei és galántai lerakatának vezetője a „fejmosás“ után eléggé rossz hangulatban van. — Mit tegyek, ha nem kapok elég gépet és alkatrészt — mondja felháborodottan. Sebtében felsorol néhány kirívó esetet. Aratáshoz 78 pótkocsit rendelt, de csak 32-t kapott. Nem tud elég traktort sem adni a mezőgazdasági üzemeknek. Nem csoda, hisz az 3511 jelzésű traktorból 35-öt rendelt, de csak hármat küldtek. De több traktortípussal Is hasonló az arány. Tizenegy rendrakót is igényelt, de egy sem érkezett meg. A Braud kukorlcaadaptérből 25 kellett volna, de szintén nem kapott egyet sem. Kevés a silókombájn, a magas nyomású prés is. Összegezve mintegy 12 millió 849 ezer korona értékű géppel és egymillió korona értékű alkatrésszel kapott kevesebbet. További adatokkal bizonyítja, hogy úgy géppel, mint alkatrésszel nagyon mostohán látják el. Közben pedig állandóan berreg a telefon. Alkatrészeket, gépeket kérnek. Borsányi László, a helyi traktorosbrigád vezetője két dinamót kér. Nem tud neki adni, mert máshonnan is kérik. Ügy hangzanak ezek a kérelmek, mint a pusztába kiáltott sző! ... Balia József lyent egy budapesti kiállításon аж ottani cigányprímások összevont zenekara aratna, ha történetesen feb lépne. A leányzenekar fellépése természetesen arra is jó volt, hogy a lelátókra csalja a kiállítás területén őgyelgő, szökökutakban lábat áztató vagy hűtött sört kortyolgató látogatókat is — a hőmérő higanyszála ugyanis látogatásunk alkalmával +32 C fokot mutatott. A bemutatón a sort a nehéz traktorok nyitották meg, melyek függesztett, vagy félig függesztett ekék különböző típusait vontatva ügyes fordulatokat végeztek a pályán, a vezetőfülkékben pedig mosolygós arcú fiúk és lányok magabiztosan irányították az acélkolosszusok táncát. Hát igen! Ez aztán propaganda! Nincs az a fiatal, aki ilyen produkció láttán ne kedvelné meg a mezőgazdasági munkát! Hát még ami ezután következett! A különböző szakosított gépsorok defiléje, vagy az E 512-es kombájnok csoportos bemutatója, melyek hol oldalvást, hol szembe haladva, gyors fordulatokat végezve széltében hosszában rótták a pályát. Vagy a különböző típusú rakodógépek, melyek mint őskori sárkányok fogaikat és állkapcsaikat egy ütemre csattogtatták a közönség felé. Mindezt azonban látni kell és érdemes is ezért Lipcsébe felutazni. A kiállítás érdekességeiről, a bemutatott gépek különböző típusairól még írunk. Itt szeretném még azt megemlíteni, ami szintén nagyon tetszett, A lipcsei kiállítás, mint ahogy az egyik prospektus is említi, igazi „Universität im Grünen“, vagyis egyetem a zöldben. A csarnokok, előadótermek sokaságát fiatal diákok és érdeklődő felnőtt szakemberek népesítették be, kezükben jegyzettömb és íróeszköz, amit láttak, amit hallottak, az mind a jegyzetfüzetbe került. Megcsodáltam azokat az embereket, akik az egyik ilyen előadóteremben a széksorokat színültig megtöltve a kinti hőség ellenére kitartóan és feszült figyelemmel hallgatták az egyik előadót, aki táblázatok, grafikonok és filmek segítségével egy kooperációs vállalkozás gazdasági kapcsolatairól tartott előadást. Több ilyen szakosított előadóterem működik a kiállítás területén a kiállítási programnak megfelelően. A pavilonok előtt könyvsátrakban kínálják a legújabb mezőgazdasági szakismereteket, technológiai eljárásokat ismertető brosúrákat, melyek „Agrabuch“ néven kerülnek forgalomba. A brosúrákat a kiállítás igazgatósága adta ki. A látogatók szinte egymás kezéből kapkodják ezeket a kiadványokat. Sajnos azonban, itt minden német, az előadások és az információs anyagok egyaránt csak németül foghatók fel. Reméljük, hogy a jövőben — tekintettel a külföldi látogatók nem kis számára — a kiállítás igazgatósága be fogja biztosítani az információs anyagok kiadását a szocialista országok valamennyi nyelvén is. Sok mindent lehetne még írni a lipcsei mezőgazdasági kiállításról, én azonban inkább azt ajánlanám, aki teheti, látogasson el ide még az idén, nem bánja meg! MAKRAI MIKLÖS — A tíz üzemképes traktorból csak kettőn van reflektor — mutatja Orieško Béla diszpécser. AZ ŰJ NEMZEDÉK FORMÁLÓI Szegfű és rózsacsokrok tarka sokasága, ünneplőbe öltözött emberek, örömkönnyek, búcsúzkodás, meghatottság, gratulációk. Ez mind-mind elmaradhatatlan kísérőié a promócióknak. A Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tanszéke végzős diákjainál —, akiket július 2-án avattak — sem volt ez másképpen. A meghitt hangulatot ezúttal még a szemérkélő eső sem zavarta, hiszen a 44 diplomatulajdonos négyévi megfeszített munka után végérvényesen most tette fel a pontot az i-betűre. Ez a nap valamennyiük életében jelentős határkő. Az ifjú tanítók még néhány hétig élvezhetik a vakáció gondtalan napjait, aztán szeptember 1-én ismét iskolába iratkoznak. Az élet iskolájába. A szerepkör megváltozott. A diákból tanító lett. Tanító, kinek a lehető legszebb feladat, a jövő nemzedék formálása, az emberpalánták nevelése jutott. A pedagógus munkája szép, de roppant felelősségteljes. A fejlődést megállítani lehetetlen, s ezért, aki nem akar lemaradni, nem elégedhet meg az eddig tanultakkal. Tovább kell majd gyarapítani a szakmai és a politikai ismereteket, mert csak így lehet szocialista eszmékhez hű ifjúságot nevelni. Akaratban és lelkesedésben bizonyára egyik most végzett pedagógusban sincs hiány. Ezt bizonyítja a végzősök búcsúszava is, kik az egybegyűlteknek ünnepélyes ígéretet tettek, hogy újat akaró lendülettel, lelkiismeretesen, erejük és minden tudásuk latbavetésével dolgoznak majd. Az eddigiek során 3773 tanító hagyta el a nyitrai főiskola kapuit, s ebből a napokban végzett 44 diákkal együtt 1191 a magyarajkú. A pedagógiai fakultás magyar tagozatának megnyitása tehát jelentős állomása a magyar tanítóképzésnek. A főiskola az eltelt több mint egy évtized óta országszerte rangot és elismerést vívott ki magának. A színvonallal tehát nincs baj. S ez nem csupán laikus megállapítás, de a két legilletékesebb PhDr. Michal Soták docensnek és Dr. Zalabal Zoltán prodekánnak, a matematika és fizikai tudományok kandidátusának véleménye is, akikkel a promóció után beszélgettünk. — Akiknek diplomát adunk a kezébe, az épp úgy mehet Árvába is tanítani, mint a Csallóközbe, — mondotta Soták elvtárs. Különben ilyen esetek is előfordulnak, különösen a lányoknál, akik házasság esetén követik férjüket. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a magyar tanítók, ha kell szlovák iskolában is megállják a helyüket. Ezt azért említem, mert akadtak olyanok, akik előszeretettel híresztelték, hogy a magyar tanszék nem egyenrangú a szlovákkal, hogy nincs perspektívája, stb. Mondanom sem kell, hogy az ilyen állítások teljesen alaptalanok. A magyar tanszék létjogosultságához és színvonalához semmi kétség sem férhet. Sőt, ami a színvonalat illeti állítom, hogy pl. matematika és fizikában talán valamivel magasabb, mint a szlovákoké. A felvételi vizsgákon is részt vettem, ahol ugyancsak meggyőződhettem, hogy a jelentkezők ismeretei jók. Egyedül a szlovák nyelvtudásukkal nem lehetünk elégedettek. — Amit még kifogásolhatunk — vette át a szót Zalabal Zoltán — és sajnos, ezen nincs módunkban segíteni, a végzősök elhelyezése, amit központilag kellene megoldani. Így mindenki maga futkos állás után. * * * A szeretetet és megbecsülést nem könnyű kivívni. Kívánjuk, hogy ez valamennyi fiatal tanítónak sikerüljön. ORDÖDY VILMOS ** *** ♦♦♦ *♦* *»• ♦♦♦ ♦♦♦ *♦" ♦♦♦ *«* *$► «J* «$*
