Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-24 / 29. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES, 1971. július 24. Kasza után eke MÉG NÉHÁNY NAP és tarlók váltják fel a ringó kalászok borította földeket. A tarló egy befejezett termelést folyamat végét Jelenti. A modern nagyüzemi termelés mellett nincs mód arra, hogy hosszabb Ideig fennmaradjon. Feltörésének késedelmessége olyan agrotechnikai hátránnyal Jár, hogy komolyan veszélyessé válhat az utónövény sikeres termesztésének lehetősége, nem beszélve azon károkról, melyek a talaj több évre szóló elgyomosodásából erednek. Sajnos, sokan szem elöl tévesztik, Hogy nem az aratás a befejező agrotechnikai tevékenység, hanem a tarlóhántás. A növény ugyan lekerül a talajról, de az élet folytonossága megkívánja a kontinuitást. A talajban élő apró mikroszervezetek, a szerves anyag-maradványok bomlásával nemcsak tápanyag átalakítást végeznek, hanem biológiailag érlelik a talajt és hozzájárulnak a humuszképzéshez. Ehhez természetesen megfelelő környezetre és életfeltételekre van szükség. Ezt hivatott részben biztosítani a tarlóhántás. Vegyük talán sorjába azokat az okokat, melyek a tarlóihántás azonnali — kasza után eke — és megfelelő mélységre történő elvégzését indokolják, s okulásul szolgálhatnak mindazok részére, akik e kérdést még nem kevésbé ismerik. A növénytakarótól aratás révén fedetlenné vált terület felszíni rétege aratáskor (az Időjárástól függően) kb. 14—18 ssázalék nedvességet tartalmaz. Ebből * napos és szelet idő naponta 2—3 százaléknyit elpárologtat, s ha kevés a csapadék, akor egy hét alatt kiszárad a talaj. Csak a sekélyen (kb. 6 cm) leszántott gyommagvak agy része kezd csírázni, mert a mélyebb rétegekbe került gyommagvak csíraképessógUk elvesztése nélkül csírázást latens (nyugalmi) állapotba kerülnek és fajuk szerint, csíraképességüket rövidebb-hosszabb ideig megtartva (két-három évtől ötven évig), a különböző szántásokkal addig keverődnek a talajban, míg felszínközeibe nem kerülnek, s kicsíráznak. Az elmondottakból kitűnik, hogy a gyomok elleni küzdelem során nem a gyomoktól, inkább a talajban levő gyommagvaktól félünk. Egy hektáron 25 cm talajmélységig 700 millió és 1 milliárd közötti gyommag-mennyiség található. A vegyszeres gyomirtás bizonytalansága, az időhöz, a növény fejlődéséhez és a környezeti vizonyokhoz való kötöttsége nem pótolhatja a mechanikai gyomirtást, melynek elsőrangú megtestesítője a tarlóhántás. A sikeres gyomirtásnak a végrehajtás idején kívül a tarlóhántás mélysége is elengedhetett feltétele. Nemcsak a már elmondott okokból, de zért is, mert a gyommagvak batkériumok általi, csírázás nélkül való- ón. biológiai úton történő elpusztítása csakis e sekély talajrétegben mehet végbe. Magyarázata az, hogy a felszíni rétegben lehántott gyommagvak maghéján, a hántott réteg nappali és éjjeli felmelegedésének, illetve lehűlésének hatására mikroszkopikus hajszálrepedések keletkeznek, melyeken keresztül behatolnak a baktériumok, elpusztítják a magvak tartalék-tápanyagát és csíráját. Mélyebb talajrétegben, a már jelentékenyen kisebb hőingadozás hatására, nem Jelentkeznek a hajszálrepedések, s így a baktérium-behatolás és biológiai magpusztulás nem következik be. Sajnos, a hajszálrepedések a maghéjon még a sekély alászántás (tarlóhántás) mellett sem következnek be, ha a gyommagvak a gabona learatása után több napon át az időjárás változó viszontagságának vannak kitéve, mert ilyenkor a maghéj már megvastagodik és ellenállóvá válik. (Ismét a „kasza után eke“ elv érvényesül.) Ha talajaink túlnyomóan vegetatív (nem mag útján) úton szaporodó gyomokkal lennének borítva, melyek bokrosodásl csomói mélyebben fektUznek semmint azt a 6 cm mélyen Járó eke elpusztíthatná, úgy az agrotechnikai elvek ellenére — a kitűzött cél érdekében — tarlóhántás helyett, átmeneti időre, sekély szántást kell alkalmaznunk és csak a vegetatív úton szaporodó gyomok elpusztítása után térhetünk vissza a magról szaporodó gyomnövények tarlóhántással történő elpusztításához. A tarlóhántás feladata évről évre megakadályozni a talajok újabb gyommag-fertozését. Hatása, az agrotechnika pontos betartása mellett is, csak hosszabb idd múlva jelentkezik, mert a szántott réteg megtisztítása nem kis feladat. Ott, ahol nem áll fenn újabb gyommag fertőzés veszélye, a tarlóhántást fokozatosan kikapcsolhatjuk agrotechnikai műveleteinkből. Így pl. a takarmánynak lekaszált őszi gabona-hüvelyes takarmánykeverék tarlóját vagy a kalászosok tarlóját (ha vegyszeres gyomirtással sikeresen elpusztítottuk a gyomokat) nem kell hántani, de ha gyomos volt a kultúrnövény, s már elvirágzottak a gyomok és magot kötöttek, úgy a tarlóhántás itt sem nélkülözhető. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola talajművelési tanszékén van az általam tervezett tarlőhántó ekének egy prototípusa, mely különösen alkalmas mind a magról, mind a vegetatív úton szaporodó gyomok irtására, mégpedig egy üzemmenettel. Lényege, hogy minden egyes eketest után (mely 6 cm mélyen szánt) egy ekevasra emlékeztető vágókés következik az ekevassal azonos fogási szélességgel, mely 8 cm-rel mélyebben jár az ekevasnál és elpusztítja a vegetatív úton (gyöktörzzsel) szaporodó gyomokat is. Sikerrel alkalmazható a tarlóhántásnál a tárcsás hántó, az egy és kétsoros tárcsás borona is. Munkájuk gyors, fogási szélességük Jelentékeny, a kívánt mélység könnyen betartható, de csak akkor végeznek Jó munkát, ha azonnal az aratás után történik a bevetésük. Száraz, kiszáradt talajon nem hatolnak be a kívánt mélységbe. Mindegy, hogy milyen eszközzel végezzük el a tarlóhántást, a lényeg az, hogy jó, szakszerű és necsak látszatmunkát végezzünk. A jó tarlóhántás gyomirtáson kívül a talajnedvesség konzerválását, a hő- és légszabályozást. valamint az állati kártevők pusztítását is végzi, s nélkülözhetetlen agrotechnikai műveletnek számít. Magéval a hántással azonban nem fejeződött be a tarlóhántás. Inkább ne hántsuk a tarlót, mintsem hengerezés nélkül hagyjuk azt. A hengerrel lezárjuk a ta4aj felületét, megakadályozzuk a hő behatolását, a talaj kiszáradását és az ott élő, igen fontos biológiai feladatokat végző, apró élőlények elpusztulását. Hengereznl azonnal keli, későbbi hengerezés csakis akkor indokolt, ha a talaj nedves lenne, s ragadna a hengerre. Ilyenkor indokolt a fogasolás, de a talaj felszínének megpirkadása után azonnal hengerezni kell. Ennyit a tarlóhántás feladatáról. Mindaz, amit erről a témáról sűrítve elmondtam, több évtizedes gyakorlati és mintegy tízéves tudományos kutatómunka eredményeivel és tapasztalataival is alátámasztható. Végezzük el becsületesen a tarlóhántást, mert annak elhanyagolása, vagy később és helytelenül történő alkalmazása a későbbiek folyamán megbosszulhatja magát. Az árpatermesztés távlati fejlesztése A megfelelő mennyiségű és minőségű sörárpa az 1985-ös évig lehetővé tette a feldolgozó ipar számára, hogy fedezni tudja az egyre nagyobb igényeket támasztó hazai és külföldi keresletet is. Később a sörárpa minősége fokozatosan csökkent, s ez negatív hatással volt az előállított sör minőségére, valamint az exportra szánt maláta kiválasztására is. A hazai maláta- és sörgyártás egyre több sörárpát igényelt az utóbbi tíz év folyamán. Ezt elsősorban az egy személyre eső évi sörfogyasztás növekedése vonta maga után. Az elkövetkező öt-tíz évben szintén számolnunk kell a feldolgozóipar igényeinek növekedésével. Míg például 1971- ben csupán 200,2 ezer tonna sörárpára lesz szüksége a feldolgozóiparnak a belföldi és az exportigények kielégítése céljából, addig 1975-ben már 234,3 ezer tonnára. Ez annyit jelent, hogy az elkövetkező öt év alatt 17 százalékkal növekedik majd a feldolgozóipar évi sörárpa-szükséglete. Az előzetes számítások és a feldolgozóipar bejelentett szükséglete szerint 1975-ben 109,3 ezer tonna árpára lesz szüksége ahhoz, hogy eleget tehessen a hazai keresletnek. Ezen számok azonban csak abban az esetben lesznek reálisak, ha az említett termény minősége megfe'el a söripar követelményeinek. A kivitel szükséglete A malátatermelés fejlődését szemlélve megállapíthatjuk, hogy 1970-ben Szlovákiából már 82,2 ezer tonna malátát szállítottunk külföldre, holott 10 évvel korábban mindössze 7,3 ezer tonna került exportra. Ezt a gyorsütemű fejlődést és növekedést a régi malátagyárak újjáépítése és az új kapacitások kiépítése tette lehetővé. Ahhoz, hogy az elkövetkező öt évben eleget tehessünk a maláta kivitellel kapcsolatos feladatoknak, 1971-ben 104,3 ezer, 1975-ben pedig már 125 ezer tonna sörárpára lesz szüksége a feldolgozóiparnak. A malátán kívül az 1971—1975-ös időszakban évente 10 ezer tonna sörárpát is szállítunk a külföldi érdeklődőknek. Egyelőre azonban nem tisztázott ügy, hogy ezt a mennyiséget valóban a saját malátájuk minőségének javítására, vagy pedig megszaporítására használják, ezért a jövőben ügyelni kell arra, hogy üzletfeleink betartsák az érvényben levő előírásokat és szerződéseket. Egyéb ipari feldolgozásra évente 20 ezer tonna árpa szükséges. Ezt a mennyiséget a sörárpa osztályozásánál különválasztott termékekkel, vagyis a sörgyártás céljaira nem a legmegfelelőbb árpával biztosítjuk. Az össz'szükséglet fedezése a sörárpa termesztéséhez szükséges feltételekkel rendelkező termelő körzetek feladata lesz. A termelés során be kell tartani az összes agroökológiai és agrotechnikai követelményeket, mert csak ily módon termelhetünk megfelelő mennyiségű és minőségű sörárpát. 1971-ben összesen 230,2 ezer, Fedezzük a szükségletet 1971 - 1975-ben? 1975-ben 284,3 ezer, 1980-ban pedig előreláthatólag 305,7 ezer tonna sörárpára lesz szükség a belföldi, valamint az exportcélokra termelt maláta mennyiségéhez, a sörárpa exportálási tervének teljesítéséhez, továbbá a dara- és kávéfélék nyersanyagszükségletének kielégítéséhez. Az 1975-ös év igényeit a nagyhozamú és jó minőségű termést adó fajták segítségével biztosítjuk. Különösen a kelet-szlovákiai kerületben kell nagy gondot fordítani a legmegfelelőbb fajták megválasztására, hogy ott is biztosítani lehessen az önellátást. A fokozott sörárpa-szükséglet összhangban van a maláta, illetve sörgyártás fejlesztésével, az új üzemek létesítésének tervével és a söripar 1971—1980 közötti időszakban esedékes fejlődésével. A vetésterületek, a fiekťárliozamok és az össztermelés v'árható alakulása 1971—1975-ben Az elkövetkező öt évben fokozatosan csökken a vetésterület, s előreláthatólag 1975-ben 12 ezer hektárral kisebb területen termeljük e terméket, mint 1971-ben. Ez mindössze négy százalékos csökkenés, és semmi esetre sem lehet negatív hatással az össztermelés alakulására. A lehetőségeket mérlegelve elmondhatjuk, hogy 1975-ig 32 mázsára szeretnénk növelni az átlagos hektárhozamát, ami 980 ezer tonna árpa kitermelését tenné lehetővé. Az utóbbi évek árpatermesztési tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagyhozamú fajták elterjesztésével, a fajták szerinti agrotechnika érvényesítésével, a biológiai anyag tervszerű cserélésével, ésszerű körzetesítéssel és intenzív tápanyagpótlással 30—35 mázsa átlagtermést is el lehet érni. Igaz, hogy bizonyos mértékben számolunk az őszi árpával is, de az össz-szükséglet tetemes részének biztosítása a tavaszi, azaz a sörárpa termesztésére hárul. Az ún. ipari árpa termesztésével a jövőben nem számolunk. Minél korábban végezzük el a tarlóhántást, annál sikeresebbé tehetjük munkánkat. foto: —bor— Prof. Dr. Dr. h. c. Ing. Frideczky Ákos DrSc. A rotációs talajművelő gépek alkalmazásának lehetőségei A CsehK/lovak Me/oga/dasagi Akadémia luduinaiw es Miis/aki lsiiiei'e(ti:nes?lu liiie/i:ienek киАшда A rotációs talajművelő gépek főleg a nehezebb talajokon és a rosszabb éghajlati viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek részére nyújtanak nagy segítséget. A szóbanforgó gépek megfelelő időben és módon történő használata nagyban befolyásolja a végső hozamalakulást. ROTÄCIÖS SARABOLÔ A talaj vegetáció Idején történő kultivátorozásánál jól bevált a mindenpapi gyakorlatban a 6—KRX jelzésu rotációs saraboló, melyet a cukorrépa megmunkálására szerkesztettek. Jól dolgozik a nehéz, megülepedett talajokon is, ahol a hagyományos sarabolók kevésbé érvényesülnek. Az első — 2—3 cm mélyen végzett — sarabolást, amit általában kézzel végeztünk, a rotációs gépek segítségével sokkal korábban el lehet végezni. A gép tökéletesen irtja az egyéves gyomokat, s az elvágott részeket felhozza a föld felszínére, ahol azok gyorsan elszáradnak. A harmadik, illetve az őszt sarabolásnál már körülményesebb ezen gépek használata, mert megkárosítják a levélzetet. Ezért a gyakorlatban szükséges lesz a hagyományos sarabolók alkalmazása is. A rotációs sarabolókkai aránylag könnyen lehet dolgozni a kisebb parcellákon is néhány szerkezeti változtatással a gépeken és körültekintő kezeléssel. A talajművelés általában 2—6 cm mélységig történik, s az óránkénti teljesítmény (cca 1 ha/6) a munkafeltételektől függően változik. A rotációs sarabolót Kassa környékén sikeresen alkalmazták a 45 cm sortávolságra vetett kukorica és a magra termesztett füfélék esetében is. Az átalakított 6—KRX sarabolót a 60 cm sortávolságra vetett kukoricánál is kipróbálták, s a gép még a 15—40 cm magas növényekben sem tett kárt. A gép sikeres alkalmazásának fő követelménye, hogy a kukorica az SPC—6 vetőgéppel legyen elvetve. ROTÁCIÓS TÖLTÖGETÖEKE A kísérleti tapasztalatok igazolják, hogy a 4—HRX rotációs töltögetőeke teljesítményének minősége a burgonya talajművelésének esetében a talaj milyenségétől függ. A gép sokkal jobb munkát végez a nehéz talajokon, ahol hozzájárul a hozamok növekedéséhez is. A szóbanforgó gép alkalmazásával a nehezebb talajokon lényegesen csökkenteni lehet a kultivációs beavatkozások számát. A tapasztalatok szerint ajánlatos a rotációs töltőgetőekével történő gyomirtással egyidőben elvégezni a vegyszeres gyomirtást is, mert így jobb eredményt lehet elérni. A gép használata gazdaságosság szempontjából is kifizetődő, mert a hozamok 15—25 q-val is növekedhetnek. ROTÁCIÓS eke Ezen gépek használata főleg külföldön — Hollandiában pl. a ROTASPA elnevezésű gép — terjedt el. Nálunk a hazai gyártmányú RP—200 rotációs ekével végeztek kísérleteket. Segítségével 27—30 cm mélyen lehet megművelni a talajt. A mélyebb szántásra az „U“ kések a legjobbak, míg a kihasználhatóság szempontjából az „L“ kések váltak be legjobban. Ezen ekék használata esetén a szántást követő műveletek száma 3—4-gyel csökken, s a talaj sokkal egyenletesebb marad, mint a hagyományos ekék után. A rotációs ekék használata következtében a középnehéz talajokon 10—14, a nehéz talajokon pedig mintegy 20 százalékkal nagyobb hozamok is elérhetők. Használatuk a zöldségfélék hozamalakulását befolyásolja a legkedvezőbben, de Jó hatással vannak a tavaszi és nyári keverikek fejlődésére is. Az ftrpájáfttiK Körzetesítése A tavaszi árpa jelenlegi fajtaösszetétele üzemeink számára megfelelő. Az agrotechnika színvonalának emelése, főleg az ipari trágyák fokozott használata, törvényszerűen maga után vonja a síilárdabb szalmával rendelkező, a megdőlésre kevésbé hajlamos, a ráfordítást Jól kamatoztató fajták nemesítésének szükségszerűségét. A míkrorajonizáció sikeressége érdekében szükséges lesz, hogy az egyez üzemek — tekintettel a talajviszonyokra, a talaj termékenységére és egyéb tulajdonságaira — kidolgozzák a saját viszonyaiknak legjobban megfelelő körzesitését. Csakis Ily mödon lehetséges áttekinthető képet alkotni az egyes fajták iránti igényről, s az egyes fajták adottságait is csak ezen ismeretek birtokában lehet teljes mértékben kihasználni. Ez a módszer megkönnyítené a fajták szerinti felvásárlást is, ami lehetőséget nyújtana arra, hogy a malátagyárak áttérhessenek az új technológiára. A feltételek alkalmassága szerint az első zónában 99 ezer, a másodikban 115 ezer hektáron zörárpát, míg a harmadik alkalmassági zónában 88 ezer hektáron takarmány árpát lehet termeszteni. [kádok) (Következik: Az össztermelés és a minőség fokozására haté fő belterjeslégi tényezők.) ◄ A holland gyártmányú „ROTA6PA“ elnevezésű rotációs ásós eke. fotó: —bor—
