Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-03 / 26. szám
I 6 SZABAD FÖLDMŰVES Я (yOHűti (/umcák ÍClflüAtMaÍM&frC A szovjet külkereskedelmi szervezetek és azok az üzemek, amelyek exportfeladatokat teljesítenek, közösen oldják meg azt a problémát, hogy folyamatosan tudják ellátni a külföldi vásárlökat pótalkatrészekkel. Az eddig kifejtett igyekezet elsősorban a minőség javítására, a pótalkatrészek előállításának erre szakosított üzemekbe történő összpontosítására, valamint a már létező üzemekben a pótalkatrészgyártás bővítésére irányult. Néhány új, szakosított és korszerű pótalkatrészt gyártó üzem építését kezdték meg. Minden olyan üzemben, amelv exportra gyárt pótalkatrészeket, bevezették a konzerválás és a csomagolás legújabb módszereit, s így lehetővé válik a pótalkatrészek biztonságos tárolása három-öt év időtartamára. A külföldre szállított pótalkatrészek legtöbbjét rozsdamentes réteggel vonják be, és úgy csomagolják, hogy az alkatrész egyrészt védve legyen a művi károsodás ellen, s ugyanakkor vonzóbbá tegye a termék piaci külcsínét is. Számos szervezési intézkedés, amelyekkel a pótalkatrészek exportjának javítását igyekeztek elérni, már meghozta eredményét. Így 1965-ben létrehozták a külkereskedelem „Zapcsasztyekszport“ nevű szervezetét, amely a külföldi vásárlókat ellátja a szükséges pótalkatrészekkel, több mint 500, a Szovjetunióból nagy mennyiségekben exportált gépekre. Elsősorban a külföldre eladott gépkocsik, traktorok, mezőgazdasági gépek, útépítő gépek stb. pótalkatrészeit szállítja. E speciális külkereskedelmi szervezeten kívül több gépipari üzem rendelkezik saját szakosított ügyosztállyal, amely a külföldi vásárlók számára nemcsak a pótalkatrészeket, hanem a műszaki kezelőszemélyzetet és a szerelőket is biztosítja. A „Zapcsasztyekszport“ szervezetre hárul azonban a pótalkatrészek exportjának 80 százaléka, s ezért e szervezet külföldön több mint 50 képviseletet tart fenn. A pótalkatrészek exportja az 1961—69-es esztendőkben négyszeresére növekedett és 1970-ben 260 millió Rubelt tett ki. A pótalkatrészek kivitele ez alatt az időszak alatt évente átlagosan 17 százalékkal emelkedett, tehát csaknem a felével volt gyorsabb ütemű, mint a gépek és berendezések kivitelének fejlődése. A pótalkatrészek részaránya a szovjet gépkivitelben az 1960-as év 12,6 százalékáról 1969-ben 17,5 százalékra emelkedett. Az iparilag fejlett kapitalista országokkal folytatott kereskedelemben ez az arány a 18—25 százalék között mozgott. A pótalkatrészek legfőbb vásárlói a szocialista országok, ök veszik át a szovjet pótalkatrészek exportjának több mint 90 százalékát. A szocialista országokba irányuló szovjet gépkivitel az 1960-as év 12,6 százalékáról 1969- ben 19,4 százalékra növekedett. Ebből Bulgária és Magyarország 19 százalékkal, Csehszlovákia 18 százalékkal, az NDK és Lengyelország 15 százalékkal, valamint Mongólia 30 százalékkal növelte gépbehozatalát a Szovjetunióból. A Szovjetunió pótalkatrészexportjában második helyen a gazdaságukat fejlesztő ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok állnak. A szovjet pótalkatrész kivitel legnagyobb felvevői az Egyesült Arab Köztársaság, India, Szíria, Irán, Pakisztán, Irak, Guinea és Algéria. Az ezekbe az országokba irányuló szovjet gépalkatrész-export 80 százalékát a traktorok és egyéb közlekedési eszközök pótalkatrészei képezik. Az Iparilag fejlett kapitalista országokba irányuló szovjet pótalkatrész-kivitek gyakorlatilag változatlanul egy szinten mozog, és nagyobbára az 1—2 milliárd rubel közötti értéket mutatja. A pótalkatrész-kivitel az ezekbe az országokba exportált szovjet gépek és berendezések értékének körülbelül 4 százalékát teszi ki. A kapitalista országok közül a szovjet gyártmányú pótalkatrészek legnagyobb vásárlói az elmúlt évben Finnország, majd Svédország. Görögország és Franciaország voltak. A pótalkatrészek kivitelének több mint 85 százalékát ez esetben is a gépkocsik és traktorok alkatrészei képezik. Az 1966— 1970-es esztendőkben a gépkocsialkatrészek exportja évente 950 ezer rubel, a traktor-alkatrész kivitel értéke pedig 550 ezer rubel volt. A Szovjetunió több mint 4000 külföldre eladott különféle géptípushoz és berendezéshez szükséges pótalkatrészt szállít. Az előzőek alapján kitűnik, hogy a pótalkatrész kivitelnek hozzávetőlegesen 75 százalékát a gépkocsik, traktorok és mezőgazdasági gépek pótalkatrészei képezik. A legutóbbi esztendőkben a külföldi pótalkatrész rendeléseket egyre jobban tudják kielégíteni. Lényegesen megnövekedett az exportált háztartási gépekhez szükséges pótalkatrészek kivitele is. A pótalkatrész-szállítmányok lényeges kibővítése következtében részarányuk az exportált gépekhez és berendezésekhez viszonyítva megközelítette azokat az értékeket, amelyeket a külföldi konkurrens cégek mutatnak ki. így 1969-ben az exportált szovjet traktorokhoz szállított pótalkatrészek aránya 44 százalékot, a mezőgazdasági gépek esetében a pótalkatrészek aránya 40 százalékot, a gépkocsiknál 29 százalékot, a földkotró gépeknél 26 százalékot és az energetikai berendezések esetében 16 százalékot tett ki. Az ipari berendezések egyes fajtáinál az említett mutató azonban jóval alacsonyabb, mint a A szavatossági idő letelte után a pótalkatrészeket vagy a vásárló közvetlen rendelésére, vagy a külképviseleti cégek rendelésére szállítják, amely utóbbiak a pótalkatrészeket saját raktáruk számára vásárolják. A szovjet külkereskedelmi szervezetek külképviseleti cége; a pótalkatrészek raktárainak jelentős hálózatával rendelkeznek. Pótalkatrészeket a szövjet gépekre és berendezésekre 1970-ben több mint 900 külföldi raktárban tároltak. Részletezve 264 gépkocsi-pótalkatrész raktárt, továbbá 400 traktor- és mezőgazdasági gép pótalkatrészének raktárát tartották nyilván. A jövőben pedig a külföldön létesített pótalkatrész raktárak számát tovább növelik. A különösen sürgős esetekben a szovjet külkereskedelmi szervezetek azonnal intézkednek, hogy a leggyorsabban a szükséglet helyére szállítsák azokat a pótalkatrészeket, amelyek a hiba eltávolításához szükségesek. Ezért az export-feladatokat teljesítő üzemek jelentős pótalkatrész készleteket tartalékolnak. A külkereskedelem „Zapcsasztyekszport“ szervezete szintén hatalmas pótalkatrész-raktárt létesített, amelyet a legkorszerűbb berendezésekkel és szállítógépekkel szerelt fel. Ebben a raktárban 24 ezer négyzetméter területen több tízezer pótalkatrész-fajtát tárolnak. E raktárban minden munkát gépesítettek és automatizáltak. A számítógépek központjában nyilvántartják a beérkezett árut, a raktáron levő mennyiséget és a pótalkatrészek kiadását, szabápedig ez az Pótalkatrészek kivitelre külföldi konkurrenciánál. Például a Nagy-Britanniából külföldre szállított fémmegmunkáló gépek pótalkatrész aránya 14 százalék, a Japán által exportáltaknál 7 százalék — míg a Szovjetunióból eredőknél csupán 2,5 százalék. Meg kell jegyezni azonban, hogy a kapitalista országok gépexportjában a pótalkatrészek aránya kissé túlhajtott. Az „alkatrész“ tételbe ugyanis nemcsak a tényleges pótalkatrészeket számítják be, hanem az adalékos berendezéseket, sőt sok esetben az olyan berendezéseket is, amelyeket a gépek szerelését végző üzemekben állítanak fel. A szovjet külkereskedelmi szervezetek igyekeznek maradéktalanul kielégíteni a külföldi vásárlók pótalkatrész igényeit, s ezáltal biztosítani a külföldre szállított szovjet gépek és berendezések hibátlan, zökkenőmentes működését. A pótalkatrész-szállítmányokat mennyiségileg már az üzletkötéskor a szerződésbe is felveszik. A gyakorlat azt mutatja, hogy a külföldi vásárlók a rendelt gépek összértéke 10—20 százalékának megfelelő pótalkatrészt vásárolnak. Az olyan alkatrészeket, amelyek gyorsan elhasználódnak, a szovjet külkereskedelmi szervezetek a külföldi vásárlóknak, illetve képviselőknek, a szavatossági Időben Ingyen szállítják kellő mennyiségben. Ha esetleg megtörténik, hogy a leszállított gép vagy a gép egyes berendezései a szavatossági Idő alat meghibásodnak, a szovjet exportszervezetek saját költségükre javítják meg, illetve cserélik ki a hibás alkatrészeket, vagy az egész gépet. lyozzák a készletek szintjét, kiadják a szállítási utasításokat és feldolgozzák az összes adatot, beleértve a rendeléseket és az áru kiegészítését. A pótalkatrészek mennyiségét és választékát az egyes gépekhez a gyártó üzemek javaslata alapján az össz-szövetségi társulás szabja meg, s emellett figyelembe veszik az exportált gépek üzemeltetésének további feltételeit is. Szem előtt tartják a gépeket megvásárló országok talaj- és éghajlati feltételeit, úthálózatának állapotát és a kiszolgáló személyzet műszaki színvonalát. A szovjet gépipari társulás külföldi kereskedelmi partnereinek lehetővé teszi a szükséges pótalkatrészek kiválasztását éspedig azáltal, hogy megküldik nekik a pótalkatrészek jegyzékét és árjegyzékét, és ellátják őket az ös?szes szükséges műszaki tájékoztatással. Kereskedelmi partnereiket folyamatosan tájékoztatják a pótalkatrészeken eszközölt konstrukciós változásokról is. Az összszövetségi gépipari társulás a külföldi vásárlóknak minden biztosítékot megad, hogy géphiba esetén a szükséges pótalkatrészt a meghatározott, műszakilag indokolt időpontban leszállítja. A tudományos-műszaki forradalom feltételei között és a gépek intenzív kihasználása mellett jelentősen lerövidül a gépek használatának ideje. A nemzetközi kereskedelmi gyakorlat szerint az olyan gépekhez, amelyeknek gyártását már beszüntették, a pótalkatrészeket ezt követően még 8— 10 évig szállítják, a közlekedési eszközök esetében időszak 6—8 év. A KGST keretében közös megegyezésre utólagos feltételekben állapodtak meg, amelyek a pótalkatrész ellátás időpontjait következőképpen rendezi: a gépkocsik esetében 6—10 év, a repülőgép - technikában 10—15 év, a hajógépek esetében 10—15 év és a vasúti szerelvényeknél 10—20 év a gyártás beszüntetésétől számítva. Az említett határidők letelte után a KGST országai a megegyezés alapján ezeket a pótalkatrészeket saját maguk is gyárthatják a szovjet kiviteli cég műszaki dokumentációja alapján. Ilyen esetekben a szállító teljes egészében vagy részben mentesül a pótalkatrészek szállításának kötelezettségétől éspedig attól az időponttól kezdődően, amelyben a felek megegyeztek. A szovjet gépipari társulás a külképviseleti cégekkel együtt egyes országokban a pótalkatrészek képviseleti raktárait építik ki. Már az elmúlt évben több minť 50 ilyen raktár működött; éspedig 25 raktár a gépkocsik, traktorok és mezőgazdasági gépek pótalkatrészeit tárolta. Nagyon sikeres tevékenységet mutatnak fel ezek a képviseleti raktárak, különösen Finnországban, Belgiumban, Norvégiában, Dániában, Franciaországban, Tunéziában, Iránban és Szíriában. Ezek a raktárak nemcsak az ottani vásárlóknak adnak el pótalkatrészeket, hanem a szomszédos országokba is. A szovjet „Sztankoimport“ külkereskedelmi szervezet tizenhárom pótalkatrész raktárral rendelkezik, amelyekben elsősorban a fémmegmunkáló gépek alkatrészeit tárolják. Ilyen raktára Ausztriában, az NSZK-ban, Norvégiában, Svédországban, Olaszországban, Marokkóban és az Egyesült Arab Köztársaságban van. További négy,’ robbanómotorral ka trész raktárral rendelkezik ez a cég, éspedig Finnországban. Franciaországban, Irakban és Iránban. A külföldi vásárlók jobb pótalkatrész-ellátása érdekében jelenleg újabb intézkedéseket foganatosítottak. A Gépipari Minisztérium, amely az egyes termékeket kivitelre engedélyezi a külkereskedelmi szervezetekkel megegyezve megtervezi az exportra kerülő pótalkatrészek gyártását, fbeleszámítva azokat az alkatrészeket is, amelyeket az egyes szállító üzemektől és más ipari ágazatoktól kapnak) választékukat és mennyiségüket tekintve. Ez biztosítékot szolgáltat arra, hogy a külföldi vásárlók keresletét teljes egészében és idejekorán kielégítik az adott év folyamán, éspedig mindazokra a gépekre is, amelyeknek a gyártását a Szovjetunióban már beszüntették, de az előző években még külföldre szállítottak. Az iparügyi minisztériumok és az üzemek tevékenységének fontos tényezője még az is, hogy előnyben kell részesíteniük az exportra kerülő pótalkatrészek gyártását és szállítását olyan időpontokban, amelyekben a külkereskedelmi szervezetekkel megegyeztek. További kötelességük a pótalkatrészeket a kellő választékban és mennyiségben tartalékolni, éspedig az exportra kerülő pótalkatrészek évi térfogatának 20 százalékát kitevő mennyiségben. Ugyancsak bevezették a rendelések teljesítésének pontos határidejét. A külkereskedelmi szervezetek az egyes minisztériumokkal történt megegyezés alapján a gyártó cégeknek megszabják a pótalkatrész szállítmányok menynyiségét éspedig az egyes negyedévekre. így az első negyedévben a pótalkatrészek összmennyiségének 25 százalékát, a második negyedévben 27 százalékát, a harmadikban 28 százalékát és a negyedik negyedévben 20 százalékát kell leszállítaniuk. A mezőgazdasági gépek pótalkatrészeinek szállítására ettől eltérő szabályt dolgoztak ki, amely nagy mértékben függ az illető gép típusától. A szovjet gépkivitelt szervek azon igyekeznek, hogy a külföldre szállított műszaki berendezések hibátlanok legyenek, s ezért a pótalkatrészek raktárainak további bővítését tervezik külföldön. Ugyancsak növelik a pótalkatrészek Idegennyelvű jegyzékeinek kibővítését és számuk növelését. Sz. K. ШЯЯШШЙ 1971. július 3. 9 A Központi statisztikai adatok szerint a burgonya és a kenyér fogyasztása a Szovjetunióban csökkenő irányzatot mutat a nagyobb tápértékü élelmiszerek, mint amilyenek a hús, tej- és tejtermékek, tojás, hal, cukor, zöldség és gyümölcs előnyére. Még az 1960-as évben az egy lakosra eső burgonyafogyasztás 241 kg volt, ez a mennyiség 1967-ben 141 kg-ra csökkent és az elmúlt évben már csupán 127 kg-t tett ki, ami csaknem fele a tíz év előtti egy személyre jutó burgonyafogyasztásnak. 9 Az iparilag előállított takarmányok mennyisége az elmúlt évben Japánban 14 millió 851 ezer 963 tonnát tett ki. Ez csaknem 17 százalékkal több, mint az 1969-es évben iparilag előállított takarmánymennyiség. Ennek legnagyobb hányada, 38,1 százaléka a tojóstyúkok számára készített keveréktakarmány, és egynegyedénél több az előállított sertéstáp. 9 Az Ukrán SZSZK sok kolhozában bevezetik a cukordinnye és a görögdinnye termesztését. Szeretnék elérni, hogy 1975-re a dinnyetermesztő terület Ukrajnában 200 000 hektárra növekedjék. A nagyhozamú fajták termesztése által egy-egy hektár hozamát 10 tonnára akarják növelni. A dinnyetermesztő terület kibővítését elsősorban az egészségügyi ismeretek tették szükségessé, mivel különösen a görögdinnye nagyban segíti elő a máj és az emésztőszervek munkáját. 9 Az USA-ban olyan kukorica termesztését kezdték meg, amely egy száron 2—5 kalászt fejleszt. A többkalászú kukoricát különösen a nedvességben bővelkedő vidékeken és a jelentős csapadékkal rendelkező körzetekben termesztik majd. Átlagos nedvesség mellett is legalább egy kalászt fejleszt. Ez azt jelenti, hogy ez a kukoricafajta önmaga alkalmazkodik azokhoz a feltételekhez, amelyekben termesztik. 9 A Német Demokratikus Köztársaságban a lakosság friss gyümölccsel és zöldséggel való ellátásának javítása érdekében az NDK kereskedelmi minisztériuma olyan rendeletet adott ki, amely szerint az egyes földművesszövetkezeteknek és a nagybani gyümölcstermesztőknek gyümölcs-, illetve zöldségtermesztési területük növelésekor, vagy a gyümölcs és zöldség terven felüli beadásakor nagyobb prémiumokat fizethessenek ki. E rendelkezés értelmében a termelőknek kamatmentes kölcsönöket is folyósítanak gyümölcs- és zöldségtermesztő területük fejlesztésére. 9 Európában Hollandia után a második legnagyobb üvegházi zöldségtermesztő ország Bulgária. Üvegházi termesztő területe 3400 hektár. Az állami „Orangerien“ zöldségtermesztő társulás több mint 350 hektár üvegházi területtel rendelkezik, s így nemcsak Bulgária, hanem az egész világ legnagyobb ilyen jellegű üzeme. 9 A kanadai statisztikai hivatal jelentése szerint a tavaszi és őszi búza idei vetésterülete az előző esztendővel összehasonlítva csaknem 6 millió hektárral nagyobb. Kanadában öszszesen 18 millió 631 ezer hektárt vetettek be búzával. Az árpa vetésterülete szintén kb. 3 millió hektárral növekedett, míg a zab és a rozs vetésterülete körülbelül ugyanaz maradt, mint 1970-ben volt.
