Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-17 / 28. szám
iť TWW COLONIAL-MINI TOJÓ Az amerikai Colonial Poultry Farms (USA) forgalomba hozta új termékét, a leghorn típusú mini-tyúkját. A cég közlése szerint a csaknem egy kilúsra csökkentett súlyú tyúk tojástermelése éves átlagban eléri a 280-at, és az egyes tojásra eső takarmánymennyiség csupán 135 gramm. Szerintünk ezzel amerikai viszonylatban 100 ezer tojótyúknál az éves megtakarítás — a forgalomban levő egyéb tojótípusokkal szemben — 33 ezer dollár. (Colonial Poultry Farms) A PECSENYECSIRKE SÚLYÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK Angol kutatók tavaly több mint 3 millió broiler adatait dolgozták ki. A munkából elsősorban az tűnik ki, hogy a legjobb eredményeket a 600^-700 m2 alapterületű istállókban tartott csoportok adták. Ennek az alapterületnek minden egyes megkétszerezése 90 g-mal csökkentette a broiler végsúlyát. A nyárra nevelt broilerek átlagsúlya 110 gmal haladta meg a télen neveltek végsúlyát. A földön nevelt broilerek a betonpadozaton neveltekkel azonos végsúlyt értek el. A telepítési sűrűség fokozása nem hatott károsan a broilerek végsúlyára. (Feedstuffs) DRÖTHÁLŐPADLÖ A TOJÓKNAK Az utóbbi évek során a skandináv államokban dróthálópadlókkal próbálkoztak a tojóketrecekben. A norvég tenyésztők tapasztalatai rosszak ezen a téren. Dániából ellenkező előjelű eredmények és vélemények érkeztek. Azok a dán gazdaságok, amelyekben a dróthálópadlón történő tartást bevezették, általában kedvező tapasztalatokra tettek szert. Ezekben csökken a takarmányfogyasztás és az elhullás és könnyebbé vált a helyiségek tisztántartása is. A drótháló-padlón tartott állatok viszont fokozott gondozást igényelnek, csőrüket 18—20 hetes korban kurtítani kell. Dán tapasztalatok szerint az ilyen padlóval ellátott helyiségek takarítása kiínynyebb. A takarmányfogyasztás is csökken. Igaz, hogy nő a törött tojások száma, de a minőség javul. (Tidskrift Fjerkraeavl) A kutyák ekcémája Az ekcéma a túlérzékeny bőr gyulladásos válasza különböző külső és belső ingerekre. Ezek az ingerek lehetnek: — mechanikusak, mint például a nedvesség, a piszok, a sár, a dörzsölés stb., — vegyi jellegűek (lúgok, szappanok, fertőtlenítőszerek, petróleum, kátrány és származékai, karból stb. j, — hőmérsékleti hatások (erősebb hideg, vagy meleg hatás), — fertőző anyagok (baktériumok, vírusok, gombák és állati élősködők). A felsorolt ingerek (hatások) azonban csak oly állatokban idéznek elő ekcémát, amelyek a betegségre hajlamosak, vagyis amelyeknek bőre túlérzékeny. így magyarázható, hogy ugyanolyan ingerek más, normális érzékenységű állatokon nem okoznak ekcémát. Az ekcémára való hajlamosság (az ún. ekcémakészség) főleg olyan kutyáknál lép fel, amelyek elesége hibásan, vagy hiányosan van összeállítva. Gyakran fordul elő a betegség oly állatoknál, amelyek nem kapnak nyers állati fehérjéi, vagy ha az eleségben teljesen vagy részben hiányzanak bizonyos vitaminok (A, B, C, D, E és H- vitamin). Ez rendszerint olyan esetben fordul elő, ha a kutya csak főtt ételeket kap. Az ekcéma további okai lehetnek: a székrekedés (például túlságosan sok csont etetés következtében), az ebeknél gyakori vesebaj és általában különféle emésztési zavarok. De gyakran fordul elő e bőrbaj a szukák koslatásával és az öreg kankutyák prosztatamirigyének megnagyobbodásával kapcsolatban is (a belső elválasztási mirigyek zavara folytán). A felsorolt külső és belső behatások következtében a hajlamos állatok bőrén különböző kiütések lépnek fel. Ilyenek például a vörös foltok, göböcskék, pikkelyek, pörkök, gennyes hólyagok és nedvező helyek. Ezen leírt elváltozások gyakran egyidőben fordulnak elő a bőr különféle helyein, úgyhogy az egyik helyen göböket és foltokat, másutt hólyagokat, vagy pörköket stb. találunk. A kiütések rendszerint erősen viszketnek, ezért a kutya beteg testrészeit nyalja és kaparja, aminek következtében gennyes fertőződés keletkezik. Ha az ekcémát heveny állapotában nem gyógyítják, idültté, vagyis hosszantartó, makacs betegséggé válik. Oly kutyafajok esetén, melyeknek hosszú Ielőgó fülük van, igen gyakori a külső füljárat ekcémája (ún. külső fülgyulladás). Az ilyen eb rázza a fejét, kaparja a fülét és a fejét ferdén tartja. A fülben híg és émelygő szagú váladék van és a fül tövének megnyomása rendszerint fájdalmat okoz az állatnak. Az ekcéma kezelése nagy körültekintést igényel. Nem elég a helyi elváltozásoknak különböző orvosságokkal való kezelése, hanem kutatni kell azon okok után is, amelyek a betegséget kiváltották, mert különben nemsokára megismétlődik. Elsősorban gondoskodnunk kell arról, hogy a kutya elesége kifogástalan legyen úgy mennyiségi, mint minőségi tekintetben (például a túl kövér ebek rendkívül hajlamosak a betegségre!). Az eleség legyen változatos, ne hiányozzanak belőle a nyers állati fehérjék (nyers, kapart hús, máj, nyers és aludttej, nyers tojás). Ajánlatos egy kevés nyers paradicsom-, narancs-, vagy citromlevet, hagymát és élesztőt is adni az esetleges vitaminhiány ellensúlyozására. Ha az állat sovány, akkor bőségesebben kell etetni és a betegséget, amelynek folytán a kutya lefogyott, gyógyítani szükséges. Gondoskodjunk az esetleges székrekedés (béisárpangás) megszüntetéséről. Evégből ne etessünk az ebbel sok csontot és a bélműködés serkentésére adjunk neki vízben oldott keserűsét, vagy keserűvizet (Saratica, zajačicei keserűvíz). Ha az ekcéma a belső elválasztó mirigyek működésének zavarai miatt keletkezett, az állatorvos megfelelő készítményekkel igyekszik e zavarokat megszüntetni. Előfordul, hogy a bajt a táplálék bizonyos összetevői (például tojás, vagy vaj) idézték elő. Ilyenkor ezek kiiktatása az eleségadagból elengedhetetlenül szükséges. Az ekcéma kezelését mindig állatorvosra bízzuk. Nem ajánlatos különböző szerekkel kísérletezni, mert másképp kell kezelni a heveny és másképpen az idült betegséget. A kezelés nehézségeihez hozzájárul még az a körülmény is, hogy némely állat bizonyos gyógyszerekkel szemben túlságosan érzékeny. Gyakran szükséges a gyógyszerek cserélése is. Igen fontos, hogy a kutyát a kezelés folyamán megakadályozzuk abban, hogy az a megbetegedett bőrrészletet nyaldossa, vagy harapdálja, illetőleg vakarja. Ezért az eb nyakára vastag papírlemezből kivágott merev gallért helyezünk. A viszketés mérséklésére az állatorvos gyógyszereket írhat elő, általában azonban a gyógyulás arányában a viszketegség magától mérséklődik. A fülekcémát úgy kezeli az állatorvos, hogy a külső füljáratot előbb alaposan megtisztítja, rendszerint csipeszre csavart vattával, majd kenőccsel keni azt be. Néha szükségessé válik a fül fertőtlenítő oldattal történő kifecskendése is. Az ekcéma kezelése hosszadalmas feladat, amely próbára teszi az állattulajdonos és a kezelő állatorvos türelmét. Nem ritka jelenség, hogy a baj megismétlődik (visszaesés). Gyakran szükségessé válik a kezelési módszer megváltoztatása, mert az állatok különböző módon reagálnak az egyes gyógyszerekre és ami az egyik kutyánál bevált, a másiknak nem használ. DR. FLORIAN ENDRE Szárított (liofilizált) Marék-vírus vakcina A Marek-féle betegség ellen az utóbbi időben élő-vírus vakcinát kezdenek használni. A vakcinaanyag tartósítása azonban nagy gondot okoz, mert az amúgyis drágán előállított vírust csak különleges feltételek között lehetett tárolni, s ez szokványos körülmények között nem is valósítható meg. A vírusanyag szárítása sem sikerült eddig. Most az amerikai Cornell Egyetem két munkatársának sikerült olyan eljárást kidolgozni. mellyel a liofilizáiás végrehajtható anélkül, hogy a vírus veszítene hatékonyságából. Dr. Stephen В. Hitchner és dr. Bruce W. Calnek eljárásaikat az ún. pulyka Marék-vírusra dolgozták ki. Ennek lényege, hogy a vírust extrahálás után egy „speciál-stabilizátor“ anyaggal kezelik, és így lehetővé válik, hogy tartós ideig megfelelő hatékonyságú maradjon és felhasználás előtt csak vízzel kell felhígítani. (Poultry International) Az őzvad tenyésztése (IV.) Negyedik, ötödik évében az őzbak metszőfogainak fognyakai magasabbak, mint a koronák, a metszőfogak tompák és elhasználtak, az állkapocs tengelyével már 65 fokos szöget alkotnak. A 4. zápfog elülső fele teljesen lyukas és kopott. Az 5. és 6. zápfogon nyilvánvaló a kopás. Az ötödik és hatodik évében járó őzbak metszőfogainak fognyakai magasabbak, mint a korona, a fogak éle tompa, s ezek egyenesek és az állkapocs tengelyével 66 fokos szöget zárnak be. A zápfogak alacsonyak és erősen kopottak. A 4. zápfog teljesen lyukas, az 1., 2., 3., 5. és 6. számú zápfog annyira kopott, hogy a vályatok teljesen eltűnnek. Az őzbak hatodik és nyolcadik életévében a metszőfogak sokkal magasabbak, mint a koronák, felületük tompa, s a zápfogakon a kopottság felületileg a 6. zápfogra is átterjed. A keresztvályatok a 3. és 5. zápfogon is megjelennek. A fogak koronái annyira megrövidültek, hogy az állkapcsot alig érik felül. Nyolcadik-kilencedik évében az őzbak metszőfogainak nyakrészei jóval magasabbak mint a koronák. A metszőfogak kiállnak az állkapocsból, amellyel 69 fokos szöget alkotnak. A 4. zápfog egészében tönkrement. A többi zápfog egészen elkopott, csaknem a foghúsig. A megismerésben a legfontosabb határkő az öt éven felüli korban van, amikor a 4. zápfog egész felülete ki van mélyülve. Bár az itt említett áttekintés alkalmazása során figyelembe kell venni, hogy az őzbak fogazatának alakulására eltérő körülmények is befolyással lehetnek, annak ellenére hasznos útmutatóként alkalmazhatjuk, a helyi körülményekhez történő kiegészítéssel. AZ ŰZBAK-AGANCS ALAPVETŐ ALAKULÄSA: ■ 1. kosárforma, felül nyílott, ■ 2. pohárforma, egyenes agancsszárak, gyakran szűkén fekvők, ■ 3. szív alakú, hajlott agancsszárak, felül összefutó forma. Ezek az alapvető agancsalakulatok megtalálhatók az egyes területeken tiszta formában vagy átmeneti alakzatokként. Különösen a fiatalabb bakok változtatják évről-évre agancsformájukat. Az egyéves bak agancsának formájáról csak nehezen lehet következtetni az agancs jövőbeni formálódására. Találkozhatunk olyan bakkal is, amelynek csak agancsszára van. Ennek oka az lehet, hogy a másik agancsszár és a koszorú egy része eltörött, miáltal az agancsképződés ezen az oldalon lehetetlenné vált. Ezeket a bakokat kilőhetjük. mert soha nem fognak szabályos agancsot felrakni. Ha az agancsszár a koszorú fölött tört el, ez csak átmeneti hiba, mert a következő évben az ilyen bak rendes agancsot növeszt. Az agancsszár hiányát a takarmányozás vagy pedig az egyik koszorú hiánya okozhatja. Ez utóbbi veleszületett és örökletes tulajdonság. Az ilyen bakot feltétlenül ki kell lőni. Az agancsszár eltűrését az elsőtől a harmadik évig távolról megállapítani nem lehet ugyan, de figyelmet kell ennek szentelni; mint a gombos agancs esetében. olyan bakok, amelyek abnormális formájú agancsot viselnek. A vadtenyésztő kötelessége, hogy ezeket a rokkantakat, betegséghordozókat és a tiszta vérvonalt veszélyeztető bakokat kilője. Nem kívánatosak azok a bakok sem, amelyek agancsa deformált, rothadásnak induló vagy poros. Az ilyen bakokat nem tűrhetjük meg a vadászterületeken. Időközökben olyan bakokat is megfigyelhetünk, amelyek agancshibájának oka Szabályos őzbak-agancs. NEM KÍVÁNT AGANCSALAKULATOK A fúrószerű és a bárány szarvára emlékeztető agancsok kialakulása öröklődik ugyan, de rendszerint tüdő vagy bélbetegségből, bélférgességből ered. Az ilyen bakot ki kell lőni. A szögbe hajlott, oldalra ferdülö agancsszárak kialakulása öröklődik, ha csak ez a forma nem keletkezett háncskori megsérüléséből. Ezen kívül keletkezhet csontlövés következményeként is. Ha az ok bizonytalan, legjobb az ilyen bakot kilőni. Az ilyen bakok notorikus verekedők s elűzik még az erősebb bakokat is. Az ágak nélküli, egyenes és hoszszú agancsszárú bakok károsak, ezeket ki kell lőni, mert e tulajdonságokat átruh izhatják utódaikra is. Mindet vadászterületen előfordulhatnak (A szerző felvétele) nem teljesen tisztázott, de a jelekből betegségre lehet következtetni, ezért eszerint járjunk el. Az agancsszár letörése gyakran előfordul a rossz anyagú agancsok esetében. Fiatal bak agancsán ne tévesszen meg bennünket az agancsanyag, még ha az nagyobb is az egészséges bak agancsánál. Az elfagyott agancs átmeneti jelenség s az erős tél következménye. Ilyen télen a bőrben levő agancs is elfagyhat. A megfagyott rész tompa, fénytelen, pórusos, törékeny, ezért letöredezhet. Alatta az agancsanyag kemény és egészséges. Miután az agancs elfagyása átmeneti tünet, az ilyet viselő bak kilövésekor óvatosan járjunk el. A bőrben levő agancs elfagyása csak átmeneti tünet. Az ilyen agancs megsebesüléséből keletkeznek a szabálytalan, abnormális agancsok. Ha a sebesülés korán történik, amikor az agancsszár még csak néhány centiméter hosszúságú, úgy az agancsszár rendszerint szétágazik. A bőrben levő eltörött agancsszár a további növekedés folyamán kiegyenesedik. Mindkét esetben külső hatásra deformálódik az agancs, tehát a rossz forma kialakulása nem átörökölt tulajdonság következménye. Ezért ilyen esetben csak a nagyon érdekes, különlegesen deformált agancsú bakokat lőjjük ki. Az eltörött koszorún lelógó agancsszár fejlődhet. Az ilyen bakokat ki kell lőni, mert az ilyen egyedek a bakok küzdelmében és a párzás idején hátrányba kerülnek. Néhány év egymás utáni folyamatában a bakokat felismerni őz esetében nem lehet, de például a szarvasnál igen. Az agancs formája az őzbak első-harmadik évében erősen változik. Az agancs fejlődése a legnagyobb nélkülözés évére jut, másképp mint a szarvasoknál, aminek nagy befolyása van az agancs formájára. Ugyanazt az őzbakot több éven át felismerni úgy lehet, ha különös jele van, például fehér foltot visel vagy törött a lába. A megtépett fülkagyló nem biztos jel, mert a bakok gyakori küzdelme során gyakran feltépik egymás fülét. Alapos megfigyelés esetén ezeket a„ jeleket száz méternyi távolságról is észre vehetjük és így a tévedés kizárt. AZ AGANCS FEJLŐDÉSE A jó és a gyenge bakok öszszehasonlítása fejlődésük különböző korában nagyon tanulságos. Ezt könnyen emlékezetünkben tarthatjuk. A jó bak agancsfejlődése életének harmadik-ötödik évében éri el csúcspontját. Csakis magunkat csaljuk meg, ha a bakot korai agancsfejlődéséről vagy fogazatáról helytelenül ítélve idősebbnek minősítjük. A szarvas agancsfejlődésének minőségbeli kicsúcsosodása tizedik életévében következik be. Az őzbakokat rendszerint idősebbnek ítéljük. A középminőségű baknál hiába várjuk, hogy agancsai megjavulnak. Ez esetben nem lehetünk határozatlanok, mert az a jelleg jó kialakulásának kárára lenne. A tipikus, jó bak felismerése nem nagy tudomány. Felismerni és kilőni a középértékű bakokat már nehezebb feladat. A jó tenyésztés alapját a kiváló egyéves bakok képezik A vadállományt javítani csak 'óminőségű, arra külön kiválasztott tenyészanyaggal lehel., (Folytatjuk.) JÄN M. HABROVSKÝ, Zólyom (Zvolen)
