Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-17 / 28. szám

1971. Július 17.

.SZABAD FÖLDMŰVES

15

Magánszemélyek és közületek jogi kereseteinek kérdéseiben, jogaiknak, törvényesen védett érdekeiknek és kötelességeiknek kérdéseiben — egyéni közigazgatási szerveik mellett az egyes minisztériumok is hoznak döntéseket.

Kiindulva abból, az elvből, hogy a lakosság ügyeit, amennyiben lehetséges, végső érvénnyel a helyi, városi, illetve járási nemzeti bizottságoknak kell elintéznie, a közigazgatási ügyintézés és az egyéni döntések legnagyobb része a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozik. Ezért a minisztériumok döntési tevékenysége — mivel ezek mint központi államigazgatási szervek elsősorban elvi jelentőségű ügyekben döntenek — aránylag szűk keretek között mozog. Döntési hatáskörüket egyrészt az államigazgatás illetékes reszortjai által kiadott szervezési és jogi előírások, másrészt a köztgazgati ügyrendről szóló Tt 71/1967. számú törvény ide vonatkozó utasításéi szabályozzák.

Az SZSZK Belügyminisztériuma a polgári közigazgatás területén egyéni igazgatási ügyiratokat bocsát ki, melyek alapján az illetékes szervek döntéseket hoznak az állampolgárok és a közületek egyéni jogai tekintetében főképp ezeken a területeken:

— a lakásokkal és a nem lakás jellegű bérleményekkel való gazdálkodás, ide értve a bérleti dijak megszabását is,

— beligazgatás, állampolgári ügyek, egyesülési jog,

APi^HIRDETrS

JŰ KARBAN levő Skoda Octavia eladó. Cím: В. I., Štúrovo,

Obrancov mieru, 810.

— a közrend elleni vétségekkel kapcsolatos ügyek megtárgyalása,

— az állampolgárok iparűzéséhez szükséges engedélyek stb. kiadása.

Némelyik ilyen közigazgatási ügyben a minisztérium mint első fokú, más ügyekben csak mint feilebviteli hatóság dönt és intézkedik. A legnagyobb mértékben viszont a minisztérium mint Jogorvoslattal foglalkozó hatóság hozza a döntését, különösen azokban az esetekben, amikor különböző javaslatok és panaszok alapján —a fellebbezési eljáráson kívül — kell felülvizsgálni a nemzeti bizottságok jogérvényes döntéseit, s amikor az ügyész tiltakozása ügyében kell dönteni. Itt hangsúlyozni kell, hogy az ügyintézésben érdekeltek jogvédelmének megerősítése céljából jogrendünk a minisztérium részéről a rendkívüli jogorvoslattal kapcsolatos eljárás folyamán kiadott döntésekkel szemben is lehetővé teszi, hogy jogorvoslattal lehessen élni.

A kétfokozatú ügyintézés régi elvének rögzítésén és a fellebbezési ügyek ún. vertikális vonalának ismételt bevezetésén kívül az 1968. január 1-től érvényes jelenlegi közigazgatási ügyrend új megoldást hozott a minisztériumok és a többi központi államigazgatási szerv által hozott elsőfokú döntések elleni jogorvoslat kérdésében is.

Az állairiigazgatási hatóságoknak az állampolgárok és a közületek jogviszonyai kérdésében hozott döntéseire vonatkozó megelőző eljárási jogszabályok nem tették lehetővé a fellebbezést a központi államigazgatási szervek elsőfokú döntéseivel szemben. Gyakorlatilag nem volt olyan felettes közigazgatási hatóság, amelynek jogában lett volna fellebbviteli ügyekben dönteni. Ezért gyakran folyt vita elméleti síkon arról, hogy van-e jogi alapja az ilyen jogorvoslat iránti kérelemnek. Tekintettel arra, hogy a központi közigazgatósági hatóságok is elkövethetnek hibát döntéseik meghozatalánál, az állampolgárok jogvédelmének szempontjából helyes volt, hogy a közigazgatási ügyrendről szóló Tt. 71/ 1967. számú törvény lehetővé tette, hogy a központi államigazgatási szervek, mint első fokú hatóságok ilyen döntéseivel szemben is külön, de rendes jogorvoslattal lehessen élni.

Az idézett törvény 61. § értelmében, az ilyen jogorvoslatok esetében a központi közigazgatósági hatóság vezetője (miniszter) dönt, éspedig az általa kinevezett különbizottság javaslata alapján. Ezzel az új eljárási szabállyal a központi államigazgatási hatóság (minisztérium) kebelében tulajdonképpen fellebbviteli fokozat létesülhet.

A 160/1967. (V. 15.) számú kormányhatározat, még a közigazgatási ügyrendről szóló, jelenleg érvényben levő törvény tervezetének megtárgyalása idején utasította a minisztereket és a többi központi államigazgatási hatóság vezetőjét, hogy — amennyiben reszortjukban számításba Jönnek elsőfokú döntések — az említett törvény 61. paragrafusának értelmében létesít mek különbizottságot a miniszter tanácsadó szerveként. E kollektív szervi összetételéről és tevékenységének elveiről maga a közigazgatási ügyrendről szóló törvény nem tartalmaz közelebbi utasításokat. A törvénytervezethez fűzött indokoló jelentés azt ajánlja, hogy a különbizottságnak 6—8 tagja legyen. Az elnöki tisztséget a miniszterhelyettesnek kellene ellátnia, s a bizottság tagjai kültagok, elméleti és gyakorlati szakemberek. A bizottság tagjai kivételesen a minisztérium dolgozói is lehetnek, de elvileg nem szabad többségben lenniük a bizottságban.

Az SZSZK Belügyminisztériumában 1969 elején kijelöltek egy ilyen különbizottságot, mint a miniszter mellé rendelt tanácsadó szervet, melynek feladata, hogy javaslatokat tegyen a miniszternek a Belügyminisztérium, mint elsőfokú hatóság által polgári igazgatási ügyekben kiadott döntések ellen benyújtott jogorvoslatokkal kapcsolatos döntések meghozatalára.

A bizottság a miniszter által jóváhagyott irányelvek szerint működik. Tevékenységéért a bizottság elnöke a miniszternek felelős. A bizottsági tagság személyhez kötött és a tagot más nem helyettesítheti. A bizottság tevékenységével kapcsolatos ügyintéző és szervezeti munkák ellátásáról a minisztérium apparátusa gondoskodik, a bizottság titkárát — aki azonban nem tagja a bizottságnak — az apparátus dolgozói közül az elnök jelöli ki. A bizottság határozatainak meghozatalához a Jelenlevő tagok több mint felének szavazata szükséges. Amennyiben ezt a bizottság szükségesnek tartja, üléseire meghívhatja a minisztérium bármely dolgozóját, hogy ez a szükséges adatokkal vagy tájékoztatásokkal szolgáljon. A bizottság tárgyalásairól feljegyzés készül s ezt a megfelelő ügyirathoz csatolni kell.

A bizottság a miniszter döntéseivel kapcsolatos javaslatok kidolgozásakor szakmai szempontból felülvizsgálja a jogorvoslat iránti kérelmet és a Belügyminisztérium megfellebbezett döntését, hogy megfelelnek-e az alaki és a tartalmi követelményeknek. Ezzel kapcsolatban tiszteletben tartja a közigazgatási ügyekről szóló törvény 61. §, 3. bek. alatt foglalt rendelkezést, melynek értelmében a jogorvoslat elbírálásakor megfelelően alkalmazni kell a közigazgatási ügyekről szóló törvénynek a fellebbezési eljárásra vonatkozó rendelkezéseit. A bizottság szakmailag alátámasztott véleménye a miniszter jogerős végső döntésének alapja.

A bizottságnak a jogorvoslati ügyekben a miniszter döntéseit előkészítő tevékenysége rendkívül felelősségteljes feladat.

DR. VLADIMIR KUBÄNI

Amikor „kemény" a fék

veszthet bennünket az, hogy a fékek felengedni látszanak, s a kocsit, ha nehezen is, de el lehet indítani.

Ehelyett azonban tanácsosabb bevontatni a legközelebbi szervizbe. (Tudni kell, hogy a hibás fofékhengert sohasem javítják, hanem kicserélik.)

A főfékhengercsere még nem jelentheti a teljes fékbiztonságot. Nézessük át az egész fékrendszert, amelynek egyes elemeit, de magát a csővezetéket is túlterheljük. Különösen használt kocsiknál fontos ez, amelyeknél előfordulhat, hogy a csővezeték egy erőteljesebb fékezés során kipukkad. Számolni kell a felmelegedett fékdobok okozta magas hőmérséklet hatásaival is, tehát a fékpofák leégésének következményeivel, a fékhengerek gumi dugattyúinak sérülésével élteiében a hőhatások és a rendellenesen nagy nyomás valamennyi lehetséges következményével. Előfordulhat ugyanis, hogy a vadonatúj főfékhenger ellenére meglepetésszerűen lépnek fel különböző fékhibák, amelyek elkerülhetők lettek volna az egész fékrendszer gondos felülvizsgálatával.

A forgalomba kerülő újabb autótípusok, különösen megkívánják a hatásos és hibátlan fékmüködést. A gépkocsivezetőnek éberebben kell figyelnie minden apróságra, amely a fék megbízhatatlan működésére utal.

Például, ha a fékpedál lenyomásakor nem elasztikus, hanem „kemény“, azaz úgy viselkedik, mintha ütközne valamibe, ez arra utal. hogy a főfékhengerben az áteresztő szelep meghibásodott. Az történik ugyanis, hogy a szelep, amely normális működés közben oda-viesza engedi átfolyni a fékolajai a föfékhengerben, valamilyen hiba folytán elzárja az olaj útját, s az visszafelé, a fékolajtartályba vezet. A fékolajat a fékpofák'erős rugói préselik normális esetben vissza a tartályba, s ez az, amit a rossz főfékhenger szelep megakadályoz.

Ismételi fékezéskor, amikor újabb olajmennyiséget préselünk át a szelepben. fokozzuk a nyomást a fékrendszerben, s a kocsi annyira fékeződik, hogy rendszerint el sem indítható. Ilyenkor már a fékdobnk is felmelegednek. sőt gyakran állüzesednel„ s a fékbetét ferrodolok könnyen leéghetnek. Ekkor viszont megté-Szerencsés kimenetelű baleset történt a nagykürtöst járásban. A teherautót előző motorkerékpár két utasa megcsúszott és leestek az aszfaltra. A szemben jövő, Ipolyságra tartó autóbusz hidegvérű sofőrje, hogy el ne gázolja a Halálokat, hirtelen jobbra forgatta el a kormányt. Szerencsére az autóbusz kerekei belej (Íródtak az árokpart puha) talajába, másrészt pedig az úttesten maradt pótkocsi visszatartotta az autóbuszt a felfordulástól. így az ijedtségen kívül senkinek különösebb baja nem történt.

Foto: —tt—

V

PkfRDftÜKRE

A munkabérlevonások

S. P. olvasónk kérdezi: Határozat végrehajtása során a munkabérlevonás összegének felső határa mag van állapítva. Érdekelne, hogy milyen előírás alapján számítják ki a levonás összegét, továbbá, hogy a törvény szerint mely kövtelésekre tekintenek, mint előnyös követelésekre?

Pénzösszeg megfizetésére kötelező határozatot munkabérlévonások foganatosításával, követelés odaítélésével, ingó dolgok és ingatlanok leadásával lehet végrehajtani. Amint látjuk, a pénzösszeg megfizetésére kőtelező határozat végrehajtási módjai között első helyen a munkabérlevonások foganatosításával történő végrehajtást találjuk. Ennek okát abban kell keresni, hogy ily módon lehet a legkönnyebben elérni a jogosult pénzkövetelésének kielégítését!

A munkabérlevonások útján történő végrehajtás szabályozása elég nehéz volt, tekintettel a munkabér jellegére (a köteles személy a munkabérből fedezi saját és családja szükségleteinek kielégítését). A törvény e tényeket tekintetbe vette és következetesen három érdeket igyekezett összhangba hozni:

— a jogosult érdekét, hogy pénzkövetelését a lehető leggyorsabban és legbiztosabban kielégítsék,

— a köteles személy érdekét, hogy a levonások eszközlése következtében ne kerüljön sor a saját és családja megélhetésének veszélyeztetésére,

— a társadalom érdekét, hogy a határozat végrehajtása ne vonja maga után a köteles személy munkateljesítményének csökkenését.

A munkabérlevonásokat csak a határozat által elismert követelés és a követelés járulékainak összegében lehet foganatosítani. A munkabérlevonásokkal végrehajtott határozat tárgyát a köteles személy tiszta munkabére képezi. A dolgozó tiszta munkabérét oly módon számítják ki, hogy a brutto keresetből levonják e munkabéredét, esetleg az államot megillető összeget, amennyiben a bíróság a köteles személlyel szemben javító-nevelő intézkedést alkalmazott. A tiszta munkabérbe nem számítják bele az olyan juttatásokat (legyenek azok akár pénzkövetelések), amelyeket ugyan a munkabérrel együtt fizetnek ki, de amelyek nem tartoznak a munkabérbe és nem képezik annak részét. Például a családi pótlék, a kiküldetéssel kapcsolatos kiadások megtérített összege stb.

A Tt 99/1963 sz. alatt Polgári Perrendtartás rendezi a munkabérlevonás legmagasabb összegét: ezt az összeget még a térítésre köteles személy beleegyezésével sem lehet túllépni. Ezzel szemben a Polgári Perrendtartás megengedi, hogy a Jogosult és a köteles személy megállapodást kössenek, hogy a követelést a köteles személy kisebb összegekben fogja törleszteni. Az ilyen megállapodás viszont a munkabér kifizetőjét csak akkor köti, ha a bíróság a jogosult, vagy köteles személy bejelentése alapján felszólítja, hogy a köteles személy munkabéréből kisebb összegeket vonjon le. A bíróságnak természetesen közölnie kell a munkabér kifizetőjével, hogy milyen öszszeget vonjon le. A jogosult személy bármikor visszavonhatja beleegyezését abba, hogy kisebb összegeket vonjanak le a köteles személy munkabéréből. A beleegyezés visszavonását a bírósággal kell közölnie.

Amint már említettük, a megengedettnél nagyobb öszeget még a köteles személy beleegyezésével sem lehet levonni. A törvény erre vonatkozóan azért olyan szigorú, mivel ki akarja zárni, hogy esetleg ily módon veszélyeztetve legyen a köteles személy és családja alapvető jelentőségű élet- és kulturális szükségleteinek kielégítése.

A levonásoktól mentes összeget oly módon számítják ki, hogy a köteles személy tiszta keresetét két részre osztják el:

1. az úgynevezett levonásoktól mentes alapösszegre,

2. arra az összegre, amely a levonásoktól mentes alapösszegen felül marad (maradék tiszta munkabér).

A levonásoktól mentes alapösszeg 300 KCs, amennyiben a köteles személy egyedül van. Amennyiben viszont a köteles személy munkabéréből olyan személyek szükségleteit is kielégíti, akikkel szemben eltartási kötelezettsége van, minden ilyen személyre további 100 Kős-t számítanak a 300 koronához. A köteles személy házastársára minden esetben a 300 Kős-hoz hozzászámítanak 100 Kős-t, tekintet nélkül arra, hogy a házastárs önálló keresettel rendelkezik-e vagy sem.

Az említett tény jobb megértése érdekében egy példát hozunk fel:

Határozat munkabérlevonásokkal történő végrehajtását rendelték el egy- hyugdíjassal szemben, aki feleségével él együtt, tehát akinek csak feleségével szemben van eltartási kötelezettsége és aki havi 850 Kčs nyugdíjat kap. A határozat végrehajtását 1500 Kčs összegre vonatkozóan rendelte el a bíróság. Az összeget a nyugdíjas volt munkatársétól kérte kölcsön és azt önként nem adta viszsza. Ebben az esetben a levonásoktól mentes alapösszeg 400 Kčs. (300 Kčs a köteles személyre és 100 Kčs feleségére). A tiszta munkabér (nyugdíj) összege tehát 450 Kčs. Ez összeget harmadokra osztják fel, amelyekből a jogosult számára csak egyharmadot lehet levonni. A másik harmad az előnyös követelések kielégítésére szolgál. A tiszta munkabér harmadik harmadát soha nem vonják le. Ez tehát azt jelenti, hogy a köteles személynek a levonásoktól mentes alapösszeg mellett a maradék összeg egyharmadát is ki fogják fizetni. Az említett szabályos értelme a köteles személyt jobb munkateljesítményre buzdítani.

Az adott esetbnen a maradék öszszeg egyharmada 150 Kčs. A kölcsön a Polgárt Törvénykönyv ide vonatkozó rendelkezései értelmében nem előnyös követelés. Ezért csupán a tiszta munkabér (nyugdíj) egyharmadát, vagyis 150 Kčs-t fognak a köteles személy nyugdíjából levonni. A maradék 700 Kčs-t a térítésre köteles személynek kifizetik.

Reméljük, hogy az említett példából világosan kitűnik a levonások

összegének kiszámítási módja.

A Polgári Perrendtartás 278. §, 3. bek. rendelkezései értelmében előnyös követelések:

1. A tartásdíjra vonatkozó követelések. (É követelés előnyös Jellege a tartásdíj szociális küldetéséből következik. )

2. A testi sértéssel okozott kár megtérítésére vonatkozó követelések. (Ebben az esetben Is a szociális jelleget tartják szem előtt.)

3. Szocialista tulajdonba tartozó vagyon sérelmére elkövetett bűncselekménnyel, illetve üzérkedéssel okozott kár megtérítésére vonatkozó követelések. (Ebben az esetben a társadalom fokozott védelmet nyújt a szocialista tulajdonban levő vagyonnak.)

4. Adó- és llletékkövtelések, továbbá a beteg és a járadékbiztosítás keretében eszközölt túlfizetések megtérítésére vonatkozó követelések, valamint a kifizetett gyermekjárulék megtérítésére vonatkozó követelések.

Az említett követeléseken kívüli egyéb követelések nem előnyös követelések, tehát ezeket csak a maradék tisztabőr első harmadából lehet kielégíteni.

Amint már említettük a munkabérből eszközölt levonások korlátozásának célja kizárni a köteles személy és családja megélhetésének veszélyeztetését. Azokban az esetekben, amelyekben ezt a célt biztosították, ezen felül nem kell szem előtt tartani a munkabérből eszközölt levonások korlátozásának követelményét. Ezt az elvet fejezi ki a Polgári Perrendtartás 279. §, 2. bek., amelynek értelmében, ha a köteles személy tiszte munkabérének összege meghaladja az 1800 Kčs-t, az ezen felüli összeget korlátozás nélkül le lehet vonni.

Befejezésül tehát leszögezhetjük, hogy a harmadrendszer, amennyiben a tiszta munkabér maradék összegéről van szó, az 1800 Kčs-nál ér véget. Az 1800 koronán felüli összeget korlátozás nélkül le lehet vonni. Ezt az összeget hozzáadjuk a maradék tiszta munkabér első harmadához és ebből az összegből tekintet nélkül valamennyi követelést ki kell elégíteni.