Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-17 / 28. szám
A vadásztörvény a nagyvaddal rendelkező vadásztársaságok részére előírja a vérebek tartását. Sajnos, sok helyen ezt nem veszik figyelembe. A vérebeknek három fajtáját ismertük, a bajor havasi vér ebet. a tőle magasabb hannoveri vérebet, valamint az angol vérebet. A nehezebben hozzáférhető vadászterületeken a bajor vérebet használjuk, de kimondottan jól dolgozik a hannoveri és az angol véreb is. A vérebet veleszületett, örökölt adottságai, magasfokú Intelligenciája. jó szaglása, hallása, látása, fürge mozgása és hallatlan kitartása teszi vadászatra alkalmassá. Fő feladata a megsebzett nagyvad, főképpen a szarvasfélék nyomonkövetése, ami a rálövés utáni többórás időköz után is lehetséges. Nemegyszer sikerrel járt huszonnégy, sőt harmincórás késedelemmel is megtalálni a sebzett vagy a közben már kimúlt vadat. A vérebek a többi kutyákhoz viszonyítva közepes nagyságú, erős átlátok. Feltűnő a ráncos pofájuk és a hosszú fülük. Szőrük sima, tömött. Színük vörösbarna, sötétfakő vagy cserszínfi. Az angol véreb hátán fekete nyeregtakaró van. A megsebzett nagyvadat vércsapa után kiválóan keresik meg. Kiváló szimatérzékükkel pontosan követik a vérnyomot, amely tulajdonságukról kapták nevüket. Egyébként emberi nyomok követésére is alkalmasak. A véreb feladata jómagam a szarvasfélék selejtezésénél is használni szoktam a vérebet. Az állat bal oldalam mellett jön és már kétháromszáz méterre a sűrűben, esetleg a szálaserdöben észreveszi az elfekvő szarvasokat, amire én képtelen vagyok. Ilyenkor a kutya a fejével és megnyúlt testével mutatja a megadott irányt. A jelzés után természetesen nem tesz egy lépést sem. Ekkor megfelelő takarásban gyorsan elfektetem, s mindig ott hagyok mellette egy nálam levő tárgyat, a hátizsákom vagy éppen a kalapom. Ezután óvatosan becserkellem a magányos, vagy éppen „rudliban“ levő szarvasokat. Abban az esetben ha fekszenek, egy erős füttyentés mindig talpraállítja őket. A további feladat a megfelelő szakismeret alapján történt selejtkilövés. De jó lesz talán néhány gyakorlati példát felidézni. ■ Vadásztársammal, H. Bálinttal és'bajor vérebemmel (Erna zo Starej Vodyj néhány selejtezésre alkalmas szarvastehenet mentünk lőni. Bokán felül ért a hó. Erna már messziről észrevette a hóban kaparászó teheneket, amit természetesen jelzett is, persze nem ugatással. Megláttunk köztük egy sebzett tehenet, amelynek a lába volt ellőve. Ügyetlenkedésem révén a tehenek észrevették és megugrottak, de én a sebzett tehénre rálőttem. A tehén „nem maradt tűzben“, de a rálövés helyén sem találtunk semmi jelet, ami azt mutatta volna, hogy a rá lövésem talált. Körülbelül kétszáz lépést mentünk a tehén nyomán s megállapításunk az volt, hogy elhibáztam. Lejöttünk a nyomról, de Erna visszahúzódott, nem és nem akart lemenni róla. Gondoltam üsse kő, ráteszem a nyomra, hadd lelje örömét. Ugyanis nem szeretem a véletlent Tíztizenöt perc múlva a kutya mélyen benn az erdőben ,'.standot“, majd visszajön és újból rámegy a nyomra, és hangosan jelez. Odamegyünk barátommal és előttünk fekszik kimúlva a keresett szarvastehén. Ha nincs velem bajor vérebem, odaveszett volna a szarvastehén. ■ Más alkalommal a Zsámáuytetön jártam Tóth J. vadásztársammal. Rálöttem egy szarvasborjúra. Ez jelezte a találatot, de elfutott. Megnéztük a rálövés helyét s megállapítottuk, hogy tUdölövésről van szó. Vadásztársam ment is a vérnyomon, de egyszerre a vérnyom elmaradt, ö pedig visszajönni kényszerült. Mindketten láttuk, hogy merre ment a borjú. Ernát, mert szintén velem volt, hosszúszíját aláengedve tettem a vérre. A kutyát mindaddig ellenőrizni tudtuk, amíg a vér látszott, utána azonban már csak benne lehetett bízni. Sőt már nem is bíztunk benne, mert az elvezető nyommal majdnem egyirányban néhány méterrel lejjebb viszszafordult és — szerintünk — vitt a bizonytalanságba. Néhány perces keresés után .vérebem Itt Is bizonyított. Jő irányban keresett, mert megtaláltuk a kimúlt szarvasborjút. A vérebek használata kifizetődik, hiszen népgazdaságt szempontból óriási károk keletkeznek a rálőtt vad nyomvesztése miatt. TŰRÖK LÁSZLÓ. Görgő (Hrbov) A szlovákiai sörétes céllövő bajnokság eredményei A Szlovákiai' Vadászok Szövetsége KB-nak megbízásából Trenčínben rendezte meg az ottani járási szervezet az idei egyetlen szlovákiai sörétes céllövő bajnokságot, céltáblára, félkörös lőálláson, skeeten és battérián. A bajnokságon Szlovákia hatvanöt legjobb sörétes lövésze veit részt, hogy összemérje egymással ügyességét, tudását az egyes diszciplínákban és megszerezze a bajnoki rangot. A legjobb eredmények a következők: Félkörűs lőálláson (vadászati lövészet). 1. Ifj. Tóth Lajos, Komárom (Komárno) 46/2/60 találattal 1971 bajnoka, 2. Lőrincsik János, Losonoc (Lučenec) 45/3, 3. Karol David, Bratislava 43/2, 4. Rajmund Napaič, Trenčín 40/2, 5. ifj. Hubert Bezačinský mérnök, Čadca 40/2, 6. Kiss Ferenc, Komárom. ◄----------------------------------A rendezvény legfiatalabb baj пока ifj. Tóth János (jobbról), prof. H. Bezačinský mérnök és a bajnok édesapja. (A szerző felvétele) Skeeten (sportlövészet). 1. Anton Dančišin mérnök, Kassa (Košice) 86/13/100 találattal 1971 bajnoka, 2. Barsi János mérnök, Komárom 84/12, 3. Ladislav Polaček, Komárom 77/11, 4. Anton Macháček, Bratislava 73/6, 5. Anton Družbacký, Kassa 70/7, 6. Alfréd Kotek mérnök, 69/9. Battérián (sportlövészet). 1. Vladimír Те ku la, Trnava 94/100 találattal 1971 bajnoka, 2. Kovács Erneszt, Léva (Levice) 92, 3. Ladislav Sokol, Senica 92, 4. Cyril Orešanský, Trnava 92, 5. Ladislav Hluch, Trnava 91, 6. Ferdinand Mikšík, Zólyom (Zvolen) 89, 7. Barsi László, Zólyom 89, 8. Ján Misik,- Trenčín 89. Kellemes meglepetésként e rendezvényen számos fiatal versenyző mutatkozott be, akik megerősítik és bővítik sörétes versenylövészeiuk sorait. Kár, hogy a bajnokság lefolyását zavarta a skeet műszaki berendezésének hibája, ami a rendezvény időtartamát megnyújtotta. Ez idegesítette a versenyzőket, amit az eredmények is mutatnak. M. KATRUŠKIN Hasznosítsuk az udvart Újabban már vidéki városokban, sőt községekben is takarékoskodnak a telekkel, 200— 250 négyszögöles parcellákat alakítanak ki lakóházépítés céljára. A régebben épült házak azonban hatalmas udvarok közepén állnak. Egy-egy régi udvar nagysága nem ritkán e 600—700 négyszögölet is eléri. A kerttel nem, csak pici udvarral rendelkező ember bizony elborzad annak láttán, hogy sok helyen mennyire nem használják ki az óriási udvarokat. Az ilyen nagy udvarokban rendszerint néhány tyúk szaladgál, s a kincset érő terület nem szolgál más célt, mint tárolóhelye némi tüzelőnek, soha semmire nem használható szerszámnak, szekérroncsnak. A népgazdaságnak, az Ilyen udvarok tulajdonosainak is jelentős hasznuk lenne abból, ha megszűnne az ilyen állapot. A jelenleg kopár, kőkeményre taposott nagy udvarokat tanácsos lenne művelésbe venni. Mivel talajuk a sok évtizedes taposás kövekeztében összetömödött, terméketlen, Így első lépés az alapos szervestrágyázás, majd felszántás, vagy ásás. Az udvar feltöltésekor nem szabad takarékoskodni a trágyával. Nagyadagú istálló-, tyúk-, vagy sertéstrágya komposztra van szükség ilyenkor, hogy lazábbá, levegősebbé, szervesanyagokban gazdagabbá váljon a művelésbe vett terület. A talaj lazítása, megforgatása, a szervestrágya bevitele lehetővé teszi a talajélet megindulását, a föld termőképessé válását. Ezután már tetszés szerint használható zöldségféle termesztésére, gyümölcs telepítésére. Hogy milyen zöldséget, gyümölcsöt érdemes termeszteni? Amilyenre a családnak legnagyobb szüksége van, vagy amely a legjobb áron értékesíthető, illetve a legeredményesebben termeszthető. A célszerűen beosztott kertben — ha szerves- és műtrágyával rendszeresen gazdagítjuk talaját — nagymennyiségű zöldséget termeszthetünk. Csaknem egész évben lesz zöldségfélénk, ha ügyesen kombináljuk a hosszú és rövid tenyészidejű növények vetésének, ültetésének sorrendjét, ha a nagy helyigényű növények közé árnyékot tftrőket is ültetünk. Gyümölcsfákat úgy érdemes telepíteni, hogy kora tavasztól kezdve késő őszig adjanak termést. Korai cseresznye, üvegbe való meggy, majd korai és késői körte, kajszi, szilva és alma szedhető májustól októberig a célszerűen beosztott kertben. A köszméte és ribizke legjobb helye a kert szélén, a kerítések mellett van. Ha már munkát fektetünk az udvar hasznosításába, vigyázzunk arra, hogy csak értékes, vagy állóképes gyümölcsöt termő fákat ültessünk. Helyi értékesítési lehetőség hiányában nem célszerű például lágybélű körtét, szilvát nagymennyiségben termelni, mert ezek néhány nap alatt leérnek, a szállítási nem bírják s befőzésre is alkalmatlanok. Galambház létesítésével is hasz nosítható az udvar egy része. (Kucsera Szilárd felvétele) — Mi lesz akkor a baromfival, a ház körüli jószággal — kérdik a néhány tyúkkal, egykét malaccal rendelkezők. Egyszerű a válasz: az ól körül kialakított és elkerített kifutóba kerül a baromfi is, a disznó is. A baromfinak nincs szüksége udvarnagyságú szabad területre, mint sokan hiszik. A kopár földön úgy sem talál szóra érdemes táplálékot, kerített helyen még a betegségektől is jobban megvédhető. A sertés helye is az ólban és a kis kifutóban van. Sokan nem is gondoltak még arra, hogy az udvart kerítésekkel célszerű felosztani. Először is szükséges elkeríteni az ablak alatti, vagy lakóház előtti virágoskertet, s a kaputól az ajtóig vezető járdát, különben nem lesz virág a ház körül, s a járdát és a ház falát nem tudjuk megvédeni a sártól, az állatok piszkától. El kell keríteni azonkívül a veteményes kertet, valamint a ház körüli állatok óljának környékét. Az udvar hasznosításáról szólva nem lehet említés nélkül hagyni az üresen állő épületeket, pincéket. Nagyon sok falusi házhoz tartozik ugyanis régebben szarvasmarha és ló számára épült istálló, bortárolásra készített tégla vagy betonpince. Nem egy helyen ezeket csibenevelővé, tojőházzá, nyúlistállővá, galambóllá alakították, másutt viszont csak lomtárnak használják. Egy átlagos nagyságú régi istállóban 150—200 tyúkot vagy 500 csirkét lehetne nevelni, tartani, . s tökéletesen megfelelnek nyúlketrecek elhelyezésére, valamint galambtartásra is. A száraz pincék és padlások is nagyon jó tyúkóllá alakíthatók. Vétek üresen hagyni a drága épületeket, hiszen jövedelmező tojástermelés, nyúl- és galambnevelés folytatható bennük. Úgy kalkuláljunk, hogy az istálló, a pince, sót az átalakított, szigetelt padlás minden négyzetméterén 4—5 tyúkot, egyszeri fordulóban 15 kiló csirkét tarthatunk, illetve nevelhetünk. Az istálló minden két négyzetméterére egy anyanyulat, vagy két pár galambot számíthatunk. Természetes, ha kisállatot akarunk tartani, akkor a hasznosítási cél szerint kell berendezni a helyiséget. A tyúkalom trágyaaknát, tojófészkeket, a csibenevelőbe és a tyúkólba etető, itató, világító berendezést, almot kell biztosítani. A nyúlnak ketrecre, a galambnak fészekre, röpdére van szüksége. A kerttulajdonosnak már csak azért is érdemes kisállattartással foglalkoznia, mert ily módon trágyához jut, másrészt a kertészet sok hulladékát állataival etetheti meg. Érdemes tehát körülnézni a kisvárosi, falusi házak udvaraiban: jelentős nagyságú területek, állattartásra alkalmas épületek találhatók majdnem mindenütt. Az udvar művelésbe vételével nemcsak friss gyümölcshöz, zöldséghez jut a család, egyúttal célszerűbben elrendezetté, csinosabbá, jobb levegőjűvé. árnyékoltabbá is válik a lakóház környéke. A padlástereken' régi istállókban folytatott kisállattartás jelentős bevételt hozhat. A házkörüli kisállatnevelés, kertművelés nemcsak hasznot hozó foglalatosság, hanem a szabad idő kellemes eltöltésének egyik formája is. DR. GONDA IRÉN *****************************************^*^*****[***^**********i\** **********T************************************************ ********************** *■* *********ь****************************** Fache északfrancia nyúllenyésztö húszéves keresztezés! munkával új húsfajtát állított elő, amelynek fehér a prémje és szeme érett korban feketés színű. Az új fajtát norblancnak (nnrblannak) nevezte el. A nemesítő a francia ízlésnek megfelelő típus kialakítására törekedett és a keresztezéshez a sampányi ezüst, a bécsi óriás és a kis orosz fajtákat használta fel. Munkájára jellemző, hogy húsz évre volt szüksége, amíg az orosz fajta egyes nem kívánatos jegyeit ki tudta küszöbölni, és a mai testalakulás állandóságát biztosította. A norblanc szabványleírása a következő: Általános jellemzés: Formája,, alkata szilárd, testalakulása tömör és gömbölyded, fara erős, finom csontozató. Súly: a bak 4— 4,5 kg, az anya 4,5—5 kg. Új francia húsnyúl: A NORBLANC Fej: a baké nagyon erős, az anyáé elnyúltabb. Szem: élénk barna, fejlett állatoknál feketébe játszó. Föl: nagy, vége enyhén gümbölyödö, felfelé álló, hossza 14—15 cm. All: erős és rövid. a szabályos enyhe lebernyeg megengedett a nősténynél. Test: hosszas, de tömör, kevéssé ívelt gerinc, gömbölyű, erős far. Láb: közepes hosszúságú, erős, izmos. Köröm: fehér, vagy többé kevésbé sötét szaruszín. Farok. Közepes. Szőrzet: lágy, fehér, tömött, sohasem kócos. Kívánatos testsúlyok: 2 hónapos 1,9—2,1 kg 3 hónapos 2,9—3,- kg 4 hónapos 3,4—3,9 kg 5 hónapos 4,-----4,5 kg A tenyésztő közlése szerint az anyák folyamatosan 8 fiókát nevelnek fel. (Számuk a fialáskor 8—12.) A sampányi ezüsttől jó képességeket örökölt. Hús-kihozatala 85 ■/•. A norblanc takarmányfogyasztása 1 kg hús előállításához átlagosan 3,5 kg (1:3,3—1:3,7). (Le Courrier Avicole)