Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-17 / 28. szám
DETEKTORRAL FELSZERELT HALAK Az Institut Politechiiique (State Virginia USA) mérnökei a közelmúltban új módszert dolgoztak ki a tengervíz szennyezettségi fokának mérésére. E szerint a kiválasztott halakra apró detektorokat erősítenek, amelyek mérik a műszer viselőjének szív- és légzési ritmusát. A ritmus váltakozásából következtetnek a víz tisztaságára vagy szenynyezettségére. Egy másik műszert is szerkesztettek, ez egy érzékeny fotocella, amely állandóan jelzi — egy, adott tengerszakaszon, „kürtön“ keresztül úszó — halak mennyiségét. Ez is hasonló célokat szolgál, mint az előbb említett módszer. (Air and Cosmos) BRASSÓI BARANGOLÁSOK A Prejmári Állami Gazdaság nem tartozik szorosan a brassói nevezetességek közé, de a vendéglátók rendszerint módját ejtik, hogy megmutassák. A városközponttól 15 kilométerre fekszik. Többek között pisztráng és nyérctenyészele is van. A harapós pettyes ihalak kilóját 20 lejért adják, míg a teljes önköltség kilónként 12 lej. A három hektárnyi vízterületről évente 120 tonna pisztrángot halásznak le. Érthető, hogy hírük messze jutott. (H. Gy.) A RHONE DELTÁJÁBAN lévő Camargue-ban — mely egyúttal Európa legnagyobb árterülete is — francianémet közös halászati kísérletek folynak, mert ennek a területnek olyan — eddig benőttsége miatt nem hasznosított — haltartalékai is vannak, mint sehol Európában. A hálókat eddig kicsire szabták, mert rövid idő alatt 10 tonna is volt egy varsában és részben elpusztultak az angolnák. Van olyan tó, melyből — francia adatok szerint — e°y éjjel 30 tonna, de a legjobb időszakban 80 tonna angolnát fogtak ki naponta. Vadponty igen sok van, de csak keveset fognak és itt is az elektromos hálóktól várnak jó eredményt. Üvegangolna el nem képzelhető mennyiségben van jelen. (Allgemeine Fischerei Zeitung) Aladár barátom szenvedélyes horgász. Már ” harmincesztendős, de mindenki csak Alikának vagy Alinak nevezi. Őszinte és jólelkű fiatalember, s odaadó horgász, bár halászáshoz nincsen különösebb szerencséje. Nála kellemetlenségből nincs hiány. Egyszer az a baj, hogy merev karikákban lökődik az orsója csévéjéről a fonál, máskor meg úgy összevissza gubancolődik, hogy Nagy Sándor gordiuszi csomója kismiska volt hozzá. Előfordul, hogy orsója gépezetébe téved a fonál. Megesik, hogy otthon felejti csalihal-tartóját, vagy pedig a kukacos dobozt. Megtörtént már az Is, hogy eltörött a pápaszeme. Márpedig ha nincs meg, alig lát öt lépésnyire. Mindezen kellemetlenségek ellenére örömmel tölti szabad idejét a víz mellett. őszre járt az idő. Ezüstös ökörnyál rezgett ponty nyugtalankodott a haltartó szákomban. Ali sem járt rosszabbul, mert három kisebb pontyot fogott. Esteledett. Szíínőben volt a rigófütty. Szőtlanná vált az ellankadt természet. Ml is pihenésre vágytunk, mert éjszakai horgászásra készültünk. Sötét volt az újholdas est. Csak elemlámpa világítás mellett tudtuk átszerelni horgászkészségünket. A két fenékhorgom egyikére kukacot, a másikra meg élő keszeget csaliztam. Amíg a csalihal-tartőmmal bíbelődtem, horgom botján megszólalt a rászerelt kis csengő, de mert jelzése csak rövid Ideig tartott, nem véltem szükségesnek a horog ellenőrzését. Ez egyszer azonban nagyon csalódtam: zsinóromon akkorát rántott a hal, hogy a botom lecsúszott a támasztó villáról és kis híja, hogy A horgászás egyik fontos feltétele az óvatosság csillogva a hajnali levegőben. Hűsítőén tapadt arcunkhoz és ingerelte orrcimpáinkat. A Volga egyik holtágához iparkodtunk. Odaérve elsősorban megreggeliztünk, nehogy éhes gyomrunk korgása megzavarja a természet magasztos csendjét. Reggeli után horgászkészségeink szereléséhez fogtunk. Két bottal akartunk horgászni. Az egyikkel pontyot, a másikkal meg ragadozót kívántunk kergetni. Szemembe ötlött, hogy Alika csak pontyozni készül. Bizonyába otthon hagyta csalihal-tartóját. Megkezdődött az idegfeszítő munka. Vízbe vetettük horgainkat. Kukaccal csalizott horgomon megrezzent az úszó. Reszketett és víz alá bújt ijedtében. Bevágtam és legott csévéztem. Csakhamar partra dobtam egy hetvendekás pontyot. Megismételtem a dobást. Az eredmény megismétlődött. Vízbe dobtam a két „kiskorú“ pikkelyest, hadd fejlődjenek. Nagyobb példányra számítottam. Lemondtam a kukac-csaliról és kukorica csalétekre tértem át. Nincsen kapás ... (Stubnya Arnold felvételei Kisvártatva megint megbillent az úszó, simán elterült a víztükrön. Később ismét talpra állott, balfelé vette útját és elmerült. Azonnal bevágtam és nyugodtan fárasztottam a horogra került halat. Rövidesen egy szép kétkilós nem repült a vízbe. Kemény legény volt a talpán a horogra akadt hal. Hősiesen ellenállott. Óvatosan és meglazított fékkel fárasztottam a makacskodót. Végül is hatkilós harcsa hánykódott a vízpart hatalmas fövényén. A zsákmány elhelyezése után Alihoz mentem. Meg akartam tudni, milyen a zsákmánya? Hatkilós ponty képezte nála a csúcseredményt. Közeledett az éjfél. A harcsafogás legváltságosabb időszaka! Türelmesen lestük a csengő szavát. Egy óra telt el, míg megszólalt. Megfeszült a horgászzsinór. Csaknem elszakadt. A bevágás pillanatában éreztem, hogy alapos példány került horogra. Következetes, hosszantartó fárasztással parthoz húztam „foglyomat“ — egy nyolckiló körüli harcsát —, de nem lett zsákmányom, mert elszakadt a fonál... Egyre múlt az Idő. Szakaszomon nem harapott a hal. Pihentem én is. A sötét éjszaka leheletszerű suttogásának muzsikájába mélyedtem... Két óra tájban váratlan csattanás hallatszott. Ügy rémlett, mintha nagy hal verné farkával a vizet. Hirtelen All győzelmi kiáltását hallom: — Aha! Enyém vagy már!... Utána hatalmas zörgés következett. — Ali bizonyára idegeskedik! — gondoltam magamban. Csend lett, mint zivatar előtt. A síri csendet Ali kétségbeesett kiáltása zavarta meg: — Segítség! Gyorsan, mert megfulladok!... Azonnal hozzá rohantam. Ali gyámoltalanul lubickolt a vízben és akaratlanul is szürcsölt, nyeldesett belőle. Késedelem nélkül botomat nyújtottam neki, hogy kisegítsem a partra. Amikor nagynehezen kivánszorgott a vízből, dadogva kérdezte: — Hová lett a pápaszemem? — Nem tudom! — hangzott a kurta válasz. Ali fatönkön ülve elhadarta veszedelmes élményét. Azzal kezdte, hogy nem kevesebb, mint tízkilős harcsa került a horgára. Sokáig fárasztotta. Parthoz húzta. Szinte halálra Ijedt, amikor meglátta óriási fejét! Ali további szavaiból arra következtettem, hogy nagyon hibázott, amikor azt hitte, hogy halálra fárasztotta a halat. Elvesztette lelki egyensúlyát, mert ilyen szörnyet életében még nem látott. Hibázott akkor is, amikor fárasztás közben nem vette észre, hogy a zsinór a lába köré tekeredik, amire súlyosan ráfizethetett volna, ha nem vagyok a közelében. A hal hirtelen megfordult, és magával rántotta ellenfelét. Ali megtanulta, hogy horgászáskor fontos az óvatosság. Orosz eredeti nyomán: SELMEC ADOLF KISALLATTENVÉSZTES HALÁSZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADASZAT es A z utóbbi tizenöt-húsz esztendőben az állattenyésztési termelési ágazatok közül legjobban a baromfitenyésztés fejlődött. Csaknem kétszeresére növekedett a baromfihús- és a tojástermelés. Ebben az ágazatban valósult meg nálunk először az iparszerű termelés. Hazánkban régi hagyományai vannak a háztáji baromfitenyésztésnek. Nagyüzemi termelésre azonban csak a szocialista átszervezés után került egyikét képezte. A mostoha tartási viszonyok tniatt azonban e fajták termelése csekély volt. Azóta sokat változtak a tartási viszonyok. A régi parlagi fajták helyébe külföldről behozott nemes fajták, a plimut, a ród ájlendi a nyuhemsir nagyobb termelő képességű és egyéb kedvező tulajdonságokkal rendelkező egyedeik kerültek. Később ismét forradalmi változás következett be a barom-A tojóhibridekkel egyidejűleg a húshibrideket is kitenyésztették. Ennek a tenyészmunkának vezérlő szempontja volt, hogy rövid idő alatt, viszonylag kevés takarmányból több húst lehessen nyerni. Ez lényegében sikerült, mert a mai húshibridek a kelés utáni kilencedik, tizedik héten már elérik a másfél kilós élősúlyt. Egy kilogramm hús előállítására pedig mindössze 2,2—2,4 kilő takarmánykeverék szükséges. Veszélyben a háztáji baromfiállomány 14. SZÁM. 1971. JÚLIUS 17. • A TARTALOMBÓL + Veszélyben a háztáji baromfiállomány -4- Kukorica helyett cukor?-4- A broilerpulykaliizlalás technológiai feltételei-4- Látogatás egy olasz húsgalamb-telepen -4- Hasznosítsuk az udvart-4- Üj francia húsnyúl: A NORBLANC -4- ló tudni-4- A kutyák ekcémája -4- Szárított Marék-vírus vakcina О Az őzvad tenyésztése (IV.) О A véreb feladata 0 Látóhatár 0 A Szlovákiai sörétes céllövő bajnokság eredményei A A Latorca halgazdasága A Szalamandra a fürdőkádban A Két hír a Szovjetunióból A Külföldi vizeken A A horgászás egyik fontos feltétele az óvatosság sor. A fejlődést jelentősen ösztönözte a kereslet, amely a finom, könnyen emészthető, sovány, jó étrendi hatású baromfihús iránt mutatkozott. A századfordulóig nálunk főleg a mostoha életkörülményekhez is jól alkalmazkodó, igénytelen parlagi tyúkfajtákat tenyésztették a háztájiban. Ezek húsa és tojása a sok szabad levegőn való tartózkodás és a változatos takarmányozás következtében ízben és zamatban a legértékesebb táplálékok fitenyésztésben. Megjelentek a hibridek. A különböző tulajdonságok szerint csoportosított fajtákat és vonalakat egészen addig külön tenyésztették, amíg a kívánatos tulajdonság, például a kiváló tojóképesség szorosan nem rögződött, s egyetlen vonal egyedeiben nem sűrűsödött össze. Két fajta keresztezése által létrejött végtermék a hibrid. Egyes tojóhibrid típusok évi tojástermelése a tartási viszonyoktól függően eléri a 250—320 darab tojást is. Mindezen jó tulajdonságok mellett egyes hibridtípusok nagy hátránya, hogy a kistenyészetek számára nem alkalmasak, mert csakis megfelelő életkörülmények között képesek a nagy teljesítményre. Zárt helyiségekben a mozgási lehetőség erős korlátozása szükséges. A tojók esetében a természetes fény helyett sokkal előnyösebb a mesterséges megvilágítás. jó tulajdonságaik akkor használhatók ki legjobban, ha egységes, fehérjékben, zsírokban, szénhidrátokban gazdag, kellő mennyiségben vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó takarmányokkal etetik őket. A nagy oxigén fogyasztás miatt létfontosságú az állandó szellőztetés is. A felsoroltak híján csökken, rendszertelenedik a tojástermelés. A húshibridekkel való foglalkozás is csak akkor eredményes, ha ún. indító takarmányokkal kezdik meg a hizlalást. Viszont ebben az esetben már nyolchetes korukban értékesíteni kell a pecsenyecsibéket, mert további gyarapodásuk lassul és dj’águl. A hibridek továbbtenyésztése lehetetlen, vagy legalábbis nem gazdaságos, mert az utódok termelőképessége a szülőkéhez viszonyítva már az első generációban a felismerhetetlenségig leromlik. A háztáji baromfitenyésztés jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. Csak óriási számokkal mérhető fel az a baromfihús, tojás és más termék, amely évente a baromfiudvarokból kerül ki. Ebben az évben a keltető állomások csak kis részét elégítették ki a kistenyészetek által igényelt kettős hasznosítású naposbaromfi szükségletnek. Pedig a háztáji baromfiállomány fajtatisztasága ma már csak a tenyésztojás nagyüzemi előállításával biztosítható. Ha ezen a téren nem történik javulás, népgazdaságunk hovatovább egy nagyon is jelentős nyersanyagforrását veszítheti el. Ez pedig mindannyiunkat közvetlenül érintené. — Geleta Gyula, aki egy időben a perbelei szövetkezet juhásza volt, úgy megszerette a jól jövedelmező juhtenyésztést, hogy még most is, amikor a hetven felé közeledik, háztáji méretekben bár kisebb állományban, de példás juhtenyésztést folytat. —pa—
