Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-17 / 28. szám

KUKORICA HELYETT CUKOR 7 Az évről évre növekvő cukor-túltermelés, amely egyes országokban mind komolyabb gondot okoz, olyan gondolatot váltott ki, hogy esetleg felhasz­nálható lehetne a feles­leges cukor a baromfi takarmányozásához. (A jelenlegi cukorfelesleget 26 millió tonnára becsü­lik és ez évente 2 millió tonnával növekszik!) Dr. A. J. Smith (Rho­desia) két közismert márkájú tojóhibrid-félé­vel 48 hetes kísérletso­rozatot végzett annak megállapítására, hogy felhasználható-e a kuko­rica pótlására a cukor és milyen arányban he­lyettesíthető ártalom és a termelési eredmény romlása nélkül. Kontroll­ként szokványos kukori­ca alapanyagú takar­mánykeveréket használt. A kísérleti takarmány­összeállításokban a cu­kortartalom 10, 20, 30 és 40 %-os volt. A kísér­leti takarmányokat mind úgy állította össze, hogy azok fehérje és energia­­tartalma azonos volt. A cukor rendkívül magas energiatartalmát steril homok hozzákeverésével egyenlítette ki. Egy ötö­dik kísérleti keverékben 20 % cukortartalom mel­lett a magas kalóriatar­talmat nem csökkentette homok hozzáadásával. A kísérletek szerint 30 °/o-os cukortartalomig a tojástermelés mennyi­sége, a tojás súlya és a takarmányráfordítás te­kintetében a kísérleti ta­karmányok semmiben sem mutattak kedvezőt­lenebb eredményt, mint a kontroll. - A 40 %-os cukoradag esetében a termelés 4 °/o-kal volt alacsonyabb. Az ultra­magas kalóriatartalmú takarmányon az állatok ugyanannyit termeltek, mint a kontroll állomány. Dr. Smith nem talált különbséget sem a test­súly alakulása, sem a takarmányértékesülésben. Mindegyik összeállítású takarmányt jó étvággyal fogyasztották az állatok, és nem mutatkozott kü­lönbség a két hibridfaj­ta tekintetében sem. Sze­rinte — ha az árviszo­nyok megengedik — a baromfi tojótakarmá- - nyokban 30 % arányig nyugodtan felhasználha­tó a cukor. (Poultry International) A broiíerpulyka-hizlalás technológiai feltételei A 21. naptól műanyát csak abban az esetben alkalmazunk, ha fejlődési rendellenesség kö­vetkeztében az állatok ezt igénylik. „Fehér gyémánt“ fajta esetén 2 C foknál magasabb hőmérsékletet kell biztosítani. Az épület használhatósági fokát a jó szellőz­tetés dönti el. Az intenzív tartás nagyon fontos tényezője az 1 m2-en tartható állatok száma. Ez nem csupán gazdaságossági szempont, hanem tar­tástechnológiai követelmény is. Csak megfelelő állatsürűség esetében érhető el az állatok kí­vánatos mozgáskorlátozása, amely az állatok hízékonyságát befolyásolja. Az 1 m2-re lerak­ható egyedszám általában 7,5, de külföldön 10—11-et is elértek. Ezt a tényt az épület alkalmassága mellett a szellőzés határozza meg. A pulyka légcsere-szükséglete: 1—8 hétig 7,5 m6/óra/súly kg 9 héttől 9,5 m3/6ra/súly kg A különböző szellőzési megoldások közül a tetőventillátoros elszívásos rendszerű megoldás bizonyult a legjobbnak. A forgalmazott 24 ezres axiálventillátorok 70 %-os tényleges teljesít­mény mellett is képesek a légcsere lebonyolí­tására, ha az épület légtere megfelelő nagy­ságú. A korszerű hizlalás nélkülözhetetlen felté­tele az eredményt legjobban elősegítő világí­tási program. Az állatok mesterséges fényt kapnak csupán, melynek erőssége és a meg­világítás időtartama a hizlalás során erősen változik. Ma a legkorszerűbb világítási prog­ram szerint a megvilágítás erőssége 6,8 Watt/ m2-tól 0,5 Watt/m2-ig változik, az időtartam pedig 24 órástól napi 8,5 órásig csökken. A részletes világítási program: Fogadástól 2 napos korig 2—4 napos korban 4—28 napos korban (50 % vörösfény) 56 napos kortól elszállításig 6,8 Watt/m2 4,5 Watt/m2 2,1 Watt/m2 0,1 Watt/m2 Időtartam: Életkor Megvilágítás óra/mp Sötét periódus 1—4 napos 24 — 5 napos 23 16—17 óráig 6 napos 22 16—18 óráig így csökken további napi 1 órával a meg­világítás időtartama a 20. napig, amikorra 8,5 órára csökken, a sötét periódus pedig 16,30-tól a következő reggel 8 óráig áll be. Ez a vilá­gítási időtartam marad az elszállításig. A prog­ram kivitelezéséhez fényerősség-szabályozó el­engedhetetlen. A negyedik naptól, amikor be­iktatjuk a vörös fényt, a kannibalizmus fel­lépésének megelőzésére a fényerősséget foko­zatosan csökkenteni kell. Azonkívül e naptól kezdődik a sötét periódus. Ennek kialakításá­hoz szükséges, hogy este „alkonyodást“, reggel „napfelkeltét“ idézzünk elő, ne átmenet nélkül térjünk rá a megvilágítás erősségének változ­tatására. Ezzel a programmal tudjuk kielégí­teni a naposkorban rosszul látó pulyka igé­nyét, majd a fokozatos csökkentéssel biztosít­juk később az állatok nyugodt magatartását a hizlalás befejezéséig. Csőrkurtításra e program mellett nincs szükség. Az almozás lehetőleg gyaluforgáccsal történ­jen, de ha erre nincs mód, akkor jó a szecská­zott búzaszalma. Tíz napos korig célszerűbb a szállításokra használt kartondoboz tetejéről etetni. Ebben az időszakban itatásuk 2 literes kúpos önita­­tókból történik. Etetésre a hengeres önetető­ket használjuk, legkorszerűbb módja a felső pályás, surranó csöves töltés. Az önitatók kö­zül jól beváltak a túlnyomásos rendszerű, kú­pos önitatók, A hengeres önetetőkből ötven állatra számítunk 1 darabot, a kúpos önitatók­­ból 30 darabra kell egy. Ezenkívül a kúpos önetetőkhöz hasonló kavicsetetőket rakunk be. 250 állatra 1 darabot. Bene József Látogatás egy olasz húsgalamb-telepen Olaszországban most kezdik felfedezni a galambtenyésztés­ben rejlő lehetőségeket. Egy jól megszervezett üzem gyü­mölcsöző lehet, ha gondosan kiválasztott állománnyal dol­gozik, ésszerűen takarmányoz, és a tartásban messzemenőleg ügyel a higiéniai követelmé­nyekre. Jó példa arra, hogy mikép­pen lehet óvatos kezdéssel számottevő árutermelő üzemet kiépíteni a Tassara di Nibbiano helységben található galamb­­tenyésztő üzem. A meginduláshoz néhány vá­logatott hús típusú galamb szolgáltatta az alapot, amelyet az Egyesült Államokból hoztak be. Miután gondosan megvizs­gálták az értékesítésitési lehe­tőségeket és gazdasági számí­tásokat végeztek, rátértek a king és a fehér carno fajták tartására. (Az utóbbi francia eredetű, de az Egyesült Álla­mokban tenyésztették ki.) E fajták 25—28 nap alatt 50—60 dkg súlyt érnek el, és fehér húsukkal tűnnek ki. Mindkét fajta szapora, évente egy pártól (8 keltetésben) át­lagosan 16—17 fióka nyerhető. A kezdeti befektetések ha­mar megtérültek és fokozato­san kiépítették a mai intenzív üzemet, amelyben 100 galamb­pár található. A mostani galambházakban 100—120 pár helyezhető el fülkékben, ezeket külső röpde egészíti ki. Két galambházban a többitől elválasztva tartják a kiválasztásra szánt legérté­kesebb párokat. A padozat a helyiségekben cementezett. Minden pár kettős fészket kap az e célra készült faáll­ványzaton. Az etetővályü kí­vülről'tölthető meg. Az hatók és egyes etető vályúk 40—50 cm magasságban helyezkednek el a padozat fölött. Nyáridő­ben fürdőedényeket helyeznek el az állatoknak, ülőrudak biz­tosítják a kellő teret a galam­boknak. E tenyésztőtelepen ad libi­tum (tetszés szerint) adják a főleg magfélékből álló takar­mányt: búzát, kukoricát, cir­kot, borsót, zabot bükkönyt és egyebeket, az évszak és a gazdaságosság szerint, minden­kor hozzáadva ásványi sókat, osztrigahéjat, griffet és vita­minkeveréket. A magvak ösz­­szeállításának aránya a követ­kező szokott lenni: gabonafé­lék 45 %, hüvelyesek 45 %, olajosok 10 %. A hüvelyesek között a borsó mindig legalább 20 %-ot képvisel. Évente minden párra 50 kg magfogyasztást számítanak. Az intenzív jellegű tenyész­tésben a betegségek elkerülése végett feltétlenül szükséges időnként megelőző kezelést al­kalmazni — a készítményeket rendszerint az ivóvízzel ada­golják. A higiéniai feltételek biztosításához tartozik a nagy­fokú tisztaság. Havonta egy­szer eltávolítják az ürüléket és fertőtlenítenek, a fészkeket hetenként 2—3-szor tisztogat­ják. A racionális tartáshoz a ten­nivalókat úgy kell megszervez­ni, hogy kevés munkaerőre le­gyen szükség. A költségek kö­zött csak 10 %-kal szerepel a munkabér. A szülőállomány egy részét tiszta vérben vagy keresztezés­ben értékesítik. A vásárlók kö­zött amatőr és hivatásos te­nyésztők egyaránt akadnak. (Avicultura) A Latorca halgazdasága Kelet-Szlovákia egyik halban leggazdagabb folyója a Lator­ca, amely hazánkban mintegy harminc kilométernyi szaka­szon kanyarog síksági medré­ben. Amint a lexikon is mondja, a Latorca a Bodrog egyik fő­ága, amely a Kis-Beszkidekben ered. Elhagyva a homokkő­hegyvidéket, medence alakú tágulásba megy át. Munkács­nál a folyó leér a síkságra és gyakori árvizeivel elborítja a szomszédos rétségeket. Lomhán kanyarog a síkságon, ahol a Csaronda, Szernye, Nagyvíz, Vérke és más erek táplálják vizeikkel. A Latorca árterülete nemrégen még összeért a Tisza árterületével, és a két folyó között hatalmas mocsarak, holtvizek terültek el, amelyek a halaknak kiváló ívólehetősé­get nyújtottak, a vízimadarak pedig úgy éltek itt mint a pa­radicsomban. E helyzetet meg­változtatta a Latorca és a Tisza szabályozása, ami lehetetlenné tette a két folyó vizének keve­redését még az áradások al­kalmával is. A Labore amely­nek teljes hossza egyébként 186 km, Zéténynél (Zatin) ve­szi fel a Laborcot, majd Zemp­lénnél (Zemplín) az Ondóvá— Topollyal egyesülve a Bodro­got alkotja. A Latorca a vízszabályozá­sok ellenére, ma is eléggé nagy árterülettel rendelkezik, amely a gyakori tavaszi és őszi ára­dások alkalmával tenger be-Kérdés: Kútunk az udvarban tizenegy méter mély, fala terméskővel kirakott. Mellette egy 'három méter mély aknában kapott el­helyezést a villanymotor és a szivattyú a lakás vízellátására. Mivel a szivattyút a nyomóve­zetékkel összekötő gyári gumi­cső váratlanul megrepedt, víz öntötte el a betonakna alját és e motort, minek következtében annak tekercselése kiégett. Ar­ra az időre, amíg a motort újból üzemképes állapotba hoz­ták, a csigás szerkezetű vöd­rös kútból vizet hordtunk a kimosott fürdőkádba, hogy on­nan meregetve, mozsdásra és kézmosásra használhassuk. A vödörrel felmert vízzel együtt egy 14 cm hosszú szalamand­rát is beöntöttünk a fürdőkád­ba. Ez a gyíkformájú, égőpiros hasú négylábú állatka a víz­ben, a fürdőkád alján húzó­dott meg, látszólag sohasem jött a víz felszínére, hanem hal módjára úszkált vagy mászkált. Mivel tudomásunk szerint, a szalamandra mocsaras állóvíz­ben tanyázik és ilyen к utunk közelében nincs, érthetetlen­nek találjuk, miképpen kerül­nyomását kelti. A folyó medre mindkét oldalon eléggé nagy­kiterjedésű holtágakkal sze­gélyezett, amelyekben a hal­szaporodás minden feltétele adott. E területek teljes leha­lászása úgyszólván lehetetlen e vizeket sűrűn benőtte a vízi­növényzet. A Latorca még ma­napság is többek között ennek köszönheti halbőségét, továbbá annak, hogy e folyó vize nin­csen ipari szennyvizekkel tönk­­retéve, mint például az Onda­va, vagy a Bodrog vize. A bod­rogközi halászok egyik legjobb horgászási helye tehát termé­szetszerűleg a Latorca és en­nek holtága, amelyekben igen változatos horgászélményekben lehet részük. Nem akarok kimerítő horgá­szati leírást adni az egész La­torca folyásáról, csak hazán­kat „meglátogató“ mintegy harminc kilométernyi szakasz­ról szólok, amelyet több éves horgásztapasztalataim alapján magam is eléggé jól ismerek. Teszem ezt azzal a céllal, hogy horgásztársaimnak e gyönyörű környezetű síksági folyóról leg­alább dióhéjban áttekintést ad­jak. Kezdjük azzal a szakasszal, amely közvetlenül a szovjet határ mellett feszik. Itt a La­torcát (nem messze Ágcsernő­­től) újonnan szabályozták éš mintegy tíz kilométernyi sza­kaszon kevés holtággal és „ku­­bikkal“ szegélyezett. Itt a fo­lyó még eléggé gyors. A folyó hetett a kút vizébe, annál is inkább, mert a kutat nemrég kotorták ki és annak aljáról egy köbméternyi kavicsot emeltek ki. Vajon lehetséges-e, hogy a kút vizét szolgáltató kavicsta­lajban levő vízréteggel, mely­nek bizonyára áramlása is van, került a szalamandra-ivadék a kút vizébe? Érdekelne, hogy milyen az életmódja ennek a lángpiros hasú, gyíkformájú kecses kis állatkának? Hogyan szaporo­dik? Mivel táplálkozik? Van-e alapja annak a néphitnek, hogy vízi rovarokkal, szúnyog­álcákkal táplálkozik, ezért hasznosnak mondható. Mit csi­nálhatnánk a szalamandrával, hogy életben maradjon? Hi­szen a fürdőkádból előbb-utóbb ki kell lakoltatnunk. Oroszvári Felelet: Valószínűnek tartjuk, hogy a szalamandra a kutat tápláló vízárammal a föld alatti patak­rendszerből .került a kútba. A kétéltűek egyik osztályát a gerincesek alkotják. Hazai fajtái az alábbi csoportokba egész medre finom iszappal borított, homokos rész úgyszól­ván sehol sincsen. E szakasz márnát, pontyot, törpeharcsát, magyar bucót, harcsát, csukát, süllőt, menyhalat, sügért, vágó durbincsot, sőt kecsegét is nyújt, amelyet a többi folyóink­­ban, beleértve a Tiszát, csak nagyon ritkán ejthetünk zsák­mányul. Ezenkívül fogható itt angolna, dévérkeszeg és szilva­orrú keszeg, vörösszárnyú ke­szeg és paduc épp úgy, mint domolykó és balin. Az apró halakban is nagy a választék. Foghatunk szélhajtó küszt és szivárványos öklét, amennyit csak akarunk, különösen légy­re. A Latorca további szakasza, Leleszen (Leles) túl, Szolnocs­­ka (Solniőka), Boly (Bol) és Zétény (Zatin) környékén va­lóban horgászparadicsomnak nevezhető. Itt a víz folyása méltóságteljesen lelassul és a folyó mindkét partja mentén nagyterületű holt-medrek és „kubikok“ vannak, amelyek vízinövényekkel benőtt vizei kiváló ívóterületek, amelyek a gyakori áradások alkalmával mindig feltöltik a Latorca­­folyó halállományát apróhalak­kal. Különösen kiváló horgász­terület a Labore, majd az On­dóvá beörolése körül van, de a legideálisabb hely Zétény környékén van a Labore be­­ömlése után, ahol minden hor­gászélmény után vágyó „pe­­cás“ megtalálja számításait, tartoznak. 1. rendbe a farkos kétéltűeket soroljuk, amelynek nálunk élő családját a kérdé­ses szalamandrák képezik. Ezek gyakoribb hazai fajai a tarajos gőte és a foltos szalamandra. A 2. rendbe a farkatlan két­éltűek, vagyis a békák tartoz­nak, melyek családjai az ásó­békák, varasbékák, leveli bé­kák és a valódi békák. A szalamandra életmódjára jellemző, hogy élete első sza­kaszát vízben tölti, majd szá­razföldi életre tér át. Átalaku­lással fejlődik. Petéit a vízbe rakja. A kikelő ivadék kopol­­tyújával lélegzik. Három-négy hónap múlva kezd átalakulni és fokozatosan eltűnnek a ko­­poltyúk és kifejlődik a tüdő, így alkalmassá válik a száraz­földi életre. Télen a hideg elöl iszapba, földbe ássa magát és téli álmot alszik. A kifejlődött szalamandrák élő állati anyagokkal, rovarok­kal, az álcák vízinövényükkel, apró gerinctelenekkel táplál­koznak, tehát hasznosnak mondhatók. Aszerint kell a szalamandrával eljárni, hogy élete melyik szakaszában van. —ksz — természetesen, ha-az időjárási tényezők (barometrikus nyo­más, szél, holdstádium, vízállás stb.) kedvezőek. Nyugodt lel­kiismerettel mondhatom, hogy a Latorca alsó szakaszán ki­mondhatatlanul sok a hal. Ami a fajokat illeti, ugyanazok ta­lálhatók itt, mint amelyeket a felsőbb szakaszban említettem, de itt sokkal nagyobb szám­ban vannak jelen és sokkal nagyobb példányok is fogha­tók, mivel itt a folyó medre mélyebb. Itt nem ritka a negy­­ven-ötvenkilós harcsa, a nyolc­tíz kilós csuka, a hat-nyolc­­kilós ponty, vagy a két-három­­kilós dévérkeszeg. A latorcai horgászok csaliként leginkább földigilisztát használnak, de nem ismeretlen -előttük a tész­ták színes sorozata, a lótetű, a kérész (tiszavirágálca), a kishal, a béka és a villantó sem. Abban az esetben is, ha a folyón nem koronázná hor­gászási szándékunkat kellő si­ker, majdnem mindig megta­láljuk számításunkat a folyót szegélyező állóvizekben. Saját tapasztalatból mondom, hogy a Latorca Zétény-melletti partjá­ról még sohasem tértem haza hal nélkül, pedig nem mond­hatom magamat valamiféle „nagy“ horgászmesternek. Kedves horgásztársaim, ha véletlenül a Bodrogközben jár­nának, okvetlenül próbálják k! szerencséjüket a Latorcán. DR. JUHÁSZ ISTVÁN. Agcsernő (Čierna nad Tisou) KÉT HÍR A SZOVJETUNIÓBÓL Nyikoljuk és Tyimofejev szovjet halbiológusok hib­ridet tenyésztettek ki az ízletes keesegének és a leg­nagyobb édesvízi halnak, a vizának keresztezésével. A kecsege-viza ivadékok jól érzik magukat a halasta­vakban és a mesterséges víztárolókban, akár édes, akár sós vízben. Két-három év alatt másfél kilogram­mos súlyt is elérnek. Az értékes hibrideket Oroszor­szág. Üzbegisztán, Grúzia és Litvánia tizenöt halgaz­daságban tenyésztik már. Szovjet szakemberek fel­kutatják a tengeri sünök telepeit a Csendes óceáni Korili szigetcsoport közelé­ben. hogy tájékoztassák a halkonzerv-ipart az állo­mány nagyságáról. A tenge­ri sünökből a dél korili halfeldulgozó üzemben nagy tápértékű ikrát nyernek, amely nagy keresletnek ör vend külföldön is. A sünik­rát gyógyhatása miatt ten­geri medicinának nevezik. (Szov(etmi61 Szalamandra a fürdőkádban

Next

/
Thumbnails
Contents