Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-17 / 28. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1971. július 17. Fél évszázad a párt zászlaja alatt dokumentumanyag. A Februári Győzelem Gottwalddal és más vezetőkkel az élen utat nyitott a szocializmus építéséhez. A virágos és buktatás út elvezet a máig, képekben szemlélteti, milyen fejlődésen ment keresztül hazánk az elmúlt 23 év alatt, a kommunista párt vezetése mellett. A látogatók egy röpke óra alatt megismerkedhetnek pártunk harcos útjával, s utána megcsodálhatják a multivíziós filmvetítést az utolsó helyiségben. Két hónapja tart nyitva a kiállítás. Reggel 9-töl este 6-ig látogathatják az érdeklődők, június végéig 61200- an nézték meg. Nemcsak hazánkból, hanem külföldről is sokan kíváncsiak a kiállításra. A naplóban ott láthatjuk pl. a szovjet főiskolaiigyi miniszter Jalutyin profeasror nevét. Jártak ott a Szovjet Tudományos Akadémia tagjai, s nemrégiben egy bolgár miniszterhelyettes. Megtekintették már a kiállítást angolok, németek, amerikaiak, s természetesen a környékbeli országok polgárai is. Ottjártamkor Lajos László, tatabányai könyvtáros és felesége nem sajnálva a fáradságot, motorkerékpáron jöttek el Bratislavába. Bár : nem értenek szlovákul, mégis meg- i elégedéssel nyilatkoztak a látottakról. Nagyon sok iskola, intézmény jegyezte be nevét már a naplóba, és valamennyien elismerően nyilatkoztak a sokrétű kiállításról. A kiállítás 25-ezredik látogatója egy Spišská Nová Ves-i középiskolás Ondrej Sýkora volt, akit egy tíznapos Amióta a bratislavai vár új köntösbe öltözött, sok kíváncsi hazai turista és külföldi vendég tekintette meg. De legtöbben az utóbbi két hónapban keresték fel az ősi fészket, hogy megtekintsék a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére rendezett nagyszabású kiállítást. Lényegében egy évszázad munkásmozgalmának a történetét öleli fel a kiállítás. A dokumentumanyagok sokaságán keresztül szemlélheti a néző a munkásmozgalom fejlődését, az élcsapat létrehozását, a kapitalizmus és a fasizmus felett aratott győzelmét, majd a békés szocialista építésben kifejtett érdemleges munkásságát. A kiállítás anyaga hűen igazolja azt is, hogy a marxizmus-leninizmus nagy eszméjének a valóra váltása csak a proletár internacionalizmus szellemében lehetséges és azt, hogy a világ első proletár államának, a Szovjetuniónak a létrehozása mit jelentett hazánk munkásmozgalmának fejlődésében, s miképpen segítette évtizedeken keresztül a pártunkat és Csehszlovákia dolgozóinak boldogulását. Végigsétálunk egy kiállításon, és megismerjük a CSKP létrehozásának előzményeit, körülményeit, a kiváló alapító tagokat, s az egykori sajtót, amely elősegítette a párt megalakulását. A fiatalság akkor is lelkesen zárkózott fel a haladás mellett. A Prágában megjelenő FIATAL KOMMUNISTA című lap ezt írja 1921. április elseji számában: „A csehszlovákiai ifjú munkások történelmi hivatása volt, hogy mint szervezet, bátran kimondta elsőnek: kommunisták vagyunk!" Egy öt nyelven írt plakáton ezt olvashatjuk: „Munkások, munkásnők! Helyetek a kommunista pártban vani“ , A továbbiak során a párt megújhodását láthatjuk az V. kongresszuson és utána. Aztán a gazdasági válságot, a fasizmus elleni küzdelmet, majd a köztársaság elvesztését, mely után a párt illegalitásban dolgozott tovább. A következő részben a Szlovák Nemzeti Felkelést eleveníti fel a kiállítás. Bemutatják, hogy a szlovák partizánok mellett hogyan harcoltak a más nemzetiségűek, és a szovjet parancsnokok vezetésével miképp siettették a fasiszta Németország bukását. A felszabadulás után a párt harcát a hatalom átvételéért mutatja be a Lajos László és felesége tatabányai könyvtáros nemcsak a párt jubileumi kiállításáról nyilatkozott elismerően, hanem a tőszomszédságban levő nagyszabású népművészeti kiállításról, ahol a nép akaraterejét, ügyességét bemutató népművészeti tárgyak sokaságát látták. budapesti hajóúttal ajándékoztak meg. Az 50-ezredik szerencsés a 85 éves Ján Pátek (Pezinok) nyugdíjas lett. Az öreg kommunista egy tranzsitoros rádiót kapott ajándékba. Hogy ki lesz a 75-ezredik avagy százezredik, azt nehéz lenne megjósolni. De minden bizonnyal lesz, mert a dokumentum kiállítás december 31-ig tart nyitva, és addig a Bratislavába látogató sok sokezer ember ellátogat a várba, hogy ismerkedjék a munkásosztály és pártunk harcos történetével. -tt-A szocializmus építése alapjaiban megváltoztatta a népgazdaságot, lakáskultúrát és népünk egész életét. Ez a kép azt szemlélteti. A petróleumlámpátóS Mire lapunk következő száma megjelenik „a Szovjetunió művészfotókban“ című kiállítás, mely nem kis j sikerrel járja a nagyvilágot, Bratislava után hazánk keleti metropolisába, Košicére vándorol. A moszkvai j bemutató után elismeréssel nyilat- I koztak róla Franciaországban, Ausztráliában, az NDK-ban és sok más országban, s tegyük hozzá mindjárt, ! nem méltatlanul. Száz és száz fénykép — pillanatfelvétel — tárja elénk egy nagy nép forradalmi múltját, jelenét, önzetlen, fáradhatatlan harcát a boldog holnapért. Legyen az orosz, üzbég avagy grúz, egy úton halad. A leküzdött nyomor és elmaradás tövén a szovjet nép gondozásában új megmentésére a bolsevizmus ellen.“ Ma már tudjuk, mit hozott magával e haldjárat; tömegsírok borítják Európa földjét, koncentrációs táborok, rombadőlt városok, éhező transzportok, temérdek emberi áldozat. 1941-től 1945-ig új emberek és városok nevei kerültek a történelembe. Váltakoznak hősök és vértanúk. „Zoja“, a mártírhalált halt-partizánlány emléke örökké élni fog. (Sergej Strunikov fényképe.) „Bánat és tömegsír“ (Dmltrij Báltermeim fényképe) — amelytől negyvenöt tavaszán a Dunánál éppúgy, mint a Donnál áporodott volt a levegő. De Dimitrij Sosztakovics Leningrádi szimfóniáját (ismeretlen szerző fotója) Berlinig Dokument-fotot (Ismeretlen szerző felvétele) hajtás fakadt, mely az emberiség számára a béke érdekében úgy mond napról napra meghozza gyümölcsét. A győztes forradalom küszöbén két szó dominál „Auróra“ és „Lenin“, s mögöttük velük átitatva ezernyi munkásész ébred öntudatra. „A forradalomnak nem lehat útját állni!“ — hirdeti a Lipcsében nyomtatott forradalmi lap, az Iszkra. A mettőr dolgozóasztala fölött pislákoló petróleumlámpa ég. Fényénél a rejtett nyomdában Lenin tollából nagy szavak születnek, készül az Iszkra és j szikrája szimbolikusan lángra lob- I bánt ja a dicső forradalmat. (Georgin Zemla fényképe.) Az úton nincs meg- I állás. Irány a Téli Palota! Pára, füst, i emberi áldozat, s majd a diadalmas ! hurrái Ma már csak történelem. Ab elnyomott nép győzött, s élni ! kezd. Élni és dolgozni. A zabolátlan ; vízparton gátat épít, áramot termel, I Szibéria fehér pontjain városok, gyárak születnek. A hajdani jurták laí kőiből a szovjet állam értékes polgárai lesznek, képzett munkások, korszerű mezőgazdasági dolgozók, szovjet értelmiség. Majd felépül az első atomerőmű. S a nemrég még kopár, j naptól izzó sivatagot életet hozö csatorna szelt át. Partjain sok-sok ezer kolhozparaszt dúsgazdag termést arat. Csodaszép termés: banán, dlnynye, szőlő egy tálon sokfajta — a kaukázusi nap, víz, s a megtörhetetlen emberi akarat gazdag gyümölcse. A kiállítóteremben egy pár lépéssel tovább haladunk. Genadlj Kopsov fotója „A hatodik kontinensre vezet“. A trópust nyarat jéghegyek váltják fel. Az Északi-tenger jegét szovjet hajé szántja. Szarvascsorda rohan a meszsziségbe, s míg a végtelen hömező felett lenyugszik a nap, egy csukotkai pásztorleány énekelni kezd. (Bertolomej Telerint Anna Nutegrina c. fényképe.) Az ország apraja-nagyja Ukrajnától Csukotkátg, Taskentől Vlagyivosztokig a Don és az Amur mentén él, tanul, dolgozik. Békés munkával telnek el a napok. Majd szinte váratlanul, mint villámcsapás az égből ránehezedik az országra 1941. június 22. A fasiszta német csapatok és szövetségeseik minden szerződést meggyalázva, megtámadták a Szüvjctuniót. Ogymond „harcba kel- I tek a civilizáció érdekében, a világ követte a katyusák és gránátok dala, mert Leningrád a Hős Város, bér szörnyű romokban, de megmaradt. Hitler öngyilkos lett s a „világhódító Barbarossza Terv 40 millió áldozat árán megbukott. 1945 tavaszán újra béke lett. Megindult az élRt,y eltűntek a romok, Leningrád még szebb lett, mint valaha. S míg az antik „Szamarkad“ kupoláin felcsillan a nap, a zsttomíri származású Szergej Korolev új terveket Ff I IFI űrhajóig szőtt. A tudomány szárnyán embert röpít az űrbe egy új égitest felé, a megismerés, az emberiség, a béke érdekében. Aztán eljött a nagy nap, 1961. április 12-e. Juraj Gagarinnal a Vosztok nevet viselő űrhajó elhagyja a Földet. A gépezet 28 ezer kilométer óránkénti sebességgel kering a Föld körül. Maximális távolsága 302 km, minimális berepülése 175 km. Az első űrrepülés időtartama 1 óra 48 perc volt. Jurij Gagarin 1961. április 12-én 10,55 órakor erőben, egészségben a meghatározott helyen ismét földet ért. A világsajtó nem kis elismeréssel ontja a híreket. Méltó dicshimnusz, méltó elismerés. A szovjet tudomány azonban nem áll meg a fejlődés útján. Az első űrrepülést egész sor követi. Oj nevekkel gyarapodik az űrhajósok családja. Komarov, Feokszlnov, Leonov, Tyitov, Bikovszkij, Popovics, Belajev, Jegorov, majd 1963. június 16—19-ig a Vosztok—6 födélzetén „űrsétára indul“ az első nő Valentyina Tyereskovová. Lassan a kiállítás végére érünk. S ha már Tyereskovováröl szóltunk, vessünk egy pillantást azokra a zsánerfotókra is, melyek a női szépséget nemcsak űrruhában szemléltetik. A lírikusán ható képsorozat azonban nem öncélú, tartalmatlan kompozíciókat hoz magával. Valamennyi képnek megvan a maga küldetése. így Alekszander VíhonovszkiJ „Madonna“ című képe a nő legnemesebb küldetésére emlékeztet. Éppúgy, mint az „Anyaság“ vagy egyéb felvételek. Igen sokat mondó Zsukavszkene „Női arc“ című színes felvétele, vagy E. Pesov „Veszteség“ című képe. Mi tagadás, szépek a szovjet nők. Erről tanúskodik az a 16 életnagyságú színes foto Is, ami a Szovjetunió gazdag népviseletéből nyújt ízelítőt. Számunkra a legközelebbi talán a kurta szoknyás orosz, baskír és az ukrán népviselet. Csodaszép a grúz, rendkívül gazdag az üzbég, s inég sorolhatnánk végig mind a tizenhatot, de akkor sohasem érnénk a kiállítás végére. Pedig még itt van „a „sport rovat“, mely egymaga külön figyelmet érdemel. Befejezésül talán egyetlen mondattal, de szólnunk kell arról a mozaikszerűen csoportosított 160 portréról, melynek előterében Vlagyimir Iljics Lenin Jól ismert, mosolygós arca dominál. E mozaik igyekszik magába foglalni mindazt a társadalmi réteget, amely a szovjet földön, a világ egyhatodén megtalálható. A Szovjetunió 22,4 millió m2 területen fekszik. Lakosságának száma 242 millió. 242 millió dolgos, szabad ember. S ez a kiállítás ha csak egy töredékét mutatja be a nagy nép múltjának, jelenének, meggyőződésünk, hogy „üsse föl sátrát“ a világ bármely városában, tanulságos, szórakoztató, amelyet érdemes megnézni. Gcrstner István Foto L. Borodulin A kiállítás fényképanyagán Karol Šmidke, G. Husák, L. Novomeský és mások láthatók 27 évvel ezelőtt, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés vezetői.
