Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-25 / 51. szám
1971. december 25. szabad földműves 5 Tudományos ismeretek szerepe a mezűgazdasági termelésben Egyszerű épület és annak is csak néhány helyiségét használja a mezőgazdaság; kísérleti intézet nitrai kirendeltsége. Vavrík Emil mérnök, a munkahely vezetője, már mindent megmozgatott, hogy jobb munkafeltételeket biztosítson. Sajnos, a lakáskérdés megoldása is olyan horderejű feladat, ami más problémákat eléggé a háttérbe szorít. Az intézet egyelőre csak hét embert alkalmaz, mert a már megemlített ok a mezőgazdasági jellegű városban több lehetőséget nem biztosít. Különben a feladatkör ellátásához legalábbb1 15 dolgozóra lenne szükség. A kísérleti intézet nitrai kirendeltségének alkalmazottai mégis olyan hasznos munkát végeznek, ami nagyobb kollektívának is a dicséretére válna. Elsődleges feladatkörükbe a normaképzés tartozik. A méréseket a nyári időszakban végzik a munkanap és a munkafolyamat időegységeinek értékelésével. A több állami gazdaságban és szövetkezetben nyert adatok halmazát télen dolgozzák fel. Az átlagértékek megállapítása után úgynevezett normatívakat hoznak létre, melyeknek összessége egy-egy tevékenység normáját adja. Eddig 4250 munkafolyamatot és munkanapot tükröző adategységet dolgoztak fel. Az így nyert értékeket a mezőgazdasági minisztérium jóváhagyása után országos normákká nyilvánítják. Alkalmazásukra elsősorban az állami gazdaságokban kerül sor, mert azok termelési folyamatai leginkább üzemszervezési jellegűek. Persze, az egyesített szövetkezetek létrehozásával és azok szakosításával lehetőség nyílik közös gazdaságainkban való felhasználásukra is. Leginkább az olyan egységekben, amelyek rátértek a vállalati munkaértékelésre. Földművesszövetkezeteinkben pedig az állattenyésztési ágazat, a nagyhizlaldák építésével és az Uzemközi társulások létrehozásával a bérezésnek egy olyan szakaszába értünk, amely semmiképpen sem mellőzheti a normatívákon és normákon alapuló értékelést. A kísérleti intézetnek ez a tevékenysége tehát nagyon is gyakorlati jellegű. A fejlődéssel és a termelési módok változásaival azonban változtatni kell a normatívák értékeit is. Gj munkakörülmények, munkafeltételek kialakításával űj normákat kell létrehozni. A szakemberek tehát nem pihenhetnek a babérokon. Minden munkahelyen meg kell jelenjük, ahol az eddigitől eltérőt, mást hoztak létre, és a méréseket kezdhetik elölről. Olyan tevékenység ez, mint egy kör. Se kezdete, se vége. A cirkulus vitsiosus megállapítás nagyon is tükrözője. Előfordulhatnak olyan eltérések, amelyek nem merítik ki, vagy tülmerítik egy-egy norma normatíváit. Ilyenkor a hasonló munkát értékelő normatívákat kapcsolják egybe vagy építik le. Ez viszont már a gyakorlat kérdése. Hogy mezőgazdasági üzemeink vezetői dilemmába ne kerüljenek, a kísérleti intézet tanácsadó szolgáltatást is bevezetett. Természetesen elleuérték megtérítése fejében végez olyan munkát, amit az országos normáktól eltérő helyi viszonyok értékelését jelenti. Az intézetnek nem elsődleges, de talán a legfontosabb tevékenysége közé a mezőgazdasági munka racionalizálása tartozik. A munkafolyamatok ésszerűsítése ma már olyan követelmény, amely nem ismer elodázást. Minden fölösleges mozdulat időveszteség, minden lépés, ami nélkülözhető, pénzbe 'kerül. Ezeknek és a termelésben előforduló más viszszásságoknak a feltárása és kiküszöbölése olyan feladat, amit -naponta figyelemmel kell kísérnünk. A gépek, munkaeszközök és a munkaerők tevékenységének racionalizálása tehát nagyon is indukolt. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy értékeinkkel „Csáki szalmája“ módjára bánhatnánk. Az eddig felmért helyzet azt bizonyítja, hogy az önköltségen még van mit megtakarítanunk. Márpedig ha olcsóbban termelünk, gazdasági mérlegünk aktívabb lesz. Az intézet dolgozói Jozef Chudý mérnök vezetésével elsősorban a bérezés területére összpontosították ésszerűsítési tevékenységüket. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden mást figyelmen kívül hagynak, mert hisz a bérezéssel valamennyi munkafolyamat öszszefügg. A végkövetkeztetés analitikus felépítése egy-egy mérlegnek. Eddig a nagyüzemi öntözőrendszerek működtetésének munka- és jutalmazási szisztémáját mérték fel. A kutatóintézet további feladatköre a mezőgazdasági szezonmunkák tervezésével kapcsolatos. Tudjuk jól, hogy a terv nem dogma, de nélküle fejetlenül végeznénk munkánkat. így hát a szezonmunkák tervezéséről sem szabad megfeledkeznünk. Beütemezésüket úgy kell megszerveznünk; hogy minden eshetőséget figyelembe véve azokat dinamikusan végezhessük. Pavel Stého mérnök például a matematikai módszerek segítségével dolgozik. Tervezési rendszerét erre építi, mert meggyőződése, hogy magasabb fokú számtani műveletek nélkül jó tervet nem készíthetünk. Az adottságok, lehetőségek és eshetőségek matematikai variációja olyan következtetéseket nyújthat, amelyek a mezőgazdasági szezonmunkák tervezésének elengedhetetlen követelményei lehetnek. Az előrejelzés mindig ' is döntő módon befolyásolt bármely munkát. A cél tehát az, hogy a tervezést is tudományos ismeretekre építsük. Gyakorlati alkalmazásának reális értéke mindenekelőtt ettől függ. A szakember a termelésben elítél minden lazaságot, egyoldalúságot. Reméljük, ha rendszerének feldolgozását kiadja, mezőgazdasági üzemeink is hasznát veszik. A bérezéssel kapcsolatos további tevékenysége az intézetnek már szélesebb skálájú, jelenleg a dolgozók jutalmazásának átépítésén fáradozik. Az élet hozta változásoknak ezen a téren is tükröződni kell. Ahogy a munkahely vezetője, Lehocký mérnök elmondta, a bérezésben még elég sok az irrealitás. Márpedig ha éppen ez nem tükrözi az elvégzett munka valóságos értékelését, akkor más szakaszukon sem lehet ésszerű tevékenységet folytatni. A rugalmatlan jutalmazási forma már számos nézeteltérésre adott okút. A bratislavai intézetei együtt eddig az ágazati katalógus kidolgozásából vették ki részüket. Ez az egyes foglalkozások megnevezését és bérosztályba sorolását tartalmazza. Változtatni kell a technikusok és a gazdasági dolgozók jutalmazásán is. A ' THP kategóriába tartozó alkalmazottak közvetve bár, ugyancsak befolyásolhatják egy-egy mezőgazdasági üzem gazdálkodásának alakulását. Itt elsősorban a premizálási rendszer kidolgozását tűzték feladatul. Ha dióhéjban összefoglaljuk a nitrai kutatók törekvéseit, akkor el kel! mondanunk, hogy ezek nagyon is gyakorlati jelentőségűek. Főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy a munkaidő kihasználását szorgalmazzák, a munkaerő legoptimálisabb teve kenységére dolgoznak ki módszereket, a munkafegyelem és felelősségtudat megerősítésén fáradoznak, a belső és a termelésben lévő tartalékok feltárását sürgetik, az alapeszközök kihasználásának és a munkatermelékenység további emelésének feltételeit vizsgálják, az anyagi érdekeltség a munka társadalmi fontosj»ága szerinti megvalósítását tűzték célul. Mindezt három tevékenység következetes gyakorlása útján. Ezek: a munka racionalizálása, a normaképzés és a jutalmazási rendszer átépítése. Természetesen mezőgazdasági üzemeinkben, amelyek az ipariaktól eltérő feltételekkel rendelkeznek. Az új módszerek gyakorlati értéke jelentős, gazdaságainkban mégis ellenzőkre találnak, mert ami más mint az eddigi, csaknem mindig bizalmatlanságot váltott ki az emberekben. A dolgozók csak akkor fogadják el alkalmazásukat, amikor meggyőződtek arról, hogy minden változás az ö érdekükben történt. Éppen ezért, hogy bevezetésük határideje rövidebb legyen, a kutatóknak és a mezőgazdasági üzemek szakembereinek, vezetőinek propaganda munkát is kell végezni, A szövetkezeti tagokkal és állami gazdaságaink dolgozóival meg kell értetni, hogy az ésszerűbb munkavégzés nagyobb kereseti lehetőséget rejteget magában. A racionalizálás pedig a munkakörnyezet megjavítását és a munkaidő lecsökkentését is célozza. Sajnos, még kevés olyan mezőgazdasági üzemünk van, amely e feltételek érvényesítésére rendezkedhet be. Mégis arra kell törekednünk, hogy aránylag rövid jdo alatt és csaknem mindenütt átvegyék az újat, a jobbat, a hasznosabbat. Annak ellenére, hogy szakemberekkel már rendelkezünk, az intézetnek, vállalatainknak kvalifikációs segítséget is kell nyújtani. Ezt pedig tanácsadó formában végezheti. Nem elvetni való az a gondolat sem, hogy a kutatóintézet minden kerületben olyan munkahelyet építsen ki, amely 15—18 szakember alkalmazását tenné lehetővé. Mezőgazdasági üzemeinknek ezzel nagy segítséget nyújtana. Ha figyelembe vesszük, hogy a munkatermelékenységet általában még 15—30 százalékkal emeljük, akkor bizony a racionalizációra nagy szükség van. hisz népgazdaságunk nem áll még úgy, hogy az ilyen lehetőségeket elvethessük. Az ésszerűsítés még akkor sem haszontalan, ha kezdetleges módon va lósítjuk meg. Ennek pedig a tanácsadói szolgálat kiépítése a legbeváltabb formája. Es ha már mellette szavazunk, az intézetekben módszertani-informácius alapot kell kiépíteni, amely ágazatonként vagy prolesz szionálisan látná el jó tanácsokkal üzemeinket. Mivel a racionalizáció az említett kérdéseken kívül összefügg a munkabiztonsági, a jogi, a szociális kérdésekkel is, nem lenne helytelen, ha A tanácsadó szolgálat szakemberei ilyen irányban is képzettek lennének. Végezetül talán csak annyit, hogy e hasznos dolguk gyakorlati alkalmazásával ne késlekedjünk, mert a változó élet később más problémákat vethet fel és lehet, hogy éppen az említett kérdésekhez kapcsolódókat. TÓTH JÄNOS Az utóbbi két esztendőben az agrokomplexum ágazataiban a termelésben csakúgy, mint az Irányításban és a feldolgozóiparban aránylag sok szó esett a mezőgazdasági termelés fejlesztésének szükségességéről. Az eszmecserék alkalmával azon volt a fő hangsúly, hogy ebben a folyamatban egyre inkább a tudományos technikai ismeretek széleskörű alkalmazására kell törekednünk. Végül pártunk XIV. kongreszszusa már arra is rámutatott, hogyan kell a termelés szervezésében és irányításában felhasználnunk a tudomány dolgozóinak értékes tapasztalatait. Nem divatos kifejezések hangoztatásáról, hanem a valóban új módszerek bevezetéséről, s ezen keresztül a termelékenység hatékony emeléséről, s a költségek csökkentéséről van szó. Hiszen köztudomású, hogy szocialista társadalmunkban . a dolgozók életszínvonalának szünteten javulásával együtt az élelmiszerfogyasztás is fokozódik. jól tudjuk, hogy népgazdaságunk ebben az ötéves tervben mtt vár a mezőgazdaságtól, s hiba lenne, ha nem látnánk azt a felbecsülhetetlen nagy pénzügyi és erkölcsi segítséget, melyet társadalmunk a korszerű nagyüzemi termelési alapok fejlesztésére fordít. Tehát tudatosítanunk kell, hogy ez az ötéves terv minőségében tökéletesebb, horderejűben jelentősebb korszak, a tudományos technikai forradalom kibontakozásának a kezdete. Valahogy úgy jellemezhetnénk ezt az Időszakod, mint falvalnk kezdetben! szocializálását, amikor a nadrágszíj-parcellák tagosításával megalapoztuk a falvak népeinek jobb életét, társadalmi összefogását. Akkoriban a pár száz hektáros üzemegységek lettek a falu szocialista átalakulásának a bástyái. A szövetkezetek megerősödése után ’többet termeltek társadalmunk szükségletei kielégítésére, mint a széttagolt falu sovány földjei. Most már sokkal többre van szükségünk, ezért a pár száz hektáros gazdaságok helyett, a falusi pártszervezetek segítségével több ezer hektárosakat kell kiépítenünk. Máskülönben nem nyílna lehetőség a korszerű, termelékeny technika felhasználására, s a termelés ésszerű belterjesítésére, a kívánt mennyiségű élelmiszer és feldolgozóipart nyersanyag termelésére Nyíltan beszélnünk kell arról is, hogy mezőgazdaságunk az élelmiszerszükségletnek jelenleg mintegy 80 százalékát képes nyújtani, s a jelek arra utalnak, hogy 1990-ig Szlovákiában 5 millió 489 ezerre emelkedik a lakosság létszáma. Feltételezhető tehát, hogy a múlt esztendei létszámhoz képest 934 ezerrel leszünk többen, és ez egyben azt jelenti, hogy több élelmiszerre lesz szükségünk, mint jelenleg. Ez bizonyos fölkészültségre ösztönöz bennünket, hogy jól, okosan kihasználjuk a rendelkezésre álló földalapot, megakadályozzuk a termőtalaj pocsékolását, s az elhanyagolt földeket tápanyagpótlással újra termővé varázsoljuk. A talaj termőképességének szüntelen javításánál elsősorban az egyes növénykultúrák okszerű tápanyagellátását kell szorgalmazni. Máskülönben nem érhetnénk el jelentékeny termésátlagot. Ebben a tekintetben vegyiparunk eddig is nagy segítséget nyújtott mezőgazdaságunknak. Az őstermelők évről évre több műtrágyát kapnak, hogy kívánt módon telje sítíhessék feladataikat. Tavaly például tiszta hatóanyagban 168,4 kg műtrágyát használtak hektáronként, de kilátás van rá, hogy az ötéves terv utolsó évében 228; 1960- ,ban 280; 1990-ben pedig tiszta hatóanyagban 350 kg műtrágya mennyiséget használjon mezőgazdaságunk hektáronként. A vegyiparhoz jóelőre benyújtottuk az igénylést. Várható, hogy egyes műtrágyafajtákból kívánt választék lesz. A gyártásnál a vegyipar figyelembe veszi az agronómiái követelmények érvényesülését, vagyis azt, hogy olyan összetételű műtrágyákat adjon a termelőknek, melyeket a növények könnyen felvehetnek. S többségben olyan műtrágyafajtákat gyárt majd a vegyipar, melyek több elemet tartalmaznak. Az egyre iparosodó mezőgazdasági termelés persze azt is megköveteli, hogy a műtrágyák nagy hányada a könnyebb raktározás és a jobli szállítási és bedolgozási lehetőség céljából szemcsés állapotban kerüljön a forgalomba, s ezzel párhuzamosan szükség mutatkozik a folyékony halmazállapotú (NPK tartalmú) műtrágyák forgalmazására. ts. Vitathatatlan, hogy a feladatok nagyon igényesek, de Iha szem előtt tartjuk, hogy Szlovákiában egy lakosra' átszámítva csupán 57 ár mezőgazdasági, illetve 37 ár szántóterülettel rendelkezünk, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a rendelkezésre álló csekély földalapot a lehető leggazdaságosabban kihasználjuk. Persze, tartalékaink így Is vannak. Oj termőterületeket szerezhetünk például a vadvizek lecsapolásával, a patakok medrének szabályozásával s ezzel egyidejűleg a száraz éghajlatú vidékek földterületeinek öntözésével elősegíthetjük a tápanyagok jobb érvényesülését. A vadvíz-elvezetés terén eddig is jelentős sikereket értünk el, azonban a nagy öntözőrendszerek kiépítésében még mindig ' nagy lehetőségeink vannak. Illetékes helyen szóbakerült, hogy Szlovákiában újabb nagykiterjedésű öntözőrendszerek kerülnek építésre, s ezekre a beruházási akciókra társadalmunk hatalmas pénzeszközt nyújt. ÉN YE Ezzel egyidejűleg várható, hogy a növénytermesztés hatékony fejlesztésével a jövőben meghatározott szerep jut a kiépítésre kerülő agrocentrumoknak, melyek keretében hatékony kooperációs viszony alakulhat a termelők és a szolgáltatók közt, a körzeten belülispecifikus feltételek racionális megoldása céljából. Az állattenyésztésben ésszerű szakosítással, kooperációra alapuló összpontosítással, esetleg a kis üzemek meghatározott tevékenységre való szakosított összevonásával, érhetjük el a termelés racionalizálását, a munkatermelékenység jelentékeny emelkedését. A szakosítás, az összpontosítás tehát nem főcélunk, hanem eszköz arra, hogy többet, jobbat, olcsóbban termelhessünk. Ez az összpontosítás lényege. Az állatoknak kooperációs viszonyokban vagy más alapon történő Célszerű összpontosításánál az őstermelők érdekeivel párhuzamosan a társadalom érdekeit hasonló lelkesedéssel kell biztosítanunk. A korszerű termelőhelyek kiépítésével s az állatok összpontosításával párhuzamban egész sor más fontos probléma is megoldásra vár. Korszerű hígtrágyáéi vezető és higiénia! rendszert kell építenünk, a nedvdús takarmányok tárolására torony- vagy veremsilókat, a takarmányok szárítására pedig szárítókat kell készítenünk. Emellett a korszerű termelőhelyek képzett szakembereket igényelnek. Ha például az új, korszerű üzemrészekbe tapasztalatlan egyéneket küldenénk, semmiképpen sem teljesíthetnénk pártunk és társadalínunk által kitűzött feladatainkat. E§ért már most gondoskodnunk kell megfelelő káderek neveléséről. Tény, hogy a termelés észszerű szakosítása és összpontosítása a későbbiek folyamán lehetővé teszi az emberi munkaerő szükséglet 35—45 százalékkal történő csökkentését. Szükség van erre? Természetesen, hiszen, ha jól átgondoljuk a dolgot, mezőgazdaságunk most is állandó munkaerőhiánnyal küzd. Azok az Idős dolgozók, akik ma még előrelendítik a termelést, nagyon rövid időn belül megérdemelt nyugdíjba kerülnek, s helyükbe a pótlás elenyészően kevés, így a termelés szakosításánál és összpontosításánál a tudományos technikai vívmányok igénybe vétele korunk sürgető követelménye. Nem a véletlen műve, hogy ezzel a kérdéssel pártunk XIV. kongresszusa nagyon kvalifikált módon foglalkozott. Ez arra ösztönzi és kötelezi falvaink pártszervezeteit, s a mezőgazdaságban dolgozó kommunistákat, hogy személyes jó példamutatással, s a többi dolgozók bevonásával módot találjanak a termelékenység emelésére, s ezen keresztül a társadalom által igényelt, élelmiszer és ■ feldolgozóipari nyersanyagok mennyiségének biztosítására. HOKSZA ISTVÁN KORUNK SÜRGETŐ KÖVETELM
