Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-25 / 51. szám
1971. december 25. A DELFINUSZONY REJTÉLYE A delfin uszonyainak rugalmassága az úszás mindenkori körülményeinek megfelelően önműködően szabályozódik az érrendszer útján — ezt a meghökkentő tényt állapították meg legújabban a Szovjet Tudományos Akadémia leningrádl állattani intézetének kutatói. A szovjet kutatók egyfajta vérelosztőnak felfogható érhalmazt találtak a delfinek farokuszonyaiban — a természetnek ez a „találmánya“ ismeretlen a delfinekkel rokon állatfajok szervezetében. A vérerek az uszony szöveteinek mélyén helyezkednek el, és az úszás fajtájától (nyugalom, gyors indulás, megállás, lassú úszás) függően különböző mértékben telnek meg vérrel. Ennek megfelelően az uszonyok rugalmassága is különböző mértékű. Az uszonyok külső burkolatát szilárd és kevésbé rugalmas ínréteg védi, ez akadályozza meg a szövetek nagy igénybevétel hatására bekövetkező esetleges sérülést, felszabadást. A szovjet kutatók remélik, hogy a szabályozható delflnuszony elvét a technikában is megvalósíthatják. Így olyan szerkezeteket hozhatnának létre, amelyeknek merevsége, rugalmasága az igénybevétel körülményeitől függően lenne szabályozható. MŰANYAGOK ENCIKLOPÉDIÄJA A műanyagok átfogó enciklopédiájának összeállításán dolgoznak a szovjet tudósok. A három kötetre tervezett hatalmas munka a műanyagokkal kapcsolatos valamennyi jelenlegi ismeretet összefoglalja majd. Az első kötet megjelenése 1972 elejére várható. Összesen 2000 cikk foglalkozik majd a műanyagok elméleti problematikájával, kémiájával, laboratóriumi kísérleteivel. Több írás a műanyagok jövendő felhasználásának lehetőségeit vázolja a gépgyártásban, az építőiparban és más műszaki területeken. T0RPE TV-KAMERA A moszkvai automatizálási és telemechanikai intézet szakértői olyan mikrokamerát szerkesztettek, amely bizonyos területeken helyettesítheti a televtziőkamerákat. A berendezés csupán néhány milliméter átmérőjű és nem nagyobb egy vastagabb lapocska formájú félvezető -kristálynál. A megfigyelt tárgy tiszta képét közvetíti és ehhez mindössze néhány tized wettnyi energiára van szüksége. Főként az iparban hasznosíthatják: megfigyelhetövé teszi az emberi szem számára nehezen hozzáférhető folyamatokat. VEGYIPARI ÉPÍTÖSZEKRÉNY Az építöszekrény-rendszei honosította meg gyártási pro^ ramjában a Német Demokrat kus Köztársaság erfurti veg\ ipari gépgyára. így szállítja kaprolaktámot előállító pol kondenzációs berendezése iné teljes sorozatát valamenn^ száltípus gyártásához, a st lyemszerűen finom szálaktól é a műszaki célokra használ vastag és nagy szilárdság kordszálaktg. Az építőszekrén elemekből napi 20 kílogrami teljesítményű (laboratórium célokra) 350, 2000, 5000 é nemzetközi viszonylatban i csúcsteljesítménynek számit napi tízezer kilogramm kapro laktámot gyártó berendezés i összeállítható. .SZABAD FÖLDMŰVES A 39 emeletes Stadt Berlin szálloda. ezt a mackót lassan, de biztosan kiszorítja a város büszkesége, a karcsú televízióstorony. Képeslapokon, tányérokon, szalvétákon, emléktárgyakon stb. mindenütt megtalálható ez a kecses, merészvonalú építmény. Természetes, hogy valamennyien nemcsak kívülről, de belülről is megcsodáltuk a német éDítészet remekművét. Beültünk a 207 méter magasságban , levő forgó kávéházba is, ahonnan még a ködös idő ellenére is csodás kilátás nyílt elénk. Néhányau betévedtünk az ifjúság egyik kedvenc szórakozóhelyére a Kugelruclilauf-ba, azaz a hatalmas földalatti kugíizcba és bistroba, ahol jóformán reggeltől estig folyik a játék.' A szórakozásról szólva a bevásárlásokat is megemlítem. Hogy mi volt ezen a szórakozás? Hát kérem, eat látni kellett volna! Egy-egy csizma, pullover, melltartó vásárlása kész humoreszk volt. Kézzel-lábbal 4nlyt a magyarázkodás. Sokszor azonban a legélénkebb gesztikuláció sem hozta . meg a várt eredményt. Érthető hát, hogy 'a fogyatékos nyelvtudásból kifolyólag sok humoros jelenet adódott A jókedv, а ши súly sultasem vult hiánycikk. AZ-bem „SZIMSZALABIM“ Alcímnek Inkább a szórakozás szót választhattam volna. Igaz, a Szimszalabim revű is ezt a célt szolgálta, ám őszintén szólva az a csaknem három órás zenés műsor volt talán az egyetlen, ami nem nyerte meg túlságosan tetszésünket, és néhány számtól eltekintve .csalódást okozott. Ezt azonban (már ami a szórakozást illeti), esténként tökéletesen kárpótolta a Budapest bár, Tokaji pincéjével és cigányzenekarával, ahol főleg az Ifjú Szívek táncosai ütötték fel esténként főhadiszállásukat, továbbá az igen hangulatos Haffenbar (Kikötő bár), ahová inkább az énekkar tagjai jártak. E tengerész lokálnak az volt a legnagyobb előnye, hogy mindössze öt percnyire volt a szállodánktól. A bár személyzete hamar megszokta a vígkedélyű magyar társasé-' got. Harmadnap már annyira, törzsvendégeknek számítottunk, hogy kérésünkre a bolgár beat- zenekar szünetet tartott és’ azalatt Klenovics Pityu „bitorolta“ a zongorát. Vérpezsdítő csárdásaira nemcsak mi, de a hazai vendégek is vígan ropták a táncot. Ismeretes, hogy Berlin címerében egy medve dominál. Nos úgy érzem, Ili Г 11$ Ifi II r II*ít$ $II u III legtöbbünk műsorából.) A legcsodálatosabb élményt a Pergamon megtekintése jelentette. A régmúlt kultúrák egyik fellegvárában látottak valamennyiünknak felejthetetlen élményt jelentett. MÁSODIK FELLÉPÉS, BÜCSŰEST Az együttes második és egyben utolsó fellépésére Rüdesdorfban, ebben a mintegy 10 ezer lakosságú iparvároskában került sor. Az első, ami rögtön a széniünkbe ötlött a pazar kultúrház volt. Néhányan meg is jegyezték: — Ilyen bizony nálunk is elkellne egynéhány városban. A műsorban Berlinhez hasonlóan itt is elsősorban a tipikus magyar számok (Ördöglakzi, Üvegestánc) aratták a legnagyobb sikert. Az együttes ismét kitett magáért. A két fellépés mindössze annyiban különbözött, hogy az énekkar ezúttal felszabadultabban, tehát még egy fokkal jobban énekelt. A táncosok is megtették a magukét, egyedül azt sajnálhatjuk, hogy Tóth Jancsi atraktív ostor-csattogtatásai ezúttal nem jöttek -úgy be, mint a berlini Volksbűhneben. Ha valahol jól érzi magát az ember, az idő kétszeres gyorsasággal múlik. Így volt ez az NDK-ban is. Észre sem vettük, máris eljött až utolsóelőtti nap, a búcsúzás ideje. Vendéglátónk, a Hermann Duncker együttes búcsúbankettet rendezett az Ifjú Szíveknek a Szabad Német Szakszervezetek Székházában. A kellemes estét a Hermann Duncker gyermekkórusa nyitotta meg. A csöppnyi lányok és fiúk tiszteletünkre a „Gerencséri utca“ című ismert dalt is beta-Vidám „piramis“ a Brandenburgi kapu elolt. Fentrul lefelé: Klcnovics Pityu, KajSer Alena, Solviak Viera és Gadus Gita. Egyik este pl. újságíró kollégám, aki ugyancsak fitogtatta német nyelvtudását, a „Budapestben“ akart vacsorázni. Mivel sűrűn havazott, úgy döntött, taxit rehdel. Mindezt „jó németséggel“ meg is magyarázta a szálloda portásának, aki türelmesen végighallgatta, bólintott, elővette a telefonkönyvet és- tárcsázott. Barátom diadalmasan, elismerést váró pillantással nézett rám. — Látód, nem hiába böngésztem annyit azt a kéziszótárt — kezdett éppen dicsekedni, mikor a portás félbeszakította: — Milyen számos kérjek majd Budapesten? E kérdésre kollégám arcára fagyott a mosoly. Ugyanis kiderült, hogy a derék portás azt értette, hogy Budapestre akarunk sürgősen telefonálni. v -' \ Azt hiszem, nem követek el súlyos szabálysértést, ha a múzeumlátogatást is a szórakozás egyik kategóriájába -sorolom. (Mert ez sem hiányzott A drezdai képtár bejárata. nulták és elénekelték. (Németül.) A kölcsönös ajándékozás, pohárköszöntő és bőséges vacsora után vidám tánccal búcsúztunk az NDK fővárosától. DREZDA — BRATISLAVA Az utolsó napot Drezdában töltöttük. Pontosabban a Zwingerben, mert hát látogatásunk elsőrendű célja a világhírű képtár megtekintése volt. Rembrandt, Rubens, Dürer, Raffaello, Botticelli, Tiziano, Tintoretto, stb. halhatatlan remekműveit nincs mindig alkalmunk látni. Sokán csaknem a vonatindulásig gyönyörködtek a művészet e szentélyének legcsodálatosabb alkotásaiban. „Négylevelű lúhcre“ balról jobbra: Engelbrecht Mária, Zalka Kati, Zalka Cili és Németh Márta. Magáról a^Kwingerről csak dióhéjban. 1722-ben alakult és már abban az időben 1938 értékes festményt és művészeti tárgyat tartottak ott nyilván. A második világháború nagy veszélybe sodorta a drezdai műkincseket is. A képtár sok értékes alkotása a háború áldozata lett. A veszteségek nyilvánvalóan még jóval nagyobbak lettek volna, Jxa a szovjet hadsereg nem szállítja a képek, műalkotások nagy részét biztonságos helyre. (196$-ben a szovjet kormány viszszaadta az általa megmentett több száz képet, illetve múzeumi műtárgyat.) * * # Az utolsó németországi vacsora már egy kisé az otthonra emlékeztetett. Néhányan ugyanis bepillantottunk az exkluzív Szeged étterembe, majd az étlapba, s nem álltuk meg, hogy le ne üljünk. Egy igazi csípős halászlé és két deci bikavér elfogyasztása után azonban már nemcsak a maradék pénzünk, de az időnk is elfogyött. Siettünk az állomásra. A vonatból Tnég egyszer búcsút intettünk az „Elba parti Firenzének“, ahogy sokan ezt a szép német várost hívják, és a Német Demokratikus Köztársaságnak, ah^l hét kellemes napot töltöttünk. Az út hazafelé már kevésbé volt emlékezetes, mint az indulás, de hát ez természetes is. Az egyhetes portya mindenkiből sokat kivett, úgy hogy mikor átestünk a vámolás izgalmas percein, a hálófülkék ablakai sorra kialudtak. Még Prágába sem értünk, legtöbben már az igazak álmát aludták. Otthon azzal a jóleső érzéssel szálltunk ki a vonatból, hogy az NDK-ban szerzett rengeteg, élményen kívül mi is adtunk valamit a német közönségnek. ORDŰDY VILMOS mm. /
