Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-25 / 51. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1971. december 25. bat délelőtt nek készítettek csibék szállítására vasketreceket. A műhelyvezető, aki patkóié kovácsnak tanult, elárul egy Sípos Sándor elnök és Zalka József nyugdíjas anyakocagondozö. Néptelen a gazdasági udvar. Az etetők, fejők már hazamentek a kora reggeli munka után. Sipos Sándorral, a Vrakuňa-i (Vereknye) Efsz elnöké­vel csetlünk-botlunk a latyakban. Az eléggé szilárd utakra a traktorok rá­­hordták a sarat. Az útról letérni nem tanácsos, mert ugyancsak belesüpped az ember a sárba. A gaédasági udvar az amúgy is borongós időben nem a legjobb benyomást kelti. Piramis ala­kú trágyahegyek magasodnak a föld­höz lapuló istállók mellett. Odébb egy ütött-kopott istálló látszik. — Bizony korszerűsíteni. kellene mór az épületeket — mondja az el­nök, — de eddig még nem volt rá pénzünk. Kellene egy szociális épület is, mert a tagok jobb lehetőségeket akarnak a tisztálkodásra. Ha minden jól megy, hamarosan letesszük a szo­ciális épület alapját. Először a fiaztatóba toppanunk be. Zalka József nyugdíjas anyakocagon­dozó épp melegvízhiányra panaszko­dik. — Bezzeg az én időmben rend volt itt — elégedetlenkedik. — Most meg ... ilyen környezetben, nem szí­vesen dolgozik az ember. Tíz évig volt anyakoca gondozó. A járásban is a legjobbak közé tarto­zott. Most megérdemelten pihenget; élvezi a havi 1500 koronás nyugdíjat és ha szólítják, olykor kissegít. „Be kell ugrani, hu valaki hiányzik“ — mondja. A rábízott állatokra úgy vi­gyázz, mint a szeme fényére, gyö­nyörködve mutatja a népes fészekal­jakat. Alig van elhullás. Az elnök szerint meglesz • anyakocánként az évi 16 malac. sem találunk. A szombat a szövetke­zetben is részleges munkaszünetet jelent. Csökken az ütem; A baromfi­gondozók is hazatértek már, pedig érdemes lett volna velük pár szót váltani, mert igazán kiváló eredmé­nyeket értek el. A tervezett 160 ezer pecsenyecsirke helyett 200 ezret ad­tak el, a tyúkonkénti évi tojáshozam pedig meghaladja a 220 darabot. Na­gyon kifizetődő a termelés, mert to­jásonként 28 fillér a tiszta haszon. Sok-sok gonddal küzd ez a rőváros melletti szövetkezet, azonban az el­­ífök szájából többször hallom a „ha­szon“ szót. A termelési eredmények minden szakaszon jók, sőt még terven felül is termelnek. A CSKÉ megala­kulása 50. évfordulójának tiszteletére 25 mázsa marhahússal és 50 mázsa sertéshússal adtak többet a tenvezett­­nél. Terv szerint telt meg a kö2ös kassza, és bőven jut pénz a tagok munkaegységeire. Ezt már amolyan számve^ési előzetes beszélgetésből tu­dom meg. A néptelen gazdasági udvar után jólesik egy kis hangoskodást hallani a javítóműhelyben. Két hegesztő pisz­toly is sziporkázik. Rigó József mű­helyvezető fiaival és még néhány dol­gozóval épp tatarozási munkát végez, A szövetkezet gépeinek javítása mel­lett a elféri baromfifeldolgozó üzem­újdonságot. Mutat néhány gépet, ame­lyek beállításán fáradoznak. Az új­évben ugyanis patkókat fognak készí­teni. Nem is keveset. A tervek sze­rint legalább 700 ezeret. Máris meg­kapták a rendeléseket a Cseh Szocia­lista Köztársaságból és Szlovákiából is. Vasat Vítkovicéröl kapnak. Nyom­ban bemutat néhány mintapatkót, már csak a szövetkezet névjegye hiányzik róluk. A műhelyvezető el­mondja, hogy csakis olyan dolgokat készítenek, amelyekre a mezőgazda­ságnak szüksége van. Elítéli az olyan melléktermelési tevékenységet, amely az ipart igyekszik helyettesíteni és nem kapcsolatos a mezőgazdasággal. Az egyik efsz-ben például'annyi au­­tógarázs-ajtót gyártottak már, hogy nincs is rá elég megrendelés. A mun­ka serényen folyik,'mert a műhely, dolgozói teljes, felkészültséggel akar­nak hozzáfogni a patkó sorozatgyár­tásához. ' Az elnök kiesé fáradtan tér meg otthonába, neki még nincs munka­szünet. Délután három órakor újra a gazdasági udvaron lesz, hogy irá­nyítson, segítsen, ahol kell. Még va­sárnap is kiugrik a dolgozó tagok közé, mert csak akkor nyugodt, ha minden munkahelyet végigjár és lát­ja, hogy minden rendben folyik ... A többi ólban eev teremtett lelket Készül a vasketrec a csibék szállítására. m DISZNÓTOR írta: BÁBA MIHÄLY Szép kövérre gömbölyödött hízója volt Rácz Anti bácsinak. Ismerte a fél falu, mert mindenkinek dicseke­dett vele. Szerétté is Anti bácsi na­gyon, mert úgy vigyázott rá, mint a szeme világára. Becézgette. simogatta, mint egy gyermeket. Ha kiengedte az udvarra, ott őrködött mellette, hógy ne szaladgáljon sokat, hogy ne fogy­jon a zsírja, szalortnája. Egy napon aztán mégis úgy dön­tött, hogy padlásra viszi. Feleségével meht bevásárolni. Rizst vettek a hurkába, paprikát, borsot, majoránnát, sót, egyszóval mindent, ami a disznóöléshez kellett. Hazafelé ballagtak a csomagokkal, amikor Varjú Gyurival találkoztak. — Hát leölöd a szép hízót? — kér­dezte Varjú Gyuri. — Hónap lesz a napja. — Meghívhatnál a disznótorba ... — Ipp mondani akartam, hogy gyertek el — vágott szavába Anti bácsi —. a feleségeddel meg a két jányoddal. hallod. De ott legyetek ám ... — Ott leszünk, komám — ígérte Varjú, aki már érezte is a finom, friss hurkának, kolbásznak az ízét. 1 Alig mentek néhány lépést \ Anti bácsiék. amikor egy másik komával akadt össze Meghívta azt is, a har­madikat is, mindenkit, akivel csak találkoztak, aki n disznóölésről szólt, meg a disznótorról példázódott. — Tán a fél falut meg akarod hin­ni? — berzenkedett Anti hácsi fele­sége — Ilyen emberi se láttam még Ha ötmázsás tenne, akkor is meg­enné ennyi ember egyszerre. — Nem értesz te ehhez — legyin­tett Anti bácsi — Férfipolitika ez. abba meg fejkendős ne üsse az orrát Az asszony duzzogva ment mellette. Szidta bolond emberét, aki sorra hív ta a komákat, nászokat, sógorokat, kertszomszédokat, tűszomszédokat. lábszomszédokal a disznótorba. — Megbolondultál? — csapta le otthon a csomagokat az asszony, — Hát meghívtak ők téged valamikor is. te bolond, te. Anti bácsi csak nevetett, bajsza alatt huncutkás mosoly bújkált. , — Azért hívom én őket, mert ők nem hívták éngem. Lássák, hogy mi­lyen ember Rácz Anti!... Lesz itt olyan disznótor, hogy hét vármegye megemlegeti. * Másnap hajnalban kelt Anti bácsi. — Idehallgassatok — zördült fele­ségére meg a lányára —, maradjatok ágyban, a fiúval mindent elintézünk. Amíg nem szólok, ki ne bújjatok ... Anti bácsi kiment a fiával az ud­varra. Összekapartak egy csomó ró­­zsét, gizt, gazt, szalmát, szemetet a színből.- aztán megvinnyogtatták a disznót úgy, hogy a határ is zengett a visításától, majd tüzet gyújtottak. Ott álldogáltak a tűz körül, ami alatt disznó helyett csak hamu volt. — Így kell ezt, fiam — magyarázta elképedt fiának, mert az sem tudta, hogy mit eszelt ki az apja. — Ügy teszünk, mintha leszúrtuk volna. Köz­ben elégetjük ezt a kis szemetet, még meg is locsoljuk, kapargutjuk. hogy ha bekukkantanak, lássák, hogy lesz itt disznótor. Nagy sürgés-forgás volt egész nap. Anti bácsi csak parancsolgatott. Mire alkonyodni kezdett, и kemencében jó meleg volt, a kimosott ruhát meg Anti bácši vitte fel a padlásra, mintha szalonna lenne, közben meg eregette le a kukoricával telt zsákokat. A szó­­hát lócával rakták körül, hogy min­denki le tudjon ülni и szoba közepén púposodó tengert köré. A két sógor volt az első vendég. — Hát a disznó? — sápadtak el. amikor beléptek. — Na, csakhogy már itt vagytok, úgy vártunk már rátok — lépett hoz­zájuk Anti bácsi és segített nekik le­venni a télikabátot, lenyomta őket a lócára, és ölükbe tett egy kosarat, hogy morzsoljanak. — Hát az asszo­nyok? Nem jönnek? De kár!... Mit mondasz, sógor? Hogy később? Ügyis jó. Tán berekedtél, hogy olyan gyen­gén ereszted a szót? Ojább vendég érkezett. Varjú Gyuri a feleségével meg a két lányával, az­tán rögtön utánuk a nász feleségestül, meg a régi fődszomszéd. Azoknak is elszállt a hangúk, amikor meglátták a tengeri csomót és a kosarakat, de a disznótornak még a szagát sem érezték. Fél óra sem telt el, már tele volt a szoba lesütött tekintetű vendé­gekkel. Csak Anti bácsi beszélt nagy hangon arról, hogy amikor б huszár volt, esténként meséltették őket, sor­ba, egymás után folytatni kellett a mesét, de aki nem jól kerekítette to­vább a mesét, akkor készülhetett a denevérlovaglásra... Arra már nem került sor, hogy el­mondja, mi is az a denevérlovaglás, mert az egyik éhes koma felugrott. — Hallod-e, Anti koma, a bolondját járatod velünk, vagy mi? Hát ez a disznótor? . — Ez nem az -— mondta komolyan Anti bácsi —, én máma csak disznó­­búcsút tartok, amolyan legénybúcsút a disznónak, mert áldott egy szíp jó­szág, meg én így szoktam, na... A vendégek egymás után surrantak haza. De nem búsult Anti bácsi. Más­nap már nyugodtan vághatta le a hí­zót. De az esetnek híre ment és ha ez­után valakit disznótorba hívtak, csak nevetett: — Disznóbúcsút akarsz tán tartani, mint Rácz Anti bácsi, amikor lemorzsoltatta a tengerijét?! 3 Három hír Keiet-Szíovákiából A Egészségügyi központ épül * Uj körzeti egészségügyi központot kap a Košice (Kassa) melletti Rusknv — az építkezés a jövő év májukban kezdődik. A három millió korona költséggel készülő épületet előreláthatólag 1974-ben adják át rendelteté­sének. A Két éve épül a cementgyár Két év telt el azóta, hogy Turnianske Podhradien (Tornaváralja) meg­kezdték a cementgyár építését. Csehszlovákiában a iegnagyobb cement­gyárak közé fog tartozni. A beruházás összege 620 millió korona lesz. Eddig már 156 millió korona értékű munkát végeztek el. A következő idő­szakban a gépi berendezések szállítását és szerelését végzik. A munkaerő­­hiány miatt lassan megy az építkezés. Nagy szükség lenne ácsokra és kő­művesekre. A környék lakói örülnek az új üzemnek, mely mintegy négy­száz dolgozónak biztosít munkalehetőséget. Az építkezés megkezdésével egyidőben hozzáfogtak az új lakótelep épí­téséhez is. Összesen 166 lakásegységet adnak át majd a boldog tulajdo­nosoknak. A munka elég jól halad, mert eddig már 104 lakás építését fejezték be. Az új lakótelepen üzlethálózat, bölcsődék és óvodák létesül­nek, és egy új művelődési ház biztosít majd szórakozási lehetőséget. A A košicei járás élenjár A mezőgazdasági termelésben a košicei járás érte el a legjobb ered­ményeket a kelet-szlovákiai kerületben. Minden hektár után 164,5 kg húst, 332,64 tojást és 352 liter tejet adtak el a mezőgazdasági üzemek. Pazderák Kellemes időtöltés egy presszóban Életem rendjébe az utóbbi időben az utazást iktattam be. Szívesen Ölök járműre, hogy új falvakkal, városokkal ismerkedhessek. így kerültem barátom kíséretében Lenartovcére (Lénártfalára). A rossz idő viszontag­ságai miatt el kellett halasztani a vadászatot. Egy újonnan épült presszó­ban bújtunk meg. Gondolataimba merülve észrevettem, hogy az ötödik asztalnál szorgalmasan dolgozgat egy férfi. Amikor felemelte a fejét, rög­tön ráismertem régi jó barátomra. Kölcsönösen megörültünk egymásnak. Villámgyorsan adtuk egymásnak a kérdéseket. Amikor az ütem egv kissé lelassult, megkérdeztem, mikor épült a presszó. Barátom némi büszke­séggel elmondotta, hogy az épületet két hónapja adták át rendeltetésének. Helyet kapott benne a posta, a Vörös Csillag efsz irodája, a presszó és a helyi nemzeti bizottság irodája. A berendezésen kívül az épület 2 millió koronába került. • Délfelé ételhordós emberek szállingóztak a presszóba. A nyugdíjasok járnak ide ételért. Egy ebédért, amely egyébként öt koronába kerülne, csak egy koronát fizetnek. A hiányzó összeget a helyi nemzeti bizottság téríti meg. Megízleltem az ebédet. Zöldségleves volt és ízes marharostélyos rizzsel, uborkával körítve. Az ebéd nagyon ízlett, amint láttam, mindenki meg volt elégedve. Úgy látszik érti mesterségét a szakács. A nyugdíjasokon kívül a presszóba járnak étkezni a vámtisztek, a tanítók és az átmeneti ven­dégek is. Beszélgetés közben megtudtam, hogy Madarász Sándor elnök veze­tésével jó eredményeket ér el a helyi efsz is. A zöldségtermesztésben jelentős eredmények születtek. Jól jövedelmez a baromfitenyésztés is. Nem­rég szovjet kolhozvendégeket üdvözöltek a Vörös Csillag efszben. Azok nagyon elégedettek voltak az efsz termelési eredményeivel, és igen jól érezték magukat a tagság körében. Ján M. Habrovský DOHÁNYSÍMÍTÓK Általában trécselő a fehérnép. Úgymond: nyelve a fegyvere. Ha­mar letorkolja a nálánál erősebb férfi-hadat. Pláne, ha az meg is ér­demli. Am nemcsak a nyelvét kö­szörüli szaporán, dolgos is! Kéz­ügyességével sok nyámnyila férfit Tepipál... Ennek jómagam is szemtanúja voltam, több alkalom­mal. Nos, ezúttal hadd szóljak a Hor­né Túrovce-i (felsőjúri) Efsz do­hánytermesztő csoportjáról egyet­­mást. ‘Csaknem -egész éven át dol­goznak. A tíz hektárnyi dohány tele rakja a tizennégy nő mindkét kezét munkával. ^Tavasszal és nyá­ron vidám nótázasuktól hangos a dohányföld s így télidőben meg a szárító-helyiség telik meg jó­­kedvvvel... Dehát, nemcsak nőtáznak, hecce­­lik egymást, hanem keményen dol­goznak is ... Merthát: egyrészt a népgazdaság, másrészt a szövetke­­kezet, no meg a saját érdekük is, hogy amit kora tavasszal meg kezdtjek, január végére be is felez­zék. Ágostai! Géza csoportvezető di­cséretére legyen mondva, példásan összetartja ezt a női derékhadat. Jó a közösségi szellem, kitűnő az együttműködés, példás a munka­­fegyelem. Lazsálásról, egymás ki­játszásáról itt sző sem lehet. Sőt az emberiesség, a nagyfokú szoli­daritás sem tartozik a ritka ese­tek közé. Kiss Ilona a dohánytermesztő csoport tagja ezt így foglalja ösz­­sze: „Másállapoíos nőtársainkat mindenkor megkíméljük a rúdakon mászkálástól. Ezt a tornászmutal­­ványnak is beillő munkát elvégzik helyettük a fiatalabbak. Sőt. egyéb esetekben is segítjük egymást; ahol egy nő erejét meghaladja a feladat elvégzése, elvégzi kettő, három...“ Száz szónak is egy a vége: ha minden úgy sikerül, ahogy szá­mítják, a dohányban nem csalód­nak. S ami a jövő évet illeti, az átvételi ár módosulásával f30-ről 33 koronára emelkedik a Kerti do­hány fajta kilója) méginkább ki­fizetődik majd a dohány termesz­tése. Kép és szöveg: nki Íme, a női derékhad.

Next

/
Thumbnails
Contents