Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-25 / 51. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. december 25. MOSZKVA ALATT, 1941 TELÉN: ELSŐ NAGY GYŐZELEM A HITLERI HORDÁK FELETT Hatalmas ütközet bontakozott ki 1941 telén a Szovjetunió fővárosa, Moszkva körzetében. Ez a csata a második világháború egyik legna­gyobb katonai eseménye volt. A Vörös Hadsereg* hősi védekezés után elsöprő erejű ellentámadás­sal szétverte és messze hátrave­tetette Moszkva falaitól Hitler leg­jobb haderőit. Az ellenséges hadak megsemmisítésében jelentős részt vállaltak a népi ellenállók: a par­tizánok. A szovjet fővárost fenyegető ha­lálos veszedelem idején Moszkva lakossága is fegyvert ragadott a hitleri hordák ellen. Mindenütt önkéntes munkászászlóaljak, par­tizánalakulatok és diverziós cso­portok alakultak, amelyek részt­­vettek az ellenséggel folytatott elkeseredett küzdelemben. A Moszkva környéki partizán­­harcokra jellemző volt a hadmű­veletek állandó koordinálása a'­­népi ellenállók és a Vörös Hadse­reg reguláris alakulatai között. A Moszkvát a legdöntőbb frontsza­kaszon, Volokalamszk irányában védelmező 16. hadsereg katonái­val a legszorosabb együttműködés­ben harcoltak a lotosinói, az osz­­tasevói, a ruzai, a volokalamszki és az isztral körzet partizánoszta ■ gai. A partizánok számtalan eset­ben hajtottak végre rajtaütést az ellenség hátában, megrongálták szálítási vonalaikat, felderítéseket végeztek, megsemmisítették a hit­leri megszállók kisebb helyőrsé­geit. Közismert például az Ugod­­szkij Zavod-i hadművelet, amelyet négy egyesült partizánalakulat és a Vörös Hadsereg egységei közö­sen hajtottak végre. November 23- ról november 24-re virradó éjsza­ka V. A. Karaszev és M. A. Gurja­­nov parancsnokságával a partizá­nok váratlan és merész csapással szétverték a 12. német hadtest ve­zérkarát. Az egész megszállt Moszkva­­környék visszhangzott a bátor partizán, Ilja Kuzin nevétől. Ilja Kuzin az egyik partizánalakulat gárdista csoportját vezette. Ez a csoport azt a feladatot kapta, hogy az ellenség háta mögött tartsa el­lenőrzés alatt a főközlekedési utat, és ne engedjen át egyetlen tartálykocsi üzemanyagot sem. Ku­zin és bajtársai becsülettel telje­sítették a parancsot. A volokalam­szki országúton napokig lángoltak a partizánok által felgyújtott'ben­zintartályok. Az osztasevói partizánok harci sikere a jól megszervezett felde­rítés eredményeként jöhetett lét­re. A csapat legbátrabb felderítője két komszomolista volt. Vologya Koljadov iés Tolja Sunxov. Mind­ketten hősi halált haltak, mint a legendás hős, Zoja Koszmogyem­­janszkaja. A Moszkva környéki partizánok hőstettei között dicső helyet foglal el az ellenség hátországában te­vékenykedő bátor leánycsoport, amelyet Jeleňa lýoleszova vezetett, aki a háború előtt a 47. számú moszkvai középiskola úttörőveze tője volt. A géppisztollyal, gránátokkal, és gyújtópalackokkal felfegyverzett lányok többször is keresztülvág­tak a frontvonalon, és csodával határos tetteket hajtottak végre a front Vnögötti ellenséges területe­ken. Jeleňa Koleszovát páratlan bátorságáért, vakmerőségéért és találékonyságáért társnői Aljosa atamánnak nevezték el. Ez a név hamarosan megjelent a németek falragaszain, amelyek Aljosa ata­man kiadására szólították fel a lakosságot. Jeleňa Koleszova fejé­re hatalmas összegű vérdíjat tűz­tek ki. , Az ellenség minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, hogy le­számoljanak Jeleňa Koleszovával és társnőivel. Végrehajtották, amit hazafias kötelességük megkívánt. A hitleri hordák tehát megsem­misítő vereséget szenvedtek har­minc évvel ezelőtt, 1941 telén Moszkva alatt. A Vörös Hadsereg e győzelme először állította meg á fasiszta fenevadakat negyratörö terveikben. E győzelem volt a ki­induló pontja a szovjet nép teljes győzelmének, 1945. május 9-e elér­­kezésének... A Szövetségi Gyűlés elfogadta a kormányprogramot Az elmúlt hét végén a Prágai várban a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája együttes gyűlést tartott, amelyen ĽUBOMÍR ŠTROUGAE, a Szö­vetségi Kormány elnöke előterjesztette a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság szövetségi kormány nyilatkozatát. A CSKP XIV. kongresszusának alapján kidolgozott gazdag program felöleli az elkövetkező években a szocialista társadalom fejlesztésének egész programját. A tartalmas vita után я Szövetségi Gyűlés két kamarája elfogadta a kormányprogramot és a képviselők kifejezésre juttatták, hogy a legmesszebbmenöen elősegítik annak megvalósítását. Napirenden volt még és a hozzászólások után egyhangúan elfogadták a csehszlovák föderáció 1972. évi állami költségvetési programját, amely szerint a költségvetés várható összbevétele az 1972-es évben 118,67 mil­liárd koronát tesz ki, az összkiadás pedig előreláthatólag 115,25 milliárd korona lesz. A költségvetési különbözet 3,32 milliárd koronára becsülhető. Mielőtt tömören ismertetnénk a Szövetségi Gyűlés határozatát a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság kormányának programnyilatkozatával kap­csolatban, röviden idézünk a nyilatkozatból. A hindusztáni háború joggal nyugtalanította a világ béke­szerető népeit. Sok találgatás folyt, vajon hova fejlődik az indiai—pakisz­táni konfliktus, amit a pakisztáni kormány megtorló intézkedései vál­tottak ki. Ismeretes, hogy a pakisz­táni kormánycsapatok kegyetlenkedé­se miatt több mint 10 millió kelet­pakisztáni polgár menekült Indiába és jó néhány millió vált hajléktalan­ná. A vérengzések közepette több­­százezer kelet-pakisztáni békés pol­gár lelte halálát. Tény, hogy India nem nézhette tovább a mészárlást és azt sem, hogy a'menekültek naponta tízezer számra özönlöttek át a hatá­ron és ezek ellátása egyre nagyobb gondot okozott az indiai kormánynak. A pohár betelt, az indiai csapatok átlépték a kelet-pakisztáni határt és az ottani partizánokkal együtt győ­zelmet arattak a pakisztáni junta ka­tonái felett. A katonai győzelmet december 17-én tűzszünet követte. Ez nem jelenti azt, nogy a harmadik indiai—pakisztáni háború már teljesen befejeződött. Szórványos összecsapások még min­dig vannak. Azonban a fegyverek el­hallgatása tény és az is biztató, hogy Elhallgattak a fegyverek a legújabb fejlemények a békés ren­dezés felé egyengetik az utat. Kelet-Pakisztánban Tadzsudin Ah­med miniszterelnök vezetésével a Bangla Desh kormány vette át a ha­talmat. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az indiai hadsereg nem hódító­ként lépett e területre, hanem a Bangla Desh kormány kérésére. To­vábbá közölte, hogy bíróság elé állít­ják mindazokat, akik együtt működ­tek a pakisztáni junta katonáival. A kormány követeli, hogy bocsássák szabadon Mudzsibur Rahman sejket, az Avami Liga bebörtönzött vezetőjét. A politikai rendezés feltételeként kö­vetelik, hogy Kelet-Pakisztán szuve­rén köztársaság legyen. Az indiai—pakisztáni konfliktus rendezését nagyban elősegítette a szovjet békejavaslat, amely a nép akaratára támaszkodik. Hangsúlyoz­za, hogy Kelet-Pakisztán sorsát a nép 1970 decemberében megválasztott törvényes képviselőjére kell bízni. Üdvözli a tűzszünetet és hangsúlyoz­za, hogy a további rendezést békés úton kell megvalósítani. Felhívja az ENSZ valamennyi tagállamát, hogy nyújtson segítséget a katonai cselek­mények leggyorsabb megszüntetésé­hez és tartózkodjék minden olyan lépéstől, amely hátráltathatja a hely­zet normalizálását a hindusztáni szub­­kontinensen. India igazságos háborút folytatott a pakisztáni junta katonái ellen és visszaadta Kelet-Pakisztán népeinek szabadságát, biztonságát. Az igazság győzött, mert olyan nagy békeszeretö ország mint a Szovjetunió támogattá az indiai és kelet-pakisztáni nép har­cát. Tehát az indiai térségben is sike­rült a Szovjetunió nagy békeoffenzi­­vájának nyomán helyes mederbe te­relni a fejleményeket. Hallgatnak a fegyverek és ez nagy szó. A nyilatkozat nagyon alaposan elemzi a jelenlegi politikai és gazda­sági helyzetet, az elmúlt időszakban bekövetkezett politikai és gazdasági káosz okait és világosan felvázolta az utat, ^melyen haladnunk kell. A nyilatkozat gyakran visszatér a CSKP XIV. kongresszusának határozataira és ennek szellemében fogalmazza meg a teendőket. Többek között leszögezi, hogy ma józan gazdasági politikát folytatunk, ami nagy igényeket tá­maszt a források hatékony kialakítá­sával szemben, és nagyon megfontol­tan osztja szét e forrásokat. Továbbra is meg akarjuk tartani a kiskereske­delmi árak stabilitását és meg akarjuk szilárdítani koronánkat. Ha biztosít­juk a nemzeti jövedelem tervezett évi növekedését, akkor ebben az ötéves tervben évente átlag öt százalékkal emelhetjük a lakosság reálbérét. Nagy erőfeszítéseket teszünk a lakos­ság több és jobb minőségű élelmi­szerrel történő ellátására. A kormány komoly intézkedéseket hoz az' áruk minőségének javítására, hogy a dol­gozók pénzükért megfelelő ellenérté­két kaphassanak. Réndkívüli nagyarányú a lakásépít­kezés, mert 500 ezer családnak aka­runk új hajlékot biztosítani az öt­éves tervben. A programnyilatkozat megállapítja, hogy idén az ipari termelés több mint hét százalékkal lesz magasabb a ta­valyinál és egy százalékkal nagyobb a tervezettnél. Örvendetes, hogy a termelés növekedésének több mint 90 %-át a munkatermelékenység növe­kedése fedezi. Az építőipar is reme­kelt, mert 102 ezer lakást épített, ami több a tervezettnél. A mezőgazdasági termelésben különösen a növényter­mesztés szakaszán születtek szép eredmények — például a gabonane­­műek hektárhozama rendkívül magas volt — azonban a növénytermesztés más területén a rossz időjárás miatt lemaradás mutatkozott és ezt a gabo­nafélék jó hektárhozamai sem tudták pótolni. Az állattenyésztésben sike­resen teljesítjük a termelési és fel­­vásárlási feladatokat, csak a tejter­melésben van lemaradás. A reáljövedelem átlag 5 %-a! emel­kedett és emellett csökkentek a kis­kereskedelmi árak. A kiskereskedel­mi áruforgalom 6 °/o-kal emelkedett. A nyilatkozat leszögezi, hogy az elért termelési eredmények feljogosí­tanak arra, hogy bizakodással indul­junk az ötéves terv második évébe. Van miből kezdeni és előrelátható­lag sikerül a társadalmi termelést 4,7 százalékkal, a nemzeti jövedelmet pedig 5 százalékkal emelni. Különös figyelmet szentel a progamnyilatko­­zat a tudományos-műszaki fejlesztési terv teljesítésének és hangsúlyozza, hogy az eredményes munkához szük­séges a tudományos és kutatóintéze­tek, valamint a termelő üzemek vala­mennyi dolgozójának aktív részvétele. A külpolitikai rész határozottan ki­mondja, hogy a szocialista országok­kal, elsősorban a Szovjetunióval ha­ladunk tovább és támogatunk miindten olyan kezdeményezést, ami hozzájá­rul Európa és az egész világ békéjé­nek megteremtéséhez. A Szövetségi Gyűlés határozata minden pontjában támogatja a kor­mány programnyilatkozatát és többek között hangsúlyozza: elégedetten veszi tudomásul, hogy a kormány továbbra is megteremti a dolgozók létbiztonsá­gának feltételeit, hogy irányító mun­káját a termelési fogyasztás rendsze­res csökkentésére, a minőség növe­lésére és a belpiac áruválasztékának bővítésére összpontosítja, és biztosítja a fogyasztási árak stabilizálását. A Szövetségi Gyűlés örömmel fogadja a kormány kötelezettségvállalását, a­­mely szerint a jövő évi feladatok ter­vével együtt meghatározza azokat a feladatokat, amelyek biztosítják a ku­tatás eredményeinek gyakorlati ér­vényesítését. A kormány programnyilatkozata és a Szövetségi Gyűlés határozata jó­kedvet, biztonságot ad hazánk min­den polgárának, mert azt bizonyítja, hogy a jövőben még nagyobb lehető­ségek. vannak a politikai és gazda­sági“ élet rendezésére és sikeresen megvalósíthatjuk a XIV. kongresszus határozatát, amely végső fokon né­pünk életszínvonalának állandó eme­lését tűzi célul. A béke reménysugarai Európa lelett A sok vihart látott öreg Europa népei az év végefelé, december 11-én, örömmel hallották, hogy Berlinben parafálták az NDK és a nyugat­­berlini szenátus, valamint az NDK és az NSZK kormányának megállapodá­sait. Ismeretes, hogy a parafálásra csak bizonyos időhúzás- után került sor. A Német Szövetségi Köztársaság részéről újabb követelmények merül­tek fel. A legnagyobb akadályt Schütz nyugat-berlini polgármester támasz­totta, aki azt javasolta, hogy az NSZK polgárai az év minden napjá­nak minden órájában a Német De­mokratikus Köztársaságba látogathas­sanak. A tárgyaláson a józanul gon­dolkozók nyomban megjegyezték, hogy a dolgozó embernek legfeljebb egy hónap áll évente rendelkezésére látogatási célokra. Végülis megegyez­tek abban, hogy a nyugat-berlini la­kosok egy évben 30 napot tölthetnek az NDK területén. Sürgős családi vagy indokolt okok miatt azonban engedélyezhetik a látogatást még akkor is, ha az illető már előzőleg 30 napot töltött a Német Demokra­tikus Köztársaságban. A megállapodás értelmében öt pon­tosan megbatározott,* 15,6 hektárnyi terület tartuzik az NDK-hoz, és 17,1 hektár Berlin nyugati szektorához. Mivel a kicserélt területek nem egy­forma nagyságúak. Nyugat-Berlin. négymillió márkát fizet az NDK-nak. Az egyezmény konkrétan meghatároz­za a Nyugat-Berlin és az NSZK közti áruforgalmat. Számunkra a részletek nem is annyira érdekesek, jelentősebb inkább az a tény, hogy Európa legveszélye­sebb tűzfészkében, rendezésre kerül­nek a dolgok. Tehát nem az erőszak következjében közeledik a két or­szág, hanem tárgyalóasztal mellett. Ezt az utat egyengeti már évek óta a Szovjetunió. Ennek érdekében jött létre a szovjet—nyugatnémet, a len­gyel—nyugatnémet és a Berlin ren­dezésére irányuló négyhatalmi meg­egyezés, valamint a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság, valamint az NDK és a nyugat-berlini szenátus közti meg­egyezés. Ezek az egyezmények na­gyon fontosak Európa hév "szerető né­pei számára, mert ahol megegyezés van, ott születik a közeid’ is, a meg­értés. A szerződések me •'fűtése, az egyezmények aláírása pedig egyre jár­hatóbb utat nyit az európai bizton­sági konferencia összehívására, ahol egy olyan nagy jelentőségű egyez mény születhetne, amely garantálná a békét óhajtó népek biztonságát. Persze a szerződések, egyezmények nem születnek könnyen és nagyon sok javaslat, ellenjavaslat, kompromisszu­mos megoldás kell ahhoz, hogy a különböző rendszerű országok, békés együttélése lehetővé váljon. Vegyük csak a legutóbbi egyezményt. Gro­­mikó, a Szovjetunió külügyminisztere annak érdekében, hogy az egyez­ményt parafálják, kijelentette, nem ragaszkodik ahhoz, hogy az NSZK elismerje a mostani határokat, meg­elégszik azzal, lia tudomásul veszi azokat. Nagyon jelentős a második kijelentése, ami szerint a határok megváltoztathatatlansága nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió bárhol és bár­mikor is bírálná, hogyha megegye­zések, kölcsönös elhatározások, vagy egyesülés alapján két ország megvál­toztatja eddigi országhatárait. Tehát ezen a téren is látszik a Szovjetunió jóakarata és az is, hogy minden ren­dezést, eseményt abból a szempont­ból ítél meg, hogy az mennyire szol­gálja a békét. Gromikő elvtárs továb­bá hangsúlyozta, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaságnak a jövőben sem kell tartania attól, hogy valamilyen erőszakos beavatkozás történne az NSZK belügyeibe, mert a szovjet— nyugatnémet szerződés kizár minden erőszakos megoldást a két állam vi­szonyában. Tehát ismét az a gondo­lat vetődik fel, hogy a problémákat meg kell oldani, de nem erőszakos módon. A szovjet békeoffenziva következ­tében valóságos egyezmény sorozatok jöttek létre. Azonban a papírra ve­tett sorok csak akkor lesznek nagy jelentőségűek, ha az egyezményeket ratifikálják, vagyis az illető ország népeinek többsége egyetért velük. A moszkvai és a varsói megállapodás ratifikálásáról szóló törvénytervezet még csak mostanában került az NSZK Szövetséig Tanácsa elé. Az alkotmány értelmében a parlament felsőháza hat hétig foglalkozhat a törvényjavaslat­tal és utána kerülne a Bundestag (Szövetségi Gyűlés) elé. Lehetőség van tehát a halogatásra, és a megvi­tatás! időszak rövidítésére is. Tehát a felsőházon múlik, hogy a szerződé­sek mikor lesznek ratifikálva. Az NDK és NSZK közötti egyez­mény parafálása igen nagyjelentő­ségű, mert első ízben került sor a két német kormány között megálla­podásra. Az egy éve tartó tárgyalá­sok eredményt hoztak. Olyan véle­mények hangzuttak el, hogy a mos­tani szerződést hamarosan követi a két kormány általános közeledési egyezménye. Ez pedig még nagyobb távlatokat nyit a német egység békés úton való megteremtésére. A Szov­jetunió máris kifejezte készségét, hogy a szovjet kormány vita esetén békés eszközükkel rendezi kapcsola­tait a Német Szövetségi Köztársaság­gal. ürülhetünk annak, hogy az év vége­felé, a békés karácsonyi ünnepek előtt került sor a berlini probléma egyezmények útján történő rendezé­sére, mert a sok izgalommal eltelt év után azzal a tudattal ünnepelhetünk, hogy a béke fényei egyVe erősebben világítanak Európa felett. BAELA JÓZSEF Üléseztek az SZNT bizottságai A Szlovák Nemzeti Tanács alakuló ülése után, üléseztek különböző bizottságai. Az ülé­sek napirendjéből kiderült, hogy több törvényjavaslatot terjesztenek az SZNT plénuma elé.. Az SZNT nemzeti bizott­ságokkal foglalkozó bizottsága idén komoly problémákat vi­tatott meg. A tervek szerint változások történnek a nemzeti bizottságok felépítésében. A központi szervektől több tevé­kenységet. a kerületi nemzeti bizottságokra helyeznek át. Azzal számolnak, .hogy a KNB- nek 15 szakosztálya lesz. Az eddigiekhez nyitnak egészség­­ügyi, mezőgazdasági, erdő- és vízgazdálkodási, kereskedelmi és utazási, valamint más szak­osztályokat. Az egyik új törvény szerint a nemzeti bizottságoknak a. vá­rosokban és községekben joguk lesz saját szerveikkel fenntart tani a közrendet. A nemzeti bi­zottságoknak nagyobb ellenőr­zési joga lesz a körzetükbe tar­tozó központi intézmények, gazdasági, szövetkezeti és más szervezetek vagy üzemek fe­lett. ф A bizottságok megállapítot­ták, hogy az újévben az lskola- és egészségügyre, valamint szo­ciális célokra jóval nagyobb összeget fordítunk, mint a múlt évben. Az újévben Szlovákiá­ban 36 050 lakásegységet épí­tünk, ami 2100-zal több, mint az óévben volt.

Next

/
Thumbnails
Contents