Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-25 / 51. szám
Szobád Földműves 1971. díbember 25. Ага 1,— K6s XXII. évfolyam, 51. szám. Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak! « BÉKÉI A VILÁGNAK! a békénk, a szebb életünk alapja a családi élet meghitt melege. Ha otthon rend, szeretet, békesség van, nincs baj a munkahelyen, mert őszintén hisszük, átérezzük, hogy egymás boldogságért teszünk mindent. Talán a karácsony bensőséges hangulata a legszebb kifejezője, hogy az életnek valójában egyetlen igazi értelme lehet önmagunk szempontjából is, ha érezzük, nem vagyunk magányosak, s tudjuk, tetteinkkel a család, az ország, a földkerekség boldogulását szolgáljuk. A legkisebb emberi közösség, a családi fészek fénye feledteti a bút, bajt, s ad erőt a további küzdelemhez. Akinek ebből nem jut, azt csal'c a nagy proletár költő, József Attila soraival tudnám kifejezni: „Valami nagy tüzet kéne rakni — hogy melegednének az emberek." A nagy tűz mellett kéne melegedni valamennyiünknek. Nem azért kell a meleg, mert a mindent adó földet hideg hótakaró' borítja. Különben az sem más, mint a termőföld békés pihenője. A föld is megpihen, mint a munkában elfáradt ember a család ölén. Mindig, minden nap, de különösen a béke és a szeretet ünnepén. A rokonok és az ismerősök találkozása, az ajándéknak örülő gyermek önfeledt kacaja, fálvainkon a régi népszokások felelevenítése és sok-sok minden ad új erőt, lelkesedést a munkához. a szebb életünk megalapozásához. Az a lényeges, hogy mindenki a legjobb tudásával, á jövőbe vetett hittel álljon az esztergapad mellett, forgassa a traktor kormányát, vessen betűt, vagy a tudomány kimeríthetetlen kincsesházában kutasson. Mindezt csak úqy lehet igazán jól csinálni, ha van békés otthonunk, ha jó légkört teremtünk munkahelyünkön. s őszintén hiszünk abban a nagy műben, aminek valamennyien ková csolói vagyunk. Nagy célt tűztünk magunk elé. Felépíteni egy olyan társadalmi rendszert, amely emberséges, s minden be csiiletes dolgbzónak megengedi, hogy belenyúljon a bőség kosarába. A pártunk 'XIV. kongresszusa olyan időszakot zárt, amely sokáig emlékezetes marad szármánkra. Az elmúlt években sokan elfeledték és feledtetni akarták a múlt nyomorúságát, amikor kapanyél, s morzsa sem futott mindenkinek. Le akarták tagadni az égről a csillagokat, azt, hogy egy negyed százai'i alatt a nádfedeles kis házikók helyett rangos, minden igényt kielégítő házak tízezrei épültek Jalvóinkban, s városainkban az új lakónegyedek sokaságát létesítették. Csak az képes igazán felmérni fdíváink fejlődését, akit a nyomor, a nincstelenséa jó néhány évvel ezelőtt messze űzött hazájától. Aki benn él ebben a hihetetlenül gyorsütpmű fejlődésben, nem látja olyan jól azt a minőségi változást, amit napjaink igazolnak. A pártunk kitűzött célja — minden ember boldogulása — ma már valóság, s hotnap még biztosabb lesz, ha minden hazáját szerető jóakaratú ember hittel, buzgalommal végzi a napi tennivalóját, neveli a jövő nemzedékét. s megbecsüli embertársát. Egymást szeretni, becsülni nemcsak a szeretet ünnepén kell, hanem mindig. Ha a világon mindenütt hadat üzennének az önzésnek, az embertársak kizsákmányolásának, akkor megáshatnánk egy óriási. sírt és beletemethetnénk azokat a fegyvereket, amelyek milliárdokba kerülnek és a boldogságra teremtett ember elpusztítását szolgálják. Ezt a nagy temetőt viszont csak akkor hozhatjuk létre, ha vörös lobogós nagy ünnep lesz az egész világon és a dolgozók a föld kerekségén mindenütt álljt parancsolnak az embert ember általi kizsákmányolásnak. nacionalista uszításnak. Akkor lesz iaazi békesség, s minded jóakaratú embernek nagyon boldog, gazdag karácsonya. — Bolydult a falu nyugalma. Forró lett sok legény talpa Alatt a föld, — úsztunk, akik Megléptünk... — a pácban nyakig. S találomra ki ki merre; Kifelé a szőlőhegyre. Talán ott a pince mélye Megóv, inig a harcok éle Tompul — valami nagy hitben, Bőröm én is oda vittem. Három nap múlva karácsony, S nem gyűlt gyertya a faágon. Agyúk egymást túl dörögtek, Szilaj táncot járt a környék. A pince is bele rengett, Falu népe ott didergett, Ott már s> harmadik éjen, Az nraság pincéjében. — Egyszerre csak a fekhelyek Felzizegtek — a németek Kimerülve oda hulltak, Aludnának, de nem tudnak, Mert a percnek kedve támadt, S zárja pince ajtajának Csikordul, s kitárul nagyra: Oroszok lépnek be rajta. Fegyvereik el sem sültek, A kezek egre feszültek, S a németek elindultak, — Magukkal vitték a múltat. — Össze néztünk, néztünk, mintha Szemeinkben virág nyílna. Mintha a pince ajtaja Csodás csillagot gyújtana... Már a jelét is megértjük, A küszöböt is átlépjük, , S megyünk1 egyre bátrabban a Sötétségből ki a napra! ' Aki már sok-sok karácsonyt megélt — békéset, háborúsat — az tudja legjobban újra s újra átélni, átérezni a béke, a szeretet ünnepének jelentőségét. A béke és a szeretet. Ez olyan hatalmas erő, amely örök és legyőzhetetlen. Bárhol is szítanak tüzet a világon, mindig vannak bátor „tűzoltók" , akik igyekeznek álljt parancsolni a békétlenkedőknek. Sajnos az idén is ezeknek az életét oltotta ki az embertelenség. A közép- és a távol-keleti helyzet, az írországi események és a legutóbbi napok legkritikusabb állomása, az indiai és pakisztáni háború újból és újból figyelmeztet minden jóakaratú embert s orszáqgt. hogy legyünk éberek, mert Damoklész kardja a fejünk felett lóg. Az államfők, a pártvezetók mindenütt a béke jelszavával érvelnek. Persze a szavak elröppennek, s marad a valóság, az igaz. letagadhatatlan tény. Sok esetben milliók őszinte erőfeszítése sem elegendő ahhoz, hogy megakadályozzák az embertelenséget. Ha ebben az esztendőben figyelemmel kísértük a diplomáciai eseményeket. láthattuk, hogy a földkerekség legnagyobb országa milyen erőfeszítéseket tett a világbékéért. CsúcsűiplomácicL.,, így is nevezhetnénk ezt áz évet. A békés egymás mellett élés lenini elve korparancs, s a szovjet vezetők mindent megtesznek a valóra váltásáért. A szovjet párt- és államvezetők korukat meghazudtoló frisseséggel utaztak a szocialista és kapitalista államokba. vitatkoztak nemzetközi fórumokon az emberiség békés, boldog májáért, s holnapjáért. Nem a gyengeség. a félelem diktálja a szocialista országok erőfeszítéseit a békéért. Méa az amerikai imperializmus képviselői is elismerik, hogy a Szovjetunió és a Varsói Sserződés tagállamainak stratégiai erői számban, kategóriában és kapacitásban sok esetben túlszárnyalják g legfejlettebb kapitalista országokat is. Ezt. mindenütt jól tudják á hozzáértő politikusok, szakemberek. Ennek ellenére a szovjet vezetők végigjárják a kontinensünket a nagy cél, a tartós béke érdekében. Európa fejlett kapitalista országaival sikerült olyan megállapodásokat kötni,, amelyek valóban leheetővé teszik a különböző rendszerek békés egymás mellett élését. Ha csak a szovjet-német. avagy a francia viszonyt vesszük tekintetbe, akkor is't6riásit léptünk előre a béke és biztonság érdekében. Tény, hogy ezek a közeledések az európai ügyekben olyan pozitívumokat jelentenek, amelyek jelentősen kihatnak a világpolitikára. Az a tény. hogy Leonyid Brezsnyev az SZKP főtitkára személyesen utazott a kapitalista országokba, legfőbb biztosítéka annak, hogy a szovjet külpolitika valóban végre -akarja hajtani a XXIV. kongresszuson kitűzött békeprogramot. A kialakult jó viszony azt is lehetővé teszi, hogy jövőre megtartsák az európai biztonsági értekezletet, ahol megtanácskozzák a kölcsönös csapat-csökkentéseket és más jellegű problémákat. A világpolitikában kalandoztam Hiába, minden mindennel összefügg. A mi országunk nyugalmának is zálogát azok az erőfeszítések képezik, amelyeket a Szovjetunióval egyetemben feilünk ki a népek egymáshoz való közeledésért. Jó a biztonságérzet, mert az lehetővé teszt a tudományostechnikai forradalom kibontakozását, vagyis a lakosság boldogabb életének megteremtését, rendszerünk fő céliát. Nemrégiben teltünk hitet a szocializmus építése mellett. A különböző szervekbe olyan képviselőket választottunk. akik előfeltételezik a még gyorsnhh ütemű feilődésl. Persze emellett nem szabad elfelejtenünk, hogy
