Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-18 / 50. szám
1971. december 18. .SZABAD FÖLDMŰVES 5 Szakosítás és összpontosítás az állattenyésztésben A HALADÓ TAPASZTALATOK A mezőgazdasági leemelés további összpontosításának szükségszerűségét már a CSKP XIII. kongresszusa is hangsúlyozta. Mint egyik tőcélt, a metógazdasági termelés ésszerű szakosítását tűzte ki. Az utóbbi öt évben a kooperációs viszonyok ebben az irányban fejlődtek és a mezőgazdaságban szövetkezeti üzemközi vállalatok alakultak. A mezőgazdaság továbbfejlesztésében az ipar szerepe megnövekedett, ami elsősorban a műtrágya és vegyszer-ellátásban, valamint a növénytermesztés és az összpontosított állattenyésztés gépesítésében jutott kifejezésre. ISKOLÁJA léma tehát eléggé széleskörű. Fontossági sorrend szerint ezeket az alábbiakban határozhatjuk meg: 0 a népgazdaságban a műszaki fejlődés foka, valamint a termelési és gazdasági feltételek érettsége; 0 a dolgozók létszámának csökkenése a kedvezőtlen munkafeltételek következtében; 0 a termelési alapok elhasználódása (itt azokról az épületekről van szó, amelyek 15—20 évvel ezelőtt épültek vagy egyéni, esetleg kisistállók formájában kerültek a nagyüzemi mezőgazdaságba)'. A szocialista mezőgazdaság fejlesztését húsz évvel ezelőtt kezdtük, mégpedig kevés tapasztalattal az ipar (gépipar, vegyipar) kellő felkészültA szocialista mezőgazdaság fejlesztése jó úton halad. Mezőgazdasági vállaltaink elértek egy bizonyos termelési és gazdasági színvonalat, ami a termelési alapok bővülésében nyilvánult meg. Az egyes ágazatok kezdetbeni összpontosítása és a helytelen munkaszervezés már fékezte a további kibontakozást. A XIV. pártkongresszus ezért arra figyelmeztetett, hogy a jövőben többet törődjünk az összpontosítással, a szakosítással, a mezőgazdasági vállalatok egyesítésével, valamint a kooperációval stb. A korszerű technikát a növénytermesztésben és az állattenyésztésben hasznosan csak így lehet alkalmazni. sége nélkül. Ezzel párhuzamosan a tudomány sem ismerte helyét a mezőgazdaságban, s csak fokozatosan, a CSKP vezetése mellett illeszkedett bele a szocialista mezőgazdaság struktúrájába. A központi pártbizottság elnöksége és a kormány 1971. márciusában jelentős intézkedéseket fogadott el a mezőgazdasági termelés szakosítására és összpontosítására. A gyakorlati megvalósítás érdekében a szakeinbe rek s a tudományos dolgozók pz intézkedéseket az ipar mezőgazdasághoz fűződő ágazataira és a mezögaz-Szlovákia mezőgazdaságában az ötéves terv idején a mezőgazdasági vállalatokba 16 milliárd koronát ruházunk be. Ebből több mint 10 milliárd koronát az állattenyésztés építkezéseire fordítunk. Az ötéves terv idején tehát a gazdasági állatok részére új beruházások készülnek. A fejőstehenek részére 42 ezer, a növendékmarhák részére 70 ezer, a kocák részére 40 ezer, a hízósertések részére 246 ezer, a tojóstyúkok részére pedig 780 ezer férőhelyet építünk. Ezenkívül a tehenek részére a meglévő épületek átalakításával és modernizálásával további 32 ezer, a többi marhaállomány részére pedig 69 ezer férőhelyet kell készíteni. A sertésállomány növekedésével pedig további 100 ezer állat elhelyezéséről kell gondoskodnunk. Ezekkel a beruházásokkal helyettesítenünk kell a közben elavult építmények férőhelyeit. Az öt év alatt a mezőgazdasági termelést 15,2, az árutermelést pedig 26 százalékkal kell növelnünk. dasági gépiparra applikálták. Erre azért volt szükség, hogy a mezőgazdasági termelésbe olyan gépek és építkezési beruházások kerüljenek, amelyek a magasfokú munkatermelékenység, gazdaságosság és a munka kulturáltabbá tételének a hordozói. Ügy tűnik, hogy a műszaki fejlesztéshez elegendő feltétellel rendelkezünk és a következő időszakban az állattenyésztés részére olyan építkezési beruházásokat készíthetünk, amelyek teljes mértékben megfelelnek a szakosítás, a munkatermelékenység, a gazdaságosság stb. követelményeinek. A magasfokú koncentrált termelés eddigi tapasztalatai bizonyítják ennek előnyösségét és újabb problémákat vetnek fel, amelyek azt feltételezik, hogy más piegoldásokat kell választani. Ezek főképpen a szállítási kérdéAz állattenyésztésben a kapacitás jelenlegi helyzete ugyan megfelel a gazdasági állatállomány mai mennyiségének, azonban elmarad a technikai színvonaltól. Az építkezések jelentős hányada közben elhasználódott. Végeredményben az év elején végzett felmérések azt bizonyították, hogy a mezőgazdasági vállalatok férőhely állapota elmarad a termelés színvonalától. A fejőstehenek részére modern technikával ellátott férőhelyek részaránya 59 százaléknak felel meg. További 10 százalék pedig építkezésileg nem megfelelő. A növendékmarha állománynál 52, a hízósertéseknél pedig 46 százalék az új technikával berendezett férőhely. Az előbbieknél épitésileg is kifogásolható férőhelymennyiség 35, az utóbbiaknál pedig 29 százalékot tesz ki. A szocialista mezőgazdaság kóncentrálása és szakosítása körüli probsek. Megoldásuk a szállítási rendszer átdolgozását követeli, nagy teljesítményű gépek munkába állításával és színvonalas géppark kiépítésével. A marhaállomány nevelése körüli problematikát viszont már lassúbb ütemben oldhatjuk meg. Elsősorban is az üszőnevelésben kell közös nevezőre jutni. Mint ismeretes, a tehenészet az élőmunkára nagyon igényes, és a dolgozók munkafeltételei sem felelnek meg teljesen a kor követelményeinek. Kívánatos, hogy a magasfokú munkatermelékenység elérése érdekében, mielőbb megoldjuk ennek az ágazatnak technikai átépítését. Ha az állattenyésztés egyes ágazatainak munkatermelékenységi színvonalát vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy gyors intézkedéseket kell hoznunk. (elenleg ugyanis egy dolgozó átlagban 13,6 fejőstehenet gondoz. 30 kocáról és 500 hízósertésről gondoskodik. Az ötéves terv irányelvei azonban 50 tehén, 200 — 300 szarvasmarha, 100 koca, 1500 hízósertés, 10—15 ezer tojóstyúk gondozását teszik szükségessé dolgozóként. Az ilyen munkatermelékenység af. állattenyésztésben az eddiginél szélesebb körű koncentrálást követel. Az ötéves terv ezért számol azzal is, hogy a szakosított farmokon az állatok összpontosításával okszerű feltételeket biztosítsunk. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium alapelveket fogadott el, miszerint a beruházási szubvenciót oly módon kell felhasználni,’ hogy az állattenyésztésben lehetővé váljék a társadalom érdekeinek megfelelő összpontosítás, mintegy 400—800 tehén, 1000 növendékmarha, 500 koca, 5000 hízósertés, 100 ezer tojóstyúk elhelyezése. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk az egy istállózott állatra esőbe ruházásí költséget sem. Ezért meghatározták az egy állatra eső beruházási költség irányhatárát. A teheneknél a beruházási eszköz pénzben meghatározott irányhatára 35 ezer, a hízósertéseknél 3000, — a növendékszarvasmarháknál 18 ezer, az anyasertéseknél 20 ezer, a tyúkoknál 350, a csibéknél pedig 200 korona darabonként. Az állatok nagyobb arányú összpontosítása lényegesen csökkenti az építkezési költséget és gyorsítja a beruházott összeg visszatérülését, különösképpen ha nagy munkatermelékenységű beruházásról van szó. A másik oldalon persze a korszerű gazdasági épület modern berendezést igényel. Az ilymódon komplettizált istái ló a beruházott eszközök visszatérésének idejét a felére, sőt egyharmadára csökkenti. A szarvasmarha-állomány részére épített istállók költségeinek a megtérülése persze kissé hosszabb időbe telik. A ma többségben használatban lévő régi épületekkel szemben az újak azonban már komoly előnyökkel járnak. Helyesen cselekszünk tehát, ha az állattenyésztés modernizálását tartjuk szem előtt, mert ezzel fokozzuk a munkatermelékenységet, emeljük ‘ a munkakultúrát és csökkentjük a beruházási költségeket. A tervezők feladata, hogy az istállókat könnyű építőelemekből készítsék. A technikai fejlődés gyors üteme rövidíti az épületek élettartamát és gyorsítja az- elhasználódást. Így valóban akkor cselekszünk gazdaságosan, ha a könnyű és olcsó konstrukciót részesítjük előnyben. VIKTOR MRÄZ mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozója i A takarmányok értékelése a jövőben A jövőben a takarmányokat első-, sorban aszerint értékelik, - hogy milyen célra kívánják az adott takarmányt felhasználni. Így pl. a baromfi etetésére szánt lucernaliszt vásárlása során valószínűleg kikötik majd az összes- xantofill-tartelmaj, ha a cél a tojássárgájának színezése. Különösen fontosak lesznek a fehérjetakarmányok tekintetében várható változások. A perui hallisztek Valószínűleg értékesebbek lesznek, minthogy minden oldható anyagot a halliszthez adnak, és nitrátokat a végső termékek nem tartalmaznak. Ez úgy érhető el, hogy a kifogás után 12 órával már készen kell lennie a hallisztnek. További javulás várható, a közeli években az egyre több etoxikvinl tartalmazó készítmény forgalmában. Ez a stabilitás a hallisztek felhasználható olajtartalmát 10 százalék körülire fogja növelni. A szennyeződések csökkentése végett rendkívül fontos a termékek továbbítása pneumatikus rendszerű, zárt vezetékeken, egészen a csomagolásig. A szarvasmarhák takarmányozáséban egyre fontosabbak lesznek a mesterségesen szárított fűlisztek. Követelmény, hogy emészthetőségük 65 százaléknál ne legyen kevesebb, és a szálhosszúság 2,54—3,20 cm-nél nagyobb. A fűlisztek préselése már gondot okoz. A megadott emészthetőség! érték optimálisnak tekinthető. Ennél korábbi kaszálás esetében területegységenként csökkenő mennyiségű termés takarítható be. A fehérjedús takarmányok közé tartoznak az új, szintetikus fehérjetakarmányok. A legnagyobb fellendülés a metionin és a lazin felhasználásában várható. Ma már elsősorban árkérdés az aminosavak ^íagyobb használata. A szükséges ásványi anyagok etetésében aligha várható lényeges növekedés, annál inkább nő majd a mikroelemek felhasználása. .Ki kell emelni a szelén, a króm és az arzén jelentőségét. A vitaminok között Is vannak olyanok, amelyeknek adagolását eddig elhanyagolták. Így valószínű pl., hogy a nagyobb növekedési erély kedvéért a biutiiit jobban alkalmazzák. Általában valószíníj, hogy a keverékeket egyre pontosabban állítják össze. Ez a folyamat az utóbbi években kezdődött és további fejlődése várható. a tenyészállat-nevelés célkitűzéseinek inszemínáció útján történ# ** biztosítása ma már természetes velejárója állattenyésztésünknek. Az állattenyésztési felügyelőségek hatáskörébe tartozó állomások tevékenységének minőségi és mennyiségi átépítése, valamint az inszeminációs technikusok munkamódszereinek módosítása gyakorlati értelmet kapott. Az utóbbi időben egyre több mezőgazdasági üzemben bevezették a tehenek mélyhűtött spermával történő megtermékenyítését. Annak tárolása folyékony nitrogénben történik, Legutóbb az illetékesek úgy döntöttek, hogy az 1972-es évben Szlovákiában beszüntetik a francia inszeminációs módszer alkalmazását. Ezt az intézkedést annak ellenére is elfogadták, hogy a módszer az inszeminációs és az állatorvosi munkák következményeinek megfelelt. Tény, hogy leegyszerűsítette az állategészségügyi és az inszeminációs tevékenységet, bizonyította higiéniai előnyösségét és az ezzel összefüggő előírások betartását, de nem tette lehetővé kellő mennyiségű sperma biztosítását, tárolását, s ezzel egyidejűleg a tenyésztési program problémamentes teljesítését. Ezenkívül a kontejnérekben történő spermatárolás akadályozta a helyiségek gazdaságos kihasználását. A további tényezők összességének (mint például a felügyelőség állomásain a munkamódszerek változtatása, a műanyagokból készült csövecskék felhasználásának a mellőzése, a helyiségek elégtelen kihasználása stb.) és gazdasági mutatókká való átszámítása bizonyították, hogy az inszeminációs tevékenység olcsóbb is lehetne. A most bevezetésre kerülő új módszer (az ún. japán módszer) állítólag mintegy 20 százalékkal olcsóbb az eddig alkalmazott francia módszernél. A kívánt vemhességet ugyanis tablettákkal lehet elősegíteni. A gyakorlatban kimutatott eredmények igazolják, hogy a tabletták alkalmazásával nagyobb vemhességi arányt érhetünk el. A Žilinal Minőségi változások az inszeminációs tevékenységben Állattenyésztési Felügyelőség ezt a gyakorlatban bizonyítottal Nyíltan ki kell jelentenünk, hogy az új módszer, vagyis a tabletták használatának bevezetése hatékonyabb feladatteljesítést, pontosabb munkát tesz lehetővé az inszeminációs technikusok részéről és jobb ellenőrzést az arra hivatott szervektől. Főleg ezért, de más okból is, úgy gondoljuk, hogy egy állomás inszeminációs körzetébe legalább 1800 tenyészállatot kell csoportosítani. Néhány szerző a Chov havonként megjelenő folyóiratban arra a nézetre jutott, hogy az Inszeminációs technikusok munkamegterhelése nem elegendő. A tőkés államokban, de a Német Demokratikus ■Köztársaságban is, szembetűnően jobb a megterhelés. Az NDK-ban például egy inszemlnáclős körzetbe 3000 tenyészállat tartozik. Azonban a szerzők egyike sem jelezte, hogy náluk az inszeminációs technikusok nem végeznek Vemhességi vizsgálatot. Technikusaink egyenként átlagosan 1800 állat inszeminálását végzik, és figyelemmel kísérik a tehenek vemhességet is. A vemhesség megállapítása az üszőknél sokkal problematikusabb, mint a tulajdonképpeni inszemínáció. Nem beszélve arról az Időveszteségről, amit a vemhesség megállapításával eltöltenek egy-egy mezőgazdasági üzemben. így már érthető, hogy a tőkés államok inszeminációs technikusai miért gondoskodnak nagyobb számú tenyészállat inszeminálásáről. Ott ugyanis kivizsgálást nem végeznek, ami azt. jelenti, munkájuk mennyisége nem több a mi technikusainkénál. Sőt, ha tevékenységüket átszámítjuk állategyedekre, akkor azt látjuk, hogy körzetenként csak 1700 tehénről gondoskodnak. Persze figyelembe kell vennünk azt is, hogy nálunk az összpontosítási törekvések az insze: minációs technikusokat nagy előnyhöz juttatják, hiszen az összevont és szakosított mezőgazdasági üzemekben csoportosítják az állatokat. El kell mondanunk továbbá azt is, hogy ezzel a kérdéssel a felettes szervek érdemben foglalkoznak. Állatkísérleti intézményeink az inszemináciős szolgáltatás irányításában nagy gyakorlattal rendelkeznek. Elsősorban olyan esetekben hoznak intézkedéseket, amikor a termelékenység csökkenést mutat. Azt a nézetet valljuk, hogy a technikusoknak csak akkor kellene vemhesség-ellenőrzést végezniük, amikor az állatokat eladásra, vagy levágásra szánták. A felsőbb szervek álláspontját az inszemináciős szolgálattal szemben értékelnünk kell. A hazánkban alkalmazott gyakorlat főleg azért bír nagy jelentőséggel, mivel tartja a szarvasmarha állomány reprodukcióját. Intézményeink természetesen gondokkal is viaskodnak. Egyik problémájuk, hogy kevés a gépjármű. Az elhasználódott jármüvek teljes mértékben nem teszik lehetővé a technikusok feladatainak teljesítését. Főképpen a téli időszakban nem. Az Inszeminációs technikusokat és a mélyhűtő kontejnéreket naponta a körzetekbe kellene szállítani. Ezzel szemben a járművek gyakori kiesése az inszeminációs körzetek összevonását eredményezi. Ezzel természetesen a mezőgazdasági üzemek kerültek hátrányos helyzetbe, mert a technikusok munkájának minősége így semmiképpen sem érheti el a kívánt színvonalat. Ez kedvezőtlen tény, de az is, hogy az egyéni Járművásárlás sem lehet végleges megoldás. A szakemberek, akik bizonyos pénztartalékkal rendelkeznek, elsősorban családi házat építenek, vagy gyermekeik jövőjének megalapozásáról gondoskodnak, így a járművásárlást nem mindegyikük engedheti meg. Az adott helyzetben a megoldás az lehetne, ha Ismét sor kerülne az állami alapokból történő jármüelosztásra. ^ Még egy kérdés, mellyel foglalkoznunk kell, az Inszeminációs technikusok és az inszemínáció vonalán dolgozók premizálása. Abból kell kiindulnunk, hogy a szakemberek arra törekszenek, hogy minden tehén borjút fogjon. A sperma vételnél és az ezzel kapcsolatos munkánál minden figyelmet erre kell fordítani. így mérvadó lehetne az az elképzelés, miszerint ezek a 'dolgozók és az irányítószervek alkalmazottjai aszerint részesülhetnének prémiumban, amennyi vemhességet elértek. Ez logikus lenne, de a gyakorlat mást mutat. A technikus, aki a tehenet utoljára akkor látta, amikor vemhesség-ellenőrzési végzett, és később, amikor a borjazás után az első inszeminációra felkérték, valóban Ilyen jutalmazást érdemelne? A teheneknél végzett zootechnlkal munka felelősségének áthárítása az inszeminációs szolgálatra, helytelen. A megoldás tehát nem a legszerencsésebb, mert így belátható időn belül aligha érjük el marhaállományunk jelentős szaporodását. Ha már eldöntötték, hogy az inszeminációs technikusok aszerint kapnak prémiumot, ahány vemhességet vagy borjazást elértek, akkor ezt a mutatót alkalmazni kellene a járási mezőgazdaság-irányítói szervek dolgozóira is, akik a marha-állomány szám szerinti gyarapításáért elsó fokon felelősek. Hasonló kritérium alapján kellene premizálni továbbá a mezőgazdasági üzemek zootechnikusait, a szövetkezetek elnökeit és az állategészségügy dolgozóit is, akik közvetlenül résztvesznek a szarvasmarha-állomány szaporításával összefüggő felelősségteljes tevékenységben. PAVEL ŽIAK mérnök írása nyomán
