Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-18 / 50. szám
A legfelsőbb képviseleti szerveink alakuló ülései SZABAD FŰLDMOVES 1971. december 18. Belpolitikai életünk nagy jelentőségű eseményeiről értesültünk a múlt hét folyamán. Az események sorozata a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács ülésével kezdődött, majd a Szövetségi Gyűlés két házának, valamint a Szövetségi Gyűlés ülésével folytatódottt. A legfelsőbb képviseleti szerveink üléseinek berekesztése után pedig sor került a szövetségi kormány, a CSSZK kormányának és az SZSZK kormányának kinevezésére. A legfelsőbb képviseleti szerveink tagjai az Alkotmányban előírt hűségeskü letétele után megválasztották vezető személyiségeiket, valamint az elnökségeik tagjait, továbbá a különböző munkakörre szakosított bizottságok elnökeit. A titkos szavazással megejtett választások eredményeként a Szövetségi Gyűlés elnöke Alois Indra elvtárs, első alelnöke Ján Marko, alelnöke Václav David, Dalibor Hanes, dr.- Bohuslav Kučera, Antonín Pospíšil és Ľudovít Hanúsek képviselő lett. A Szövetségi Gyűlés Népi Kamarája Václav David elvtársat választotta meg elnökének, elnökhelyettesekké pedig Richard Nejezchlebet és František Exnert. A Szövetségi Gyűlés Nemzeti Kamarájának elnöke Dalibor Hanes elvtárs, alenöke pedig František Straka lett. A Cseh Nemzeti Tanács elnöki funkciójába Evžen Erban elvtársat választották meg a tanács képviselői. A Szlovák Nemzeti Tanács — az összes képviselők jelenlétében — még a múlt hét elejen tartotta alakuló gyűlését. Az SZNT elnökévé ismét Ondrej Klokoč elvtársat, alelnökeivé pedig Fabry István, Jozef Gajdošík, Ján Štencel és Michal Žákovič lett megválasztva. Az SZNT elnökségének tagjai a következő elvtársak lettek: Ladislav Abraham, Bédy Kálmán, Branislav Biroš, Dániel Futej, Ondrej Holec, Šimon Kolcun, Elena Litvajová, Jaroslava Michaličková, Otto Moncmann. Anastázia Olivová, Michal Ondirko, Anton Prečuch, Ján Šalgovič és Petronella Višňovcovó. Az SZNT — a többi képviseleti szervhez hasonlóan — megválasztotta a bizottságainak elnökeit is. így a mandátum vizsgáló és mentelmi bizottság elnöke Daniel Futej, az alkotmányjogi bizottság elnöke dr. Šimqn Kolcun, q terv- és költségvetést bizottság elnöke Michal Ondirko, az ipari és építésügyi bizottság elnöke Anton Prečuch, a mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottság elnöke Ondrej Holec, a helyi képviseleti szervekkel, az államigazgatással és a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottság elnöke Branislav Biroš, a kereskedelem és a közlekedésügyi bizottság elnöke Petronella Višňovcová, az oktatás és a művelődésügyi bizottság elnöke Ján Solovič elvtárs lett. A SZÖVETSÉGI KORMÁNY ÖSSZETÉTELE Dr. Ľubomír Štrougal a kormány elnöke, Josef Korčák, dr. Peter Со lotka, Václav Húla, Ján Gregor, František Hamuuz, dr. Laco, dr. Matej Ľučan és Jindŕich Záhradník pedig a kormány alelnökei. A szövetségi kormány külügyminiszterévé Chňoupek Bohuslav, nemzetvédelmi miniszterévé Martin Dzúr, belügyminiszterévé Kadko Kaska, pénzügyminiszterévé Rudolf Rohlíček, a Népi Ellenőrzési Bizottság elnökévé Drahomír Koider miniszter, külkereskedelmi miniszterré Andrej Barčák, távösszeköttetés ügyi miniszferré Vlastimil Chalupa, az Állami Tervbizottság alelnökévé Karol Martinka miniszter, tüzelőanyag és energetikaügyi miniszterré Jaromír Matoušek. a Szövetségi Arhivatal vezetőjévé Michal Sabolčin miniszter, kohó- és gépiparügyi miniszterré Jozef Šimon, munka- és nép jólétügyi miniszterré Michal Štancel, műszaki és beruházásügyi miniszterré Ladislav Šupka, közlekedésügyi miniszterré dr. Štefan Šutka, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré pedig dr. Bohuslav Kučera elvtárs lett a köztársasági elnök által kinevezve. AZ SZSZK KORMÁNYÁNAK ÖSSZETÉTELE A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége december 8-án nevezte ki a SZSZK új kormányának tagjait. A kinevezés értelmében a kormány elnöke dr. Peter Colotka elvtárs. alelnöke: Július Hanus, Herbert Ďurkovič, a Szlovák Tervbizottság elnöke, Pénzügyminiszterré František Mišeje, iparügyi miniszterré Alojz Kusaiík. mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré Jáu Janovic, műszaki és fejlesztésügyi miniszterré Juraj Buša, munka- és népjóléti miniszterré Krocsány Dezső, belügyminiszterré Egyd Pepich, kereskedelmi miniszterré Dezider Goga, erdő- és vízgazdélkodásügyi miniszterré František Hagara, egészségügyi miniszterré dr. Emil Matejíček, oktatásügyi miniszterré Štefan Chochol, iftűvelődésügyí miniszterré Miroslav Válek, igazságügyi miniszterré Pavel Király, a Népi Ellenőrzési Bizottság elnökévé pedig dr. Ján Paško miniszter lett kinenevezve. Az SZNT elnöksége ideiglenesen, vagyis az új miniszter kinevezéséig á kormány alelnökét, Julius Hanust bízta még az Építésügyi Minisztérium vezetésével. '☆ Megtörtént a CSSZK kormányának kinevezése is. A kormányelnöki funkcióval Josef Korčák elvtársat bízta meg a CSNT elnöksége. LEONYID ILJICS BREZSNYEV a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára hatvanöt esztendős. Az emberiség nagy több• ségének szeretető övezi korunknak e nagy vezéregyéniségét, a szovjet békeoffenzíva győzelmes kibontakoztatásának élharcosát. Azok, akik Brezsnyev elvtársat csak az újságokban közölt fényképekről, vagy a tévé képernyőjéről ismerik, nehezen tudják elképzelni, hogy ennek az embernek — aki a világ mieden pontját érintő problémákkal törődik —, mint szovjet állampolgárnak magánélete is van. Ezért most Brezsnyev elvtárs magánéletéről is akarunk némi áttekintést nyújtani. Reggel nyolc és kilenc óra között távozik otthonából, a Kutuzov sugárúti lakásból. Amikor nincs országjáró körúton, vagy külföldön, egész nap a Központi Bizottság székházában i levő irodában dolgozik, rendszeresen este fél tizenegyig. Egészsége kitűnő, de néha nehezen alszik el... hiába, sok a munka, sok a gond. — Tudja — jelentette ki a L’Humanité munkatársának a közelmúltban —, amikor egész nap dolgozom, a problémák továbbra is rajzanak a tudatomban. Márpedig egy ilyen nagy országban mindig akad probléma ... Amikor a délen lakók nyári ruhát igényelnek, az északiaknak még bélelt csizmákra van szükségük. Vannak kicsi és nagy gondok, örömök és bánatok, és mindez eljut hozzánk, foglalkoznunk kell velük, megoldást kell találnunk. A külpolitika is sok munkát ad, hiszen mi azt szeretnénk, hogy béke uralja az egész világot, de nem mindenki vall ilyen nézeteket. Gyermekei — égy fiú és egy lány — ma már házasok. A fiúnak két gyermeke van, a lánynak egy. A fiú, Jurij koliómérnök, dolgozott Svédországban, Angliában, Japánban, . jelenleg egy állami kereskedelmi vállalat vezetője. Brezsnyev lánya, Galina, újságíró és most készíti doktori disszertációját. Viktoria asszony — Brezsnyev felesége — elsősorban: nagymama. ( Brezsnyev elvtárs sűrű haja már ezüstösen csillog, de szeme fiatalos fénnyel ragyog, termete az erő benyomását kelti, anélkül, hogy kövér lenne. Vajon mivel, hogyan őrzi erőnlétét? Mindenekelőtt a dohányzást szeretné csökkenteni, mert na- , gyón erős dohányos, hajlamos arra, hogy egyik cigarettáról a másikra gyújtson. Nemrégiben felfedezett egy csecsebecsét: óraművel ellátott cigarettatárcát. Az óramű meghatározott ideig megakadályozza a tárca felnyitását. Volt már olyan nap, amikor — a tárca segítségével — sikerült elérnie a rekordot: csak 14 cigarettát szívott. És még egy szép emberi vonás: szeret vadászni, de számára a vadászatban nem a zsákmány a lényeges, hanem a természet tanulmányozását, szeretetét, tiszteletét tartja fontosnak. Ezért foglalkozik személyesen a vadállomány védelmének és növelésének kérdéseivel. Leonyid Iljics .Brezsnyev szovjet állampolgár hatvanöt esztendős. Talán még ellenségei sem tagadják, hogy a történelem jelenlegi időszakának legfontosabb, legmarkánsabb egyénisége, hogy a békéért, az emberiség boldogságáért vívott harc legjelentősebb személyisége. Úgy érezzük, hogy magánéletében is érvényesíti az igazi kommunistára jellemző lenini szerénység normáit: nem fényes palotában lakik, hanem a Kutuzov sugárúton — feleségével, édesanyjával -és unokájával — a társadalmi beosztásához •viszonyítva egy szerény lakásban. Abba a Kutuzov sugárúti családi otthonba üzenjük: * Brezsnyev elvtárs! Erőt és egészséget, boldogságot, békés hosszú életet kívánunk! A fehér kisebbségnek minden - az ötmillió afrikainak semmi Sir Alec Douglas-Home külügyminiszter beszámolt a brit parlamentnek arról az egyezménytervezetről, amelyet korábban, Rhodesiában lan Smith miniszterelnökkel aláírt. A hosszú, rendkívül bonyolult jogi megfogalmazásoktól hemzsegő okmányt csak nem sokkal az ülés kezdete előtt bocsátották a képviselők rendelkezésére. Azonban Sir Alec Home alig húszperces beszédéből is kiderült, a dokumentum lényege: a nagy brit diplomáciai győzelmet beharangozó rhodesiai alku nyertese a fajüldöző Smith-rezsim és az ott élő 250 ezer fehér telepes — az ötmillió afrikai pedig szinte semmit sem kap. Home és Smith tulajdonképpen néhány alkotmánymódosításban egyezett meg. amelyek eredményeképpen fokozatosan növekedni fog az afrikaiak képviselete a Salisbury! törvényhozásban. A tervezet egy szót sem szól az eredetileg brit részről meghatározott „öt elvben“ szereplő többségi kormányzásról, hanem csupán a fehérek és az afrikaiak képviseleti paritása felé tesz bizonytalan lépéseket. Jellemző a tervbe vett reformok értékére, hogy első lépésként néggyel (!) növelik majd a parlamentben az afrikai képviselők számát, ezel^ közül is kettőt a telepesek kormány4 nevez ki. Kilátásba helyezték: háromtagú bizottságot állítanak majd fel —ennek egyik tagja afrikai lesz —, hogy vizsgálja ki az afrikaiakat ért sérelmeket, köztük a földbirtoktörvényt. Azonban szó sincs annak' a kiáltó igazságtalanságnak a megszüntetéséről, hogy Rhodesia területének gazdagabbik 50 százalékát a rendszer a törpe fehér kisebbségnek, sivatagos másik ötven százalékát az ötmillió afrikainak adta. Csupán arról van szó, hogy további földeket kaphatnak az afrikaiak, „amennyiben növekszik a szükségletük“. Az ellenzéki padsorokban az váltotta ki a legnagyobb felháborodást, hogy ezt a „diplomáciai teljesítményt“ az angol adófizetőknek kell fedezniük, mivel Home ötmillió font sterling segélyt ajánlott fel Rhodesiának „az afrikai területek gazdasági és nevelésügyi fejlesztésére“, s ebbe nem számít bele az a másik csaknem ötmillió font, amellyel a brit kormány a rhodesiai dollár megszilárdításához járul közvetett módon hozzá. Európa békéjének megőrzéséért A fogyasztóközönség jobb áruellátásáért Amikor Leonid Brezsnyev elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán a szovjet nép életszínvonala további lényeges növelésének programjáról beszélt, megjegyezte: „"Hogy miként élünk ma és holnap, az teljesen a munkánk eredményességétől függ!“ Az SZKP KB főtitkára e szavakkal hangsúlyozta, hogy a nép jóléte közvetlenül munkája eredményeitől függ. S éppen ebben rejlik a szovjet népgazdasági tervek hatékonysága, megvalósításuk záloga. Mert ezek a tervek egyetlen monumentális tömbbe forrasztják a dolgozó népet a társadalmi termelésben és a dolgozók munkatermelékenysége fokozásán keresztül. Ez a tézis szavatolja egyúttal a kommunista párt és valamennyi szovjet állampolgár felelősségérzetét is a tervezett, nagy fontosságú gazdasági és szociális intézkedések sikeres végrehajtása érdekében. A Szovjetunió mostani ötéves tervére gondolunk (1971—1975), melynek elsőrendű célkitűzése: a szovjet nép jólétének növelése. A Szocializmus és a munka elválaszthatatlanok. Ezt az ismert marxista tétel is hangsúlyozza, melyet a Szovjetunió minden polgára nemcsak jól ismer, hanem felelössegteljes munkájával érvényre is juttat. Ezt számos példa bizonyítja: az ötéves tervidőszak első évi célkitűzéseinek idöelotti teljesítése érdekében vállalt szocialista mukakötelezettaégek, munkaversenyek is ezt támasztják alá. A munkaversenyeket a moszkvaiak kezdeményezték, akiket a leningrádiak, az Ural, Kijev, majd Közép- Azsia és a Kaukázus dolgozó milliói követtek. Már eddig is több millió városi és falusi dolgozó jelentette kötelezettségvállalását. E vállalások lényege, hogy a dolgozó tömegek mindent elkövetnek, hogy a termelés fokozottabb hatékonyságát, valamint az 1971: évi tervfeladatok határidő előtti teljesítését, a lehető legjobb minőségű áruk bőségét megteremtsék. A munkaverseny résztvevői különös figyelmet szentelnek a nagy keresletnek örvendő fogyasztási cikkek terven felüli előállításának. A versenyző vállalatok dolgozói kötelezték magukat, hogy az idén terven felül 2 millió rubel értékű fogyasztási cikket termelnek. Az eddigi legjobb munkaközösségek élvonalába újabb csoportok sorakoznak , fel- Ez a tény joggal táplálja a reményeket, hogy a mostani ötéves tervidőszakban a Szovjetunióban legkevesebb 10 milliárd rubel értékű árúcikk-többletet hoznak létre, a több száz milliárdos termelés keretében. Az SZKP XXIV. kongresszusa külön fejezetben foglalkozik a lakosság szükségleteit kielégítő árucikkek mennyiségi növekedésével. Ez a követelmény a legfontosabb részét képezi a 9. ötéves terv szociális programjának. A reáljövedelemnek az 1971—1975. évekre tervezett növelése lakosonként csaknem 30 százalékkal fokozza a kereslet követelményeit és a minőségi kérdés 'kerül előtérbe. A szovjet ötéves terv által előirányzott általános életszínvonal-növeléssel kapcsolatban a feladatok teljesítésével igen lényeges gazdasági eltolódásokkal számolunk, mindenekelőtt az ipari szakaszon, ahol már fel is készültek a fogyasztási cikkek tervezett feladatainak túlteljesítésére, mint amilyeneknek a 8. ötéves tervidőszakban is szemtanúi voltunk. Azóta az állam ipari termelőképessége is lényegesen megerősödött, továbbfejlődött. A fogyasztási cikkek össztermelésének abszolút többlete csaknem megkétszereződik a 9. ötéves terv-időszak végén. A Szovjetunió Kommunista Pártja határozatot hozott a fogyasztási cikkek termelésének lehető leggyorsabb ütemű fokozása érdekében. Ez a határozati spontán visszhangra talált a XXIV. kongresszusnak az új ötéves tervre vonatkozó irányelveiben is: „Biztosítanunk kell a fogyasztási cikkek termelésének gyorsabb ütemét a termelőeszközük gyártásának ütemével szemben.“ Az ipari termelés tervezett 42—46 százalékos növelésével párhuzamosan a fogyasztási cikkek termelése az ötéves tervben 44—48 százalékkal, a termelőeszközök gyártása viszont 41 —45 százalékkal növekedjék. A nehézipar a vezető szerepét azonban megtartja, az állam és a nép ökonómiai és védelmi képességének bázisaként. A hosszú és rövid élettartamú árucikkek fokozottabb termelése terén a következő adatok .szolgálnak: az 1975-ben előállítandó, háztartásoknak szánt és könnyűipari cikkek értéke az 1971. évi termeléssel szemben csaknem 36 milliárd rubellel növekszik és több mint 112 milliárdot tesz majd ki. Az élelmiszeripar — hús-, tej- és halfeldolgozó üzemek — árutermelésének értéke 28 milliárd rubellel haladja meg majd az 1971. év termelését a csaknem 107 milliárdos összforgalom keretében. A 9. ötéves terv időszakában! néhány tucat milliónyi tévékészülék, hűtőszekrény, mosógép és sok milliárd pár cipő, sok négyzetkilométernyi ruhaanyag készül. Szükséges hangsúlyozni, hogy a piacellátásnak e gigantikus és bonyolult feladatát ez a hatalmas ország, a Szovjetunió, az állami kereskedelmi árak rögzítése, azok csökkentése mellett oldja meg, a nagyszerű ökonómiai előfeltételekkel összhangban. MARK MAXIMOV, az APN munkatársa A varsói kultúra ős tudomány palotájában a Lengyel Egyesült Munkáspárt 1815 küldöttje, a párt VI. kongresszusán határozatot fogaddá' el. A LEMP VI. kongresszusa értékelte az eddig megtett utatj elemezte a párt politikájában elkövetett hiányosságok okait és alaposan megvitatta a népgazdaság továbbfejlesztésének távlatait. Edward Gierek elvtárs, a párt első titkára „A párt feladatai a Lengyel Népköztársaság további szocialista fejlesztése terén“ című beszédében foglalkozott politikai, gazdasági kérdésekkel. Hangsúlyozta, hogy a pártnak közelebb kell kerülni a dolgozókhoz és velük együtt kell megvalósítani a nagy feladatokat. A tervek szerint a múlt évhez viszonyítva, 38—39 százalékkal emelik a nemzeti jövedelmet és ez lehetővé teszi, hogy a reálbéreket 1970—75 évi időszakban 17—18 százalékkal emeljék. A kongresszus jóváhagyta ,,A Lengyel Népköztársaság további szocialista fejlődéséért“ határozatot, amely a gazdasági célkitűzések mellett foglalkozik a szocialista demokrácia elmélyítésével, a dolgozók szocialista nevelésével és a párt vezető szerepének megszilárdításával. Határozatot fogadott el a kongresszus az európai biztonságról és együttműködésről. A határozat megállapíja, hogy az európai béke stabilizálása .ma és a jövőben is kötelezettséget jelent a nemzetek számára. Együtt kell működni a kontinens valamennyi békeerejével. Hangsúlyozza, hogy a szocialista közösség következetes politikája tette lehetővé, hogy Európában több mint negyed évszázada béke van. Sürgeti az NDK és NSZK elismerését és leszögezi, hogy fő cél az össz-európai rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy a kontinens ne tagozódjon katonai-politikai csoportokra. Pozitívan értékeli a közelmúltban Európában megkötött kétoldalú szerződéseket, mert azok egyengetik az utat az össz-európai biztonsági konferencia megtartásához.
