Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-11 / 49. szám
A Kertészet - Méhészet f. évi szeptember 18-1 számában Húsvétit Ferenc méhésztárstól fenti címen cikket olvashattunk. Mivel a petéző méhanyák újrapár zásáról az eddigi ismereteink a hiányos adatok miatt nem lehettek megbízhatók, ezért a várhatóan sok vitára alkalmas kérdésre magam is csak feltevésekre alapított választ adhatok. Az anyaneveléssel foglalkozó méhészek egy része a petéző anyák újrapárzását természetellenesek, és sokkal inkább kezelési tévedésnek, mint valóságnak hajlandó elismerni. A terméketlen anyák többszöri párzásában magam is egy kicsit „Hitetlen Tamás“ vagyok, mégis mint lehetőséget jobban el tudom krépzelni mint az újrapárzást. Mielőtt magával a lényeggel foglalkoznék, úgy gondolom nem árt, ha az anyával kapcsolatos ismereteinket néhány sorral felújítjuk. Ha az anya természetes mádon nevelődött és a pároztató népe is természetes eledellel — jából — annak tartalmát — a hímcsírasejtet (spermiumot) a méhanya hüvelyébe fecskendezni. A párzás legfőbb mozzanata a termékenyítést biztosító aktus tehát akkor következik be, amikor a here penise beleszakad az anya hüvelyébe (vaginába). Az anya bonctani ismeretei szerint ilyenkor a spermium a petevezetéken át addig haladhat felfelé, ameddig a kétfelé ágazó vezetékhez érkezik és onnan kétirányban haladva végülis a két vezeték végén lévő ún. „magtarisznyában“ nyer véglegesen helyet. A petevezeték ilyenkor még az elágazás és a petefészek közötti részen nincs teljesen kifejlődve, majdnem zártnak mondható. Említésre érdemes, hogy a milliós melléletet magában hordozó hímcsírasejtek halmazállapota csak analitikai mérleggel mérhető parányi mennyiség! Eddigiekből megtudhattuk, hogy a méhanya életében ez a legkritikusabb pillanat. Nem más, ha'az anya testében a peték termékenyítéséhez szükséges spermium kifogyott, vagy ha a petefészek fogyott ki petékből! Sajnos -eddigi ismereteink alapján megkockáztatjuk azt ,a kijelentést, hogy mindkét esetben az anyán nincs más segítség, mint annak leváltása, hacsak a mesterséges termékenyítés egyszer nem fogja ennek ellenkezőjét bizonyítani? A magam részéről tehát a herefiasító anyák kérdését lezártnak tekinthetem! Husvétli méhésztárs írja, hogy „egy meganyátlanodott rajnak petéző anyát adott“. Nem közölte az olvasókkal, hogy ez az anyátlan állapot pontosan hány napig tartott? Azt sem közölte, hogy a természetes raj, első, másod, vagy harmadraj volt-e? Ismeretes, hogy az első rajjal — ha csak időjárási rendellenesség közbe nem jött — öreg anya jön ki. Ha az időjárás a raj kijövetelét késleltette, találtam pozitív elsőrajban még 1—2 párzatlan fiatal anyát. Ez kirágás megtörténik, ilyenkor rendszerint két, sőt több pártra szakad a család. A termékeny „öreg“ anyát körülveszik^rajongói, de ellenségei sem hiányoznak. Ahogy a csomóban táplálják, az csak élete fenntartásához elegendő, ahhoz, hogy újból peézhessen több napi anyapempős eledel szükséges. Amíg ez a művelet tart, az álanya megkezdi a rendszertelen petézést. A jeles anya még megvan, a méhész a vizsgálatnál őt megtalálja, festéséről kétséget kizáróan felismeri. Két-három kereten petéket talál, aminek nagyon megörül. Izgalmában elmulasztja a peték állását, helyét és mennyiségét jobban szemügyre venni. Ha jobban megnézte volna, találhatott a sejtek oldalain is petéket, sőt egy sejtben többet Petéző anyák újrapárzása tehát mézzel — táplálkozik, kedvező időjárás esetén gyakran láthatunk háromnapos anyákat első, úgynevezett „tájoló“ kirepülést végezni. Repülését még nem veszi körül a herék udvara, visszatértekor még nem viseli a párzási jelvényt. Ezekre az anyákra jellemző a vékony potroh, az ideges könnyed ugrálás, a lábhegyenjárás és a repülési készség. Az ivarérés idejét embernél, állatnál és így a méheknél is sok élettani belső, avagy környezeti külső hatások befolyásolhatják. Első megjelenését tehát nem lehet előre pontosan meghatározni. Tapasztalataim és méhészeti adottságaim szerint ez az érés az időjárástól függően, mesterségesen nevelt anyáknál a keléstől számított 6—10 nap, a természetesen nevelődött anyáknál 4—6 nap között szokott jelentkezni.- Talán nem is szorulna magyarázatra, hogy miért nem kíséri első tájolókirepülésnél az anyát az „udvarlók“ hada és miért szegődnek nyomába másnap, amikor már ivaréretten — tehát nyilvánvalóan párzási ösztönnel — végzi kirepülését? A párzásérett^ég, az ún. „tüzelés“ akkor következik be, amikor a petefészekben a peték éretten levállásra készen állnak. Ha párosodás végett kirepült méhanya nászrepülése sikerrel járt, a pároztatók előtt leselkedő méhész jól felismerheti az anya hüvelyébe fúródott és beleszakadt világos szürke apai nemzőszervek (penis) jelenlétét. Sokszor jól Ifitható, hogy a penis külső végződése zacskószerű és nagyjából hasonlít a dolgozó méhekből kiszakadt bőrmérgü fullánkhoz. Önálló idegrendszere összehúzó és kieresztő mozgásokkal igyekszik a kiszakadt nemzőszerv zacskótudhatjuk viszont biztosan,'hogy elegendő életképes hímcsírasejt juthatott-e be zavartalanul az anya testébe? Ha bejutott is, vajon eljutott-e mindkét magtarisznyába elegendő? Nem állta-e útját valamely hibánkon kívülálló anatómiai rendellenesség? Ilyen meglepetésekre, különösen a mesterségesen nevelt anyáknál mindig felkészülhetünk. Ha az aktus után az anyákat a pároztató üvegablakain át naponta figyeljük, tapasztalhatjuk, hogy a potroh szemmelláthatóan vastagodik. Gyakorlatilag a harmadik napon láthatjuk, hogy az anya a kitisztogatott sejtekbe nézeget, majd negyedik napon már petézni láthatjuk. Nézzük, mi történik akkor, ha történetesen a párzás olyan korú, vagy alkatú herével történt, amely valami hibája folytán nem tudta a magtarisznyát kellően ellátni párzás közben spermiummal? Ilyenkor annak dacára, hogy a petefészek érett petékkel van telve, nem képes a petevezetéket hímcsírasejtekkel ellátni, tehát „kimerült“ — ahogy szokás mondani a méhészetben. A pete a petefészekből a sejtek aljáig megteszi a maga életútját anélkül azonban, hogy a vezetékelágazásnál egyik vagy másik magtarisznyából spermiumot kapott volna. Az anya ilyenkor tov'ább folytatva normális életrendjét, de az utódok valamennyien akarva-nemakarva szűznemzéssel létrejött here lehet! Ezeket az anyákat nevezzük mi méhészek herefiasító anyáknak! Tudjuk, hogy ez az állapot megmásíthatatlan, mivel a méhanyák életrendjében a periődikusan visszatérő tüzelést nem ismerjük. Mint fentebb említettem, ez csak egyszer és akkor következik be, amikor a szűz anya petefészkében az érés bekövetkezett! Kövelkezményekben tehát egészen azonban a legritkább, mivel ilyenkor az öreg és a fiatal anya között kaptáron belül élethalálharc kezdődik. Leggyakrabban a fiatal anyát még bölcsőjében éri a halálos szúrás, amit a saját anyjától kapott. Ha a raj másodraj volt, úgy megesik, hogy 2—3, sőt több anyát is találunk a „befuttatáskor“. Ha balszerencse folytán a betelepítés után egyetlen anya sem marad, úgy a rendes zsongó hangon kívül síró hangot és a röpnyílás szájánál nyugtalanságot, futkosást tapasztalhatunk. Ha a raj naplemente után lett betelepítve, csak legritkább esetben hagyja el új otthonát. Egy-két nap múlva sorsába belenyugszik és azonnal megkezdheti valamely dolgozóból vagy dolgozókból az „álanya“ nevelését, illetve táplálását. A több lehetséges magyarázat közül tehát ez is az egyik. A méhész napi elfoglaltsága mellett rögtön nem fedezi fel az anyátlanságot. Az álanya fejlődésének üteme egyre jobban megnyugtatja a családot. Az álanya még nem petéz, de jelenléte, fejlődése máris ígéret a család számára. Ha történetesen a méhész ezekben a napokban határozza el magát családvizsgálatra, petét, álcát még egyáltalán nem talál, azonnal cselekszik! A megfestett tartalék anyákból egyet kiválasztva, zárkában anyásít. A kirágás 24—48 óra is lehet, mert a család hangulata a már fejlődő álanyára van alapozva. A zárkózott anyát nem kifejezett anyaeledellel etetik, miáltal a petefészek viszszafejlődik. Ha egy órában a is a kelleténél. Ilyenkor a gyors vizsgálat eredménye nem lehet más, minthogy az anyasítás sikerült! A beadott anya szépen petéz! A méhész a gyors vizsgálatnál gondolni sem mer arra, hogy a peték az álanyától származnak. Nagy a meglepetése, amikor az újabb vizsgálatnál már törpeheréket talál a „szépen megpetézett keretekben“. A termékeny anya pártja egyre erősödik és egy szép napon megszűnik a herefiasító anyák királynő eledellel való táplálása, a petézést átveszi a termékeny anya. Ilyen esetről már magam is hallottam és aki a méhek természeti törvényeit ismeri, maga is elképzelheti, hiszen tdjuk, hogy a méheket is be lehet csapni, csakúgy mint az embereket! Mind ez, amit fentebb elmondtam, egy lehetséges feltevés, aminek megtörténte valószínűbb, mint a petéző anya újbóli párzása, ha ... Ha nem olvasnánk továbbiakban, hogy a „fedett fiasítás hetven százalékában törpe herék foglaltak helyet“. Sajnos adós maradt^ Husvéth méhésztárs annak közlésével, hogy a 30 % sima fiasítás volt-e, tehát rendes dolgozó fiasítás? Ha így lett volna, akkor egyetlen lehetőség az, hogy a keretek 30 százalékát már a jeles anya petézte be, a többit korábban az álanya. Ez a lehetőség valószínűbbnek tetszene, mint a petéző anya újból való párzása! Németh László Sikeres előadássorozat A Piešťany-i Növénytermesztési Kutatóintézet most ünnepli húsz éves évfordulóját. Ez alkalomból november 9—11-én kertészeti konferenciát hívott öszsze a zöldségtermesztés, illetve gyümölcstermesztés vonalán. Juraj Uhliar mérnök, a tudományok kandidátusa, az intézet igazgatója mondott bevezető beszédet, majd a két csoport külön-külön helyiségbe vonult, hogy meghallgassa a számára elkészített előadásokat. A mintegy kétszáz főnyi gyümölcsész a Slovan szállóban kapott helyet. A csoport vezetője Ivan Hričovský mérnök, a gyümölcsészeti osztály vezetője három napon keresztül irányította az előadók munkáját. Az első napon a következő szakemberek tartottak előadást: 1. Prof. Ing. V. Vávra, GSc.: „Üjabb módszerek az őszibarack gondozásánál.“ 2. Prof. RMDr. L. . Pastýrik, DRSc.: „A kajszibarack termesztésének fiziológiai kérdései.“ 3. Ing. Z. Vachúű, CSc.: „Kísérletek eredményei a kajszibarack biológiai tulajdonságára, illetve a fajtákra való tekintettel.“ 4. Ing. S. Nitranský: „A kajszi- és őszibarack agrotechnikája.“ 5. Dr. Ing. V. Zacha, CSc: „Az őszibarack mézgásodásá és az ellene történő védekezés.“ 6. Ing. J. Kalášek: „A gyümölcsfajták alakulása Csehszlovákiában.“ 7. Ing. F. Hnidzik: „A körte nagyüzemi termelésben.“ 8. Doc. Ing. V. Horniak, CSc: „A nagyüzemi gyümölcsösök ökonómiai kérdései.“ Már a címekből is látható, hogy az első napon milyen gazdag előadássorozat megtartására került sor. A második napon a hegyi és hegyaljai gyümölcsösök eredményeiről, a gyümölcsösök trágyázásáról, illetve növényvédelméről, az adás-vétel kérdéseiről, a hűtőházak gazdaságosságáról, a bogyósgyümölcsűek termesztéséről hallottunk közismert szakemberektől értékes előadásokat. A harmadik napon a résztvevők autóbuszon elutaztak a Dunajská Streda-i járásban levő Dun. Klatov-i Állami Gazdaság gyümölcsészetébe, majd meglátogatták a Dunajská Streda-i AGROFRIGOR-t. A konferencia első két nap ján az előadásodat követően értékes vitafelszólalásokra került sor, amelyek színessé tették az értekezletet. A jelenlevők Mrázek S., a „Zelenina“ vezérigazgatójának előadására reagáltak legélénkebben. Bírálták az illetékeseket a rossz göngyöleg ellátást és helytelenítették azt a bevált „Zelenina-módszert“, — amiről magam is meggyőződtem ' —, hogy a felvásárlási bolettát az áruról csupán akkor állítják ki a raktárosok, ha az áru már elkelt. Viszont amikor nem. sikerül eladni, vagy jól eladni, a kárt mindig a termelőre sózzák. Kevés raktára, hűtője, hűtőkocsija van a Zeleninának, — amit a jelenlevők szintén hiányosságként róttak fel. A konferencia megszervezésével elégedettek vagyunk. A részvevők számára sok újat hozott. Jómagam is sokat tanultam és fel is szólaltam. Elmondottam, hogyan sikerült idén harmad ízben száz vagon gyümölcsöt termelni a Topolníky-i Efszben. Valamit azonban mégis hiányolunk a konferencia szervezése körül. Tudjuk, hogy a Piešt'any-i Kutatóintézeten kívül létezik mág gyümölcsészeti nemesítőállomás, mégpedig Bojnicén és Klőovban. Sajnos, ismert tény, hogy a három állomás között nincs kellő megértés, öszszetartás, illetve együttmunkálkodás. Mindhárom állomás arra törekszik, hogy több legyen a másiktól. S ez a fekély sajnos ezeken a napokon is éreztette hatását. Ugyanis Klčovból Zupník M. mérnök, Bojnicéről pedig Fleischmann A. mérnök — mindketten állomásvezetők — nem érkeztek meg, így tervezett előadásuk elmaradt. Véleményem szerint a mezőgazda sági minisztériumnak és a Tu dományos Akadémiának fel kellene tenni a pontot az „i“ betűre. Belticz János mérnök, a Topoľníky-i Efsz gyiimölcsésze Az Erfurti Kertészeti Kiállításon célszerűen használható „könnyűszerkezetes“ fóliaágat mutattak be és hoztak forgalomba. A könnyű vázszerkezetet 0,12 mm vastagságú polietilén fóliával fedik. A fólia a vázszerkezet gerincén patentfóliával kapcsolható a csővázhoz. Ez megoldja a fóliaágy szükségszerű levegőzését is. A mozgatható fóliaágy tavasszal és ősszel többféle növény hajtatására, illetve fagyoktól való megvédésére alkalmas. A főként kiskertekben használható fóliaágy iránt igen élénk érdeklődés mutatkozott. Virágzó ágak Nincs nehéz dolgunk, ha veszszőket akarunk a szobában virágoztatni. Sok fás növényünk, a tavasz első hírnökei is kertben. Ilyenek a japán birs, éger, varázsdió (Hamamelis), fűz, som, farkasboroszlán, valódi jázmin, aranyribiszke, díszalmák és díszszilvák, ezek veszszőit és a metszéskor lekerülő gyümölcsfarészeket megfelelő kezeléssel hajtathatjuk. Fagyos idő után válasszuk ki azt a növényrészt, amelyen sok virágriigy van. Ritkításkor bő-Dinnye-óriás A lexikon szerint a dinnye elérheti a 16 kg súlyt is. Azonban léteznek háromszor ilyen nehéz dinnyék is. Ilyet Dusanbében, Tádzsikisztán fővárosában rendezett kiállításon mutattak be. Különben a 33—40 kg súlyú, — 20 % cukortartalmú dinnyeóriások megszokott látványosság, ilyeneket a közép ázsiai köztársaság sok gazda sága mutat be a kiállításon. A „SZKP XXIII. kongresszusa" szovhozban Avaze Odilov brigádjának sikerült félmázsás dinnyét kitermesztenie. ven akad szobai hajtatásra alkalmas. Ha az ágat fagyban vágjuk- Je, előbb lassú felengedését biztosítsuk, utána 18—20 °C hőmérsékleten sötétebb helyiségben vázában langyos vízben helyezzük el. Amikor bimbózni kezd, világosabb helyre tesszük, itt egy szélesebb nyílású edénybe vizet öntünk, hogy a helyiség páraképződését elősegítsük. Ez főleg ott szükséges, ahol központi fűtés van a szobában. A bimbózást meggyorsítjuk, ha az ágat meleg vízzel gyakran permetezzük, vagy meleg vízbe mártjuk. Ez a kis fáradság megéri, mert 15 nap múlva az első bimbók nyílni kezdenek. Ha a vízbe néhány csepp szalmiákszeszt öntünk, az ág gyorsabban kivirágzik. A bimbók kinyílását elősegíti a meleg fürdő is. Tíz-tizenkét óra hosszat az ágat 25—30 °C hőmérsékletű meleg vízben letakarva áztatjuk, amint hűl, a vízveszteséget újabb meleg víz hozzáöntésével pótoljuk, vagy új fürdőbe teszszük. Lehet a víz 40 vagy 45. fokos is, ekkor elegendő az ágat 3—4 óra hosszat áztatni, sőt megkísérelhetjük 55 °C-ra hevített vízben is, de ekkor csak 5 perces fürdő kell. A melegvíz-kezelés hatása ott jelentkezik legkorábban, ahol a víz érte az ágat. A virágbimbó gyenge nyomogatása vagy felszúrása szintén sietteti a virágzást. A cseresznye ága a fenti módon már 2—3 hét alatt virágokkal telve díszítheti szobánkat, de ugyanúgy más fajtáké is. (Garten und Kleintierzucht) a szobában
