Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-11 / 49. szám

Tologatható üvegházak Varga Mihály, a Horná Potôň-i Efsz kertésze tízhektáros „birodalom“ fölött uralkodik, amelyből képes piacra adni 750 ezer korona értékű zöldséget és virágot. A virágok közül min­den igyekezetét a szegfű termesztésére összpontosítja nagy sikerrel, aminek bizonyítéka, hogy a bratislavai elosztón ke­resztül szegfűi még osztrák szomszédainkhoz is elkerülnek. A Horná Potôň-i nagyüzemi kertészetben ezért ez a figyelemre­méltó virágetrmesztési ágazat keltette fel legjobban érdeklő­désünket. Ezzel kapcsolatban ugyanis a tolongatható — moz­gatható üvegházakról akarunk néhány szóval megemlékezni. Az üvegház-pár kétszer hét ár területet fed be. Azonban üveg alá kerülhet további 14 ár is, éspedig olymódon, hogy a tetőt eddigi helyétől áttolják az említett területre. A szerkezet betonba rögzített hengereken mozog. Az első hajóban termesztett gyönyörű szegfűkért — amely­nek felépítése 630 ezer koronába került — 540 ezer korona volt a bevételük. A többi, most még üveg alatt található hét ár terület termése novemberben került piacra. Véleményünk szerint érdemes lenne ezt az objektumot szak­embereinknek is megtekinteni. eMgismerkedhetnének a helyi kertészek véleményével, a meleggel történő gazdálkodást ille­tően csővezetékek segítségével, amely az üvegház szerkezeté­hez tartozik, továbbá a külön erre a célra szolgáló fűtőtestek­kel — radiátorokkal. Egyben biztosak vagyunk, az építmény s annak üzemeltetése megnyeri a látogatók tetszését. Virágból soha nincs elegendő, a kereslet mindig nagy s a szövetkezet kertészetében dolgozó emberek áldozatkész munkája és művé­szetének jutalma a magas jövedelemben nyilvánul meg. B. Dušek Az első rész látképe — a 7 ár terjedelmű üvegház, amely a hengerkéken a traktor segítségével tovább helyezhető {a kép bal részén). Fotó: Noga A gyümölcs- és zöldségkertészet igen jelentős jövedelmet biz­tosított a Zlaté Klasy-i (Aranykalász) Efsz-nek. Jó munkaszer­vezéssel idejében begyűjtötték a zöldséget. Gazdag termést adott a nagyra nőtt zeller is. A szorgalmas lányok serényen tisztították a zellergumókat. Balia felv. Gavlíder Kató az üveggel fedett területen a szegfű mellékhajtásainak eltávolítása közben. Sanyi bácsi A minap felke­restem id. Domani­­zsa Sándor bácsit, aki 90. életévét ta­possa. Beszélgeté­sünk alkalmával elmondotta, hogy egész életében a­­zon törte a fejét, hogyan tehetné jö­vedelmezőbbé a földművelést. Ered­ményeként 1922 ben ő volt az első, aki Nové Zámky­­ban (Érsekújvár) öt magyar holdon gyümölcsöt telepített. Sárgabarackot, .cse­resznyét, meggyet, körtét és almát. Akkoriban bizony mo­solyogtak ezen a többi föld­művesek. Ö azonban bízott a sikerben, hiszen a szakköny­vek útmutatásai szerint gon­dozta gyümölcsösét. Abban az időben még alig volt a piacon cseresznye s nagy volt a meglepetés, amikor Sa­nyi bácsi saját kertjéből árulta az első gyümölcsöt. 1927-ben például már május 20-án meg­jelent a piacon és a további években szép termést ért ©1 sárgabarackból, valamint al­mából. Egyenesen Prágából jöt­tek hozzá barackért. Egyszerre tizennégy mázsát raktak fel az autóra. Ez azután lefagyasz­totta a gúnyos mosolyokat a kétkedők arcáról. Helyette sok lett az írigye, követője. Első­ként dr. Práznovszky Gyula ügyvéd telepített gyümölcsöst, majd 1930-ban számos gazda határozta el magát gyümölcs­fák ültetésére. A város csakhamar hires ba­racktermelő lett. Már 1936—37- ben úgy emlegették Újvárt, mint második Kecskemétet. A- mikor Kecskemétről nagyszámú baracktermelő küldöttség járt a városba, elvoltak ragadtatva a látottaktól. A továbbiakban Sanyi bácsi azt is elmondotta, hogy nem­csak a gyümölcsészet terén mit úttörő, hanem a baromfi­­tartás is érdekelte. Csehor­szágból hozatott 1931-ben tyúk­tojást s ezzel kezdte tenyésze­tét. Szép tyúkjai,' kakasai let­tek, amelyekből a város lakói szívesen vásároltak. Később pulykatartással is foglalkozott, továbbá méhészettel, sertéste­nyésztéssel stb. Az egyik ser­tése 450 kg-ra hízott, ezt az akkori szaklapok le is közöl­ték. Legmaradandóbb tevékeny­sége az volt, hogy a városban 500 diófát kiültetett. Sanyi bácsi mindig szerette az újat. 1898-ban neki volt az első kerékpárja a városban, amely három pléhkeréken gu­rult. Amikor végigment rajta a városon, az utca végén ösz­­szeverődött gyerekek-lányok rákiabáltak, hogy elment az esze Sanyi bácsinak. Mint úttörő a szövetkezeti gazdálkodástól sem riadt visü­­sza. Elsőként belépett a közös­be és 1967-ig ott dolgozott. Az utolsó években éjjeliőrként működött. Búcsúzóul megjegyezte, kár hogy nem fiatalabb, hiszen a tudományos-technikai forrada­lom sok előnyt nyújt az új módszerek bevezetésére, illetve alkalmazására. Idős fejjel azt üzeni az ifjabb generációnak, hogy szeressék a természetet, a földet, az állatokat és becsü­lettel dolgozzanak saját maguk és az ország javára. Udvaros K. madarakat télen Különféle típusú madáretetők: 1. fatörzsből készült etető a cinkék számára (a kifúrt mélyedésekbe szórjuk a faggyúval kevert olajos ma­gokat). 2. madáretető virágcserépböl, amelyet faggyú és magok keverékével töltünk 3. tetős etető különféle madárfujták számára 4. ablakra szerelt etető 5. a — automatikus etető, amelyben az eleséget állan­dóan feltölthetjük, b — az automatikus etető ke­resztmetszete. (A szerző rajzai) ä z ősz érkeztével és az első hideg, téli na­pok beköszöntésekor kezde­tét veszi melegkedvelő ván­dormadaraink költözködése a délvidéki telelőhelyekre. Helyükben viszont hozzánk látogat a tőlünk északabbra fekvő, hűvösebb éghajlatú vidékek néhány madárfaj­tája, hogy nálunk teleljen át. A madárvilágnak azok a nem költöző fajtái, amelyek tavasztól őszig a mezőkön és az erdőkben tartózkod­nak, télre az emberlakta telepek közelébe húzódnak, ahol a legzordabb időben is találnak eleséget. Ebben az időszakban zavartalanul megfigyelhetjük a cinkéket, fakopáncsokat, zöld küllő­ket és más rovarevő made-, rak seregeit, amelyek szor­galmasan kutatják át a fák törzseit és ágait a kertek­ben, ligetekben, parkokban és temetőkben. Hozzájuk csatlakoznak a gébicsek, ke­resztcsőrű pintyek, erdei pintyek, tengelicék, zöldi­kék, rigók, amelyek cso­portosan látogatják meg a városok és falvak környékét. Összecsipegetik a bojtorján, a libatop, a laboda és más gyomnövények magvait vagy más növényi hulladékon lak­­mároznak. Há az időjárás nagyon hidegre fordul, ak­kor az emberi települések környékére ellátogatnak a búbos cinegék, a kereszt­­csőrűek és az erdei pintyek seregei is, amelyeket jelleg­zetesen északi vendégeknek tarthatunk. A téli időszak­ban alkalmunk nyílik meg­ismerni igen sok madárfaj­tát, megfigyelhetjük szoká­saikat és életmódjukat, éle­lemszerző módszereiket és táplálkozásukat. Ugyancsak ez az időszak nyújt módot arra, hogy a természet irán­ti kapcsolatunkat is kimu­tathassuk azáltal, hogy a tartós hideg időszak alatt a madaraknak védelmet nyúj-Óvjuk a tunk és megkönnyitjük lét­­fenntartásukat azáltal, hogy eleséget biztosítunk szá­mukra. ф Az énekes- és vadma­darak (fácán, fogoly stb.) téli etetése a madárvédelem egyik legismertebb és leg­népszerűbb módja a téli idő­szakban. Habár a madarak etetéséről kialakult nézetek gyakran elég eltérőek, mégis a gyakorlati jelentőségén kívül az ifjúság nevelésében is fontos szerepet tölt be és elősegíti az élő világ és a természet iránti kapcso­latának helyes kialakítását. # A madarak etetésekor tartsuk szem előtt a rend­szeres etetést, még ha ki­sebb adagokat adunk is és csak a zordabb időjárás, a nagyobb hótömegek hullása, dér és erős fagyok esetén nem takarékoskodunk az eleséggel. Az énekes madarak ete­tésére különböző fajtájú etetőket készítünk. A tetős madáretetők közül a legis­mertebb az ún. Berlepsch féle etető, amely legjobban megfelel az iskolák kertjei­ben. Ezen az univerzális etetőn kívül más fajtájú, ablakba helyezhető etetőket készíthetünk fából,, üvegből vagy műanyagból. A cinkék számára virágcserepekből vagy kivájt fatörzsből ké­szíthetünk különleges- etetőt. Az egyes etetőtípusokat a­­zonban különféleképpen óv­nunk kell, nehogy a vere­bek ide bejussanak. A tetős etetőket ezért úgy helyez­zük el, hogy alulról, illetve fölülről a ragadozók ne fér­jenek hozzá, vagy drótháló­val. védjük, amely drótháló szemei három centiméternél nem nagyobbak. Egy na­gyobb etető elegendő 25 hektárnyi liget vagy kert területére, illetve 100 hek­tár erdőterületre, mivel a madarak az etető megtalá­lása után az etető közelébe húzódnak. A könnyen beszerezhető madáreledelek közül legjob­ban megfelelnek a növényi eredetűek. Leggyakrabban a termesztett olajnövények magjait, mint például a ken­der, len, mák, napraforgó magjait, dinnye- és tökma­­got, őrölt bükkmagot, mak­kot, a tűlevelű fák magját, alma- és körtemagot hinthe­tünk. A gyomnövények mag­jai közül a bojtorján, liba­top, laboda, csalán, pity­pang és más gyomnövények magjai használhatók. Ezeket a növényeket rendszerint kisebb csokrokba kötjük és az etetőkbe állítjuk, illetve a magokat róluk lerázzuk, kipergetjük és úgy hintjük az etetőbe. A bogyós gyü­mölcsök közül leggyakrab­ban bodzát, vörösberkenyét, galagonyát, csipkebogyót használunk etetésre, amit ősszel gyűjtünk a bokrok­ról és levágott ágacskák firmájában tesszük az ete­tőbe. A növényi eredetű anyagok közül a madarak­nak adhatunk például főtt burgonyát zabpehellyel vagy korpával keverve, valamint reszelt répát és aszalt gyü­mölcsöt, illetve friss gyü­mölcsök hulladékait. A konyhai hulladékok á ma­darak etetésére nem megfe­lelőek, mivel fűszereket és sót tartalmaznak. Az állati eredetű takarmányok közül sózatlan húsmaradékokat, túrót, marha- és birkafagy­­gyút adhatunk. A faggyút 1:2 arányban olajtartalmú magvakkal keverve is ada­golhatjuk és ez a keverék igen alkalmas a cinkék ete­tésére. Ne felejtsünk el az etetőkbe homokot és falia­mul is hinteni, ami a jobb emésztést segíti elő. Ha a téli etetés jelentő­ségét akarnánk összefoglal­ni, az etikai indítékokon kí­vül elsősorban látni kell az embernek azt az igyekezetét, hogy e kedvezőtlen évszak­ban minél több madarat mentsen meg, ezeket lakhe­lyének közelébe, édesgesse, fokozza szaporodásukat s ez­által számuk növekedését, hogy így kihasználva öko­lógiai tulajdonságaikat a madarakat is bekapcsolja a növénykártevők elleni harc­ba. A madarak téli védelmé­nek említett módszerei azon­ban nem merítik ki mara­déktalanul a természetbará­tok gondoskodását madár­állományunk iránt. Az előb­biekben leírtak az intézke­dések komplexumának csu­pán egyik részét jelentik. B. SOVIŠ mérnök, Nitra A madáretetők téli vendégei: 1. búbos pacsirta, — 2. gébics, — 3. keresztcsőrű pinty, — 4. búbos cinege, — 5. erdei pinty, — 6. kis kereszt­csőrű, — 7. énekes rigó, —8. harkály, — 9. fekete rigó.

Next

/
Thumbnails
Contents