Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-11 / 49. szám
I 1971. december 11. SZABAD FÜLDMGVES Mit mutatnak a mezőgazdasági tüzesetek vizsgálatának tapasztalatai? Azt, hogy legtöbbje nemcsak az előírások hiányos ismeretéből származik, hanem jórészt a tűzveszély lebecsüléséből is. Szinte hihetetlen, hogy a dolgozók egy része még a legegyszerűbb tűzoltóeszközök használatával sincs tisztában. Legfontosabb teendő: elsősorban a dolgozók tűzvédelmi ismereteinek gyarapítása. A mezőgazdasági üzemek dolgozóinak tűzvédelmi oktatását az tizeit vezetősége szervezi meg a 169/ 1953 0. V. számú hirdetmény 8. §-a értelmében, amely az üzem tűzvédelmének szervezésmódját ismerteti az illetékes rezort utasítása alapján. Ezeknek az iskoláztatásoknak a hatásossága érdekében a Belügyminisztérium Tűzvédelmi Főigazgatósága 1959-ben „Az üzemek dolgozói tűzvédelmi iskoláztatásának irányelveiét (PO 1638/1959) bocsátotta ki. Ezek az irányelvek az összes üzemre egyformán vonatkoznak, tehát a mezőgazdasági üzemekre is! A tűzvédelmi oktatás három fokozatból áll: a) Az új munkaerők munkábalépés előtti iskolázása, b) Évente ismétlődő munkahelyi oktatás és c) A vezetők és a veszélyes munkakörben dolgozók különleges oktatása. 'ÁLTALÁNOS OKTATÁS (I. fokozat) Ennek az oktatásnak az a célja, hogy a dolgozók ismerjék a tűzveszély elhárítására vonatkozó intézkedéseket és a tüzoltóeszközök használatát. Kiknek kötelező ezen az oktatáson résztvenni? Valamennyi új munkaerőnek, továbbá a tanulóknak — mielőtt új munkahelyüket elfoglalnák —, továbbá azoknak a tanulóknak, akik politechnikai iskolai gyakorlatokon / vesznek részt a mezőgazdasági munkában. Az iskoláztatás menetét és Idejét az üzemvezető határozza meg, s gondoskodik arról, hogy az üzem valamennyi dolgozója részt vegyen az oktatáson. Az oktatást rendszerint a tűzvédelmi technikus végzi, akit az üzemvezető megbíz. Az iskolázás befejeztével valamennyi résztvevő számára jegyzet készül, melyre fel kell tüntetni az új dolgozó nevét, az oktatás dátumát; az oktató és a dolgozó aláírásával igazolja részvételét a tűzvédelmi oktatáson. Az oktatási tantervet az üzemvezetőség — összhangban az üzem sajátos viszonyaival — az üzemi (helyi) ön-SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZLOVÁKIAI SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA Tűzvédelmi * oktatás a mezőgazdaságban kéntes tűzoltótestülettel közösen készíti el. Az oktatás elsősorban az üzem és munkahelyei részére kiadott tűzbiztonsági rend ismertetésére alapozódik, továbbá azon intézkedések ismeretére, melyeket a dolgozóknak munkahelyeiken be kell tartani, s végül ismerni kell a tűzoltókészülékek használatát. S el kell sajátítani, miként kell a leggyorsabban segítségül hívni a tűzoltóegységet. MUNKAHELYI OKTATÁS (II.- fokozat) Másodfokú oktatás fő célja: megismertetni a dolgozókat a munkahely tűzveszélyességével, a tűzbiztonsági renddel, s megmutatni, hol találhatók a legközelebbi tüzoltóeszközök- és szerek, valamint azt, miként kell a telefonberendezést használni. Feltétlenül meg kell magyarázni az egyes tárgyak, anyagok tfizveszélyességét, az esetleges robbanás keletkezési okait, s valamennyi dolgozónak tisztában kell lennie a megelőző intézkedésekkel, az új gépekre, berendezésekre vonatkozó különleges intézkedéseket (pl. az alkatrészek kenésmódját — súrlódások esetén — stb.), a keletkezett tűz lokalizálására vonatkozó szabályokat (pl. villanyáram-, szellőztető berendezés kikapcsolása, szélcsatorna, elszívóberendezés nyitási és zárási módját stb.), az oltóeszközök működtetésének módját, továbbá tűzesetek alkalmával megejtendő evakúálás (emberek, állatok) módját, megmutatni a vészkijáratokat. Az oktatót ez esetben is az üzemvezető jelöli ki. Az iskolázás befejeztével az I. fokozathoz hasonló jegyzet készül. Ha a munkahelyre új gép vagy gépi berendezés kerül — melynek üzemelése fokozza a tűzveszélyt, vagy a munkamenet technológiai folyamata megváltozik, vagy tűzveszélyes anyagot dolgoz fel — az üzemvezetőségnek nyomban gondoskodnia kell a dolgozók tűzbiztonsági tájékoztatásáról, esetleges iskolázásáról. Ily esetben a tűzbiztonsági renden is változtatni kell. VEZETŐK ES VESZÉLYES MUNKÁT VÉGZŐK OKTATÁSA (III. fokozat) Harmadfokú iskolázáson az üzem vezető dolgozói (mesterek, munkacsoportok, műhelyek és üzemágak vezetői stb.) vesznek részt, továbbá mindazok a dolgozók, akik veszélyes munkát végeznek. E speciális oktatás keretében a résztvevők megismerkednek az egész üzem tűzbiztonsági helyzetével, s nemkülönben a tűzmegelőzési rendszabályokkal. Az efféle oktatás főleg a nagyobb gépi berendezésekkel rendelkező, gépesített üzemeket érinti, melyek vegyi-kémiai anyagokkal dolgoznak. Számbajöhet még a gépállomás, a gépjavító-szerelő műhely, a mezőgazdasági szárító-üzem, garázs stb. Ennek a speciális oktatásnak a keretében a gyakorlati példákkal kell oktatni, hogy miért keletkezett a tűz, valamint a tűzesetek megelőzésére, a tűz gyors és hatásos likvidálására kell utasításokat adni, s ismertetni az üzem tűzvédelmének szervezési felépítését. Az oktatás időtartamát az üzemvezetőség határozza meg, figyelembe véve a helyi viszonyokat, de minden esetben be kell tartani a legkevesebb 8 óra iskolázást. Ki vezeti az iskolázást? Az üzem mérnök-technikus csoportjának valamelyik tagja, együttműködve az tizem tűzvédelmi dolgozóival. Az üzem vezetőségének értesíteni kell az illetékes tűzvédelmi felügyelőséget, hogy az iskolázás mikor kezdődik, s meddig tart. Ezen az iskolázáson öt témakör szerepel: 1. Az állattenyésztési és növénytermesztési munkamenetből származó tűzkeletkezés veszélyének elkerülése, valamint tűzesetek gyakorlati tapasztalatai. 2. Gépi-, villany- és más berendezések, tárgyak tűzveszélyessége, tűzmegelőzési rendszabályok ezek üzemeltetésére vonatkozóan. 3. Különböző fűtőtestek tűzveszélyessége, gáz-szolgáltatási tárgyak helyes kezelésmódja, gyúlékony gőzök és folyadékok elszívóberendezésének üzemelése stb. 4. Az üzem tűzvédelmének szervezettsége, távösszeköttetési eszközök. 5. Az üzem tűzvédelmi terve, s az esetleges tüzek likvidálásának módozatai. Az oktatási programot az üzem sajátos viszonyaihoz mérten kell elkészíteni, tekintettel a tűzveszélyességekre. Legyen az oktatás szemléltető, az egyes tűzoltási tárgyak, eszközök gyakorlati bemutatásával. Az üzem tűzbiztonsági rendjéről, az oltóeszközök használatáról szóló előadást lehetőleg az eszközök helyszínén kell megtartani. Az iskola befejeztével a résztvevők az előadott tananyagból vizsgáznak. A vizsgáztató bizottságban az iskolavezető, az üzem műszaki bizottságának elnöke, az üzem tűzvédelmi technikusa és a tűzoltóegység parancsnoka vesz részt. A vizsgaeredményeket (előmenetelt) bejegyzik az üzem tűzvédelmi könyvébe (Požiarna kniha], vagy a munkabiztonsági jegyzetbe. / Sümegh Lajos A18. szántóvilágverseny tapasztalatai Mivel a Csehszlovák Szocialista, Köztársaság már 1964-től tagja a Szántó Világszövetségnek (World Ploughing Organization), így a múlt évi országos szántóverseny két győztese vehetett részt a világversenyen. Név szerint: Jaroslav Pospíšil, a Bernardovi Efsz-böi (Kutná Hora-i járás) és Dobromil Dvoíák, a Jihlavai Állami Gazdaságból. A versenyfeltételek — amelyek megegyeznek a ml járási, kerületi és országos szántóversenyeink feltételeivel — rendkívül nehezek voltak. A Szokatlanul kemény föld szántása nehéz feladatokat rótt a versenyzőkre. A traktor és az eke helyes kezeléséhez nem volt elegendő az elméleti tudás* hanem nagyfokú gyakorlati és szakmai hozzáértésre, ügyességre volt szükség. Versenyzőink Zetor 5511 jelzésű traktort alkalmaztak, melyet a brnói 7.KL-gyárban választottak ki. Kereskedelmi képviseletünk „Škoda“ szolgálata jóvoltából már a világbajnokság színhelyén várta a traktor versenyzőinket. Kettes ekét pedig a norvég Kverneland-gyár kölcsönzött. Ugyanilyen gyártmányú ekével huszonhármán, finn gyártmányú Fiskars-sžai öten, az amerikai Ramsone jelű ekével pedig hatan versenyeztek. Viszont hét versenyző — belga, kanadai, nyugatnémet és spanyol — pedig hazai gyártmányú ekével szántott. Zetor jelzésű traktoron csak a csehszlovákok versenyeztek. A többi versenyző számára Ford, Messey-Ferguson, Internacionále, John Deeare, David Brown, Leylánd és Deutz traktorok álltak rendelkezésre. A íucernaföld szántásmélységét 21,5 cm-b*en állapították meg, s ebben az esetben az ekét 280—300 kg súllyal kellett megterhelni. Viszont a tarló- 1)ántás mélysége 18 cin volt, 80 kg-os terheléssel. Az ekevasak hamar felmondták a szolgálatot — élüket veszítették. Ezért a Kverneland-gyár műszaki dolgozói gyors segítséget nyújtottak a versenyzőknek: kemény, éles fémet hegesztettek az ekevasakra. Még ennek ellenére is kétszer ekevascserére került sor a lucernaföldszán-Az idei szántóvilágversenyt 1971. október 1-én és másodikén rendezték meg 41 versenyző részvételével az angliai Tauton várostól mintegy 10 mérföldnyire. Ezen a nagyszabású versenyen Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Űj-Zéland, Eszak-trország, Ausztria, Írország, Csehszlovákia, Hollandia, Nagy-Britannia, Magyar Népköztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Kenya, az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Rodézia, Ausztrália, Jugoszlávia, Kanada és Spanyolország képviseltette magát. táskor, sőt Pospíšil háromszor cserélt ekevasat. Ami a tarlóhántást illeti, az enyhén lejtős terület, az előírt szántásmélység, továbbá a 35 cm-es fogás-szélesség bizony próbára tette a traktorok kerekeit is. Mindamellett büszkék lehetünk arra, hogy ily nehéz körülmények közepette is jól vizsgáztak a Zetor 5511 kerekei. A Ford és a Ferguson gyártmányú traktorok már ezzel nem dicsérhetők. A látogatók már a DEPŰ-ban megcsodálták a csehszlovák gyártmányú traktort, s tanulmányozták a traktor első kerekeinek rugózását. Komolyabban érdeklődők puhatolózó beszélgetéseket is folytattak külkereskedelmi szervünk képviselőivel. A csehszlovák kiállítási pavilonban a Zetor-sorozat keltett nagy figyelmet. A csehszlovák vérsenyzők, még a nagy konkurrencia ellenére is, eddigi legjobb helyezésüket érték el. A verseny végleges értékelésében Dobromil Dvofák a 9. helyen, a tarlóhántásban pedig a 7. helyen végzett. Jaroslav Pospíšil a 23. helyet vívta ki. Az eddigi világversenyeken a csehszlovák versenyzők közül (1970-ben) Milík, a Bernardovi Efsz dolgozója a 13. helyet tartotta. A vetőszántásban Pospíšil traktorost barázdáival a legjobbak közé sorolták (látótávolság 40 m volt), s az össz-szántásban is jól helytállt. Viszont a szétszántásban már elég sok hibapontot írtak a rovására — az egyenetlen felszín miatt —, s szerencsétlenségére az ekéje is négyszer kifordult. Objektív okokból ugyan 30 perccel meghosszabbították versenyidejét, mégis a nagyszámú közönség, valamint a döntőbírók jelenléte rendkívül befolyásolták. Még ezek ellenére is elégedettek vagyunk versenyzőink sikereivel! S kik lettek az idei szántóvilágverseny győztesei? Az első helyen a dán P. Overgard, a másodikon Új-Zéland versenyzője A. Wallace, a harmadik helyen pedig a norvég T. Skarer végzett. Míg a dánok, norvégek és svédek favorit-versenyzőknek számítottak, Kanada, Rhodézia és Spanyolország versenyzői nem harcoltak ki maguknak nagyobb elismerést. Sok értékes tapasztalatot szereztünk a Ford, Kverneland, Fiskars és Ransoms gyárak világversenyt segítő műszaki szolgálatától is. Szakembereik már a tréningezés idején is sok hasznos szaktanáccsal látták el versenyzőinket. Felhívták figyelmüket a nehéz helyi terepviszonyokra, s megmagyarázták azt is, mennyire fontos az eke szakszerű beállítása. Versenyzőink pótalkatrészekben sem szűkölködtek. Szeretnénk, ha a mi műszaki szolgálatunk dolgozói ilyen készségesen és szakszerűen végeznék munkájukat ... A szántóvilágverseny nézőközönsége nagyszabású mezőgazdasági gépkiállítást is megtekinthetett. A traktorok egész sorozatait (Ford, Ferguson, Leyland, International, David Brown és. Dutra traktorok) tanulmányozhatták az érdeklődők. Ám nem hiányoztak a talajművelő gépek, a gabonakombájnok, szecskavágók stb. sem. A legtöbb gépet munka közben tekinthették meg a nézők. Nagyszerűen szervezték meg a szántóvilágversenyt, kitűnő volt a .propaganda, amely a legszélesebbkörű érdeklődést váltotta ki. Már a tréningezéskor. is mintegy ötezer néző verődött össze, s a verseny-napokon pedig nem kevesebb, mint 70—80 ezer ember buzdította a barázdák mestereit. A világverseny feltételeitől eltérően 15 versenyző lófogatos ekével is versenyzett. S az USA-beli 1926-ban, 1934-ben és 1937-ben gyártott traktorokkal mintaszántást mutattak be. A fiatalok traktorvezetésben is ügyeskedhetek, s természetesen nem hiányoztak a közkedvelt ló- és fogatosversenyek sem. No meg a tenyészállat-bemutató is nagy látványosságnak örvendett, majd a nézők az ásótól a mai legkorszerűbb ekékig című kiállítást tekinthették meg, gyönyörködhettek az ötletes borospince-berendezésekben stb. A szenvedélyes gépkocsivezetőknek sem kellett unatkozniuk: a Ford és. a Vauxhal gyárak eladással egybekötött gépkocsi-kiállításon találták meg a kedvükrevalót (személyautók, utánfutó lakókocsik, 5 m átmérőjű fürdőmedencék stb.). A szántóvilágverseny szervező bizottsága nem feledkezett meg a szépnemről sem. Nemcsak a korszerű -rmégis hétköznapira emlékeztető — konyhaberendezéseket tekinthette itt meg, hanem az illatos virágok legszebbjeiben, s színpompás ruhákban is gyönyörködhetett. A verseny-területen mindent kínáltak a vállalatok, kisiparosok, az emberek mindent megvásárolhattak a legkisebb emléktárgytól kezdve a ruházati cikkekig, személygépkocsiig, traktorig stb. Végezetül annyit: a 18. szántóvilágverseny iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés. A 19. szántóvilágbajnokságot 1972-ben rendezik meg' az USA Minnesota államában. Reméljük, hogy versenyzőink résztvehetnek rajta. A komoly sikerek elérése azonban megköveteli az alapos felkészülést. Tanulják meg — a 'talajviszonyoknak megfelelően — a traktort és az ekét mesteri módon vezetni. Ehhez kíván sok sikert: FRANTIŠEK MANDA, a Szövetkezeti Földművesek Szlovákiai Szövetségének dolgozója 7 Tervszerűséget a szakemberképzésben Legutóbbi munkaértekezletén fontos kérdésekről tárgyalt a Parasztszövetség nitrai járási bizottságának elnöksége. Mindenekelőtt az idei gyermeküdültetést értékelte. Az égető problémák sokaságából kiemelkedett a fiatalság megnyerésének fontossága a szaktanintézetek számára. Foglalkozott az elnökség a mezőgazdasági iskolák végzett növendékeinek elhelyezkedési problémáival. Majd az elmúlt időszak költségvetése és az elért eredmények kerültek szóba. Az értekezletet P. Jonáš mérnök, a Szövetség Központi Bizottságának elnöke is megtisztelte jelenlétével. Megállapítást nyert, hogy a szövetség járási bizottsága a járási mezőgazdasági társulással szorosan együttműködve 1971-ben összesen 472 szövetkezeti tag gyermekének üdültetését tette lehetővé. E gyerekek közül 250 részesült anyagi segítségben, 75 ezer korona értékben, illetőleg a szövetség ennyivel járult hozzá az üdültetési költségek fedezéséhez. A gyermekek jobbára Oravicében és Kráfová Studiíán töltötték a nyári szünidőt, a többi meg a Balatonon és a bolgár tengerparton üdült. A járási bizottság elnökségi tagjai megelégedésüket fejezték ki a gyermeküdültetéssel kapcsolatban. Főleg az étkeztetés és elszállásolás váltott ki elismerést. Kár, hogy a gyermekkísérő pedagógusok munkáját néhány bíráló megjegyzés is érte. Ami pedig a mezőgazdasági tanoncviszonyt illeti, az előirányzott 16B helyett 168 jelentkezett. Tény, hogy a nitrai járás a munkaerő-szükségletét — a mezőgazdasági üzemek számára — csak 28 százalékban elégítette ki a fiatalok soraiból. Az elnökség tagjai arra a következtetésre jutattak, hogy a járáson belül hiányosságok mutatkoznak a mezőgazdasági munka társadalmi megbecsülése terén. Rövid időn belül jobb munkakörnyezet kialakítása szükséges a mezőgazdasági üzemekben, javítani kell a lakásépítkezések optimális feltételeit, valamint a szolgáltatások színvonalát. A Szövetség járási bizottsága elsőrendű feladatának tartja, hogy a tömegszervezetekkel karöltve orvoslást keressen a bajokra (eltérő életkörülmények, munkafeltételek stb.). A nitrai járásban megvan minden kedvező feltétel ahhoz, hogy a mezőgazdasági iskolát végzett tanulók elhelyezkedhessenek. 1970-ben például 64, 1971-ben pedig 45 végzett szakközépiskolát, s 30 mezőgazdasági főiskolát végzett fiatal keresi érvényesülésének lehetőségeit. Sajnos a járás képtelen ennyi fiatalnak megfelelő és állandó munkahelyet biztosítani, olyannyira, hogy elkedvetlenedés, elégedetlenség lett úrrá a kezdő, fiatal szakemberek soraiban. Mi ennek a fő oka? Elsősorban az, hogy számos fiatal — más járásokból!! — elkötelezi magát Nitrával (házasságkötés stb.). Az előökség véleménye — a kedvezőtlen helyzet javítására vonatkozóan — az, hogy a járásnak évente elegendő 15—20 mezőgazdasági végzettségű, kezdő fiatal szakember, ebből 10 mérnök. Ennyi szakember elhelyezéséért a járás nagyobb felelősséget vállalhat, s megfelelő figyelmet szentelve megtehet mindent annak érdekében, hogy a ma még kezdő fiatal szakemberek a jövő hivatásszerető, jó gyakorlati szakembereivé váljanak. J. PROKEŠ Kis falu nagy ünnepsége A csehszlovák—szovjet barátság hónapjában ünnepelte Jesenské Ddolie falucska (levicei járás) lakossága a falualapítás 50. évfordulóját, amelyen az SZLKP járási titkára, Uhňák Štefan, valamint a Parasztszövetség központi küldötte J. Molnár és a tömegszervezetek képviselői is résztvettek. Ez alkalommal került sor a „Jankó Jesenský“ szövetkezeti klub ünnepélyes megnyitására is. Anna Veselskát, a szövetkezet elnökét a lakosság a falu „elsőszülöttének“ nevezi,, aki mindig példamutató munkát végzett, s az emberekhez való megértő, szocialista viszonyával elismerést harcolt ki magának az egész járásban. A falu jubileumi ünnepsége alkalmából a vezetők emlékérmet, a fiatalok meg egy-egy vörös szegfűcsokrot nyújtottak át a falu érdemes dolgozóinak. A klub megnyitása után J. Velőovský együttese, valamint e kis faluból származó, jelenleg Bratislavában működő, már külföldön is jólismert énekes, Dušan Grúň szórakoztatta az egybegyűlteket. (jp)
