Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-11 / 49. szám

8. SZABAD FÖLDMŰVES 1971. december Ü. FALURÓL ii*. falura — Tanulmányi kirándulás kere­tében meglátogattuk első munkás­elnökünk, Klement Gottwald szü­lőfaluját — újságolta Agonás Já­nos mérnök, a kirándulás veze­tője. A jő hír hallatára megkértem őt, mondjon el egyet-mást az él­ményeikről. Készségesen tájékoz­tatott. Elmondotta, hogy termé­keny völgyben fekszik Dedice, nem messze Vyškovtél. A falu rendezettsége a lakosok nagy ha­gyománytiszteletéről tanúskodik. — Amikor Dedicébe érkeztünk — magyarázta Agonás mérnök —, egy rózsákkal díszített tér tárult szemünk elé. Közepén a csehszlo­vák nép nagy vezéralakjának em­lékművével. A kitűnő ember, elv­társ és kiemelkedő politikus, or­­szágvezetö életnagyságú szobra előtt mindnyájan megilletettünk. Hálánkat és tiszteletünket egy­perces néma tisztelgéssel, s piros szegfű-csokorral fejeztük ki* majd megtekintettük Klement Gottwald szülőházát. A szülőház méltóságteljesen hú­zódik meg a körülötte levő házak között. — Földszintes, fehérre meszelt sarokház — folytatta a kirándulás vezetője. — Ablakai két utcára tekintenek. A múzeum alkalma­zottja kisért végig bennünket a helyiségeken. Két teremben az ifjú Klement bölcsője, ágya, s az egyéb bútorzat látható, valamint minden­napi (használati tárgyai (toll, füze­tek stb.). A többi helyiségben po­litikai tevékenységének dokumen­tumait láthatja a szemlélő. Számos korabeli fénykép érzékelteti éle­tét, harcait, munkásságát. A tanulmányi kirándulás részt­vevőinek alkalma volt a látogatás végén megtekinteni a Kl. Gottwald életéről szóló filmet, amelyből ta­nulhattak hazafiságot, megismer­­kedhettek a kommunista forradal­már harcosságával, a dolgozó nép p érdekében kifejtett tevékenységé­vel, erőt meríthettek belőle to­vábbi munkájukhoz. — Megértettük — mondotta be­fejezésképpen Agonás elvtárs — ' Kl. Gottwald gondolatainak igazi értelmét, mely szerint a proleta­riátusnak sokkal tapasztaltabb és magasabb színvonalú politikusokra van szüksége, mint a kapitalizmus­nak, hogy a kommunizmus eszmé­je győzedelmeskedjék az egész vi­lágon. . Klement Gottwald szülőházáról készített, fényképfelvételeink szá­munkra nagyon értékesek, mert iskolánk a nagy forradalmárpoli­tikus, országvezető nevét viseli. Száraz Pál, Luőenec Sokat fejlődött faiunk Az utóbbi évtizedben Ipelské Ufany (Ipolyfödémes) utcáit por­­talanítoták, járdákat építettek. Oj üzletet és kisdedóvót kapott a la­kosság. - Szabályozták a falut át­szelő patakot. Ifjúsági klub léte­sült. Korszerűsítették a közvilágí­tást. Számos családi ház épült, s jelenleg a kulturális központ épül. Ami pedig a jövő terveket illeti: új vendélő építése van kilátásban, kerítést kap a temető, sb. Röviden: ez a kis falu sokat fej­lődött az utóbbi években. Dolgos lakossága arra törekszik, hogy napról napra szebbé váljék a falu, zökkenőmentes legyen az ellátás, s elégedettség uralkodjék. Ezért mind nagyobb feladatok megvaló­sítására vállalkoznak. Csáky László, Ip. Ufany Még a KoSicei Gépipari Szakisko­la diákja volt, a­­mikor Kamenínben (Kéménd) megala­kult az új együt­tes. Felfigyelt a fiúk működésére — Dániel Tibor, Hí­rős Imre és Velená István —, majd ő is az OMIKRON tagjává vált. Az együttes mind nagyobb nép­szerűségre tett szert. Születtek az új szerzemények: Számum, Sze­relmi éden. Egy gyilkos éjszaka, Lélekvándorlás, Átkos lepelbe bo­rult utam... stb. Több mint húsz darab! Valamennyi az ő szerzemé­nye. Itt említem, hogy eljutottak a Csehszlovák Rádió bratislavai ma­gyar szerkesztőségébe is, ahonnét hét műsorszámukat közvetítették. Ez év nyarán Želiezovcében (Zse­­lízen) tartózkodtak, szerződéses alapon. Közben hangversenyeket adtak, amelyek saját szerzemé­nyeikből álltak. December 2-án Nitrán hangversenyeztek. A zenekar vezetője, énekese és valamennyi szám szerzője Zsáko­­vics László, (a fényképfelvételen), aki jelenleg a Nitrai Pedagógiai Fakultás elsőéves hallgatója. A to­vábbi számok szerzésén kívül Nit­rán egy magyar beat-együttes lét­rehozását tervezi. Pénzes István, Strekov (Kürt) fiatalok értekezlete KÖVETKEZETESEN TELJESÍTIK A REÁJUK VÄRÖ FELADATOKAT Manapság gyakori jelenség, hogy hazánk fiataljai nyíltan és őszin­tén kiállnak a CSKP politikája mellett, s megmondják véleményü­ket mindarról, ami a szívüket nyomja. így volt ez a közelmúltban is, amikor a zöldség- és gyümölcs­értékesítő vállalatok fiatal dolgo­zói szlovákiai értekezletre jöttek össze Banská Bystricán, hogy közös gondjaikat, problémáikat megbeszéljék, tanulva az időseb­bek tapasztalataiból. Ennek az összejövetelnek a fő célja az volt, hogy a vállalati igazgatóságok keretében SZISZ- szervezetek alakulhassanak. Érde­mesnek tartjuk megjegyezni, hogy elsőként a Nové Zámky-i (érsek­­újvári) vállalati igazgatóság kere­tében alakult SZISZ alapszervezet. Ilymódon átadhatták tapasztala­taikat a többi járás képviselőinek. Masaryk Ján mérnök, vezérigaz­gató bevezető beszédében érté­kelte a zöldség- és gyümölcs­kereskedelem szakaszán dolgozó ;; fiatalok munkáját, s egyben fel­­hívta figyelmüket a rájuk váró nagy feladatokra. Megvilágította a í CSKP XIV. kongresszusának hiatá­­rozatából adódó feladatokat, s tel- I jesítésük különböző formáit, íjj A vitában csaknem minden Já­rás fiataljainak képviselője felszó- I lalt, s afelől biztosította a válla­lj lat igazgatóságát, valamint a ve- I zérigazgatót, s az idősebb, tapasz­talt alkalmazottakat, hogy művelt, s hagyománytisztelő fiatal nemze­dék veszi át a stafétabotot. Meg­lepő volt az idősebbek felszólalá­sa: Beszédük hallatán szinte hu­­. szonéveseknek tűntek, olyan hév­vel és odaadással beszéltek. A találkozó elérte célját, amely baráti légkörben, a kölcsönös esz­mecsere jegyében folyt le. A bratislavai vállalati ■ igazgató­ság SZISZ-szervezete papírhulla­dék-gyűjtésben, társadalmi munká­ban és tanulmányi eredmények javításában versenyre hívta a töb­bi igazgatóság fiataljait. A felhí­vást elsőként fogadta el a Nové Zámky-1 vállalati igazgatóság SZISZ szervezete. Reméljük, hogy e nemes versengés meghozza gyü­mölcsét. Az össz-szlovákiai értekezlet résztvevői üdvözlő levelet küldtek az SZLKP és a SZISZ Központi Bi­zottságainak, melyben kifejezték álláspontjukat a jelenlegi problé- I mákkal kapcsolatban s egyben I kötelezték magukat a feladatok I következetes és mielőbbi teljesítő­­sere. Nagy András, N. Zámky 1: Múltat és mát jelenít ez a Csallóközben készült felvétel: a nádfedeles vityilló szinte múzeális jellegű; az új családi ház megszokott, mindennapos. Am a kettő együttvéve jól szemlél­teti, honnan, milyen mélyről indult a falu, s hová ért — a CSKP földművespolitikája segítségével. Foto: nkl Nyolcezer óra Lényegesen megváltozott Slatina (Szalatnya) arculata is az utóbbi hét esztendő alatt. Felépült az új tűzoltószertár, a hnb épületét és a kultúrházat pedig renoválták. Oj üzletház épült, melyben a vendéglő is helyet kapott. Portalanították a § falu útjait. A Z-akció keretében I járdák épültek, s körülkerítették :'4 a temetőt. Társadalmi munka ke­­i' rétében 8 ezer órát dolgoztak le I a falucska lakosai. I Jellemző az életszínvonal emel- I kedésére, hogy ebben a kisfaluban I húszra emelkedett az autótulaj­donosok szárma. Nagyon ritkán esik szó róluk. Azokról, akik a foszlósbélű, min­dennapi kenyerünket sütik ropo­gósra, pirosra. Ezúttal azokat mu­tatjuk be, akinek rövid-nadrág, sport-dressz a munkaruhájuk, még­sem fáznak sose munka közben. Sőt,, a kemencék lehelte hőség kínozza, izzasztja, csókolgatja őket. Fényképfelvételünkön: a Vlcany-i fvágfarkasdi) sütöde két dolgo­zója. Foto: nki Ttll PAROLA Amikor egy helyett két didergő ember mászott le a vonatról, Szulák bácsi kerek holdvilágképe megnyúlt. Olyan lett, mint a hosszúra sikerült tojás. Én is rosszkedvű voltam. Rosszkedvű, mert a .vonatban nem volt helyünk, mert fáztunk, mert előadásra mentem, és nem mondták meg, hogy miről beszéljek. Nem volt témám. Utitársammal a vonatban ismerkedtem meg. Fékezéskor úgy rám esett, hogy alig bírtam egyenesbe irányítani. Aztán beszélgetni kezd­tünk és megtudtam, hogy ő is ott száll le, ahol én és az egyik utam­ba eső faluba iparkodik. Azonnal kijelentette, hogy velem jön. Én nem mertem semmit ígérni, mert csak azt tudtam, hogy várnak, de azt már nem, hogy az állomástól hogyan jutok tovább. De ő már biztosra tervezett. Vannak ilyen biztos fellépésű, határozott emberek. A felpakolás nem ment simán, mert a szánkón csak egy ruganyos ülés volt, amin Szulák bácsi ült és amin nekem biztosított helyet. Hátul nem volt semmi. Utitársamnak erre is volt ötlete. Azt mondta, hogy ketten — már­mint ő meg én — telepedjünk az ülésbe, a „kocsis“ pedig — így mondta: a kocsis! — álljon a hátunk mögé, és a fejünk felett hajt­son. Szulák bácsi ebbe nem ment bele, így aztán az utasnak csak hátul, a szánkó deszkáján jutott hely, úgy, hogy a lábát végignyúj­totta — mert lelógatni nem merte — és az ülésnek támaszkodott. Pocsék hely volt, az igaz* de hely volt és vitt a célja felé ... Az eset különben is a célnál, a közbeeső faluban játszódott el. Kezdete viszont a vasúti kuporgásig nyúlt vissza, amikor meg­ismerkedtünk és ez a kapcsolat utitársamat feljogosította arra, hogy három ízben leköhögjön. Nem szeretem, ha rám köhögnek. Nemcsak neveletlenségnek, ve­szedelmesnek is tartom. Főleg influenzás időben. A garatban élős­ködő fertőző kórokozók köhögéskor útrakelnek és a kiröppenő permet nyálkacseppjeire tapadva, közvetlenül fertőzik a mit sem sejtő áldozatot, ha idejében nem kapja el a fejét. No én elkaptam, és úgy belevágtam a mellémpréselt utitárs kobakjába, hogy mind a ketten csillagokat láttunk és percekig szidtuk közvetlenül egymást, közvetve a tapintatlanul köhögő utitársat. — A fene egye meg! Legalább tartson zsebkendőt a szája elé... — duzzogta a kupántalált, látva a helyzetet és megértve, hogy nem én vagyok a hibás. Utitársam bárgyún vigyorgott. Kotorászott is zsebkendő után, de nyilván nem találta, mert nem vette elő, pedig újra köhögött és másodszor szerencsésen a fülembe talált. Harmadszor már annvira bújtam, hogy észrevette, és puszta tenyerét tartotta a szája elé. Teli is köhögte becsülettel. Már csak azért is örültem, hogy hátra, a szánkó farába került. No, ott köhöghet, ahogy jólesik neki. A lovak jól kocogtak, úgy, hogy hamarosan odaértünk és úti­­társam cihelödött, leszállt, kigombolkozott és a zsebében kotorá­szott. — Gyi!... — rántotta meg a gyeplőt Szulák bácsi. — Várjon jóember! Tartsa a markát... — nyekergett. Előkotort egy kétforintost és a tenyerébe hullajtottá. Irtózom a borravalótól. A munkáért fizetés jár. Ha a munka külö­nösen jó, a díjazás lehet a szokottnál magasabb. Ha több, adhatnak külön prémiumot érte. De a szívességet megfizetni nem lehet. Azért hála, köszönet jár. Nyilván erre gondolt Szulák bácsi is, mert olyan sértődött képet vágott, hogy utitársam ijedten kezetfogott vele. Szép szokás a kézfogás. A tisztelettel összekulcsolódó tenyerek barátságot jelentenek, de csak akkor, ha tiszták a kezek. Mert a szennyezett, kórokozókkal teliköhögött, fertőzött tenyér tovább­adja a betegséget és bajt okoz a megtiszteltnek. Az ilyen teliköhö­gött tenyérrel rendes ember nem iparkodik kezetszorítani, mert jobban megbecsülni a másikat, ha megkíméli a fertőzéstől. Sajnos, ezzel egyesek nem törődnek és barátkoznak boldog-boldogtalannal, ha kell, ha nem kell, ha tiszta, ha piszkos a tenyerük. Pedig ilyen­kor még a semmi is több, mint a veszedelmes kézfogás. Megint meglódult a szánkó. Már a szőlők között jártunk, amikor megszólalt az öreg a parasztember büszke rátartiságával: — Na hallja, én is megkaptam a magamét. Ezt a nagy borravalót meg a téli parolát... Legszívesebben el se fogadtam volna. — Hát bizony, az lett volna helyes, mert a koma előtte teliköhögte a tenyerét és most biztos a fertőzés, ha tüstént kezet nem mos, amint odaérünk. —...ejha! Megvan a téma: téli parola... biztos fertőzés... vesze­delmes borravaló! Ez aztán ajándék! Ez aztán szívesség! Meg is volt a sikerem vele. És most ezúton mondok Szulák bácsinak hálás köszönetét érte. HAGYOMÁNYOS FUTÓVERSENY A Hurbanovói Mezőgazdasági Szaktanintézet szervezésében no­vember 16-án rendezték meg az immár hagyományos V. Mezei Fu­tóversenyt — a barátsági hónap keretében. A „Barátság Szalagjá­ért“ indított futóversenyen részt­­vettek a‘környékbeli iskolák, gim­náziumok, szaktanintézetek tanú*­­lói: Hromada Zsuzsanna, Pinke Erzsébet, Mikulecz Teréz, Tóth Etel, Mészáros Etel, Bélán Ádám, Brhlfk Tihamér, Varga Lajos, Lő­rinc László, Vicena Gáspár és Nosko Béla. A hagyományos ifjúsági mezei A Jednota népi fogyasztási szövetkezet Piáštovcén (Palást)5 a régi kocsma helyén gyönyörű vendéglátó üzemet épített, s adott át ren­deltetésének. Az étterem alkalmas lesz lakodalmak, teaestek, stb, megrendezésére is. Előzetes köszönet a példás kiszolgálásért! KISS IMRE, Pláátovce (Palást) futóverseny megszervezéséért di­cséret illeti a Hurbanovoi Mező­gazdasági Szakiskola pedagógusai közül Lajos Benjámin, Gulyás Pé­ter tanárokat, valamint Szobolev­­szky László testnevelési oktatót, s nemkülönben Bucha Mihály ne­velőt. Ugyancsak elismerést érdemel­nek a résztvevők közül a koláro­­voi (gútai) iskola vezetői és diák­jai, akik méltóképpen kifejezésre Juttatták, hogy szeretik a sportot, s a nemes akciókat. Munka László, Komárno NoUNoiimM«i •Л Klement Gottwalt

Next

/
Thumbnails
Contents