Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-11 / 49. szám

„SZABAD FÖLDMŰVES 197Í. december lí. magyarorszAgi tapasztalatok Szövetkezeti mozgalom BARANYA MEGYÉBEN Ä négyszáztizenhétezer lakost szám­láló Baranya megyében rendkívüli Je­lentőséget tulajdonítanak a szövet­kezeti mozgalomnak. A sajátos terme­lési küldetéssel működő mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek mellett a megye dolgozóinak szövetkezése több ágazatra kiterjed. A legnépesebb szö­vetkezés az ÄFÉSZ — az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetke­zet, melynek a megyében huszonnégy szervezeti egysége működik, a tag­jainak száma pedig meghaladja a százezret Létezik továbbá tizenkilenc takarékszövetkezet, tizenöt lakásszö­vetkezet és négy garázsszövetkezet, valamint több kisipari szövetkezet. Ezek a különböző jellegű szövetkeze­tek — a társadalmi szerepükkel és küldetésükkel összhangban — megyei szövetségeket alkotnak. Pécsi tartóz­kodásom idején módomban állt egy kissé körülnézni az egyik megyei szö­vetség, a MÉSZÖV házatáján, mely szövetség a megyében működő fo­gyasztási és értékesítőszövetkezete­ket, a takarékszövetkezeteket a la­kás- és a garázsszövetkezeteket kép­viseli, illetve megyei szinten az em­lített szövetkezetek' munkáját irá­nyítja. A szövetség berkeiben való tájéko­zódást lényegesen megkönnyítette számomra az a körülmény, hogy a megyei szövetség elnökének szemé­lyében az egykori ifjúmunkás mozga­lomból ismert elvtársamra, az obidi származású Nagy Sándorra találtam. Mint az a beszélgetés közben nyilván­valóvá vált, a megyei szövetség leg­jelentősebb szervezeteit az ÄFÉSZ-ek képezik. Az évi áruforgalmazásuk — amely a közszükségleti és élelmezési cikkek kiskereskedelmi értékesítése mellett kiterjed a gyümölcs, a zöld­ség, a burgonya és további növény­­termesztési, valamint állattenyésztési termékek felvásárlására is — meg­haladja a kétmilliárd forintot, míg az évi tiszta jövedelem hetvenmillió fo­rint körül mozog. A megye értékesítő és fogyasztási szövetkezetei jelentős szerepet tölte­nek be a termelés szervezésében is. Ezirányú törekvésük főleg azt a célt szolgálja, hogy a háztáji termelés struktúráját összehangolják a hazai és a külföldi piac igényeivel, tehát, hogy a háztáji termelés az ország élelmiszerga^dálkodásának' szervezett bázisa legyen. E törekvés kifejezésre Jut abban, hogy a huszonnégy ÁFÉSZ mellett száznyolc kistermelői társu­lás működik (kertészeti, kisállatte­nyésztési, méhészeti, stb. irányzatú) mely társulások jelentős szerepet töl­tenek be a megye élelmiszerkészleté­nek kialakításában. Például a múlt esztendőben a nyúltenyésztők társu­lásaitól 400 ezer darab házi nyulat, a méhésztársulásoktől pedig hatvan vagon mézet vásároltak fel. Az Általános Fogyasztási és Érté­kesítési Szövetkezet szervezeti felépí­tésében^ érdekes motívum, hogy egy­­egy ÁFÉSZ működési köre nem egyet­len, hanem több községre kiterjed. Tehát egy bizonyos szövetkezet tag­sága több községből verbuválódik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egyes községekben működő szövetkezeti üz­letek a tekintélyesebb központosítolt vezető szerveik segítségével érvénye­sítik áruigényeiket s így forgalmaz­zák a felvásárolt mezőgazdasági ter­mékeket is. Az ÄFÉSZ-ek gazdaságilag önállóak. A megyei szövetséghez való viszo­nyukban sem érvényesül az alá- és fölérendeltség elve. Az áruforgalma­zásból származó jövedelem nagyobbik hánnyadával szabadon rendelkeznek. Persze lényegében ők. rendelkeznek azokkal a pénzeszközökkel is, amit a. megyei szövetséghez á kölcsönös támogatási vagy a fejlesztési alapba helyeznek el. A közelmúltban például úgy döntöttek, hogy a felhalmozott eszközeiket egy nagyáruház létesíté­séhez használják fel. Ez a nagyáru­ház Pécs egyik forgalmas részében épül majd, körülbelül nyolcvanmillió forint beruházás mellett. A nagyáruház építését nemcsak azért támogatják a vidéki ÄFÉSZ-ek, hogy ezáltal is növeljék a szövetke­zeti kereskedelem tekintélyét, hanem azért is, hogy így fokozatosan létre­hozzák a szövetkezeti kereskedelem áruellátásának megyei központját. Te­hát azzal számolnak, hogy az épülő nagyáruház fontos közvetítő szerepet tölthet majd be a nagykereskedelem és a szövetkezeti kiskereskedelem között, tehát hatékonyan szolgálhatja a falusi szövetkezeti üzletek árukész­let© választékának bővülését, vagyis a falusi közellátás színvonalának emelkedését is. Persze a szövetkezeti kereskedelem hozzá akar járulni a növekvő ipari központ, vagyis Pécs város lakossága közellátásának biztosításához is. Ezt az igyekezetét nemcsak a jövőbeni létesítmények,, hanem a már meglévő szövetkezeti üzletek is bizonyítják. Nagyszerű, tehát hasznos elképzelés­nek bizonyult az ABC áruházak meg­nyitása, melyek közül az egyik ha­vonta í millió 200 ezer forintot for­galmaz, míg a másik, vagyis a Bécs­újhelyi Szuperen ABC, amely augusz­tusban nyitotta meg kapuit, a perem­várost gazdasszonyokat mentesíti a bevásárlásokkal járó közismert fára­dalmaktól. Az ÁFÉSZ tehát gyökeret eresztett a városban is, de nemcsak a fejlődő üzlethálózatával, hanem a szövetkezeti mozgalom szervezett for­májának létrehozásával is, ami a nö­vekvő taglétszámban és a városi ház­táji kistermelők tizenegy társulásá­ban mutatkozik meg. A képen látható szövetkezeti ABC áruház a közszükségleti cikkek nagy választékát nyújtja a pécsi vásárló közönségnek. Nagy elvtárs tényekkel bizonyítot­ta többek között azt, is, hogy megyé­jükben nem formális, hanem érdek­­közösségen alapuló kapcsolatok fűzik a tagságot a szövetkezeti kereskede­lemhez. A sokéves tapasztalatok meggyőzték az embereket annak tuda­tosítására, hogy minél fejlettebb a szövetkezeti kereskedelem, annál za­vartalanabb a lakosság áruellátása és a fáradságos munkával létrehozott mezőgazdasági termékek értékesítése is. Ezért senki nem vonakodik attól sem, hogy az ÁFÉSZ-hez való tartó-' zását részjegyek vásárlásával is bizo­nyítsa. S akkor, amikor új létesítmé­nyekkel akarják gazdagítani a szö­vetkezetei, a tagok többsége kölcsö­nökkel, valamint célrészjegyek jegy-, zésével járul hozzá a beruházási költ­ségekhez. Megyei méretben ez év első felében — csupán célrészjegyekből — kilenc és félmillió forintot összpon­tosítottak, illetve halmoztak fej épít­kezési célokra. A szövetkezeti tagokat természete­sen az anyagi érdekeltség különböző formái is ösztönzik arra, hogy a szö­vetkezeti kereskedelem izmosodását és gazdagodását elősegítsék. Nagy je­lentőséggel bír például az, hogy az áruforgalmazásból származó össznye­­reség 12 százalékát vásárlási vissza­térítésként elosztják a tagok között annak arányában, hogy az év folya­mán ki mennyi értékű árut vásárolt és milyen értékben adott el árut a szövetkezeti kereskedelemnek. S a különböző hozzájárulások — részje­gyek, célrészjegyek és kölcsönök — Jelentős fejlődés a 1CGST országok élelmiszeriparában A modern élelmiszergazdálkodás jellegzetessége, hogy egyre nagyobb a feldolgozásra kerülő termékek és egyre kevesebb az önellátásból eredő élelmiszerek mennyisége. Ma a KGST országok élelmiszeripara mintegy négymillió dolgozót foglalkoztat (a Szovjetunió kb. 2 és Уг milliót, Len­gyelországban hozzávetőlegesen fél milliót, Magyarországon kb. 170 ezer embert). Ez az összes foglalkoztatot­tak 10 százalékát jelenti, viszont Bul­gáriában például a dolgozók 15,5 százalékát. Az ipar össztermelésében TANULSÁGKÉNT A Baranya megyéhez tartozó Sombereki Tsz a sertéshús terme­lésére van szakosítva. Így termé­szetes, hogy a termelés korszerű­sítésére való törekvések is az em­lített ágazatban jutnak legjobban kifejezésre. , A fényképen a sertéshizlaldának bár csak egy részét látjuk, de ez is meggyőzően érzékelteti azt, hogy a somberekiek már megala­pozták, illetve létrehozták a kor­szerű sertéstenyésztés és hizlalás legfontosabb előfeltételeit. A bábolnai rendszerű sertéstelep épületei fémlemezből készültek s ablak nélkül, szellőztető beren­dezésekkel vannak ellátva. A telep épületeiben 420 koca és 3300 hízó fér el. Kedvező körülmények kö­zött egy év alatt 8400 darab hízót értékesíthetnek egyedenkénti száz kilós átlagsúlyban. , A telep negyvenmillió forint be­ruházással épült, melynek 70 %-át az állam dotálta. A korszerűség színvonalának egyik lényeges mutatójaként köny­velhető el a nagyfokú munkater­melékenység, illetve az, hogy a telepnek mindössze tizennyolc ál­landó dolgozója van. Ennek el­lenére a tsz vezető dolgozói elé­gedetlenek az eredményekkel. Ki­csi a sertések napi súlygyarapo­dása, csupán 45—50 dkg. A gazdaság vezetői a gyenge eredmények legfőbb okát a takar­mányozási technika fogyatékossá­gaiban látják. Ugyanis a száraz abrakkeverék szabadeséssel a kut­­ricák talajára hull, a hízók ösz­­szetapossák, beszennyezik, majd ezt a takarmányt étvágytalanul fogyasztják, s közben nagyobb mennyiség veszendőbe is megy. Ezért arra a következtetésre ju­tottak, hogy az említett korszerű hizlaldában alkalmazott takarmá­nyozási technika módosításra szo­rul. Álláspontjuk helyességét egyébként már a saját gyakorlati tapasztalatuk is bizonyítja. Ugyan­is abban az épületben, melyben újabb kiadásokkal önetetős rend­szerűre alakították át a takarmá­nyozási technikát, a súlygyarapo­dás emelkedő tendenciát mutat. Itt a hízók napi átlagos súlygyarapo­dása már az 50—55 dkg között mozog. A somberekiek esetéből tehát az a tanulság, hogy a termelés kor­szerűsítésének a módját ajánlatos még az építkezés megkezdése előtt, alaposan megfontolni. —pa­rt tán is szép kamatot élvez a tagság. Ugyanis az alapítási hozzájárulásként mutatkozó részjegyek értékének éven­te hét százalékát téríti vissza az ÁFÉSZ, míg a kölcsönökre hét száza­lékos kamatot fizet. A Baranya megyei tapasztalataim, alapján tehát arra a következtetésre jutottam, hogy a szakszerűen irányí­tott és a céltudatosan fejlesztett szö­vetkezeti kereskedelemnek a szocia­lista társadalomban nemcsak jelene, hanem mint az állami kereskedelem segítő társának bíztató jövője is van. S persze módomban állt érzékelni azt is, hogy ezt a tényt az említett megye dolgozóinak többsége helyes­léssel fogadja. PATHŰ KÁROLY тяттшаяя 1967-ben az élelmiszeripar részesedé­se a következő volt: a Szovjetunióban 8 százalék, az NDK-ban 13 százalék, Magyarországon 17,1 százalék, Len­gyelországban és hazánkban 18 szá­zalék, Romániában 20,6 százalék, Bul­gáriában pedig 28,9 százalék. Az élelmiszeripar fejlődésének át­lagos üteme 1956—1960 között 7,7 ■ százalék, 1961—1965 között 6,3 szá­zalék, 1966—1967-ben szintén 6,3 szá­zalék. Az egész világ fejlődési adatai ugyanezen időszakban; 5,1 százalék, 4,6 százalék és 4,3 százalék. A Közös Piac fejlődési adatai pedig: 4,6 száza­lék, 4,4 százalék és 2,8 százalék. A KGST-országok közül leggyorsabb a fejlődés Bulgáriában, valamivel las­súbb a Szovjetunióban. Lengyelország élelmiszeriparában e fejlődés lassú tendenciát mutat. Az élelmiszeripar fejlesztésére szánt beruházások évrőí évre növekszenek. Ha egybevetjük az 1961—1965 éves időszak átlagos adatait az 1967. évi adatokkal, akkor a beruházási mu­tatók a következőként alakultak: Bulgáriában 7,1 százalékról 9,5 száza­lékra, Csehszlovákiában 5,1 százalék­ról 5,9 százalékra, az NDK-ban 4,1 százalékról 5,9 százalékra, Romániá­ban 4,2 százalékról 6,0 százalékra, Magyarországon 8,3 százalékról 9,3 százalékra, a Szovjetunióban 8,2 szá­zalékról 8,8 százalékra növekedtek — Lengyelországban azonban 8,9 száza­lékról 8,5 százalékra csökkent. Az eredmény az, hogy például Bul­gáriában ma az élelmiszeripar ter­melése tizenkétszer akkora, mint 1939-ben volt. A bolgár élelmiszeripar 2000 féle élelmiszerkészítményt állít elő. Romániában a húskonzerv gyár­tása növekedett legnagyobb mérték­ben, Magyarországon a konzervipar fejlődött nagyon dinamikusan, de ki kell emelni a hűtőipart is, amely Európa élenjáró iparágai közé tar­tozik. Tárolókapacitása 1950-ben alig 8000 tonna volt, ma pedig eléri az 50 000 tonnát és 1975-re 75 000 ton­nára kívánják bővíteni. A Szovjetunió­ban az élelmiszeripar globális terme­lése 387 százalékkal haladja meg az 1940 évi szintet. Lengyelország élel­miszeripari termelésének értéke hat­szorosa a háború előttinek. FŰKASZA PLASZTIKUS MŰANYAGBÓL A fűkaszáló gépek kezelése­kor a legtöbb balesetet a ka­szaszerkezet éles fémkései okozzák. Az NSZK-ban nemrég olyan speciális plasztikus anya­got fejlesztettek ki, amelyből a fűkaszáló gépek kaszaszerke­zetét készítik. Ez a műanyag annyira éles, hogy a fűféléket jól lekaszálja, de mégis eléggé rugalmas, s így akadályba üt­közve meghajlik. Ha például a kasza a lábba ütközik, amely útjába kerül, felhajiik, hogy ismét, eredeti helyzetébe kerül­jön. A műanyag kaszát éles késsel lehet megélesíteni. NAPENERGIA SZÄRÍTÄSRA A gyümölcs- és a zöldség tő meges szárítására a Szovjel unióban a napenergiát használ ják fel. A tudósak erre a célr kétféle típusú, éspedig öt ve lamint tíz tonnás kapacitás berendezést szerkesztettek, a mely a szárítás időtartama 75—80 százalékkal csökkent Egy hatalmas fémlap fogja fe a napsugarakat, és felmelegíl a levegőt, amit azután a szári tóba vezetnek. SPECIÁLIS VONAT A SÍNEK CSISZOLÁSÁRA A Szovjetunióban, Dnyepro­­petrovszkban speciális vonat­­szerelvényt készítettek a sínek köszörülésére. A szerelvény a vontató mozdonyból, a csiszoló berendezést hordozó vagonból valamint egy tartálykocsiból áll, mely utóbbi a berendezés hűtésére szolgáló vizet szállítja. A vonat münkasebessége 65 km óránként.

Next

/
Thumbnails
Contents