Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-11 / 49. szám
1971. december 11. SZABAD FÖLDMŰVES lizii a takarmányozásban Idestova tíz éve ismeretes a hizlalásra alkalmas magasabb súlycsoportba tartozó sertések táplálékának különféle anyagokkal történő kiegészítése. A lizin használatát mind nálunk, mindpedig az NDK tudományos intézeteiben előnyösnek tartják. A kísérletezők a Iizint a takarmányadag kegészítöjeként több mint 26 ezer hízósertésnél, közel 70 ezer kacsánál és mintegy 250 tenyészsertésnél egy éven keresztül figyelték. A lizin ilyen nagyméretű elterjedését szakelőadás-sorozat előzte meg, ahol az állattenyésztés szakemberei megszerezhették az ezzel összefüggő előzetes elméleti tudnivalókat. A kísérletezők megállapították például, hogy a szoptató kocáknál a Iizinnel — mint kiegészítővel — feltárható az eleségben lévő fehérjekészlet. Tehát a táplálék biológiai értéke mintegy 50 százalékkal emelkedhet. A Német Demokratikus Köztársaságban a lizinnel való kísérletezést — 1963-ban — a Walter Ulbricht nevét viselő Merxlebeni Termelőszövetkezetben kezdték. A- kísérlet céljaira a haszonállományból 14 kocát választottak. Ezeket két csoportra osztva próbálták ki. Az egyik csoportot kísérleti, a másikat kontroll célra állították he. Mind a két csoportba négy németnemcs és három zsírtípusú kocát soroltak. A vemhes lés a szoptató kocákat, valamipt malacaikat ideiglenesen az elletőben elkülönített kutricákban takarmányozták. A malacok tetszés szerint férhettek a kocákhoz. A malacok a kiegészítő takarmányhoz is tetszés szerint juthattak. A kocákat naponta két ízben etették. A vemhesség kezdetén a kocák a többi anyaállattal együtt, tehát csoportosan fogyasztották az eleséget. Az anyákat elkülönítés, ketrecezés előtti 28. napon, valamint az elles utáni 56. napon mázsálták. A malacokat az ellés első napján, majd 28 és 56 napos korban mérték. A KOCÁK TAKARMÄNYADAGJA Alaptakarmányként a kocák lucernadarát kaptak. A napi adag 2 kg volt. Az el nem fogyasztott eleséget mindén alkalommal kiszedték a vályúból és megmérték. Az -alapadagot az akkori ismeretek alapján állapították meg. Természetesen ma mór másként cselekdnének. Az energiát árpadarában és a fehérjeszükségletet fölözött tejben nyújtutták a kocáknak, az alom népessége szerint. Ezzel szemben a Iizint az előzetes tapasztalat, nem pedig az alom népessége szerint adagolták. Az energia-fehérje egyensúly kiegyenlítésére a fölözött tej elhagyásával az ellenőrzött kocacsoport minden egyes szopósmaiaeára 100 gramm árpadarát adtak pótlásként. Minden egyes koca naponta 100 gramm foszforral dúsított ásványi kiegészítőt és 80 gramm biofaktort (20 ezer n. e. A-vitamint kétezer n. e. D-vitamint, 10 mg B’-vitamint, 10 mg Bn-vitamint, 50 meg Bv?-vilnmint és 5 gramm cholinchloridot) kapott. A biofaktort biztosítékként alkalmazták. A takarmány értékelése és az aminósavak vérben való megállapítása szokott módon történt. A KÍSÉRLET EREDMÉNYEI A nitrogénes anyagok, illetve az összes táplálékok a kocák vemhességének idején megfeleltek az előre beütemezett normának. Azonban meg kell jegyezni, hogy a nitrogénes anyagok tekintetében némi pazarlás történt. Jóllehet, hogy a szoptatás idején a két kocacsoportnál nem volt egyenlő értékű a tápanyagarány. Ennek azt volt az oka, hogy néhány esetben a kocák alomszám átlaga nagyobb volt az előre elképzeltnél, amivel nem számoltak a takarmánynormában. Az ellenőrzött kocacsoport például öt laktációban 30 százalékkal kevesebb emészthető ntrogénes anyagot fogyasztott, mint a kontroll csoport kocái. Két laktációra átvetítvte nem kevesebb mint 232 kg emészthető nitrogénes anyag megtakarítást értek el kocánként. Ezzel egyidejűleg megtakarítottak 925 kg fölözött tejet, melyet az ellenőrzött csoport vemhes kocáinál hasznosítottak. Ha feltételezzük, hogy 1 kg kocatej 4,2 gramm Iizint tartalmaz, arra következtethetünk, hogy a malacok a tejjel az alapadagot kapták. A kontroll kocacsoport malacainál születésüktől fogva 56 napos korig nagyobb súlygyarapodást értek el, mint az ellenőrzött csoportok malacainál. Ez úgy történhetett, hogy az ellés utáni négy héten keresztül az ellenőrzött kocacsoport teje fehérjeszegényebb volt, mint a kontroll kocák teje. A vérplazma vizsgálata bizonyította, hogy az állatok az eleséggel kellő mennyiségben kapták az aininósavakat. Megállapították továbbá, hogy a szoptató kocák kukoricából készült eleségének 0,38 százalék lizinnel történő dúsítása hasonló súlygyarapodást eredményezett a malacoknál, akár a kukorica-szója, tehát a 14 százalékos nitrogénes anyagból készült eleség etetése esetén. Ezzel egyidejűleg fény derült arra is, hogy a malacok gyorsított, vagyis korábbi elválasztásával csökkenteni lehet a koca fehérjeigényét. Amíg a vemhes kocának 250 gramm emészthető nitrogénes anyagra, ezzel szemben a szoptató kocának (az alom népességétől függően) 550—650 gramm emészthető nitrogénes anyagra van szüksége. Itt főképpen arról van szó, hogy a lizinnel legfeljebb 40—50 grammot pótolhatunk az eleségben, mivel a nitrogénes anyagok és a lizin közt feltétlenül be kell tartani a korelációs törvényszerűséget. —hai— HONNAN SZÁRMAZNAK LOVAINK? Az Oj-Aszkánia vagy Askania Nova nevű állatparkot a múlt század végén alapították az Orosz Aklimatizációs Társulat kezdeményezésére. A cél az volt, hogy az Ukrajna déli részén elterülő árvalányhajas sztyepp egy részét védett természeti tájként gondozzák és egy aklimatizáciés parkkal kapcsolják egybe, ahol mesterséges ültetvények, tavak és mocsarak között helyi és külföldi állatok legkülönbözőbb fajait tenyésztik. 1878-ban jelentek meg az Orosz Aklimatizáciős Társulat első kiadványai. A társaságot Bogdanov természetkutatő alapította, aki fiatal korától kezdve elmélyedt az állattenyésztés tanulmányzásában. A parkban hamarosan megjelentek az első betelepített antilopok, bölé•nyek, vadiuhok, lovak, struccok, különféle vízi szárnyasok és tyúkfélék. 1898-ban útnak indították az első közép-ázsiaii expedíciót vadlovak befogására. s így kerültek a Przsevalszki által leírt s róla elnevezett vadlovak Oj-Aszkániába. Számottevő tapasztalatokra tettek szert Oj-Aszkániában a przsevalszki vadló tenyésztésében. 1905-től 1940-ig tiszta vérű vadménektől 37 'utódot nyertek, s ezenkívül mintegy 30 hibridet is különféle házi lófajtákból és zebrákból. A második világháborúban a przsevalszki vadlovak egész állománya elpusztult, és csak 1948-ban hoztak ismét egy fajtiszta mént, az Orllkot, amelyet 1959-ig csak a házilóval keresztezett hibridek kialakítására használtak. Ennek eredményeként a parkban felnevelődött egy félvérekből és háromnegyedvérekből álló kancaállomány, amellyel azután felfrissítették .a vadlóállományt. 1957-ben új fajtiszta vad kanca érkezett a parkba, Mongólia dzsargalantui állam méntelepének ajándékaként. A kancát Orlica 3-nak nevezték el. 1959-ben befedeztették a fajtiszta Őrlik ménnel, s 1960 májusában fajtiszta kancacsikót ellett, amelyet Asžkánia 1-nek neveztek. Húszévi szünet után tehát ismét megindult a przsevalszki vadló szaporítása. A további munka egyformán irányul a fajtiszta állatok tenyésztésére és a házilóval való hibridizálásra. « A lengyelországi bialowiezsal rezervátumban egy tekintélyes egérszürke hegyi vagy erdei terpánménes is otthonra talált. Nálunk pedig a prágai Mezőgazdasági Főiskola Zootechnika! Intézetének sikerült 1921- ben egy Przsevalszki-féle „ló-házaspárt“ vásárolnia mégpedig a hamburgi Hagenbeck cégtől. Az állatok száma azóta meghaladta a százat. Ez a legnagyobb állomány az egész világon. Nemzetközi állatcsere viszonylatban egy pór Przsevalszki ló értéke felér egy Mercedes kocsi árával. Ezek a hegyi lovacskák rendkívül igénytelenek; az időjárás viszontagságait kitűnően bírják, patájuk csaknem elhasználhatatlan, végtagbántalmak alig fordulnak elő náluk. Felálló sörényükkel és sárgásbarna színű szőrzetükkel lényegesen eltérnek a nnai lovaktól, amelyek különféle keresztezések által fejlődtek ki. Az őslovak eredetét a földtörténeti harmadkor második korszakától kezdve tudjuk követni. Fejlődésük két ágon bontakozott ki. Amíg egyik águk Európában élt, addig a másik ág — őskori 'leletek tanúsága szerint — Amerikában tanyázott. De az amerikai vadlovak még a történelem előtti korban kipusztultak. Az Újvilág felfedezésekor tehát már egyetlen ló sem élt Amerikában. A Dél-Ukrajnából származó hegyi vagy erdei őslovat tarpán-nak, a Mongóliából származót pedig tach-nak nevezzük. A tach és a tarpán „visszatenyésztését“ éppen olyan történelmi feladatnak tartom,\ mint az írásos kútfők feltárását. Nem történelmi hűségű képeken honfoglaláskor a harcoló, magyarok arab és angolarab lovakon ülnek, holott ők valóban olyan lovacskákon ültek, amilyenek ézerszámra legelésznek Mongólia füves pusztáin, vagyis tach és tarpán keveréken. Az ősló-típusok hazai előállításához minden feltételünk megvan, hiszen minden vadló jelleget: testformát és arányokat, színezetet megtalálunk a mongóliai és a bialowiezsai lovakban. Bizonyos fajok szelídítése, visszatenyésztése és háziasítása, továbbá gazdasági szempontból hasznos tulajdonságainak tanulmányozása lehetővé teszi, hogy a haszonállat tenyésztésébe esetleg új erőforrásekat vonhassanak be. Az ilyen törekvés ,valóban megbecsülhetetlen. Matisz Gyula 01 SZAKASZA a szovjet Kirovec traktort, a német gyártmányú E—512-es gabonakombájnt, a nagykapacitású szárítókat, a repülőgépes tápanyagpótlást és vegyszeres növényápolást, a nagykapacitású baromfi- és sertéstelepeket, stb. A modern technika vívmányai sokkal nagyobb teret igényelnek, mint amivel egy-egv üzem rendelkezik. A becslések szerint a közeljövőben olyan üzemeket kell létrehozni, amelyek legalább 5 ezer hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkeznek, sőt némely esetben a szakosított üzemeknek 15—30 ezer hektáron'kell majd gaz-' dálkodni, ha teljes mértékben ki akarják használni az adott lehetőségeket. Ezekből az alapkövetelményekből kell kiindulni, ha a mezőgazdasági termelés szakosításának és koncentrálásának távlati fejlesztéséről akarunk beszélni. Holyan lehet nálunk megoldani a mezőgazdasági termelés széleskörű koncentrálását és szakosítását? Két alternatíva lehetséges: a) a mezőgazdasági üzemek közötti kooperáció útján megvalósított szakosítás és koncentrálás, b) a földalap további koncentrálása, vagyis a jelenlegi mezőgazdasápi üzemek egyesítése. Számunkra az első megoldás volna előnyösebb, mivel a szövetkezetekkel és állami gazdaságokkal egyaránt számolni keli, s az első módszernél nem kellene beavatkozni az üzemek szervezési struktúrájába, nem kellene őket megfosztani az ökonómiai és jogi önállóságuktól, s nem válna szükségessé az ebből eredő bonyolult politikai és ökonómiai problémák megoldása. Az üzemközi együttműködés az állattenyésztés és a n énytermesztés vonalán is lehetséges, mégpedig új, jogilag önálló üzem létrehozása nélkül. A második lehetőség az, hogy az üzemek létrehoznak egy, az integrált termeléssel foglalkozó, teljesen önálló termelési egységet. Az integráló üzemek ebben az esetben továbbra is megőrzik önállóságukat, s csak előre meghatározott termelési szakasz vonalán integrálnak (pl. az /erő- és munkagépek, szárítók, raktárak, nagyhizlaldák, stb. közös kihasználása). Az Uherské Hradište-i járásban pl. már kidolgoztak egy , tanulmányt, amely a következőképpen vázolja a kooperációs és integrációs kapcsolatok járáson belüli várható alakulását. A kooperációs kapcsolatok lényegében 7 körzetre osztanák a járás területét. Egy-egy körzetben négyezer-kilencezer hektár körül mozogna a rendelkezésre álló mezőgazdasági földterület nagysága. Minden körzetben a helyi adottságoknak legjobban megfelelő növények termesztésével, illetve állatok tenyésztésével foglalkoznának. Ilymódon tökéletesebben gépesíthetnék az egyes termelési részlegeket, jobban kihasználhatják a nagyteljesítményű gépeket, csökkenthetik a termelési költségeket, stb. Milyen eredményekre számítanak ebben a járásban? Csupán egy példát említünk: ezidáig az egész járásban hagyományos módon termesztették a cukorrépát, természetesen kis parcellákon. A jövőben a kooperáló üzemek legkevesebb 340 hektáron termesztik ezt a növényféleséget. Ez lehetővé teszi, hogy teljes mértékben gépesítsék az egyes munkafolyamatokat, hiszen a gépeket tökéletesen ki tudják használni ekkora területen. A cukorrépa hektárjának megművelésére és betakarítására ezidáig 450 munkaórára — ebből 390 óra jutott a kézi munkára — volt szükség. A kooperáció életbeléptével, a legújabb technológia alkalmazásával, tökéletes gépesítés révén, sikerül elérniük, hogy ugyanezen munkálat elvégzéséhez már csak 17,5 óra kézi munkára és 43,43 óra gépi munkára lesz szükség. Feltehető, hogy valamivel jobb lesz a cukorrépa átlaghozama is. Idén 380 mázsát takarítottak be hektáronként. A jövőben 80 mázsával jobb eredményt ■ szeretnének elérni hektáronként. A termelés színvonalának fellendítése megköveteli, hogy a jövőben a szolgáltatásokat is üzemközi kooperáció útján oldjuk meg. Itt elsősorban a tápanyagpótlással és a vegyszeres gyomirtással, illetve növényápolással foglalkozó központok kiépítéséről, a nagyteljesítményű gépek, szárítókapacitások, a termény betakarítás utáni kezelését szolgáló gépsorok, stb/ közös kihasználásáról van szó. Tovább kell fejleszteni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar közötti együttműködést is. ф Legfőbb érték az ember * Sajnos, de való, hogy mezőgazdasági üzemeink egyre roszszabbul állnak munkaerő szempontjából. A fentiekben, s a mezőgazdasági termelés távlati fejlesztési tervében is sok szó esett az egyes termelési szakaszok gépesítéséről. Erősebb traktorokat, nagyteljesítményű munkagépeket adunk a termelőknek. Ez lehetővé teszi ugyan a munkaerő-szükséglet csökkentését, de nem oldja meg teljesen az e téren jelentkező problémákat. A gépesítés fokozásával, a modernebb gépek elterjedésével párhuzamosan növekszik a képzett szakemberek iránti igény is. Ha a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről, a szakosításról, a koncentrálásról stb. beszélünk, feltétlenül gondblnunk kell a - legfőbb értékre, az emberre is, hiszen nélküle aligha tudnánk megvalósítani távlati célkitűzéseinket. Jobb keresetet és kulturáltabb élet- és munkafeltételeket kell mezőgazdasági dolgozóink számára biztosítani. A földekről lassanként eltűnnek a gyalogos munkaerők. A férfiak többsége a gépeken dolgozik majd. Persze nem szabad megfeledkezni a nők fontos szerepéről sem. Bölcsődéket, napközi otthonokat stb. kell létesíteni, ha azt akarjuk, hogy az asszonyok szívesen dolgozzanak a mezőgazdaságban. Mindezt a feltételt a. szocialista mezőgazdasági nagyüzemek tudják legjobban biztosítani. Az, hogy a fejlődés új szakaszába lépünk, semmi esetre sem jelenti azt, hogy az eddig elért eredményeket !e kell becsülni. Sőt! Minden eredményt értékelni kell mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. A szerzett tápasztalatokkal gazdagodva, minden lehetőséget kihasználva kell hozzálátni a távlati célkitűzések valóraváltásához.
