Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-04 / 48. szám

Védekezzünk a baromfikolera ellen! Községek százaiban ismeret­len ez и betegség, más helye­ken viszont rettegnek az ősztől a baromfitartók, mert „akkor szokott pusztítani a baromfi­vész“, ami nem más mint a ba­­ramfikolera. A betegséget baktérium okoz­za. Lefolyás, tünetek szerint három változat: a heveny, a félheveny és az idült kolera ismert. A heveny forma a leggyako­ribb: este elülnek az egészsé­gesnek látszó tyúkok, óljukba térnek a libák, kacsák, puly­kák s reggel több elpusztult állatot is talál a baromfitartó. Ilyen esetben nincs kétség: baromfikolera okozta a hirte­len elhullást. Ha az így elhul­lott állatokat felboncolják, vér­zések láthatók a bélen, a szíven és az Izmokbau, a májon pe­dig gócos elhalások. A félhe­veny kolera esetében vérzések csak elvétve fordulnak elő, a máj elhalásai azonban kiter­jedtebbek. Az idült kolera megállapítása csak laboratóriu­mi vizsgálattal történhet. Je­lezheti a betegséget az álle­beny megduzzadása és sötét színűvé válása, hashártyagyul­­ladás, csonttá-bőrré soványo­­dás, tüsszögés, krákogás, pete­vezetékgyulladás, erőlködve tojás, habos, barnaszínű bélsár ürítése. Ezek azonban nem biz­tos jelek, más betegségek is okozhatják e tüneteket. A baromfitartót elsősorban az érdekli, hogyan tudja — és meg tudja-e egyáltalán — vé­deni állatait a baromfikolerá­tól? Meg tudja, ha akarja. Saj­nos, a gyakran elhangzó jóta­nácsoknak vajmi kevés a foga­natjuk. A legfontosabb tudni­való, hogy a baromfit elkülö­nítetten kell tartani, nem ereszteni világgá, de még az utcára sem. A baromfikolera baktériuma behurcolással ke­rülhet az udvarba s ezt meg kellene akadályozni. Honnan hurcolható be? Fertőzött he­lyekről. A legtöbb községben akad olyan baromfitartó, aki kolerát „őszi vészt“ tűiéit, idős állatokat tart s ezek fertőzhe­tik a fiatalabbakat, az egészsé­geseket, a másokét is. Az is gyakori, hogy a lakodalomba hivatalosak tyúkot visznek ajándékba s ezek a tyúkok a baktériumhordozók. Lehet, hogy az ajándék tyúk nem beteg, de fertőzött s ha hűvösre fordul az idő, esetleg nagyobb válto­zás1 történik az állatokkal, vagy körülöttük — tojni kezdenek, vedlenek, vitaminhiány lép fel — akkor az addig rejtett fer­tőzés fellobban. Számos községből száműzték már a kolerát olymódon, hogy egyszerre értékesítették a ba­romfiállományt s alapos taka­rítás, fertőtlenítés után fiatal állatokat szereztek be helyet­tük. E módszer alkalmas a kolerás gócok megszüntetésé­re. Nem egy, kolerától mente­sített községben azonban ismét behurcolták a betegséget. A kolera ellen gyógyszerek­kel nem védekezhetünk ered­ményesen, azonban a követke­ző — nem csak a kolera távol­tartását célzó — módszerekkel igen: И 1. Tartsuk elkülönítetten az egyes baromfifajokat, illet­ve azok különböző korcsoport­jait. ■ 2. Ismeretlen helyről ne hozzunk a betegségtől mentes udvarba semmiféle baromfit. A piacon vásárolt tyúk legfeljebb levágásra, de nem továbbtar­­tásra való. Ш 3. Ha valahol kolera üti fel a fejét, a betegséget azon­nal jelenteni kell az állator­vosnak, a baromfitartót pedig kötelezni a legszigorúbb zár­latra. Beteggyanús állatot so­hase vigyünk piacra. A levá­gott baromfi tollát, belét, mosó­vizét ne dobjuk, öntsük szét az udvaron, hanem ássuk el. ■ 4. Védjük a baromfit az őszi esők, lehűlések káros ha­tásaitól. Egészséges, almozott, jól szellőztetett ólat biztosít­sunk számára. Ősz elején már ne tépjük meg a libákat, mert megfáznak s hajlamosakká vál­hatnak a betegségre. A vedlő, tojnikezdő állatokat különös gondossággal kezeljük: etes­sünk ilyenkor jó takarmányo­kat, vitaminkészítményeket. DR. GONDA IRÉN Nem mindegy, hogy miből készül A legtöbb tenyésztő minden bizonnyal tudja, hogy a ketrec padozata, a padozat rácsa mennyire fontos az állat egészsége, kényelme, következésképpen az eredményes tenyésztői munka szempontjából. Vizsgálatsorozatot végeztem arra irányulóan, hogy milyen lényeges a padozatrács anyagának helyes meg­választása. Az egy évig tartó vizsgálatban a következő anya­gokból készült rácsok vettek részt: puhafa, keményfa, alumí­nium, vas, műanyag. A felsorolt anyagokból padozatrácsokat készítettem. Használatbavétel előtt minden anyag felületéről 200-szoros mikrofelvételt készítettem, majd egy évig tartó üzemszerű használatba vettem őket. Egy év után megismételtem a 200-szoros mikrofelvételeket, s összehasonlítottam a használat előttiekkel. Ez az összeha­sonlítás egyértelműen megmutatta, hogy a gazdaságosság az állat egészsége, kényelme milyen padozatráccsal érhető el legbiztonságosabban. Az egy éves használat után az anyagokon a következő el­változásokat lehetett észlelni: A puha- és keményfából készült rácsoknál nagyméretű trá­gyáié beszívódás és az anyagroncsoiódás. Ennek - gyakorlati következménye: a trágyalé beszívódása a különböző kórokozók s ugyancsak a trágyalé okozta szövetroncsolódás folytán a fá­ból készült rács hamar elhasználódik. Az alumíniumból és vasból készült rácsokon egyéves hasz­nálat után az ammónia hatására olyan nagymértékű felületi revésedés — korrózió keletkezett, amely szinte biztos előidé­zője (különösen háziállatok esetében) a talpfekélynek. A műanyagból és műanyagborítású más anyagból készült rácsokon egyéves használat után semmi elváltozás nem volt észlelhető. Ez a tény meghatározza: miből érdemes padozatrácsokat készíteni. Igaz, a műanyagok pillanatnyilag drágábbak a fánál és a fémnél, de ha használatuk hatásait vizsgáljuk, fel kell ismernünk: mégis csak a műanyag az olcsóbb! Adám István A víz szerepe a nyűltartásban Gyakori eset, hogy a tenyész­tő nem fordít kellő gondot ál­latai ivóvizére. A házinyúl tes­tének több mint 50 %-a 'víz. Az anyagcserében, a szervezet működésében a víz fontos és pótolhatatlan. A szervezet víz­­mennyisége állandó kiegészí­tésre szorul, mert az ürülék, a vizelet, a párolgás rév-én veszteség keletkezik. Az ivóvizén kívül az állat a táplálékból is nyer vizet, emel­lett a szervezetben lejátszódó kémiai reakciók' is kiválaszta­nak ún. anyagcsere vizet. Víz­ből a nyúlnak a takarmány há­romszoros mennyiségére van átlagosan szüksége. A vízfo­gyasztás szintjét a környezet hőmérséklete, páratartalma is befolyásolja, melegben több vi­zet kíván az állat. A fogyasz­tás mértéke függ a víz hőfo­kától is, szélsőséges esetben (0 °C körül és 32 fok felett) kevesebbet iszik. Nyáron 24 C fok hőmérsék­­a lehűtött, télen viszont Orosz nyúl. . V. .(Kucserá Szilárd felvétele.) szerből elmaradhat, de a víz sohasem. Hiánya azonnal csök­kenti a takarmányfogyasztást, rontja az értékesülést és hát­ráltatja az állat növekedését. A sejtekhez ilyenkor kevesebb oxigén jüt el, ezért a kiválasz­tás meglassul, elhullás is be­következhet. Az ivóvíz többféle ásványi sót tartalmaz s ha az összetétel aránya rossz, ha egyikből vagy másikbői több van a kelleténél, káros hatása is lehet. Sok fluor, molibdén, kálium és mész rossz ízt ad a víznek. Ügyelni kell, hogy á mai tisztítószerek (detergensek) ne jussanak a vízbe és ez ne legyen mikrobáktól fertőzött. Szükség esetén a tenyésztő jól teszi, ha vegyileg vizsgáltatja az ivóvíz összetételét fertőzött­­ség tekintetében. Az automata itató működését állandóan ellenőrizzük. Soha ne tekintsük az ivóvizet mel­lékesnek, a ráfordítot munkát feleslegesnek. (Le Conrrier Avicole) f A ved téli etetésének eszközei 1. A háttérben látható tetőt négy oszlopra szerelték, hogy így magassága szükség szerint szabályozható legyen. A tető védi a nyitott szénakazlat a beázástól és a havazástól. 2. A csülkösvad etetésére elő­nyösen alkalmazható szénatartó típus. 3. Egyszerű megoldású sózófa a nyalősó elhelyezésére. (Kucsera Szilárd felvételei) MIRE VADÁSZHATUNK DECEMBERBEN? Egész hónapon át még élvezhetjük a szép, téli vadászatok örömét, de december utolsó napjá­val legtöbb vadunk már védelemben részesül. Ez a hónap nemcsak a nap­tári évet zárja, hanem lényegében idényzárója a vadászatnak is. Decem­berben lőhető a szarvas­bika, a szarvastehén és a szarvasborjú, továbbá az őzsuta és az őzgida, a vaddisznó mindkét ne­me, a mezei nyúl, a fá­cánkakas, (de a fácán­tyúk csak az elismert és önálló fácánosokban), a vadliba,' a balkáni ger­le, a vetési varjú, a ga­­tyásölyv, valamint a vad­macska. A hónap elejé­től vadászható a nyesi és a nyuszi. A hónap 15-ik napjáig lőhető a tőkésréce gácsérja. Egész hónapon át vadászható a pézsmapocok. Az olyan vadászterületeken, ame­lyeken élő nyúl befogást végezlek, a szokásos mó­don kérhető a nyúl vadá­szatának engedélyezése, amely engedély január 15-ig is meghosszabbít­ható. A vad természetes ele­­sége decemberben már egyre kevesebb, ezért meg kell kezdenünk a vad rendszeres téli ete­tését. Járjuk be gyakran • a vadászterületet, végez­zünk ellenőrzést nap­szállta után és napkelte előtt is, mert ilyenkor fokozódik a vadorzók szabálysértő, rossz-szán­dékú tevékenysége. —k — Kártékony-e az üregi nyűi? a langyosított vizet kedvelik testi proteinjeinek felét és az állatok. Ha ivóvizük hideg zsírkészletét majdnem teljesen időben nincs langyosítva, ez elveszítheti és hamarosan el­fokozott takarmány-fogyasztást hullhat. Már 10 % vízveszteség von maga után, és rontja a ta- is katasztrofális következmény­­karmányértékesülését is. nyel járhat. Víz hiányában a Jiázinyúl Egy vagy két etetés kény-Ä feltett kérdésre azonnal igennel válaszolhatunk. Kárté­kony voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nem védi vadásztilalom, úgy­szólván törvényen kívül' álló állat, pusztítatni lehet az év minden időszakában. Igen ám, de irtása nehézségekbe ütkö­zik. Lőni nagyon nehéz, futása cikk-cakkos, hamar eltűnik az üregek, maga vájta folyosók, útvesztőinek labirintusában. Al­konyaikor előbújnak rejtekhe­lyükről és eljárják a szokásos „szerelmi táncot“. Ilyenkor sö­rétes' puskával halomra lehet lőni őket, de ez nem vadászias. Tudnunk kell azt, hogy az üregi nyúl a szabad szerelem odaadó híve. Ennek tudható be túlzott szaporodása. Fantaszti­kus méreteket ér el a fajfenn­tartás ösztönéből következő szaporodás. Erre eklatáns pél­dával szolgál Ausztrália, ahol az üregi nyulak elszaporodása nemzeti katasztrófát idézett elő. Az állam kiirtásukra 27 millió dollárt áldozott, úgyszól­ván látható eredmény nélkül. De talán tegyünk egy kis ki­térőt. 1859-ben történt, egy Thomas Austin nevű angol ki­vándorló néhány Vad üregi nyulat hozott Ausztráliába. Szenvedélyes vadász volt. Ügy gondolta, hogy ezek elszaporo­dásával hódolhat vadászszen­vedélyének. Hatalmas területet drótkerítéssel vett körül. Ide engedte be az üregi nyulakat. Az angol kivándorló úgylátszik nem ismerte eléggé az üregi nyúl igazi életmódját, szoká­sait, nem számolt azzal, hogy ezek a mezei nyúlnál kisebb rágcsálók lyukakat, folyosókat ásnak maguknak, és szerte­­szélednek a szélrózsa minden irányában. így történt, hogy néhány év múlva az üregi nyu­lak annyira elszaporodtak, hogy felették a füvet a szarvasmar­hák, a juhok, és a kenguruk elől. Ekkor következett be Ausztráliában a nemzeti ka­tasztrófa. Az értékes marha­állomány éhen veszett. A far­merek egyik napról a másikra tönkrementek. Az állam min­den elképzelhető módon hoz­záfogott az üregi nyulak pusz­tításához, de vajmi kevés ered­ménnyel. Hatalmas és sok-sok kilométer védőfalat építtetett, de mire ezek elkészültek, a falak másik oldalán már je­lentkeztek a kártékony állatok. Végre akadt egy kémiai kutató Jean McNamara asszony sze­mélyében, aki megtalálta az üregi nyulak túlságos elszapo­rodása meggátlására való hat­hatós szert. Az összefogdosott üregi nyulak mindegyikébe in­jekciós tűvel mérget fecsken­dezett, aztán szabadjára en­gedte őket. Az eredmény csak­hamar jelentkezett. Ezerszám­ra hullottak el a mezőkön és legelőkön az üregi nyulak. A vizsgálat során azonban kitűnt, hogy a tömeges pusztulást nem a méreggel beoltott nyulak okozták, hanem a szúnyogok, melyek az állatok fertőzött vé­rét magukba szívták és tovább adták a még egészséges álla­toknak. így sikerült végre­­valahára hosszabb időre meg­szabadulni a nem kívánatos bevándorlóktól. Máskülönben az üregi nyúl Igen kedves, játékos állat. Kár­tékonysága a már említett tu­lajdonságain kívül abban rej­lik, hogy semmi sem tabu előt­te. Míg tart a mezők, rétek, szántóföldek gazdag terítéke, gondtalanul éli világát, de ha megszorul, ráveti magát a ki­sebb erdők, remízek fáinak, gyökereinek pusztítására. Bi­zony szomorú látványt nyújť megdőlt fáival, bokraival az olyan kis erdő, mely felett már széttárta karjait az enyészet. Végezetül még annyit, hogy, az üregi nyúl húsa nagyon íz­letes, könnyen emészthető. Ta­lán csak az a hibája, hogy kis­sé földszagú. De kis szakács­művészettel a legízletesebtí pörköltté varázsolhatjuk. ANDREJ RISŇOVSKt

Next

/
Thumbnails
Contents