Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-04 / 48. szám

Ketrecek, etetők, itatok A tatabányai DELTA kisipari termelőszövetkezet volt az első, amely célul tűzte ki, hogy korszerű tojóketreceket, baromfi etetőket és itatókat gyárt. A szövetkezet termékeit Csehszlová­kiában is ismerik, hiszen több gazdaságban használják. Először a körtányéros etetőket és itatókat, valamint a nyúl­­önitatókat kezdték készíteni. Régen tudják a baromfitartók, hogy a köralakú etetők és itatók célszerűbben használhatók, mint a vályúszerűek, mert nem osztják részekre az istállókat. Az ól teljes hosszában végignyúló etető vagy itatóvályú aka­dályozza az állatok mozgását, egyenletes elosztását, ütődések okozója is lehet. A Tatabányán gyártott etetők és itatók ked­veltek a szlovákiai gazdaságokban is. Nemrég kezdték el a háromszintes tojóketrecek gyártását is. A ketreces tartás világszerte előretör, mert a ketrecekben tartott tyúkok kevesebb takarmányt fogyasztanak, tisztább a tojásuk s a ketrecekkel berendezett ólban kétszer, három­szor annyi állat fér el, mintha almon tartanák. Nemrég fogtak hozzá az ólon kívül elhelyezhető műanyából készülő takarmánysilók gyártásához. A műanyag előnyös tu­lajdonsága, hogy rossz hővezető, nyáron nem forrósodik, télen nem hűl le túlzottan a benne lévő takarmány. A tartályból I« ❖ ♦> ♦> *** ♦!♦ * • О «:♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> m »;« az etetőkbe csőrendszeren keresztül jut a takarmány. Ilymó­­don a takarmányos zsákok, az azokat hordó személyek nem jutnak be az ólakba, ami állategészségügyi szempontból igen lényeges. A DELTA ktsz hamarosan elkezdi a tojójércék neveléséhez szükséges ketrecek gyártását is, mert ketreces tartásra a ket­recekben nevelt jércék valók elsősorban. A tatabányai DELTA ktsz vezetőiben erős az elhatározás, hogy továbbra is élénk figyelemmel kísérjék a baromfitartás fejlődését és olyan korszerű eszközöket gyártanak, amellyel az eredmények tovább fokozhatők. -G­CE^ncLöh. • A BAROMFITENYÉSZTŐ műfény alkalmazásával hosz­­szabbítja meg a napfényórák számát. A baromfiólban reggel és az esti órákban világítunk, hogy ezzel a megvilágítás nyá­ri időhatárai között lehetősé­get nyújtsunk a tojótyúkoknak a napi takarmányadag teljes mennyiségénak rendes elfo­gyasztására. Ez a tojáshozamot kedvezően befolyásolja. Az esti takarmányadagot szemestakar­mány hozzáadásával egészít­jük ki. A fagypont alatti hő­mérsékletű téli napokon kuko­ricát is etetünk, ami emeli a takarmány kalóriaértékét, de nem feledkezünk meg a csíráz­tatott szemestakarmány (árpa, zab) esetleg a csíraolaj vala­mint a különféle szükséges ás­ványianyagok adagolásáról sem. ■ A LÜDTENYÉSZTÖ a ta­karmányozást a közelgő tojó­idény követelményeihez ala­kítja. A napi takarmányadag­­ban a zab mennyiségét 80 grammra emeli. Azon kívül, az А-vitamin szintnek a szerve­zetben való fönntartása érde­kében reszelt sárgarépát (ka­­rottát) adagol. E nélkül a to­jások fogamzása minimális * lenne. Amíg azt az időjárás megengedi, nevezetesen amíg nem keletkezik jelentősebb hó­réteg, a ludakat rendszeresen kifutóba engedjük. Önálló szál­lást biztosítunk számukra, hogy más állatokkal kölcsönö­sen ne zavarják egymást. Gon­doskodunk főleg a ludak szál­lásának tisztántartásáról és arról, Ihogy az mindig száraz legyen. Mivel minden lúd a sa­ját fészkébe tojik, törődnünk kell a fészkek előkészítésével, mert a következő hónapban már megkezdődik a tojásrakás. □ A KACSATENYÉSZTŐ fi­gyelemmel kíséri állatai tojás­hozamát. Intézkedik, hogy a saját ólrésziikben tojjanak, ezért nem engedi őket mindjárt kora reggel ki. A takarmányo­zás az előző havi színvonalon marad. A A HÁZINYŰLTENYÉSZTŰ fokozatosan előkészíti állatait a korai pároztatásrá. A kiállí­tásokon legjobban a februári fiókákból kifejlődő nyulak ér­vényesülnek, mivel őszig vég­bemegy vedlésük és a növen­­déknyulak is a felnőtt nyulak színezetét veszik fel. Amikor ezeket a korai fiókákat any­juktól elválasztjuk már kezd nőni a fű és a here, amelyek etetése előnyösen befolyásolja a növSndéknyulak további fej­lődését. Télen a nyulak alá kiadósán almozunk. A kiselej­tezett nyulakat fokozatosan ét­kezésre használjuk fel.-f A GALAMBTENYÉSZTÖ na­gyobbrészt árpát, a hidegebb napokon kukoricát adagol ál­latainak. Ezzel bizonyos mér­tékben megakadályozza az ilyenkor nem kívánatos tojás­rakást. Ellenőrzi az itatók vi­zét és szükség esetén langyos vízzel cseréli ki. A galambház tisztítása és az állatok szabály­­szerű egészségügyi ellenőrzése igen fontos. © A KECSEKETENYÉSZTÖ gondoskodik az istálló megfe­lelő hőmérsékletének fenntar­tásáról, amely nappal 15—16 °C, éjjel pedig 10—12 °C lehet. Ennek ellenére az istállót na­ponta szellőztetni kell és nap­sütés esetén az állatokat kifu­tóba engedni. Nem szabad meg­feledkezni a körmök gondozá­sáról, amelyek a mozgáskorlá­tozás miatt a szükségesnél na­gyobbra nőnek és az állatra kellemetlen hatást gyakorol­nak. A tisztaság és a higiéniai követelmények betartásáról mindenekelőtt a vemhes álla­tok esetében gondoskodik a te­nyésztő. A keményebb kefével naponta történő alapos masz­­százs végzése igen hasznos. * AZ EGZOTIKUS MADA­RAK TENYÉSZTŐJÉNEK ebben az időszakban a napi takar­mányozáson kívül egyéb, külö­nösebb gondja nincsen. Mada­rairól az előző hónapban el­mondottak szerint gondosko­dik. A napfényórák számát ez esetben is mesterséges fénnyel szükséges a nyári méretre ki­­toldani. A nap gyenge sugár­zását ekkor ajánlatos napi egy­órai időtartamra infralámpa sugarával pótolni. A madarak szívesen melegednek és fürde­­nek az ilyen lámpa alatt. A ketreceket, amelyekben télvíz idején tartózkodnak a mada­rak, hetente legalább kétszer kell tisztítani. Egyidejűleg ügyelni kell arra, nehogy huza­tos helyen legyenek a madara­kat tartalmazó ketrecek, mert a kis szárnyasok vedleni kez­denének, sőt elhullásuk is be­következhet. A A NEMES KANÁRIMADA­RAK TENYÉSZTŐJE a kiválasz­tott énekeseket már teljes ütemben készíti elő a verseny­re. Naponta és kollekciók sze­rint gyakoroltatja a madara­kat, miközben figyeli teljesít­ményüket. A versenyre nem alkalmas egyedeket kiselejtezi. A napi takarmányadagot kissé több- kenárikölessél egészíti ki, hogy a híntüjt erőteljesebb, ha­tásosabb éneklést produkálja­nak. A szlovákiai versenyt rendszerint december közepén, az országos versenyt pedig ja­nuár elején szokták megrendez- A ni az illetékes szakosztály tiszt- £ ségviselői. —ar— * Uj lehetőségeket ígér a hang-táv-csali! Az újdonságokkal szemben kevésbé fogékony honi agyko­ponyák minden bizonnyal is­mét lesútjó véleménnyel fog­ják tudomásulvenni a legújabb „kitalációt“, hiszen náluk a máiénál kezdődik, sőt ami en­nél is fájdalmasabb — végző­dik minden horgásztudományok kvintesszenciája. Ki a csuda hallott ilyesmiről, hang-táv­­csaliról? Hiszen már a neve is — sántít... A kémiai távcsalik eredmé­nyessége régebben bebizonyo­sodott valóság a szappan és az ugyancsak lassan oldódó, kü­lönféle íz és bűzanyagokkal el­kevert távcsalik jelentősége a harcsahorgászatban ma már nem vitás, bizonyíték erre a mohácsi horgászok esete, akik szappannal csalizva igen szép eredményeket értek el. De iga­zolják a kémiai távcsalik ered­ményességét a rothadt túróval elért márnaeredmények, ami szintén távcsali hatással ma­gyarázható, a vízben lassan ol­dódó, erős illatú és ízű anya­gok nagy távolságról is elő­csalják a halat, mindenünnen, ahová az áramlás az ízt és bűzt elviszi. Hiszen a költő is megmondotta már, hogy: — a dögszagra gyűl az éji vad ... A mechanikai távcsalik, kü­lönösképpen a hang-táv-csali azon a tapasztalaton alapszik, hogy a halak rendkívül érzéke­nyek a hangok keltette rezgé­sek iránt, melyek felkeltik kí­váncsiságukat. A pergőkanalak is bizonyos szempontból hang­csalik a kanál gyors pergése — különösen a nagyobb mére­­tezésűeké — rezgéseket kelt a vízben, amit a horgász maga is érez botján, amikor a zsineg elvezeti a kezéhez azt a vibrá­ciót, melyet a kanál pergése okoz. És végül, hogy a hang a távolból is előcsalja a halat, bizonyíték erre az ősi kuttyo­­gatás, mely szintén nem egyéb, KARÁCSONY ELŐTT Bármilyen legyen is az idő­járás, a tavakban „megérett“ másodéves pontyok lehalászása már_ tovább nem várhat. Szor­goskodnak is a Stupavai Álla­mi Halgazdaság dolgozói, hogy a lecsapolt tavak halárkaiból a gyüjtőmedcncékbe jutott pikke­lyes és tükrös pontyokat eljut­tassák a fagyasztó központok közelébe. Itt a téli időszakban kihasználatlan strandok fertőt­lenített úszómedencéit is fel­használják a halak rövid ideig tartó tárolására, ahonnan a karácsonyelőtti elosztás köny­­nyebben és főleg gyorsabban történik meg. (Kucsera Szilárd felvétele) bár durvább formája a hanggal való táv-csalizásnak. Annakidején vagy tizenné­­hány esztendővel ezelőtt, a Kvassay-zsilipnél mutatkozott meg a nagy pergőkanál hang­csali jellege, amikor ezen so­rok írója más műcsali fogytá­ban nagy, gyorsan forgó, erős vibrációt keltő kanalakkal pró­bálkozott és szárnyalta túl sok­szorosan a támolygókkal és fa­halakkal elért eredményeket. Persze az akkori próbálkozás nem volt tudatos, mert előbb született meg a gyakorlat és csak utána az elmélet, tény azonban az, hogy az eredmé­nyek nyomán általánossá vált a nagy pergőkanalak haszná­lata és rengeteg tíz és több­kilós harcsa veszített rajta az addig harcsára nem alkalma­zott pergőcsalin. A gyorsan pergő kanalak vibrációt keltő hatása azonban fokozható, az eredmény: a Hang táv-csali. Megoldási for­mája igen változatos, lényege azonban az, hogy a csali teste tulajdonképpen hangdoboz, re­­zonáló idom, valójában a he­gedű testének szerepét játssza és sokszorosára fokozza fel azt a vibrációt, melyet a test elé és mögé szerelt propellerek okoznak a vízben való igen gyors fordulatszámú pörgésük során. A hangcsali a vízben vontatva morgó-dörzsölő han­got ad, a víz — mely kitűnő hangvezető közeg — igen nagy távolságokra vezeti el ezt a vibrációt keltő hangot, mely hatással van a halak rezgést észlelő szerveire és bizonyos esetekben 50—100 méterről is előcsalja őket, hiszen a hang­ban és vibrációban szokatlanul vergődő zsákmányt ígérő vízi­lakót sejtenek. A hang-táv-csali csak nálunk hat az újdonság varázsával, külföldön évek óta használa­tos, a tengerentúli úgynevezett Scooter-Pooper például heti 50 ezer példányban készül, olyan nagy iránta az érdeklődés és olyan nagyszerűek az eredmé­nyek, különösen csukára és a felületi ragadozókra, amiből' következik, hogy a mi bali­nunknál is jól beválik. A hang­­távcsalik a hatalmasra növő ottani channel-catfischeák, a mi harcsánknak megfelelő, bár más farokúszóval díszített hal­fajtánál is nagyon eredménye­sek, sok rekordpéldány, közöt­tük ötven-hatvan kilós óriások is szerepelnek az eredménylis­tán. A h^ng-táv-csalik elkészítése nem jelent különös műszaki nehézséget, örömmel látnok, ha a hazai horgászipar is foglal­kozna a kérdéssel, hogy a régi elmélet új gyakorlati kiakná­zásából a hazai horgászezrek­nek is legyen előnyük. (farkasházy) Angliában is, mint egyéb­ként mindenütt Európában, megnövekedett a fiatalkorú bűnözők száma. Az utcasar­kokon feketezubbonyos sem­mirekellők molesztálják a járókelőket. Különleges esz­közökhöz kellet tehát nyúl­ni, hogy ezeket a fiatalokat meg lehessen fékezni és a helyes útra terelni. Eleinte fegyintézetekben kaptak 2— 3 hónapig tartó nagyon szi­gorú nevelést, ami gyakran elvette kedvüket a további A fiatalkorú kilengésektől. De a gyógyí­tásnál eredményesebb a meg­előzés. A fiatalok számára esti krikett-, tenisz-, foto- és egyéb szórakoztató tan­folyamokat szerveztek, va­lamint fa- és fémipari mű­helyeket rendeztek be, hogy számukra hasznos időtöltés­ről. gondoskodjanak. Ezen tanfolyamok közé — Lon­donban most első ízben — a horgászatot is felvették. A modern társadalom az ifjúságot megfosztotta a ka­land lehetőségétől, amire pe­dig annak nagy szüksége van. Ami azonban még rosz­­szabb, a szülők annyira el vannak televízió-nézéssel és bisztro-látogatással foglalva, hogy nem foglalkoznak az­zal, mit csinálnak gyerme­keik. így kerülnek ezek fel­nőtt bűnözők hatása alá és a banda tölti ki azt az űrt, amit a társadalom és a szü­lők hagytak az ifjak leiké­száma ben. A horgászat viszont vonzza a fiatalokat, magá­ban hordja a kaland szelle­mét. Nincs olyan fiatal, akit ne érdekelne a vizek nyüzs­gő élete. Minden tó, minden patak csupa titokzatosság és rejtély. A horgászás ki­válóan alkalmas a legna­gyobb ellenség, a tétlenség, az unalom leküzdésére. De a horgászás nem a vízpar­ton kezdődik. Horgászboto­­kat kell készíteni, műszaki ismereteket elsajátítani, fil­meket nézni, könyveket ol­vasni. Ezenfelül: az egyes csoportok versenyeket néz­nek meg, bot- és orsógyára­­kat látogatnak és néha egy­­egy tengeri kirándulásban is részük van. Minden fia­talt segítenünk kell a tét­lenség, az unalom és magá­­ramaradottság elleni küzde­lemben és erre semmi sem alkalmasabb, mint a horgá­szás. (La péche et les poissonsj bűnözök

Next

/
Thumbnails
Contents