Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-04 / 48. szám
10 .SZABAD FÖLDMŰVES 1971. december 4. m e ste rlö v é sz A hosszú júniusi alkonyat lassan áttúnt az éjszakába. Dublin sötétségbe burkolózott. A gyapjas felhőkön csak a sápadt hold gyűrt át néhány sugarat. Bágyadt homály áradt szét, mintha a közeledő hajnal bontogatta volna az éjszaka fátylait, az, utcákról, a Lyffey sötét vize felöl. Az ostromlott törvényszék körül nehézágyúk dörögtek. Máshol puskák és gépfegyverek hangja csattant fel, mint kutyák ugatása egy távoli tanyán. Dúlt ä polgárháború. A háztetőn, közel az O’Counel hídhoz egy köztűr saság párti katona foglalt el löállást. Kellette feküdt puskája, távcsövét vállán átvetette. Egyetemistának látszott. Arca keskeny volt és aszkétikus, szemében fantasztikus elszántság ragyogott. Nem egyszer nézett már szembe, a halállal.1 , Vadul falt egy darab kenyeret. Réggel óta nem evett egy falatot sem. Eddig túlságosan fel volt zaklatva ahhoz, hogy enni tudjon. Megette a kenyeret, zsebéből whiskys üvegei vett elő, s húzott egyet belőle. Aztán eltette a flaskát, s várt egy percig. Latolgatta, megkockáztassa-e a rágyújtást. Ez bizony veszedelmes dolog. A sötétben figyelő ellenség biztosan észreveszi a lobbanást. Mégis rászánta magát. Cigarettát fogott ajkai közé, gyufát gyújtott, gyorsan egy mélyet szippantott, és elfújta a lángot. Csaknem abban a pillanatban golyó koppant a tető mellvédjén. A lövész szívott még egyet, aztán kioltotta a cigarettát. Halkan káromkodott és odébbkúszott. Óvatosan fölemelkedett, és átpillantott a mellvéden. Láng villant és golyó fütyült a feje fölött. Azonnal lebukott, ahogy meglátta a villanást. A lövés a túloldali háztetőről jött. Egy kémény mögé mászott, lassan fölemelkedett, míg csak szeme elé nem érte a tetőlap szintjét. Semmit sem látott, csupán a szemközti háztető halvány vonalát, amely elvált az égbolt mélykék végtelenjétől. Ellenfele fedezék mögött volt... Egy páncélautó jött át a hídon, és lassan behajtott az utcába. Megállt a túloldalon, mintegy 50 méternyire tőle. Tisztán hallotta a motor tompa zihálását. Szive gyorsabban kezdett verni — a kocsi ellenséges páncélautó volt! Ösztönösen a puskája után kapott, de rögtön rájött, hogy felesleges. Az ő fegyvere sohasem ütné át a szürke monstrum acélborítását. Öregasszony fordult be a mellékutca sarkán. Fejét rongyos kendő borította. Odament a páncélkocsihoz, s gyorsan beszélni kezdett a toronyban ülő géppuskáshoz. Felmutatott a háztetőre, ahol a lövész rejtőzött. Nyilvánvaló, az öregasszony besúgó! A torony kinyílt. Egy férfi feje és válla emelkedett ki a nyílásból, és a lövész jelé fordult. Ez fölemelte a puskáját és tüzelt. A katona feje lassan a páncéltorony oldalára dőlt. Az asszony erre futni kezdett a mellékutca felé. A lövész újra tüzelt. Az asszony megpördült, sikoltott egyet, és elesett a kanális mellett. Röviddel ezután a szemközti háztetőn lövés dörrent, és a lövész átkozódva éjiét le el fegyverét. A puska nagyot koppant a tető cserepein. Azt hitéé, ez a zaj még a halottakat is felébresztené. Lehatolt, hogy fölemelje a fegyvert, de nem tudta fölvenni, jobbkarja teljesen érzéktelenné vált. „Az istenit — morogta —, eltaláltak:'“ Lehasalt a tetőre, és visszakúszott a mellvédhez. Balkezével megtapogatta jobbkarját. A vér átszivárgóit a kabátujján. Fájdalmat nem érzett. Mintha elhalt volna, mintha nem is volna karja. Gyorsan kihúzta a kését a zsebéből, kinyitotta a mellvéd könyöklőjén, és felhasította a kabátja ujját. Kis lyukat látott, ahol a lövedék behatolt. A másik oldalon nem volt lyuk. A golyó belefúródott a csontba és bizonyára el is törte. Meghajlította a karját a seb alatt. Könnyen engedett. Л fogát csikorgatta, hogy leküzdje fájdalmát. Elövette a kis elsősegély csomagját, és kinyitotta a késével. Letörte a jődfiola nyakát, s a keserű folyadékot belecsepegtette a sebbe. Őrjítő fájdalom járta át a testét. Vattát tett a karjára, és körülpólyázta. Fogával fogta a géz másik végét. Aztán csöndesen feküdt a mellvéd mögött, és behunyta a szemét. Igyekezett felülkerekedni fájdalmán. Lenn az utcán most némaság honolt. A páncélkocsi gyorsan visszatért a hídra. Tornyából élettelenül lógott ki a géppuskás feje. Az asszony holtteste ott hevert a kanálisnál. A lövész hosszú ideig ápolta sebesült karját, és menekülésen törte a fejét. Nem szabad, hogy a reggel ott találja sebesülten a tetőn. A szemben levő háztetőről az ellenséges lövész akadályozta a menekülést. Meg kellene ölnie. És éppen most nem tudja a fegyverét használni. De a revolvere még megvolt... Kigondolt egy tervet. Sapkáját feltette pisztolya csövére. Lassan fölemelte a fegyvert a mellvéd felé, úgy hogy sapkája az utca másik oldaláról is látható legyen. Szinte azonnal megkapta a választ. Golyó ütötte át a sapka közepét. Erre a pisztolyt kissé előre döntölte, úgy hogy a sapka legurult az utcára. Aztán puskáját ép balkezével fölemelte, karját a puskával együtt átvetette a mellvéd peremén, és élettelenül lógatta. Néhány pillanat múlva a puskát leejtette az utcára, aztán visszahúzta a karját. Gyorsan balra mászott és a tető sarkán kitekintett. A csel sikerült. Látva, hogy a sapka és a puska leesett, a másik lövész azt hitte, hogy megölte ellenfelét. Most ott állt magabiztosan a kéménysor előtt, és átnézett erre az oldalra. Feje élesen kivált a nyugati égbolt hátteréből. A köztársasági lövész mosolygott, és revolverét felemelte a mellvéd felé. A távolság volt vagy ötven méter, nehezen célzott a tompa szürkületben, jobbkarját ezer' ördög marcangolta. Lassan célzott, pedig keze reszketett a vágytól. Összezárta ajkát, orrán mély lélegzetet vett, és tüzelt. A lövés majdnem megsüketítette, és a pisztoly lökése megrázta a karját, Mikor a füst eloszlott, örömében felkiáltott. Eltalálta ellenfelét. A haldokló agóniában támolygott át a mellvéden. Egy ideig küszködött, hogy talpon maradjon, aztán lassan előredőlt, mintha állva aludt volna. A puska kiesett a szorításából. Koppant egyet a mellvéden, leütötte egy borbélyüzlet tányérját, és a kövezetre csapódott. A haldokló összecsuklott, és. előre esett. Teste végtggurult a tetőn, és tompa puffanással hullott g járdára. Többet nem mozdult. A lövész végignézte ellenfele haláltusáját, és most megborzongott. A harci kedv elszállt belőle. Hirtelen lelkifurdalást érzett. Izzadság gyöngyözött a homlokán. Sebétől, az egész napos éhezéstől és a tetóftgyeléstől egészen elgyengült. Halott ellensége összetört testének látványa végképp felkavarta. Fogai vacogtak. Reszketett és átkozódott. Atkozta a háborút, átkozta magát, és átkozott mindenkit. A kezében füstölgő fegyverre pillantott, és káromkodva vágta oda a tetőhöz. A pisztoly elsült, a golyó a feje fölött süvített el. Az ijedelem észretéritette. Idegei lassan lecsillapodtak. A félelem felhője eltűnt homlokáról. Nagyot, jelszabadultat nevetett. Elővette zsebéből a Whiskys üveget, és egy hajtásra kiitta a maradékot. Elhatározta, hogy elhagyja a tetőt, megkeresi parancsnokát, és jelentést tesz. Köröskörül minden elcsendesedett. Ügy látszott, nem is túlságosan kockázatos, ha átmegy az utcán. Bemászott a padlásablakon és lement a földszintre. Mikor leért, hirtelen kíváncsiság fogta el, látni akarta áldozatát. Ügy érezte, hogy olyan jó lövésszel, mint halott ellenjele, még sohasem találkozott. Kíváncsi volt, vajon ismeri-e valahonnan. Hátha egy csapatban szolgáltak a nagy szakítás, a polgárháború kitörése előtt. Elhatározta, hogy — bármi essék is — átmegy -és megnézi. Kipillantott a kapu alól. Az utca túlsó vége jelöl erős tüzelés hallatszott, de a közelben minden csendes volt. Átszaladt az utcán..Géppuska hangja csattant, a golyók úgy fröcskölték körülötte a betont, mint a jégeső. Mégis átért szerencsésen, és átvágódott a holttest fedezékébe. A géppuska elhallgatott. Akkor arcát a halott felé fordította, és magát látta meg öccse üveges tekintetében. vV y f^ v*. 4ÍÄ A * m . +■**$-*** : -'W-iъ , Л V:' ' % t* f Ötszáz éves hagyomány A madi bicskát országszerte ismerik. Hírnevének titka a letűnt századokba — Mátyás király uralkodásának korába vezethető vissza. Abban az időben Mad határában volt egy terebélyes, dús koronájú fa, amelyet Űrfának neveztek. Megjegyzendő, hogy ez a fa szerepelt a korabeli katonai térképeken is, s helyét manapság is őrfa-dűlőnek nevezik. Nos, ennek a fának a hűsében gyakran pihent meg a Csallóköz erdős, lankás vidékein szívesen vadászgató Mátyás király és kísérete. Történt egyszer, hogy amikor a király és emberei éppen az Örfa alatt falatoztak, nem messze tőlük egy csodaszép dámvad vette fel a fejét. Nosza! Lóra kapott a sereg, s űzőbe vették a ritkabecsű állatot. Siettükben piros- és zöldnyelű bicskáikat is szanaszét hagyták. Csak néhány embernek jutott eszébe az Örfa kérgébe vágni őket. Míg a király és kísérete a vadat űzte, két ember (akik állítólag madiak voltak) vetődött a fához. — Ehun la! Koma! Bicsakot terem az Örfa, — kiáltott fel az egyikük. — Az ám! Van amelyik már meg is érett — lódította csodálkozva a másik, s felemelt egy pirosnyelű bicsakot. , A két atyafi nem sokat teketóriázott. Gyorsan összeszedték a bicsakokat s elindultak vissza a faluba, megvinnl a hírt a bicsaktermő ritka fáról. Telt, múlt az idő. A madiak közben ki-kijárogattak megnézni a fát, hogy nem dézsmálják-e termését. Nemcsak, hogy senki sem dézsmálta, de nem érlelt az többé egy fia gyümölcsöt sem. Dühbe gurultak ezért a madiak. Kegyetlen bosszút forraltak a fa ellen ... Mátyás király, mikor legközelebb újra a madi határban járt, hiába kereste kedvenc fáját. Csak a hűlt helyét találta. Engesztelhetetlensége jeléül felé se nézett többé a vidéknek! Ám a madiak sem érték be azzal, hogy kivágták a fát, amely annyira lóvá tette ókét. A fa alatt lelt kések mintájára maguk kezdtek bicsakokat készíteni. Nyelüket az eredetiekhez híven pirosra és zöldre festették. Eddig a történelmi viharok folyamán megmaradt krónika. Hogy mennyi belőle az igazság 500 év után, nehéz megállapítani. A bicsakkészítás titka azonban elevenen él a madiak között. Apáról fiúra száll ez a nera mindennapi mesterség, amely idők folyamán aligha veszteti eredetéből. Csupán а Ы- csak készítés emelkedett művészi szintre. Erre bizonyítékok a papjainkban is készült bicskák, amelyek fél centitől akár fél méter nagyságúak is lehetnek. A madi bicsak készítésének módját jelenleg hárman ismerik: Bartalos Ottó, Bartalos István, valamint Németh Dezső. A valóban művészi igénnyel készült bicskák iránt igen nagy az érdeklődés. Ezt bizonyítja a közelmúltban Madon megrendezett farsangi mulatság is, melynek keretében méltó emléket állítottak az ötszáz éves madi bicsaknak. A jelenlevők báli jelvények gyanánt miniatűr bicskákat kaptak ajándékba, melyek messzi vidéken is készítőiknek kezenyomát dicsérik majd. N. öllős Márta A műemlékként gondozott földvár főbejárata. Szigetvár történelmi emlékei Szigetvár Magyarországon, Baranya megye legnyugatibb pontján terül el. Nevezetes értéke а XV. század első harmadában az Almáspatak árterületén épült földvár, amely a város megerősített részeivel egy összefüggő erődítményrendszert alkot. Zrínyi Miklós várkapitány és 2500 katonája 1566. nyarán — 33 napon át tartó ostromban — Itt állította meg a nyugati hódításra indult II. Szulejmán szultán seregét. Az ostrom alatt párszáz főre csökkent védősereg szeptember 7-én — visszautasítva a török ajánlatait — Zrínyivel az élen kirontott az égő várból és rövid véres harc után szinte egy szálig elestek. A Vár többszöri átépítése után is külsejében híven képviseli а XV. századbeli földvárak típusát. A mintegy három-négy méter széles, nyolc méter magas falak hat katasztrális hold területet zárnak körül. Keleten, délen és nyugaton széles földsáncok húzódnak a várfalak belső oldalán. Az északi oldal töltésébe kazamatákat építettek. A 122 éves török megszállásnak számos építészeti emléke található Szigetváron. A várudvar közepén áll II. Szulejmán szultán dzsámija. A Mekka felé néző oldalán előkerült a Mihrab-fülke, két korántartó fülke és a szamárhátíves ablakok. A restaurátorok az eredeti vakolatfoltokon török, arab és perzsa feliratokat találtak. A dzsámihoz csatlakozik a tizennégy szög alaprajzú minaret, amelynek ma már csak egy harmada áll. Hajdan 110 csigalépcső vezetett az erkélyre. Európában ez a legnyugatabbra található török építészeti emlék. Szigetvár főterét, a Zrínyi teret minden oldalról műemlék, Illetve műemlék-jellegű épületek övezik. A Zrínyi téren látható az 1878-ban emelt oroszlános Zrínyi-emlékmű. A teret délről az Ali pasa dzsámájából átalakított barokk templom, nyugatról Török Bálint egykori lakóháza helypn épült romantikus stílusú banképület és a régi postakocsiállomásból alakított Oroszlán-szálló, északról egy szép klasszicista stílusú lakóház, keletről a század elején ekliktikus’ stílusban épült Tanácsház szegélyezi. Kétségtelen, hogy Szigetvár történelmének megismerése, a Vár és a múzeumi kiállítások megtekintése feledhetetlen élményt jelent. (paj A nyolc méter magas várfal egyik úrtornya. Az A итога fedélzetén Nyugalmas, hűvös páncél-öltözet, csak az erő ilyen nyugodt, a nagyság. Érzed-e ama téli est fuvalmát, mikor e rég kihűlt ágyúcsövek a Palota fénypászmáit kutatták? Bölcsője, úgymond, a forradalomnak, fáradhatatlan: annyi éve ring, — nagy ingaként számlálja tán: a holnap zászlóaljban, hogy megsokasodtak vörös kokárdás hü testvéreink. Állj mellém, s nézd: be messze látni innen, nemcsak a túlsó Néva-partra át, jöjj, s fogd velem e korlát hűs vasát, s megpillantod a világot magát, míg lent a hullámok játszi sodra zizzen. Világ zajlása tárul itt eléd, roppant erők egymásnak feszülése, messzi nagy tíznek' érzed a hevét, mintha csak itt — a közelben — égne, világ szíve dobog, vagy a tiéd? Káprázatos fény, lám mégsem vakítja a szemedet jövendő harcaidra vet ezüst kévét: légy konok, s kemény e cirkáló örök fedélzetén, mert ez korodnak parancsnoki hídja. Eldördültével amaz ágyúszónak itt szövegezték meg, hogy holnap és holnapután mit teszünk, ezért óly biztonságos itt e szürke vért, s véred hevesebb sodrása ezértl S ezért van az, hogy én e mozdulatlan cirkálón boldog öblökig utaztam ...
