Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-04 / 48. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. december 4. jókedvűen, a jövőbe vetett hittel szavaztak ROPOGÖS CSÁRDÁS MELLETT HORNÉ SALIBY (Feisőszeli) ünnepi díszbe öltözött a választások tiszteletére. A választó helyiségek előtt zászlóerdők fogadták az érkezőket. A választó helyiségek szomszédságában egy cigány- és egy dzsessz-zenekar húzta a talp alá valót. A lyiltúrház választó helyiségében láttam, amint az első szavazók, .az úrnába helyezik szavazócédulájukat. Igen komoly ünnepélyes aktus volt. Fiatalok, idősek egyaránt átérezték a választások jelentőségét. Szabó Dániel mérnök se gédagronómus is gyorsan leszavazott, mert több társával együtt — mozgó urnával — 68 beteget kellett meglátogatniuk. A terembe könnyen bekerültem, de kifelé már nehezen jutottam. A nemzeti bizottság épületében több választóval találkoztam. Mind elégedetten szavaztak. Hegedűs Vince traktoros másodszor szavazott, felesége pedig először. Négyéves lánykájuk még boldogabb jövőjére szavaztak. A község vezetőitől megtudtam, hogy jogos a választók bizakodása, mert hisz jól gazdálkodik az efsz és a falu is eredményesen fejlődik. Farkas János hnb elnök szerint 1 millió 801 ezer korona értékű társadalmi munkát végeztek el az elmúlt választási időszakban a község lakói. A MI RENDSZERÜNK NEMCSAK ÍGÉR, HANEM AD IS A DOLNÉ SALIBY-I (Alsószeli) választó helyiségben többek között Sárkány József az efsz elnöke is örömmel fogadta a választókat. Nem egész egy óra alatt a polgárok 20 százaléka adta le szavazatát. Több efsz-taggal beszélgettem, igen dicsérték a közös gazdaságot, amely terven felül 7 vagon gabonát, egy vagon sertéshúst, egy vagon marhahúst és 50 ezer liter tejet adott el a közellátásnak a választások tiszteletére. Idén a tagoknak már kétszer adtak prémiumot, mégpedig minden ledolgozott 100 koronára 20 koronát. Elbeszélgettem Dohry Alicával, Palkovics Edittel és Szalai Erzsikével, akik először választottak és többek között Virág Kálmán kertészre is szavaztak. Nagyon dicsérték, mert Jól végzi munkáját. Jórészt neki köszönhető, hogy a kertészet 180 ezer koronával túlteljesítette a tervet.. Beszéltem még Palkovics Gyula nyugdíjassal, aki húsz évig volt az efsz, kertésze. Azt mondotta, hogy azért szavazott bizalommal, mert a mi rendszerünk nemcsak ígér, hanem ad is. Emlékszik a régi kortes időkre, amikor leitatták a választókat, aztán a képviselők semmit sem tettek érdekűkben. A szocialista rendszer munkát, biztosított, utána pedig derűs öreg napokat. Havonta 1100 ко róna nyugdíjat kap, amiből szépen megélhet. ALKOTÓ VÁLASZTÖK MOSTOVÄN (Hidaskürt) is jó hangulatban szavaztak a polgárok. Nem csoda, hisz efsz-ük épp a napokban nyert első helyezést a galantai járásban. Horváth István elnök szerint egy hétig 48 polgár hét traktorral rendbetette a gazdasági épületeket és környékét. A járástól az elismerésen kívül 25 ezer koronát kaptak. Többek között kiültettek 100 ezüstfenyőt, 30 nyírfát, 50 díszcserjét, 500 hársfát és egy hektárt füvesítettek. A választások tiszteletére 1 millió 100 ezer korona értékű' kötelezettségvállalást teljesítettek. A Mostovál Efsz elnökét, mint ekitivistát Cierný Bródon (Vízkeleten) találtuk, szintén Horváth István nevű hnb-elnök társaságában, aki a polgárok igen nagyfokú aktivitásáról beszélt. A lakosok 350 ezer korona értékű társadalmi munkát végeztek. A fiatalok kivették részüket a választási előkészületekből. Többek között esztrádműsorral léptek fel. A választási helyiség előtt már péntek délután két óra előtt sokan várakoztak, hogy leadhassák szavazataikat. (balia) Embermilliók tragédiája A világsajtó naponta közöl hírt a pakisztáni helyzetről, amely súlyos (Probléma elé állította Indiát. A két ázsiai ország határán a katonák farkasszemet néznek egymással és a fegyverek is sokszor eldördültek már. Ha jobban meg akarjuk ismerni a pakisztáni konfliktust, kissé vissza kell forgatni a történelem kerekét. India és Pakisztán 25 évvel ezelőtt nyerte el a függetlenségét, azóta a két ország,között három ízben lángolt fel a háború: Kasmír miatt, azután a Kacs-sivatagban, és legutóbb 1965. szeptemberében. Az említett összecsapásoknál a jelenlegiek még súlyosabbak. A mostani felkészültséget hosszantartó válság előzte meg Pakisztánban. Jahja Khan katonai kormánya nem tudta megtalálni a politikai kiutat, és a kegyetlen terror útját választotta. A becslések szerint a nyugat-pakisztáni hadsereg kegyetlen beavatkozása során Kelet-Pakisztánban egymillió ember vesztette az életét. Az emberáldozatok és az Indiába özönlő menekültek millióinak problémái azonban nem az egyedüli következmények. Politikailag ennél jóval fontosabb az, hogy a kelet-pakisztáni autonómiáért harcoló mozgalom megfékezésére irányuló erőszakos próbálkozás jóvátehetetlen károkat okozott az ország egységének. Az a tény, hogy a nyugat-pakisztáni katonák kelet-pakisztáni honfitársaikat gyilkolták — holott a katonák is és az áldozatok is mohamedánok — az egyszerű bengáli szemében lerombolta a muzulmán vallásról alkotott mítoszt, azt, hogy ez a vallás köti össze Kelet-Bengáliát a másfél ezer kilométer távolságra levő Nyugat-Pakisztánnal. Ezek után a keletpakisztániak a társadalmi leigázásukra irányuló szándékos törekvések közé sorolták azt is, hogy a nyugatpakisztáni származású polgároknak már korábban is előnyük volt, ha állást akartak kapni a közigazgatásban, a katonaságnál, általában a. közéletben. Arról sem feledkeztek meg, milyen megpróbáltatásokkal járt az urdu nyelv és az arab ábécé rájuk erőszakolása. Az elnemzetlenítés politikájával összhangban állt az eszközök átörplesztése is Pakisztán nyugati részébe; úgyhogy a 75 milliós Kélet-Pakísztán gazdasági pangásra volt ítélve. Mindezek a tények a katonai kormánnyal szembeni ellenállás révén hozzájárultak a nemzeti öntudat felébresztéséhez. A március 25 utáni tragikus napokban, amikor a pakisztáni hadsereg tobzódása elérte a csúcspontot, a Bangla Desh Népköztársaság kikiáltása a születőben levő nemzeti mozgalom spontán tette volt. Ugyanezen a napon, vagyis április 11-én a köztársaság kikiáltásával egyidejűleg megalakították az ideiglenes kormányt is, amely az Awami Liga fölényes választási győzelme alapján megkísérelte szavatolni a mozgalom államjogi törvényességét. Jahja Khan váratlan döntése, hogy erőszakkal leszámol a kelet-bengáliai lakossággal és politikai vezetőségével, a fegyveres harc útjára kényszerítette az országrész lakosságát. A Bangla Desh gerillái márciusban és áprilisban estek át a tűzkeresztségen. Ebben a véres küzdelemben szereztek tapasztalatokat. A menekültek tragédiája A válságot még inkább súlyosbítja a menekültek problémája. Becslések szerint, ma már 9 milliónál több kelet-pakisztáni van Indiában, s a jelekből ítélve az év végéig, számuk eléri a 10 milliót. A hatalmas tömeg ellenállása roppant összegeket igényel. Az indiai kormány erre a célra eddig mintegy 3 milliárd rúpiát volt kénytelen fordítani, ami semmiképpen sem lesz elegendő. Jóllehet az indiai kormány rendkívüli erőfeszítéseket tett, hogy ellássa a menekülteket, hogy gondoskodjon a minimális élelmiszermenvnyiségről és kellő egészségügVi ellátásban részesíthesse őket, a menekültek helyzete rendkívül. súlyos: a ruházat hiánya, a rosszul tápláltság és egyéb okok miatt, halál fenyegeti a gyermekeket és az öregeket. Az indiai kormány és a jótékonysági szervezetek azonban nemigen tudnak többet fordítani eltartásukra, s csekély kilátások vannak arra is, hogy más országoktól segítséget kapjanak. India számára a menekültek nemcsak a költségvetés szempontjából jelentenek terhet, jelenlétük belső politikai erőeltolódást idéz elő. A menekülted sorsával és a kelet-bengáliai eseményekkel kapcsolatban az indiai közvélemény igen határozott állást foglalt. Függetlenül ennek indítékaitól, Indira Gandhi kormányától elvárják, hogy gyors megoldást találjon a problémára, a politikai megoldáshoz viszont időre és türelemre van szükség. India és Pakisztán közt az említett okok miatt a helyzet egyre feszültebb. Á legutóbbi jelentések szerint Pakisztán is szívesen venne minden nagyhatalmi kezdeményezést a jelenlegi tarthatatlan állapot normalizálására, és örülne, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös lépésre szánnák el magukat. A válságos helyzet megoldását minden bizonnyal elősegítené a nagyhatalmak egységes álláspontja s az ENSZ-nek a még bátrabb kezdeményezése. Persze a kelet-pakisztáni helyzet megoldását belső erők is sürgetik, a kiszélesedő partizánmozgalom, amely ha még nem eléggé szervezetten is, de állandóan támadja az emberi szabadságjogokat lábbal tiprő katonai rezsimet. A forradalom magva Tizenöt évvel ezelőtt 1956. december 2-án kezdődött a fegyveres harc, Kuba felszabadításáért. Fidel Castru 17 tagú csoporttal kezdte meg a fegyveres küzdelmet a Batista-rendszer megdöntéséért, mígnem a mozgalom az egész né,p ügyévé vált s három évvel később végképp elűzték a zsarnokot. Batista rémuralom a legkegyetlenebb volt latin-amerikai diktatúrák között. Ezzel is magyarázható, hogy Fidel Castro felszabadító mozgalmához tömegesen csatlakoztak a munkások, parasztok, hogy véget vessenek Batista uralmának. Az Egyesült Államok akkori Vezetői hamarosan felismerték, hogy Kubában minőségileg más jellegű fordulat történt, mint amilyeneket a gyakori ^atin-amerikai puccsok során megszoktak. A kubai forradalom belpolitikáiig a népjogok kiterjesztését hozta, külpolitikai tekintetben pedig szilárdan antiimperiallsta lett. Nem csoda, hogy a forradalom győzelme után az USA rögtön megszakította a diplomáciai kapcsolatot a forradalmi kormánnyal, és mindent elkövetett annak megdöntéséért. Befogadta, pénzelte és felfegyverezte a kubai nép ellenségeit, a Batista-rendszer híveit, zsoldosokat toborzott, szabotőröket, majd' intervenciós csapatokat küldött a néphatalom megdöntésére. Azonban minden imperialista mesterkedés meghiúsult, és a nyugati félteke első szabad állama rátérhetett a szocialista építésre. A forradalmi erők Kubában nemcsak a zsarnokság elleni harcban, hanem az új társadalom építésének időszakában legendás tetteket hajtottak végre. A szocializmus éltető ereje Azok a szocialista országok, amelyek létrehozták a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsot, egyenrangú partnerként működnek közösen a nagy célok eléréséért. Az integrációs törekvés a tömörült országok tapasztalatait és tudományos ismereteit felhasználva, egyrészt a szocialista országok közös célját szolgálja, másrészt megfelel az illető országok nemzeti érdekeinek is. Amint a mitológiai Anteils megérintette a földet, hogy új erőt kapjon, a szocialista társadalmak hasonlóan a kapcsolatokból nyernek erőt a közös érdekek megvalósításához. A baráti országok együttműködése hozzájárul minden tagállam erejének növeléséhez, nemzetközi helyzetének megszilárdításához, és maga a KGST óriási segítséget nyújt az imperialistaellenes front megerősítéséhez. Ezeket a megállapításokat lényegesen alátámasztja a KGST XXV. ülésszakán elfogadott átfogó program, amely kifejezi Lenin gondolatait, Lenin előrelátását a szocialista integráció megteremtésére. Lenin hangsúlyozta azt a történelmi objektív szükségletet, hogy egységes világ-gazdaságot kell létrehozni, mégpedig a proletariátus érdekeinek megfelelően az összes nemzetek számára, egy közös terv alapján. Ma a „dolgozók világszövetkezete“ 350' millió embert tömörít magába, hacsak a KGST-be tömörült tagállamok nemzeteinek létszámát vesszük figyelembe. Húsz év alatt ez a közösség olyan ipari egységet hozott létre, amire még nem volt példa a történelemben. Ilyen rövid idő alatt ekkora teljesítőképességű ipart, amely ígéretes távlatokkal rendelkezik, csakis a szocializmus adta lehetőségek felhasználásával lehetett megteremteni. Olaj-, gáz- és villanyenergia vezetékek, amelyeket a KGST államainak munkásai, mérnökei, technikai káderei hoztak létre, átszelik a baráti országok határait. Építőik, ha nem is beszélik teljesen egymás nyelvét, mégis megértik egymást a barátság nyelvén. A tagállamok számára nyitva állnak a közös bankok kapui, melyek nagy pénzügyi segítséget adnak. A szocialista országok közös beruházásait fedezik ezek a bankok, mégpedig Lenin előrelátása szerint az internacionalizmus alapján. A KGST tagállamai épp a lenini elvekhez híven elutasítják az elzárkózottság gondolatát. A XXV. ülés hangsúlyozta, hogy a komplex program realizálásából kivehetik a részüket olyan országok is, amelyek nem tagjai a KGST-nek. Tehát részlegesen, vagy teljes mértékben hozzájárulhatnak a már említett komplex-program megvalósításához. A termelési és technikai együttműködés a szocialista országok között nagy arányokat öltött. A komplexprogram a kapcsolatok új formáját tételezi fel, amely nemcsak az illető országok nemzetgazdaságát lesz hivatva kiegyenlíteni, hanem szilárdabb kapcsolatokat teremt az ökonómia alapvető ágai, a tudomány és technika között, mégpedig a gazdasági szervezetek és vállalatok közvetlen kapcsolatai alapján, szélesítve és megszilárdítva az államuk nemzetközi piacát, és tökéletesíti az árucsere és pénzügyi kapcsolatokat. Az új komplex-program igen magas szintű tudományos technikai és ökonómiai paraméterek alapján igyekszik megteremteni a kapcsolatokat. Előtérbe helyezi a munkatermelékenység emelését, a tudományos és technikai forradalomnak megfelelően. Az új kapcsolatok értelmében a tagországok számolnak egyes természeti források közös felhasználásával. Tárgyalások folynak a lengyel és a mongol szénmedencék építésével kapcsolatban. Közösen gyártanak a jövőben néhány hengerelt árufélét, ami jelenleg hiánycikk és a fejlődés szempontjából nagy szükség van rá. Közös erőfeszítéssel készülnek egyes igényes gyártást megkövetelő gépek és berendezések. Közösen gyártják a jövőben az elektronikus számítógépeket is. Autó-, valamint vasúti kocsik gyártását is kooperációs alapon végzik. A kémiai ipar szakaszán igen komoly együttműködés jön létre. A Szovjetunió barátainak nyersolajat ad, ezért épül a barátsági olajvezeték. Az 1975-ös évben a baráti országok 50 millió tonna olajat kapnak a Szovjetunióból. Szibériából egyedülálló gázvezetéket építenek, amely „kék fűtőanyagot“ biztosit Csehszlovákiának, Lengyelországnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, Bulgáriának és Magyarországnak. Cserébe a Szovjetunió a KGST államaitól gépeket és berendezéseket kap ipara számára. Nemrég meglátogattam a Leuna— Schwedt—Rostock—Lipcse olajvezetéket a Német Demokratikus Köztársaságban. Közel három évig dolgoztak ezen a szakaszon lengyel szakemberek. A 600 km-es újabb olajvezeték nyersanyagot biztosít a Lipcsei Kémiai Kombinát számára. Wolanski elvtárs, a lengyel épitöbrigád vezetője elmondotta, hogy ezt az olajvezetéket az NDK ilyen gyorsan nem tudta volna megépíteni, mert kevés munkaerő áll rendelkezésére. Az együttműködés nagyon előnyös volt Lengyelország számára is, mert jelentős valutát szereztek nemzetgazdaságuk megszilárdításához. Azonban nemcsak ökonómiai előnyök származtak ebből az építkezésből, hanem láthatóan megszilárdult a két ország népeinek barátsága. A lengyelek az új szocialista Németországban igazán úgy érezték magukat, mint barátok között. A szocialista integráció objektív törvényszerűség. Az új világ fejlődik és tökéletesedik. A szocialista világrendszer jelentős szakasza a KGST komplex programjának megvalósítása. A komplex programmal még mindig élénken foglalkozik a külföldi sajtó. A kommentátorok hangsúlyozzák, hogy a szocialista gazdasági integráció a jelenlegi szakasz legfontosabb eseménye a szocialista országok gazdaságának megerősítése szempontjából. Az egyetértés és a komplex-program egységes segítése nagy visszhangot váltott ki az egész világon. Bizonyltja a szocialista eszmék, gondolatok kimeríthetetlen életképességét. Й. Geraszimov APN Békés életünk biztosítéka A történelem legnagyobb esetéi közé tartozik a sztálingrádi operáció, amelynek keretében az 1942—43-as évben hat és fél hónapig 2 millió katona 26 ezer ágyúval, 2000 tankkal és ugyanennyi repülővel vívta élet-halál harcát. A szovjet tüzérség tömeges bevetése a történelmi offenzívába, 1942. november 19-én a délnyugati, doni és sztálingrádi fronton a szovjet tüzérség és rakétaegység napja lett. Az összes operációkban oroszlánrészt vállaltak a tüzérek és köztük a kétyusák. Az egybehangolt tűzerővel sikerült megsemmisíteni a fasiszták főerejét. A történelmi esemény óta már 26 év telt el, azonban a Szovjetunióban minden évben megemlékeznek róla és ilyenkor ünnepük a szovjet tüzérség és rakétaegység napját. Ma már, amint a Nagy Októberi -Szocialista Forradalom 54. évfordulóján rendezett katonai díszszemle is mutatta, a szovjet hadsereg a legkorszerűbb tüzérséggel és rakétaegységgel rendelkezik, és ez biztosítja, hogy a szocialista országokat nem rohanhatják le a háborús imperialista hatalmak. JÄN MlCATEK alezredes
