Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-17 / 28. szám

4-SZABAD FÖLDMŰVES,

1971. július 17

Jkz utóbbi évek folyamán Szlovákia területén is jelentősen Javultak az árpa átlagos hektárhozamai. Sajnos nem mondható el ugyanez a termény minőségéről. Arpatermésünk söripari értéke ingadozó és állandóan csökkenő tendenciát mutat. Ezen jelenségnek több oka is van, sőt elmondhatjuk, hogy ez a kedvezőtlen alakulás a biológiai, az agrotechnikai, a szervezési és az ökonómiai kérdések egész komplexumának hatására jött létre. A legfőbb hiányosságokat talán az alábbiakban lehetne összefoglalni:

a) lassú volt a kevésbé Intenzív fajták új fajtákkal történő helyettesítése, ami elsősorban abból ered, hogy az új fajták termesztésbevétele utáni első években viszonylag kevés vetőmag állt a termelők rendelkezésére;

b) nem került sor az árpának a búza felvásárlási árához viszonyított rendezésére, s ez nagyban befolyásolja a termelők munkáját;

c) a sörárpa felvásárlása vizuális mutatók alapján történik, s ezek nem biztosítják a termény jő minőségét. Döntő mutatóként a hektolitersúly és a mennyiség számít, míg a minőség háttérbe szorul. A termelők érdeklődésének növelése céljából mindent el kell követnünk azért, hogy fokozni tudjuk a termelőknek az áru minőségétől függővé tett anyagi érdekeltségét;

d) a mezőgazdasági gyakorlat az utóbbi években egyre több intenzív fajtát kapott. Ezen fajták némelyike hozzávetőlegesen érzékeny a külső termesztési feltételekre, s ezért a nem megfelelő helyen való termesztés során nem nyújtják azt, amire képesek, kisebb a termelés effektivitása, romlik a termény minősége;

e) az említett fajták külön fajták szerinti agrotechnikát és tápanyagpótlást igényelnek, s ezt a gyakorlat egyelőre nem volt képes biztosítani;

f) az egy hektárra elszórandó vetőmag mennyiségének meghatározásakor nem vették figyelembe az abszolút súlyt és a cslrázóképességet, s így természetesen nem volt megfelelő az egy területegységre eső egyedszám és a kalászok mennyisége sem, mivel az egyik parcellán sűrű, a másikon pedig ritka volt a növényzet;

g) a vetőmag előkészítése (osztályozás, tisztítás, csávázás) is hiányos és a használt csávázószerek hatása is gyenge volt;

Az árpatermesztés távlati fejlesztése

A sörárpa-termesztés helytelen fejlődésének okai

h) a növényápolási munkálatokat, beleértve a herbicides kezelést is, nem a fejlődési szakaszoknak megfelelően végezték, hanem esetenként és helyenként más terminusban, s ez negatív hatással volt a növényzet fejlődésére;

i) a betakarítási technológia lényegében megoldott dolog, de a legtöbb esetben nincsenek beállítva a gépek az egyes fajták feltételeinek és az aratás körülményeinek megfelelően. A gabona jelentős mértékben megkárosodik és söripari szempontból elveszti értékét. Az ezidáig használt kombájnok, főleg az SK—4, teljesítménye kicsi, s nem megfelelő a tisztító berendezésük. Az elkövetkező években ezeket a gépeket nagyobb teljesítőképességűekkel kell majd felcserélni — SKF—4 és E—512 — melyeknek tisztító berendezésük is tökéletesebb, s így nem kell a gabonát az üzemeknek még egyszer kitisztítani a kombájnok után.

A gépesítés jelenlegi foka növeli a gabonafélék, többek között az árpa

betakarítás utáni kezelésének költségeit is. A betakarítás után a sörárpánál megkezdődik a begyűjtés utáni utóérés. Ennek helyes és zavartalan lefolyásához optimális feltételekre van szükség, melyeknek kialakítása a felvásárló üzemek feladata.

Szükséges leszögezni, hogy az elmúlt években a sőrárpa betakarítás utáni kezelése nem volt olyan színvonalon, mint ahogy azt a nyersanyag — sörárpa megkívánta volna. Ezt elsősorban a technológiai berendezések és a raktározó helyiségek hiánya idézte elő. Maga a betakarítás utáni kezelés még napjainkban is a betakarítási technológia színvonala mögött kullog. Az árpát sok esetben üzemeink a padlásokon — tehénistállók stb. — tárolták, ahol lényegesen korlátozva volt a manipuláció lehetősége, s a téli hónapokban lecsapódó pára nagyban befolyásolta a tárolt gabona nedvességtartalmát és minőségének alakulását. A gabona szárítására régi típusú és

kis kapacitású szárító berendezéseket és gépeket használtak, s így sok esetben előfordult, hogy nem voltak képesek elvégezni — rossz idő esetén — az összes termékmennyiség szárítását.

A felsorolt hiányosságok eredője ott keresendő, hogy a felvásárló üzemek nem rendelkeztek megfelelő tároló heliységekkel, s így nem tudtak minden kitermelt mennyiséget felvásárolni. Az ü:zemek viszont úgy tárolták azt, ahogy éppen tudták. így aztán nem is lehet csodálkozni azon, hogy a sörárpa minősége rosszabb volt a kelleténél. Az egyes fajták szerinti tárolás lehetőségéről természetesen szó sem lehetett ilyen körülmények között.

NÉHÄNY SZŐ A FAJTÁKRÓL

A nemesitől munka értékelésekor rádöbbenünk, hogy az utóbbi 6—7 évben több söriparllag értékesebb árpafajtát adtunk a termelőknek, ám ennek ellenére még napjainkban is sok olyan fajta van termesztésben, melyek már egyáltalán nem felelnek meg a söripar követelményeinek.

A sőrárpa és az előállított maláta elbírálása arra enged következtetni, hogy a fajtaösszetétel nem egészen megfelelő. A legjobb fajták közé — minőség szempontjából — tartozik a Sladár, Diamant, Branišovický C és a Valtický árpa. Ezen fajták kitűnő alapanyagul szolgálnak a malátagyártás számára, s a legjobb hozamokat a répatermelő körzetekben biztosítják.

A következő csoportba az Ekonóm, a Jantár és a Dvoran sorolható be. A termelők részéről több figyelmet kell majd szentelni a Dvorannak, amely a nálunk legjobban elterjedt

A vegyszeres kezelés intenzitása is nagy mértékben befolyásolja a végső hozamalakulást. foto: —bor—

10 fajta közül a söripar szempontjából az utolsó előtti helyen végzett.

Ezen fajták után már csak olyan árpákat lehet megemlíteni, melyeknél minden minőségi mutatóban lényeges hiányosság észlelhető. Ide tartoznak a legújabban kinemesített fajták, a rajonizált fajták közül a Denár és a Výnosný, a legutolsó helyen pedig a Merkúr végzett, melynek söripari szempontból abszolút nincs jelentősége. Ezen fajtát a legrövidebb időn belül ki kell sorolni a termelésből.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a sörárpa minősége nagy mértékben függ a termesztett fajtától. A nemesítő munkák folyamán csak néhány minőségi mutatót vettek figyelembe. Ezen mutatók helyes mivolta azonban a világpiac napjainkban tapasztalható egyre növekvő tendenciája mellett nem elégséges. A további nemesítések alkalmával már minden minőségi mutatóra nagy gondot kell fordítani, s azok alakulását a feldolgozó ipar és a világpiac követelményeinek megfelelően kell irányítani és szorgalmazni.

A nemesítési feladatok összevonása és a nemesítő állomások szakosítása következtében Szlovákia területén már csak két helyen, Sládkoviöovón és Irebisovban foglalkoznak a tavaszi árpa nemesítésével. Ezeken az állomásokon 3 nemesítő mindössze

11 hektár területen végzi a szóbanforgó növény nemesítési munkálatait. Csehországban ezzel szemben 7 nemesítő állomás 17 nemesítője és kutatója végzi ugyanezeket a feladatokat, összesen 54 hektáron.

A nemesítés terjedelme és Intenzitása szakaszán a két terület között lényeges eltérés mutatkozik, s kérdés, hogy mindez nem vezet-e majd a Szlovákiában folytatott nemesítés lemaradásához? 1970-ben összesen 32 új fajtát soroltak be a kísérleti megfigyelésekbe, de ebből csak 6 volt Szlovákiából.

Amint a fentiekből is kitűnik, sok még a tennivalónk, ha azt akarjuk, hogy az árpatermesztésben az eddigieknél jobb eredményeket érjünk el, s minőségileg és mennyiségileg is eleget tudjunk tenni a söripar igényeinek.

(k á d e к )

(Következik: Fedezzük a szükségletet 1971—1975-ben?)

A Csetis/lmrak Mt/oga/tagi Akadémia Iuiloinanvns es Míisraki Ismereneriesito Inie/eienek ho/lemenvei

A rotációs talajművelő gépek használata a gyakorlatban

A rotációs talajműveléssel már mintegy 50 évvel ezelőtt is kísérleteztek. Az egyes műveleteket a talajmarók, rotációs talajművelő gépek segítségével végezték el. Ez a módszer azonban nem vált be teljes mértékben, mivel nagyban hozzájárult a talajszerkezet nem kívánatos megbontásához. A zöldségtermesztésre alkalmas, szilárd struktúrával rendelkező humusztalajnkon, vagy a mocsaras rétek földjének megmunkálása során azonban jó eredményt értek el ezzel a módszerrel. A jelenleg forgalomban levő, jelentős mértékben átalakított, módosított rotációs talajművelő gépek sikeres alkalmazását is befolyásolja a talajszerkezet milyensége. A ma használt rotációs talajművelő gépek már sokkal tökéletesebb munkát végeznek, ami nem is csoda, hiszen az évek folyamán ezeket a gépeket egyre tökéletesebbé tettük. A rotációs talajművelő gépek konstrukciója a talajművelésben történő kihasználás szerint változik:

a) rotációs talajporhanyítók (rotavátorok) — a sekélyebb talajművelést szolgálják;

b) rotációs kultivátoros sarabolók és töltögető ekék;

c) rotációs ekék — a szántóréteg teljes mélységéig történő megszántására vagy a nehezebb talajművelésre használjuk.

A felsorolt gépek a nehéz talajokon is jó minőségű munkát végeznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a hagyományos talajművelő gépeket, illetve azok munkáját teljes mértékben helyettesíteni lehet a szőbanforgó rotációs talajművelő gépekkel. El kell ismerni azonban, hogy kitűnő munkájuk révén megfelelően kiegészítik a hagyományos gépekkel végzett talajművelést. A rotációs talajművelő gépeknek természetesen vannak előnyei — kitűnő munkát végeznek a porhanyítás, a keverés és gyomirtás során, csökkentik a szükséges műveletek számát, az energia és az élőmunka szükségletét — és hátrányai (kisebb haladási sebesség, kisebb teljesítmény stb.) is. Ennek ellenére nagy érdeklődés mutatkozik — nemcsak a mezőgazdaságban — ezek iránt a gépek iránt, hiszen köztudomású, hogy a nehéz talajokon is elsőrendű munkát végeznek.

Az elvégzett munka minősége és a gépek körzetenkénti kihasználása

A hagyományos talajművelés során aránylag sokféle gépre van szükség, mert egy gép sem képes önmagában eleget tenni az igényes növények talajelőkészítésével kapcsolatos összes agrotechnikai követelményeknek. Minden gép csak egy-egy feladat elvégzésére alkalmas. Ezzel szemben a rotációs talajművelő gépek egyszerre többféle hagyományos gép munkáját is képesek elvégezni.

A szemcsésség és a struktúra szilárdsága alapján a talaj különféleképpen reagál á rotációs gépek késeinek munkájára. A rotációs talajművelés következményei a nehéz és a középnehéz talajokon a legkedvezőbbek, viszont a könnyebb és a homoktalajokon kevésbé megfelelőek, sőt néha rossz hatásúak. A rotációs gépek előnyét a nyugat-szlavákiai és a kelet-szlovákiai körzetekben levő szárazabb vidékeken lehet legjobban kihasználni. A rotációs gépek alkalmazásakor figyelembe kell venni a talaj nedvességtartalmát is. Ebből a szempontból a mértékletesen nedves talaj a legmegfelelőbb.

A rotavátor, főleg a kedvezőtlen talajviszonyok között, sok esetben nélkülözhetetlen, mert ilyen helyeken a hagyományos gépek csak nehezen tudnak dolgozni, s a munka minősége nem éri el a megkívánt szintet. A rotációs talajművelés jó hatása ilyen esetekben főleg a növényzet fejlődésének intenzitásában és a hozamalakulásban mutatkozik meg. A rotációs talajművelő gépek a dombos területeken is jó munkát végeznek.

A rotációs talajművelő gépek gyakorlati alkalmazhatósága

A rotációs gépeket igen sokoldalúan ki lehet használni a termelésben. A sokoldalú felhasználhatóság szakaszán a rotációs talajporhanyítók és a sarabolók jeleskednek.

A rotációs talajporhanyítők (rotavátorok) közül leginkább a hazai gyártmányú KRN—180, esetleg az angol Howard EMC—70 jelzésű gépek használatosak, melyeknek gyakorlati alkalmazása valóban sokoldalú.

A KASZÄLÖK GYORSÍTOTT FELÜJlTÄSA: a rotációs munkagépek mindenféle talajviszony esetén jó munkát végeznek, segítségükkel több munkafolyamatot lehet elvégezni egyszerre, s így a gazdaságosság szempontjából sem mutatkoznak hiányosságok. Ezen gépek használata annál gazdaságosabb, minél fokozottabb mértékben helyettesítik a hagyományos gépeket.

AZ ŐSZI VETEMÉNYEK ELŐKÉSZÍTÉSE: normális körülmények között ezen műveleteknél a szóbanforgó gépeket nem használjuk, mert bár jól, de aránylag lassan dolgoznak. Főleg a mostohább talajviszonyok teszik szükségessé használatba vételüket. A nyugat-szlovákiai kerületben megállapították például, hogy a száraz, nehéz talajokon a talajelőkészítés során a rotavátorok munkája 4—7 hagyományos műveletet helyettesített, a szántót 17—19 cm mélyen kellően előkészítették, s ezzel nemcsak a növényzet gyorsabb, de egyenletesebb kezeléséhez is hozzájárultak. Ilyen esetekben használatuk kifizetődő, viszont normális körülmények között ökonómiai szempontból inkább a hagyományos gépeket részesítik előnyben.

TAVASZI TALAJELÖKÉSZlTÉS: az előző munkálatokhoz hasonlóan, kedvező feltételek esetén inkább a hagyományos gépekkel dolgozunk, mert nagyobb a napi teljesítményük, kisebb a ráfordítás. A fokozott talajnedvesség esetén általában elhúzódik a talajelőkészítés, ilyenkor a rotavárok nagy segítséget nyújthatnak a cukorrépa magágyának elkészítésében. Hasonlóan járhatunk el a burgonya esetében is. A rotavátorok elősegítik az agrotechnikai határidők betartását, a növényzet időbeni kelését és egyenletes fejlődését, ami — főleg a cukorrépánál, burgonyánál és a kukoricánál — 8—18 százalékos

hozamnövekedéssel is járhat. A gabonafélék talajelőkészítését nem ajánlatos rotavátorokkal végezni, mert az egyrészt költséges, másrészt felesleges, ráadásul sok levegő jut a talajba, gyorsabb a szerves anyagok mineralizálódása, ásványosodása, roszszabb a magvak vízellátása, egyenletlen lesz a kelés, rosszabbodik a begyökerezés stb. A technikai növények talajelökészftésénél is jól alkalmazhatók a szóbanforgó gépek, mivel ezek a növények igen igényesek a jó vetőágyra, s a rotavátorok kitűnő talajelőkészítést végeznek. Hasonló a helyzet a szántóföldi zöldségtermesztés, valamint az eper és a ribizli esetében is.

A KÖZTES NÖVÉNYEK ÉS A KEVERÉKEK TALAJELÖKÉSZlTÉSE: a rotációs talajművelés, főleg a száraz talajviszonyok közöt mondható sikeresnek, mert elősegíti a talaj helyes vízgazdálkodását, ami a nevezett növények fejlődésében döntő fontosságú lehet. Ezen tényező következtében nem egy esetben 5—50 százalékkal nagyobb hozamra tettek szert a szóbanforgó növények termelői. A normális vagy annál nagyobb menynyiségű talajnedvességgel rendelkező helyeken a rotavátorok munkája nem ilyen sikeres.

TARLÖHÄNTÄS, TRAGYALESZANTÄS: a tarlóhántás műveletét csak ott végezzük rotavátorokkal, ahol a hagyományos gépeket nehezen lehetne üzemeltetni, vagy azok rossz teljesítményt nyújtanának. Az organikus anyagok leszántása szempontjából minden termelési körzetben sikeresen lehet alkalmazni a rotavátorokat. A túl magas zöld növényzetet, vagy szalmát azonban előzőleg apróra vágva el kell teríteni a parcellán, hogy a gép tökéletes munkát tudjon végezni. A különféle trágyák leszán-' tását is meg lehet valósítani a rotavátorok segftséfével.

GYOMIRTÁS: a rotációs talajművelő gépek használata következtében 30 százalékkal csökken az egyéves gyomok elterjedése, de az ellenálló gyomok irtásának sikeresége érdekében legalább kétszer — 2—4 hetes időközben — kell megmunkálni a talajt, 15—18 cm mélységig. Az esős idő csökkenti a nevezett művelet hatásfokát.

* * •

(A következő folytatásban a rotációs saraboló, a rotációs töltögetőeke és a rotációs eke

gyakorlati alkalmazásával foglalkozunk majd — a szerk. megjegyzése.)

Gyengébb

a múlt évinél

Annak ellenére, hogy egyes helyeken bizony tetemes károkat okozott az időjárás, ebben az évben is jó, de a múlt évinél gyengébb hozamokra van kilátás repcéből. A repce érése nem volt egyenletes az ország területén, s így a bétákarítátási munkák alakulása is ehhez igazodik. Természetesen az esős időjárás sem kedvezett a nevezett munkálatoknak.

A nyitrai járásban 780 hektáron termesztettek repcét ebben az évben. A kilátások szerint 18—18 q átlagos hektárhozammal számolnak, járási méretben. Persze vannak olyan gazdaságok is, ahol elérik, sőt talán túl is lépik a 20 q átlaghozamot.

A jelšovcei szövetkezet határában békésen zümmögött a rendrakó,.

s Márton Lajos csoportvezető elégedetten íigyelte a terhétől hajladozó repcét. Tőle tudtam meg, hogy a szövetkezet 35 hektáron termel őszi repcét. Ebben az évben is jó hozamra számítanak. Előreláthatólag 20 mázsa termést takrítanak majd be egy hektárról átlagosan.

Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban 920 hektár repce termését kell betakarítani. Itt sem volt valami kíméletes az időjárás a termelőkhöz. Járási méretben 17—18 mázsa átlaghozamra van kilátás.

A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban 1159 hektáron termesztik a járás mezőgazdasági üzemei a szóbanforgó növényféleséget. A járási mezőgazdasági társulás felelős dolgozóinak nyilatkozata alapján 18 mázsás átlagos hektárhozamot értek el repcéből ebben az évben.

—dek—