Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-27 / 47. szám
Helyes tápanyagellátás Mrva József mérnök i^ülfőldi és hazai kísérle“ tek egész sora igazolja, hogy о szőlőtermesztés alfaomegája a szakszerű tápanyagellátás. Hiszen amíg a múltban' úgy tudtuk, hogy a maximális termésátlag eléréséhez 12 féle tápanyagra van szükség, jelenleg már 43 elem részvételéről beszélnek a tudományos dolgozók. Természetes, hogy a felhasznált tápanyagoknak, illetve nyomelemeknek helyesen ki kell egészíteniük egymást, mert amint tudjuk, a termés nagysága mindig a legkisebb menynyiségben jelenlevő elemhez igazodik. Ezt tudomásul kell vennünk s ennek megfelelő trágyázási tervre lesz szükségünk. Mivel ez a növény évtizedeken keresztül a helyén marad, telepítése előtt juttatjuk számára azokat a tápanyagokat, amelyek fejlődését, majd termését élete folyamán biztosítják. A szőlő a talajjal szemben nem igényes, különösen ha elegendő tápanyag áll rendelkezésre. Ellenben ha a növény nem jut elegendő mennyiségű és összetételű tápanyaghoz, növekedése lassú, különböző betegségekre hajlamos és táplálék hiányában el is pusztulhat. A tőkék gyökerei mélyen hatolnak a talajba, így a tápanyagokat sokkal nagyobb területről, illetve mélységből gyűjti össze, mint más egyéb gazdasági növény. Viszont természetszerű, hogy csak azokat az anyagokat tudja felvenni, amelyek közvetlen a gyökereknél helyezkednek el. Ezt a tényt, főleg azoknál a műtrágyaféleségeknél (foszfor) kell figyelembe vennünk, amelyeknek mozgási körzete kicsi. Bár Szlovákia déli részein mindenütt megterem a szőlő, mégis olyan talajokat válaszszunk. telepítésére, amelynek levegőcseréje kifogástalan és a gyökérzóna számára elegendő oxigént biztosít. További fontos követelmény a helyes vízgazdálkodás, a tápanyag jelenléte és nem utolsó sorban a napfény. Tapasztalataink szerint a szőlő gyökereinek zöme mintegy 20—60 cm mélységben helyezkedik el, ennélfogva a szükséges tápanyagokat 0—60 cm mélységig dolgozzuk a talajba. Csallóközben a termőszőlők gyakori betegsége, a klorózis. Ezt számos elmulasztott követelmény idézi elő. Hat évig tartó kísérleti eredményeink során megállapítottuk, hogy a koranyári klorózis megjelenése a májusi—júniusi hideg esők, hűvös időjárás, hideg-meleg gyors váltakozásának, valamint a talaj magasfokú mésztartalmúnak következménye. Köztudomású, hogy a szőlő két gyökérrendszerén (alsó és felső) táplálkozik. Száraz tavaszon megtörténhet, hogy a felső gyökérzóna nem juttat tápanyagot a növény siámára, mert a gyökerek csakis oldott állapotban veszik fel, melyhez vízre van szükség. A klorózist a gyökérrendszer rossz levegőzése, illetve amint mondottuk a talaj magas mésztartalma idézi elő. A Dunamentén a talajban lévő mész-' készlet eléri a 20—30 °/o-ot, de 50—60 százalék mésztartalommal is találkozunk. Kötött talajokon viszont az elmulasztott agrotechnika lehet a klorózis előidézője. Például kiadósabb esőzések után a gyökérzet savanyú kémhatású anyagokat termel, amelyek feloldják a meszel, széndioxid keletkezik, amely a talajban marad. S ha ez nem tud szabadulni onnan, a hajszálgyökereket mérgezi, amelyek elhalnak. Minél tovább fejti ki hatását, annál nagyobb károkat okoz, sőt az egész gyökérzónát, tehát a tőkéket is elpusztíthatja. Megtörténik, hogy a klorózisban szenvedő növények minden gyógyítás nélkül rendbejönnek. Például ha a feltételezett esőzések után jobbra fordul az idő s ezt követően saraboljuk, kapáljuk a növényt, a talajban lévő nem kívánatos gázok eltávoznak, amelyek addig kárt okoztak. Amint fentebb mondottam Dél-Szlovákiában sok a meszes talaj, mégis termeljük a szőlőt. Természetes olyan területet választunk e célra, ahol A klorőzisban szenvedő tőkék gyökérzónája kevesebb a mész. Könnyű homoktalajokon a 20—25 °/o-os mészmennyiság nem ártalmas. Viszont nehéz talajokon a 3— 5 %-os mész jelenléte már kárt okozhat. Azt is kell tudnunk, hogy a talaj mésztartalmúnak káros hatását az időjárás, a tápanyag milyensége és menynyisége is befolyásolja. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az egyes szőlőfajták nem reagálnak egyformán a magas mésztartalomra. A Fehér és Piros saszla, Müller Thurgau, Zöldszilváni és a Piros-Fehér veltlini fajták nagyon érzékenyek. Viszont ugyanazon a helyen jó egészségi állapotnak örvend az Olasz rialmg, Sauvignon és részben a Burgundi. Piros . fajtákból legérzékenyebb a Kékfrankos. Például a Kék portugáli és a Szentlőrinci nem reagál érzékenyen a mészre. Az elmondottakból kitűnik, nagyon fontos teendő, telepítés előtt vizsgáltassuk meg a talajt, alkalmas-e szőlő telepítésére. Ekkor azt is megtudjuk, milyen tápanyagokat tartalmaz, hogy a hiányzó mennyiséget még ültetés előtt pótolni tudjuk. Ha a talaj savanyú kémhatású, azaz szénsavas meszet npm tartalmaz, ekkor a műtrágyával együtt a talaj semlegesítéséhez szükséges meszet is adagolnunk kell. A szántást már a fordítás előtt egy-két hónapival előbb el kell végeznünk, hogy a földbe juttatott tájjanyagok a fordítás alkalmával ne alulra, hanem a gyökerek zónájába egyenletesen helyezkedjenek el. Telepítéskor a szükséges műtrágyák mennyiségét a talajelemzés alapján állapítjuk meg. Az utóbbi időben történő talajelemzésekből kitűnt, hogy nemcsak foszfor és káli, hanem magnézium, vas és egyéb nyomelem is hiányzik a talajból. Ezért már az alaptrágyázás alkalmával ajánlatos — főleg a kötöttebb és meszes talajokon, ahol gyakran fellép a szőlőklorózis —, hogy nagyobb mennyiségű Kieseritet és vasgálicot dolgozzunk a talajba. Minden esetre olyan anyagokkal kell pótolnunk a hiányzó tápanyagokat és nyomelemeket, amelyek rendelkezésünkre állanak. Ilyen műtrágya a Cererit — számos nyomelemet tartalmaz — azonban drága és iparunk nem gyárt belőle annyit, hogy elegendő legyen a szőlőre. Jelenleg újabb nyomelemeket tartalmazó anyagot hoztunk forgalomba, mégpedig a Synborit C-t. Ebből minden felhasznált 10 mázsa műtrágyára 15 kg alkalmazását ajánljuk.' Például ha a talaj előkészítésekor hektáronként 20 mázsa NPK-t adagolunk, úgy ehhez 30 kg Synboritot adjunk. Sajnos, jelenleg még keveset gyártunk belőle. Megfigyeléseink szerint a gyakorlatban magnéziummal nem trágyázunk. Igaz ugyan, hogy jelenleg a nitrogén műtrágyához 2 % magnéziumot kevernek, de ez néhol kevés. A savanyú talajokra nagyon ajánlatos a Dolomitos mészkő (Dolomitický vápenec). A mésztartalmú talajokra felhasználható a Kieserit (három évenként 3—5.mázsa). A nagyüzemek vagonszámra beszerezhetik. Alkalmazásától ez ideig Idegenkedtek a szőlészek, de elérkezett az ideje, hogy éljünk az adott lehetőséggel. Köztudomású, hogy a talajra kiszórt, tápanyag egy bizonyos része nem jut el a gyökérrendszerhez. Magyarországon dr. Kozák megállapította, hogy a homokban négy cm mélyen bejuttatott szuperfoszfátnak csupán két °/o-a jutott lejjebb az egész nyár folyamán két cm-rel, vagyis hat cm mélységet ért el. A foszfor 98 százaléka tehát ott maradt, amilyen mélységben bedolgozták. A foszforsav mozgása szinte minimális. A kálium a falaj szerkezetétől függően mozog, de az agyagtalajokba nehezen jut mélyebbre. A nitrogén nagy mozgása közismert. Telepítés előtt tehát az alaptrágyázást a fent elmondottak figyelembevételével végezzük. Ezek szerint 20 cm-től 60 cm-es mélységbe juttatjuk a foszfort és a káliumos műtrágyákat. Ezeket a talaj fordítása előtt szórjuk a földre. A műtrágyafélék mennyisége elérheti a 20—40 métermázsát. A külföldi termesztők egyre emelik az adagokat, még 50 mázsát is felhasználnak. Senki se féljen, hogy pl. a foszfor kimosódik, elveszik a talajból. Lekötődik s idő múltán a növény helyben találja a számára szükséges tápanyagot. Természetes, hogy mind a savanyú, mind a túlságos meszes talajokon a foszfor nehezen érvényesül. A szőlő trágyázását könnyű, középkötött és nehéz talajokon megkülönböztetett gonddal kell végezni. A kötött talajokon a szőlő fedése után a foszfort és a káliumot mély barázdákba juttatjuk a talajba. Legalkalmasabb, ha a sorok között két barázdát mélyítünk. Három évenként a szervestrágyázást ugyancsak mély barázdákba adagoljuk. A telepítés hatodik éve után az Istállőtrágyát vitahummal, illetve ipari szervestrágyákkal is helyettesíthetjük. Ha istállótrágyát alkalmazunk, úgy erre szórjuk a foszfort és káliumot is. Minél jobban csatlakozik a foszfor és kálium az istállótrágyával, annál kisebb mértékben kötődik a talajban levő mésszel a foszfor. Jelenleg már arra törekszünk, hogy egyszerre . három évre szóló műtrágyát adjunk a szervestrágyával egyidőben. A kötött talajokon érett istállótrágyát adjunk, míg a könnyű, homokos talajokon a szalmástrágyát szintén foszforral vagy káliummal egyetemben. A nitrogén tartalmú műtrágyákat azonban csak tavasszal juttassuk a talajba. ) a gazdag termés záloga Ha a trágyázást követő évben csupán műtrágyát adunk a növény számára, ne szántsuk ki az előbbi esztendőben jól elhelyezett szervestrágyát — az előző évvel szemben sekélyebb barázdát húzzunk. Mivel homoktalajokon a kálium is hamar kimosódik, úgy ezt is tavasszal juttassuk a talajba. Kötött talajok esetében rendszerint fakadás után, az első saraboláskor adjunk nitrogénműtrágyát. Ugyanis a kötöttebb humuszban gazdag talajokon az első felmelegedés után elegendő tápanyag halmozódik fel, így a szőlő rügyei egyenletesen kipattannak. Ilyen esetben nitrogént csak a növekedés kezdetén május elején adjunk, hogy virágzás alatt a tápanyag már a növény rendelkezésére álljon. Amíg a kötött talajokon 120 kg nitrogént adunk hektáronként, homoktalajokon 140 kg szükséges. Ebből fakadás előtt 70 kg-ot, virágzás előtt 30—40 kg-ot, míg virágzás után a hátralevő részt juttatjuk a talajba. Amíg a foszfort minden esetben leszántjuk, a nitrogént a talaj felszínére szórjuk. Homoktalajokon a soroktól számítva 40— 50 cm-re sávosan vetjük. Tenyészidőben a szőlő tápanyagellátásához szükséges nyomelemek permettrágyázással is pótolhatók. Erre alkalmas anyag áll rendelkezésre, mégpedig a Mikrola, mely koncentrált nyomelemként folyadék formában kerül forgalomba. Felhasználása egyszerű, hiszen a kékgálicon kívül minden növényvédőszerrel keverhető. Ezer liter vízhez, illetve permetléhez egy liter Mikrolát keverünk. Ezzel az egész tőkét bepermetezzük — tehát ne csak a fiatal hajtásokat, leveleket — mert főleg az idősebb levelek juttatják a tőkék számára a legtöbb tápanyagot. A permetezést reggel hattól, tíz óráig végezzük, lehetőleg borús időben. Ugyanis ezekben az órákban a levelek légzőnyílásain több tápanyag jut a növénynek. A permetezést egy héttel a virágzás előtt, a második permetezést tíz nappal virágzás után, harmadszor pedig akkor kezeljük Mikrolával a szőlőt, ha a bogyók puhulni kezdenek. A tenyészidő folyamán legalább háromszor alkalmazzuk. Azokon a területeken, ahol a klorozis gyakran fellép, három évenként 3—5 mázsa vasgálic alkalmazása ajánlatos. Ha a műtrágyázással egyidőben Synboritot is adunk, úgy az anyagokat hektáronként 8—10 mázsa barna szénporral keverve juttassuk a talajba. Ugyanis a barna szénpor megvédi a tápanyagokat a mésszel szemben s. a növény számára felvehető állapotban tárolja. Egyébként is a szénpor többszörösen segíti a műtrágya hatásút s jtékonyan befolyásolja a talaj biológiai életét. Zöldtrágyázással szintén javíthatjuk a talaj erőnléti állapotát. Különösen alkalmasak erre a széles sortávon telepített szőlőterületek. Zöldtrágyázásra vethetünk őszi bükkönyt búzával vagy rozzsal 1:3 arányban a bükköny javára. Az őszszel vetett növényt május 15-ig késedelem nélkül juttassuk a talajba. Tavasszal ne vessünk zöldtrágya növényeket, mert gyakorlatból tudjuk, hogy ez 10—20 százalékkal csökkent-’ heti a Üektárhozamokat, mivel tenyészideje folyamán nagyon sok vizet elvon a főnövény elől. Bármilyen formában is oldjuk meg a szőlő tápanyagellátását, ezt többszörösen meghálálja. Ha már egyszer elhatároztuk, hogy szőlőt termelünk, szakszerű trágyázásai segítsük elő, hogy gazdag terméssel fizessen. MRVA JÓZSEF mérnök előadása nyomán Lejegyezte: Sándor Gábor Szőlőtrágyázási kísérletek edényekben Talajlazító és mélytrágyázó gép fejlesztésben S I A Szovjetunió nagy részében a tél négy-öt hónapig is eltart, északon pedig majdnem egész évben. Természetesen a lakosság ezeken a területeken is friss zöldséget és gyümölcsöt igényel. Ezekután felmerül a kérdés, lehet-e a napfényt müvilágítással helyettesíteni? A kertészek már régóta törik a fejüket ezen a problémán. Eleinte az üvegházakat csak közönséges izzólámpákkal világították meg. Azonban ami az emberi szemnek elegendő, az a növénynek csupán szürkület. A fény sárga színe okozza, hogy a növények száraikat a fény falé nyújtó-Műnapfény az iivegházban gatják, amelyek aztán túl vékonyakká fejlődnek. Az erősebb égők nagy meleget fejlesztenek s a fölös infravörös sugarak megégethetik a növényt. Még a legjobb fényforrás is, a -xenen izzólámpák, amelyek a napfényhez hasonló sugarakat adnak, túb nagy hőáramlást idéznek elő, amelyek túlhaladják a növény számára hasznos aktív .kisugárzást. Hővédő nélkül azután a növények a nagy melegtől hervadnak. Jurij Filipovský, a Moszkvai Energetikai Intézet adjunktusa a Szovjetunió Tudományos Akadémia levelező tagja Anatolij Nicsiporovics vezetése mellett javasolta az izzólámpa felületét interferens réteggel bevonni, ami visszaveri az infravörös hősugarakat. A visszavert sugarak az izzó gázon áthaladva plazmává változnak s rendszerint sok idegenszerű részecskéket tartalmaznak. Az infravörös sugarak ezeknek átadják melegük egy részét. Mivel á falaktól sokszorosan visszaverődnek, a sugarak hasznos úthossza ' rendkívül nagy, úgyhugy az infravörös sugárzás hővé változik, ami a vízzel telített védőburkolatba hatol. A felmelegedett vizet aztán az üvegházak fűtésére s a növények öntözésére használják fel. Az interferens , réteggel bevont xene izzólámpák lehetővé tették az egyenletes intenzív megvilágítás elérését, amilyet fényes nappal a Nap nyújt. Mivel az infravörös sugárzás semlegesítve van a növényeket nem fenyegeti a „hőguta“ s a gazdag fénymennyiség hathatósan meggyorsítja a fotoszintézist. A kísérletek azt bizonyítják, hogy az újizzólámpák hatása a közönséges izzólámpákkal szemben a háromszorosára nőtt, s ugyanazon feltételek mellett a mezőgazdasági növények kétszer olyan gyorsan növekednek.
