Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-27 / 47. szám
1971. november 27. SZABAD FÖLDMŰVES Gyakran mondják a szülők büszkén, elégedetten: „Az én gyermekemet nem féltem, nagyon jól tud alkalmazkodni ..Megérteni a szülőket, hiszen a létfenntartás fizikai, szellemi téren elképzelhetetlen e képesség nélkül. Ösztön is, tudatosan fejleszthető magatartás is. Az orvostudomány és az alkalmazott pszichológia egyaránt a személyiség károsodásának tekinti az alkalmazkodóképesség hiányát, rendellenességeit. Ez természetes. De az új helyen, új helyzetben tül gyorsan, túl könynyen alkalmazkodó gyermek szülei ne tekintsék ezt egyértelműen pozitív tulajdonságnak. Gyanútlanságuknak, esetleg saját maguk érezhetik leghamarabb a hátrányait. Tudom, a szülőkre váró csalódásokat a Iegjóindulatúbb tanács, a leggondosabb megelőzés sem tudja mindenkor megakadályozni. Mégis elmesélnék két tanulságos esetet: Sokgyermekes családban szokás a legkisebbet „agyonszeretni“. A szülők és a nagyszülők mellett a felnőttebb testvérek szeretetét is élvezte a későn érkezett kisfiú. Szépsége, kedvessége idegeneket is gyorsan megnyert. Mindig sok barát forgolódott körülötte. Derűs, magabiztos, harmonikus Alkalmazkodás lénye vonzóvá tette. Ogy tönt, ez a kisfiú arra született, hogy a család kedvence, szívderítője legyen. Tartott mindez addig, amíg anyagilag függött a családtól. Amint megvolt a jó szakma, szép fizetés, fényes esküvő, ajándékok és lakás, megszűnt az alkalmazkodás. Sőt a legártatlanabb érdeklődő szóra sorra-rendre megkapták a családtagok a viszontkérdést: „Mi közöd hozzá?“ Időbe telt, amíg a család különböző korú, de érzelmileg egyformán megbántott tagjai megértették: otthon is kitűnően „alkalmazkodott“ kedvencük. Érdeklődését, mosolyát, segítőkészségét mindig bőkezűen honorálták. Mégsem fordult meg a fejükben, hogy mindez mögött tehetséges, kifinomult önzés rejlik. Márpedig így van. Mostmár kibújt a szög a zsákból. Lehet rajta szomorkodni, el lehet ítélni, de ez mit sem változtat a lényegen. A különváltan élő szülők közös gyermekét, a kislányt négyesztendős kora ót édesanyja nevelte, erején felül költött rá, ne érezze, hogy nincs apja. A külföldön élő apáról csak szűkszavúan, tárgyilagosan beszélt a kislánnyal. A hébe-korba érkező ajándékokért köszönőlevelet Íratott az apának. Megértette a fölserdült nagylány örömét, hogy szívesen utazik apjához látogatóba. Külföldi ntazás, saját apjával való találkozás örömet adó élmények. Csak menjen. Érezze jól magát. Érzékeny búcsú. A mama szemében néhány könnycsepp. De semmi rossz érzés. Hiszen három hét múlva ismét együtt lesznek. Gondolom, sejtik már, amire az áldozatkész, gyanútlan mama nem is gondolt. Ez a kislány ét gyorsan és könnyen alkalmazkodott a klímához csakúgy, mint új szüleihez. Érthető, hiszen a papa másodszor gazdag asszonyt vett feleségül. Nem volt gyerekük. A magasabb életszínvonal, a nagystílűbb élet olyan új helyzet, amelyhez minden ember könnyen alkalmazkodik. Mennyivel könnyebben ez az önző kislány. Eleinte még írt a mamának egykét magyarázó levelet. Mostanában azonban már csak színes, érdekes levelezőlapokon „küldi üdvözletét“. Még szép tőle, hogy közben nem felejtette el a címet. R. E. LülekmeMö így nevezték az 1930-as években a kosztümkabát vagy zakó alatt viselt ujjatlan, rövid mellényt. A mai divat szívesen eleveníti fel ezt az időszakot. Divatos az 1930-as ruhaforma, frizura, kozmetika — még a divatlapok betűi is visszatérnek. Tartsuk meg tehát a kis kiegészítő darab szép elnevezését. Leginkább kötéssel, horgolással készül, de van rojtozott szélű bőr vagy hímzéssel díszített textilmellényke is. Népszerűségüket bizonyítja, hogy a külföldi kirakatoknak ők a „sztárjai“. Egy-egy vidám mintájú, élénk színű, pici lélekmelegítő többe kerül olykor, mint egy pulóver. A lélekmelegítő-sorozat darabjai: 1. Több színű fonalból kötött, jó illik egyszínű szövetruhához; 2. sima és rizskötésű mintával kötött fvagy horgolt); 3. bőrből készült rojtos szélű; 4. sima kötésű, hímzett szívvel; 5. szőrhímzéssel díszített fehér filc; 6. diagonálcsíkos horgolású, divatos férfiak részére. _ S. Nagy Anna OSZD hét felé Ол. jtiobt/bM' Az idősebbek közül sokan emlékeznek még a felszabadulás előtti mostoha időkre, amikor még ez a közmondás járta: „Hullik a fa levele, múlik a szolga becsületei“ A valóság talajában fogant ez a közmondás, ősszel, amikor már minden betakarult a határból, némely gazdánál tűrhetetlenül bántak a feleslegessé vált szolgalegénnyel. Azt tartották: ha bírod, úgy is jó, ha nem, még jobb ... Ilyen helyzetbe került Pista is, aki tűrte-türte a sorsát. Mit is tehetett volna mást? Hiszen otthon még négy kis testvére várta a midennapi betevő falatot. Am egyszer az ő türelmének is végeszakadt. Fáradságos napi munka után vacsorázni hívták. Rögvest meglátta, hogy a gazda és családja elé tálalt tészta bőségesen mákos, cukros, zsíros. A nyál is összefutott Pista szájában. Neki is készítettek ugyan „mákos tésztát“, de milyet? Nem látott az se zsírozót, se cukrot, s mák is csak imitt-amott hivalkodott a szegényes tésztán. Erre a mi Pistánk kiszaladt, de mindjárt vissza is jött. Ostorral. S ezzel az állat fegyelmező eszközzel csépelni kezdte a tésztát. De oly nekikeseredett hévvel, hogy a tésztagubanc a padlásig szökött. Pista közben szitkozódott: — Az anyja köcsögit ennek a fránya csikmáknak, hol csavargóit ez a porció, amikor a többit cukrozták, mákozták?!.., A gazdának fejébe szaladt menten a vér, s dühösen rámordult szolgálára: — Megbolondultál, ebadta legénye? — Nem én, gazduram — felelte kissé lecsillapodva Pista <—, csak móresre tanítom ezt a haszontalan, buta csikmákot. * Négy évtized múlt el azóta, s nagyot fordult a világ kereke. A rosszra nem szívesen emlékszik az ember. De most a választásokat megelőző időszakban sok szó esik falvainkon a múlt és jelen összehasonlításáról. Pista bácst — az egykori szolgalegény — gyakran felidézi keserves múltját: legénykoráról beszél gyermekeinek, hivatalnok-lányának, tanító-fiának. S ők szívesen hallgatják, hiszen nem kitalált mese, amiről apjuk beszél, hanem a múlt keserves valósága. Lánya, fia megérti, tudja, hogy a múltra emlékezve becsülhető igazán, elfogulatlanul a jelen, s formálható még szebbé, napsugárasabbá a békés jövő. Hamerlíkné A REHABILITÁCIÓ Az ember sokszor hadija, olvassa, talán még mondja is ezt a szét, anélkül, hogy pontosan tudná, mit fs jelent, mi is van mögötte. Pedig a rehabilitáció nagyon fontos kérdés; nemcsak egészségügyi, orvosi, szociális, hanem társadalmi, sőt sokrétű emberi jelentősége is van. A szó latin eredetű. Értelme: visszafogadás, visszahelyezés. Tágabb értelembe«,- talpraállító«. Vajon mit is jelent ez a mindennapi gyakorlatban? Nézzük mai meghatározását a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet fogalmazása szerint: A rehabilitáció a testi hibák vagy betegségek következtében korlátozott testi é* szellemi csökkentértékűség helyreállítása vagy kiegyensúlyozása a beteg érdekében, képességének megfelelő lehetőségek legnagyobb mértékű biztosítása és érvényesítése testi, szellemi, szociális, foglalkozási és gazdasági vonalon egyaránt. A rehabilitáció tehát minden olyan tevékenység összessége, amelynek az a célja, hogy a baleset, a betegség vagy bármilyen ártalom miatt károsodott, fizikai vagy szellemi téren csökkentértékűvé vált embert meggyógyítsák és újra munkaképessé tegyék. Ha lehet, ugyanott, ahol azelőtt kereste a kenyerét. Ha ez sehogyan sem sikerül olyan munkakörbe, foglalkozásba, amit nyugodtan végezhet. Tehát valahova... ahol úgy dolgozhat, hogy megérdemelje a társadalom és az önmaga becsületét is. A rehabilitációnak két üteme van. » Az első az orvosi talpraállítás: a sérült vagy a beteg gyógyítása. Ez azt jelenti, hogy Sebészeti téren olyan lehetőségeket kell teremteni, amelyek a végtagpótláshoz vagy egyéb gyógyászati segédeszköz alkalmazásához a legmegfelelőbbek, a belgyógyászatban pedig, hogy gyógyulás után a könnyebb munka felvétele ne viselje meg az egyént. A második lépés a foglalkozásbeli talpraállítás. Ennél számba kell venni, hogy a balesetet szenvedett és gyógyult — jelenleg rokkant — mihez ért, csökkent munkaképessége mellett mit tud, és mit bír elvégezni? Meg kell gondolni, hogy kell-e valamilyen gyógyászati segédeszköz — például műkéz, műláb, gyógycipő, fűző, mankó, szemüveg, vagy egyéb, ami munkábaállását elősegíti és meg kell nézni, hogy milyen a munkahelye, mit kell azon a továbbdolgozás érdekében javítani, változtatni, módosítani. E téren nem a gyógyászati segédeszköz kiutalásán van a hangsúly, hanem azon, hogy azok használatát a rászoruló el is sajátítsa. A szekrény tetején porosodó művégtagnak, vagy az éjjeliszekrény-fiókban heverő műfogsornak semmi haszna nincs, csak a nemzetgazdaságot károsítja. Néha — sajnos — a rokkantság olyan munkaképességcsökkenéssel jár, hogy a rehabilitált sehogyan sem képes eredeti munkakörébe visszatérni. Ilyenkor szorul átképzésre a rokkant egyén. Olyan szakmát választ számára a rehabilitációs tanácsadás, ami könnyen elsajátítható és zavar nélkül végezhető a károsodás ellenére. Ezt az úgynevezett második szakmát aránylag könnyen elsajátítja a ro.kkant, mert érzi — néha meggondoltan tudja —, hogy munkába állása egyben élete céljának és egyensúlyának visszaszerzését is jelenti. A balesetet szenvedett sérültekből vagy idült betegségből talpraállók rendszerint idegileg megviseltek. Ha ezt a feszültséget nem sikerül megszüntetni, feloldani, ha a rokkant bizalmát az életbe, a gyógyulásba a rehabilitáció nem tudja visszaadni, akkor még fél munkát sem végzett. Az idegrendszeri, szellemi talpraállítása összekötő kapocs az orvosi és egyéb rehabilitációs munkák között, amelyekhez az anyagi helyzet biztosítása, a szociális, a kulturális és társadalmi feladatok megoldásához szükséges segítség is szorosan hozzátartozik. Az (akceleráció) élettempó általános felgyorsulása és a nagyarányú fejlődés megnövelte az ártalmakat és baleseti veszélyeket. Ez viszont a rokkantak számát növeli. Ugyankkor a fejlődő orvostudomány sok olyan életet megment, amelyek a múltban halálra voltak ítélve. A rokkantak talpraállítása és utógondozása, illetve munkábaállítása — egyetlen műszóval kifejezve: a rehabilitáció —, ma már nem egy-egy ország, hanem az egész emberiség közös feladata. Ezért foglalkozik vele a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, amely előtt e téren hatalmas feladatok, áldásos eredményeket ígérő, az egész emberiséget érintő, komoly feladatok állnak. Dr. Buga László ERESZTREJTYÉNY • fflSB? VÁLASZTÁSOK Három egymást keresztező egyenes vonallal oszd hét részre az ábrát, úgy, hogy egy-egy részbe csak egyféle ábra, vagy kör, vagy négyzet, vagy háromszög kerüljön. BEUGRATÓ Egy nagy kikötőben áll egy hajó. A hajó fedélzetéről lelóg egy kötélhágcsó, melynek a vége éppen hogy érinti a vizelj Hány hágcsófokot fog ellepni a víz egy nap múlva, ha a dagály kövekeztében a víz szintje óránként egyenletesen hat centiméterrel emelkedik és egy-egy hágcsófok 25—25 centiméterre van egymástól? * VÍZSZINTES: 1. Idézetünk első része, folytatva a függőleges 111. sorban. 10. Idegen József (JOSE). 11. Alant. e>12. Föléje (é. h.j. 13. Esésben van! 14. Fog. 15. Lusta. 16. A föld felé. 17. Város Magyarországon. 18. Bemutató darab. 19. Dísz- és gyógynövény. (é. h.j. 20. Angol idő. 21. Sophia.............. híres olasz filmszínésznő. 23. Äk! 24. Igekötő. 25. .... Eulenspiegel, német élclap. 26. Város Ausztriában. 27. Iratkapocs. 28. Kevert Jel. 29. Hangszer. 30........... MÄVAG, nagy magyarországi iparvállalat. 31. Latin „és“. 32................. Lisa, híres festmény. 33. Magyaros felsőruha. 34. sét jelentő szócska. 34. Római négy Ékezettel: kedves, szlovákul. 35. Égi- ezer. 35. Kötőszó. 37. Ék! 38. ___ test. 36. Reszket. 38. A ház része. 39. fere ikerszava. 39. Lóversenypálya Anna Irma. 40. Emez hetűi. 41. Ütött. Magyarországon. 41. Női név. 42. Ke-42. Tizenegy — németül (ELF). 43. vert zene. 44. Világtalan. 45. Len Mea betűi. 44. Azonos a vízs'z. 41-el. szlovákul: ffon.) 42. Megszólítás. 45. Shakespeare király. 46. Kötőszó. Beküldendő: a vízszintes 1., füg-47. Olasz tenger. 48. Tánc. 49. Kicsi- gőleges 10. számú sorok megfejtése, nyítő képző. 50. Benzin’ része. FÜGGŐLEGES: 1. Semmikor. 2. Az MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK ábc utolsó betűje kiejtve. 3. Ady Amíg egy juhért a kádihoz sza-Endre. 4. Idom-e? 5. Nulla. 6. K- ladsz, elveszíted a tehenedet. — A betűvel az elején: híres német filo- Nagy Októberi Szocialista Forradalom zőfus. 7. A múlt idő jele. 8. Idegen új szakaszt nyitott az emberiség fejírén. 9. Német fészek (NEST) 10. Az lődésében. idézet második, befejező része. 14. Könyvet nyertek: Lalák Erzsébet, Kevert nóta. 15. Folyó Szlovákiában. Farná — Bogdányi Rozália, Chlaba — 17. Mell betűi felcserélve. 18. Kérdés. Edmár Lajos VII./C. oszt. tanuló. Vei. 19. Marlene nevében vart! 20. Tudó- Blahovo — Nyigri Ilona, Brestovec— mánya. 22. Angol olaját. 23. Verdi Pécsi Béláné, Michal na Ostrove — híres operája. 24. Nem fent. 26. Ide- Szigeti László, Gem. Panica — Baly gen hold. 27. Német liba. 29. Dolgo- Mára, Vyžkovce nad Iplom — Házy zatban van! 30. Ismert magyar név! Ignác, Trhové Mýto — Gál Jenő, Fifa- 32. Kérdés. 33. A sakkjáték befejezé- kovo.
