Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-20 / 46. szám
1 « Ül ť Ö ILID j. A SVÁJCI TERMÉSZETES VÍZI HALÁSZAT egyik nagy problémája a nehezen értékesíthető és részben a jó halak életterét elfoglaló fchérhalak létszámának csökkentése. Л svájci vizek nagyarányú plankton-telítettsége tette ezek elszaporodását lehetővé. Egyedül a túlságos eutrofizálódás csökkentésével nem lehet a kérdést megoldani, ezért a svájci Fischerei cikksorozatában a szakértők — kik szerint még a csuka- és sügérállomány sem elegendő az irtáshoz, a nagyarányú halászást és a fogott fehérhalaknak részben filézett állapotban való eladását, részben sertéstakarmányul való felhasználását ajánlják. A haltenyésztő állomások sem veszik fel a friss halat, ezért egyes helyeken el is égetik. (Fischerei, Svájc) EGY HORGÁSZFELESÉG az egyik horgász-üzletben különböző apróságokat vásárolt a férje részére. Amikor távozni akart, felszólították, hogy a bevásárló táskájának tartalmát mutassa meg. Egész tekintélyes értékű felszerelés, több peremfutó orsó, úszó, blinker stb. került napvilágra. A bírósági tárgyalás során az asszony azzal védekezett, hogy tehetségtelen férje mindig csak apróhalakkal tér haza [horgászkirándulásairól. Azt remélte, hogy a lopott, korszerű horgászeszközökkel férje több és nagyobb halat fog majd. A bíró — maga is szenvedélyes horgász — a következő ítéletet hozta: Ha az asszony egy héten belül férje eddigi horgászfelszerelésével 30 olyan halat fog az ő jelenlétében, amilyent a férje szokott, a bíróság nem szab ki büntetést. (Die Fischwaid) ST. PÖLTENBEN BECSTŐL ВО КМ-RE Leo Zant, a szenvedélyes horgász és kávéháztulajdnnos, a kávéház egyik termében sporthnrgászmúzeumot rendezett be. A helyiség fa lain köröskörüi jól megvilágított vitrineket helyezett cl. Ezekben élethűen preparált édesvízi és tengeri halakat állít ki. Hetente egyszer a kávéház csak a horgászok részére van nyitva. (Fisch und Fang) A horgászat lényegének meghatározását illetően két táborra oszlik a horgászok társadalma. Az egyik tábor szerint a horgászat sport, a másik szerint testet-lelket üdítő szórakozás. Vizsgáljuk meg e két meghatározás szempontjából, tulajdonképpen mi hát a horgászat. Sport-e a horgászat? Kétségtelen, hogy a horgászat bizonyos módjait sportszerűnek lehet minősíteni. Itt gondolok a horgászat magasiskolájára: a legyezésre, majd ezt követően a pergőcsalis horgászatra. Mindkét esetben, úgy mint a sportban az ügyesség is jelentős szerepet játszik. A dobások rendszeressége, pontossága, a csali ügyes táncoltatása, vezetése, mihd olyan követelmény, ami a sport meghatározását kimeríti. Nem nevezhetjük sportnak azonban az úszóval és fenékólommal való horgászatot. Úgyszintén nem sport az újabban felkapott kuttyogató horgászat sem. Itt utalok egyik legeredményesebb és legnagyobb elméleti és gyakorlati tudással rendelkező [horgásztársunkra, aki egész napon át tartó kuttyogatás után a megerőltetéstől alig tudta karját megmozdítani. Mint ahogy a halászat nem sport, ugyanúgy a kuttyogatás sem az, hanem fárasztó, egyhangú, fizikai munka. Ha már a kuttyogatásról írok, engedtessék meg, hogy egy kissé eltérjek a tárgytól. A kuttvogatásnak vannak pártolói és ellenzői. A kuttyogatás hívei azzal érvelnek, hogy a nagy harcsákat ki kell fogni, mert pusztítják a halállományt és előbb-utóbb kifogy a hal a vizekből. Erre szabad legyen szerényen megjegyeznem, hogy a teremtés kezdetekor, de még azután nagyon sokáig nem ismerték a kuttyogatást és még sem szaporodtak el a nagy harcsák és ennek következtében nem pusztultak ki az egyéb halfajták. Most sem fognak elszaporodni. Ezt a feladatot az ősi törvény alapján a Természet oldotta meg, amely továbbra is gondoskodik a szelekcióról és arról, hogy az egyensúly soha fel ne boruljon. Ezzel szemben áll az a tény, hogy az állandó kuttyogatás a csendre, pihenésre vágyó horgászok nyugalmát zavarja. Nem vitás ugyanis, hogy a horgászok legnagyobb része pihenni vágyik, amikor kedvenc vizeit felkeresi. Vitatható azonban az, vájjon nem riasztja-e el a félénk, békés természetű halakat a víz állandó csapkodása? E kitérés után folytassuk a téma további fejtegetését. Nem sport a fenékólommal való horgászat sem. Ez is bizonyos helyhezkötöttséggel jár s a sport benne legfeljebb csak annyi, hogy az időnként kivett padtan, összetörve, amíg a természet le nem győzi és elnyúlik botja mellett, kábult álomba merülve. Még akkor sem ébred fel, amikor a szomszédja a ráesni hangjára felfigyel, bevágja a horgot, fárasztja a halat. Csak akkor eszmél rá, amikor már a halat szákolni kell. Akkor azonban diadalmasan pislog álmos szemeivel és boldogan rakja haltartó zsákjába a kapitális pontyot. Úgyszintén egyik meghatározás sem vonatkoztatható a „Darmol“ horgászokra, akik harcsázó készségeiket este vízbe rakják, a botot erős zsineg-HORGÁSZÁT? horgot ismét a vízbe kell dobni. A horgászatot inkább lehet „testet-lelket üdítő szórakozás“-nak nevezni. Természetesen csak akkor, ha túlzásba nem esünk, helyesebben, ha a szenvedély nem lesz úrrá felettünk. A legyezés és pergetés — különösen, ha horgászat közben nagyobb távolságot járunk be — fárasztó. Aki a kényelmesebb egyhelyben való úszós vagy fenékólmos horgászatot választja, az ha nem sportol is, de pihen, testben-lélekben és szórakozik — ha van kapás. Akad olyan horgász is, aki reggel, lehetőleg még a napfelkelte előtt kiül a víz partjára és ott várja meg összegörnyedve az esthajnalcsillag feljövetelét. De ez még mind nem elég, hanem átszerel éjjeli harcsázásra és tovább gubbaszt a víz mellett, küszködve az álmossággal és a szúnyogok milliárdnyi hadával. Másnap délelőtt folytatja a portyázást, ságe! kikötik a felállított sátor elé s míg ők a sátorban nyugodtan alszanak, addig a bot dolgozik. Ha kapás van, szói a ráesni és lehet fárasztani. Esetleg szól a ráesni, de a horgász nem ébred. Az sem baj, mert reggel a teljesen lefejtett zsinór mutatja, hogy kapás volt és esetleg az áldozat is meg van. Ezzel sok horgász még dicsekszik is. Minek nevezhető az ilyen horgászás! mód és a horgász? Sokat harcolunk a halászok fenekező- és csapőhorgászata ellen. Ez különb? Tartsuk magunkat ahhoz, hogy a horgászat nemes szórakozás, — amely lelki és testi pihenést és felüdülést ad. Ne legyünk kizárólag húsvadászok, akiknek mindennél fontosabb a nagyobb eredmény. Ne engedjük úrrá lenni ezt a szenvedélyt, hanem az értelmünk győzzön a horgászszenvedély felett. LAKOS FERENC KISÁLLATTENVESZTES HALÁSZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADÁSZAT es A hűsbArAnytermelés Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerül a lakosság helyes élelmezését szolgáló hústermelés. E kérdéssel kapcsolatban fontos helyet kapott a juhhús- illetőleg a bárányhústermelés, tekintve ezen élelmiszer táp- és dietetikus értékét, s nem utolsó sorban külföldi értékesítésének előnyös ökonómiai lehetőségeit. A bárányhizlalás eddigi külterjes módszereit fokozatosan kiszorítják az intenzív hizlalási módszerek, amelyek a természetes növekedési erély lehető legjobb kihasználását teszik lehetővé. A juhtenyésztés biológiai adottságaival, főleg a húsbárány előállításával bizonyos tartalékot képez a hústermelés fokozása terén. A húsbárányok intenzív hizlalásának ezidáig nem szenteltünk kellő figyelmet. A fogyasztók ezen élelmiszer felé történő orientálódása azonban a termelés valamint az értékesítés vonalán rendszeres és céltudatos tevékenységet követel. Elfogadható megoldásra vár a tenyészállatelőállítás, az árrendezés, és a jobb minőséget nyújtó hizlalási technológia. Az áruértékesítést a jó minőség nyilvánvalóan megkönynyíti. A nagyobbarányú húsbárány előállítás gyakorlata szempontjából több egymással szorosan összefüggő kérdés megoldása szükséges Főleg az állományforgó meggyorsításáról, a na-TÁVLATAI gyobb fogamzási arány eléréséről, az egy éven belüli vemhességi időszakok közelebbhozásáról, egyszerre nagymennyiségű anyajuh vemhességének egybehangolásáról és a mesterséges megtermékenyítésről van szó. Az anyajuh újratermelési időszakainak meggyorsítása és az egy alomból származó na gyobb báránymennyiség csökkenti annak lehetőségét, hogy az anyajuh utódait felnevelje. Ezért a törekvések arra irányulnak, hogy az anyatej etetésének időszaka megrövidüljön. Az elválasztás idejének közelebbhozása a hagyományos módszerrel szemben nemcsak nagyobb tejmennyiséget jelent, de lehetővé teszi az anyajuhok reprodukciós képességének, valamint (a bárányok belterjesebb etetése által) azok növekedési erélyónek jobb kihasználását. A hizlalás rentabilitása szempontjából a gyors súlygyarapodás ugyanis alapvető fontosságú. Fontos továbbá az állomány minőségi alakítása hústípusú tenyészkosok kiválasztásával, fajtaközi haszonkeresztezéssel a heterózhatás kihasználásával, a bárányok súlygyarapodásának emelésével és a takarmánykészletek gazdaságos kihaszná1 A bárányhús értékes exportáru JKucsera Szilárd felvétele) lásával. Az anyajuhoknál a jő szaporodóképesség és tejelékenység kívánatos. A húsbárány előállítás érdekében az eddiginél jobban kell kihasználni egyes juhfajtálnk pontenciális képesésgeit, ami a keresztezésből származó haszonhibridekre is vonatkozik. A vágójuhok és a húsbárányok nevelését több kategóriában, a következőképpen ajánlatos szervezni: 1. szopós bárányok 12—14 kg-os átlagsúlytól 25 kg-os élősúlyhatárig; 2. jerkebárányok és ürübárányok legelőn, 35—40 kg-os átlagsúlyig; 3. intenzíven takarmányozott húsbárányok 3Ö—35 kg-os átlagsúlyig; 4. kiselejtezett tenyészjuhok és haszonjuhok javító takarmányozása 45 kg-os élősúlyig. Előreláthatólag az intenzíven takarmányozott húsbárányok előállítása jelentősen megnövekedik, mégpedig az 1971-ben elért 1100 tonnáról 1972-ben 2200 tonnára, 1973-ban 3500 tonnára, 1974-ben 4100 tonnára, 1975-ben pedig 5100 tonnára. Ezzel szemben a szopós bárányok termelése a 370 tonnás szinten marad, s nem emelkedik a jelenlegi 1500 tonnáról a legeltetéssel és utótakarmányozással nevelt bárányok mennyisége, de a 4500 tonnáról a többi juhok termelése sem. Tekintettel az újonnan kialakult helyzetre új szabványt hagytak jóvá „Intenzíven takarmányozott húsbárányok“ elnevezéssel. Lényegében új vágóállatféleségről van szó, melynek húsa kiváló dietetikai értékű. A szopósbárányokat nagyobbrészt az eredeti tenyésztők állítják elő juhtej itatásával, esetleg tejpótlók alkalmazásával. Az értékesítést adás vételi szerződéssel biztosítja a tenyésztő. Üzemileg vizsgálni fogjuk az ilyen Ьафпуок nevelésének lehetőségét a korábbi elválasztás után, speciális tejkeverékek alkalmazásával, nagyobb mennyiségű bárány csoportosításakor. A hizlalásba állított szopósbárányok a nagyfarmokról kerülnek majd ki a zárt állományforgó keretében, esetleg a társult szövetkezetek állományaiból. A' bárányok és az ürübárányok legelőn történő hizlalását a rendes, esetleg gyorsított elválasztás után, valamint a ki23. SZÁM 1971. NOVEMBER 20. A TARTALOMBÓL A A húsbárányternielés távlatai ♦ Ismerkedjünk meg a barna DeKALB tojúhibriddel A Tölgymakk galamboknak + I. Tenyészkakas Kiállítás és Vásár A Téli vagy nyári ólazás a jobb? + Jó tudni A Fogyasszunk több tojást! A A beutazás előkészületei © Ismerjük meg a farkast © Látóhatár © Pista bácsi talizmánja A Egyre csökken a halállomány ▲ Hogyan főzzük a kukoricát. A Külföldi vizeken A Mi a horgászat? selejtezett haszonjuhok legeltetéses hús-csontarány javítását az előzőhöz hasonlóan lehet szervezni. Mindenekelőtt 300, de legfeljebb 500 juhot számláló ihízóállomány kialakítása történik meg olyan mezőgazdasági üzemekben, ahol arra a lehető legjobb feltételek kínálkoznak (legelő, elszállásolás, munkaerő). A juhtenyésztésre szakosított mezőgazdasági üzem ilyen hizlalást más üzemekkel történő együttműködés nélkül valósíthat meg. Intenzív bárányhizlalás nagyüzemi módon, 1000 —5000 állat összpontosításával végezhető, rendes elválasztás, de főleg rövidített időben történő elválasztás után. Eközben poralakú vagy granulált SOJ I—II takarmánykeverék, szemestakarmány-keverék, szénaliszt esetleg széna etethető. A bárányok 3—4 hetes korukban 8—10 kg-os élősúllyal választhatók el és 35 kg-os súly eléréséig hizlalhatók. Ez a módszer lehetne a legelterjedtebb, mivel megteremti a feltételeket a magas munkatermelékenység elérésére és lehetővé teszi az anyajuhok fejősét. Folyékony takarmánykeverékek etetéséhez önműködő gépekre és elégséges mennyiségű speciális takarmányra van szükség (interveau, brezomix, biosan, denkavit stb.). E módszer alkalmazásakor ötnapos korban kell a bárányt elválasztani és 35 kg-os súlyig tejes takarmánykeveréken tartani. Ahol nem fejik az anyajuhokat ott azok teje etethető fel, takarmánykeverék és széna hozzáadásával. (Folytatjuk.) ŽATKO JÄN mérnök, az SZSZK MÉM dolgozója
